Hazánkban az esélyegyenlőség megtartása felett egy általános antidiszkriminációs törvény őrködik, mely az egész jogrendszer tekintetében határozza meg az egyenlő bánásmód tartalmát, a lehetséges jogalanyokat, valamint a jogvédelem eszközeit. Ez a törvény az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (röviden Ebtv.). A törvény egyes területekre (foglalkoztatás, szociális biztonság és egészségügy, lakhatás, oktatás, áruk forgalma és szolgáltatások igénybevétele) vonatkozóan külön szabályokat is tartalmaz.

Amikor egy törvényt elkezdünk olvasni, mindig ugyanazokra a meghatározott kérdésekre keressük a válaszokat. Kikre ró a szabály kötelezettségeket? Kiknek biztosít jogokat? Milyen magatartás megvalósulása esetén alkalmazható? Mi történik, mi történhet, ha megvalósul egy olyan magatartás, melyet a jogszabály leír? Konkrétan az egyenlő bánásmódról szóló törvény tekintetében: kinek kell megtartania az egyenlő bánásmódot? Kikkel szemben kell ezt betartani? Milyen magatartások valósítják meg a jogsértést? Mi történhet, ha valaki megsérti az egyenlő bánásmód követelményét?

Az egyenlő bánásmódra kötelezettek hosszadalmas felsorolását a törvény hatálya című fejezet elején találjuk. A teljesség igénye nélkül ide tartozik maga az állam, különböző hatóságok, önkormányzatok, oktatási, szociális, egészségügyi, muzeális, közművelődési intézmények stb. A felsorolás után következik néhány lényeges helyzet leírása, melyekben szintén kötelező megtartani az egyenlő bánásmód követelményét az abban résztvevőknek: vonatkozik tehát a jogszabály arra is, aki előre meg nem határozott személyek számára szerződés kötésére ajánlatot tesz vagy ajánlattételre felhív, illetve arra, aki az ügyfélforgalom számára nyitva álló helyiségeiben szolgáltatást nyújt vagy árut forgalmaz. Ez a megfogalmazás a gyakorlatban azt jelenti, hogy mindenki, aki nyilvánosan kínál valamilyen árut vagy szolgáltatást, az kötelezettjévé válik a törvénynek. Ilyen alapon tehát egy vendéglátóhely, üzlet, bank stb. számára is kötelező az egyenlő bánásmód megtartása. További rendelkezéseket találunk az állami támogatásokkal és a munkáltatókkal kapcsolatban, valamint a törvény azt is részletezi, hogy mikor nem kell betartani az egyenlő bánásmód követelményeit: például a családi, rokoni viszonyokban, a hitéletben, valamint pl egy egyesület tagfelvétele kapcsán.

A sérelmet elszenvedett személy, illetve az, akivel szemben az egyenlő bánásmódot meg kell tartani, olyan személy lehet, aki rendelkezik egy bizonyos törvény által “védett” tulajdonsággal, illetve a másik fél feltételezi ennek meglétét. A törvény nagyon sok ilyen tulajdonságot sorol fel: ilyen az ember neme, faji hovatartozása, bőrszíne, nemzetisége, nemzeti vagy etnikai kisebbséghez való tartozása, anyanyelve, fogyatékossága, egészségi állapota, vallási vagy világnézeti meggyőződése, politikai vagy más véleménye, családi állapota, anyasága (terhessége) vagy apasága, szexuális irányultsága, nemi identitása, életkora, társadalmi származása, vagyoni helyzete, foglalkoztatási jogviszonyának vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyának részmunkaidős jellege, illetve határozott időtartama, illetve érdekképviselethez való tartozása. A felsorolás példálózó jellegű, az „egyéb helyzete, tulajdonsága vagy jellemzője” kifejezéssel zárul. Ebbe az egyéb kategóriába a hatóság joggyakorlata alapján beletartoznak például a vakvezető kutyával közlekedő látássérült emberek, mint védett tulajdonsággal rendelkező csoport, de például azok is, akiket munkaerő-piaci kölcsönzés keretében alkalmaznak.

A törvény felsorolja azon magatartásformákat, melyek alkalmasak arra, hogy megsértsék az egyenlő bánásmód követelményét. Ezek a közvetlen hátrányos megkülönböztetés, a zaklatás, a jogellenes elkülönítés és a megtorlás, vagy az ezekre adott utasítás. Nem sérti az egyenlő bánásmód követelményét az a magatartás, amely a hátrányt szenvedő fél alapvető jogát másik alapvető jog érvényesülése érdekében, elkerülhetetlen esetben korlátozza, feltéve, hogy a korlátozás a cél elérésére alkalmas és azzal arányos,  Ha pedig nem alapjogról van szó, akkor az egyenlő bánásmódot nem sértő magatartásnak tárgyilagos mérlegelés szerint az adott jogviszonnyal közvetlenül összefüggő, ésszerű indoka kell, hogy legyen. Másképpen: alapjog tekintetében a szükségesség és az arányosság lehet a megkülönböztetés oka, egyéb esetekben az ésszerűség lehet csak a megkülönböztetés alapja. Hogy mi szükséges, arányos vagy ésszerű, azon bizony nagyon jól el lehet vitatkozni, mert ezek a fogalmak nem egzaktak.

Visszatérve a magatartások definíciójához, melyek megvalósulása szükséges a törvény alkalmazásához:

1. – Közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport valós vagy vélt védett tulajdonsága miatt részesül kedvezőtlenebb bánásmódban, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben levő személy vagy csoport részesül, részesült vagy részesülne.
2. – Közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősül az a közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek nem minősülő, látszólag az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő rendelkezés, amely a védett tulajdonságokkal rendelkező egyes személyeket vagy csoportokat lényegesen nagyobb arányban hátrányosabb helyzetbe hoz, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben lévő személy vagy csoport volt, van vagy lenne.
3. – Zaklatásnak minősül az az emberi méltóságot sértő, szexuális vagy egyéb természetű magatartás, amely az érintett személynek a védett tulajdonságával függ össze, és célja vagy hatása valamely személlyel szemben megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy támadó környezet kialakítása.
4. – Jogellenes elkülönítésnek minősül az a rendelkezés, amely a védett tulajdonságai alapján egyes személyeket vagy személyek csoportját a velük összehasonlítható helyzetben lévő személyektől vagy személyek csoportjától – anélkül, hogy azt törvény kifejezetten megengedné – elkülönít.
5. – Megtorlásnak minősül az a magatartás, amely az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt kifogást emelő, eljárást indító vagy az eljárásban közreműködő személlyel szemben ezzel összefüggésben jogsérelmet okoz, jogsérelem okozására irányul vagy azzal fenyeget.

Milyen lehetőségeink vannak, ha megsértették az egyenlő bánásmód követelményét velünk szemben? Jogainkat érvényesíthetjük személyiségi jogi per, munkaügyi per, fogyasztóvédelmi, munkaügyi vagy szabálysértési hatóságok eljárása során attól függően, hogy milyen típusú sérelem ért bennünket. Ugyanakkor maga az Ebtv. – a fentiek mellett – létrehozza az Egyenlő Bánásmód Hatóságot, melynek a legfőbb feladata, hogy őre legyen az egyenlő bánásmód követelménye betartásának. Választanunk kell ugyanakkor, hogy melyik hatóság vagy a bíróság eljárását kívánjuk-e igénybe venni.

Az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt indult eljárásokban – így különösen személyiségi jogi per, munkaügyi per során – a civil és érdekképviseleti szervezet, valamint az Egyenlő Bánásmód Hatóság a jogsérelmet szenvedett fél meghatalmazása alapján képviselőként járhat el. Ezt actio popularisnak vagy közérdekű keresetindításnak nevezzük. Ez igen jó lehetőség arra, hogy az egyenlő bánásmód tekintetében sértett személy energiái ne emésztődjenek fel, ugyanakkor a perindításnál kicsit egyszerűbb utat is rendelkezésre bocsát az egyenlő bánásmód  törvény.

Ha az egyenlő bánásmód követelményének megsértése vagy annak közvetlen veszélye olyan tulajdonságon alapult, amely az egyes ember személyiségének lényegi vonása, és a jogsértés vagy annak közvetlen veszélye személyek pontosan meg nem határozható, nagyobb csoportját érinti, a civil és érdekképviseleti szervezet az Egyenlő Bánásmód Hatóság előtt eljárást indíthat. A kérelemre indult eljárásban az egyéb eljárási költségeket a hatóság, illetve az eljárásban való részvételével kapcsolatban felmerülő költségek tekintetében az eljárás alá vont, a sérelmet szenvedett féllel ellenérdekű fél előlegezi meg. Ez igen kedvező rendelkezés, ugyanakkor az legalább ugyanennyire fontos, hogy a kérelem elutasítása esetén a sérelmet szenvedett fél csak akkor viseli az egyéb eljárási költségeket, ha a hatóság megállapította, hogy rosszhiszemű volt. A bíróságon a kereset elutasítása esetén a szakértők, egyéb eljárási költségek kifizetése nagy teher lehet.

A hatóság előtt kártérítést, sérelemdíjat ugyan nem lehet kérni, mint a bíróságon, kevesebb költség, kevesebb nyereség, mégis, ha nem az anyagiakért, hanem az elveinkért szeretnénk Justitiához fordulni, esetleg azért, hogy a jogsérelem mással vagy velünk a későbbiekben ne fordulhasson elő, igen jó lehetőség az Egyenlő Bánásmód Hatóság eljárása. Annak persze nincs akadálya, hogy a Hatóság eljárását követően kártérítési pert is indítsunk a jogsértővel szemben, a pernyertességet a Hatóság korábbi pozitív döntése akár elő is segítheti.

A Hatóság a következő jogkövetkezményeket, más néven szankciókat alkalmazhatja:

1. – elrendelheti a jogsértő állapot megszüntetését,
2. – megtilthatja a jogsértő magatartás jövőbeni tanúsítását,
3. – elrendelheti a jogerős határozatának – a jogsértő nyilvános adatainak  kivételével személyazonosításra alkalmatlan módon – nyilvános közzétételét,
4. – bírságot szabhat ki,        A bírság összege ötvenezer forinttól hatmillió forintig terjedhet.

Jómagam is várom az egyenlő bánásmód tekintetében jogsérelmet szenvedett látássérült személyek megkeresését! Szívesen segítek a konkrét ügyben jogi tanácsadással.

2020. január

1. Lukács Réka