C’est la vie!

A Pinceszínházba hívjuk kedves tagjainkat!

Gregg Opelka darabja az ötvenes évek Párizsába repíti a nézőket. Valahol a Montmartre szélén, egy lerobbant orfeum, a Chez Leplée színpadán Fatiguée, egy hajdani színésznő (Polyák Lilla) és Dominique, egy volt balett táncosnő (Juhász Réka) estéről estére Edith Piaf sanzonokat énekelnek – nem túl nagy lelkesedéssel. Minden vágyuk, hogy egyszer saját műsorukat adhassák elő. Hűséges, ám ritkán józan zongorakísérőjük, Jean-Paul-Pierre (Gebora György) már meg is komponálta számukra az igen csak testhez álló, pikáns dalokat. Egy este a tulajdonost egy jól megszervezett akcióval eltávolítják a kabaréból és kezdetét veszi az örömzenélés. A hangulat egyre forróbb lesz, ám a finálé előtt váratlanul kiderül, hogy a kabaré tulajdonosa végig jelen volt…

Gregg Opelka “zenés parféjának” ősbemutatóját 2002-ben tartották Chicagoban, a szellemes magyar fordítás Galambos Attila munkája. A közönséget is játékba csábító előadást Méhes László rendezte a Pinceszínházban.

Az előadás hossza: 75 perc

Kezdés: 2020. október 29. 19.00 óra

Találkozó ideje és helye: 18.00 óra és 18.15 óra között a Kálvin téri 4-es metrónál. Onnan gyalog sétálunk a színházba.

A jegyek korlátozott számban állnak rendelkezésre, kérem kedves tagjainkat, hogy időben jelentkezzenek a megadott elérhetőségek valamelyikén.

Felhívom kedves tagjaink figyelmét, hogy a vírus elleni védekezés miatt maszk mindenkinél legyen!!

Telefon:

Szalainé Tündi: 06704320147

Tanai Csaba: 06307685404

E-mail: ferencvaros.szervezo@vgyke.com

Szalainé Tünde és Tanai Csaba
Közösségi civilszervezők

Októberi klubnap a fehér bot jegyében

Forrás: network.hu

Kedves Klubtagok és VGYKE Tagjaink!

Sok szeretettel hívunk benneteket következő klubnapunkra, melynek helyszíne: Kondor Béla Közösségi Ház. (1181 Bp. Kondor Béla Sétány 8.)

Időpont: 2020. október 28. (szerda) 15 óra

Október a látás hónapja és a fehér bot nemzetközi világnapja.

Ez alkalomból ismertetjük a fehér bot történetét,és betekintést nyerhetünk Helen Keller vak írónő élettörténetébe is.

Szeretettel várunk mindenkit!

Elérhetőségeink:

Juhos Róbert

Tel: 06 70 377 3235

Email: 18.kerulet.szervezo@vgyke.com

Bernát Zsuzsanna és Juhos Róbert
Közösségi civilszervezők

Vendégváró

Folytatódik visszatekintésünk.

Minden héten szeretnénk ajánlani olvasóinknak egy régebbi Vendégváró adást is:

2020. június 19.

Beszélgetés Nyiriné Kovács Máriával és Kiss Mártival a vakvezető kutyák képzéséről, és a velük való közlekedésről

VGYKE

Hétfőtől ismét személyesen is elérhető Egyesületünk!

Tisztelt tagtársunk, kedves olvasónk!

Tájékoztatjuk Önöket, hogy október 19-től Egyesületünk valamennyi szolgáltatása előzetes időpont egyeztetést követően személyesen is, változatlan nyitvatartás mellett ismét elérhető!

Tekintettel a járványhelyzet alakulására, valamint Tagjaink, munkatársaink védelme érdekében a regionális központunkba történt belépést követően a maszk használata továbbra is kötelező.

Felhívjuk figyelmüket, hogy az irodáinkba történt belépést követően testhőmérsékletük érintésmentes mérésére is sor kerül!

Kérjük Önöket, hogy a Szugló utcai irodánkba történő ellátogatásukat megelőzően mindenképp vegyék fel a kapcsolatot munkatársainkkal az alábbi elérhetőségek valamelyikén.

Ügyfélszolgálatunkat az alábbi elérhetőségeken kereshetik:
Telefonon: +36 1 384 5561
Mobiltelefonon: +36 70 387 52 67
E-mailen: ugyfel@vgyke.com

Láthatár Segédeszköz Boltunkat
E-mailen: lathatar@vgyke.com,
Valamint az alábbi mobiltelefonszámon kereshetik:
+36 70 383 3611

Masszázs szolgáltatásunkat
E-mailen: masszazs@vgyke.com
Valamint az alábbi mobiltelefonszámon kereshetik:
+36 70 773 39 88

Louis Braille Támogató Szolgálatunkat
E-mailen: tszolgalat@vgyke.com
Valamint az alábbi mobiltelefonszámon kereshetik:
+36 70 387 52 62

VGYKE

Narráció 5

Vaszary János: Morfinista
1930

A Magyar Nemzeti Galéria tereiben sétálva eddig találkozhattunk idilli hangulatú, nemzeti öntudattól és harci láztól átitatott és vallási hitvallástól sugárzó képpel is. Ezen a héten a modern élet kritikus ábrázolását csodálhatjuk meg Vaszary János Morfinista című képén. Színpompás, álomszerű jelenetet látunk, de ez az álom kissé nyomasztóvá válik, ha részletesen megvizsgáljuk.

A kép előterében, a festmény alsó sávjában hófehér bőrű, meztelen nőalak nyúlik el ernyedten. Üres tekintettel kifelé mereng a képből. Szó szerint üres, a festő a lelki üresség ábrázolásához nem festett szemgolyót se az alaknak. A nő talán egy fotelben ül, amelynek egyik karfáján lazán veti át lábait, gyűrűs kezével pedig a másik karfán támaszkodik. Ruhát nem visel, csak egy fehér alapon piros pöttyös kendő látható a fején és egy színben ezzel harmonizáló (piros, fehér, kék) gyöngysor van a nyakában. Alakját, a kép többi részéhez hasonlóan kissé elvontan, az egyéni jellemzőktől, részletektől mentesen festette meg a művész. A hófehér testet kékes lila körvonalakkal rajzolta meg. Nincs is szükség ezekre, hiszen az élvezeteket hajszoló nőben egy elvont fogalmat, a nagyvárosi létet fogalmazta meg a festő. A nő mögött a háttér kissé kaotikus, mintha egy morfiumgőztől terhes képzelgés lenne, ahol a valóság elemei rendszertelenül rakodnak egymásra. Határozott fénysugár világítja meg a nő arcát és mögötte a háttérben látható óriási Buddha szobor fejet, amely azt mutatja, hogy a 30 évek válságai között sokan a vallásban kerestek megoldást. Ezzel együtt a Buddha szobrok gyakori lakásdekorációs elemek is voltak a korszak art deco stílusú lakásaiban. A nő lábainál a háttérben cilindert viselő férfialak fekete árnya látható. Ez az elem szintén a korszak élvhajhász életmódját szimbolizálja. A test gyönyörei, az erotikus kapcsolatok nyíltsága erőteljesen hozzátartoztak a modern városi világhoz. Ezt a világot jelenítik meg a háttérben felbukkanó toronyházak és épülettömbök. A nagyvárosi éjszaka csillogását adó fényeket apró színes pöttyök sokaságával ábrázolta a művész. A morfin okozta képzelgéseket, hamis álmokat kék és rózsaszín gömbökkel jelenítette meg a művész.

Összességében nézve a kép remekül érzékelteti a 20. század első évtizedeinek nagyvárosi életérzését, életviszonyait. A csillogás, az élvezetek között bőven válogathat a városlakó, de a nyüzsgésben mégiscsak egyedül érzi magát és kapcsolatai felszínesek maradnak. Ezt az érzetet adják vissza a Morfinista festményének színei is. A képet szemlélve szinte dúskálunk a színekben, de a festmény kékei és rózsaszínei mégis tompák és kissé fakók.

Vaszary Jánost (1867-1939) festményeiről, grafikáiról ismerjük, de tervezett gobelineket (faliszőnyegeket) is, ami jól mutatja sokszínű tehetségét. Művészeti tanulmányait a budapesti Mintarajziskolában kezdte, majd kortársaihoz hasonlóan, ő is Münchenben és Párizsban tanult. Munkáiban erőteljesek a franciás jegyek, de mutatják a Nagybányai Iskola hatását is. Képzőművészeti tevékenysége mellett figyelemre méltó tanári aktivitása is, ugyanis 1920-tól tíz évig a Képzőművészeti Főiskola tanára volt. Részt vett több fontos művészeti csoport munkájában is. Alapító tagja volt az Új Művészek Egyesületének és a Képzőművészek Új Társaságának.

Ha szeretnél többet megtudni Vaszary Jánosról, akkor érdemes meghallgatni az alábbi két videót:

Somogyi-Rohonczy Zsófia

Narráció

Vaszary János: Morfinista
1930

A Magyar Nemzeti Galéria tereiben sétálva eddig találkozhattunk idilli hangulatú, nemzeti öntudattól és harci láztól átitatott és vallási hitvallástól sugárzó képpel is. Ezen a héten a modern élet kritikus ábrázolását csodálhatjuk meg Vaszary János Morfinista című képén. Színpompás, álomszerű jelenetet látunk, de ez az álom kissé nyomasztóvá válik, ha részletesen megvizsgáljuk.

A kép előterében, a festmény alsó sávjában hófehér bőrű, meztelen nőalak nyúlik el ernyedten. Üres tekintettel kifelé mereng a képből. Szó szerint üres, a festő a lelki üresség ábrázolásához nem festett szemgolyót se az alaknak. A nő talán egy fotelben ül, amelynek egyik karfáján lazán veti át lábait, gyűrűs kezével pedig a másik karfán támaszkodik. Ruhát nem visel, csak egy fehér alapon piros pöttyös kendő látható a fején és egy színben ezzel harmonizáló (piros, fehér, kék) gyöngysor van a nyakában. Alakját, a kép többi részéhez hasonlóan kissé elvontan, az egyéni jellemzőktől, részletektől mentesen festette meg a művész. A hófehér testet kékes lila körvonalakkal rajzolta meg. Nincs is szükség ezekre, hiszen az élvezeteket hajszoló nőben egy elvont fogalmat, a nagyvárosi létet fogalmazta meg a festő. A nő mögött a háttér kissé kaotikus, mintha egy morfiumgőztől terhes képzelgés lenne, ahol a valóság elemei rendszertelenül rakodnak egymásra. Határozott fénysugár világítja meg a nő arcát és mögötte a háttérben látható óriási Buddha szobor fejet, amely azt mutatja, hogy a 30 évek válságai között sokan a vallásban kerestek megoldást. Ezzel együtt a Buddha szobrok gyakori lakásdekorációs elemek is voltak a korszak art deco stílusú lakásaiban. A nő lábainál a háttérben cilindert viselő férfialak fekete árnya látható. Ez az elem szintén a korszak élvhajhász életmódját szimbolizálja. A test gyönyörei, az erotikus kapcsolatok nyíltsága erőteljesen hozzátartoztak a modern városi világhoz. Ezt a világot jelenítik meg a háttérben felbukkanó toronyházak és épülettömbök. A nagyvárosi éjszaka csillogását adó fényeket apró színes pöttyök sokaságával ábrázolta a művész. A morfin okozta képzelgéseket, hamis álmokat kék és rózsaszín gömbökkel jelenítette meg a művész.

Összességében nézve a kép remekül érzékelteti a 20. század első évtizedeinek nagyvárosi életérzését, életviszonyait. A csillogás, az élvezetek között bőven válogathat a városlakó, de a nyüzsgésben mégiscsak egyedül érzi magát és kapcsolatai felszínesek maradnak. Ezt az érzetet adják vissza a Morfinista festményének színei is. A képet szemlélve szinte dúskálunk a színekben, de a festmény kékei és rózsaszínei mégis tompák és kissé fakók.

Vaszary Jánost (1867-1939) festményeiről, grafikáiról ismerjük, de tervezett gobelineket (faliszőnyegeket) is, ami jól mutatja sokszínű tehetségét. Művészeti tanulmányait a budapesti Mintarajziskolában kezdte, majd kortársaihoz hasonlóan, ő is Münchenben és Párizsban tanult. Munkáiban erőteljesek a franciás jegyek, de mutatják a Nagybányai Iskola hatását is. Képzőművészeti tevékenysége mellett figyelemre méltó tanári aktivitása is, ugyanis 1920-tól tíz évig a Képzőművészeti Főiskola tanára volt. Részt vett több fontos művészeti csoport munkájában is. Alapító tagja volt az Új Művészek Egyesületének és a Képzőművészek Új Társaságának.

Ha szeretnél többet megtudni Vaszary Jánosról, akkor érdemes meghallgatni az alábbi két videót:

Somogyi-Rohonczy Zsófia

A narrált festmény

Online fehér bot napi műsor a Facebookon

Tisztelt Tagtársaink, Olvasóink!

Örömmel tájékoztatjuk Önöket, hogy online fehér bot napi, integrált műsorunk időpontja: 2020. október 15. csütörtök 14 óra.

Felhívjuk figyelmüket, hogy amennyiben a fenti időpontban nem tudják nyomon követni az adást, az később is bármikor elérhető lesz a VGYKE Facebook-oldalán, valamint dupla cd-n fogjuk ajándékozni tagjaink számára.

Műsorunkat népszerű látó és látássérült előadóművészek színesítik, mint pl. Jánoki Márió, Ézsiás László, Domoszlai János, a Classic Kamarazenekar vagy a Vakrepülés Színtársulat.

Mindenkit vár a hangszórók és képernyők elé a két műsorvezető: Bönde Katalin és Miks-Rédai Csaba!

Tízszeres öröm – avagy kisfilmek a láthatáron!

Kedves Tagtársaink és Olvasóink!

A nemzetközi fehér bot Napja alkalmából elkészült egyesületünk Regionális Központját bemutató videósorozata, melyet október 15-től kezdve tíz napon keresztül Önök is figyelemmel kísérhetnek Youtube csatornánkon.

Nézzék velünk Önök is, és ismerjék meg szolgáltatásainkat!

VGYKE

A képen a Szugló utca 81. szám alatti irodaház látható kívülről.

Forrás: iroda.hu

Interjú Fodor Ágnessel Ruzsa Viktor Esélyegyenlőségi Magazinműsorában

Tisztelt Olvasóink!

Korábbi tájékoztatásunkból már értesülhettek arról, hogy a Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete két hétig (2020. október 6-tól október 18-ig) szünetelteti szolgáltatásait, mert közvetlen formában érintetté vált a koronavírus járványban.

Fodor Ágnes az interjúban ennek részleteiről tájékoztatta az Esélyegyenlőségi Magazinműsort, illetve annak műsorvezetőjét, Ruzsa Viktort. A beszélgetésben szóesett az október 15-i Fehér bot-napi rendezvény online keretek közötti megtartásáról, valamint közvetítéséről is.

Az interjú meghallgatásához nyissa meg az alábbi linket, majd a megnyíló webes felületen aktiválja a Play feliratú gombot!

Figyelem: előfordulhat, hogy a link megnyitását követően a lejátszás automatikusan elindul. Ha mégsem, úgy kérjük, kövesse a fenti lépéseket!

A fotó előterében mikrofon, a hátterében egy stúdió képe látható.

Forrás: https://pixabay.com

Narráció 4

Csontváry Kosztka Tivadar: Zarándoklás a cédrushoz Libanonban (1907)

Magyar Nemzeti Galéria

Álmok, látomások, isteni sugallatok. Nem ritkán meghatározzák az ember életét. Főleg, ha hallgatunk rájuk. Szerencsére így tett Csontváry Kosztka Tivadar is és ennek köszönhetően csodálhatjuk meg most a Magyar Nemzeti Galériában Zarándoklás a cédrushoz Libanonban című festményét.

Talán a színek azok, amik a leginkább megragadják figyelmünket és szinte oda láncolnak a festményhez. Az ég kékje a kép szélein még erőteljes, harsány, szinte éles színekben játszik, akárcsak a felhőtlen nyári napokon, de a horizonthoz közelítve egyre lágyabb, világosabb kékbe megy át. A horizont, másnéven láthatár, az a vízszintes vonal vagy sáv, ahol az ég és a föld találkozik. Egy olyan része az ábrázolásnak, amin megpihenhet a szemünk a kép szemlélése közben. Ez a sáv Csontváry képén egy halvány rózsaszín, légies domboldal, amelyen fehéres színű halvány utak sávjai vezetnek fel. Vajon mi lehet ez a domboldal? Talán sziklák vagy napszítta fű adja ezt a furcsa szint? Egy dolog biztos, hogy szinte éteri, súly nélküli ez a domboldal, akárcsak felhők szálltak volna le az égből.

A képet az óriási cédrus uralja. A két fa kékes, szürkés színekben játszó, összecsavarodó törzse adja a kép függőleges tengelyét, míg a fa fajtájára jellemző vízszintesen terjeszkedő ágai és méregzöld lombozata egészen kinyúlnak a kép oldalsó széléig. A fák körül elterülő vöröses-barnás földön az izzó rózsaszín és finom fehér virágok között láthatók a zarándokok. Az óriásira nőtt fákhoz képest szinte eltörpül a tövében álldogáló egy fehér és egy fekete ló. A képen szereplő további alak is aprócskának tűnik a fenséges cédrusokhoz képest. A fa körül hosszú fehér ruhában nők táncolnak egymás kezét fogva. Olyan érzetet keltenek, mintha valamilyen ősi rítus szerinti táncot járnának. Mozdulataikból és ruhájuk lengedezéséből érezhető lendületük, kezüket az ég felé emelik. A kép előterében lovaikon különböző színes ruházatban várakozik a többi zarándok. A háttérben a vöröses föld és a finom rózsaszín domboldal határán további alakok tűnnek fel. Lovasok, egy-két gyalogos, köztük talán civakodó kisgyerekek. A távolság miatt még kevésbé vehetők ki, mint az előtér figurái. A fa és az emberek mérete közötti különbség nem feltétlenül a növény adottságaiból adódik, bár a libanoni cédrus akár 40 méter magasra is megnőhet, az ilyen óriások igen ritkák. Az óriásira nőtt fa, mintha az égi és földi világot akarná összekötni, szétterülő ágai akárcsak széttárt karok lennének. Hatalmas ágai alatt az emberek, míg lombkoronájában madarak találnak oltalomra. Csontváry képei tele vannak szimbólumokkal, jelképekkel, így talán nem lepődünk meg, hogy több szakértő úgy gondolja, hogy a festő önmagát jelenítette meg fa formájában. Az eget és a földet összekötő fa így könnyedén vélhető a prófétai szerepet magára öltő festő önábrázolásának.

Néhány gondolat a művészről:

Csontváry Kosztka Tivadar (1853-1919) művészetének látnoki-prófétai jellege már a gyógyszerészi pálya elhagyásakor is megnyilvánult. 1880. október 13-án leült a patika ajtajához, ahol dolgozott, hogy lerajzolja a szemközt álló ökrös szekeret. A patikavezető, amint meglátta rajzát, állítólag felkiáltott, hogy Csontváry festőnek született. Ekkor Csontváry hangot hallott: „Te leszel a világ legnagyobb napút festője”.

Az isteni hang hatására végül elhagyta szakmáját és Münchenbe ment, ahol Hollósy Simon festőiskolájában fejlesztette rajztudását. Rengeteget utazott. Festett Dalmáciában, Olaszországban, Németországban, Görögországban, Egyiptomban, Palesztinában, Szíriában, Libanonban, Párizsban. Élete folyamán nem igazán becsülték műveit hazájában. Örökösei szekérponyvának akarták eladni műveit, utolsó pillanatban vásárolta meg őket az építész, Gerlóczy Gedeon.

Nehéz besorolni Csontváry festői stílusát. Sokan az expresszionizmushoz és a posztimpresszionizmushoz sorolják, de nem igazán illik egyik irányzatba se. Ő a Napút festője volt, a színek teljes tárházát akarta megörökíteni képein, valamint a napfény és a környezet tárgyainak összejátszásából sugárzó energiát.

Somogyi-Rohonczy Zsófia

A narrált festmény

Online Fehérbot nap a VGYKE-nél

Kedves Tagtársaink, Olvasóink!

Tájékoztatjuk Önöket, hogy szokásos Fehérbot napi rendezvénysorozatunk, melyet közösségi mentoraink szerveznek évről-évre az adott kerületekben, a jelenlegi járványügyi korlátozások miatt elmarad.

A VGYKE elnöksége úgy döntött, hogy idén rendhagyó módon, online formában tartjuk meg az eseményt.

Időpont: 2020. október 15. (Nemzetközi Fehérbot Nap.)

Az érdeklődők a VGYKE Facebook oldalán követhetik nyomon a közel 80 perces műsort.

Akiknek nem áll módjukban az interneten figyelemmel kísérni az adást, azoknak cd-t ajándékozunk, melyen szintén meghallgatható lesz a műsor. Emellett Youtube csatornánkon is elérhető lesz.

Minden kedves érdeklődőt, akinek lehetősége van rá, szeretettel várunk a képernyők / hangszórók elé!

VGYKE

A képen egy utcán álló társaság cipőit láthatjuk, mindenki mellett fehérbot

A kép forrása: https://www.daysoftheyear.com/

Narráció

Csontváry Kosztka Tivadar: Zarándoklás a cédrushoz Libanonban (1907)

Magyar Nemzeti Galéria

Álmok, látomások, isteni sugallatok. Nem ritkán meghatározzák az ember életét. Főleg, ha hallgatunk rájuk. Szerencsére így tett Csontváry Kosztka Tivadar is és ennek köszönhetően csodálhatjuk meg most a Magyar Nemzeti Galériában Zarándoklás a cédrushoz Libanonban című festményét.

Talán a színek azok, amik a leginkább megragadják figyelmünket és szinte oda láncolnak a festményhez. Az ég kékje a kép szélein még erőteljes, harsány, szinte éles színekben játszik, akárcsak a felhőtlen nyári napokon, de a horizonthoz közelítve egyre lágyabb, világosabb kékbe megy át. A horizont, másnéven láthatár, az a vízszintes vonal vagy sáv, ahol az ég és a föld találkozik. Egy olyan része az ábrázolásnak, amin megpihenhet a szemünk a kép szemlélése közben. Ez a sáv Csontváry képén egy halvány rózsaszín, légies domboldal, amelyen fehéres színű halvány utak sávjai vezetnek fel. Vajon mi lehet ez a domboldal? Talán sziklák vagy napszítta fű adja ezt a furcsa szint? Egy dolog biztos, hogy szinte éteri, súly nélküli ez a domboldal, akárcsak felhők szálltak volna le az égből.

A képet az óriási cédrus uralja. A két fa kékes, szürkés színekben játszó, összecsavarodó törzse adja a kép függőleges tengelyét, míg a fa fajtájára jellemző vízszintesen terjeszkedő ágai és méregzöld lombozata egészen kinyúlnak a kép oldalsó széléig. A fák körül elterülő vöröses-barnás földön az izzó rózsaszín és finom fehér virágok között láthatók a zarándokok. Az óriásira nőtt fákhoz képest szinte eltörpül a tövében álldogáló egy fehér és egy fekete ló. A képen szereplő további alak is aprócskának tűnik a fenséges cédrusokhoz képest. A fa körül hosszú fehér ruhában nők táncolnak egymás kezét fogva. Olyan érzetet keltenek, mintha valamilyen ősi rítus szerinti táncot járnának. Mozdulataikból és ruhájuk lengedezéséből érezhető lendületük, kezüket az ég felé emelik. A kép előterében lovaikon különböző színes ruházatban várakozik a többi zarándok. A háttérben a vöröses föld és a finom rózsaszín domboldal határán további alakok tűnnek fel. Lovasok, egy-két gyalogos, köztük talán civakodó kisgyerekek. A távolság miatt még kevésbé vehetők ki, mint az előtér figurái. A fa és az emberek mérete közötti különbség nem feltétlenül a növény adottságaiból adódik, bár a libanoni cédrus akár 40 méter magasra is megnőhet, az ilyen óriások igen ritkák. Az óriásira nőtt fa, mintha az égi és földi világot akarná összekötni, szétterülő ágai akárcsak széttárt karok lennének. Hatalmas ágai alatt az emberek, míg lombkoronájában madarak találnak oltalomra. Csontváry képei tele vannak szimbólumokkal, jelképekkel, így talán nem lepődünk meg, hogy több szakértő úgy gondolja, hogy a festő önmagát jelenítette meg fa formájában. Az eget és a földet összekötő fa így könnyedén vélhető a prófétai szerepet magára öltő festő önábrázolásának.

Néhány gondolat a művészről:

Csontváry Kosztka Tivadar (1853-1919) művészetének látnoki-prófétai jellege már a gyógyszerészi pálya elhagyásakor is megnyilvánult. 1880. október 13-án leült a patika ajtajához, ahol dolgozott, hogy lerajzolja a szemközt álló ökrös szekeret. A patikavezető, amint meglátta rajzát, állítólag felkiáltott, hogy Csontváry festőnek született. Ekkor Csontváry hangot hallott: „Te leszel a világ legnagyobb napút festője”.

Az isteni hang hatására végül elhagyta szakmáját és Münchenbe ment, ahol Hollósy Simon festőiskolájában fejlesztette rajztudását. Rengeteget utazott. Festett Dalmáciában, Olaszországban, Németországban, Görögországban, Egyiptomban, Palesztinában, Szíriában, Libanonban, Párizsban. Élete folyamán nem igazán becsülték műveit hazájában. Örökösei szekérponyvának akarták eladni műveit, utolsó pillanatban vásárolta meg őket az építész, Gerlóczy Gedeon.

Nehéz besorolni Csontváry festői stílusát. Sokan az expresszionizmushoz és a posztimpresszionizmushoz sorolják, de nem igazán illik egyik irányzatba se. Ő a Napút festője volt, a színek teljes tárházát akarta megörökíteni képein, valamint a napfény és a környezet tárgyainak összejátszásából sugárzó energiát.

Somogyi-Rohonczy Zsófia

A narrált festmény