Kedves Olvasó!

Ezúttal is egy épületet hoztam neked. A mostani érdekessége, hogy nem a Budapesten megszokott vakolat burkolata van, hanem kerámiával vonták be.

A Belváros szívében, a Bazilika melletti utcában található, a Szent István utca 15. szám alatt. Egykor a Hecht Jónás és fia textil-kereskedése üzemelt benne, majd a Magyar Külkereskedelmi Bank költözött ide, ennek az elegáns felirata a mai napig megtalálható az épületen. Olyan sok értékes épületünkhöz hasonlóan ez is kiüresedve, lezárva áll és várja, hogy egyszer ismét értékelik és méltóképpen használják majd.

A fotón az épület homlokzatának egy része látható.

A földszinti rész halvány kékeszöld kerámia lapokkal van burkolva, ezek az épület mellett elhaladva, megtapintva is nagyon izgalmas érzést adnak. A halvány kék kerámia azonban csak az alap színét adja az épületnek. Fémes hatást keltő sávok ölelik körbe a Magyar Külkereskedelmi Bank feliratot, amin csak igazán közelről látható, hogy a népi hímzésekről ismert páva és növénymintákat alakították ki fémből, szinte még a keresztszemes öltések is érezzük az ujjaink alatt. A pávák mellett más állat is látható az épületen a nagy főbejárat feletti erkélyt kitátott szájú csukákról mintázott szobrok díszítik. A kő halak kitátott szájukkal mintha levegőért kapkodnának, mereven tekintenek le ránk. Nem véletlen, hogy a tervező pont ezeket a nem annyira bájos halakat választotta a díszítésre, ugyanis az üzlet tulajdonosának neve (Hecht) németül csukát jelent. A bejáratot két oldalról keretező oszlopokon tenyérnyinél valamennyivel nagyobb négyzet alakú mezők van. A mezőkben napsugarak, a napsugarak alatt két évszám 1850 (az üzlet alapításának az éve) és 1907 (a ház építésének éve). Az évszámos kerámialapok a homlokzat halványzöld színével harmonizáló, de kicsit sötétebb, fémes aranyosan csillogó bevonatot kaptak.

A következő képen az íves, kicsit rácsszerű megoldással kialakított ablakok közötti szakaszokat díszítő jellegzetes elem látható. Bár jelenleg az épület ablakai fatáblákkal le vannak fedve, egy-egy tábla között felnyúlva a mai napig megsimogathatjuk a díszítést. A mezőben egy stilizált virágcsokrot adnak ki a színek és a minták. Olyan módon áramlanak és mosódnak össze benne a színek, mint a szappanbuborék felszínén. Van itt zöld, kék, lila, vörös és arany. A virágcsokor formáit háromszögek, finom íves növénykacsok, finom körök adják. A formákat azonban nem csak úgy ráfestették a kerámia lapokra és kiégették! A különböző vonalakat belepecsételték, belenyomták az anyagba, így a kiégetés után is remekül kitapinthatók az egyes formák és vonalak barázdái. Nagyon hasonlítanak a népi fafaragásban használt mintákhoz. Ezért is nagyon érdekes ez az épület, mert a népi hímzéstől a fafaragáson át mindenhonnan kölcsönzött az építész mintákat, de egy új anyagban, a kerámiában dolgozta fel.

Végül, de nem utolsó sorban beszéljünk kicsit az építészről.

Lajta Béla a századforduló (1900-as évek eleje) elismert magyar tervezője volt, akire mint építészre két dolog volt jellemző imádta a kerámiát használni és főként a népművészetből vett elemekkel díszítette épületeit. Lajta Béla épület még a Mexikói út 60. szám alatt álló Mozgásjavító Óvoda, Általános Iskola, Szakközépiskola is. Ugyanabban az időben készült, mint a fent leírt épület, így díszítőelemei is nagyon hasonlóak. Érdemes kerítését és kapuzatát megnézni, találhatunk hasonló díszítéseket.

Somogyi-Rohonczy Zsófia

A mellékletben található képek forrása
1. http://susannicon.blogspot.hu
2. saját fotó(Somogyi-Rohonczy Zsófia)