Kedves Olvasó!

Így augusztus végén ideje lezárnunk a nyarat és egyúttal a fesztivál szezont is. Ha pedig fesztivál, akkor sokaknak az év legnagyobb bulija a Sziget Fesztivál. Azért, hogy kicsit visszavarázsoljam nektek a Hajógyári-sziget pörgését, elhoztam Neményi Márton különleges Sziget sorozatának egy fotóját. A sorozatban a fesztiválon készített képeibe montázsolta be egy-egy ikonikus festmény jellegzetes szereplőit. Természetesen úgy válogatta össze az egyes alkotásokat, hogy a mozdulatok, gesztusok, arckifejezések alapján valóban a fotók szerves részeként tűnnek fel Delacroix, Michelangelo, Rubens, Leonardo da Vinci vagy épp Edgar Degas által megfestett egy-egy alak. Nehéz volt rábökni egyre, de végül Sandro Botticelli Vénuszát felhasználó fotót választottam.

A 15. század végén keletkezett Vénusz születése című festményből a római istennő alakja megmaradt. A kép megszületése igazi mérföldkő volt a művészet történetében. Az antikvitás óta ugyanis először tűnt fel akt egy festő vásznán. Ebben az esetben is csak egy mitologikus jelenetbe burkolva volt elfogadható a meztelenség ábrázolása. Az istennő hófehér bőre, nőies idomai, ábrándos arckifejezése és szabályos arcvonásai a kor szépségideálját idézik. Hullámos aranyszőke haját a szellő libbenti, jobb kezét egyik mellére helyezi, bal kezével aranyló fürtjeivel ágyékát takarja. Testtartása finom kontraposztjával sugározza a nyugalmat. (A kontraposzt egy, a klasszikus művészetre jellemző testtartás, amelyben az egyik láb kissé behajlik, a csípő a hajlított láb oldalán enyhén leereszkedik. Ettől egy lágy S alakot vesz fel a test.). A reneszánsz mester olyannyira életszerűen adta vissza a női test részleteit, annak minden életerővel duzzadó gömbölyödésével, valamint a fiatal bőr hibátlanságát és puhaságát, hogy szinte tapinthatóvá válik az istennő teste. Az eredeti kép mellékfigurái és háttere viszont átadja helyét a 21. századnak. A kép bal oldalán látható Zefir és Khlorisz alakja, valamint a jobb oldalon, kezében bíborszínű köpenyt tartó nimfa helyett a Hajógyári-sziget egyik poros útján találjuk magunkat. A szikrázó augusztusi napsütés éles árnyékokat rajzol a földre, a háttérben láthatjuk a sziget dús lombú fáit. A fák előtt viszont a fesztivál elmaradhatatlan kellékei, a vendéglátóhelyek láthatók. Előttük ételért, italért sorban álló fiatalok és egy jól kivehető „Wine, bar, coctails” felirat. Többen talán éppen koncertre sietnek. Ebbe a modern térbe helyezkedik bele Vénusz. Itt azonban nem tenger habjaiból lép ki az eredeti kép óriási fehér kagylójáról, csupán csak egy sáros pocsolyában tapicskol, ami a nekünk bal oldalon, a poros úton felállított kis kék műanyag, felfújható gyerekmedencéből folyik ki. A medencében négy fiatal hűsöl, locsolják egymást a falatnyi kis medencében. Lábukat felhúzva, épp, hogy elférnek a kis gyerekmedencében. Mellettük műanyag italos poharak, strandpapucsok elszórva.

A sorozatban még rengeteg klasszikus festmény szereplője bukkan fel a Sziget forgatagában, így a későbbiekben már meg sem lepődünk, hogy Mona Lisa a Nagyszínpad első sorában a korlát mellett álldogálva várja a fellépőt jó pár huszonéves lány társaságában, a Sixtus-kápolna Ádám alakja kezébe montázsolt sörös dobozzal heverészik a fűben két koncert között, a Colosseumban pedig Degas egy jellegzetes balett táncosa ropja egy rövidnadrágos fiúval és Eugéne Delacroix allegórikus nőalakja A szabadság vezeti a népet képéről a Nagyszínpad tömegében lengeti a francia zászlót. Hiszen a zászlók amúgy is jellemző kellékei a fesztiválnak.

Hogy mi is volt a célja ennek az ötletes kis sorozatnak? Leginkább a szórakoztatást. A fesztivál időtartama alatt szinte mindenhonnan a szokásos partyzós képeket lehetet látni, a csapból is a Sziget folyt. Üdítő volt végre valami mást látni, amiben van ötlet és komoly munka. Mert megtalálni a helyzethez és helyszínhez leginkább passzoló festményt, igazán nem kis feladat. Ha pedig a fotók hatására akár csak egy ember is megnézi Francesco Hayez 1859-re datált A csók című képének eredetijét, akkor az már tiszta haszon!

Pár szó a művészről: Neményi Márton újságíró, remek cikkeket ír és nem mellesleg kiváló fotókat is készít. Dolgozott már napi- és hetilapoknál, volt hírportálok és magazinok munkatársa. Mind témák, mind műfajok tekintetében rutinos újságíró. Nehéz választani csak egy kedvencet az írásai közül, de ha érdekel, hogy hogyan is ír Marci, érdemes ezzel a 2017-es cikkel kezdeni. Ha érdekel, kattints idehttps://www.nlcafe.hu/foto/20170815/vak-latasserult-sziget-fesztival/ !

Somogyi-Rohonczy Zsófia

Fotó: Neményi Márton: Botticelli: Vénusz (15. század vége) + Nagyszínpad mellett, 15:40