A kép középpontjában egy hat fiatalból álló csoportot láthatunk. Két fiatal nő és négy férfi tölti az élénk zöld, dús fűben takarókon üldögélve idejét. A fűben apró virágok, a domboldalon kisebb bokrok találhatók. A fiatalokra árnyék vetül. Magát az árnyék okozóját nem látjuk, de a formájából rájöhetünk, hogy egy nagy fa alatt ülnek. A kép bal alsó sarkában, a hozzánk legközelebb látható alak egy szürke nadrágot és fekete zakót viselő szalmakalapos férfi, akinek az arcát nem láthatjuk, hiszen éppen leguggolva előre hajol, hogy a fűből felvegyen egy zöld üveges pezsgőt, amit a földbe vájt üregben hűtöttek eddig. Mögötte, nekünk háttal, a társai felé fordulva látható egy fehér nadrágos, világosbarna bársonyzakóban hason fekvő férfi. Előtte a pléden mindenféle finomságot láthatunk, a fiatal férfi éppen egy csirkecombot tör ketté. Az alak nem más, mint maga Szinyei Merse Pál! Így emlékszik vissza arra, hogy miért is örökítette meg magát is korai képén: „Magamat is ráfestettem a képre, hason fekve, falatozva, hátat fordítva. Bevallom, azon kritikusokra gondoltam, kiknek képem nem fog tetszeni.”
Tőle jobbra foglal helyet egy fodros, élénk rózsaszín ruhát viselő vörös hajú lány. Feltűzött hajába rózsaszín szalagot kötött. Nyakában fekete szalagon apró kereszt lóg, talán erélyessége jelképeként. Testtartása tartózkodó, hiszen jobb karját szorosan maga elé fogja és kissé elfordul a hozzá beszélő fiatalembertől, de összecsukott legyezőt tartó jobb kezének tartása és a kissé oldalra fordított fejtartása, valamint a férfira vetett kacér tekintete mutatja incselkedését. A jobbján ülő férfi kéztartásából érzékelhetjük, hogy hevesen magyaráz valamit párjának. A férfi és a nő testbeszéde mintha a csábítás időszakában mutatná be egy szerelmespár kapcsolatát. Ezzel szemben a mellettük üldögélő pár már akár a beteljesült szerelem nyugalmát is tükrözhetné. A habos fehér ruhájú, barnahajú nő kezeit békésen nyugtatja ölében. Kezében mezei virágokból gyűjtött kis csokrot láthatunk, tekintetét a mellette vörös pléden elfekvő férfin nyugtatja. A férfi hanyagul az oldalán fekszik. Jobb kezében vékony kis szivar, bal karjával támasztja meg fekete kalapos fejét. Tekintetét szerelmesen nyugtatja mellette ülő kedvesén. A férfi és a nő mozdulataiból a békés egymásra találás, a szerelmesekre gyakran jellemző boldog hallgatás olvasható ki. Tekintetünket a kép középpontját elfoglaló fiatalok kötik le, de nem csak ők szerepelnek a képen. A háttérben, a kép bal felső sarkán végig húzódó domboldal mögül két napernyős, kalapos nő alakja bukkan elő. A művészettörténetben az ilyen mellékfigurákat straffázsalakoknak hívják és céljuk a kép mozgalmasabbá tétele és a tér mélységének érzékeltetése.
Így leírva egyáltalán nem tűnik botrányosnak a kép, ugye? Akkor mégis miért váltott ki olyan sok emberből ellenérzést? Ennek megválaszolásához fontos ismernünk Szinyei Merse Pál korát és annak művészeti életét. A 19. század végén még erőteljesen érződött a romantika művészeti stílusának hatása. Nagy események, fennkölt eszmék kerültek a középpontba, és a jelenetek megfestése is inkább a képzeletre hagyatkozott. A század végén azonban egyre inkább megjelent a realizmus és az impresszionizmus művészeti irányzata és ezzel együtt a való élet apróbb jelenetei, a hétköznapi emberek vették át a képeken a szerepet a korábbi hősöktől. Meghökkentő tehát, hogy a Majális óriási vásznára (126×162 centiméter, tehát majdnem ember nagyságú) Szinyei egy ilyen hétköznapi jelenetet, a városból kiszabaduló kedélyes társaság pihenését festette meg. Az impresszionisták előszeretettel alkottak a szabad ég alatt, vásznaikkal, állványaikkal és festékeikkel felmálházva vágtak neki a vidéki tájnak. A Majális vibráló napsütötte színeit, a dús természeti táj elemeit, az alakok fesztelen mozdulatait szemlélve azt gondolhatnánk, hogy Szinyei sem tett másként. Ez azonban egyáltalán nem igaz. Szinyei Merse Pál ugyanis műtermében festette hosszú hónapokig képét, bár az igaz, hogy előtte alaposan megfigyelte, tanulmányozta a természeti elemeket.
Narráció 2
Szinyei Merse Pál: Majális
A Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményébe nem lehet elégszer elmenni! Ahová csak nézünk, mindenhol remekműveket találunk. A következő hetekben a Galéria képeiből válogatunk, a sort pedig Szinyei Merse Pál Majálisával kezdjük.
Szinyei Merse Pál a saját korában igencsak felborzolta a kedélyeket 1873-ban készült képével. Hihetetlenül fiatal még ekkor, csupán csak 28 éves. De miért is lehet botrányos a fűben üldögélő és beszélgető fiatalok csoportja? Lássuk csak!
A kép középpontjában egy hat fiatalból álló csoportot láthatunk. Két fiatal nő és négy férfi tölti az élénk zöld, dús fűben takarókon üldögélve idejét. A fűben apró virágok, a domboldalon kisebb bokrok találhatók. A fiatalokra árnyék vetül. Magát az árnyék okozóját nem látjuk, de a formájából rájöhetünk, hogy egy nagy fa alatt ülnek. A kép bal alsó sarkában, a hozzánk legközelebb látható alak egy szürke nadrágot és fekete zakót viselő szalmakalapos férfi, akinek az arcát nem láthatjuk, hiszen éppen leguggolva előre hajol, hogy a fűből felvegyen egy zöld üveges pezsgőt, amit a földbe vájt üregben hűtöttek eddig. Mögötte, nekünk háttal, a társai felé fordulva látható egy fehér nadrágos, világosbarna bársonyzakóban hason fekvő férfi. Előtte a pléden mindenféle finomságot láthatunk, a fiatal férfi éppen egy csirkecombot tör ketté. Az alak nem más, mint maga Szinyei Merse Pál! Így emlékszik vissza arra, hogy miért is örökítette meg magát is korai képén: „Magamat is ráfestettem a képre, hason fekve, falatozva, hátat fordítva. Bevallom, azon kritikusokra gondoltam, kiknek képem nem fog tetszeni.”
Tőle jobbra foglal helyet egy fodros, élénk rózsaszín ruhát viselő vörös hajú lány. Feltűzött hajába rózsaszín szalagot kötött. Nyakában fekete szalagon apró kereszt lóg, talán erélyessége jelképeként. Testtartása tartózkodó, hiszen jobb karját szorosan maga elé fogja és kissé elfordul a hozzá beszélő fiatalembertől, de összecsukott legyezőt tartó jobb kezének tartása és a kissé oldalra fordított fejtartása, valamint a férfira vetett kacér tekintete mutatja incselkedését. A jobbján ülő férfi kéztartásából érzékelhetjük, hogy hevesen magyaráz valamit párjának. A férfi és a nő testbeszéde mintha a csábítás időszakában mutatná be egy szerelmespár kapcsolatát. Ezzel szemben a mellettük üldögélő pár már akár a beteljesült szerelem nyugalmát is tükrözhetné. A habos fehér ruhájú, barnahajú nő kezeit békésen nyugtatja ölében. Kezében mezei virágokból gyűjtött kis csokrot láthatunk, tekintetét a mellette vörös pléden elfekvő férfin nyugtatja. A férfi hanyagul az oldalán fekszik. Jobb kezében vékony kis szivar, bal karjával támasztja meg fekete kalapos fejét. Tekintetét szerelmesen nyugtatja mellette ülő kedvesén. A férfi és a nő mozdulataiból a békés egymásra találás, a szerelmesekre gyakran jellemző boldog hallgatás olvasható ki. Tekintetünket a kép középpontját elfoglaló fiatalok kötik le, de nem csak ők szerepelnek a képen. A háttérben, a kép bal felső sarkán végig húzódó domboldal mögül két napernyős, kalapos nő alakja bukkan elő. A művészettörténetben az ilyen mellékfigurákat straffázsalakoknak hívják és céljuk a kép mozgalmasabbá tétele és a tér mélységének érzékeltetése.
Így leírva egyáltalán nem tűnik botrányosnak a kép, ugye? Akkor mégis miért váltott ki olyan sok emberből ellenérzést? Ennek megválaszolásához fontos ismernünk Szinyei Merse Pál korát és annak művészeti életét. A 19. század végén még erőteljesen érződött a romantika művészeti stílusának hatása. Nagy események, fennkölt eszmék kerültek a középpontba, és a jelenetek megfestése is inkább a képzeletre hagyatkozott. A század végén azonban egyre inkább megjelent a realizmus és az impresszionizmus művészeti irányzata és ezzel együtt a való élet apróbb jelenetei, a hétköznapi emberek vették át a képeken a szerepet a korábbi hősöktől. Meghökkentő tehát, hogy a Majális óriási vásznára (126×162 centiméter, tehát majdnem ember nagyságú) Szinyei egy ilyen hétköznapi jelenetet, a városból kiszabaduló kedélyes társaság pihenését festette meg. Az impresszionisták előszeretettel alkottak a szabad ég alatt, vásznaikkal, állványaikkal és festékeikkel felmálházva vágtak neki a vidéki tájnak. A Majális vibráló napsütötte színeit, a dús természeti táj elemeit, az alakok fesztelen mozdulatait szemlélve azt gondolhatnánk, hogy Szinyei sem tett másként. Ez azonban egyáltalán nem igaz. Szinyei Merse Pál ugyanis műtermében festette hosszú hónapokig képét, bár az igaz, hogy előtte alaposan megfigyelte, tanulmányozta a természeti elemeket.
Somogyi-Rohonczy Zsófia
Szeptemberi klubnap a Louis Braille Támogató Szolgálattal
Kedves Klubtagjaink és VGYKE tagjaink!
Sok szeretettel hívunk benneteket következő klubnapunkra, melynek helyszíne: Kondor Béla Közösségi Ház (1181 Bp., Kondor Béla Sétány 8.)
Időpont: 2020. szeptember 30. (szerda) 15 óra
Szeptemberi klubnapunkra meghívtuk a Louis Braille Támogató Szolgálatot, és várjuk a sok hasznos információt.
Szeptember 8-án Szent Adorján emléknapját ünneplik. Ismertetjük élettörténetét, és megtudhatjátok, kik tisztelik védőszentjükként.
Remélem, felkeltettük érdeklődéseteket!
Szeretettel várunk mindenkit!
Elérhetőségeink:
Juhos Róbert
Tel: 06 70 377 3235
Email: 18.kerulet.szervezo@vgyke.com
Bernát Zsuzsanna és Juhos Róbert
Közösségi civilszervezők
Forrás: network.hu
A Suhanj Fittnessben jártunk
2020. szeptember 25-én a XIII. és XVI. kerület tagjai egy új kalandba vágtak: elmentek meglátogatni a XIII. kerületben, a Tátra utca 6. szám alatt található Suhanj! Fittness integratív edzőtermet.
De ez nem csak egy egyszerű látogatás volt. Természetesen az alapítvány munkatársai bemutatták a termet és meséltek nekünk az alapítvány munkájáról, de ami igazán izgalmas kihívást jelentett tagjaink számára, hogy a terem egyik edzője, Sólyom Enikő saját privát spinning edzést tartott a VGYKE részére.
Külön pozitívum volt, hogy Enikő abszolút a tagok igényei, erőléte alapján alakította az edzés menetét, bemutatta a spinner gépeket, az edzés felépítését, így egy új mozgásformát próbálhattak ki és egy hasznos szemléletet ismerhettek meg a tagok.
Köszönjük az alapítvány dolgozóinak, hogy fogadtak bennünket, továbbá köszönjük Budapest XIII. és XVI. kerület Önkormányzatának az anyagi támogatást a program megvalósulásához!
Kollárszky Boglárka és Aranyiné Kmett Olga
Közösségi civilszervező
Narráció
Szinyei Merse Pál: Majális
A Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményébe nem lehet elégszer elmenni! Ahová csak nézünk, mindenhol remekműveket találunk. A következő hetekben a Galéria képeiből válogatunk, a sort pedig Szinyei Merse Pál Majálisával kezdjük.
Szinyei Merse Pál a saját korában igencsak felborzolta a kedélyeket 1873-ban készült képével. Hihetetlenül fiatal még ekkor, csupán csak 28 éves. De miért is lehet botrányos a fűben üldögélő és beszélgető fiatalok csoportja? Lássuk csak!
A kép középpontjában egy hat fiatalból álló csoportot láthatunk. Két fiatal nő és négy férfi tölti az élénk zöld, dús fűben takarókon üldögélve idejét. A fűben apró virágok, a domboldalon kisebb bokrok találhatók. A fiatalokra árnyék vetül. Magát az árnyék okozóját nem látjuk, de a formájából rájöhetünk, hogy egy nagy fa alatt ülnek. A kép bal alsó sarkában, a hozzánk legközelebb látható alak egy szürke nadrágot és fekete zakót viselő szalmakalapos férfi, akinek az arcát nem láthatjuk, hiszen éppen leguggolva előre hajol, hogy a fűből felvegyen egy zöld üveges pezsgőt, amit a földbe vájt üregben hűtöttek eddig. Mögötte, nekünk háttal, a társai felé fordulva látható egy fehér nadrágos, világosbarna bársonyzakóban hason fekvő férfi. Előtte a pléden mindenféle finomságot láthatunk, a fiatal férfi éppen egy csirkecombot tör ketté. Az alak nem más, mint maga Szinyei Merse Pál! Így emlékszik vissza arra, hogy miért is örökítette meg magát is korai képén: „Magamat is ráfestettem a képre, hason fekve, falatozva, hátat fordítva. Bevallom, azon kritikusokra gondoltam, kiknek képem nem fog tetszeni.”
Tőle jobbra foglal helyet egy fodros, élénk rózsaszín ruhát viselő vörös hajú lány. Feltűzött hajába rózsaszín szalagot kötött. Nyakában fekete szalagon apró kereszt lóg, talán erélyessége jelképeként. Testtartása tartózkodó, hiszen jobb karját szorosan maga elé fogja és kissé elfordul a hozzá beszélő fiatalembertől, de összecsukott legyezőt tartó jobb kezének tartása és a kissé oldalra fordított fejtartása, valamint a férfira vetett kacér tekintete mutatja incselkedését. A jobbján ülő férfi kéztartásából érzékelhetjük, hogy hevesen magyaráz valamit párjának. A férfi és a nő testbeszéde mintha a csábítás időszakában mutatná be egy szerelmespár kapcsolatát. Ezzel szemben a mellettük üldögélő pár már akár a beteljesült szerelem nyugalmát is tükrözhetné. A habos fehér ruhájú, barnahajú nő kezeit békésen nyugtatja ölében. Kezében mezei virágokból gyűjtött kis csokrot láthatunk, tekintetét a mellette vörös pléden elfekvő férfin nyugtatja. A férfi hanyagul az oldalán fekszik. Jobb kezében vékony kis szivar, bal karjával támasztja meg fekete kalapos fejét. Tekintetét szerelmesen nyugtatja mellette ülő kedvesén. A férfi és a nő mozdulataiból a békés egymásra találás, a szerelmesekre gyakran jellemző boldog hallgatás olvasható ki. Tekintetünket a kép középpontját elfoglaló fiatalok kötik le, de nem csak ők szerepelnek a képen. A háttérben, a kép bal felső sarkán végig húzódó domboldal mögül két napernyős, kalapos nő alakja bukkan elő. A művészettörténetben az ilyen mellékfigurákat straffázsalakoknak hívják és céljuk a kép mozgalmasabbá tétele és a tér mélységének érzékeltetése.
Így leírva egyáltalán nem tűnik botrányosnak a kép, ugye? Akkor mégis miért váltott ki olyan sok emberből ellenérzést? Ennek megválaszolásához fontos ismernünk Szinyei Merse Pál korát és annak művészeti életét. A 19. század végén még erőteljesen érződött a romantika művészeti stílusának hatása. Nagy események, fennkölt eszmék kerültek a középpontba, és a jelenetek megfestése is inkább a képzeletre hagyatkozott. A század végén azonban egyre inkább megjelent a realizmus és az impresszionizmus művészeti irányzata és ezzel együtt a való élet apróbb jelenetei, a hétköznapi emberek vették át a képeken a szerepet a korábbi hősöktől. Meghökkentő tehát, hogy a Majális óriási vásznára (126×162 centiméter, tehát majdnem ember nagyságú) Szinyei egy ilyen hétköznapi jelenetet, a városból kiszabaduló kedélyes társaság pihenését festette meg. Az impresszionisták előszeretettel alkottak a szabad ég alatt, vásznaikkal, állványaikkal és festékeikkel felmálházva vágtak neki a vidéki tájnak. A Majális vibráló napsütötte színeit, a dús természeti táj elemeit, az alakok fesztelen mozdulatait szemlélve azt gondolhatnánk, hogy Szinyei sem tett másként. Ez azonban egyáltalán nem igaz. Szinyei Merse Pál ugyanis műtermében festette hosszú hónapokig képét, bár az igaz, hogy előtte alaposan megfigyelte, tanulmányozta a természeti elemeket.
Somogyi-Rohonczy Zsófia
Újdonság! Online live klub a XIII. kerületben
Mivel az előző Covid19 hullámhoz viszonyítva is kiugróan magas fertőzöttségi mutatók miatt A XIII. kerületi Önkormányzat Prevenciós Központ a látogatók számának korlátozására kényszerült, Dr. Kádár Sándorné intézményvezető asszonnyal egyeztetve a személyes jelenlét helyett mi is egy új platformon kívánjuk megtartani hagyományos szeptember végi klubunkat.
A klubot online, live, élő videóban a facebook oldalunkon közvetítve fogjuk megtartani, melyhez lesz lehetőség online becsatlakozni, kommentek vagy üzenetek formájában kérdéseket feltenni.
A klubra vendégünk maga Fodor Ágnes, egyesületünk elnöke lesz, akivel a várható változásokról beszélgetünk majd.
A klub időpontja: 2020. 09. 28. 14:00
Elérhetőségeink:
Facebook oldal
Email: angyalfold.szervezo@vgyke.com
Telefonszám:
Aranyiné Kmett Olga: +3670/773-4054
Kollárszky Boglárka: +3630/498-9127
Az aktív online jelenlétre számítva, üdvözlettel és köszönettel:
Kollárszky Boglárka és Aranyiné Kmett Olga
Közösségi civilszervezők
Új mobilapplikációs fejlesztést is tartalmazó akadálymentesítési megoldás látássérülteknek
Reptéri terminálokban, illetve egyéb forgalmasabb csomópontokban segítené a látássérült utazók önálló közlekedését az az applikáció, melyet egy világméretű innovációs verseny egyik ötleteként valósítanának meg.
A megoldás kifejlesztésén dolgozó csapat egyik tagja kereste meg egyesületünket, s két teljesen vak munkatársunk egy kötetlen telefonbeszélgetés alkalmával a látássérült emberek számára legoptimálisabb akadálymentesítési lehetőségekről adott tájékoztatást.
A beszélgetés során megemlítették a Budapest több pontján is megtalálható hangos jelzőlámpákat, a beszédtámogatást nyújtó megállótáblákat, valamint az ezek műköttetéséhez szükséges futár távirányítót. Szót ejtettek a fizikai akadálymentesítés eszközeként használatos úgynevezett taktilis vezetősávokról is.
A látássérült személyek hangsúlyozták az emberi segítségnyújtás elengedhetetlen meglétét, melynek a repülőtereken kiemelt fontosságú szerepe van (pl. csomagok ellenőrzése, eljutás a kapuig, az ülőhely megtalálása a gépen stb.)
Korábban már beszámoltunk a MÁV és a Volánbusz Zrt. esetében is igénybe vehető utast segítő szolgáltatásról, melynek számos eleme beépíthető a reptereken biztosított utazást megkönnyítő megoldásokba is.
Forrás: www.parameter.sk
Ettől függetlenül természetesen a hang- és taktilis jelzések is nagyszerű támpontul szolgálnak a látássérült utazók számára, hiszen ezek az emberi segítségnyújtás fontosságát csak a feltétlenül szükséges helyzetekre korlátozzák. Szó esett arról is, hogy ha egy applikáció a helymeghatározás útján ad tájékoztatást a felhasználónak, az nem méteres pontosságú, így ha az térkép alapján működne, a látássérült személyt eltájolhatja. Az alkalmazás tervezője szerint nem lenne szükség hozzá mobil adatforgalomra, hiszen a repterek internetelérést biztosítanak, ezáltal pedig az utazók pontosabb helykoordinátákra számíthatnak.
A kép forrása: https://www.myistore.co.za
A felmérés végeztével az egyesület dolgozói megköszönték a megkeresést, és sok sikert kívántak a telefonos alkalmazás kialakításához.
VGYKE
Zenés klubdélután Terézvárosban
Szeptember 16-i klubnapunk a zene jegyében telt el.
Domoszlai János volt a vendégünk, aki dél-amerikai dalokkal kedveskedett nekünk.
Beszélt Andok, Ecuador, Peru és Bolívia népeinek hagyományairól, ritmusaikat és hangszereiket is bemutatta.
Kellemes és családias légkörben telt el az idő.
Elköszöntünk egymástól az Október 21-én tartandó Nemzetkőzi Fehérbot napi programunkig.
Terézváros Önkormányzata által támogatott program.
Lukács Erzsébet Böbke
Közösségi civilszervező
Önismereti és csapatépítő klubnap volt Kőbányán
A kőbányai klub szeptemberi összejövetelét, havi klubnapunkat 2020. szeptember 14-én, hétfőn 15 órai kezdettel tartottuk meg a Kőrösi Csoma Sándor Kőbányai Kulturális Központban.
Klubnapunk alkalmával Kollárszky Boglárka, egyesületünk egyik pszichológusa volt a vendégünk, akinek a segítségével önismereti és csapatépítő játékokon keresztül jobban megismerhettük magunkat és egymást is.
Egyszerű, de érdekes, néha kicsit kihívást jelentő feladatokat kaptunk Bogitól, amiket közösen megbeszélve oldottunk meg.
Ilyen feladat volt például, hogy minden résztvevőnek a neve kezdőbetűjével kellett egy éppen a hangulatához illő jelzőt mondania.
Ezután a kedvenc tárgyaink szóbeli bemutatásával meséltünk kicsit egymásnak magunkról. Ezen kívül mindenkinek mondania kellett magáról három állítást, amiből csak kettő volt igaz, a többieknek pedig ki kellet találnia, hogy melyik hamis a három állítás közül.
A játékos klubnap nagyon jó hangulatban telt, és egy kötetlen beszélgetéssel fejeződött be.
Bönde Katalin
Közösségi civilszervező
A VGYKE álláshirdetései
2020. szeptembertől Egyesületünk az alábbi pozíciókra várja megváltozott munkaképességű személyek jelentkezését:
Jelentkezni és érdeklődni kizárólag e-mailben, önéletrajz becsatolásával lehet.
VGYKE
Hírességek Zuglóban
Szeptemberi klubnapunkon Zuglóban élt/élő művészekről beszélgettünk.
Budapest legfrekventáltabb kerülete Zugló, és ez meg is látszik azon, hogy nagyon sok művész választotta/választja lakóhelyéül, többek között Bajor Gizi, Deák Ferenc (a haza bölcse), G. Dénes György, Huszárik Zoltán, József Attila, Karinthy Frigyes, Keresztes Ildikó, Laky Adolf (akiről utcát is neveztek el), Puskás Ferenc (olimpiai bajnok és világbajnoki ezüstérmes magyar labdarúgó, edző, az Aranycsapat kapitánya, a Nemzet Sportolója. Közismert becenevén Puskás Öcsi), Zelk Zoltán és a legismertebb szerepei közül a Szomszédok című film Taki bácsija, Zenthe Ferenc is.
Idősebb tagjainknak eszébe jutott néhány érdekes történet a színészekről és színésznőkről, ezt is alaposan kitárgyaltuk. Természetesen voltak olyan hírességek is, akik neve nem mindenki számára lehet ismerős, mégis maradandót alkottak, és példaképként tekinthetünk rájuk munkásságukért. Zugló büszke lehet ezekre az emberekre.
Egy nagyon jó hangulatú délutánt töltöttünk együtt, és elhatároztuk, hogy néhány házat, amelyeket még nem bontottak le, meglátogatunk a közeljövőben, ezzel is tisztelegve emlékük előtt.
Kiss Márta
Közösségi civilszervező
Interaktív barangolás a Margitszigeten, avagy Arany János és Margit hercegnő nyomában
Kedves Tagjaink!
Sok szeretettel várjuk tagjainkat, kísérőiket és minden kedves érdeklődőt szeptemberi programunkra.
Időpont: 2020. szeptember 26. szombat 14.00-16.00 óra között
Találkozó helyszíne: a Nyugati pályaudvarnál levő villamos megállónál 13.45-14.00 óra között.
Telefon:
Tanai Csaba, közösségi civilszervező: 0630/7685404
Szalai Miklósné, közösségi civilszervező: 0670/4320147
E-mail: ferencvaros.szervezo@vgyke.com
A kép forrása: http://www.houseoctogon.com
Narráció 1
A Budavári Palota és Savoya Jenő szobra
Kedves Olvasók!
Folytatódik a
VGYKE műalkotásokat bemutató sorozata, amelynek keretében hétről hétre egy újabb művészeti érték narrációjával és a hozzá kapcsolódó művészettörténeti információkkal találkozhattok. Az ötven alkotásból álló sorozatot ezúttal úgy állítottuk össze, hogy Budapest és környékén tett sétának is beillik. Több nagy múzeum is csatlakozott sorozatunkhoz, így a Magyar Nemzeti Galéria, a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár és a Gödöllői Királyi Kastély épületével és gyűjteményének izgalmas darabjaival is megismerkedhettek majd. Budapest azonban a múzeumokon túl is bővelkedik látnivalókban, így köztéri szobrok, hidak, ipari műemlékek is feltűnnek majd időről időre a narrációk között.
Sok minden miatt csodálatos hely Budapest, de leginkább talán azért, mert olyanok, mint a mindent tudó mesemondók. Az épületek, hidak, szobrok akár több száz év történeteit mesélhetnék el. Ilyen épület a Magyar Nemzeti Galériának otthont adó Budavári Palota is, amelynekk egyik épületrészét a fotón is láthatod.
A szikrázó augusztusi napfényben álló méltóságteljes épületet központi bejáratának három ajtajára lépcsősor vezet fel, a kapuk felett klasszikus oszlopok tartják a háromszög alakú építészeti elemet, a timpanon. Eddig nagyon hasonlít az előző sorozatban már szereplő Műcsarnok épületére (olvasd itt) A timpanon felett magasodik két ablaksorral az óriási patinazöld kupola. Gyönyörű ez a kissé matt, kékeszöld szín, ami a réz oxidációjával jön létre. Emléktáblák, szobrok is büszkén viselik, valójában a nemesség, az érték jelzőjének is tekinthetjük. Visszatérve az épületre: a timpanonos főbejárat két oldalát a földszinten árkádok, felettük pedig két emelet magas oszlopokkal díszített falszakasz alkotja. Ez az épületrész kissé beljebb helyezkedik el, tehát mind jobbra, mind balra jócskán kiugrik két 3 szintes épületrész. Ennek ablaksorait féloszlopok díszítik. Ez azt jelenti, hogy az oszlopok nem körbejárhatók, hanem csak kissé kiemelkednek a fal síkjából. Az oszlopok nemcsak térben, hanem színben is elütnek a faltól. Az oszlopok világosak (a napfényes nyári napokon vakítóan fehérek), míg a falak kicsit sötétebb barnának tűnnek.
A Budavári Palotát nemcsak azért érdemes meglátogatni, mert gyönyörű panoráma nyílik innen a Duna felé, hanem mert történelmi és építészeti emlék. Igazi klasszikus. Története Nagy Lajos, Zsigmond és Mátyás király koráig nyúlik vissza, de a törökök idejében, illetve 1686-os visszafoglalásakor súlyosan megsérült. Újjáépítését Mária Terézia idején, 1749-ben kezdték el a korban divatos barokk stílusban. Amit viszont a mai állapota tükröz, az már a 19. század építészete, amikor Ybl Miklós és Hauszmann Alajos neobarokk elemekkel bővítették ki. Ennek köszönheti méltőságteljes külsejét, amelyben minden elem az értéket, a tekintélyt és a kimértséget tükrözi. A fehéren világító oszlopok az antik hagyományokat, a szabályosan, emeletenként más-más stílusú ablakok az oszlopokkal együtt alkotott ritmusukkal a következetességet , az épület előtti tágas tér és a dunai panoráma a hatalmat képviseli számomra.
A kép előterében látható a Budavári palota történetének egyik fontos szereplőjéről készült bronz szobor. Róna József szobrász Savoya Jenőt, Buda várának egyik hős felszabadítóját lovon ábrázolja. Az izmos paripa mellső lábait megfeszíti, fejét lehorgasztja, hátsó lábai közül egyiket kecsesen kissé felemeli. A nemes állat erőt sugároz. A rajta ülő hadvezért jobb kezében parancsnoki pálcát tart és talán a várat ostromló katonákat irányítja. A címerrel és domborművel díszített kő talapzaton domborműveket találhatunk, csatatéri jelenetek láthatók rajtuk. A fotón szereplő alakok jól érzékeltetik, hogy a talapzat jó két ember nagyságú.
A II. világháború alatt az épület egy része megsemmisült és csak az 1960-as években kezdték el az újjá építését. Ezután már nem királyok lakhelyéül szolgált, inkább művészet otthona lett. Jövő héten már a Magyar Nemzeti Galériában folytatjuk utunkat tovább.
Szeretnél többet megtudni az épületről? Ezeket a cikkeket ajánlom!
Az épület történetéről:
http://hg.hu/cikkek/varos/11194-a-budavari-palota-700-eves-historiaja-6
http://budavar.btk.mta.hu/hu/muemlekek/a-budavari-kiralyi-palota.html
Savoyai Jenő szobráról:
https://www.kozterkep.hu/1726/savoyai-jeno-herceg-lovasszobra#
