Kedves Olvasó!

Ezúttal nem egy, hanem azonnal három szobrot hoztam nektek. Különlegességük, hogy utcán találhatjátok meg őket, így meg is érinthetitek őket. Mindannyian Budapesten a Vigadó tér egy-egy pontján találhatók.

Ha a Vörösmarty tértől közeledtek az első ilyen köztéri szobor az InterContinental szálló Duna felőli oldalán vár rátok. A világirodalom egyik óriásának, William Shakespeare–nek állít emléket. A bronz szobron már meglátszik az idő nyoma, zöldes színű patina található itt-ott a feketés-fémes alakon. Mészáros Andor szobrászművész életnagyságú szoborként álmodta meg Shakespeare alakját. A feje búbján már kopaszodó, de tarkóján hosszú hajú, elegáns bajszos férfi a 16. század jellegzetes ruházatát viseli: nyakán a korszakra jellemző malomkerékszerű spanyolgallér fodrozódik, zekéje a test vonalát követi, apró fodros díszítésű nadrágszerű ruhadarabot és harisnyát visel. Az alak jobb lábát előre nyújtva, bal lábát meghajtva, derekát meghajtva elegáns mozdulattal a hajol meg egy képzeletbeli uralkodó előtt. Jobb kezét lágyan előre nyújtja, bal hóna alatt összetekert papírtekercs. Talán éppen legújabb alkotása. Arcvonásaiban felismerhetjük az egykori híres író és költő vonásait, a jellegzetes hajviseletnek és a bajusznak köszönhetően felismerhetjük a szoborban az irodalomkönyvek lapjain szereplő Shakespearet. A szobor eredetije az ausztráliai Ballarat város főterén áll, ennek másolatát helyezték el a magyar fővárosban 2002-ben.

A nagy költőtől nem messze, ücsörög Raffay Dávid szobra a Kutyás lány. A szintén bronz szobor életszerű, vidám jelentet örökít meg: a fiatal, haját lófarokba fogó lány egy kör alakú padon ülve jobb karját kinyújtva kéri vele szemben ülő kutyájának szájából a labdát. A lány megjelenésében semmilyen különlegesség nincs, ruhája hétköznapi hosszú ujjú pulóver és nadrág. Arca, mosolya és kérő gesztusa viszont hihetetlenül beszédes. Szinte várnánk, hogy megszólítsa kutyáját. Hosszúszőrű kiskutyája előtte ül. Fülét ugyan hegyezi, de labdáját szájában tartó fejét játékosan elfordítja gazdájától.

A Vigadó téri Dunakorzó egyik leghíresebb alkotása, Budapest egyik ikonikus köztéri szobra. Marton László Kiskirálylány című szobrát saját 5 éves kislányáról, Évikéről mintázta, akinek kedvenc játéka volt, hogy újságpapírból kreált koronájában és fürdőlepedő palástjában királylányosat játszon. Az 1990 óta a Dunakorzó korlátján ücsörgő életnagyságú bronz szobor élethűen adja vissza a kislány vonásait, természetes testtartását. Fején a papírkorona ágai kissé kuszán állnak, a királyi palástot jelképező fürdőköpeny gallérja vagányul felhajtva. A stabil ülés érdekében lábait kissé szétveti, kezeivel a korláton kapaszkodik. Mind a karján, mind a ruházatát alkotó laza pólón életszerűen gyűrődik az anyag. A köztéri bronz szobrokra jellemző módon a Kiskirálylány egyes részeit is már csillogóra koptatták a turisták simogatásai. A Kutyás lány kiskutyájának füléhez hasonlóan a Királylány lábai, combjai is fényesre kopásukkal mutatják az érintések helyét.

Az életnagyságú és megfogható köztéri szobrok egyik jellemzője ez. Székesfehérváron a gesztenyeárus kocsiját toló kendős idős asszony, Kati néni orra is csillog már, az arra járók szerencsét hozónak tartják a szobor érintését. Nem egyedi szokás ez: a Feneketlen-tó partján álló Maci szobor fülei is csillognak már, hiszen az arra járó babonás iskolások a medve fülének simogatásától várják a jó jegyeket.

Somogyi-Rohonczy Zsófia