Szeretettel üdvözlök mindenkit,

Somogyi-Rohonczy Zsófia művészettörténész és az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület munkatársa vagyok. A következő 40 hétben olyan műalkotásokat (festményeket, szobrokat, fotókat és épületeket) szeretnék bemutatni Önöknek, amelyek Budapest utcáin és terein vagy egy budapesti közgyűjteményben is megtekinthetők.

A Ludwig Múzeum munkatársaként elsőként egy, a jelenlegi állandó kiállításon is látható alkotást szeretnék bemutatni Önöknek és mint művészettörténész nem is tudok nagyon kibújni bőrömből, így az egyes alkotásokról röviden művészettörténeti szempontból is mesélek majd.

Claes Oldenburg 1962-ből származó Női fehérneműspult című munkája előtt egy életnagyságú női fehérneműs pult előtt állunk. A karnyújtásnyira valamivel szélesebb, embermagasságú, éles peremű és csúcsos fényes fekete műanyag pultra halmozva, valamint egy fém állványra és egy lábon álló fogasra akasztva női fehérneműk ismerhetők fel. Stílusuk az ’50-es, ’60-as évek stílusát követi. Van itt kombiné, fűző, harisnyatartó és csúcsos kialakítású melltartó, harisnya és kesztyű is. Bár formájuk alapján be tudjuk azonosítani a különböző női alsóneműket, már látványra is érzékelhető, hogy a megszokottól eltérő ruhadarabokról van szó. Mert milyen minőségek és érzetek jutnak eszünkbe a fehérneműről? Áttetsző, puha, rugalmas, az alakot követő, kényelmes és érzéki. Ezzel ellentétes érzeteink lehetnek Oldenburg művét nézve, hiszen a művész valamennyi ruhadarabot zománcfestékbe mártotta, így akasztotta és halmozta őket egymásra. A festéktől merevvé és viselhetetlenné váltak a fehérneműk. Zöld, piros, kék, fehér, fekete, szürke felületükkel és fröccskölt mintájukkal keményen és mereven függnek a fogasokon. A tárgyak fölött hideg fényű neon függ, ami mozgásunkat érzékelve hirtelen felgyullad. A sokat költöztetett műveknél, főleg ha ilyen sok tárgyból állnak, sokszor előfordul, hogy nem az eredeti, művész által elképzelt felállásban kerülnek ki a tárgyak. A Ludwig Múzeumban is így volt sokáig, pár évvel ezelőtt magának a művésznek a közreműködésével alakították ki a mostani elrendezést. Erről bővebben a Ludwig Múzeum blogján lehet olvasni:

http://ludwigmuseum.blog.hu/2012/03/23/a_fehernemuspult_igaz_tortenete

A svéd származású szobrász a pop art művészeti mozgalomhoz tartozott. A pop art a modern élettől ihletet alkotásaival sokszor kérdőjelezte meg a használati tárgyaink értelmét. Sokszor fordultak munkáikkal a kor híres emberei, szupersztárjai felé (gondoljuk csak a leghíresebb pop art művész, Andy Warhol Marilyn Monroe vagy Elvis Presleyt szériában gyártó festményeire) vagy hívta fel a figyelmet a modern élet sztereotípiáira, csalóka boldogságára. Oldenburg tettével megfosztotta értelmüktől a használati tárgyakat, tehát használhatatlanná tette őket. Áttételesen az érzéki, simulékony, a férfiak álmaiban szereplő nő képe szertefoszlik, lehetőség nyílik egy új nőkép kialakítására.

fotó: Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum I Rosta József