A cselekvőképesség korlátozásáról általánosságban nagykorú személyek esetében 

Ahogy korábban már volt szó róla – minden jogviszonynál alapvető kérdés, hogy tud-e az abban érintett érvényesen és önállóan nyilatkozni vagy sem.  Más cselekvőképességi szabályok vonatkoznak a kiskorúakra és a nagykorúakra. A kiskorúakra vonatkozó szabályok esetében múlt számunkban azt láthattuk, hogy a gyermekek értelmének fejlődésével párhuzamosan egyre több jogot biztosít a szabályozás. A cél itt egyebekben az, hogy a kiskorú vagyonát megőrizzék a nagykorúság eléréséig.

A felnőttekre vonatkozó szabályok célja teljesen más: itt a legfőbb cél az érintett érdekeinek védelme, és az érintett megfelelő életminőségének szolgálata. Az életkor előrehaladtával a cselekvőképesség csökkenhet, és sajnos sok esetben ezt az emberek nem szeretik beismerni. Az szinte természetes, hogy az érintett személy – állapotából kifolyólag  – nem veszi észre magán a változásokat, ugyanakkor sokszor az érintett személy gyermekei, családtagjai sem szeretik beismerni az elmeállapot hanyatlását, mert  – tévesen – úgy gondolják, hogy a cselekvőképesség korlátozása “megalázó”, “lefelé minősítő” eljárás. Sokan gondolják ugyanezt a fehérbot használatáról is, ugyanakkor bízom abban, hogy a Kedves Olvasó inkább a segítséget és a védelmi funkciót látja a segédeszközben a gödrökbe vagy árkokba való beesés ellen, és nem a “negatív stigmát”. A felnőttkorúak cselekvőképességének korlátozására ugyanilyen aspektusból érdemes gondolni, ez a jogintézmény hivatott arra, hogy azt, akinek erre szüksége van, megvédje a jogi szakadékokba való belezuhanástól. Ahogy már korábban említettem, sok cselekvőképes, átlagos ember is beleesik egynéhány jogi csapdába, meggondolatlanul ír alá hitelszerződést, megvásárolja sok százezer forintért a kamu egészségjavító termékeket pl. a csodás gyógyulást ígérő matracokat, áldott és pozitív sugárzást kibocsátó karkötőket stb. Sok “vállalkozás” éppen arra utazik, hogy rászedje sebezhetőbb embertársainkat. Ugyanakkor ne csak apróbb tételekről beszéljünk, gondoljunk a lakásmaffiára. De nem is kellenek ide hivatásos bűnözők. A minap került a kezembe egy közjegyző által készített ingatlan-adásvételi szerződést – ez a közjegyző által készített közokirati forma egyebekben teljesen indokolt volt, hisz az eladó vak volt – az okirattal jogilag minden stimmelt, a szerződés „atombiztosan” volt megfogalmazva, a gond csak az volt, hogy a vak eladó azt hitte, hogy ő pénzt kapott kölcsön csupán, melyet majd vissza kell fizetnie, holott az okirat szerint eladta az ingatlanát. Nehéz volna visszafejteni, sőt lehetetlen, hogy ez hogyan történhetett meg, mégis megtörtént, és „visszacsinálni” nem lehet már. A vak eladó személynek láthatólag már voltak gondjai a megértéssel, de mivel teljesen cselekvőképes volt, az ügylet szabályosságához kétség sem férhet. Ám, ha lett volna egy jó gondnoka…, ma is lakástulajdonos volna nagy valószínűséggel.

Ne hagyjuk hát embertársainkat védtelenül a hiénákkal szemben, és ne lássunk bele ebbe a jogintézménybe mást, mint ami valójában van benne.

Az új Ptk felnőttekre vonatkozó cselekvőképességi szabályai jóval differenciáltabbak, mint a régebbi szabályozás. Ez a nagyfokú differenciálás is azt a célt szolgálja, hogy senki cselekvőképessége se legyen jobban korlátozva, mint amennyire feltétlenül szükséges. Másképpen megfogalmazva: a cselekvőképesség nagyobb fokú korlátozására csak akkor kerülhet sor, ha az enyhébb fokozattal a belátási képességében korlátozott  személy jogainak védelme nem érhető el. A cél tehát itt egyértelműen a védelem, és semmi más!

A korlátozás mértékének meghatározásánál a két legfontosabb alapelv a szükségesség és az arányosság. Nagyon fontos említést tenni arról is, hogy a cselekvőképesség korlátozását a törvény egyénileg kezeli, tehát az a jogalkotó célja, hogy minden érintett esetében egyénileg határozzák meg azon területeket, melyeken a cselekvőképesség korlátozása indokolt. Ez a hozzáállás is azt mutatja, hogy rendkívül fontos az érintettek emberi méltóságának tiszteletben tartása, és szó sincsen “megalázásról”.

De nézzük csak a tételes rendelkezéseket fenti általánosabb bevezetés után. A következőkben négy cselekvőképességet érintő lehetőséggel fogunk megismerkedni, melyből kettő nem érinti a cselekvőképesség korlátozását: ezek nevezetesen a támogatott döntéshozatal, illetve az előzetes jognyilatkozat tételének lehetősége. A cselekvőképességet a cselekvőképesség részleges vagy teljes bíróság általi korlátozása érinti.

Mindenek előtt egy gondolat erejéig fontos kitérnünk arra az esetre, amikor valaki cselekvőképes ugyan, de cselekvőképtelen állapotban van. Annak a személynek a jognyilatkozata semmis, aki a nyilatkozattételkor olyan állapotban volt (például kábítószer hatására), hogy az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége teljesen hiányzott. (Kivétel ez alól, ha tartalma és körülményei miatt cselekvőképessége esetén is indokolt lett volna a nyilatkozat megtétele. Alkivétel pedig a végrendelet tétele, ami mindenképpen semmis cselekvőképtelen állapotban.)

A gondnokság alá helyezést a bíróságtól kérhetik a következő személyek vagy szervek:

 –  a nagykorú együtt élő házastársa, élettársa, egyenesági rokona, testvére;

 –  a kiskorú törvényes képviselője;

 –  a gyámhatóság; és

 –  az ügyész.

Fontos, és szintén garanciális szabály, hogy a gondnokság alá helyezést csak az együtt élő házastárs kérheti, ha a házasfelek nem élnének együtt, és úgy is lehetne kérni a gondnokság alá helyezést, az visszaélésekre adhatna okot. Mikor még a törvény régen a külön élő házastársat is feljogosította gondnokság alá helyezés kezdeményezésére, volt is ebből sok visszaélés, mikor a haragos házastárs bosszúból vagy haszonszerzés végett, de mindenképpen rosszhiszeműen szerette volna gondnokság alá helyezni külön élő házastársát.

Sokan látnak a mai napig a gondnokság intézményében sok negatívumot, és mondják azt, hogy ez nem jó jogintézmény, más kellene helyette. A probléma ugyanakkor ezzel leginkább az, hogy „nem találtak még ki jobbat a gondnokság helyett.” Így marad a paragrafusok tökéletesítése a célból, hogy kizárjuk a visszaélések lehetőségét maximálisan, és a legnagyobb fokú védelmét teremtsük meg az érintetteknek, valamint sok-sok garanciát, ellenőrzési pontot iktatunk a „rendszerbe” a visszaélések elkerülése végett.

Egyik ilyen rendszeres ellenőrző pont a cselekvőképességről szóló döntés felülvizsgálata. A cselekvőképesség korlátozását rendszeresen felül kell vizsgálni,  ezt a bíróság ítéletében határozza meg, hogy mikor, de részlegesen korlátozó gondnokság esetén legfeljebb öt, teljes korlátozás esetén legfeljebb tíz éven belül.

Szintén a tévedések és a visszaélések kizárását szolgálja, hogy a gondnokság megszüntetését vagy megváltoztatását is lehet kérni a bíróságtól, maga a gondnokolt is kezdeményezheti az eljárást. Kérhetik a felülvizsgálatot továbbá az egyenesági rokonok, a testvérek, az együtt élő házastárs vagy élettárs, valamint a gondnok, a gyámhatóság és az ügyész is.  Szintén garanciális jellegű szabály, mely a gondnokolt érdekeit védeni hivatott, hogy a gondnokságot felül lehet vizsgálni a kötelező felülvizsgálati idő előtt is.

dr. Ozvári-Lukács Réka