René Magritte: Az elvarázsolt birodalom

Kedves Olvasó,
a múlt heti Chagall kép után egy még inkább meseszerű alkotást választottam ki erre a hétre. René Magritte 1953-ban festette Az elvarázsolt birodalom című festményét.
A vízszintesen hosszúkás, amúgy keskeny festmény két színtérre tagolódik. A kép jobb oldalán meleg barna, göröngyökkel teli földjén két fa áll. Pontosabban a bal szélen egy fatönk, amely egyik gyökerével, mint egy kézzel, a mellette fekvő baltát karolja át. A mellette álló fatörzs mintha egy szekrény lenne, két fachot foglal magába. Az alsó ajtaja jobbra nyílik és feltárul előttünk a fatörzs tartalma, egy rózsaszínes háromszintes kis babaház. A felette lévő fach ajtaja balra nyílik, ez a rekesz egy két részből álló nagy fehéres színű gömböt rejt magába. A gömb mintha műanyagból vagy porcelánból lenne és a két részt vízszintesen elcsavarva szét tudnánk tekerni. A fatörzs-szekrényt reflektorszerű, mesterséges fény világítja meg. A szekrény belsejébe eső árnyékok élesek és meredekek. A jelenet mögött, a háttérben finoman áttört rózsaszín függöny látható. Az áttört minta függőlegesen álló rombuszokból és vízszintes szemet mintázó sematikus alakzatokból épül fel. A függöny mögött bárányfelhőkkel tarkított gyönyörű kék ég látható. Mintha meleg nyári napsütés ragyogná be. Ez az égbolt uralja a kép bal oldali jelenetét, amelynek alapja egy sivatagot idéző pusztaság. Sehol egy fa vagy bokor. Maga a kietlenség. Ezen az elhagyatott területen csak két óriási méretű, szürkészöld színű alma látható egymás mellett. A festő szinte életet lehel a két gyümölcsbe azzal, hogy a bal oldalira lila, míg a jobb oldali almára zöld színű egyszerű karneváli maszkot helyez. Így kissé arcra emlékeztet a két gyümölcs. A jelenet színei inkább matt, sápadt hatást keltenek, ezzel is fokozva az álomszerű hatást.
A leírásból is látszik, hogy valóban szürreális alkotásról van szó. De mi is az a szürrealizmus? Az avantgárd irányzatok közé sorolt stílus. Elnevezése a francia ‘sur réalisme’ realitáson túli, valóságfeletti kifejezésre vezethető vissza. Az alkotók elsősorban az I. világháború borzalmai és az azt követő korszak embertelensége ellen üzentek hadat és inkább az álmok világába. Nagyon leegyszerűsítve a szürrealizmusnak két irányát különböztethetjük meg: az álombéli jeleneteket élethű precizitással ábrázoló alkotások (mint Salvador Dalí), illetve a tudatalattiból kiszabaduló, sokszor beazonosíthatatlan formákkal dolgozó művészeket, mint például Joan Miró.
Pár gondolat a művészről:
A belga szürrealista festő életének meghatározó élménye, hogy gyermekkorában édesanyja öngyilkos lett és a 14 éves fiúnak látnia kellett, ahogy a holttestet kihúzzák a folyóból. Két évig tanult festészetet az Académie Royale des Beaux-Arts-on, majd egy tapétagyárban dolgozott poszter- és hirdetéstervezőként. 1926 fontos év volt számára, ugyanis leszerződött egy galériához, így minden idejét a festészetnek szentelhette és megnyílt első kiállítása is. A kritikusok természetesen csak szörnyülködtek absztrakt képei láttán. A fogadtatás elől Párizsba menekült, ahol 1927 és 1930 között élt, itt ismerkedett meg Giorgio de Chirico metafizikus festővel, majd Brüsszelbe való visszatérése után került kapcsolatba a szürrealista körökkel. Barátja lett André Breton, Joan Miró, Hans Arp és Salvador Dalí. Öccsével ügynökséget alapított, amely megélhetést biztosított számára, 1929 és 1966 között több újság és lap szerkesztője volt, rövid filmeket is forgatott. A második világháborút Belgiumban vészelte át. Az érdeklődés művei iránt az 1960-as években növekedett meg, New Yorkban két retrospektív kiállítása is nyílt: a Metropolitan Múzeumban és Museum of Modern Artban (MoMA). 1967-ben halt meg hasnyálmirigyrákban.

Az elvarázsolt birodalom

Somogyi-Rohonczy Zsófia
A kép/mű adatai: René Magritte: Az elvarázsolt birodalom (1953), Albertina, Bécs