Kedves Olvasó!

Ma egy ikonikus alkotás és alkotója kerül sorra. Roy Lichtenstein Vickijét hoztam el neked. Mr. Lichtenstein a pop art irányzatába tartozott, tehát hétköznapi, olcsó fogyasztási cikkeket használt fel munkáihoz és a fogyasztói társadalom kérdéseivel foglalkozott. Művészi formanyelvét a képregényektől kölcsönözte. A képregénynek igaz vannak rajongói, klasszikus műveket is feldolgoznak ilyen formában, de mégis inkább a könnyed szórakozás körébe soroljuk mintsem a magasművészet kategóriájába. Ezen változtatott Lichtenstein! Persze ne gondoljuk azt, hogy a művész asztala fölé görnyedve egyszerű képregények rajzolásával ért el világhírnevet. A műfaj vizuális elemeit felhasználva, de méretét jelentősen megnövelve, a történet folyamából egy-egy képkockát kiragadva dolgozta fel a képregényeket festményein, szobrain, grafikáin.

Vickivel élőben is találkozhatsz a Ludwig Múzeumban. A körülbelül egy méterszer egy méteres acéllemezre, zománcfestékkel festett kép szűk képkivágatban, tehát viszonylag közelről mutatja a jelenet szereplőit. Jobb oldalon egy férfit láthatunk hátulról. Fehér inggallérját, rövidre vágott haját, bal fülét, az ajtót tartó bal kezét látjuk hátulról. Vele szemben szőke félhosszú frizurával, tűzvörösre rúzsozott ajkait enyhén szétnyitva, merengő tekintettel áll egy fiatal nő. A férfi szavai a kép felső egy ötödében a képregényekre jellemző szóbuborékban olvashatók. „Vicki! I—I thouht I heard your voice!”, tehát „Vicki! Mintha a hangodat hallottam volna!” A vonalakat, vonásokat, kontúrokat a művész vastag fekete vonallal húzta meg, a haj, az ajak és a háttér mezőjét tiszta sárga és vörös színnel töltötte ki. Az arc, nyak és a férfi kezének bőrfelületét fehér alapon piros pöttyökkel töltötte ki. Ennek a pöttyözős eljárásnak a nyomdatechnikában van jelentősége. A hatvanas években a képregényeket ofszet nyomással nyomták (ha jól tudom, így van ez napjainkban is). Az eljárás során tiszta színeket használnak, így a test bőrszínének kikeverését úgymond a szemre bízzák. Elég távolról nézve ugyanis a fehér alapon a kis piros raszter pöttyök rózsaszínné alakulnak át. Normális esetben fel sem figyelünk a kis pontokra a pár centis képregénykockák esetében. A trükk csak így, jelentősen felnagyítva, egy méternél is nagyobb méretben tűnik elő.

Lichtenstein témaválasztásai már-már tipikusak. Előszeretettel ábrázol férfi és nő közötti helyzeteket, illetve a nők érzelmi megnyilvánulásait, problémáit, vágyait. Emiatt kordokumentumként is tekinthetünk Lichtenstein képeire, hiszen tökéletesen bemutatja az ötvenes, hatvanas évek nőideálját. A tökéletes nő, aki megállja a helyét anyaként, feleségként és háziasszonyként. A tökéletesség illuziója illetve inkább annak vágya mázként merevedik a kor nőire. Lichtenstein azonban érzelmeik megmutatásával bepillantást enged a társadalmi elvárásoknak megfelelni vágyó nők páncélszerű illúziója mögé.

Pár szó a művészről:

Lichtenstein ízig-vérig new york-i művész. Középosztálybeli zsidó családban látta meg a napvilágot 1923-ban, majd az Ohiói Képző- és Iparművészeti Főiskolán tanult, ahol később tanári állást is kapott. 1951-ben rendezett először önálló kiállítást New Yorkban, majd Clevelandben dolgozott ipari rajzolóként, rajztanárként, de reklámtanácsadással is foglalkozott.
A képregények világa egyik kisfiának köszönhetően tört be művészetébe, amikor apja elé tartva egy képregényt azt mondta: „Fogadjunk, hogy te nem tudsz ilyet!” Innentől kezdve Miki egér, Donald kacsa és Tapsi Hapsi is festményei hősei lettek. 1961-től pedig már csak kizárólag képregényekből és rágógumi-csomagolásokról ismert figurák és hirdetések szereplői jelentek meg képein. Alkotói tevékenységének utolsó felében már óriási köztéri szobrokat is alkotott, természetesen a rá jellemző képregényes stílusban.

Lichtenstein életében nem szűkölködött az elismerésekben. Keresett tanár volt és kiállított a Velencei Biennálén, az Oszakai Világkiállításon, a híres Guggenheim múzeumban is, sőt az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia is tagjává választotta.

Somogyi-Rohonczy Zsófia

ROY LICHTENSTEIN: VICKI (1964)
Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum / Az aacheni Peter und Irene Ludwig Stiftung letétje
fotó: Rosta József / Ludwig Múzeum

Lichtenstein, Roy Vicki (1964)