Itt van az ősz, a tanév kezdete, a jogi kisokos rovat is belép a második (tan)évébe. Kedves Olvasó, most  az alapjogokkal fogunk foglalkozni, és megnézzük ezek kivetülését a jogszabályainkban. Témaválasztásomnak több oka is van. Egyrészt a nyári számok előtt elkezdtük vizsgálni a Polgári Törvénykönyv szabályait, ahol a következő nagy témakör a személyiségi jogok fejezete. Ugyanakkor a személyiségi jogokat tágabb perspektívából tárgyalom abból a célból, hogy a többi jogágban való megjelenésüket is vizsgáljuk. A Ptk.-ban tárgyalt személyiségi jogok az alapjogok polgári jogági megtestesülésének tekintendőek, ugyanakkor az alapjogoknak van büntetőjogi, közigazgatási jogi vetülete is. Ezek az egész jogrendszert áthatják vezérfonal jelleggel. Az alapjogok nemzetközi jogi dimenzióban is léteznek, ezek az emberi jogok. Másrészt úgy gondolom, hogy az alapjogok kiemelt és részletes tárgyalását az is indokolja, hogy véleményem szerint hatalmas önérdek érvényesítési potenciált jelenthet az, ha ismerjük őket. Ideális esetben ugyanis a jogszabályok alkalmazásánál, értelmezésénél nem lehet az alapjogokat figyelmen kívül hagyni.

Az ókorból ered az a felfogás, miszerint van egy isteni jog, és az felette áll az ember alkotta jognak. Szophoklész Antigónéjának is ez a központi kérdése. Ezt nevezzük természetjogi felfogásnak. Ezzel szemben áll a pozitivista szemlélet, amely  azt mondja, hogy csupán a tételes jog létezik. Ha utóbbi nézetet tekintjük, akkor a náci Németországban nem voltak háborús bűnösök, mivel az ott hatályos jogszabályok szerint a népirtás törvényes volt. A náci háborús bűnösöket mégis bíróság elé állították a természetjogi felfogás alapján, miszerint vannak olyan alapjogok – ilyen az élethez való jog és az emberi méltósághoz való jog  pl.– melyek akkor is megilletik az embereket, ha az írott jog mást mond.

A II. világháborút követően sor került több nemzetközi emberi jogi dokumentum elfogadására. Az „Emberi jogok egyetemes nyilatkozatát 1948. december 10-én fogadta el az ENSZ harmadik közgyűlése. Azóta ezt a napot az emberi jogok napjaként ünneplik a világban.” (Sári János – Somodi Bernadette Alapjogok Osiris Kiadó 2008.) Természetesen korábban is léteztek nemzetközi egyezmények például a rabszolgaság tilalmáról, ugyanakkor a fenti egyezményt mégis mérföldkőnek tekinthetjük, mivel az egyezmény egyetemes jellegű, és így elfogadásával kikerült az emberi jogok területének szabályozása az egyes államok kezéből, és a szabályozás nemzetközi szintre emelkedett.

Az 1950-es és 60-as években az ENSZ és az Európa Tanács keretében további emberi jogi dokumentumok kerültek elfogadásra a polgári, a politikai, kulturális, gazdasági és szociális jogok területén, ezek védelmében.

A polgári és politikai alapjogokat első generációs vagy klasszikus alapjogoknak nevezzük, a szociális, gazdasági, kulturális alapjogokat második generációs alapjogoknak nevezzük. A harmadik generációs alapjogok az 1970-es 80-as években jelentek meg, ezeket szolidaritási jogoknak is nevezzük, közéjük tartozik többek között a fejlődéshez, a békéhez, az egészséges környezethez, az emberiség közös örökségéből való részesedéshez való jog, és a fogyatékosok jogai is.

Az emberi jogok forrásai között nem csak nemzetközi egyezményeket találunk, hanem az Európai Unió által alkotott jog is hangsúlyosan foglalkozik az emberi jogokkal, és  – mint a korábbi jogi kisokos számokból tudjuk – az Európai Unió által alkotott jog elsőbbséget élvez a hazai szabályozással szemben. Az Európai Unió „a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartása és a jogállamiság elvein alapul, amely alapelvek közösek a tagállamokban. Az unió a közösségi jog általános elveiként tartja tiszteletben az alapvető jogokat, ahogyan azokat az európai emberi jogi egyezmény biztosítja, továbbá ahogyan azok a tagállamok közös alkotmányos hagyományaiból erednek. „(Sári – ld. fent idézett könyve) Nagyon fontos jogforrás még az Európai Unió Alapjogi Chartája is, mint Európai Uniós jogforrás.

A jogokat ugyanakkor nem csak deklarálni kell, ugyanilyen fontos az is, hogy hogyan tudjuk azokat érvényesíteni, milyen garanciák vannak arra, hogy jogaink a gyakorlatban is érvényesülnek. Ennek az érvényesítésnek lehetnek jogi és jogon kívüli eszközei is. Hagyományos jogérvényesítési eszközök az egyes peres és nem peres eljárások, ugyanakkor ezek hosszadalmasak, és sokszor költségesek is. Ezért aztán előrevivőnek gondolom, ha van a tarsolyunkban néhány olyan konfliktuskezelési technika, melyek segítségével rendezni tudjuk az ellentétes érdekek miatt felmerült vitáinkat a jogi lehetőségek igénybevétele nélkül. Terveim között szerepel, hogy ezekre is kitérek majd a későbbiekben, előbb viszont az egyes alapjogokat fogjuk majd a következő számokban részletesen tárgyalni.

Az első lépés viszont az alapvető  fogalmak meghatározása, lássuk, mikor beszélünk alapjogokról, emberi jogokról, állampolgári jogokról, és nézzük meg, mik azok a szabadságjogok. Ezeket a kifejezéseket ugyanis olykor szinonímaként használjuk, ugyanakkor tartalmuk némileg eltérő.

Az alapjog vagy alapvető jog egy összefoglaló, általános kategória, mely tartalma szerint lehet jog, szabadság, emberi vagy állampolgári jog is.

A szabadságjogok olyan alapjogok, melyek esetében az államnak „vissza kell vonulnia”, illetve nem szabad indokolatlanul korlátozó jelleggel fellépnie az egyénekkel szemben, tehát a szabadságok akkor érvényesülnek, ha az állam passzív marad. Ilyen a lelkiismereti és vallásszabadság, a véleménnyilvánítás szabadsága, a sajtószabadság stb. Vannak ugyanakkor olyan alapjogok, ahol az állam ésszerű önkorlátozással nem tud elérni eredményt az alapjogok érvényesülésének tekintetében, hanem az államnak tevékenyen kell fellépnie a jogok érvényesülése érdekében. Ilyenek a szociális jogok, valamint a fogyatékosok jogai is. Ezen jogok esetén az államnak támogató intézkedéseket szükséges hoznia az alapjog érvényesülése tekintetében.

Az emberi jogok mindenkire vonatkoznak, aki az adott állam területén tartózkodik állampolgárságától függetlenül. Az állampolgári jogok pedig csak az adott ország állampolgáraira vonatkoznak.

A hazai jogforrások közül az alapjogok legfőbb forrása Magyarország Alaptörvénye, mely általánosságban a Szabadság és felelősség  főcím alatti cikkekben tárgyalja az alapjogokat. Az alapvető jogok megszövegezésekor az alaptörvényt megalkotók inspirációs forrásul használták az Európai Unió Alapvető Jogi Chartáját, valamint az Emberi Jogok Európai Egyezményét: „Egyes alapjogok rögzítése esetenként szó szerint megegyezik a Charta vagy az Emberi Jogok Európai Egyezményének rendelkezésével, de teljes körű inkorporációról nem beszélhetünk.”  (Trócsányi, László és Schanda, Balázs: Bevezetés az alkotmányjogba: Az Alaptörvény és Magyarország alkotmányos intézményei HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft 2014.)

Nézzük meg most az Alaptörvény alapvető jogokra vonatkozó általános rendelkezéseit:

„(1) AZ EMBER sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait tiszteletben kell tartani. Védelmük az állam elsőrendű kötelezettsége.

(2) Magyarország elismeri az ember alapvető egyéni és közösségi jogait.

…

 (4) A törvény alapján létrehozott jogalanyok számára is biztosítottak azok az alapvető jogok, valamint őket is terhelik azok a kötelezettségek, amelyek természetüknél fogva nem csak az emberre vonatkoznak.„

Fontosnak tartom kiemelni, hogy az Alaptörvény kimondja, hogy az alapjogok érvényesülésének tekintetében az államnak aktívan szerepet kell vállalnia. A jogok védelme tekintetében, tehát azért, hogy azok érvényesülni tudjanak, az államnak intézkedéseket kell hoznia.  Mint fent említettem, ez igen sok alapjog esetében elengedhetetlen követelmény azok érvényesüléséhez.

A jogok alanyainak tekintetében az Alaptörvény igen széles kört határoz meg. Nem csak az embereket illetik meg az alapjogok, hanem a jogi személyeket is. Az emberi lények és a jogi személyek közti különbségből fakadóan léteznek olyan jogok, melyek természetüknél fogva egy jogi személyt nem illethetnek meg, például egy jogi személynek nincsen teste, egészsége, tehát betegjogai sem lehetnek, ugyanakkor van például neve, így megilleti a névviseléshez fűződő jogának védelme.

2019. szeptember

dr. Ozvári-Lukács Réka