Kolozsvári Tamás Kálvoltára Garambszentbenedekről

Kedves Olvasó! 

Ezúttal egy klasszikus festményt hoztam neked, egy olyan témával és ábrázolással, amely megkerülhetetlen a művészet történetében. Az esztergomi Keresztény Múzeum rendkívül gazdag anyagában található a Kolozsvári Tamásként ismert művész Kálvária-oltára Garambszentbenedekről.

A szárnyasoltár középképén Krisztus keresztre feszítését ábrázolja. Ennek az oltártípusnak mozgatható szárnyai voltak, melyek leginkább egy ablak vagy szekrény szárnyaira emlékeztetnek. Az oltár szárnyai az év jelentős részében zárva voltak, csak fontosabb ünnepekkor láthatták a hívők a középképet. Ennek az oltárnak nyolc táblaképe maradt fenn, mozgatható szárnyainak belső oldalát a Passió/Szenvedéstörténet négy jelenete, hétköznapi oldalát –tehát amit a hívek a legtöbbször láthattak- négy szent életéből vett csodák epizódjai díszítették.

A szárnyasoltár a 1427-ben készült, tehát a gótika festészeti és emberábrázolási stílusát követi. A középkor folyamán az olvasás csak kevesek kiváltsága volt, hihetetlen fegyver. Az átlagember nem is tudott olvasni vagy írni, az egyház viszont szerette volna minél szélesebb körben hirdetni a Biblia történeteit, így a művészetet hívta segítségül, a falképek és oltárképek közvetítették a Szentírás üzenetét.

A táblakép formája alul négyzetes, ám a tetején íves csúcsban végződik, a templomok gótikus ablakainak formáját idézi. A történet dúsan aranyozott háttér előtt bontakozik ki, a semleges háttér még nem tartalmaz utalást a történet helyére, a természet elemeit (fák, virágok) nem festette meg a művész. Az arany fény, mint a szent, égi szféra fénye ragyogja be a képet. Elképzelhetjük, hogy a 15. században, a kép keletkezésekor a gyertyákkal megvilágított templomban milyen különleges, földöntúli érzetet válthatott ki az arany háttér ragyogása a hívekben.

A kompozíció közepén a megfeszített Krisztus látható. Ábrázolása a szokásoknak megfelelő: a hosszú hajú, szakállas Jézust meggyötörten, töviskoszorúval a fején, ágyékkötővel jelenítette meg a festő. Testalkata vékony, nyúlánk. A kép bal és jobb oldalán katonák sorakoznak. Kezükben fegyverek, zászlók és címerek. A fejüket fedő sisakok a hátsó sorokban állókat teljesen elfedik, arcuk nem is látszik. Testüket a kép keletkezésének idejére jellemző vért és sisak fedi, ezzel is közelebb hozza a festő a kor nézőjéhez a történéseket. A katonák egyforma tömegéből pár alak kitűnik. A bal oldalon szakállas, elszánt tekintetű figura lándzsájával megsebesíti Jézus testét, alatta megjelenik egy másik figura is, aki torz és gonosz arcával egy lándzsán ecetbe mártott szivacsot tart a Megváltó szája elé, ezzel fokozva szenvedését. Előtte, a nézőhöz legközelebb rajzolódik ki a fájdalomtól összecsukló Száz Mária alakja, őt két oldalról támogatja Mária Magdolna és Evangelista Szent János. Az ő szent mivoltukat a fejük köré festett glória (aranyozott korong) jelképezi. Ruházatuk bő lepel, melynek redőzése érzékelteti az anyag lágy esését. Mária ruhája kék, mely rá jellemző szín, így a hívek, már ebből is felismerhették alakját. A nők fejét kendő fedi. Az alakok mozdulatai természetesek, de az arckifejezésük és vonásaik bár átadják az érzelmeiket, de inkább sablonosak, nincsenek egyéni jellemzőkkel ellátva. A bal oldali tömeget a sarokban egy méretében kisebb figura zárja le. Ruházata alapján előkelő, szájából egy stilizált papírszalagon, amit mondatszalagnak hívunk, szöveg folyik ki.

A középkorban bevett szokás volt, hogy a kép megrendelőjét (donátor) is ráfestették a képre, de méretével jelölték, hogy nem a szentekkel egyenrangú. Mindezekből sejthető, hogy itt is a kép megrendelőjének ábrázolásával van dolgunk. A kép jobb oldalán látható tömegből egy lovon ülő figura tűnik ki, a centurio szerepében, kezével a megfeszített Krisztusra mutat. Feje mellett mondatszalag látható latin felirattal. „Vere filius dei erat ista” (Valóban Isten fia volt ő) szól a felirat. Finoman kidolgozott páncélzata, vörös köpenye és fejfedője befolyásos szereplőre utal. Arca egyéni vonásokkal van felruházva, szakálla is könnyebbé teszi beazonosítását. A kutatók véleménye szerint ő Luxemburgi Zsigmond, a kép keletkezési idejében uralkodó király.

A garamszentbenedeki oltár megmaradt elemei felbecsülhetetlen kincsek. Kimagasló művészi értékével az internacionális gótika fontos alkotása. A stílusra jellemző vonása a figurák lágy mozdulatai, kecsessége és az eszményi, idealizált szépség megjelenítésére való törekvésében.

Fotó: Mudrák Attila © Keresztény Múzeum, Esztergom

Somogyi-Rohonczy Zsófia