Kedves Olvasó!

Ezen a héten egy magyar kortárs alkotó nonfiguratív művét szeretném bemutatni Neked. Nonfiguratív vagy absztrakt festészetet értelmezni, leírni nem könnyű feladat, de mégis rengeteg lehetőség rejlik benne. Az absztrakt képek esetében ne várjunk természethű ábrázolást, még csak utalást se! Nincsenek jól felismerhető alakok, a természet és a hagyományos ábrázolásmód szabályai nem vonatkoznak rájuk. Az absztrakt művészet tehát a színeket és formákat önmagukért léteznek, a tárgyi és vizuális megjelenésük inkább az elvont tartalom közvetítésének és nézőből kiváltott hatás elérésének egy eszköze.

Lonovics László Ég és Föld 4. című alkotása is egy elvont fogalomhoz, érzethez visz majd közelebb minket. Ahogy a címből is kiolvasható a mellékelt alkotás egy sorozat negyedik alkotása. Ezen darab, ahogy a sorozat további képei is, számítógéppel készült. Lonovics Lászlót régóta foglalkoztatják a fény kérdései, hatása és megnyilvánulása. Az itt látható képén is többféle érzete jelenik meg a fénynek. A valóságban, a kézzel fogható életben 90×90 cm-es alkotás alsó körülbelül egy ötöde érzékelteti a földet egy szürkés, feketés sávval. Felette feszül a ragyogó égbolt meleg színeivel: a sárga egész színtárával a citromsárgától a melengető narancsig, amely néha már vörösbe hajlik.

A két rész színei azonban nem lágyan mosódnak egymásba, hanem sugarasan, vékony és apró sávokban. Az apró sávok akár a grafikai munkák, metszetek megmunkálását, karakteresebb ecsetvonásokat, vagy akár a szőttesek szálainak sorjázását is emlékezetünkbe idézhetnék. Az Ég és a Föld találkozásából, a horizontból indulnak ki és haladnak a kép szélei felé, sőt szinte az az érzetünk, hogy kifelé száguldanak a képből. A függőleges tengelyen és szintén a horizontból erőteljesebb sárga fény áramlik ki. A korábbi apró fénysugarak itt erőteljes, karakteres sávokká változnak át és szinte kitörnek a kép keretei közül. Az eddigi fénysugarak a kép teréből kifelé tartottak, ezzel ellentétesen a stilizált nyilakként ábrázolt sugarak a kép felső széléből a horizont irányába haladnak, a kép függőleges tengelyén elhelyezett középpontja felé. Az égből érkező vonalak és nyilak a Föld sávjában is tükröződnek.

A két összhatása igazán izgalmas. Egyrészt ahogy a hagyományos technikák (festészet, grafika) vizuális megjelenése a számítógépes grafika eszközeivel és lehetőségeivel tovább élnek. Másrészt a roppant szabályos szerkesztés miatt, ugyanis a vízszintes és függőleges tengelyeken szerkesztett, stilizált nyilakkal alkotta meg képét a művész. Ez a merev szerkesztés azonban mégsem feszélyez minket a mű szemlélése közben. Hihetetlen energiák tombolnak a képen: a különböző irányú sugárzások azonban mégsem nyugtalansággal, inkább békével, nyugalommal árasztják el a szemlélőt. Egy univerzális, az ember terén felül álló, mindenható erő képét sugározzák felénk. Lonovics alkotásának izgalmas vonása, hogy képes a személytelennek, hidegnek tartott számítógépes grafikával egy ennyire meleg, emberi és a spirituális világot is megjelenítő komplex alkotás létrehozására.

Pár szó az alkotóról:

Lonovics László a Magyar Iparművészeti Főiskola vizuális és környezetkultúra, valamint multimédia szakán végzett. Ebből következően nemcsak a hagyományos festészeti és grafikai műfajokat és eszközöket használja gyakorlottan, hanem a legmodernebb technológiákat is beemeli alkotási folyamataiba. Alkotásaiban felhasznál fotókat is, fényrajzait szitanyomással sokszorosítja. Munkásságában fontos szerepe van az oktatásnak is, hiszen a békéscsabai Kőrösi Csoma Sándor Főiskola docense, a vizuális tanszék vezetője.
Köszönet Gy. Dobos Mariannak, hogy bemutatásra ajánlotta az alkotót és a művet.

Somogyi-Rohonczy Zsófia