Az eseményre 2015. január 22-én, 17:30-tól 19:00 óráig került sor a Hermina út 57-es szám alatt. A szűk másfél órában csak úgy záporoztak a kérdések Zsoltra, aki örömmel mesélt magáról, az álmairól, céljairól, továbbá nehéz és boldog pillanatairól.
Hogyan lettél látássérült, és hogy sikerült ezt követően erőre kapnod?
21 évesen vesztettem el a látásom egy agydaganat miatt. A műtét után nem mentem rehabilitációra, külső segítség nélkül álltam fel. Másfél évre volt szükségem ahhoz, hogy regenerálódjak és ez idő alatt sok olyan döntést kellett meghoznom, ami a mai napig meghatározza az életemet. Kitűztem olyan célokat, amelyekért harcolhattam, s amelyek átlendítettek a holtponton.
Megtanultam a billentyűk sorrendjét, ezzel elsajátítva a vakon gépelés technikáját, majd elkezdtem emberek közé járni, hogy érjenek új impulzusok, benyomások. Ezek az elhatározások indítottak el a továbblépés útján.
Honnan jött a szociálpolitika?
Még a látásvesztésem előtt 2 évig villamosmérnöknek tanultam Győrben, de már nem tudtam visszamenni. Első lépésként elvégeztem egy masszőrtanfolyamot, de viszonylag hamar rádöbbentem, hogy ez számomra kevés, nem elég kihívás.
Akkoriban a Vakok Állami Intézetének kollégiumában laktam és voltak olyan ismerőseim, akik szociális munkát szerettek volna tanulni. Mivel úgy véltem, hogy a szociális munkásként lennének olyan feladatköreim, amelyek számomra nem kivitelezhetőek, így inkább a szociálpolitika felé kacsintgattam. Ezen belül is a foglalkoztatáspolitika volt az a terület, ami nagyon megragadta a fantáziámat.
Számodra mi a coaching?
A coaching egy eszköztár, egy szemlélet, amely megadja a lehetőséget számomra, hogy valakin segíthessek úgy, hogy Őt támogatom. Az előfeltételezés az, hogy minden embernek van egy célja, és olyan sok tudás, illetve képesség van bennünk, amelyet akaratlanul is, de mélyen eltemetünk Az én feladatom az, hogy elhiggye: Ő képes arra, hogy tudásának és képességeinek birtokában ezt a célt el is érje.
Milyen indíttatásból kezdted el a coach tanfolyamot?
Még az egyetemen tanultam, amikor már sikerült elhelyezkednem a munkaerőpiacon. Kutatással, módszertani fejlesztéssel, stratégiai tervezéssel foglalkoztam hosszú évekig, de egy idő után éreztem, hogy szeretnék valami mást is csinálni. Úgy gondoltam, hogy a coach tevékenység egy érdekes, izgalmas és számomra új terület. Utánanéztem a tanfolyamoknak, majd belevágtam és elindultam ezen az úton.
Hogy érzed, meg kell még küzdened az előítéletekkel a coaching során?
Szájhagyomány útján terjed a hírem, s ennek nagy előnye, hogy a kliensek hamar túllépnek a tényen, hogy látássérült vagyok. Fenntartások kételyek biztosan vannak bennük, de már az első alkalommal eldől, hogy szimpatikusak vagyunk e egymásnak, vagy sem.
A mediációs végzettséged mennyiben segít téged az életedben?
A mediáció ráerősített arra, hogy a türelem egy erős és pozitív tulajdonság. Amikor kijöttem a kórházból a szemész doktor azt mondta nekem: „egy dolgot kell megtanulnia kedves Zsolt, türelmesnek kell lennie!” Akkor még nem értettem, hogy pontosan mire is gondol, de később, amikor hosszú percekig kerestem a földre leesett kulcsot, már tudtam. A mediáció ezt a türelmet strukturálta bennem.
Hogy néz ki egy napod?
Általában fél 7-kor kelek, ami nehezen megy nálam, mert nem reggel vagyok aktív. A munkám nagyon változatos, ezért az alkalmazkodóképesség és a rugalmasság nagyon fontos tényezők az életemben. A klasszikus munkaidőm nagy részét az Újbuda Önkormányzatánál végzett tevékenységem tölti ki: egy családbarát projekt szakmai vezetője vagyok. E mellett még dolgozom a VGYKE-nél és bontogatom a szárnyaimat coachként. Szeretném, ha a későbbiekben lennének fix napok, amelyeken egy-egy munkakörre több időt szánhatok, és örülnék, ha a coaching a jelenleginél nagyobb szerepet kapna. Esténként jógázom, vagy aikidózom, illetve a barátokkal vagyok. Általában éjfél és hajnali 2 között kerülök ágyba.
Sport akkor és most?
Mindig is imádtam sportolni, bár nem látszik rajtam (nevet). Kosárlabdáztam és tájfutó is voltam, jelenleg pedig aikidózom és jógázom. Imádom a kihívásokat, tavaly nyáron például kipróbáltam a műrepülést, ami nagyon tetszett és szeretném folytatni.
Az egyensúlyra való törekvés már gyermekként megfogalmazódott bennem, és rájöttem, hogy a végletek nem működnek, az egyensúly elérése a cél. A sport nagyszerű eszköze ennek: levezetem a feszültséget, fejlesztem a testem és balanszírozom magam.
Mi a Te szupererőd?
Az én szupererőm a rendszerszemlélet. Képes vagyok egymástól igencsak távol eső dolgokat valamilyen úton-módon összekapcsolni.
Ha most azonnal megtehetnéd, hogy változtass valamin, mi lenne az?
Inkább fejlődnék, mint sem változtatnék, például szeretnék fegyelmezettebb lenni az időgazdálkodás terén. Nagy problémám az, hogy a nap csak 24 órából áll, de ez nem egy olyan dolog, ami ellen bármit is tehetnék. Van egy kedvenc mottóm: „Az ostoba ember az, aki meg akarja változtatni a világot. Az okos ember önmagát akarja megváltoztatni.”
Ki a példaképed?
Nincs példaképem. A jógaoktatóm mondta annak idején, hogy nem ő az egyedüli, aki a jógaoktatás területén jártas, Ő csak a tudás egyfajta szemléletét, vetületét birtokolja. Arra ösztönzött, hogy menjek el más oktatókhoz és nézzem meg, hogy az ő vetületük milyen, majd építsem be a saját tudásomba, folyassam magamon át.
Én is hasonlóképpen érzek. Egy-egy mondat, kifejezés, vagy viselkedés sokkal nagyobb hatással van rám, mint egy adott ember egésze. Nem tudnék egyvalakire rábökni és mindenben követni őt, hiszen belőle mindössze egy pici szelet – egy mondat, tett, vagy reakció – ragadja csak meg a fantáziámat. Ezért igyekszem mindenből kiragadni azt, ami számomra értékes és fontos.
Mire vagy a legbüszkébb az életedben?
Arra, hogy önállóan felálltam a padlóról és tudom, hogy bármikor képes lennék újra megtenni.
Mik az álmaid és mi a 10 éves jövőképed?
Sok álmom van. Szeretnék delfinekkel úszni és megnézni a Karib-tengert.
A 10 éves tervem pedig az, hogy a coaching szakmában kiteljesedjek, és elismert szakemberré váljak. Úgy gondolom, hogy akkor leszek sikeres coach, ha a kliens, aki hozzám fordul, a foglalkozások végén elégedetten, azzal a gondolattal távozik, hogy megkapta, amiért jött. Nekem ennyi elég.
Honnan jön ez a nagy magabiztosság?
Borzasztóan kíváncsi ember vagyok. Érdekel a dolgok miértje, hogy mi hogyan működik, és miért van az úgy. Próbálok összefüggéseket, logikákat, magyarázatokat találni, s ezek folyamatosan hajtanak előre.
Fontos, hogy a céljaink elérhetőek legyenek, és fejben tisztában legyünk azzal, hogy képességeink és tudásunk birtokában képesek vagyunk el is érni azt. Ez pedig akkor fog sikerülni, ha hiszünk benne, ha tudjuk, és ha cselekszünk is!
Ivanova Daniela
AC-DC Archives - Oldal 4 a 5-ből - Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Találd meg a helyed 2015-ben!
Az eseményre 2015. január 22-én, 17:30-tól 19:00 óráig került sor a Hermina út 57-es szám alatt. A szűk másfél órában csak úgy záporoztak a kérdések Zsoltra, aki örömmel mesélt magáról, az álmairól, céljairól, továbbá nehéz és boldog pillanatairól.
Hogyan lettél látássérült, és hogy sikerült ezt követően erőre kapnod?
21 évesen vesztettem el a látásom egy agydaganat miatt. A műtét után nem mentem rehabilitációra, külső segítség nélkül álltam fel. Másfél évre volt szükségem ahhoz, hogy regenerálódjak és ez idő alatt sok olyan döntést kellett meghoznom, ami a mai napig meghatározza az életemet. Kitűztem olyan célokat, amelyekért harcolhattam, s amelyek átlendítettek a holtponton.
Megtanultam a billentyűk sorrendjét, ezzel elsajátítva a vakon gépelés technikáját, majd elkezdtem emberek közé járni, hogy érjenek új impulzusok, benyomások. Ezek az elhatározások indítottak el a továbblépés útján.
Honnan jött a szociálpolitika?
Még a látásvesztésem előtt 2 évig villamosmérnöknek tanultam Győrben, de már nem tudtam visszamenni. Első lépésként elvégeztem egy masszőrtanfolyamot, de viszonylag hamar rádöbbentem, hogy ez számomra kevés, nem elég kihívás.
Akkoriban a Vakok Állami Intézetének kollégiumában laktam és voltak olyan ismerőseim, akik szociális munkát szerettek volna tanulni. Mivel úgy véltem, hogy a szociális munkásként lennének olyan feladatköreim, amelyek számomra nem kivitelezhetőek, így inkább a szociálpolitika felé kacsintgattam. Ezen belül is a foglalkoztatáspolitika volt az a terület, ami nagyon megragadta a fantáziámat.
Számodra mi a coaching?
A coaching egy eszköztár, egy szemlélet, amely megadja a lehetőséget számomra, hogy valakin segíthessek úgy, hogy Őt támogatom. Az előfeltételezés az, hogy minden embernek van egy célja, és olyan sok tudás, illetve képesség van bennünk, amelyet akaratlanul is, de mélyen eltemetünk Az én feladatom az, hogy elhiggye: Ő képes arra, hogy tudásának és képességeinek birtokában ezt a célt el is érje.
Milyen indíttatásból kezdted el a coach tanfolyamot?
Még az egyetemen tanultam, amikor már sikerült elhelyezkednem a munkaerőpiacon. Kutatással, módszertani fejlesztéssel, stratégiai tervezéssel foglalkoztam hosszú évekig, de egy idő után éreztem, hogy szeretnék valami mást is csinálni. Úgy gondoltam, hogy a coach tevékenység egy érdekes, izgalmas és számomra új terület. Utánanéztem a tanfolyamoknak, majd belevágtam és elindultam ezen az úton.
Hogy érzed, meg kell még küzdened az előítéletekkel a coaching során?
Szájhagyomány útján terjed a hírem, s ennek nagy előnye, hogy a kliensek hamar túllépnek a tényen, hogy látássérült vagyok. Fenntartások kételyek biztosan vannak bennük, de már az első alkalommal eldől, hogy szimpatikusak vagyunk e egymásnak, vagy sem.
A mediációs végzettséged mennyiben segít téged az életedben?
A mediáció ráerősített arra, hogy a türelem egy erős és pozitív tulajdonság. Amikor kijöttem a kórházból a szemész doktor azt mondta nekem: „egy dolgot kell megtanulnia kedves Zsolt, türelmesnek kell lennie!” Akkor még nem értettem, hogy pontosan mire is gondol, de később, amikor hosszú percekig kerestem a földre leesett kulcsot, már tudtam. A mediáció ezt a türelmet strukturálta bennem.
Hogy néz ki egy napod?
Általában fél 7-kor kelek, ami nehezen megy nálam, mert nem reggel vagyok aktív. A munkám nagyon változatos, ezért az alkalmazkodóképesség és a rugalmasság nagyon fontos tényezők az életemben. A klasszikus munkaidőm nagy részét az Újbuda Önkormányzatánál végzett tevékenységem tölti ki: egy családbarát projekt szakmai vezetője vagyok. E mellett még dolgozom a VGYKE-nél és bontogatom a szárnyaimat coachként. Szeretném, ha a későbbiekben lennének fix napok, amelyeken egy-egy munkakörre több időt szánhatok, és örülnék, ha a coaching a jelenleginél nagyobb szerepet kapna. Esténként jógázom, vagy aikidózom, illetve a barátokkal vagyok. Általában éjfél és hajnali 2 között kerülök ágyba.
Sport akkor és most?
Mindig is imádtam sportolni, bár nem látszik rajtam (nevet). Kosárlabdáztam és tájfutó is voltam, jelenleg pedig aikidózom és jógázom. Imádom a kihívásokat, tavaly nyáron például kipróbáltam a műrepülést, ami nagyon tetszett és szeretném folytatni.
Az egyensúlyra való törekvés már gyermekként megfogalmazódott bennem, és rájöttem, hogy a végletek nem működnek, az egyensúly elérése a cél. A sport nagyszerű eszköze ennek: levezetem a feszültséget, fejlesztem a testem és balanszírozom magam.
Mi a Te szupererőd?
Az én szupererőm a rendszerszemlélet. Képes vagyok egymástól igencsak távol eső dolgokat valamilyen úton-módon összekapcsolni.
Ha most azonnal megtehetnéd, hogy változtass valamin, mi lenne az?
Inkább fejlődnék, mint sem változtatnék, például szeretnék fegyelmezettebb lenni az időgazdálkodás terén. Nagy problémám az, hogy a nap csak 24 órából áll, de ez nem egy olyan dolog, ami ellen bármit is tehetnék. Van egy kedvenc mottóm: „Az ostoba ember az, aki meg akarja változtatni a világot. Az okos ember önmagát akarja megváltoztatni.”
Ki a példaképed?
Nincs példaképem. A jógaoktatóm mondta annak idején, hogy nem ő az egyedüli, aki a jógaoktatás területén jártas, Ő csak a tudás egyfajta szemléletét, vetületét birtokolja. Arra ösztönzött, hogy menjek el más oktatókhoz és nézzem meg, hogy az ő vetületük milyen, majd építsem be a saját tudásomba, folyassam magamon át.
Én is hasonlóképpen érzek. Egy-egy mondat, kifejezés, vagy viselkedés sokkal nagyobb hatással van rám, mint egy adott ember egésze. Nem tudnék egyvalakire rábökni és mindenben követni őt, hiszen belőle mindössze egy pici szelet – egy mondat, tett, vagy reakció – ragadja csak meg a fantáziámat. Ezért igyekszem mindenből kiragadni azt, ami számomra értékes és fontos.
Mire vagy a legbüszkébb az életedben?
Arra, hogy önállóan felálltam a padlóról és tudom, hogy bármikor képes lennék újra megtenni.
Mik az álmaid és mi a 10 éves jövőképed?
Sok álmom van. Szeretnék delfinekkel úszni és megnézni a Karib-tengert.
A 10 éves tervem pedig az, hogy a coaching szakmában kiteljesedjek, és elismert szakemberré váljak. Úgy gondolom, hogy akkor leszek sikeres coach, ha a kliens, aki hozzám fordul, a foglalkozások végén elégedetten, azzal a gondolattal távozik, hogy megkapta, amiért jött. Nekem ennyi elég.
Honnan jön ez a nagy magabiztosság?
Borzasztóan kíváncsi ember vagyok. Érdekel a dolgok miértje, hogy mi hogyan működik, és miért van az úgy. Próbálok összefüggéseket, logikákat, magyarázatokat találni, s ezek folyamatosan hajtanak előre.
Fontos, hogy a céljaink elérhetőek legyenek, és fejben tisztában legyünk azzal, hogy képességeink és tudásunk birtokában képesek vagyunk el is érni azt. Ez pedig akkor fog sikerülni, ha hiszünk benne, ha tudjuk, és ha cselekszünk is!
Ivanova Daniela
Meghívó a “Sikeres Látássérültek” újabb beszélgetésére
Kép forrása: 19.kerulet.ittlakunk.hu
Megkérdezheted tőle, hogy hogyan tudja összeegyeztetni a munkáját a családdal, hogy tud kikapcsolódni, mi tölti fel igazán és mi inspirálja a mozgalmas hétköznapokban.
Ha felkeltette érdeklődésedet az esemény, akkor ne habozz, gyere el!
Itt kerül majd sor a Siker-nap szervezőitől felajánlott belépőjegyek átadására is!
Cím: Budapest, Hermina út 57. Időpont: 2015. Február 12. csütörtök este 17.30 órától
Regisztráld magad az: acdc@vgyke.com e-mail címen.
A forró teáról mi, a jó hangulatról és az izgalmas kérdésekről ti gondoskodtok!
Szeretettel várunk mindenkit!
Üdvözlettel:
az ACDC csapata
Program diplomás látássérültek számára
Kép forrása: potentials-within.com
Az ACDC „Találd meg a helyed!” program idei első sikeres látássérülteket bemutató programja 2015. január 22-én csütörtökön este 17:30-tól kezdődik.
Helyszíne: Budapest, Hermina út 57.
Vendég: Pál Zsolt
Alább olvashatjátok rövid bemutatkozását!
“Pál Zsolt vagyok. Az ELTE-n végeztem szociálpolitikusként és azóta is a szakmámban dolgozom. 20 éves korom óta aliglátóként próbálok helyt állni az életben. Tisztában vagyok azzal mit is vesztettem, hiszen csak 20 éves korom óta vagyok aliglátó. Azelőtt teljesen jól láttam és villamosmérnöknek készültem. Innen maradt meg a fizikához való kötődésem. Ennek ellenére azt gondolom, hogy nem vagyok se több, se kevesebb másoknál, egyszerűen csak boldogan szeretném élni az életem. Céljaimat tekintve sokszor vagyok bizonytalan, de tudok alkalmazkodni és szeretem a kihívásokat. Az egyensúly híve vagyok, ezért rendszeresen jógázom és aikidozom, de szívesen kipróbálok új dolgokat is, mert szeretem feszegetni a határaimat. Én hiszem, hogy mindenkiben ott van a tudás és a képesség álmai megvalósításához, csak egyesek túl szerények, vagy kishitűek ahhoz, hogy elhiggyék ezt magukról.
Ha kíváncsi vagy arra, hogy én hogyan csinálom, gyere el, és kérdezz tőlem bátran, mert gond akkor van, ha elfogytak a kérdések.”
Szeretettel várunk minden érdeklődőt!
Meghívó – ”Találd meg a helyed!”
Kép forrása: www.secretan.com
Időpont: 2015. január 22. 17:30
Helyszín: Budapest, Hermina út 57.
Vendégünk Pál Zsolt szociálpolitikus, aki már coach-ként is tevékenykedik és e mellett még nagyon sok mindenben kipróbálta magát.
Gyere el, kérdezz tőle tapasztalatairól, légy kíváncsi rá is!
Várunk minden érdeklődőt sok szeretettel!
“A legjobb eszköz a humor!”
Célunk, hogy segítsünk a diplomás, a diplomázás előtt álló, illetve a diploma megszerzését követő 5 évben munkát kereső látássérülteknek abban, hogy sikeresen elhelyezkedhessenek a nyílt munkaerőpiacon
– nyitja meg a klubot Pál Szilvia, a program vezetője.
A mostani klub megszervezése során is egy olyan vendéget hívtunk, aki sikeres látássérültként megállja helyét a nyílt munkaerőpiacon. Ezért esett a választás Troznai-Nagy Hunorra, aki így mesélt magáról:
„28 éves budapesti fiatalember vagyok, aki bár farkasvaksága miatt nehezen különbözteti meg a rózsaszínt a narancssárgától, de az életet mégis színesnek és sokszínűnek látja és annak is igyekszik megélni! Tanulmányaimat a Gyengénlátók Általános Iskolája után a Szinyei Merse Pál Gimnázium spanyol-angol nyelvtagozatán végeztem, majd kisebb vargabetűvel a Budapesti Műszaki Főiskola műszaki menedzser szakán találtam magam. Mivel mindig is jobban élveztem a saját pénzemből megvett sörök ízét a zsebpénzből vásároltnál, ezért gimnáziumi éveim végétől kezdve folyamatosan igyekeztem keresni valami pénzkereseti időtöltést. Ennek folytán egyetemi éveim alatt volt szerencsém dolgozni ambiciózus internetes vállalkozóval, feltörekvő hazai családi vállalkozásban és több ezer fős multinacionális vállalatokkal is. Diplomám megszerzése után az E.ON Hungária Zrt. Frissdiplomás Programjában folytattam utamat, ahol immár kicsivel több, mint három éve dolgozom projekt menedzsment területen.”
A klubon csak úgy záporoztak a kérdések Hunor felé. A gyors bemutatkozó kör után már el is hangzott az első kérdés: mit javasolna útravalóként és mivel volt eddig a legnehezebb megküzdenie a munkavállalás rögös útján?
Talán a kulcs az önelfogadás. Merni elhinni azt, hogy érdemes kiállni és vállalni önmagam, mert akkor a többiek is ugyanolyannak fognak látni. Tehát nem én vagyok más, hanem megoldások kellenek ahhoz, hogy mind hasonlóképpen tudjunk működni.
Mit tehetünk, hogy elfogadjanak?
Az egyik legerősebb eszközöm a humor, mindenből képes vagyok viccet csinálni. Amikor ellövöm azt a poént, hogy „vakon követlek”, akkor sokan mosolyognak. Persze igyekszem nem túlzásba vinni a humorizálást és mindig a helyén kezelni a dolgokat.
Számodra mit jelent a siker?
Számomra a siker, hogy egy olyan helyen dolgozhatok, ahol tudok fejlődni és tanulni azoktól, akik körülvesznek.
Honnan jött az indíttatás, hogy korán elkezdj dolgozni?
Mindig is szerettem dolgozni, csinálni valamit és értéket teremteni. Illetve jobban esett elvinni egy lányt moziba abból a pénzből, amit én kerestem, mint az édesanyámtól kért zsebpénzből.
Ezen felül volt egy tudatosság is bennem, mert gondoltam, hogy ez egyszer jól fog kinézni az önéletrajzomban még akkor is, ha „csak” 3 hónapig voltam Call Center ügyintéző 17-18 éves koromban.
Miért nem „vakos szakmákban” gondolkodtál?
Valószínűleg azért, mert akkoriban még 40-50%-ot láttam és sosem tudtam magam hova tenni. Nem tartoztam ide, vagy oda, inkább a „vakos-látós világ” között voltam valahol félúton. De próbáltam mindig is arra fókuszálni, hogy abba az irányba induljak el, amit majd a jövőben hosszútávon csinálni szeretnék.
Az álláskeresés egyik talán egyik legnagyobb nehézsége, a technika. Feltételezték rólad, hogy valamelyik rendszert nem leszel képes használni?
Van egy adott rugalmasság a környezetemben, ezért ha megesik, hogy egy rendszert nehezebben használok, akkor a kollégáim kompromisszumkészsége segít megoldani ezt a szituációt. Mindenki azt csinálja, amiben jó. Persze voltak olyan pillanataim is, amikor úgy éreztem, hogy annyit stresszelek a munkám révén, hogy ez nekem már nem éri meg, de végül leültünk átbeszélni, hogy hogyan lehetne egy kicsit könnyíteni ezeken a dolgokon és találtunk is megoldást.
Mi kellett ahhoz, hogy bekerülhess a munkahelyedre?
Az egyik kulcs az volt, hogy nem egy speciális kiválasztás során kerültem be, hanem én is ugyanazt a kaput döngettem, amit a másik 300 ember, aki jelentkezett. A másik kulcs pedig a rugalmas és nyitott környezet, ami ott fogadott. Egy JAWS-t például gond nélkül beszereztek.
Mennyit látsz most?
6-10% a bal szemem és 2-5% a jobb, aliglátó vagyok.
Mi a jövőkép, merre tartasz?
Jelenleg a coach-á válás útját járom. E mellett pedig érdekel a tréneri vonal is, egy kedves ismerősömmel nem rég tartottunk egy önismereti tréninget.
Kikapcsolódás?
Nagyon szeretek sportolni, például rendszeresen futok LÁSS Egyesületnél. A futás meghozta a kedvem a többi sporthoz is: ejtőernyőzés, siklóernyőzés snowboard-ozás és windszörfözés. November 2-án pedig részt vehettem az első maratonomon New York-ban. A másik kikapcsolódás pedig a zene, a Magyar Vöröskereszt Kórusában tenor szólamában énekelek, és főként azért, mert a “Hunor-Tenor” remekül rímel!
Meghívó az ACDC program “Sikeres látássérültek” estjére
Forrás: successfulstartup101.com
Biztosítsd már jó előre a helyed és írj egy e-mailt az acdc@vgyke.com e-mail címre.
Időpont: 2014. november 27-e, csütörtök este 17:30 óra Helyszín: Budapest, Hermina út 57. Cserf-S Központ
Bemutatkozik Troznai-Nagy Hunor:
„Tanulmányaimat a Gyengénlátók Általános Iskolája után a Szinyei Merse Pál Gimnázium spanyol-angol nyelvtagozatán végeztem, ahonnan kisebb vargabetűvel a Budapesti Műszaki Főiskola műszaki menedzser szakán találtam magam. Mivel mindig jobban élveztem a saját pénzemből megvett sörök ízét a zsebpénzből vásároltnál, ezért gimnáziumi éveim végétől kezdve mindig igyekeztem találni valami pénzkereseti időtöltést. Ennek folytán egyetemi éveim alatt volt szerencsém dolgozni ambiciózus internetes vállalkozóval, részt venni feltörekvő hazai családi vállalkozásban és együttműködni több ezer fős multinacionális vállalatokkal is. Diplomám megszerzése után az E.ON Hungária Zrt. Friss diplomás programjában folytattam utamat, ahol immár kicsivel több, mint három éve dolgozom projekt menedzsment területen.
Nagyon szeretem és nagyon motivál az a környezet, ami a munkám során körülvesz, többek között ez is sarkallt arra, hogy idén tavasszal a coach szakmát sajátítsam el, aminek első mérföldköveként augusztusban alapozó vizsgát tettem, s amit gőzerővel folytatok jelenleg is. Emellett szárnyait bontogató trénerként igyekszem tapasztalatot szerezni cégemnél és egy kedves jó barátommal közös partneri együttműködésben is.
Szabadidőmben nagyon szeretek sportolni, a Látássérültek Szabadidős Sportegyesületének önkénteseként edzek és tevékenykedek. Imádok extrém sportokat kipróbálni, idén nyáron először ugrottam ki tandemernyővel repülőgépből, de ha minden jól megy, nem ez volt az utolsó…”
Remek lesz, és bármit kérdezhettek Hunortól, Ő válaszol!
Gyertek el és töltsetek el egy tartalmas estét velünk!
Mindenkit vár az ACDC csapata!
„Pályázunk a „Fogyatékos-barát munkahely” címre”
Kerekesszékes sajtómunkatársként minden telefonbeszélgetés során az első felmerülő kérdésem, hogy az adott helyszín, ahová tudósítani, interjút készíteni megyek, akadálymentes –e, így ebben a helyzetben sem tettem másként. Örömmel nyugtáztam, hogy aggodalomra semmi ok, az eddig felkeresett polgármesteri hivatalok épületei maradéktalanul akadálymentesek voltak.
Forrás: obuda.hu
A III. kerületben Kelemen Viktória alpolgármester asszony fogad. Idevezető utam során az egyedüli komolyabb nehézséget az épülethez vezető utcán található, nagy hézagokkal teli macskakövek okoznak, amelyeken csak két keréken egyensúlyozva tudok átlendülni. Viszont ezt az akadályt kárpótolja számomra az épületbe való gördülékeny bejutás. A kapuig rámpa vezet, majd megnyomom a kerekesszékesek számára kihelyezett csengőt. Körülbelül 5 perc elteltével nyílik az ajtó és egy rendkívül készséges úriember fogad, aki beüzemeli a lépcsőket leküzdő elektromos liftet. Ezt követően folytatom utam a második emelet felé, amit ezúttal egy hagyományos felvonóval teszek meg, melynek gombjain Braille felirat is jelzi az emeletek számát. Végezetül pedig a 2. emeleten, rámpán legurulva jutok el a keresett ajtóig. Vízzel, kávéval kínálnak, az alpolgármester asszony mosolyogva fogad, majd kezdetét veszi az interjú.
Csak nem egy év telt el a szándéknyilatkozat aláírása óta. Sikerült megvalósítani a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatásával kapcsolatos terveket?
A szándéknyilatkozatban több olyan pont is van, ami az önkormányzatra vonatkozik. Azt mondhatom, hogy valami megvalósult már és van, ami még folyamatban van. A két megváltozott munkaképességű személy foglalkoztatásának pontja maradéktalanul megvalósult. Egyikük felvételére év elején, a hivatalban került sor, a másik kollégánkat pedig egyik intézményünkbe, a Rehabilitációs és Foglalkoztatási Központba sikerült felvenni. Továbbá a jövőben még több megváltozott munkaképességű munkavállaló felvételét tervezzük.
Mily módon történt a megváltozott munkaképességű személyek felvétele?
Az utóbbi időben regisztráltunk a Támop 1.1.1-es projektre, hogy közvetítésük által is közelebb kerülhessünk a megváltozott munkaképességű álláskeresőkhöz.
Az eddig felvett munkatársaink civilek, önéletrajz megtekintése után hívtuk be őket egy állásinterjúra és így kerültek hozzánk. Jelenleg ügyintézői és szociális segítői pozícióban tevékenykednek, továbbá egyik munkatársunk a telefonközpontban dolgozik.
Mennyire elégedettek a kollégák munkájával? Sikerült beváltaniuk a hozzájuk fűzött reményeket?
Abszolút elégedettek vagyunk velük. Mindkét személy egy olyan területen tevékenykedik, ahol a többi kolléga szociális érzékenysége rendkívül érzékelhető. Türelmesen, empátiával, elfogadással állnak hozzá a fogyatékossággal élő dolgozókhoz.
A szándéknyilatkozatban szerepelt egy olyan pont is, miszerint lehetőségük szerint az önkormányzat rendezvényein fogyatékossággal élő művészeket is meginvitálnak. Sikerült velük felvenni a kapcsolatot?
Igen, minden évben van egy nagyszabású rendezvényünk, a Húsvéti Gála, amelyen bemutatkozási lehetőséget kapnak a Rehabilitációs és Foglalkoztatási Központunkban élő művészek. Ezen felül különböző szervezetekkel és alapítványokkal is kapcsolatban állunk, és az ő segítségükkel is van szerencsénk meginvitálni a legtehetségesebbeket. Weszely Ernő vak zongora-harmonika művész például rendszeres fellépője rendezvényeinknek.
A december 3-ai Fogyatékos Emberek Nemzetközi Napjára pedig szervezünk egy nagyobb szabású műsort, ahol ismét örömmel vonultatunk fel fogyatékossággal élő előadókat.
Milyen tervek szerepelnek a jövőre nézve ezen a területen?
A Támop 1.1.1-es program keretében ismét megkerestük a Nem Adom Fel Alapítványt, akikkel hosszú ideje nagyon jó kapcsolatot ápolunk és egy általuk szervezett érzékenyítő tréningen is részt vettünk már. A jövőben önkormányzati szándékban áll egy ökoház építése, továbbá tervben van még több érzékenyítő tréningen való részvétel.
Ezen felül van egy kitűzött célunk, melyet a Magyar Máltai Szeretetszolgálattal szeretnénk megvalósítani. Olyan, az önkormányzatok épületeibe való jeltolmács rendszer kihelyezését tervezzük, melyek a hallássérült ügyfelek ügyintézésében segítenének azzal, hogy a táblagépen feltűnő jeltolmács eljeleli számukra az információkat. A folyamat elindításának jövőre, kísérletjelleggel látunk neki.
Ivanova Daniela
Kiteljesedés a munkában
Nem feltétlenül tartom magam sikeres látássérültnek, inkább úgy mondanám, hogy megpróbálok talpon maradni azon körülmények között, amik az országban és az én közvetlen környezetemben adódnak.
Vakként vakokkal dolgozni?
Amikor végeztem az egyetemen, sokan mondogatták nekem: „ugye csak vakokkal akarsz dolgozni”? Fontosnak tartottam elmondani nekik, hogy igen, lehet, hogy velük fogok, de az is lehet, hogy nem. Attól még, hogy nem látok, egyáltalán nem biztos, hogy pszichológusként csak és kizárólag látássérülteknek lehetek a segítője. Igyekeztem ezt az irányt megtartani, jelenleg is a nyílt munkaerőpiacon tevékenykedem látók között, viszont amikor látássérültekkel dolgoztam, akkor is jól éreztem magam.
Először még ne álmodjunk túl nagyot
Ahhoz, hogy dolgozó ember legyek, az idők folyamán szükségem volt alázatra és alkalmazkodóképességre. A mai munkaerőpiacon borzasztóan nehéz boldogulni, ezért ahhoz, hogy munkaviszonyunk lehessen, többet kell, alkalmazkodunk, mint egy látó embernek. Mivel előfordulhat, hogy látássérültként nem olyan munkát fognak nekünk ajánlani, mint amilyet megálmodtunk még az egyetemen vagy gyermekkorunkban, ezért szerintem nagyon fontos, hogy ha szükséges, tudjunk engedni picit az elvárásainkból.
Dolgozni kell!
Egy látássérült ember ugyanazért dolgozik, mint bárki más. Van egy külső kényszer az életünkben, hiszen valamiből élni kell! E mellett pedig segített nekem pályámon maradni egy belső motiváció azzal kapcsolatban, hogy szeretem a szakmámat és örömömet lelem benne. Tehát véleményem szerint a külső kényszer és a belső motiváció összeadódva hozhat gyümölcsöző eredményeket a munka területén.
Szociálisan hátrányos helyzetű gyerekekkel, felnőttekkel való munkám során tettem szert tapasztalatokra. A nyílt munkaerőpiacon sikerült elhelyezkednem.
Merjük vállalni a hiányosságainkat?
Úgy tapasztaltam, hogy az segít, ha az ember nyíltan és őszintén kommunikál a fogyatékosságáról. Azok az interjúim voltak eddig igazán sikeresek, amelyeken azt is elmondtam, hogy mi az, amit nem tudok.
Nekem személy szerint a szakmai önéletrajzomban nem szerepel, hogy nem látok, méghozzá azért, mert azt gondolom, hogyha szerepelne, már az első körben kiszórnának. Telefonon szoktam először megemlíteni, de az is előfordult már, hogy csak a személyes találkozásnál derült ki. Az első benyomás rendkívül fontos, tehát ha valaki írásban olvassa rólam, hogy látássérült vagyok, lehet, hogy a készségeim nem érdeklik őt, egyszerűen csak nem szeretne vakkal együtt dolgozni. Viszont ha sor kerül egy személyes találkozóra, akkor talán tudok pozitív benyomást kelteni magamról, s ez által egy sikeres állásinterjú emlékével távozhatok.
Lesz valaki, aki majd igent mond
A sors elém sodort szituációkat, amelyekben találtam olyan igazgatóhelyettest, vezetőt, főnököt, aki nyitott volt felém, és azt mondta, hogy „igen, próbáljuk meg, hátha sikerül”! Úgy vettem észre, hogy az a vezető, aki magabiztos és tudja mit akar, az szívesebben vesz fel megváltozott munkaképességű munkavállalót, ugyanis képes kockázatot vállalni. Ellenben az, aki állandó nyomást érez és nem biztos önmagában, annak inkább “csak” a teljesítmény számít. Véleményem szerint egy magabiztos vezetőnél sokkal nagyobb esélyünk van az elhelyezkedésre látássérültként.
Sokszor kell próbálkozni, hiszen így lesz egyre nagyobb esélye az elhelyezkedésnek. Az első lépések megtétele a legnehezebb, de ha tudunk alkalmazkodni és a sok kudarcot követően is megőrizni a hitünket, biztos, hogy egyre könnyebb és könnyebb lesz.
“Karrierálom”?
Számomra nincs kifejezetten egy olyan “álommunka”, vagy “karriercél”, amit minden áron el szeretnék érni, nekem a titok nyitja olyan kisebb sikerek és célok lehetnek, amelyek lehetővé teszik, hogy a munkámban kiteljesedve boldognak érezhessem magam.
Újabb sikeres látássérült
Forrás: www.feol.hu
Ha Téged is érdekel a munka területén való siker elérésének folyamata és nyitott vagy vendégünk tanácsaira és tippjeire, akkor ne hagyd ki következő programunkat!
Időpont: 2014. október 30. 17.30.
Helyszín: Cserf-S Központ, Hermina út. 57.
Lehetőség szerint egy kis rágcsálnivalóval járulj hozzá a családias légkörhöz, érezzük nagyon jól magunkat! A részvétel előzetes regisztrációhoz kötött, így kérlek küldj egy e-mailt a: acdc@vgyke.com e-mail címre, hogy biztosítsd a helyed ezen a kiváló programon!
Várunk szeretettel!
“Sötétben mégis fényben lenni”
17:30-tól vette kezdetét az interaktív beszélgetés. A vendégek egy rövid bemutatkozással köszöntötték egymást. Volt, aki érintettként vett részt a társalgásban, hiszen maga is diplomás látássérült, illetve sokan kifejezetten István élet –és sikertörténetére voltak kíváncsiak.
A családias légkörről a szervezők és az érdeklődők egyaránt gondoskodtak: finom teával, pogácsával és rágcsálnivalóval színesítették a programot.
No de mit is érdemes tudni Istvánról és a coaching tevékenységről? „A coaching egy személyre szabott tanácsadási módszer. Fejlesztő, nevelő, edző jellegű tevékenység, ahol az ügyfelet egy meghatározott cél elérésében segítik.” István vállalati, vezetői és életvezetési coachinggal is foglalkozik, 17 éves vezérigazgatói és 12 éves értékesítési vezetői múlt áll mögötte. Érdemes kiemelni, hogy e mellett rendelkezik még okleveles vegyészmérnöki alapképzettséggel, műszaki doktorátussal, továbbá angol, orosz és német nyelvismerettel.
A vállalati karrieremből az utolsó 5 évet úgy vezettem végig, hogy teljesen látás vesztett voltam, majd az elmúlt két évemet szintén ugyanígy menedzseltem. Ebben a szakaszban a munkám üzleti, szakértői munkával és coaching tevékenységgel folyt.
István beszámolt arról az időszakáról is, amikor egy jóindulatú tumor eltávolítása során elvesztette a látását:
Mikor kijöttem az intenzív osztályról és kezdtem magamhoz térni, láttam, hogy nem látok. Azon töprengtem el, hogy vajon miért nem estem pánikba? Az biztos, hogy minden napra volt programom. Elkezdtem látni, csak másképpen, és ez a fajta tudat-átépülés volt nagyon izgalmas. A harmadik hete voltam már az Amerikai úton, és épp akkor volt az az időszak, amikor az éves üzleti tervet kellett elő készíteni. Akkor én egy 4 milliárdos éves forgalmú céget vezettem, ami amerikai tulajdonban van a mai napig. A kollégáim bejöttek hozzám és 3 órán át dolgoztunk a terven bent a kórházban. Ez volt az első óriási sikerem és tudtam, hogy ha Isten az egyik kezével elvesz, a másikkal kétszer annyit ad valamiből. Én akkor rengeteg hitet kaptam.
István története gondolatébresztő és inspiráló hatású volt: kérdések, tapasztalatok és vélemények láttak napvilágot. A bő másfél órás alkalmat oldott hangulat és jókedv jellemezte, a humoros hozzászólások is elengedhetetlen kellékei voltak az eszmecserének.
Bátran kijelenthetjük, hogy a vendégek feltöltődve, pozitív gondolatokkal távoztak, hiszen István kitartása, ambíciói és életigenlő magatartása – melyet rendkívüli humorával fűszerezett -, mindannyiunkban mély nyomot hagyott. A folytatásra pedig október 30-án, ugyanebben az időpontban kerül sor, addig is pedig sikerre fel, tegyünk minden nap egy-egy lépést célunk megvalósításáért!
A következő összejövetelről szóló pontos információk hamarosan olvashatóak lesznek a honlapon.
Forrás: Wikipédia
Siker a köbön – de mégis hogyan?
Forrás: www.life-success-secrets.com
2014. szeptember 25-ére ne tervezz semmit, ugyanis meghívunk Téged a „Sikeres látássérültek” című rendezvényünkre! Csütörtök délután 17:30-tól vendégül látjuk Dvariecki Bálintot, aki látássérült vállalkozóként karriere csúcsán olyan tapasztalatokkal bír, amelyeket örömmel megoszt a jelenlévőkkel. Az Alko-Soft Szolgáltató Bt. vezetőjeként hasznos tanácsokkal, tippekkel segíthet Neked az útkeresésben. Megfigyelőként, de akár aktív résztvevőként is részt vehetsz a kötetlen beszélgetésben.
A rendezvényen egy családias légkör kialakítása a célunk, ezért arra kérnénk, hogy hozz magaddal egy kis rágcsálnivalót, amit majd közösen fogyasztunk el.
Pontos cím: Cserf-S Központ, 1146 Budapest, Hermina út 57.
A programon való megjelenés előzetes regisztrációhoz kötött, ezért kérjük, hogy az acdc@vgyke.com e-mail címen jelezd részvételi szándékodat.
Figyelj, gazdagodj ötletekkel és tölts el velünk egy kellemes estét!
Várunk sok szeretettel!
Meghívó
Forrás: www.sikerado.hu
A kutatás célja, hogy a diplomás pályakövetési rendszerhez hasonlóan képet kapjunk a fogyatékkal élő felsőoktatási hallgatók munkaerőpiacra való átlépésének körülményeiről.
A fenti cél elérése érdekében fókuszcsoportos beszélgetést szervezünk 8 fő érzékszervi károsodással élő, 1- 5 éve diplomát szerzett személlyel.
A beszélgetés körülbelül egy 90- 120 perces, strukturált fókuszcsoportos interjú, melynek keretében tapasztalataikra, nehézségeikre, véleményükre lennénk kíváncsiak, kifejezetten a munkaerőpiacon való érvényesülés tekintetében.
A beszélgetésekről videofelvétel és egy jegyzet készülne, melyet a zárótanulmány elkészítéséhez használnánk, természetesen anonim módon.
A fókuszcsoportos beszélgetés ideje: 2014. szeptember 9. kedd, 17:30 A helyszíne: VGYKE, Cserf-s Központ, 1146 Budapest, Hermina u. 57. Megközelítés: a 72-es és a 74-es trolibusz Bethesda utcai megállójától körülbelül 50 méterre
A beszélgetésen résztvevők ajándékcsomagot kapnak!
Várunk Minden érintett frissdiplomást, hogy tapasztalataikkal segítsék kutatásunkat!
Minden igazságot könnyű megérteni, ha már felfedeztük őket. A lényeg, hogy fel kell fedeznünk őket. /Galilei/
Nincs példaképem. A jógaoktatóm mondta annak idején, hogy nem ő az egyedüli, aki a jógaoktatás területén jártas, Ő csak a tudás egyfajta szemléletét, vetületét birtokolja. Arra ösztönzött, hogy menjek el más oktatókhoz és nézzem meg, hogy az ő vetületük milyen, majd építsem be a saját tudásomba, folyassam magamon át.
