„Tisztelt Egyesület!
 
Karácsonykor kaptam a Hermina úton csomagot, mert baba született. Ebben a “kedvességben” Univer konzervek voltak, amik 4 hónapos kórtól adhatók. Bálintka a mai napon töltötte be a három hónapot. Védőnő utasítására fütyülünk, mert már napok óta falja e sűrítményeket!” –írja Csaba levelében.

Kérem, meséljen magáról egy picit! Mivel foglalkozik?

Régi szóhasználattal élve, értelmiségi családban nevelkedtem. Szüleim már nem élnek. Édesanyám aranydiplomás fizika,- kémia szakos gimnáziumi tanárként hunyt el hat éve. Apám vegyészmérnök volt. Jelenleg második házasságban élek, mely boldog. A feleségemmel együtt a KÉZMŰ Nonprofit Kft. alkalmazottjai vagyunk, ő most Bálintka okán CSED-en. Kőbányához köt a lakókörnyezetem.

Boldogan olvastuk levelét, miszerint az élelmiszer adományt örömmel fogadták. Minek örültek a legjobban?

Meglepett a figyelmesség, hogy Karácsony előtt gondolt ránk a VGYKE. A bébiételnek nagyon megörültünk. Akkor még Bálintka egy hónapos sem volt, rá két hónapra értékeltük igazán a bébiételeket. Bálintka falta, s eszi, annak ellenére, hogy anyjának van teje.

Hogy telik egy átlagos, családi napjuk?

Az első két hét után kialakult a napi életritmus. Nálunk van babariasztó, azaz légzésfigyelő. Ildi feleségem ennek segítségével éjszaka felébred, és ellátja a kisfiunkat. Általában hajnal 5-től indul a nagyüzem. Családi kelés, fürdés, reggeli, fürdetés, stb. Jómagam fél hat előtt indulok munkába. Míg Bálintka alszik, addig feleségem a háztartással foglalkozik. Hazaérve levisszük Bálintkát levegőzni, játszunk, én pedig a lakáson kívüli teendőket intézem. Bevásárlás, ügyintézés, rezsirendezés, stb. Este hat óra után jön a nagy lubickolás. Bálintka imád fürdeni.  Hét-fél nyolckor már a gyerek alszik. Mi a napi elfáradás mértékétől függően megyünk, vagy maradunk. A „Maradj talpon!” -t megnézzük.

Elmesélné a VGYKE olvasóinak, hogy Ön és kedves felesége milyen serültséggel él?

Mindketten koraszülöttek voltunk. Én az 1700 grammom és a sok inkubátorban eltöltött idő miatt lettem látássérült. Egyik szemműtét során felébredtem, ennek következtében pedig a hallásom is károsodott. Ma rendszeres gyógyszerszedéssel már tünetmentes az epilepsziám. Feleségemnek születésekor sérült a koponyája, s ettől lett értelmi fogyatékos.

Miként sikerül áthidalni a különböző akadályokat akár a közlekedésben, mindennapi teendőikben, akár a gyermeknevelésben?

Azáltal hogy babakocsival utazunk, a közlekedés már nehézségekkel jár. Erről írtam egy nyílt levelet a Főpolgármester úrnak. Vannak építészeti, materiális akadályok, s vannak emberek által felépített mesterséges tudatiak. Előbbiek közé sorolnám a mozgólépcsők dőlésszögét, az aluljárók lépcsőit. Második kategóriának a kulturálatlanságnak nevezett, nem odafigyelést mondanám a másik iránt. Ilyen például a mindennap használatos „érintőképernyős őrület”.  Tömegközlekedési eszközökön a „Frászbuk” és netfüggők nem veszik észre a rászorulókat, fogyatékkal élőket, kismamákat, babakocsival közlekedőket. A kerékpárosok szintén olykor megérnek egy misét: se látnak, se hallanak. Mi határozottsággal, közéleti, nyílt levelezéssel próbáljuk meg az akadálymentességre felhívni a figyelmet. Gyermeknevelés terén nem szabad hibáznunk, mert a fogyatékosságaink okán nemtelen támadásoknak vagyunk kitéve. Ez vonatkozik a hivatalosan megjelenő környezetre, azaz a védőnőre is. (Szülés előtt még egy pszichológust is küldött hozzánk, mert nem bízott abban, hogy megfelelően el tudjuk látni a szülői feladatokat.)

Hogy ítéli meg, az Ön látásmódja szerint miként lehetne a fogyatékkal élők helyzetén segíteni, életminőségén javítani Magyarországon?

Az emberek közpénzen való nevelésével, közérdekű reklámkampányokkal. Akadálymentességről, segítségnyújtásról és az okostelefon helyes használatáról szóló tájékoztatásokkal. Úgy, mint ahogy a túlzott só fogyasztás, tranzitzsír, vagy a dohányzás kapcsán is megtörtént. Mottóm: „bárkiből lehet fogyatékkal élő.”

Monostori Csaba nyílt levele Tarlós Istvánnak az alábbi linken megtekinthető.

Ivanova Daniela