Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete

Narráció 1

2021. június 21.
Seuso kincsek

 

Seuso kincsek

A Magyar Nemzeti Múzeumban látható Seuso kincsek története krimibe illő, ugyanis az értékes leletek megtalálójának életébe került a szerencséje, majd kicsempészték az országból és egy angol befektető csoport vásárolta meg a tárgyakat, akik a hamis papírok miatt már nem tudták eladni a leletet. Több évtizednyi pereskedés és nyomozás után csak nem olyan rég, két részletben (2014-ben és 2017-ben) térhettek vissza Angliából a tárgyak.

A tizennégy ezüst edényből álló leletet lakomákon használt tálaló, illetve tisztálkodáshoz használt edények alkotják, valamint egy óriási réz üst, amiben azokat elásták. A tárgyak eredeti célja a lakomákon való használatukon túl a tulajdonosuk gazdagságának megmutatása volt, így az ezüst tárgyak nemcsak anyaguk miatt, de művészi értékű domborított díszítésükkel is a magas rangját jelezték. De ki is volt a tulajdonos? A kincs névadója, Seuso nagy birtokokkal rendelkező hadúr és főtisztviselő volt, földterületei egészen a mai Balatonig terjedtek a Pannónia provinciában.

A narrációhoz csatolt képen a lelet látható. Négy darab nagyméretű tálaló tál, alacsony peremmel. Egy mélyebb tál és öt darab kancsó, amelyből italt szolgálhattak fel. Két darab hengerre hasonlító formájú, füllel rendelkező vödör, egy bor kínálására szolgáló keskeny nyakú amphora. Található még a leletben egy szépítőszerek tárolására használt kúpos tetejű edény is, amelyet a szépítkezés jelenetei díszítenek. A tálakra és edényekre általában jellemző, hogy a rajtuk található geometrikus, növényi és emberábrázolásokat domborítással készítették a mesterek és a megrendelő gazdagságát mutatja, hogy az egyes tárgyak nemcsak nagy mérettel rendelkeznek, de a minták kidolgozása is nagyon aprólékos, igazi mestermunkák. A kiállításon az egyes tárgyakat külön üvegvitrinben helyezték el megvilágítva, a falakon a tárgyak részletes leírását is olvashatjuk.

Ismerjünk meg néhány tárgyat alaposabban! Az első, a már említett szépségápolási anyagok tárolására használt hengeres alakú, kúpos tetővel lezárt edényke. Nem egy aprócska szelencével van dolgunk, ugyanis 32 centiméter magas, 21 centiméter átmérőjű és 2 kilogrammos tárgyról van szó. A hangeres testen szalagszerűen fut végig a függönnyel elválasztott két jelenet. Az egyiken egy magánfürdőbe pillanthatunk be, ahol a ruhátlan szolgálólányok úrnőjüket segítik levetkőzni a fürdőzéshez. A másik jelenet több szereplőt vonultat fel, itt már felöltözve láthatjuk az úrnőt, aki valószínűleg a tárolóedény egykori tulajdonosa is volt. A szolgálólányok serényen viszik a nő elé a szépítkezéshez szükséges eszközöket. Tükröt, ékszeres dobozt, ruhás ládát és a most bemutatott illatszeres ládikához hasonló tárgyat. A jelenet megfogalmazása nagyon hasonlít a szépség istennőjének, Aphroditének és a három gráciának fürdőzését megörökítő képekre, ezzel az istennőhöz tették hasonlatossá a tulajdonosnőt. A doboz kúpos tetején virágfűzérek között szárnyas meztelen figura látható, aki valószínűleg Erósz, a szerelem görög istene, akit a rómaiak Cupido néven emlegettek. A fedő gombját egy gorgófővel díszítették, aminek itt bajelhárító szerepe volt. A gorgó szó jelentése görögül, ’akinek szörnyű a nézése’. A hiedelem szerint, aki ránézett erre a lényre, az szörnyet halt. A mitológia szerint Perszeusz Athéné istennő segítségével, egy cselnek köszönhetően vágta le az egyik híres gorgó, a Medusa fejét. Úgy tartották a korabeli használók, hogy a fürdőző, ruhátlan emberek még inkább ki vannak téve a rontásoknak, így szükségük volt ilyen védelemre.

A kincs másik jellemző tárgytípusa a nagyméretű tálaló tál, amelyeket a lakomákon használtak. A Meleagrosz-tálnak nevezett darab gyönyörű példa. Mérete is lenyűgöző. 69 centiméretes átmérőjű, kör alakú ezüst tálról van szó, amelynek súlya 8 kilogramm. A tál közepén egy kör alakú medalionban Meleagrosz királyfi látható kísérő társaságában az általa leterített veszélyes vaddisznó tetemén ülve. A figurák, antik hősökhöz méltón, ruhátlanul és izmos testüket megmutatva állnak a képen, kezükben fegyvereik. A kép körüli szélesebb kör alakú sávban, vésett akantuszleveleket idéző minta látható, míg a tál szélét körbefutó sávban a görög mitológia további jeleneteit sorakoztatta fel a művész az aprólékos domborításoknak köszönhetően. Felfedezhetjük Párisz történetét, akinek feladata volt, hogy az Akropolisz istennői közül a legszebbnek nyújtsa át arany almáját. Láthatjuk az illatszeres edényke kapcsán már említett Perszeuszt is a levágott gorgófővel a kezében, valamint Püramoszt és Thiszbét, az egymástól eltiltott szerelmeseket, akik tragikus véget érnek. A tál peremét szintén ezüstből, gyöngysort mintázó rész zárja le. Annyira aprólékos és finom díszítése van a tálnak, hogy nehéz elképzelni, ezen egykoron ételeket szolgáltak fel.

A megrendelő gazdagságát az is mutathatja, hogy még az olyan egyszerű tárgyak, mint a vizesvödrök is lenyűgözően finom díszítéssel és ezüstből készültek. A vödörpár darabjai 28 centiméter magasak és 24-25 centiméter átmérőjű hengeres testük van. Súlyuk egyenként négy és fél kiló. Mindegyik vödörnek három-három lába van, amelyeket griffmadárként formázott meg az alkotó. A griff mitologikus lény, aminek teste az oroszlánéhoz, míg feje és végtagjai a sashoz teszik hasonlóvá. A vödrök fülét férfi mellszobrok rögzítik a vödör testéhez, a füleket magukat pedig téglalap és rombusz alakú vésett, kidomborodó elemek díszítik. A vödrök testének díszítésén magas támlás székén ülő asszony alakját fedezhetjük fel, akinek kezeit szolgáló lányai fogják. Az antik író, Ovidius által leírt történetből tudjuk, hogy ő Phaidra, aki szerelemre gyúl mostohafia iránt és ettől az érzéstől szenved, szolgálólányai támogatásként fogják kezét. A másik vödrön erdőben, vadászjelenet szereplői között fiatal férfi látható. Szintén Ovidius történetéből tudjuk, hogy ő Hippolütosz, aki éppen most kapja kézhez mostohája szerelmes levelét és azt a földre dobja, így utasítva el őt.

A Seuso kincs darabjai tehát sokkal többek értékes és szépen kidolgozott ezüst használati tárgyaknál, ugyanis őket szemlélve az ókori görög és római mitológia jeleneteiben is elmerülhetünk.

A narráció illusztrációjaként szolgáló fotót Kardos Judit és Dabasi András készítette és a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársai bocsátották rendelkezésünkre. Köszönet érte!

Somogyi-Rohonczy Zsófia
AKKU – Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület

2018. május 18.

Claes Oldenburg: Női fehérneműs pult

Szeretettel üdvözlök mindenkit,

Somogyi-Rohonczy Zsófia művészettörténész és az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület munkatársa vagyok. A következő 40 hétben olyan műalkotásokat (festményeket, szobrokat, fotókat és épületeket) szeretnék bemutatni Önöknek, amelyek Budapest utcáin és terein vagy egy budapesti közgyűjteményben is megtekinthetők.

A Ludwig Múzeum munkatársaként elsőként egy, a jelenlegi állandó kiállításon is látható alkotást szeretnék bemutatni Önöknek és mint művészettörténész nem is tudok nagyon kibújni bőrömből, így az egyes alkotásokról röviden művészettörténeti szempontból is mesélek majd.

Claes Oldenburg 1962-ből származó Női fehérneműspult című munkája előtt egy életnagyságú női fehérneműs pult előtt állunk. A karnyújtásnyira valamivel szélesebb, embermagasságú, éles peremű és csúcsos fényes fekete műanyag pultra halmozva, valamint egy fém állványra és egy lábon álló fogasra akasztva női fehérneműk ismerhetők fel. Stílusuk az ’50-es, ’60-as évek stílusát követi. Van itt kombiné, fűző, harisnyatartó és csúcsos kialakítású melltartó, harisnya és kesztyű is. Bár formájuk alapján be tudjuk azonosítani a különböző női alsóneműket, már látványra is érzékelhető, hogy a megszokottól eltérő ruhadarabokról van szó. Mert milyen minőségek és érzetek jutnak eszünkbe a fehérneműről? Áttetsző, puha, rugalmas, az alakot követő, kényelmes és érzéki. Ezzel ellentétes érzeteink lehetnek Oldenburg művét nézve, hiszen a művész valamennyi ruhadarabot zománcfestékbe mártotta, így akasztotta és halmozta őket egymásra. A festéktől merevvé és viselhetetlenné váltak a fehérneműk. Zöld, piros, kék, fehér, fekete, szürke felületükkel és fröccskölt mintájukkal keményen és mereven függnek a fogasokon. A tárgyak fölött hideg fényű neon függ, ami mozgásunkat érzékelve hirtelen felgyullad. A sokat költöztetett műveknél, főleg ha ilyen sok tárgyból állnak, sokszor előfordul, hogy nem az eredeti, művész által elképzelt felállásban kerülnek ki a tárgyak. A Ludwig Múzeumban is így volt sokáig, pár évvel ezelőtt magának a művésznek a közreműködésével alakították ki a mostani elrendezést. Erről bővebben a Ludwig Múzeum blogján lehet olvasni:

http://ludwigmuseum.blog.hu/2012/03/23/a_fehernemuspult_igaz_tortenete

A svéd származású szobrász a pop art művészeti mozgalomhoz tartozott. A pop art a modern élettől ihletet alkotásaival sokszor kérdőjelezte meg a használati tárgyaink értelmét. Sokszor fordultak munkáikkal a kor híres emberei, szupersztárjai felé (gondoljuk csak a leghíresebb pop art művész, Andy Warhol Marilyn Monroe vagy Elvis Presleyt szériában gyártó festményeire) vagy hívta fel a figyelmet a modern élet sztereotípiáira, csalóka boldogságára. Oldenburg tettével megfosztotta értelmüktől a használati tárgyakat, tehát használhatatlanná tette őket. Áttételesen az érzéki, simulékony, a férfiak álmaiban szereplő nő képe szertefoszlik, lehetőség nyílik egy új nőkép kialakítására.

fotó: Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum I Rosta József