A személyes Facebook-profilomon is minden közzétett fotót narrálok és nem egy ezek közül már egyesületünk hírlevelében is megjelent. Így jöttem rá arra is, hogy magamról írni egyike a legkülönösebb narrációs feladatoknak. Ha megengeded, ezúttal egy újabb bensőséges pillanat képével ajándékozlak meg. 2016 szeptemberében volt az esküvőm és ez alkalomból írtam az alábbi narrációfüzért, melynek legfontosabb eleme egy művészien megkomponált fotó, magáról a polgári ceremóniáról, érezd magad beavatva! Előtte egy kis bevezető, csak a hangulat kedvéért.

A helyszín a XII. kerületi házasságkötő, a Barabás Villa, melynek gyönyörű előudvara macskakővel borított, oldalt fák és bokrok tarkítják, közepén kör alakú szökőkút díszeleg, körötte pázsit. Nagy állóablakain kék zsalugáter figyeli az utcafrontot. A középső zsalugáter, négyelemű hófehér oszlopsor előugró árkádja mögül tűnik fel, az oszlopfőket klasszicista műgonddal faragták. Az épület, ennek a központi elemnek köszönhetően görögös hatást kelt, akár egy panteon. A hely egyszerre fennkölt és hívogató, tökéletes helyszín egy esküvőre.

A hátsó udvar, ahol a ceremóniát tartják tágas, téglalap alakú, ugyancsak macskakő burkolattal, elől pár lépcsős emelkedő után egy elkülönített udvarrésszel, akár egy kis színpad. Fehéres, pasztell-sárgás természetes mészkőtéglákból épített fal szegélyezi, itt ér véget az udvar. Mikor leülnek a vendégek a fehérrel borított székekre, az emelvény felé néznek, ahol egy hosszú asztal áll a lépcsőnek és a hátsó falnak merőlegesen. Szemben az asztallal négy szék található, a párnak és a két tanúnak, így a vendégek oldalról látják az eseményeket. A négy szék mögött hosszú lépcső vezet fel egy kis árnyas parkba, ahol a szűrt fényben gyönyörű fotókat lehet készíteni. Ez a park még a Villa területéhez tartozik.

A fotón, amit magunkról választottam felülnézetből látszunk a párommal, Danival és a két tanúval, az imént említett székeken ülve. Középen mi, oldalunkon a tanúnkkal, nekem a nővérem, Andi, Daninak az öccse, Gábor. Danin pasztell-szürke öltöny mellénnyel, fehér ing és lazacszín nyakkendő, zakózsebében pici halványzöld és narancssárga textilvirág, épp csak kikandikál. Én ragaszkodtam hozzá, hogy megtörve a klasszikus elvárásokat, ne fehérben legyek, a ruhámmal egy álmom vált valóra. Nagyon halvány barackos árnyalatú hosszú, földig érő, a mellkas- és vállrésznél virágokkal díszített, áttetsző organza anyaggal, ez teszi különlegessé. A ruha felső része azonos színű gyöngyökkel és csipkével futtatott, ehhez passzolnak a kiegészítők, melyek viszont fehérek. Gyöngysor a nyakamban, karkötő, kis gombfülbevaló, a hajamban pici virágcsatok, egy apró-gyöngyös fátyolszerű hajháló a kiengedett tincsek közé rejtve és egy gyöngyös hajtű. A fotón a felülnézeti perspektívának köszönhetően jellegzetesen kitűnik a frizurámban a cikk-cakk választék. Ölemben a menyasszonyi csokrot tartom, narancsos, bordós és fehér virágokból állította össze a virágkötő, feldobva és kiemelve a pasztell színek visszafogottságát. A szirmok közül itt-ott fehér gyöngyök bújnak elő. Az anyakönyvvezetőt hallgatjuk, mégis mintha kicsit befelé figyelnénk, arcunk elmélyülést tükröz. A fotós rendkívüli érzékkel kapta el a pillanatot, ezúton is köszönjük. A fények, a környezet valahogy mintha pont hozzánk és a ruhánkhoz idomulna, minden a helyén van. Ez a kép tökéletes mementója ennek a különleges pillanatnak.

Tetszettek a narrációk? Írja meg nekem a vgyke.audionarracio@gmail.com e-mail címen, köszönöm! Látogasson el a www.facebook.com/vgykeaudionarracio oldalra is, itt további narrációkat, programajánlókat és egyéb érdekességeket talál, várom szeretettel!

S. Tóth Erika
audionarrátor, kommunikációs munkatárs
Mobil: +36 30 755 6983