Jogi kisokos 2. szám

Hitek és tévhitek a jogról

A jog magatartási szabályok összessége. Megmondja, hogy adott helyzetekben mit tegyünk, illetve mit ne. A boltban ki kell fizetni a megvásárolt árut, a házunk előtt el kell takarítani a havat, a kutyánkat be kell oltatni veszettség ellen. Ha nem így teszünk, jön az állam, és annak megbízottjai, és majd kikényszerítik a helyes magatartást. Megbüntetnek, fizethetünk pénzbírságot, rosszabb esetben még személyes szabadságunkat is elveszíthetjük. Ezek bizony nagyon erős jogosítványok az állam kezében.

Nagy szerencse, hogy a haragos szomszédunk vagy az anyósunk nem alkothat jogszabályokat, csupán az állami szervek hozhatnak létre jogszabályokat, általában viszonylag hosszadalmas, és bonyolult, de mindenképpen meghatározott eljárásrend szerint.

A jog tehát magatartási szabály, melyet állami szerv hoz létre, és állami szerv kényszerítheti ki az érvényesülését is. A jog továbbá egységesen vonatkozik egy adott területen mindenkire. Jellemzően ez az adott ország területét jelenti, de jelenthet egy települést is, esetleg az egész Európai Uniót, hova tovább lehet az a szabály nemzetközi jogi is, így kötelezve sok-sok országot, már amely országok elfogadták az adott szabályt.

A jog és a jogszabályok tehát minden országban kicsit vagy nagyon mások és mások. Ugyanakkor senki ne próbáljon meg külföldön fizetés nélkül távozni egy boltból vagy étteremből sem arra hivatkozással, hogy ő úgy gondolta, hogy itt még a kerítés is kolbászból látszik, tehát minden ingyen van. Vannak ugyanis olyan jogelveink, melyek szinte mindenhol érvényesek, és ezeket nem árt ismerni.

Alapvető jogelv – a boltos példánknál maradva – amely minden jogrendszerben érvényes, hogy szolgáltatásért ellenszolgáltatás jár. Vagy nem, de ha nem, ez a kivétel, és ezt külön jelezni kell.
Sajnos arra sem hivatkozhat az ingyen szuvenírt gyűjtögető turista, hogy ő nem tudta a jogszabályt, nem ismeri a jogot. Sem itthon, sem külföldön sem hivatkozhat senki arra, hogy nem ismeri az adott ország jogszabályait. A jogszabályokat ismerni kell, a jog nem tudása nem mentesít, mondja az általános jogelv.

Ha már a jogelveknél tartunk,
érdemes megismerkedni azzal is, hogy “Senki nem ruházhat át több jogot, mint amennyivel maga rendelkezik.” Tehát nem adhatom el a szomszéd házát még akkor sem, ha nagyon nem kedvelem, de a saját házamat eladhatom, és máshova költözhetek. Ezek a jogelvek egyébként a római jog idejéből maradtak ránk latin regulák formájában. Ezek jelentős része ma is nagyon tanulságos, hova tovább hasznos is tudni őket, mert sok helyütt alkalmazhatóak, és sok olyan kérdésre is választ adnak, melyeket a jogkereső közönség olyan gyakran feltesz, és számonkér a jogon. Ilyen általános panasz szokott lenni, hogy “Ez az ítélet, döntés, maga a jogszabály nem igazságos, nem erkölcsös. “

Non omne, quod licet, honestum est
– Nem minden tisztességes, amit szabad. Már a rómaiaknál is csak úgy volt, hogy a jog, a jó erkölcs, az igazságosság külön kategóriák voltak, és ma is azok. A jog nem feltétlenül igazságos, és nem is mindig a jó erkölcsnek megfelelő. Azért sem lehet igazságos vagy erkölcsös, mert mindenkire egyformán kell vonatkoznia, s mint ilyen, túlzottan sablonos, merev szabályai vannak. A jog mérhető kategóriákban gondolkodik, sokszor fekete-fehér alapon. Úgy volt, vagy nem úgy volt. Annyi vagy kevesebb, és nem érdekli általában, hogy csak egy nappal, egy forinttal kevesebb. Ha egy nappal lépünk túl egy határidőt, az általában ugyanolyan rossz, mintha egy hónappal léptük volna túl. Az ilyesfajta “kockaság” elkerülésére a jog is ismeri a méltányosság fogalmát, de ennek alkalmazási területe igen korlátozott, és csak jogszabályban meghatározott esetekben alkalmazható.

A jog tehát sablonos, kocka és mérhető, míg az élet változatos, ezer színű, és variációkban végtelen. A jogász pedig azt csinálja, hogy a jog által megalkotott skatulyákba próbálja az egyedi helyzeteket belegyömöszölni. Jogvita esetén az ügyvédek mindig az ügyfelük számára a legkedvezőbb skatulyát keresik, mely skatulya nem feltétlen egyezik meg a másik fél által preferált skatulyával, ilyenkor a bíró mondja meg, hogy melyik skatulya, azaz jogszabályi rendelkezés az alkalmazandó.

Amit a bíró megmond,
ahol ítélet születik, az res iudicata, azaz ítélt dolog – megint egy jogelv, azaz regula – ott új ítéletnek nincs helye, akkor sem, ha nem tetszik nekünk. Esetlegesen kérhetjük a döntés felsőbb fórumtól való elbírálását, már ha van ilyen. Nem hasznos, de legalább mai fejjel vicces, így kicsit könnyedebb téma, a következő római jogi regula

Az “unus testis, nullus testis.”
– Egy tanú nem tanú. Mindenki így ismeri ezt a regulát, még az iskolában is fellelhető némely történelemkönyvekben. Sajnos azonban ez nem helyes fordítás, nem tükrözi a jogelv lényegét. Megjegyzem, hogy a bizonyítékokat a bíróság ma egyenként mérlegeli, de ha jobban beleássuk magunkat a regulába, egészen érdekes történeti felfedezéseket tehetünk. A testis jelentése kettős ugyanis. Nem csak tanút, herét is jelent. az “Unus testis, nullus testis” – “Egy here nem here” jelentéssel is bír. Jól érti a Kedves Olvasó, itt a férfi páros, az ivarrendszer részét képező, tojás alakú szervről van szó. De hogy kerül ez ide? Bizony, nem holmi tévedés ez, inkább ez a helyes fordítás, hiszen akinek nem volt heréje, az nem lehetett a római bíróság előtt tanú. Nem lett volna egyszerűbb, ha egyszerűen azt mondják, hogy csak a férfiak lehetnek tanuk? Hogy keveredik ide az a szerv?

Úgy, hogy Rómában is voltak olyan férfiak, akiket megfosztottak fent emlegetett nemes szervüktől, és ők sem lehettek tanuk. Tehát egy eunuh sem lehetett tanú, ahogy egy nő sem az ókori Rómában. Így levonhatjuk a konklúziót, hogy a jogelv megfogalmazásakor nem teljesen arra utalt, amit a kissé prűd fordítás sugall, és ma sem igaz ez a jogelv tanús fordításban, szerencsére másik jelentésében sem. Persze jobb, ha több tanú van, de egyetlen tanú vallomása sem tekinthető semmisnek.

Azért emeltem ki ezt a regulát, mert nagyon ismert, ugyanakkor a többi általam közismertnek gondolt latin regulába foglalt jogelvnél nem tudok hasonló értelmezési anomáliáról. Persze, nem zárom ki a lehetőséget.

Sok jogelv van még,
melyekből a hasznosabbakra a hírlevelek írásának folyamán szükség szerint fogok kitérni. Különféle jogterületeken különböző jogelvek lehetnek érvényben. Így a büntetőjog területén például egyenes szándék nélkül, mintegy véletlenül is el lehet követni bűncselekményt.

Az egyenes szándék jogi fogalma felel meg a köznyelvben a szándékosságnak. Így például, ha én kidobok valamit az emeleti lakásom ablakából, és az valakit eltalál, felelni fogok a szerencsétlenül járt járókelő által elszenvedett sérülésért akkor is, ha én egyáltalán nem akartam őt bántani, csak ki akartam dobni mondjuk egy jó nehéz és vaskos jogi tankönyvet az ablakon, mert elegem volt a tanulásból.

A polgári jog területén
ugyanakkor ilyesmi nem létezik, egy szerződés megkötéséhez kifejezett szándék szükséges. Véletlenül tehát szerződést nem lehet kötni, de bűncselekményt simán el lehet követni. Persze a kép azért itt is árnyaltabb, kellő érdeklődés esetén a témát tovább boncolgatom a sorozat következő részeiben.

Ezzel ennek a leckének a végére értünk, de folytatása következik.

2018. október

dr. Ozvári-Lukács Réka