Az egyenlő bánásmód szabályozásának megismerése után elkezdem az emberi jogok katalógusának megismertetését.

Az élethez való jog az egyik legalapvetőbb emberi jog, s mint ilyen, sérthetetlennek minősül az emberi méltósághoz való joggal egyetemben.

Az Alaptörvény így fogalmazza ezt meg:

“II. cikk

Az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.”

Az élethez való jog tekintetében három témáról érdemes beszélni. Az egyik a halálbüntetés, a másik az eutanázia, a harmadik pedig az abortusz.

A halálbüntetés az államnak az a joga, hogy megfoszthatja törvényes keretek között polgárait az életüktől, tehát megölheti őket törvényben lefektetett büntetés keretében. Magyarországon ma tilos a halálbüntetés a fent idézett alaptörvényi passzus alapján – csakúgy, mint az Európai Unió összes többi tagállamában. A halálbüntetés eltörlésének nemzetközi jogi alapját az Emberi Jogok Európai Egyezménye vonatkozó szakaszai képezik, melyek az egyezmény részes  államainak tiltják e büntetés alkalmazását. Európában egyedül Fehéroroszországban zajlanak még mindig kivégzések.

Világszerte 2017-ig bezárólag 142 ország törölte el törvényi szinten a halálbüntetést. Jelenleg a világ több, mint 50 országában jogszerű a halálbüntetés kiszabása például Iránban, Irakban, Szaud-Arábiában, Kínában, Észak-Koreában, Tajvanon, Malajziában, Palesztinában, Egyiptomban, de az Amerikai Egyesült Államokbanszintén 29 tagállamban lehet ilyen büntetést kiszabni.

A halálbüntetés alkalmazásának jelentős történelmi hagyományai vannak. 1990-ig Magyarországon is lehetőség volt kiszabására, ám az utolsó kivégzés 1988. július 14-én volt hazánkban. A halálbüntetés mellett felhozott érvek annak visszatartó erejében keresendőek, az ismételt bűnelkövetés kizárásában, valamint az elrettentésben. A halálbüntetés alkalmazása végigkíséri az emberiség történelmét. A büntetések nagymértékű humanizálódáson mentek az idők során keresztül. Gondoljunk csak a tálióra, tükröző büntetések, szemet-szemért elv, vagy a válogatott kínzásokra, mint a szemkitolás, a bélkivonás, utóbbi biztos halálla is járt, ahogy a karóba húzás,vagy az élő állatok bőrébe való bevarrás.

A büntetési nemek humanizálódásának vagyunk tanúi a történelem előrehaladásával párhuzamosan. Hazánkban “Senkit nem lehet kínzásnak, embertelen, megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni.” (Alaptörvény III. cikk)

Ahol ma alkalmaznak halálbüntetést, ott is humanizálódtak a középkori kínzásokhoz képest a kivégzési módok: az Egyesült Államokban a halálos injekció általi kivégzés, Szaud-Arábiában a lefejezés, Egyiptomban, Irakban és Japánban az akasztás, Szomáliában és az Egyesült Arab Emírségekben a főbelövés a hivatalos és törvényes kivégzési mód. A halálra kövezéshez vagy az élve eltemetéshez képest, melyek a halál előtti mérhetetlen szenvedéssel jártak, a jelenlegi módszerek előrelépésnek számítanak az emberségesség irányában.

A halálbüntetés témájában látássérültként megtekintve kifejezetten érdekes film Lars von Trier Táncos a sötétben című musicalbe oltott filmdrámája. A film főszereplőjét, az izlandi énekesnő, Björk alakítja, legjobb barátnőjét pedig Catherine Deneuve. Björk  írta a film zenéjét is, úgyszintén a filmben szereplő musical betéteket.

A Táncos a sötétben  a hatvanas években, az Egyesült Államok észak-nyugati vidékén, Washington államban játszódik. Björk, a főszereplő, a filmben Selma, aliglátó, látása fokozatosan romlik. Selma szembetegségét örökölte kisfia. A főhősnő Csehszlovákiából  kivándorolt Amerikába, hogy kisfia szeme világát megmentse, hiszen csak Amerikában kerülhet sor a kisfiú látásmentő szemműtétjére. Az édesanyának össze kell gyűjtenie a műtétre a nem kevés pénzt. Aliglátása miatt csak csalással vállalhat munkát a pléhdoboz-gyárban. Éjjel-nappal robotol, gyűjti a pénzt a műtétre. Szomszédja, a helyi csendbiztos, a kisfiú gyámolítója azonban elárulja Selmának, hogy csődbe ment, de erről feleségének nem mer beszámolni. Selma cserébe saját titkát árulja el, fia szemműtétjére gyűjt, aki szintén meg fog vakulni, ahogy ő is fokozatosan. A kisfiú nem tudhat  erről, a megvakulásának lehetőségéről való tudás felgyorsítja a kisfiú látásromlásának folyamatát. Selma ezt követően szinte teljesen elveszti látását. A rendőr épp azon a napon rabolja el a lassan összekuporgatott pénzét, amikor a nőt látásvesztése miatt kirúgják a munkahelyéről. A kétségbeesett anya tehetetlenségében végez szomszédjával, befizeti a műtétet, majd halálra ítélik, mert úgy hiszik, Selma azért ölte meg a rendőrt, hogy ellopja a pénzét, tehát Selma előre megfontolt szándékkal, nyereségvágyból  követ el gyilkosságot és rablást is az ítélet szerint. . Lenne még remény a menekvésre, de hiába a hű barátnő és a félszeg lovag minden igyekezete: Selma saját élete helyett a gyermek műtétjét választja.

A filmben, ahogy az életben is gyakran, bár a szereplőknek felróható módon, de nem sikerül feltárni a valódi történéseket. Selmát előre megfontolt szándékkal elkövetett rablógyilkosságért ítélik halálra, holott tette a valóságban inkább menthető felindulásban vagy pillanatnyi elmezavarban elkövetett cselekmény, és semmiképpen nem volt  a tettének eleme a rablás, hiszen Selma nem rabolhatta el a saját pénzét. Egy jó ügyvéd tán még az önvédelemre is hivatkozott volna, miszerint Selma csak jogos védelmi helyzetben sütötte el a fegyvert, továbbá mivel nem lát, célozni sem tudott. Beleszőné a megvakulás okozta sokkot is mentő körülményként.

Nagyon sok bűntényre nem, vagy nem úgy derül fény, ahogy az a valóságban megtörtént. Ezért aztán ártatlanul is halálra lehet ítélni valakit, a halálból pedig nincs visszaút, a halálbüntetés jóvátehetetlen tévedés esetén, további Földi rehabilitáció kizárt.

Ráadásul nem is biztos, hogy a halál a legnagyob büntetés az elkövető számára. Annak, aki tette után öngyilkosságot kísérel meg, ám nem jár sikerrel, annak akár kívánatos is lehet a halálbüntetés. A lelkiismeret-furdalástól feltétlenül megmenti az elkövetőt. Ismert egy magyarországi eset a nyolcvanas évekből, mikor egy családtagjait meggyilkoló, majd öngyilkosságot megkísérlő férfit nem ítélt a bíró halálra annak ellenére, hogy ez a lehetőség még meglett volna. A férfi mellesleg öngyilkossági kísérlete következtében kerekesszékbe került. A bíró feltehetőleg úgy gondolta, nagyobb büntetés lesz neki a lelkiismeret-furdalásával leélni egy életet, mozgássérültként pedig nehéz lesz újra próbálkoznia az öngyilkossággal. Talán az is megfordult a bíró fejében, hogy a bénultság is önmagában felérhet egy büntetéssel élethossziglan börtönkörülmények között. Lehet, hogy a bíró azt is gondolta, a fogyatékosság felér egy halálbüntetéssel? Talán nem.

A Táncos a sötétben szintén a fogyatékosság és a halálbüntetés mérlegre rakásával operál, a látás és az élet lehetőségét helyezi a mérleg két serpenyőjébe. Mi ér meg többet az édesanyának, a fia látása vagy saját élete és az, hogy tovább nevelhesse kisfiát. Selma fia látását választja, ami nem csoda, ha a Táncos a sötétbent Trier azon filmjeinek sorában vizsgáljuk, ahol a rendező a női mártíromságot kívánta ábrázolni. Selmával sem udvarlója, sem barátnője nincs egy véleményen – ahogy én sem – és megpróbálják meggyőzni Selmát arról, hogy az orvosnak szánt pénzt ügyvédnek adja, valamint mondja el az igazat. Selma, mint minden mártír, viszont hajthatatlan, a bitófa így elkerülhetetlen. Selma feláldozza magát fia látásáért, de egyben árvává is teszi.

A film a halálbüntetés és az élethez való jog szempontjából legfontosabb kérdése, hogy valóban úgy történtek az események, ahogy azt a bíróság feltárta? Hova tovább vajon valóban az elítélt az elkövető? Természetesen ez egyáltalán nem biztos.

Annak érdekében, hogy a világon senki se haljon meg ártatlanul a törvény felhatalmazásával, 2011-ben Brüsszelben az Európai Parlament október 10. napját hivatalosan a halálbüntetés elleni küzdelem európai és világnapjává nyilvánította.

felhasznált irodalom:

https://www.jogiforum.hu/hirek/40843?utm_source=jfhl&utm_medium=email&utm_campaign=201935

Filmvilág folyóirat 2001/02 50-51. old. Galambos Attila Dalolva a vérpadra Táncos a sötétben kritika

SÁRI JÁNOS-SOMODY BERNADETTe; ALAPJOGOK (Budapest, 2008, Osiris

2020. február 12.

dr. Lukács Réka