Kép forrása: nlc.hu

Közel 20 éve képzik a magyar segítő kutyákat

Gondoltátok volna, hogy Magyarországon – leszámítva a vakvezető kutyákat – a kilencvenes évek végéig gyakorlatilag egyáltalán nem létezett segítőkutya-képzés? Pedig ez a szomorú igazság. „Akkoriban még nagyon más volt a közvélekedés a kutyákat illetően” – magyarázza dr. Topál József, a Kutyával az Emberért Alapítvány alapítója, majd hozzáteszi, hosszú éveknek kellett eltelniük ahhoz, hogy a kutya őrző-védő háziállatból megbecsült társállat lehessen.

A magyar segítőkutya-képzés végül 1996-ban indult útjára, bő egy évvel az után, hogy József és egy kollégája végignézett egy ausztriai bemutatót a mozgássérülteket segítő kutyák munkájáról. Azt mondja, a látottak döbbentették rá őket a hazai hiányosságra és ennek hatására hívta életre az alapítványt is, hogy az első négylábú segítők végre itthon is munkába állhassanak a rászorulók oldalán.

Erre a pillanatra négy évet kellett várni. A Kutyával az Emberért Alapítvány 2000-ben adta át az első magyar mozgássérült-segítőket: egyikük, Filip, még ugyanebben az évben megkapta az „Év Kutyájának” járó elismerést is.

A kutya, aki életmentésre született

Debrecenbe azonban nem a fent említett Filip, hanem egy másik különleges négylábú, Péntek miatt látogatott el a szerző. „Már az első pillanatban tudtuk, hogy nem hétköznapi kutya” – mondja az épp az első igazi tavaszi napfényben fürdőző kutyáról Nagy Lajos, az Aura Segítő Kutya Alapítvány vezetője. Aztán gyorsan hozzáteszi, Péntek alig néhány napos volt, mikor egy speciális teszt során kiderült, hogy tökéletes rohamjelző.

„Péntek volt az első kölyökkutya, akin élesben tesztelhettük a kiválasztási módszert. Sosem fogom elfelejteni, ahogy mentünk végig a pontokon, írtuk fel az eredményeit, aztán egyszer csak tudatosult bennünk, hogy egy leendő rohamjelző kutyát tartunk a kezünkben. Kis híján elájultunk.”
Merthogy az ilyesmi bizony ritka képesség. Hogy mennyire, azt jól példázza, hogy Lajosék később, negyven alomból egy ilyen kutyát sem találtak.

Azt egyébként, hogy kiből lehet rohamjelző és kiből nem, a 2007-ben létrejött alapítvány vezetője szerint, egy sor veleszületett tulajdonság dönti el. „Ezek egy részét közvetlenül a születés után is tesztelni lehet” – mondja, majd sorolni kezdi a jó rohamjelző legfontosabb ismérveit.

„Fontos, hogy a kutya jól motiválható legyen, hogy érzékeny legyen a fájdalomra, és hogy ha kell, képes legyen önálló döntéseket hozni. Emellett fontos szempont a kutya mozgásigénye is” – mondja Lajos, majd a lustálkodó Péntekre mutatva mosolyogva megjegyzi, a segítőknél kifejezetten jó pont az, ha valaki lassú.

„Visszaadta az életünket”

9 évvel ezelőtt az alapítvány Pénteket ajándékba kapta a tenyésztőtől. Mészáros Imre azt szerette volna, ha a rendkívüli kutya a kiképzést követően életeket ment majd. „Akkor még egyikünk sem tudta, hogy néhány hónap múlva ez pontosan így lesz majd” – árulja el Lajos, majd hozzáteszi, a labrador retriever nyolc hónappal később új családhoz került, ahol egy mind a négy végtagjára lebénult, epilepsziás kisfiú segítője és szinte azonnal a legjobb barátja lett.

Mielőtt Péntek beköltözött volna, Márkónak szinte mindig éjjel voltak rohamai. heti 2-3. A szülei rettegtek. Attól féltek, hogy egy újabb roham esetleg újabb súlyos agykárosodást okoz Márkónál. Egy idő után az anya már nem is aludt. Ha el is szenderedett, mindig fel-fel ébredt, hogy ránézzen a gyerekre. Mindezt hat éven keresztül. Aztán jött Péntek és egy csapásra mindent megváltoztatott.
(…)

Mivel a rohamjelzőket mindig az adott gazdával együtt képezik ki, és a hatékony feladatvégzésre is csak a gazdival együtt képesek, mióta visszakerült az alapítványhoz a nyolcéves Péntek terápiás segítőkutyaként segít az embereken. Az Aura Segítő Kutya Alapítvány többi négylábú segítőjével együtt járja az ország kilenc városát, hogy boldogságot lopjon a speciális nevelési igényű, halmozottan sérült és értelmi fogyatékos gyerekek mindennapjaiba.

Az eredeti cikk teljes terjedelmében ITT OLVASHATÓ