Françoise Gilot: Reggeli felajánlás

Kedves Olvasó, 

a mai képünk művészeti értéke mellett az alkotó személye és a technika miatt is izgalmas. Françoise Gilot ugyanis remek példa arra, hogy egy nő tehetségével ki tud lépni híres és hírhedt szerelme árnyékából. A francia festőművész ugyanis 1946 és 1953 között Pablo Picasso élettársa volt, közös gyermekeik Claude és Paloma Picasso. A ma bemutatott mű technikája, a monotípia pedig egy olyan különleges grafikai eljárás, mely hihetetlen magabiztosságot igényel a művész részéről. A Várfok Galéria Végtelen utazás kiállítása Françoise Gilot a mediterrán térségben, Afrikában és Indiában tett utazásainak emlékét feldolgozó műveket mutat be.

Az 1981-ben készült Reggeli felajánlás A/4-es lapnál valamivel nagyobb méretű, tömör és erős hatású papírra készült nyomat. A lap szélein, alul és felül erőteljes sárga vízszintes vonalak zárják le a képet. A láthatóan ecsettel húzott, kissé szabálytalan vonalak nem érnek el tökéletesen a lap széléig. Sárga színük inkább okkeres, természetesen meleg kissé barnás sárga. Ezt követi egy pirosas színű vékonyabb négyzetes keret a központi grafika körül. A kép jelenetét két fekete embernek tűnő alak tölti ki. Az afrikai törzsi művészet emberábrázolásából merít a művész, így az alakok inkább pálcikaember szerűek, nincs arcuk sem. A bal oldali figura lábait széttárva guggol, természetellenesen hosszú karjait kicsavarva, fejét oldalra hajtva mintha egy tálcát nyújtana át a jobb oldali alaknak. A tálcán barnás színű, geometrikus elemekből megfestett tárgy látható, leginkább egy felszeletelt kenyérre hasonlít. A jobb oldali alak előtt mintha valamilyen pajzs állna. A tálcát tartó figura meghunyászkodó, alávetett testtartása és a jobb oldali alak harci dísznek tűnő öltözéke alapján talán egy harcosnak tett felajánlás, alattvalói hűségtétel vagy egy istenség előtt tisztelgő szertartásos áldozat egy jelenetét láthatjuk. A kép hátterét sárga és barnás piros festékkel megrajzolt kissé szögletes csigavonalakból álló, a törzsek ruháinak díszítését megidéző minták töltik ki. A lap fehérségét pirosas színű fröcskölések apró pöttyei törik meg. Gilot monotípiáját Senegálban tett utazásának emlékeiből építette fel, ahol óriási hatást tett rá az ott élők színes, hangokban és illatokban gazdag hétköznapi élete, érzelmekben és mozgásban tobzódó törzsi táncai. Képeit nézve kicsit mi is a forró Afrikában érezhetjük magunkat.

A technikáról: a monotípia valahol a grafika és a festészet határán található technika. Lényege, hogy a művész az elképzelt képét egy fémlemezre vagy üveglapra hígítatlan olajfestékkel festi fel és utána a képet egy megnedvesített papírra nyomtatja le. Éppen ezért egy festményről csak egy nyomat készülhet. Ebből ered a neve: Mono, tehát egy.

A művészről: Françoise Gilot francia képzőművész 1921-ben született Neuilly-sur-Seinben, Franciaországban. Folytatott irodalmi, jogi és filozófiai tanulmányokat is képzőművészeti oktatása mellett. Élete folyamán több fontos művészeti csoport tagja. 21 éves korában találkozik az akkor 61 éves Picassoval, kapcsolatuk alatt tudatosan kerüli a festészeti technikákat, nem akar rivalizálni szerelmével. Inkább grafikával kezd el foglalkozni. Kapcsolatukról az 1964-ben megjelent Életem Picassoval című könyvében ír. Művészetét a különböző technikákkal való kísérletezés jellemzi. A festészet, rajz és grafika különböző technikáit magabiztosan alkalmazza. Jelenleg New Yorkban él és alkot.
Françoise Gilot Végtelen utazás című kiállítása 2018. október 27-ig látható a Várfok Galériában (1012 Budapest, Várfok u. 11., nyitva tartás: keddtől szombatig, 11 és 18 óra között)

Somogyi-Rohonczy Zsófia