Kedves Olvasó,

folytassuk tovább művészettörténeti kalandozásunkat Rómában. Az egyik legnevesebb barokk festőművész, Caravaggio egyik képét választottam a mai napra. A mesterre olyannyira jellemző stílusban megfestett Sírbatétel a Vatikáni Múzeumban várja a látogatókat.

A jelenet hátterét és környezetét minimálisan festette meg a művész. A mélyfekete háttérben az alakok szinte összepréselődnek, tolonganak egy kőpárkányon. A háttér sötétjéből reflektorszerű fényárral emelte ki a művész az alakokat. A hat szereplőből öt könnyedén beazonosítható a bibliai szövegek alapján. Elsőként a keresztről levett, halott Megváltó, akinek ábrázolása hagyományosnak mondható. Hosszú hajas és szakállas arca nyugodt, szeme lehunyva, ajkai kissé szétnyílnak. Erős, izmos, fiatal testét vakítóan világítja meg a fény. Ágyékát lágyan leomló fehér anyag takarja. Élettelen, fekvő testét két férfi tartja. Egy idősebb alak a két lábát térdeinél fogja össze és emeli meg, míg egy fiatalabb férfi a felsőtestét tartja. A halott Megváltó hozzánk közelebbi karja élettelenül lóg teste mellett és finoman érinti a talajt. Mozdulata és testének ábrázolása kettős érzetet kelt, hiszen a festő nem ábrázolta Krisztus testén a Longinus lándzsája okozta mellsebet, teste ép és egészséges, semmilyen jelen nincs a Passió történet során elszenvedett kínoknak. Testtartása, ahogy két férfi karjában lóg, azonban ernyedt, kiszállt belőle a lélek. A Megváltó testét tartó idősebbik alakot nem tudjuk egyértelműen beazonosítani. Az idős, szakállas férfi szegényes barna ruhát visel, míg a mellette álló kékes ruhát és vörös köpenyt viselő fiatal férfiban János Evangelistára ismerhetünk rá. A két férfi háta mögött áll három nő, akik vélhetőleg a három Máriát testesítik meg. Ők Mária, Jézus anyja, Mária Magdolna és Mária, Kleofás felesége. A hagyomány szerint ez a négy, azonosítható alak voltak a kereszthalál tanúi. A nők ábrázolása egyáltalán nem hagyománytisztelő, semmilyen jel (másnéven attribútum) nem található rajtuk, teljesen hétköznapi alakoknak tűnnek. Ez az ábrázolásmód tekinthető Caravaggio egyik stílusjegyének, ugyanis a vallásos tárgyú, szent témákat rendszeresen hétköznapi alakokkal, modellekkel festette meg. Ennek értelmében a Sírbatétel képén a bal oldalon kék ruhát viselő apáca látható, ahogy fájdalommal teli arckifejezéssel tekint a halott Megváltóra. Jobb karját kinyújtja a holttest felé, mintha még utoljára meg szeretné érinteni. Talán ő lehet Mária, Jézus anyja, hiszen őt jellemzően kék ruhában ábrázolták. A mellette álló fiatal lány arcához kendőt emelve sír, magába roskadva és megtörve gyászol. A három nő közül talán az ő testtartása a leginkább visszafogott. Mellette, a kép jobb szélén láthatjuk a leghevesebb reakciót. A fiatal nő fájdalmas arcát és mindkét karját az ég felé emelve, száját talán kiáltásra tárva fejezi ki fájdalmát. A három nő, tehát a gyász három fázisát vagy három intenzitású kifejezési formáját, reakcióját is megtestesítheti. Az egész kép megfogalmazása karakteresen mutatja meg Caravaggio művészeti stílusát és alkotásmódját. Erőteljes fény-árnyék hatásokkal dolgozik, amely olyan drámai hatást kelt, hogy szinte mellbe vágja. Fontos tulajdonsága még, hogy a vallásos, bibliai témákat is hétköznapi módon festi meg, akárcsak a mindennapok egy jelenete lenne. Képeihez sokszor vette a modelleket az utcákról vagy olyan szenthez egyáltalán nem méltó „tulajdonságaik” voltak, mint a piszkos láb.

Néhány gondolat a művészről:

Caravaggio a 16. század végének és a 17. század elejének egyik meghatározó művésze volt. Élete igazán kalandos, hiszen nehéz természete sokszor sodorta verekedésekbe, ahonnan gazdag pártfogói mindig kimentették. Végül az egyik ilyen összetűzésből embert is ölt, ezért menekülnie kellett Rómából, ahova csak jóval később térhetett vissza. Furcsa és mozgalmas életéről Derek Jarman készített filmet.

Somogyi-Rohonczy Zsófia