A számítógép előtt ülve az évek során Marošra is elkezdtek rakódni a fölös kilók, testi korlátoztatása miatt azonban nem ugarhatott le hokizni vagy focizni a többiekkel. Egyre inkább azt érezte, többet kellene mozognia, hiszen már egy kisebb séta is kimerítette. Barátja vitte el őt a komáromi Black Cross Gym terembe, ahol úgy megdolgoztatta, hogy másnap az izomláztól az ágyból is alig bírt kikelni. Ugyanakkor a sportolástól nagyon jó érzése támadt, ami a folytatásra ösztönözte. „Egy kiváló crossfit edző, Erik vett szárnyai alá, elmagyarázta a technikát, tanácsokat adott, milyen gyakorlatokat végezzek, összeállította az edzéstervet. Az elsődleges célom az volt, hogy jól érezzem magam, egészséges legyek” – mondta a fiatalember. Más edzőkkel is konzultált, az egyes gyakorlatokat a lehetőségeihez igazították.
A Spartan Race verseny a küzdésről szól – miként tudja az ember legyőzni az akadályokat és önmagát. A szervezők különböző akadályokat találnak ki; amelyik versenyzőnek egyiket-másikat nem sikerül legyőznie, annak helyettesítő gyakorlatokat kell végeznie. Természetesen Maroš lehetőségei korlátozottak, de saját elvárásait túlteljesítve mindössze két akadályt kellett kihagynia és más gyakorlattal pótolni. „Az lebegett a szemem előtt, hogy épségben végig csináljam, az, hogy mennyi idő alatt, nem számított. Hatalmas öröm volt, amikor a célban nyakamba akasztották az érmet” – árulta el.
Nem volt egyszerű teljesíteni az egyes feladatokat, például a zsákcipelést sem, hiszen mindkét kezével a mankókra támaszkodott, de megoldotta. A közösségi oldalon pedig megjelent egy fénykép, amint az úszás után az egyik társa a mankóját nyújtva segíti őt kijutni a partra. A segítségnyújtás egyébként engedélyezett a verseny folyamán, az egyik versenytársa végig Maroš mellett haladt, még a görcsbe ugrott lábát is szétmasszírozta. A megdöbbentő, hogy csak aznap ismerkedtek meg. Pszichikailag mások is támogatták a csapatból Marošt, sőt, a nézők és a többi futó is. Miközben elfutottak mellette, nagyon sokat vállon veregették, vagy néhány biztató szót szóltak neki. A pálya mellett álló nézők is tapsoltak, buzdították. „Ez erőt adott, nem számítottam ilyen támogatásra” – emlékezett vissza Maroš.
Nem titkolja, jövőre újra visszatér a Spartan Race-re, addig is szorgalmasan edz, hogy akár nehezebb kategóriában is nekivághasson a versenynek.
És hogy mit szólt a családja, amikor megtudta, mekkora fába vágta a fejszéjét? „Azt se tudták, mi az a Spartan, csak annyit tudtak, hogy a természetbe megyek tornászni, és váltóruhára is szükségem lesz – mondta nevetne. – Ez a verseny nem csupán arról szól, miként győzzük le magunkat, hanem a segítségnyújtásról is. Így kellene viselkedniük az embereknek egymás iránt nemcsak a pályán, hanem az életben is.”
Maroš Kudlík, a komáromi „spártai” hős
Maroš 14 évesen egy súlyos betegség következtében veszítette el fél lábát, de ma már szinte nem is törődik ezzel a hiányosságával.
Öt hónappal a verseny előtt kezdett el edzeni és a Spartan Race-en való részvétel közel fél éves erőfeszítéseinek kicsúcsosodását jelenti. „Eredetileg nem akartam én semmilyen versenyre benevezni, a barátom állt elő az ötlettel, azt mondta, megyünk, és kész. Nem is vettem őt komolyan, de ahogy elkezdtem rajta gondolkodni, egyre inkább megtetszett a dolog, ki akartam próbálni, ezért még keményebben edzettem” – árulta el Maroš.
A számítógép előtt ülve az évek során Marošra is elkezdtek rakódni a fölös kilók, testi korlátoztatása miatt azonban nem ugarhatott le hokizni vagy focizni a többiekkel. Egyre inkább azt érezte, többet kellene mozognia, hiszen már egy kisebb séta is kimerítette. Barátja vitte el őt a komáromi Black Cross Gym terembe, ahol úgy megdolgoztatta, hogy másnap az izomláztól az ágyból is alig bírt kikelni. Ugyanakkor a sportolástól nagyon jó érzése támadt, ami a folytatásra ösztönözte. „Egy kiváló crossfit edző, Erik vett szárnyai alá, elmagyarázta a technikát, tanácsokat adott, milyen gyakorlatokat végezzek, összeállította az edzéstervet. Az elsődleges célom az volt, hogy jól érezzem magam, egészséges legyek” – mondta a fiatalember. Más edzőkkel is konzultált, az egyes gyakorlatokat a lehetőségeihez igazították.
A Spartan Race verseny a küzdésről szól – miként tudja az ember legyőzni az akadályokat és önmagát. A szervezők különböző akadályokat találnak ki; amelyik versenyzőnek egyiket-másikat nem sikerül legyőznie, annak helyettesítő gyakorlatokat kell végeznie. Természetesen Maroš lehetőségei korlátozottak, de saját elvárásait túlteljesítve mindössze két akadályt kellett kihagynia és más gyakorlattal pótolni. „Az lebegett a szemem előtt, hogy épségben végig csináljam, az, hogy mennyi idő alatt, nem számított. Hatalmas öröm volt, amikor a célban nyakamba akasztották az érmet” – árulta el.
Nem volt egyszerű teljesíteni az egyes feladatokat, például a zsákcipelést sem, hiszen mindkét kezével a mankókra támaszkodott, de megoldotta. A közösségi oldalon pedig megjelent egy fénykép, amint az úszás után az egyik társa a mankóját nyújtva segíti őt kijutni a partra. A segítségnyújtás egyébként engedélyezett a verseny folyamán, az egyik versenytársa végig Maroš mellett haladt, még a görcsbe ugrott lábát is szétmasszírozta. A megdöbbentő, hogy csak aznap ismerkedtek meg. Pszichikailag mások is támogatták a csapatból Marošt, sőt, a nézők és a többi futó is. Miközben elfutottak mellette, nagyon sokat vállon veregették, vagy néhány biztató szót szóltak neki. A pálya mellett álló nézők is tapsoltak, buzdították. „Ez erőt adott, nem számítottam ilyen támogatásra” – emlékezett vissza Maroš.
Nem titkolja, jövőre újra visszatér a Spartan Race-re, addig is szorgalmasan edz, hogy akár nehezebb kategóriában is nekivághasson a versenynek.
És hogy mit szólt a családja, amikor megtudta, mekkora fába vágta a fejszéjét? „Azt se tudták, mi az a Spartan, csak annyit tudtak, hogy a természetbe megyek tornászni, és váltóruhára is szükségem lesz – mondta nevetne. – Ez a verseny nem csupán arról szól, miként győzzük le magunkat, hanem a segítségnyújtásról is. Így kellene viselkedniük az embereknek egymás iránt nemcsak a pályán, hanem az életben is.”
Forrás: komarom.online
Klubnap lesz Békásmegyeren
Szeretettel hívok Mindenkit 2016 június 17.-én pénteken délelőtt 10 órakor a Békásmegyeri Közösségi Ház kistermében (Csobánka tér 5.) tartandó Klubnapunkra!
Ellátogat hozzánk az Ügyfélszolgálat is. Hasznos információkat kaphatunk majd szolgáltatásaikról, és lesz lehetőség a 2016-os tagbélyegek megvásárlására is.
Aki még nem lépett be az Egyesületbe, annak alkalma lesz rá, hogy most megtegye.
Kötetlen beszélgetésünk középpontjába a nyári hónapokra tervezett programjainkat helyezzük. Mindenkitől várjuk az ötleteket és a nyár folyamán lehetőségeink szerint megvalósítjuk őket.
Mindenkit várok szeretettel:
Vasné Pintér Teréz
Telefon: 06-70-377-32-65
E-mail: lampas.obuda@gmail.com
Rákosmenti lámpásokkal a Zwack Unicum Múzeumban
Elsőként egy alámondásos filmet tekinthettünk, amely a család és a gyár történetét mutatta be. Ebből megtudtuk, hogy a Zwack család őse II. József orvosa volt, aki az uralkodó gyomorpanaszai enyhítésére készítette el az első Unicumot. Az uralkodó megízlelte ezt az italt, felkiáltott:
Das ist ein Unicum!
ami azt jelenti, hogy az ital egyedi.
A filmet követően tárlatvezetésben volt részünk, amely alkalmával a családdal és a céggel kapcsolatos tárgyakkal, képekkel és relikviákkal ismerkedtünk meg.
Innen a sétáltunk tovább a régi lepárló üzembe, ahol pazar gyógynövény illat fogadott minket. A szárított gyógynövényeket megtapinthattuk, és meg is illatolhattuk. Az Unicum több mint 40 féle gyógynövényből készül, titkos recept alapján. Majd kirándulásunkat gyártási területen folytattunk, ahol a megkóstoltuk az Unicumot és az Unicum szilvát.
A múzeum mintaboltjában remek választékot, és kedvező árakat találtunk, így sokan vásároltak közülünk ajándékot barátaiknak, ismerőseiknek. A program nagy tetszést aratott tagjaink körében!
Acsay Péter és Krayné Faragó Zsuzsanna
Meghívó egy börtönmúzeumba
Lehetőséget kaptunk arra, hogy korlátozott létszámban megtekintsük egy különleges múzeumot, mely a nyilvánosság előtt nincs megnyitva.
A látogatásra 2016. június 24-én fog sor kerülni, de annak, aki szeretne eljönni, június 17-én péntek estig előre jelezni kell a részvételi szándékát.
A különleges múzeum a magyarországi büntetésről való gondolkodás emlékeit őrzi, nagyon sok érdekességet mutatva be a látogatók részére. Nem nagyon szoktak külső látogatókat fogadni, ezért a mostani lehetőség valóban egyedi. Akit érdekel ez a szakvezetéssel megvalósuló látogatás, annak szeretnénk felhívni arra a figyelmét, hogy sokat kell gyalogolni és lépcsőzni.
Az esetleges jelentkezéseket korlátozott számban még június 17-én estig tudjuk fogadni.
Lenkai Viki és Neumann Károly
Telefonszámunk: 0670/984-1745
Email-címünk: lampas.ujbuda@gmail.com
Látássérültek az ősember otthonában
A „Közösség Lámpásai” XV. Kerületi Látássérültek Klubjának – amely a Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesületének keretein belül, az elmúlt esztendő decembere óta működik – 20 tagja, június 6 és 8 között, miután eredményesen vettek részt a XV. kerületi önkormányzati civil pályázaton, Szilvásváradra kirándult.
Szilvásvárad a Bükk nyugati lábánál az újkőkor óta lakott terület: az ősember barlangja néven közismert, Istállós-kői barlangban 44300 évvel ezelőtti leleteket is találtak a régészek. A táj, a Szalajka-völgy, amely valaha ipari központ volt, valóban élményt jelenthet az arra járóknak. Az itt élők egykor elsősorban szén- és mészégetéssel, hamuzsírfőzéssel foglalkoztak: a hagyomány szerint, a patak és a völgy neve a hamuzsír szlovák nevéből (szalajka) származik, más vélemények szerint, inkább az üveghuták akkori alapanyagára, a bükkfahamuból főzött alkálilúgra (sal alcali) utal.
A kiránduló látássérültek, a kísérőikkel együtt, a Szalajka-völgyben, a pisztrángtelep melletti Villa Negra Vendégházban szálltak meg, a kiszolgálásnak köszönhetően a kirándulás – a bőségesen tálalt reggelinek, ebédnek és vacsorának köszönhetően – szinte gasztronómiai túrára hasonlított.
Embert próbáló volt a félnapos, Regős József geológus-kutató, aki újpalotai lányt vett feleségül, túravezető kalauzolásával, az ősember barlangját célba vevő túra. Útközben, ami eleinte könnyűnek tűnt, később azonban, látó embernek is igencsak fárasztóvá vált, a kirándulók megkóstolták a Szikla-forrás és a Szalajka-forrás a Budapesten élő ember számára hihetetlenül tiszta vízét.
A Szalajka vízéből kicsapódó és lerakodó oldott mész fátyolhoz hasonlóan lepi be az akadályokat, a medrében pedig mésztúfa-gátakat, küszöböket építve alkotta meg a természet a zuhatagsor lépcsőit: túljutva a Fátyol-vízesésen, a már említett Szalajka-forrástól indul felfelé a szerpentines, olykor beszűkülő, fakorlátok könnyítette hegyi út – amelyen haladva jól lehet tanulmányozni a kőzetrétegeket – végén, 546 méter magasságban tátog az ősember barlangja.
Nemcsak az ősember talált itt menedéket, hanem az állatok is: a barlang egyik érdekessége az úgynevezett medvetükör: a bundáját vakarni akaró medve a barlang kiálló, hegyesebb részéhez dörgölődzött, s az a rész lassan tükör simává, vagy inkább márványra emlékeztetővé vált. Fényes Elek szerint, aki 1851-ben elsőként írta le a barlangot, ezer sertés könnyedén elférne benne – a hegy és a barlang „hivatalos” neve is valójában erre (kőistálló) utal: Istállókő. De mit is találtak itt a régészek? Csak példaként néhány lelet: rénszarvas, barlangi medve, ősbölény, mamut, barlangi oroszlán csontjait.
Még aznap délután a fáradhatatlan látássérült kirándulók az Archeoparkba mentek, ahol interaktív módon ismerkedhettek meg Szilvásvárad és a Bükk több ezer, vagy inkább több tízezer éves múltjával, méghozzá a látássérültek számára nagyon fontos lehetőséggel: tapinthatóan. Vidám hangulatot teremtett, amikor mindenki kipróbálhatta, hogyan is lehetett használni a tűzgyújtó íjat.
Természetesen, a füstölt pisztráng megkóstolása sem maradhatott ki a programból, hiszen a Szalajka-völgy egyik ismérve a pisztráng, amely egykor szabadon élt a Szalajkában, manapság inkább a pisztrángtelepről kerül a füstölőbe.
A kirándulásnak nem utolsó sorban az volt a célja, hogy bizonyítsa: a látássérültek és a látók – legalábbis egy kiadós túra keretében – a különbözőségek ellenére hasonló teljesítményre képesek. Ugyanakkor ez egy szabadidős program is volt, amelyen elsősorban azok vettek részt, akik a látássérültségükből eredő állapotuk miatt nem tudnának másképpen részt venni egy ilyen programon: így ugyanazt az érzést élhették át, amit a látó, túrázó emberek.
Árubemutatókkal vár a Láthatár Bolt
Már tizenegy kerületben működik a Közösség Lámpásai, kiknek klubjain portékáinkkal megjelenünk. Minden félévben egy-egy alkalommal kitelepülünk ezekre az eseményekre, és termékeinket kipakolva készséggel állunk az érdeklődők rendelkezésére – mondja Katona Zsuzsanna, a Láthatár Bolt vezetője.
Ezeken felül Budapest összes nyugdíjas klubját felkerestük már, és a fogadtatás nagyon pozitív. Többnyire nyitottak és érdeklődőek az emberek, ennek köszönhetően egy telefonos egyeztetést követően eme alkalmakra is örömmel ellátogattunk, s fogunk is még a jövőben. Huszonhét mozgássérült klubba is volt szerencsénk eljutni már, ahol népszerűsíthettük termékeinket.
2016 májusától nem csak a VGYKE vidéki kistérségeihez települtünk ki, hanem Győrbe, Szolnokra, Szekszárdra, Kecskemétre, Salgótarjánba és Székesfehérvárra is. A legtöbb esetben megkeresésünk végett szerveznek külön programot az árubemutatóhoz, de például Székesfehérváron egy nagyobb program keretében volt lehetőségünk megjelenni.
A 2-3 órás alkalom alatt bemutatjuk a termékeket, az érdeklődők pedig ott helyben meg is vásárolhatják, amire igényt tartanak.
Véleményem szerint azért kiemelten fontosak ezek az árubemutatók, mert sokan talán nem is tudnak arról, hogy milyen segédeszközök tehetnék könnyebbé az életüket. Akciós árakkal, és hasznos termékekkel próbáljuk meg a fogyatékossággal élő és az idős emberek mindennapjainak nehézségeit enyhíteni, életszínvonalukat emelni.
Legközelebb Tatabányán és Veszprémben találkozhatnak velünk.
http://www.vgyke.com/lathatar-bolt/
Ivanova Daniela
Bűnmegelőzés Törőcsik Mari és Bodrogi Gyula hangjával
A kép forrása: http://www.polgarorseg-bekescsaba.hu/
A BRFK XVIII. Kerületi Rendőrkapitánysága 2016. évben preventív előadásokat tart kerületi egyházközösségekben, nyugdíjas- és gondozóközpontokban és egyéb klubokban.
Az interaktív beszélgetéseken keresztül az a cél, hogy a hallgatóság részére olyan információk jussanak el, amelynek birtokában megelőzhetővé válhatnak a bűncselekmények.
Rendelkezésükre áll jelenleg egy olyan közel fél órás bűnmegelőzési hangoskönyv (Bodrogi Gyula és Törőcsik Mari színészeink hangjával), amelyet örömmel bemutatnak nekünk.
Az előadás 2016. június 15.-én lesz 15 órakor az Üllői út 438-ban a XVIII. Kerületi Rendőrkapitányságon. Bejárat a Szarvas csárda tér felől. Találkozzunk 14.45-kor az 50-es villamos Szarvas csárda tér nevű megállójában!
Azt kérték a Rendőrkapitányságon, hogy jelezzük vissza nekik a létszámot június 10-ig. Kérlek írd meg, van-e kedved jönni?
Kiss Julia
VGYKE XVIII. kerületi közösségi civil szervező
Mobil: +36 30 4989094
Távkapcsolók átadása Kispesten
A kispesti önkormányzat támogatásával Futár-távirányítókat vehettek át a kerületben élő látássérültek.
Az ünnepélyes átadáson részt vett: Gajda Péter polgármester, Vinczek György alpolgármester valamint Fodor Ágnes a VGYKE elnöke és a BKK részéről Nyúl Zoltán fejlesztési igazgató.
Kispest polgármestere elmondta a köszöntőjében, hogy az önkormányzat idén 50 Futár-távirányítót vásárolt, és ad át az igénylőknek, segítve őket a napi közlekedésben. Gajda Péter hangsúlyozta, ha igény van rá, akkor a kerület folytatja a programot.
Az eszközök működéséről a Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesületének elnöke beszélt. A Futár-távirányító alkalmas a megfelelően felszerelt gyalogos átkelőhelyeknél elhelyezett lámpák hangosítására, egyetlen gombnyomással felolvassa a hangszóróval ellátott Futár-kijelzőkön lévő feliratokat.
Fodor Ágnes elmondta, azon dolgozik az egyesület, hogy kimozdítsa otthonról a látássérült embereket, és bekapcsolja őket a társadalom vérkeringésébe, a Futár-távirányító egy újabb lépést jelent ebbe az irányba. Hozzátette, a használóktól folyamatosan várják a működéssel kapcsolatos tapasztalatokat és a visszajelzéseket, hogy melyik megállókat, lámpás kereszteződéseket kellene kihangosítani.
Elmondta azt is, hogy maradtak még ki nem osztott készülékek, amelyekre folyamatosan lehet jelentkezni a kispesti szervezőknél.
Az ünnepi beszédek után megnéztük a kispesti televízióban korábban megjelent riportot a távirányító működésével kapcsolatban, majd a polgármester és az alpolgármester, közösen kiosztották a készülékeket.
A BKK képviselője néhány feltett kérdésre válaszolt a jelzőlámpák meghangosításával kapcsolatban.
Az ünnepség végén az önkormányzat megvendégelte a megjelent klubtagjainkat aprósüteménnyel, pogácsával ás ásványvízzel, mely figyelmességet ezúton köszönünk.
A vak kutyából sérült lelkek gyógyítója lett
Kép forrása: http://rehabportal.hu
A kis keverék kutyával nem bánt kegyesen az élet – írja a thedodo.com. Bukarest utcáin kóborolt magányosan, mígnem befogták és a gyepmesteri telepre vitték. Ott kezdődtek szenvedései. Senki sem tudja, milyen mértékű fizikai és érzelmi bántalmazáson ment keresztül a menhelyen, egy dolog viszont biztos: elvesztette szeme világát.
Nym az Egyesült Királyság-beli Blind Dog Rescue szervezethez került. Nym érkezésekor Portert értesítették, aki maga is tapasztalt vak kutyák gondozásában, lévén, hogy saját kutyája, Pedro sem lát. Ideiglenes befogadói szerepre kérték fel, amit a hölgy természetesen képtelen volt visszautasítani.
Nym most 7 éves, imádnivaló, bújós, szeretetteljes kutya. A legnagyobb egyetértésben osztozik otthonán két másik kutyával, egy macskával és egy nyuszival. Örökbefogadása óta hatalmas utat járt be, rengeteget fejlődött, és ma már terápiás kutyaként csal mosolyt nehéz sorsú gyermekek és felnőttek arcára. „Csodálatos lelke van!” – áradozott róla gazdája.
Forrás: rehabportal.hu
https://www.youtube.com/watch?v=uVf3w-B0WN0
Csatlakozzon a BULÁKE júniusi programjaihoz!
- 12-én, vasárnap 15 órakor a Madách Színházban a Mamma Mia című előadás megtekintése
- 17-én, pénteken 10 órától a Csíki pihenőkertben bográcsos klubnap tartása
- 18-án, szombaton 15 órától a Madách Színházban a Mamma Mia című előadás megtekintése
- 30- július 6-ig Életmódtábor Dombóváron
BULÁKE – Szociális Csoport
2040 Budaörs Szivárvány u. 5.
+36 20 468 98 44
Kispesti klubnap az Ügyfélszolgálattal
Májusi klubnapunkra meghívtuk a VGYKE Ügyfélszolgálat képviselőit. Pásztory-Surányi Emese és Leány Ferenc jött el hozzánk. Bemutatták az Ügyfélszolgálat tevékenységét és a különböző szolgáltatásokat.
Tájékoztatást kaptunk a látássérülteket érintő aktuális pályázati lehetőségekről (Péntek Lajos Alapítvány pályázatai, Vakok Lakásgondjainak Megoldását Támogató Alapítvány, VGYKE saját pályázatai), szociális juttatásokról, kedvezményekről (pl: gépkocsi szerzési támogatás, fogyatékossági támogatás, rehabilitációs ellátás, Erzsébet Program, utazási kedvezmények), a látássérültek életvitelét megkönnyítő segédeszközökről, a vakvezető kutya igénylésről.
Klubtagjaink feltették kérdéseiket, és korrekt, minden igényt kielégítő válaszokat kaptak. Volt új belépőnk is, akinek helyben intézték a tagfelvételt, és kiállították a tagsági igazolványt.
Az aktuális májusi témáink sem maradtak el. Beszéltünk a Munka ünnepéről, a Tűzoltók Napjáról, az esélyegyenlőség Napjáról, a Mentők napjáról. Megemlékeztünk Pünkösd ünnepéről, a Múzeumi világnapról. A sort a közelgő Gyermeknap zárta.
Domoszlai János is eljött hozzánk, és Dél-Amerikai dallamokkal szórakoztatott bennünket. Különleges hangszereit új belépőnk is megnézte, sőt ki is próbálta. Hívtuk klubtagjainkat a szombati (május 28.) fúvószenei találkozóra, amit a Városház téren rendeznek, és a június 12-i Városünnepet is megemlítettük nekik.
Remélem, szép számmal eljönnek programjainkra!
Jutott még idő ismerkedésre, kötetlen beszélgetésre, és sütizésre. Hazafelé is együtt ment a társaság.
Várjuk a következő klubnapot!
Bernát Zsuzsanna
„Mindenem a népzene!”
Mesélj egy kicsit a tanulmányaidról!
A 7. és 8. osztályt az Andor Ilona Ének-Zenei Általános Iskolában végeztem, ahol két kórusban is énekeltem. Ekkor indult el az integrált oktatás az intézményben. 2002-től 2008-ig a Szent István Király Zeneművészeti Szakközépiskolában tanultam. Kezdetben hangkultúra, később szolfézsszakos voltam, és itt is aktívan részt vettem a kórus munkájában.
2011-ben végeztem el az alapképzést a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, amely egy népi ének előadóművész diplomát adott nekem, majd 2013-ban fejeztem be a mesterképzést, ami népi ének tanári diplomát jelent és tanításra jogosít fel.
Többek között azért választottam a népzenét, mert gyermekkorom óta közel áll hozzám, e mellett pedig nagyon praktikus is volt számomra, ugyanis itt mindenki elsősorban hallás után, a gyűjtött anyagokból tanul.
Sikerült elhelyezkedned ezen a pályán?
Fájó pont számomra, hogy a mai napig nem találtam munkát ezen a területen, még a sokadik próbálkozásra sem. Ettől függetlenül sikerélményemnek tekintem, hogy Budakalászon elkezdtem vezetni egyfelnőttekből álló népdalkört, ami felnőttekből áll, és főként olyan embereknek tartom, akik műkedvelők és a saját örömükre szeretnek énekelni.
Mit csinálsz az éneklés mellett?
A mindennapjaim komoly munkával telnek mostanában. Alapvetően otthon dolgozom és két nagyobb kaliberű dologba is belevágtam. Több, mint 1 éve kezdtem el egy olyan riportanyagon munkálkodni, amelyben feldolgozom a 70’-es években elindult népzenei- és néptánc-mozgalmat, ezen belül is az ebben résztvevők életútját. Mindenkivel részletes szakmai beszélgetést készítek. Ezek a művészek, zenészek nagyon sok olyan információt tudnak megosztani a népzenéről, néptáncról, amelyeket fontos megörökítenünk az utókor számára.
A másik fontos tevékenységem pedig egy műsor készítése, amelyben úgy adok elő népdalokat, hogy először elénekelem őket eredeti szöveggel, majd a népdal dallamára, dallamváltozataira ráénekelek egy mai költő által megírt szöveget. Ez azért jó, mert maga a zene nincs feldolgozva. A népzenéből készített könnyűzenei feldolgozások az esetek döntő többségében nehezek, nem érthetőek, nem jók. Olyanra pedig kevés példa akad, hogy valaki népi dallamra egy modern költő által megírt verset énekeljen. Én ily módon szeretnék műsorra tűzni népdalokat.
Hogyan ismerkedtél meg a zenével?
A „legenda” szerint már egészen kicsi koromban ütöttem a zongorát és szinte mindent leénekeltem, amit hallottam. Ezt édesanyám, aki sajnos 3 éve elhunyt, pontosan látta, így hát elkezdett zenetanárt keresni. Talált is, Völgyes Zsuzsát, aki zongorázni, majd később szolfézsre tanított. Ő felismerte, hogy abszolút és harmonikus hallásom van, ezért javasolta, hogy próbáljak meg hegedülni tanulni.
Hogyan sajátítottad el a hegedülés fortélyait?
Kékesiné Tatay Anna, a tanárnőm azért volt különlegesen jó pedagógus, mert saját maga ráérzett arra, hogy hogyan tud engem, egy vak gyereket megtanítani klasszikus zenét hegedülni, ami nem volt könnyű feladat számára. Utólag elmesélte nekem, hogy hosszú ideig a kollégái el sem akarták hinni, hogy vakon is meg lehet tanulni hegedülni.
Mindkét tanárnőm látó volt és akkor találkoztak először vak gyerekkel, de azonnal vállalkoztak a feladatra, hogy átadják tudásukat, ami a 90’-es évek elején talán még nem volt annyira gyakori eset. 12 évig tanultam Anna tanárnőnél klasszikus hegedülni, ennek köszönhetem, hogy később a Zeneakadémián elkezdhettem a népi hegedűlést tanulni Jánosi Andrásnál. Magyarországon – ismereteim szerint – én vagyok az egyedüli vak, aki hegedül.
Miként fogadott téged a közösség a zeneiskolában?
Völgyes Zsuzsa javaslatára kezdtem el járni Szvorák Katalin népdalénekeshez 7 éves koromban. A zeneiskolában és a Szent István Király Szakközépiskolában is minden csoport- és osztálytársam látó volt, én voltam az egyedüli vak tanuló, de a tanáraim és a csoporttársaim egyaránt elfogadtak és mindenben segítettek. Soha semmi problémám nem adódott abból, hogy nem látok, még a Zeneakadémián sem. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen intézményekben folytathattam zenei tanulmányaimat.
Mit jelent számodra a zene?
Számomra a zene érzéseket fejez ki, még az ének nélküli hangszeren előadott muzsika is. A népdalénekes élete attól „különleges”, hogy nem csak a szerelemről tud énekelni, hanem minden ünnepre vannak dalai. A régi falusi életben az emberek nem azért énekeltek, hogy elnyerjék a „közönség” tetszését, hanem minden dalnak külön funkciója volt. A parasztemberek mágikusan gondolkodtak, tehát azért énekeltek el például egy-egy tavaszköszöntő dalt, hogy a föld termékenyebb legyen, vagy szülessen több gyerek. A népzene legalább olyan nehéz mint a klasszikus zene, más tecnikákat kell elsajátítani, más nehézségeket kell legyőzni, ezen az úton Vakler Annának köszönhetek nagyon sokat.
Milyen gyakran vannak fellépéseid és milyen eseményeken szoktál előadni?
Mostanában ritkán vannak fellépéseim, de ha tehetem, minden adandó alkalmat megragadok. Ebben a hónapban a Sebő Együttes klubjában léptem fel. Sebő Ferencet sokoldalúsága miatt nagyra becsülöm, zenei példaképemnek tekintem. A koncerten elénekeltem két dalt a repertoáromból, majd ugyanarra a dallamra énekeltem mai verseket is. Időnként fellépek a VGYKE “Közösség Lámpásainak” klubjaiban is, a közeljövőben pedig szeretném úgy megszervezni a fellépéseimet, hogy legalább havonta egy koncert legyen, amelyeken a már említett műsoromat előadhatom.
2012-ben három koncertet csináltam. Ez egy sorozat volt, melynek címe: „Láthatatlan koncert – Hallhatatlan népzene”. A lényege, hogy a közönség gyertyafényben hallgatja a zenét. Úgy gondolom, hogy minél kevesebb vizuális inger jut el az emberhez, annál inkább figyel a zenére. Mindhárom koncertet a Vakok Általános Iskolájának Nádor termében tartottuk meg. Ezek mellett pedig rendszeresen énekelek Bolyki Balázs Parara gospel kórusában is, ami egy kis kirándulás a zenében számomra.
Ivanova Daniela
