Jogalanyok és egy állampolgárságot kapott robotnő

A jogviszonyok, ahogy erről korábban volt szó, a jog által elismert, a jogilag fontos viszonyok. A jogviszonyok alanyai a jogalanyok. A jog alanyai a magánjogban, a polgári jogban, a közigazgatási jogban, a pénzügyi jogban, az adójogban nem csak emberek, azaz természetes személyek lehetnek, hanem a jog által konstruált egyéb gondolati létesítmények is. A jog maga alakít ki és ismer el jogalanyokat, akiket jogi személyeknek nevezünk. A jogi személyeket valamilyen cél elérése érdekében hozzák létre. A jogi személynek saját névvel, székhellyel, tagjaitól, illetve alapítójától elkülönített vagyonnal, valamint az ügyvezetését és képviseletét ellátó szervezettel – ezt természetes személyek alkotják – kell rendelkeznie. A jogi személyek vagyona, felelőssége elkülönül azon személyek vagyonától és felelősségétől, akik a jogi személyt létrehozták. Ha meggondoljuk, ezek az elkülönülések nagyon praktikusak és hasznosak lehetnek az egyén szempontjából. Ha egy cél érdekében többen fogunk össze, hatékonyabbak és eredményesebbek lehetünk, lásd például a látássérültek érdekvédelmét. Ha egy látássérült ember mondja, hogy szeretne meghangosított közlekedési lámpát, akkor senki sem figyel oda, de ha egy olyan egyesület mondja, akinek ezer tagja van, akkor már egészen más a helyzet. Másik példa, amikor részvénytársaságokat alapítottak a vasutak építésére. Sok-sok ember adott egyenként több-kevesebb pénzt össze, melyből egy hatalmas vagyontömeg alakult ki, és ebből aztán lehetőség volt egy nagy vállalkozás, egy nagy cél, lásd pl vasútépítés megvalósítására.

Természetesen a jogi személyek elkülönült felelősségével néha vissza is lehet élni, igen gyakori, hogy eladósodott cégek mögül “kimenekülnek” az eredeti természetes személyek, és hajléktalanokat ültetnek maguk helyett az eladósodott jogi személy mögé, akiknek már “nincs vesztenivalójuk”, hogy saját privát vagyonukat mentsék.

A jogi személyeket, mint mindent a jogban, lehet jó és kevésbé nemes célokra is felhasználni. A jog ugyanis, mint már másutt mondtam, nem igazságos, nem erkölcsös, a jog az jog. A jog egy eszköz. Egy olyan eszköz, melyet sok mindenre és sokféleképpen lehet használni. A jog alapvető célja ugyan a békés egymás mellett élés, a viták jogi eszközökkel való kezelése, de mégis csupán egy eszköz végső soron a vitás kérdések, az élet dolgainak rendezésére.

Az állatokat a jelenleg hatályos Polgári Törvénykönyv a dolog fogalomkörébe helyezi. Az állatok tehát jogilag dolgoknak tekinthetőek, ugyanakkor olyan dolgok, melyekre a vonatkozó szabályokat a természetüknek megfelelő eltéréseket megállapító törvényi rendelkezések figyelembevételével kell alkalmazni. Ez azt jelenti, hogy az állatok a polgári jogban még mindig dolgoknak tekintendőek, de az állatvédelmi, állatjóléti egyéb jogszabályi rendelkezésekre tekintettel kell lenni akkor, amikor állatokról van szó. Ez ahhoz képest, hogy pár évvel ezelőtt is még az állatok mintegy ugyanolyan dolgoknak voltak tekintendőek, mint egy szék, ez jelentős előrelépés.

                Még mindig messze vagyunk ugyanakkor a német és svájci szabályoktól, ahol a Polgári Törvénykönyvük kimondja, hogy az állatok nem dolgok.  (Tiere sind keine Sachen. ) Költői a kérdés, mikor jutunk mi el idáig?

Az állam is lehet jogalany, bár – más jogi személyekhez képest – számos eltérő szabály vonatkozik rá. Az államot a polgári jog területén az állam szervei képviselik, és így van ez a közigazgatási jogban is.

A büntető jog alanyai elsősorban a természetes személyek. A büntetőjog is elismeri a jogi személyek létét, mivel a jogrendszerünk egységes, ugyanakkor a Büntető Törvénykönyv hatálya csak természetes személyekre terjed ki teljeskörűen, mivel a bűncselekmény megvalósulásának egyik feltétele a szándékosság vagy gondatlanság, ez pedig nyilván csak természetes személyeknél értelmezhető. A bűncselekménnyel érintett jogi személyekkel szemben azonban korlátozó intézkedések alkalmazhatóak. Ha például egy szervezetet bűncselekmény elkövetésére használnak fel, az bírósági határozattal megszüntethető és/vagy pénzbírsággal sújtható. Ez logikus, ha meggondoljuk, hogy egy jogi személy csupán képviselői által tud jogokat szerezni és kötelezettségeket teljesíteni. Az, hogy adott esetben az egyes emberek büntethetőek-e, és hogy büntetést lehet-e rájuk kiszabni, az már egy következő kérdés, de bűncselekményt bárki elkövethet. A gyermekek is elkövethetnek bűncselekményt, ugyan csak 14. életévüktől, egyes súlyos esetekben 12. életévüktől büntethetőek, azaz felelnek tettükért. 18 éves korig ugyanakkor fiatalkorúnak számítanak, és más szabályok vonatkoznak rájuk, mint a felnőtt elkövetőkre. A fő cél esetükben a jó útra terelésük.  Érdekesség, hogy sok országban már 7-8 éves kortól felelősségre vonhatóak a gyermekek.

A jogalanyokról szólva feltétlenül szót kell ejteni a jogképesség és a cselekvőképesség fogalmáról. Ezeket a fogalmakat a Polgári Törvénykönyvben találjuk, mely jelenleg a 2013. évi V. törvény. Mint korábban említettem, a Polgári Törvénykönyv, röviden PTK. a magánjogi jogterület legfőbb kódexe, és a mindennapi emberek közötti együttélés viszonyait szabályozza. Az állam a bíróságok képében ezekbe a jogviszonyokba csak akkor avatkozik be, ha valamiféle vita alakul ki a jogilag egyenlő felek között.

Nézzük először a jogképesség szempontjából az embert, azaz a természetes személyt; minden ember jogképes, ami azt jelenti, hogy jogai és kötelezettségei lehetnek. A jogképességet nem lehet korlátozni. A jogképesség az élve születés feltételével a magzatot is megilleti, és a halállal szűnik meg.

A jogi személy is jogképes. Ugyanakkor a jogi személy jogképessége nem korlátlan, hiszen a jogi személyek jellegüknél fogva nem rendelkezhetnek minden olyan joggal, mint egy ember, pl nem köthetnek házasságot. További korlátja a jogi személyek jogképességének, hogy a jogi személy csak törvény által meghatározott típusban hozható létre, ezt formakényszernek nevezik, és jogi személy nem hozható létre jogellenes célokra. Ha mégis megpróbálna valaki olyan jogi személyt létrehozni, mely a fentieknek nem felel meg, akkor azt a jog nem fogja elismerni, így az nem fog létezni a jog számára, így nem lesz jogképessége sem. Csupán csak olyasmi játék lehet, mint a Pál utcai fiúk Gitt Egylete, mely jogilag egy nagy semmi, hiába a zászló, a pecsét.

A jogképességtől meg kell különböztetni a cselekvőképességet. A cselekvőképesség azt jelenti, hogy aki cselekvőképes, maga köthet szerződést vagy tehet más jognyilatkozatot. (Ptk. 2:8. §) Tehát a jogképességéből eredő jogokat és kötelezettségeket önállóan, saját cselekvései által gyakorolja. Cselekvőképessége csak az embernek – jogi szakszóval a természetes személyeknek – van, az államnak és a jogi személyeknek nincsen. Ők jogképességüket képviselőiken keresztül gyakorolják, akik természetesen természetes személyek, azaz emberek.

A jövő ugyanakkor még ezen a téren tartogathat meglepetéseket. Szaúd-Arábia világelsőként, 2017. októberében állampolgárságot adott egy Sophia nevű robotnak. Aki nem hiszi, olvassa el az erről szóló cikket:

https://index.hu/tech/2017/10/28/szaudi_allampolgarsagot_kapott_egy_robotno/

Az állampolgároknak általában van cselekvőképessége is, bár a nők jogai meglehetősen korlátozottak Szaud-Arábiában.  Kérdés, hogy a robotnak van-e cselekvőképessége, mert jogképessége minden bizonnyal van.

De vissza Magyarországra és a tipikus esetekhez. A cselekvőképességet maga a törvény, de a bíróság is korlátozhatja. Hogy hogyan, miért és miképpen, megtudhatja a Kedves Olvasó a következő hónapban! Érdekes kérdés, hogy a robot hölgynek teljes vagy korlátozott-e a cselekvőképessége? A magyar Ptk-ban biztosan nem találunk rendelkezést, de majd talán pár év múlva!

dr. Ozvári-Lukács Réka