Ismét a Cirkuszban jártunk

 

2022.09.14.

A Fővárosi Nagycirkusz nagyon kedves felajánlása nyomán a VGYKE meghívást kapott a cirkusz Rain – Esőcirkusz című előadására, melyre a XVI. kerületi Lámpás Klub tagjaival látogatott el.

Az előadást egy taktilis bemutató előzte meg, melyen lehetőség nyílt az artisták eszközeit megtapintani, és beszélgetni néhány fellépővel.

Maga a műsor a békéről és a békéért szólt – mely az elmúlt évtizedekben nem volt aktuálisabb, mint amennyire ma az. Az eső elmossa a bánatot és a tragédiákat, s cseppjei új életet hoznak: tisztábbat, szebbet, virágzóbbat. A Fővárosi Nagycirkusz RAIN – Esőcirkusz című műsorában ezt az esőt idézi meg: az előadás egy cirkuszi imádság a békéért és a megtisztulásért, a kegyelemért és a megbocsátásért.

A produkció alatt egy készüléken keresztül audionarráció segítségével értesültek látássérült tagjaink arról, hogy mi is történik pontosan a porondon, ezzel emelve számukra az előadás élményét.

Az audionarráció különlegessége az volt, hogy maga Fekete Péter, a Fővárosi Nagycirkusz igazgatója narrálta az eseményeket, aki lelkességével, kedvességével igazán jó hangulatot csinált a résztvevőknek, továbbá a tökéletes élmény érdekében ajándék pattogatott kukoricával is kedveskedtek tagjainknak.

Még egyszer köszönjük a Fővárosi Nagycirkusznak és személyesen Fekete Péter Igazgató Úrnak a meghívást és a fantasztikus élményt!

Kollárszky Boglárka

Tudorka tábor: szemléletformálás gyerekekkel

 

2022. június 30-án a győri Tudorka táborban Pálmai Matis Mónikával, a Tandem-Szem Egyesület elnökével szemléletformáló programot tartottunk.

Ez már a második év, hogy hívnak bennünket. Nagyon lelkes kis csapat vett részt a foglalkozáson, és mint kiderült, integráltan oktatott látássérült osztálytársuk van, de nagyon sok új információt is kaptak, amit használni tudnak a mindennapokban, és adekvátabban tudnak segíteni.

Gyerekek a táborban

Köszönöm Templa Adriennek a meghívást, nagyon jó kis napot töltöttünk együtt!

Szalainé Tündi
Közösségi civilszervező

Nyaralás biztonságosan

 

Kedves Klubtagok és Érdeklődők!

2022 júliusi klubnapján a nyáré és a nyaralásé lesz a főszerep. Különböző ötletekkel, tippekkel kívánjuk segíteni tagjaink nyaralási terveit, hol és hogyan is lehet látássérültként biztonságos és akadálymentes környezetben nyaralni.

Klubnapunk online a Facebook-oldalunkon is visszanézhető, meghallgatható lesz.

Helyszín: Napraforgó Központ (1163 Budapest, Cziráki utca 22. földszint, kisterem)

Időpont: 2022. 07. 18. 15:00

Visszajelzését várjuk a részvételről, illetve amennyiben segítségre van szüksége (kíséret stb.) a megjelenéshez.

A VGYKE tagjai mellett természetesen nagy szeretettel várunk bárkit: látássérülteket bármely korosztályban, más fogyatékossággal élőket, jól látó társaikat, ismerőseiket, lelkes önkénteseket is!

Kollárszky Boglárka és Majláth Mónika
Közösségi Civilszervezők

E-mail: 16.kerulet.szervezo@vgyke.com

Tel.: +3630/513-0776, 0670/773-40-54,

Facebook-oldal

Segíts szavazatoddal, hogy a VGYKE ötlete nyerjen!

 

A szakmai jóváhagyást nyert, továbbfejlesztett ötletek köréből az idén is egy budapestiekből álló tanács választotta ki azokat, amelyekre a nyár folyamán szavazni lehet. A tanács tagjai egy felkészítő nap után az ötleteket önállóan értékelték, majd egy teljes hétvégén át tartó tanácskozás során juttatták tovább azokat, amelyeket a városlakók számára leghasznosabbnak ítéltek.

A közösségi költségvetés szavazása július 1-ével indult több budapesti helyszínen és az online térben.

A VGYKE akadálymentesített kereszteződések és hangosjelzőlámpák telepítésével kapcsolatban nyújtotta be ötletét. Az ötlet a szavazólapon a második oldal kis ötletei között található, az esélyteremtő Budapest kategóriában „Gyalogátkelőhelyek biztonságosabbá tétele” néven.

Figyelem! Az ötleteket három kategóriába sorolták. Minden kategóriából ki kell választani egy kis és egy nagy ötletet, csak így lehetséges szavazni. A szavazatok leadásához regisztráció vagy bejelentkezés szükséges. További információk a „Bővebben a szavazásról” gomb megnyomását követően olvashatók. A szavazás elkezdéséhez az „Elkezdem a szavazást” gombot kell választani.

Kérjük mindenki támogatását és szavazatát, mert csak így érhetjük el célkitűzésünket és a pályázatunk támogatását!

Szavazás

Fodor Ágnes és Mészáros Ágnes

Egészségnap a Remetekertvárosi Általános Iskolában

 

2022. június 7.

A második kerületben lévő általános iskola egészségnapi rendezvényén 4 osztálynak tartottunk szemléletformáló előadást.

A diákokkal megbeszéltük a látássérültség fogalmát. Saját példánkon keresztül mutattuk be, hogyan éljük meg a mindennapi kihívásokat, akadályokat, amikkel szembesülünk.

A gyerekek kipróbálhatták, milyen bekötött szemmel közlekedni, megismerkedhettek a Braille írás alapjával, történetével. Megmutattuk, hogyan tudnak jól segíteni bizonyos helyzetekben.

A diákok a Braille-írással ismerkednek.

Vakvezető kutyáink mindig nagy érdeklődést váltanak ki a gyerekek és a tanárok körében, ez most is így volt, ezért szükséges elmondani, hogy ők fontos feladatot látnak el a látássérült gazdájuk mellett. Megbeszéltük, milyen szabályok vonatkoznak a vakvezető kutyákra, végül a nagy kutyasimi sem maradhatott el.

Mindig fontos feladatunknak tartjuk ezeket a foglalkozásokat, hogy a társadalom elfogadóbbá váljon a fogyatékossággal élő emberek felé.

Kiss Márta, Tanai Csaba
Közösségi civilszervezők

Meghívó 3D kiállításra

A kép forrása: https://budapest.kornyeke.hu/3d-gallery-a-galeria-ahol-a-kepek-eletre-kelnek
 

Kedves Tagok és Kísérők!

Júniusi programunk keretében egy akadálymentesített, interaktív kiállításra látogatunk el.

Időpont: 2022. június 30. 15 óra

Helyszín: 3D Galéria Budapest (1065 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 17.)

Találkozó: a 72-es troli Arany János utcai megállójában 14.30 órakor

Légy te is fotós, profi festő, művész vagy rendező! Miközben a 3d hatás, optikai illúziók és térjátékok csalfa világán keresztül szemléled saját alkotásod!

Lukács Erzsébet Böbke
VI. kerületi közösségi civilszervező

E-mail: terezvaros.szervezo@vgyke.com

Rákosmente júniusi klubján az Alko-Soft volt a vendég

 

Rákosmente lámpásai klubnapot tartottak június 7-én a Rákoshegyi Közösségi Házban.

Ezúttal Dvariecki Bálint, az Alko-Soft képviselője volt a vendég, aki vakként vállalkozó, cégvezető és sorstársainak ad munkát. Röviden ismertette széles körű szolgáltatásaikat, mint pl. a szoftveres és hardveres karbantartást, tárhely biztosítást, távszervízt, szaktanácsadást, és kitért arra, hogy termékeket is honosítanak, vagyis külföldi informatikai programok, termékek menürendszerét ültetik át magyarra.

Miután Bálint búcsút vett a csapattól, sor került a közösségi ház aktuális szobrászati tárlatának megtapintására is. A nap a név- és születésnaposok felköszöntésével végződött.

A szobrászati kiállítás

A programról online is bejelentkeztünk.

Acsay Péter és Krayné Faragó Zsuzsanna
Közösségi civilszervezők

Júniusi klubprogram – színházban jártunk

 

Június havi klubprogramunk keretében a budapesti Karinthy Színház audionarrációval kísért előadásán vehettünk részt az AKKU Egyesület szakmai gondozásában. Laurent Baffie: Lököttek című komédiáját láttuk.

Egy pszichológus várószobájában összegyűlik hat ember. Kiderül, hogy mind egyszerre kaptak időpontot a neves szaktekintélyhez, aki késik. A hosszas várakozás alatt a páciensek beszédbe elegyednek egymással, előkerül egy Monopoly és spontán csoportterápia szerveződik…

Laurent Baffie fergeteges komédiáját óriási sikerrel játsszák Franciaország- és világszerte.

A darabban általunk ismert és kedvelt színészek is szerepeltek, mint pl.: Papp János, Pápai Erika, Balázs Andrea, stb.

Ismét nagyon jól szórakoztunk és sokat nevettünk.

A színház dolgozói nagyon kedvesen fogadtak minket, és egész ott tartózkodásunk alatt lelkesen segítettek nekünk mindenben.

Pázmán Krisztina és Juhos Róbert
XVIII. kerületi közösségi civilszervezők

Narráció 20

 

A “Vizuális kultúra mindenkié”

Fehér László: Aluljáró II.
1978, Magyar Nemzeti Galéria

(A kép forrása: Magyar Nemzeti Galéria, https://mng.hu/mutargyak/aluljaro-ii/)
farostlemez, olaj, 241 × 170 cm

Elérkeztünk az utolsó narrációhoz ebben a sorozatban. Az elmúlt húsz hétben közösen felfedeztük a Szépművészeti Múzeum, majd a Magyar Nemzeti Galéria híres, vagy kevésbé ismert alkotásait, melyeken keresztül szerettünk volna kedvet csinálni a múzeumlátogatáshoz, a képzőművészethez. Noha a vizuális művészetbe soroljuk ezeket az alkotásokat, szeretnénk, ha azok is bátran elébük állnának, akiknek a látása sérült. Ehhez segítettünk közelebb kerülni az elmúlt hónapokban, érdekességekkel, életutakkal, műleírásokkal.

Reméljük, Önök is éppen annyira élvezték ezeket az alkalmakat, mint mi!

Fehér László 1953-ban született Székesfehérváron. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult, festő szakon. Több külföldi ösztöndíjat is elnyert diplomázás után, sokat utazott, sokat látott. Amikor a hetvenes években a pályája indult, még fotórealista képeket festett. A fotórealizmust már érintettük kettővel ezelőtti narrációnkban, amikor Méhes László egyik képét mutattuk be. Ez a festészeti irányzat a fényképezésen alapul és fő jellemzője a részletek aprólékos kidolgozása, egészen a valóságban talán nem is látható apróságokig. Ezekben az időkben a fotórealizmus még sokakban visszatetszést keltett, kihívónak, felforgatónak tartották, és ez kiemelten igaz volt Fehér László képeire is, hiszen ő egy-egy társadalmi réteget, annak életmódját mutatta be kíméletlen őszinteséggel.

A hetvenes évek végén készített képeket, ezek egyike a ma bemutatott festmény is, a nagyvárosi sivár élet hétköznapi jeleneteiről, reggeli rohanásról, munkáról, tömegközlekedésről. Ezek mind fekete-fehérek, tehát nincs rajtuk szín, olyanok, mintha ügyetlen amatőr fényképek nagyításai lennének. Ezt a hatást erősítik a szokatlan beállítások és furcsa nézőpontok.

Később készített képeket a zsidó valláshoz kapcsolódóan, ekkortájt színesebbek lettek képei, valamint a valósághoz való hűségükből is veszítettek. Ezután egy olyan korszaka következett, amikor az alakoknak csak a körvonalait tette a képre, mint egy képregény rajzolt figurái. Sok esetben egy-egy hangsúlyos színnel dolgozott, vagy nem használt színeket egyáltalán, majd ismét visszatért a fotószerű festményekhez, ekkor már családtagjairól, barátairól, művészekről, neves művészeti közszereplőkről festett életnagyságúnál is nagyobb portrékat.

1984-ben nősült meg, két gyermeke született: egy fiú és egy lány.

A kilencvenes évektől installációkat, azaz térkompozíciókat készített, ekkor a térben helyezte el az általa kitalált elemeket. A körvonalakból álló alakjait vagy azok egy csoportját vashuzalokból hajlította meg és ezeket állította a térbe. Számos európai városban volt kiállítása, több díjat nyert, 2000-ben kapta meg a Kossuth-díjat.

Nagyméretű képet nézünk, magassága jóval egy magas férfi felett jár, szinte akkora, mint a világ legmagasabb emberének magassága, 240 centiméter. A címe: Aluljáró II.

A hetvenes évek Budapestjén járunk, ennek bizonyítéka egy fekete-fehér fénykép, amelyet óriásira nagyított a festő és ezt festette meg. A kép egy hétköznapi jelenetet ábrázol, egy nagyvárosi tömegközlekedési jelenetet. Egy lépcsősor tetején állunk, lábunk előtt indulnak a lépcsők lefelé, egy sötét alagútba. Szabályosan közlekedünk, a lépcsők jobb oldalán állunk, mellettünk vezet egy korlát lefelé. Az aluljárót három oldalról üvegtáblák fogják körbe és védik meg attól, nehogy beleessen valaki. Szemben velünk egy kis kerek lámpa van a lépcsők felett, ami megvilágítja azokat, ha eljön az este.

Négy alak van a képen, ám ebből egyet semennyire sem látunk. Ha megszámoljuk a lábakat a képen, akkor jövünk rá, hogy négyen vannak, de ebből csak hármat tudunk leírni. Egy figura megy lefelé az aluljáróba, három pedig felénk tart, felfelé a lépcsőn. A nekünk háttal lévő, szinte az utolsó lépcsőfokon tartó férfialak távol van már tőlünk, testével kicsit balra fordul, arra megy majd tovább. Mivel a kép fekete-fehér, ezért a ruhájának színéről csak sejtésünk lehet, de mivel akkoriban nem volt nagy választék sem ruhákban, sem anyagokban, ezért nincs nehéz dolgunk. Egy – valószínűleg – világosbarna ballonkabát van rajta, hátul kicsit felsliccelve, öv nélkül. Olyan dinamikus a férfi mozgása, hogy egészen fellibben a kabát alja a szökkenésben, ahogyan az utolsó lépcsőfokokat sietve megteszi. Nadrágja sötét, cipője is, ezen egy kis fény csillan meg. Arcát nem látjuk, hiszen háttal van, haja rövid, éppen csak kikandikál a szőrmesapka alól, mely fejét takarja.

A bal oldalon jönnek többen is felfelé az aluljáróból. Legfelül egy női alak van, majdnem a lépcső tetején, előttünk, alakja szinte akkora, mint a kép magassága. Belőle sem sokat látunk, mivel a kép bal széle függőlegesen kettévágva az alakot, pont úgy, hogy sem a fej, sem a nyak nincs már a képen, csak a bal váll. Sötét szövetkabátot visel, ami kissé nagy rá, nem simul a testére. Bal kezében egy nejlonzacskót visz, ami szinte világít a fényben. Bal lábát emeli éppen, ezzel lép a számára következő lépcsőfokra, így kibukkan a kabát alól egy világos színű szoknya, vagy nadrág. Azért vagyunk határozatlanok, mert csak egy kis részlet villan ki a ruhadarabból, ami így női ruha is lehet, meg férfi is.

Mögötte, pár lépcsőfokkal lemaradva, egy férfi érkezik. Ő az egyetlen, akinek az arcát is látjuk. Egy idősebb férfi, fején világos árnyalatú kalap (az életben valószínűleg barna), orrán szemüveg. Arcán gondolkodó arckifejezés, fejét lesüti, maga elé néz, valószínűleg azért, nehogy orra bukjon a lépcsőkön. Bőre sima, borotvált. Fehér inget visel, sötét nyakkendővel. Szövetkabátja takarja öltönyének zakóját és az élére vasalt, sötét öltönynadrág is csak térd alatt bukkan elő alóla.

Mindenki siet, mindenki magába zárkózik: egy igazi nagyvárosi pillanat.

Fehér László 2010-ben volt Veiszer Alinda vendége a Záróra című műsorban, egy izgalmas beszélgetés kerekedett belőle:

A narrációt készítette: Rácz Márta

AKKU – Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület

A „Vizuális kultúra mindenkié”FOF2021 projektünket a Slachta Margit Nemzeti Szociálpolitikai Intézet és az EMMI támogatja.

Májusi klubprogram – audionarrált színházi előadás

 

Május havi klubprogramunk keretében a budapesti Studio K Színházban jártunk, ahol Heinrich von Kleist: Heilbronni Katica című darabjának előadásán vettünk részt audionarráció kíséretében az AKKU Egyesület tolmácsolásában.

Heilbronn kovácsa a Sátánnal való cimborálással vádolja Vihar-sugár Grófját. Egyetlen lánya kiveti magát az emeleti ablakból, majd extázisban hagyja el otthonukat a gróffal való találkozás után, hogy szerelme nyomába szegődjön…

A darab egy modern feldolgozása e klasszikus műnek. A meglehetősen szokatlan előadásmód eleinte furcsa, de mégis nagyon érthető és élvezhető volt számunkra.

Az előadást megelőzően még betértünk a Bakáts térnél található Nándori Cukrászdába, ahol mindannyian megkóstoltunk valami finomságot a kínálatból. A remek süti után sétáltunk egyet a téren és a Ráday utca forgatagában.

Az eseményről készült néhány fotó az alábbi linken megtekinthető.

Pázmán Krisztina és Juhos Róbert
XVIII. kerületi közösségi civilszervezők

Narráció 19

 

A “Vizuális kultúra mindenkié”

Roskó Gábor: Nézzük, mi újság a világban
1989, Magyar Nemzeti Galéria

(A kép forrása: Magyar Nemzeti Galéria, https://mng.hu/mutargyak/nezzuk-mi-ujsag-a-vilagban/)
rétegelt lemez, akril, olaj, 153 × 153 cm

Roskó Gábor 1958-ban született Budapesten. Igen korán szenvedélyesen rajzolt, édesanyja, Rónai Éva textilművész műhelyében pedig a kézműves szakma szeretetét tanulta meg. Középiskolai tanulmányait a Kisképzőben végezte, mely a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola ismertebb neve, itt ötvösnek tanult. Ezután a Magyar Képzőművészeti Főiskolára került, ahol sokszorosító grafika szakon diplomázott, de később úgy nyilatkozott, hogy az Erdély Miklós vezette Indigó csoportnak többet köszönhetett, mint a felsőoktatásban eltöltött éveinek.

Sok helyen megfordult Európában ösztöndíjjal, tanulmányutakon. 1995-ben kapott Munkácsy-díjat, mely a képzőművészek egyik igen fontos díja Magyarországon. Elsősorban grafikusként és keramikusként ismert, de festészeti munkái is különlegesek, semmi mással nem összehasonlíthatóak, és valójában ezekkel került be a hazai kulturális köztudatba. Műveiben hangsúlyos szerep jut az allegóriáknak (olyan szóképek, melyek segítségével az ábrázolt események, személyek vagy fogalmak kapnak egy második, rejtett jelentést, értelmezést) és az iróniának. Roskó önkényesen válogatott történeti és képi utalásai között találunk ókori állatmeséket, zsidó hagyományt, valamint távoli tájak kultúráinak elemeit.

Újságokba készített rajzai és akvarelljei játékosak, furcsák, kesernyés humorúak. Ezeket a témákat később kerámiaszobrokba ülteti át, ezekből lesznek az emberformájú háztartási gépek és eszközök: megkövesedett varrógép vagy emberfejű porszívó.

A kép címe: Nézzük, mi újság a világban. Játékos, szinte színházi cím, mintha egy felnőtteknek szóló mesét hallanánk. Egy nagy méretű, négyzetes kép előtt állunk, magassága és szélessége ugyanaz. Falemezre készült a festmény. A kép középpontjában egy férfi ül, őt vesszük észre először. Egy kárpitozott széken foglal helyet, melynek íves, fából készült lábai vannak, magas támlája és párnáját piros szövet borítja. A férfi ülő alakja függőlegesen kitölti a képet: barna bőrcipőbe bújtatott lábfejét elvágja a kép alsó széle, a kalapja pedig majdnem eléri a kép felső szélét.

Egy férfi ül velünk szemben ezen a széken. Ránk néz, legalábbis felénk, fején kék színű kalap, ami olyan, mint egy hajóskapitány-kalapja. Arca hosszúkás, sima, álla hegyes, állkapcsa határozott, erős. Orra szabályos, szája keskeny és kicsi. Szemei laposak, tekintete fáradt, talán unott. Szemei barnák, szemöldöke keskeny. Füle nagy, haját takarja a hajóskapitány kalapja. Testalkata erőteljes, zömök, bár magasságát nem tudjuk, hiszen ül. Vállai csapottak, egy galléros, narancssárga, rövid ujjú póló van rajta. Karjait összefűzi maga előtt, kicsit védekezően. Barna rövidnadrágban ül, alsó lábszárát egészen térdig felhúzott fehér zokni takarja.

A férfitól jobbra, a kép bal szélén egy róka áll. És ha azt mondjuk, hogy áll, akkor azt szó szerint értjük: hátsó két lábán, nekünk háttal, kicsit féloldalasan áll, és a férfit nézi. Pont olyan magas, hogy majdnem egy magasságban van a feje a férfiéval. A tarkóját látjuk, tekintetét a férfi arcába fúrja. Egy katonai (talán tábornoki) egyenruhát visel, vagyis csak egy kabátot, melynek vállára és gallérjára katonai rangjelzéseket varrtak. A hátul felvágott kabátból kilóg a róka lompos farka. Kezeit, vagyis mellső lábait a háta mögött kulcsolja össze, jobb kezében egy videókazettát tart. Ez egy régi VHS-kazetta (a VHS magyarul otthoni videórendszert jelent), amire a mai fiatalok már nem emlékeznek, de a nyolcvanas években, amikor ez a kép is készült, a filmeket otthon vagy tévében lehetett látni, vagy felvételről, ezeket a felvételeket pedig videókazettákon tárolták és terjesztették. A VHS-kazetta egy könyvméretű fekete, műanyag doboz, benne két fehér orsóval. Az egyikre mágnesszalag van feltekerve, és a lejátszás során egyik orsóról fut át a szalag a másikra.

A férfi bal oldalán, nekünk jobbra, egy ördögszerű lény áll, szintén állathoz hasonlatos testtel, szintén emberszerűen a lábain, mint a róka vele szemben, de ez a vörös testű, arctalan lény, akinek szája helyett mintha csőre lenne, ráadásul feje mindkét oldalán, egyik nagyra nyitott csőréből pedig sárga kígyónyelv nyúlik ki. Ez a háromlábú lény két mellső végtagjával egy kormánykereket fog, ami egy hatalmas piros teáskannából nőtt ki. Ez a teáskanna, mely nagyobb, mint az emberi figura feje, egy háromszögletű kis asztalkán ül. Ennek az asztalkának van egy alsó polca is, ezen a polcon, a teáskanna alatt egy videómagnó van, mellyel azt a videókazettát lehetne lejátszani, ami a róka kezében van.

A padló a figurák alatt vörös színű, melyre a szék és az asztal alatt egy színes, vörös alapon sárga és kék mintás szőnyeget terítettek. A távolban hegyek, melyek kékben, zöldben és barnában csúcsosodnak, mintha egy vadul hullámzó tengeri vihar lenne. Komorak és távoliak ezek a hegyek, az előttünk meghúzódó pokolian vörös térben játszódó jelenet mintha csak lebegne a hegyektől körülölelt térben.

A kép címe (Nézzük, mi újság a világban) vajon a festő kérdése? Vagy a kép egyik szereplőjének a gondolata? Vajon a kérdésre a válasz, hogy mi újság a világban, a videókazettán van? Megnézték már? Meg fogják nézni? A kép 1989-ben készült, a rendszerváltás idején, így ekkoriban tényleg húsbavágó volt ez a mondat, egy betonfalon innen és túl is.

A következő videó 2013-ban készült, egy portré a művészről, melyben ő maga is beszél magáról és a műveiről:

A narrációt készítette: Rácz Márta

AKKU – Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület

A „Vizuális kultúra mindenkié”FOF2021 projektünket a Slachta Margit Nemzeti Szociálpolitikai Intézet és az EMMI támogatja.

Érzékenyítés a XVII. kerületi Balassi Bálint Nyolcévfolyamos Gimnáziumban

 

Május 27-én a Balassi Bálint Nyolcévfolyamos Gimnáziumban fejeződött be a 2022-es érzékenyítő mintaprogram. A szemléletformáló foglalkozás a tornateremben zajlott, az osztályokat két részre osztva.

Az egyik csoport a beszélő eszközökkel, alkalmazásokkal ismerkedett, míg a másik a kutyás és fehérbotos közlekedéssel, valamint a Braille írással.

A vakvezető kutyával való közlekedés bemutatása

A diákok érdeklődőek voltak, volt, akit az izgatott, hogy miként lehet teljesen vakon útvonalakat megtanulni. Hablaty kutyus ismét kedvenccé vált.

Acsay Péter és Krayné Faragó Zsuzsanna
Közösségi civilszervezők