A szemfüles olvasók észrevehették, hogy az előző szám végén az Alaptörvény általános alapjogi rendelkezései közül kihagytam a 3. bekezdést. Ezt nem azért tettem, mintha az lényegtelen volna, hanem fontossága miatt külön és részletesen szerettem volna tárgyalni. „(3) Az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható.”

Alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat csak törvény állapíthat meg. Ez a rendelkezés azért lényeges, mert törvényhozási jogköre a Parlamentnek van csak, míg egyéb jogszabályokat hozhat a Kormány, az egyes minisztériumok stb is. Az, hogy alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat csak a Parlament alkothat, garanciális jellegű szabálynak tekinthető. A Parlament képviseli ugyanis a hatalmi ágak közül a törvényhozást, míg a Kormányé a végrehajtó hatalom, valamint külön hatalmi ágat alkotnak a Bíróságok, mint igazságszolgáltatás hatalmi ága, illetve negyedik hatalmi ágnak szokták tekinteni a médiát, vagyis az újságokat, a TV-t, az internetet stb. Legalábbis ezek a hatalmi ágak demokráciákban függetlenek egymástól. Sok bölcs ember osztja azt a nézetet, hogy az a kívánatos, hogy e hatalmi ágak legyenek szétválasztva egymástól, a Kormány például ne mondhassa meg a bíráknak, hogy milyen ítéleteket hozzanak, illetve a Parlamentben jussanak szóhoz olyan pártok is, akik nem ülnek a kormányban, és képviselve legyen az ellenvélemény is. Ezt nevezzük pluralizmusnak.

A pluralizmus sokféleséget jelent, ami nem csak gyönyörködtet, hanem sokak szerint egy pluralista jellegű berendezkedéssel meg lehet akadályozni azt, hogy egy kézben nagyon nagy hatalom összpontosuljon. Ha ugyanis egy kézben összpontosul a hatalom, annak nagyon csúnya következményei lehetnek, ha a hatalom nem egy bölcs ember kezébe kerül. Amennyiben tehát egy Parlamentben sok párt képviselői ülnek, valamint – általában véve is – sokféle vélemény jelenhet meg a közéletben, ezt nevezzük pluralizmusnak. A különböző pártoknak sokféle programja van, tehát egy dolgot több szempontból néznek. Meglehet, hogy ily módon nehezebben születnek meg egyes döntések, ugyanakkor szinte biztosan nem fog egy kormányzó diktátor akarata uralkodni egy alapvető jogot vagy kötelezettséget meghatározó törvényben. Amennyiben viszont a Parlamentben ugyanaz az egy párt ül döntő többségben, akkor ez a garanciális szabály kiüresedik, hiszen a kormányban ugyanazok ülnek, mint a Parlamentben, így a törvények megalkotásakor kizárólag a kormányzó párt akarata fog érvényesülni. Ezzel a rendszerrel – ha egy a mesebeli igazságos Mátyás királyhoz hasonló személy is kerül vezető pozícióba, sajnos mégis akad egy nagy probléma: nincs biztosíték arra, hogy a bölcs vezető helyére idővel nem ül be egy diktátor. A másik probléma lehet a véleménybuborék kialakulása a vezető személye körül, amikor a vezető nem is képes meglátni az ő álláspontjával szembeni, ám esetlegesen építő másik nézetet, mivel a környezetében lévő emberek nem mernek neki a problémákról beszélni. Sajnos – a történelmi példák azt mutatják, hogy az egyszemélyi vezetés szinte mindig zsarnokságot eredményez. Persze orvosság mindezekre lehet, mint mindenre. Mária Terézia és II. József is abszolút uralkodók voltak, mégis sokat köszönhetünk nekik.

E kis politikatudományi elmélkedés után térjünk át a bekezdés második fordulatára, hogy miként lehet korlátozni az egyes alapjogokat. Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében korlátozható egyéb később tárgyalandó feltételek megléte esetén. Alapjogot tehát egyrészt csak egy másik alapjog gyakorlása korlátozhat. Van olyan eset, amikor két különböző alapjog gyakorlása konfliktusba kerül egymással: ilyen például a magánszférához való jog és a békés gyülekezés joga, vagy amikor a jó hírnévhez való jog ütközik a véleménynyilvánítás szabadságával. Ha mindig tüntetést szerveznek a házam elé, az zavarni fogja a magánélethez való jogomat, holott ők csak tüntetnek. No de minden áldott nap? Ha én azt mondom, hogy Béla egy rossz masszőr, ráadásul még büdös is a hónalja, én ilyenkor a véleményemet nyilvánítom ki szabadon, ugyanakkor sértem is Béla jó hírnevét.

Másik lehetőség az alapjogok korlátozására, amikor valamilyen alkotmányos érték védelme során kerül sor az alapvető jogok korlátozására. Alkotmányos érték fogalma alatt pl. a jogállamiságot, a demokráciát, a törvény előtti egyenlőséget, a közbiztonságot, az állami szervek és hivatalok, valamint a közszolgáltatások zavartalan működését stb értjük. Tulajdonképpen bizonyos értelmezés szerint az alkotmányos érték a közérdek fogalmával egyezik meg. A korlátozást minden esetben alá kell vetni a szükségesség és arányosság mércéjének, valamint a korlátozás nem érintheti a korlátozott jog lényeges tartalmát. Utóbbi azért meglehetősen gumi jellegű szabály, értelmezés kérdése, hogy mi a lényeges tartalom.

Az alapvető jogok különleges helyzetekben – különleges jogrendben – felfüggeszthetőek – kivéve a nemzetközi jogi kötelezettségek miatt felfüggeszthetetlen jogokat mint pl. az élethez való jog, valamint az emberi méltóságból levezethető jogok, mint a rabszolgaság tilalma vagy a jogképesség, továbbá érvényesülnie kell a büntetőeljárás során az ártatlanság vélelmének, a védelemhez való jognak, egyéb büntetőeljárási garanciáknak (visszaható hatály tilalma). Ugyanakkor az alapvető jogok nagy része különleges jogrend esetén tulajdonképpen bármilyen mértékben korlátozható, mert nem szükséges a jogok korlátozásakor figyelemmel lenni a fent említett követelményekre (pl. szükségesség és arányosság).

A különleges jogrend gyakorlatilag háborús helyzetet vagy az azt megelőző állapotot jelenti, valamint jelenti még a belső eredetű, kiterjedt fegyveres-erőszakos cselekményeket, pl. lázongást, polgárháborút, illetve jelenthet ipari vagy természeti katasztrófát, illetve váratlan külső támadást Magyarország ellen. Reméljük, ilyen helyzeteket nem kell megélnünk. Látni kell ugyanakkor, hogy az alapvető jogoknak sajnos megvannak a gumiszabályokkal – melyek tartalma értelmezés kérdése – kialakított korlátai, ugyanakkor a korlátok ellenére is fontos, hogy megismerjük őket részletesen, hogy tudjunk élni az általuk biztosított lehetőségekkel, melyek úgy gondolom, nem csekélyek még a korlátokkal együtt sem.
Említettem a korlátozhatatlan alapjogokat, melyek elvileg nem korlátozhatóak. Ilyen – például – az élethez való jog. Az igazság ugyanakkor az, hogy tudjuk, hogy Magyarországon is létezik abortusz, melyet egy élő magzaton hajtanak végre legálisan. Tehát hogy is van ez? Hogyan lehet korlátozhatatlan az élethez való jog, ha törvényben engedélyezik az abortuszt? Ha a fogalmakat ugyanis jól „rendezgetjük”, igenis lehetséges, hogy az élethez való jog korlátozhatatlan maradjon, és a művi terhességmegszakításra is legyen egyszerre lehetőség. A megoldás abban áll, hogy a magzatot nem tekintjük jogalanynak, végső soron nem tekintjük embernek. „A művi terhességmegszakítás bármely szabályozása ugyanis magában foglalja a magzat jogalanyiságáról, és ebből folyóan élethez való jogáról történő döntést. Minden olyan szabályozásnak, amely az abortuszt az olyan eseteken túl is megengedi, amelyekre nézve a jog eltűri az emberi életek közötti választást, szükségképpen azon kell alapulnia, hogy a magzat jogilag nem ember, nem jogalany [64/1991. (XII. 17.) és 48/1998. (XI. 23.) AB hat.].”
Ugyanakkor az ember születésétől a haláláig az emberi jogok védelme alatt áll, és ez sem kis dolog úgy gondolom. Az emberi jogok ráadásul mindenkit egyenlő mértékben illetnek meg, sőt létezik olyan, hogy előnyben részesítési kötelezettség, amikor azokat, akik hátrányos helyzetből indulnak, megsegítik a jogszabályok. Ezt pozitív diszkriminációnak, pozitív megkülönböztetésnek nevezzük, de ezekről majd jövő hónapban bővebben írok!

2019. október

dr. Ozvári-Lukács Réka