Narráció 39
Karsai Dániel: Unscarred / Strangelo
A heti narráció témája Karsai Dániel Unscarred / Strangelove című szobra.
Kedves Olvasó,
ezúttal egy régi kedvencemet hoztam el neked. Karsai Dániellel és szobrával először 2016-ban találkoztam, amikor a Deák17 Galéria és a Ludwig Múzeum közös tapintható kiállításán készítettek általános és középiskolások tapintható reflexiókat kortárs műalkotásokra. Az „Unscarred”/„Strangelove” című mű is szerepelt a Hang/szobor/hang kiállításon. A pályázat érdekessége az volt, hogy a tapintható szobrot készítő gyerekek sem láthatták az eredeti művet, hanem csak a narrációja alapján dolgozhattak. Ha érdekel a narráció, kattints Ide!
A szobor vékony vaj illetve bézs színű, szabálytalan formájú és változó méretű szivacslapokból áll. A lapokat széles, kartondobozok lezárására is használatos átlátszó ragasztószalaggal fogta össze a művész, így alakítva ki az emberi alakot és mozdulatát. A szobor egy féltérdre ereszkedett, kissé előrehajló alakot ábrázol. Végtagjai csonkák, mindkét alsó lábszára illetve törzse mögé engedett bal alkarja hiányzik. Jobb karját arcához emeli, ökölbe szorított kezét talán orrához, szájához érinti. Teste elnagyolt, darabos, arca felismerhetetlen. Se orra, se szája, se szeme nincs kidolgozva, éppen csak sejtjük, hogy mi-hol helyezkedik el. Az elmosódott vonásokból a mi képzeletünk állítja össze az arcot. Épphogy érzékeljük, hogy egy emberről van szó. Ez a hulladékból, haszontalan, másodlagos felhasználású dolgokból épített szobor hihetetlen érzelmekkel van tele, bár arcvonásai nincsenek, mégis az ugrásra kész alakból csak úgy árad az agresszió. A figura jobb karjával és térdével nagyméretű vas ládán térdel, ez támasztja a figurát is. A háttérben a kiállítótér fehér fala látható. A fal előtt a földön fehér, habkartonból kivágott betűk hevernek. Olyan, mintha lepotyogtak volna a falról. A betűket összeolvasva kijön a Pantera szó. A szobor anyagválasztásával, nyersességével, erőteljes hangulatával tökéletesen visszaadja a zenekar zenéjét, a frontember viselkedését. Érdemes utánajárni a szobor háttértörténetének is!
Karsai Dániel szobra ugyanis az 1981-ben alapított és 2001-ben feloszlott híres metál zenei együttesnek, a Panterának énekesét, Phillip H. Anselmo-t ábrázolja. Az énekes többször is bocsánatkérésre szorult minimum félreérthető, de leginkább botrányosnak nevezhető viselkedése miatt. A hozzá köthető tragikus esemény 2004-ben történt, amikor a zenekar gitárosát, Dimebag Darrelltegy skizofrén rajongó a színpadon agyonlőtte. Az eset miatt többen az énekest okolták, mivel korábban becsmérlő megjegyzéseket tett a gitárosra, ami felbujtó hatással lehetett a labilis elkövetőre.
A szobor címében szereplő unscarred szó az énekes hasán található tetoválásra utal. Karsai Dániel saját megfogalmazása szerint
a sebezhetetlenséget kommunikáló gőgös attitűdöt, a sérült, csonkolt, roncsolódott, sérülékeny anyagból elkészült, vizuálisan erős szoborral próbáltam ellenpontozni, megkérdőjelezni.
A szintén a címben szereplő strangelove az énekes 2016 elején az elhunyt gitáros emlékére adott koncertjén történt esetet idézi fel, amikor az énekes a színpadon karlendítéssel és rasszista felkiáltással üdvözölte hatalmas rajongótáborát. (Dr. Strangelove Stanley Kubrick rendezte filmklasszikus címszereplője, aki szerepe szerint tudatalattija irányítása alatt időközönként „önkéntelenül” náci karlendítést hajt végre. Ezt a betegséget manapság Dr. Strangelove-szindrómának is nevezik.).
Néhány gondolat az alkotóról:
Karsai Dániel 2011-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán. 2009-ben a milánói Accademia di Belle Arti di Brera festő és szobrász szakán tanult Erasmus ösztöndíjjal. 2014-2016 között Derkovits Gyula képzőművészeti ösztöndíjban részesült. Karsai Dániel festményeivel és objektjeivel a Molnár Ani Galériában találkozhattok (1088, Budapest, Bródy Sándor utca 36.) a Multitasking/ Osztott figyelem című csoportos kiállításon 2019. március 30-ig.
A fotóhoz tartozó információk: A képen Karsai Dániel szobra látható a Deák17 Gyermek és Ifjúsági Művészeti Galéria 2016-os Hang/szobor/hang kiállításán.
Fotó: Beszédes Noémi
Somogyi-Rohonczy Zsófia