Forrás: www.dunakanyarregio.hu

Október közepén keresett meg e-mail-ben Okos Levente, akivel két évvel ezelőtt angoloztunk rendszeresen. Most a Dunakanyari Látássérültek Egyesülete (DULÁTE) elnökhelyetteseként kérdezte: van-e hajlandóságom eljönni a november 16-i rendezvényükre és beszélni az angol nyelvvel való kapcsolatomról, illetve a sorstársakkal való angolozásról. Igent mondtam.
Több levélváltás, majd több telefon beszélgetés az egyesület elnöknőjével, dr. Miski Anikóval, és eljött a nevezetes szombati nap.
A megbeszélt időpontban a kaputelefon helyett a vezetékes készülék csengett: némi bonyodalom miatt kicsit később indulhattunk. Felajánlottam, hogy a buszmegállóig kimegyek. Az Isten hegyről a Thököly út-Gizella út sarokig a szombati sűrűségű 21-es, metró pótló valamint egy cammogó 7-es révén Csóka Laci kocsijában landoltunk. Amíg Anikó beszerezte a közeli cukrászdában a délutáni program sütemény-kellékeit, addig kiörömködhettük magunkat Göbölös Palival. Mert, hogy négy évtizeddel ezelőtt, 5 évig egy munkahelyen dolgoztunk, nevezetesen az ÉLGAV-nál, sőt Pali felesége is ott programozott, velem együtt. Jó hangulatban gurultunk Vácra, a Madách Imre Művelődési Központig.

Csóka Laci nem csak kiváló autóvezetőként, de egyszemélyes zenekar formájában is tevékenykedett ezen a napon. A felszerelés, az emberek és üdítők, sütemények eljuttatása a színhelyül szolgáló terembe némi szervezési leleményességet igényelt. Egy órányi idő volt még a kezdésig, hát elpusztítottam párom csomagolta elemózsiát. Túl voltam az élelem megsemmisítésén, kellemes közérzetemben újabb meglepetés ért: mellém huppant valaki, hát gondoltam bemutatkozom neki. Kiderült, hogy Miks Csabával hozott össze a véletlen, aki a Hobby Rádió média tanfolyamán okította a hangszerkesztést sokunknak. A sok internetes kapcsolat után végre a személyes találkozó is megvalósult. Befutott Csontos Böske, akivel mostanság az olasz nyelvet gyakoroljuk, vele érkezett Mundi Ági, a DULÁTE előző elnöke. Böske révén ismerkedtem meg Antal Béla vállalkozóval és kedves feleségével, Irénkével. Aztán Csóka Laci műsora befejeződött és kezdetét vette a több szereplős beszélgetés.
A pódiumnak kinevezett asztalnál foglaltunk helyet a következő sorrendben: Batóg Kriszta, jómagam, Antal Béla, Herceg Lajos és Miks Csaba. A kérdezést Anikó és Levente kezdte, de a közönség soraiból is többen bekapcsolódtak a beszélgetésbe. Először rövid bemutatkozásra került sor, majd a legváltozatosabb témákra váltottunk. Az utóbbi elmesélésére nem vállalkozom, de pár szót ejtenék a vendégként meghívottakról. Kriszta Vácon, az Apor Vilmos Katolikus Főiskolán tanul és szociálpedagógus lesz, ha végez. Antal Béla szerteágazó tevékenységének ismertetésére e beszámoló keretei szűkösek. Azon sorstársaink egyike, aki látássérültségével mit sem törődve, száznál is több munkatárs tevékenységét irányítja, felügyeli. Herceg Lajos az “Informatika a látássérültekért” munkatársa, legfőbb feladata a JAWS képernyő olvasó program honosításának irányítása, de oktat, ügyfeleket fogad és ki tudja, mi mindent végez még. Miks Csaba szabadúszó: szerelme a hang világa és rendezvények hangosításától a hanglemezek stúdió-munkálataiig rengeteg dologgal foglalkozik.
Záporoztak a kérdések, gyorsan szállt az idő. A résztvevők még folytatták volna, de az ifjúság várta a diszkó zenét. A kevésbé ifjak neki indultak a novemberi estének, így az autós csapat is, ahogy jött, úgy indult vissza. Palit a Thököly úton tettük ki. Anikóval a gyors hetessel és a mind kettőnknek jó, 212-essel utaztunk tovább. Amikor Anikó leszállt a Királyhágó térnél, nem maradtam egyedül: egy idős hölgy az unokájáról regélt, aki vakos körökben jól ismert Lépés Rádiónál tevékenykedik. Hazaérve, párommal sokáig beszélgettünk. Témáink a velem történtek és a családban zajlott események között csapongtak.

Szerző: Soltész Miklós