Január 14., vasárnap vakmissziós túra lesz a Budai BUDAI-hegységben. Könnyű túrának számít.
Az útvonal: Széchenyi-hegy – Normafa – János-hegy – Normafa. (6,5 km)
Arra kérjük a vakmissziós túrákra jelentkező vak illetve csökkent látóképességű túrázóinkat, hogy ha kísérővel nem rendelkeznek egy vagy két héttel az aktuális időpont előtt jelentkezzenek, hogy kísérőt biztosíthassunk számukra. Ezekre a túrákra látó túrázók jelentkezését is várjuk.
Kérjük a vasárnapi túrákra jelentkezőket, hogy jelentkezésüket csütörtök estig adják le.
Minden érdeklődőt sok szeretettel vár a túravezető:
Tombácz Károly
akadálymentes Archives - Oldal 23 a 35-ből - Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Túra a testi-lelki egészségért Budán
Kép forrása: szamtan.eu
Január 14., vasárnap vakmissziós túra lesz a Budai BUDAI-hegységben. Könnyű túrának számít.
Az útvonal: Széchenyi-hegy – Normafa – János-hegy – Normafa. (6,5 km)
Arra kérjük a vakmissziós túrákra jelentkező vak illetve csökkent látóképességű túrázóinkat, hogy ha kísérővel nem rendelkeznek egy vagy két héttel az aktuális időpont előtt jelentkezzenek, hogy kísérőt biztosíthassunk számukra. Ezekre a túrákra látó túrázók jelentkezését is várjuk.
Kérjük a vasárnapi túrákra jelentkezőket, hogy jelentkezésüket csütörtök estig adják le.
Minden érdeklődőt sok szeretettel vár a túravezető:
Tombácz Károly
Lyon kapta az akadálymentesítésért legtöbbet tevő városnak járó díjat
Marianne Thyssen, foglalkoztatásért, szociális ügyekért, valamint munkavállalói készségekért és mobilitásért felelős biztos hangsúlyozta, az Európai Bizottság elkötelezett amellett, hogy Európa városai fokozottan akadálymentessé váljanak a fogyatékkal élő emberek számára.
Lyon tömegközlekedést szolgáló buszai 100 százalékban akadálymentesek, ezen felül a kultúrához való akadálytalan hozzáférés is mindenki számára biztosított, köszönhetően a könyvtárakban található akadálymentes eszközöknek, például felolvasó gépeknek, hangoskönyveknek és nagyítós képernyőknek. A város digitális eszközöket is fejlesztett a fogyatékkal élők számára, emellett a munkahelyi integráció terén elmondható, hogy a közalkalmazottak 7,8 százaléka fogyatékkal élő – indokolta a biztos a döntést.
Az Európai Bizottság a második helyezettnek járó díjat a szlovéniai Ljubljanának, a harmadik helyezettnek járó díjat pedig Luxembourg városának adta.
Ljubljana az akadálymentességet politikája szerves részévé tette, a témával foglalkozó különleges tanácsadó bizottságot állított fel idősekkel és fogyatékkal élőkkel a tagjai között, akik így közvetlenül részt vesznek a város politikai döntéshozatalában. Luxembourg a lakosság tájokoztatására fektette a hangsúlyt a fogyatékosok megbélyegzésének elkerülése és egy mindenki számára lakható város kialakítása érdekében.
A dániai Viborg különdíjat kapott annak elismeréseként, hogy történelmi örökségét és dombos tájképét sikeresen összeegyeztette az akadálymentes infrastruktúrával – közölték.
Az Európai Bizottság és az Európai Fogyatékosügyi Fórum által közösen alapított Access City díj egyike a 2010-2020 közötti időszakra vonatkozó uniós fogyatékosságügyi stratégiában foglalt intézkedéseknek, amelyek célja egy akadályoktól mentes Európa létrehozása a fogyatékkal élők számára.
Azon városok tevékenységének elismerésére szolgál, amelyek elől járnak az akadályok leküzdése terén Európa-szerte. A díjat annak a városnak ítélik oda, amely láthatóan és fenntartható módon javította a városi élettel kapcsolatos alapvető funkciókhoz való hozzáférést, valamint konkrét tervekkel rendelkezik a további fejlesztéseket illetően. A díj célja a hasonló kihívásokkal szembenéző városok ösztönzése és a bevált gyakorlatok terjesztése az unió területén.
Az Access City díjra az 50 ezernél több lakosú európai városok nevezhetnek. Elvárás, hogy a városok átfogó megközelítésről tegyenek tanúbizonyságot az épített környezet és közterületek, a közlekedés és a közlekedéshez kapcsolódó infrastruktúra, az információs és kommunikációs technológiák, valamint a közintézmények és közszolgáltatások területén.
Forrás: rehabportal.hu
Elkészültek a mintajátszóterek tervei
A játszóterek kialakításánál, tervezésénél fontos szempont a terület kiválasztása, az akadálymentes megközelítés, a mindenki számára alkalmas, illetve adaptálható játszóeszközök megválasztása az egyetemes tervezés módszerének alkalmazásával. A módszer lényege, hogy egy kialakításra kerülő eszköz megtervezésénél már a kezdet kezdetén figyelembe veszik a potenciális felhasználók legszélesebb körének igényeit, így a különböző fogyatékossággal élő gyermekét is.
A kép forrása: etikk.hu
A térbeli befogadás biztosítása, amely a mintajátszótéren is látható, magában foglalja az átlátható térszervezést és a megvilágított használati tereket. Minden szülő számára fontos pl., hogy a padra leülve lássa gyermekét, a gyerekek is nagyobb biztonságot éreznek, ha látják szüleiket. Különösen fontos ez hallássérült szülők, illetve gyerekek számára, ahol a hangos beszéddel, kiáltással történő figyelemfelhívás, örömmegosztás nem valósítható meg. A játszótér jó megvilágítása viszont elősegíti számukra a szájról olvasás lehetőségét, valamint a szemkontaktus létrehozását is.
A kép forrása: etikk.hu
A kontrasztos színek használata a játszótéri eszközökön és környezetükben esztétikus és megkönnyíti a látássérült gyermekek számára az orientációt és az eszközök beazonosítását.
A kép forrása: etikk.hu
A befogadó játszótér fontos eleme, hogy a fogyatékossággal élő és a nem fogyatékos gyermekek együtt játsszanak, a fogyatékossággal élő gyermekek számára is használható játékok ne elkülönülten, a játszótér szélén kapjanak helyet. Ennek kiváló példája a játszótér bal oldalán elhelyezett repülőgép, amelybe a barna szárnyak végéről rámpán is be lehet jutni, pl. kerekes székkel. A gyermekek közös játéka a repülőgép belsejében valósulhat meg. A jármű oktató paneljein különböző alakzatokat helyezhetünk el tapintható felületekkel, amelyek mindenki, így a látássérült gyermekek számára is izgalmassá teszik a helyszínt.
A játszótér jobb felső részén található tapintható gömbök, alakzatok ugyanezt a célt szolgálják, azonos információval szolgálva mind látó, mind látássérült gyerekek számára.
Az egyértelműen alkalmazható feladatok az értelmi fogyatékos gyerekekkel való együttjátszást segítik, pl. szintén a járművek oktató paneljein elhelyezett különböző színű korongok rendezése, stb.
A jobb oldali mászóka azok számára is alkalmas, akik lábuk érintettsége miatt kezükkel megkapaszkodva akarnak előbbre jutni az eszközben. A játszótér közepén elhelyezett libikóka halmozottan fogyatékos gyermek számára is lehetőséget nyújt abban, hogy fekve használja az eszközt testvérével, barátjával vagy játszótársával együtt, aki a libikóka másik végén ül, így osztozva a közös játék élményében.
A kép forrása: etikk.hu
A játszótér bal oldalán elhelyezett tálcás homokozó térdszabad kialakítással készült kerekes székes gyerekek számára, lehetőséget biztosítva, hogy társaikkal együtt építsék a homokvárakat.
A játszótér felső szélén elhelyezett házikó-kuckó alkalmas lehet boltos játékhoz, vagy éppen rövid elvonulási lehetőséget, csendes környezetet biztosít az éppen erre vágyó autizmussal élő, vagy csak egyszerűen megbántódott gyerekek részére.
Forrás: feszt.eu
Bowling-napok Újbudán
Már a megalakulásunk óta egy kiemelt célunk volt közreműködni abban, hogy a helyi látássérülteknek legyen esélyük sportolási lehetőségekre. Amikor elkezdtünk szervezkedni, meglepve vettük észre, hogy mennyi helyen elzárkóztak a speciális kéréseink teljesítésétől és nem egyszer finom és burkolt elutasítással szembesültünk. Ezért döntöttünk úgy, hogy 2017-ben a szabadidős sportlehetőségek területét a legfontosabb kérdésként fogjuk kezelni, valamiféle áttörést remélve.
Valójában két területet céloztunk meg a sporton belül, de a rendelkezésünkre álló források nem tették lehetővé mindkét sportágban az áttörés elérését, így közkívánatra a bowlingot választottuk.
A bowling egy golyóval játszott bábusport, ahol 10 bábut kell a golyóval ledönteni. A bábuk egy gurítópálya végén állnak, a játékos pedig a gurítópálya másik végén. A pálya hossza 18,29 méter, a szélessége 1,017 méter. Látszólag a teljesítendő feladat könnyű, de aki kipróbálja, az hamar megtapasztalja, hogy ép látással vagy anélkül sem egyszerű teljesíteni.
A mi esetünkben nagyon sokat köszönhettünk Tóth Andinak, aki lelkes és lelkiismeretes oktatóként segített mindenkinek. Vele közösen találtuk ki a pályahasználat módosított szabályait, de ő addig-addig segített mindenkinek, amíg valamennyire bele nem jött a játékba. Ezt illetően óriási köszönet illeti a rendezvénynek helyt adó Rubin Hotelt, akik nagyon készségesen és vendégszeretően álltak hozzánk!
A program két alkalommal volt elérhető. Már első alkalommal is sokan jelentkeztek, de a második alkalommal attól tartottunk, hogy kicsi lesz a hely. A tapasztalt igényt látva minden erőnkkel azon leszünk, hogy 2018-ban is legyen majd nem egy, hanem lehetőleg több bowling-nap.
Ezúton is szeretnénk megköszönni Újbuda Önkormányzatának, akik pályázat útján adott támogatással lehetővé tették a rendezvény megvalósítását!
Lenkainé Vajda Viktória és Neumann Károly
közösségi civilszervezők
A mobilod megvár, a pillanat nem
Mivel ez egy reklám, gyors vágásokkal, rövid, szinte csak felvillanó képekkel dolgozik. Egy város téli látképe, madártávlatból, esteledik, a házakból itt-ott sápadt fény szűrődik ki. Ahogy a kamera az egyik házra közelít egy kisfiú tűnik fel, aki épp kinéz az ablakon, kint esik a hó. A következő pillanatban már az arcát látjuk, szomorú. A gyönyörűen feldíszített, kivilágítatlan karácsonyfa előtt áll, a fa alatt ajándékok sokasága. A kisfiú mellett egy nagy, hosszú-szőrű, szelíd, mackóforma kutya ül, egy bobtail, ülve is szinte a kis gazdi válláig ér. A kisfiú kedvesen megöleli a kutyus fejét és elmosolyodik, majd összenéz az anyukájával, aki a konyhapultnál ül és a tabletjén dolgozik. A kisfiú már a konyhaajtóban áll és mikor látja, hogy anyja nem foglalkozik vele, szomorúan lehajtja a fejét.
A következő pillanatban az anya legnagyobb vágyálmát látjuk, papírok hullanak az égből, ki tudja, talán író és ezek a könyvének a már megírott lapjai… A kisfiú továbbmegy, a nővére szobája előtt áll, aki az ágyán ül és szelfizik, azaz a mobilja segítségével magát fotózza, közben észre sem veszi a kisöccsét. Megint egy álomkép: a lány barátai tűnnek fel, mindenki egyedül egy-egy széken vagy egy asztalnál, mindnyájan mobiloznak és a lány rengeteg lájkot, szívet és mosolyjelet kap tőlük.
A következő pillanatban a kisfiú már az apukáját nézi, aki szintén a mobiljával van elfoglalva, ő is egy álomképbe merülve: épp gólt lő valamilyen jeles focimérkőzésen ezernyi néző csodálatától övezve. Már azt látjuk, amint a kisfiú kiábrándultan gubbaszt a karácsonyfa előtt, arcát a tenyerébe hajtja, mellette fekszik a kutyus, egymást nézik. Aztán a fiúcska a felnéz a fára és behunyja a szemét. Ebben a pillanatban ismét feltűnik a város képe és hirtelen fények gyúlnak a házakban, igazi karácsonyi fények. Ahogy kis hősünk szemét újra kinyitja, az ő fájuk is felragyog, majd az egész lakás is, mire a kisfiú boldogan elmosolyodik.
Ebben a pillanatban a családtagok leteszik a telefonjukat, tabletjüket, az apa ölbe kapja kisfiát, az anya pedig puszit nyom az arcára és végül mindnyájan együtt leülnek a családi asztalhoz.
Aztán elhangzik egy mondat, amit érdemes meghallgatni, úgyhogy nem írom le.
S. Tóth Erika
audionarrátor, kommunikációs munkatárs
Mobil: +36 30 755 6983
Cranach nyomában a kispesti művészekkel
„Hogy miért éppen Cranach nyomában? A reformáció korából egy olyan művészt kerestünk, aki a XX. és XXI. századra is hatással bír. Képeinek témái, formamegoldásai messze túlmutatnak korán. Erotikus nőalakjai, a hamis szerelmet bemutató képei, a horrorisztikus megkorbácsoltatás, az örök ifjúság utáni vágy képei egy mai Oscar-díjas fim világát idézik. A festőcsalád műtermében a képek a „szabad szemmel“ való festési elv alapján készültek, miközben a XV. század elejétől kezdve számos művész optikai segédeszközök – azaz tükrök és lencsék – segítségével vetített képeket hozott létre. Egy részük e vetített képeket közvetlenül rajzok és festmények alkotására használta fel. A világ megfestésének ez az új módszere hamarosan széles körben elterjedt. Az évszázadok során nagyot fejlődött optikai eszközök szerepét ma már a komputerizáció adta lehetőséggel a digitális technika váltja fel. A mai napig tart e két művészi szemlélet jelenléte, mely kiállításunkra is jellemző” – írja a kiállítás katalógusában a Helikon vezetője, Skoda Éva festőművész.
A reformáció 500. évfordulója alkalmából sok kiállítást rendeztek országszerte, ám a Helikon megközelítése – az, hogy az 1472–1553 között élt nagy német festőhöz kapcsolódva szólította meg a művészeket – különleges. Luther Márton ötszáz éve függesztette ki 95 pontból álló tételeit a wittenbergi vártemplom kapujára. Ekkor már Wittenbergben élt Lucas Cranach, aki ebben az időszakban már sajátosan kimért, hűvös stílusban festett. Ugyanekkor élt, dolgozott a német föld legnagyobb XVI. századi művésze Albrecht Dürer, s már hírneves művész volt a később Londonba költöző ifj. Hans Holbein, a páratlan képességű arcképfestő. Dürer mélyen vallásos személyisége áthatotta művészetét, a reformáció folyamatai azonban lassan nem csak a közgondolkozást, az Istenhit gyakorlásának módjait, de az életformát, s ezzel együtt a művészetet is átalakították. Cranach tevékenysége illeszkedik ebbe a folyamatba, aki sok portrét készített Luther Mártonról is. Cranach festői munkássága bizarr megoldásokkal is telítődik, ám életközelisége megújítja a festészetet, a sajátos német manierizmus képviselőjeként. Piktúrájában helyet kap egy erősen szubjektív, sokszor a korábbival szembehelyezkedő felfogás. Lassan ötszáz év távlatából Cranach jelentheti a művészi magatartás megújulását, tevékenysége elszakítható a reformáció szolgálatától, művészete jelképpé válhat. Cranach nyomába lépni nem lehet, Cranach művészi magatartásának szuggesztiója hathat e kor művészeire is. Kispest alkotói megkísérlik ezt a művészi magatartást példának tekintetni. Ötszáz évvel ezelőtt elindul az európai kereszténység megújulásának, átalakulásának revolúciója, ötszáz év elteltével fontos keresni a gondolati, művészi tradíciót, mely elengedhetetlen az innovációhoz.
Kiállítók: Bereczky Ildikó, Duffek Tivadar, Haraszty István, Haraszty Zsófia, Hernádi Paula, Homoki Anikó, Horváth Péter, Horváth Tamás, Janisch Kornélia, Lach Sándor, Mazalin Natália, Molnár Kriszta, Németh Róbert, Nikmond Beáta, Pál Csaba, Raj Csaba, Ruttkay Sándor, Skoda Éva, Takács Szilvia, Tényi Sarolta, Thomai Ioannidou, Varga László, Zálogh Sándor.
A kiállítás különlegessége, hogy a Nagy Balogh János Kiállítóteremben most először, minden műtárgynak van Braille -írásos felirata, mely élményszerűbbé, önállóbbá teszi a kiállítás megtekintését. Az ötlet Mazalin Natália műveihez kapcsolódik, aki, egy bibliai idézetet dolgoz fel két munkáján. Az idézeteket a Vakok Állami Intézetének munkatársai segítettek Braille-írással átírni, melyek közvetlenül megjelennek munkáin. De külön, kiemelve is olvasható.
A tárlatvezetésen Mohay Orsolya művészettörténész mellett több képzőművész jelen volt. Skoda Éva festőművész, Bereczky Ildikó grafikusművész, Janisch Kornélia keramikusművész, Tényi Sarolta keramikusművész, és Varga László fotóművész, akik autentikusan tudtak segíteni munkájuk megértésében, illetve azok láthatóvá, érzékelhetővé tételében.
A kiállítás nagy élmény volt számunkra. Köszönjük a kispesti művészeknek, és Mohay Orsolyának, hogy ismét egy felejthetetlen délutánt szereztek klubtagjainknak!
Bernát Zsuzsanna és Puchnyák István
közösségi civilszervezők
Puccini: Bohémélet akadálymentesen
A kép forrása: http://90decibel.org
Az előadás december 27-én lesz, 11 órától az Erkel Színházban.
A 2 felvonásos operát a látássérülteknek rendhagyó és úttörő módon 2 narrátor közreműködésével akadálymentesítünk!
Kedvezményes jegyár: 1500 forint
Vannak legendás operák. Ilyen ez a fiatal párizsi bohémek történetét elmesélő Puccini-mű, amelyben az operairodalom egyik legszebb románca egy kialudt gyertyával és egy elveszett kulccsal kezdődik.
Vannak továbbá legendás operaelőadások, mint például ez a Nádasdy Kálmán-rendezés, amely Oláh Gusztáv varázslatos díszletében már-már színháztörténeti bravúrral 1937 óta van az Operaház műsorán és ezidáig 882 előadást ért meg. Van, amin nem fog az idő. Ezen a csodálatos előadáson bizonnyal nem fogott.
Már és még lehet jelentkezni a tavaszi Vaktúra No.6-ra, melynek desztinációja Európa egyik legizgalmasabb városa, Amszterdam.
Jegyrendelés és bővebb információ a programokról az alábbi e-mail címen és telefonszámon kérhető: info@90decibel.org
06 20 958 8688
Az előadásra minden érdeklődőt szeretettel várunk!
Audionarrációs kérdezz-felelek (5. rész)
Jelenleg ugyan nincsenek a Holdvilág Kamaraszínházzal együttműködve általam narrált előadások, de az Erste Bank “Higgy magadban!” elnevezésű pályázatának keretében éppen azért küzdök, hogy újra a narrátori fülkéből közvetíthessem a színpadi eseményeket. Nagyon nagy segítség lenne, ha Ön is támogatná a pályázatomat egy szavazattal, köszönöm! Már csak két napig lehet szavazni!
Samu Attila kollégám visszajelzésének különösen örültem és érdekes módon éppen azért, mert kevésbé volt pozitív, mint az eddigiek. Ezzel sikeresen rávilágított egy az audionarrátorok körében már nem ismeretlen tapasztalatra, miszerint “ami az egyik látogatónak tökéletesen megfelel és elegendő, az a másiknak esetleg kevés”, mert ahány ember, annyi igény és a narrátor, minden igyekezete ellenére is csak korlátozott mértékben képes alkalmazkodni ezekhez az igényekhez. Ez annál is inkább így van, mivel a narrációs szövegek mennyiségét az adott előadás szövegkeretei határozzák meg – lévén a narrátor csak akkor beszélhet, ha a színpadon némajáték van és ha ez nem sikerül, narratív csúszások, szövegre-beszélések fordulnak elő.
1. Hogy érezted magad a kulisszabejáráson? (Elegendő volt a személyi segítés? Mindent meg tudtál vizsgálni közelebbről? Minden kérdésedre választ kaptál?)
Szemely szerint mindenre választ kaptam nagyon jól éreztem magamat.
2. Hallható, érthető és értelmezhető volt a narráció az előadás alatt?
Hallható volt a narráció az értelmezhetőség nem mindig volt jó. Volt, hogy kitolódott a narrálás!
3. Elegendő volt a narráció mennyisége vagy többet igényeltél volna?
Valamennyivel több narrációra lett volna szükség!
4. Zavarta a narráció a színpadi szöveg érthetőségét?
Szerintem nem zavarta!
5. Értelmezhető volt a mozgások leírása?
Számomra igen mivel van látás maradványom!
6. Be tudtad azonosítani a színészek hangját a karakterüknek megfelelően az előadás alatt?
Igen be azonosítható volt a színészek hangja!
7. Van bármilyen igényed, ötleted a narráció kapcsán, amit szívesen megosztanál velem?
Valamennyivel több narrációra lett volna szükség jobban ki lehetne fejteni bizonyos effekteket!
Köszönöm a válaszadást!
A www.facebook.com/vgykeaudionarracio oldalon további véleményeket, narrációkat, programajánlókat és egyéb érdekességeket talál, látogasson el oda is, szeretettel várom! Kérdése van az audionarráció kapcsán? Írja meg nekem a vgyke.audionarracio@gmail.com e-mail címen, szívesen válaszolok!
S. Tóth Erika
audionarrátor, kommunikációs munkatárs
Mobil: +36 30 755 6983
André Derain: Halászkikötő
André Derain (Chatou, 1880.június 10. – Garches, 1954. szeptember 8.) francia festő, szobrász, a 20. századi francia festészet egyik kiemelkedő alakja.
1898-1900-ig a Carriére Akadémiára járt, itt ismerkedett meg Henri Matisse-szal. Fontosabb volt azonban Maurice de Vlaminck-kel való találkozása, akivel később közös lakást béreltek Chatou-ban. Vlaminck lelkesedése, hogy a színt tegyék meg az expresszivitás elsődleges hordozójának, Derain-re is átragadt. 1905-ben Collioure-ben együtt dolgozott Matisse-szal. Derain van Gogh-ot és a neoimpresszionizmust összegezve az újabb hatásokkal jutott el a táj harmonikusan dekoratív ábrázolásáig. Színei határozott kontúrokkal körülfogott, nagy felületekké olvadnak.
Alább meghallgatható a hangos festmény:
A hanganyag Miks Csaba munkája, készült a Mixcsaba Stúdióban. A narrációt írta és elmondja: S. Tóth Erika
A narráció, írott formában
Jellegzetesen expresszionista, neoimpresszionista festmény, a színeké a főszerep, úgy bánik velük a festő, akár Matisse, nem az életszerűséget, a hitelességet szolgálják, hanem a kontraszthatások ábrázolását, egy intenzív benyomást, egy pillanatnyi hangulatot, egy kellemesen álomszerű élményt. Valóban egy halászkikötőt látunk egy párás és meleg, zsúfolt, zsibongó mediterrán öbölben. A háttérben kis tengerparti házikók sorakoznak, akár az építőkockák, a nézőhöz közelebbi parton pedig tizenegy, árbocos halászcsónak ringatózik lágyan, leengedett vitorlákkal, kis csoportokban. Mögöttük két másik csónak igyekszik épp a kikötőbe, terebélyes háromszögforma vitorlájuk a szélnek feszül. A halászok egy része még hajójában tevékenykedik, kiköti azt, társaival beszélget, mások párba állva hordják a rakományt – talán a közeli piacra, ami már nem látható a képen. Az alakokat a festő csak érzékelteti, nincsenek kirajzolva, jól megkomponált festékfoltok csupán, az arcukat se látni, kicsit mintha felülnézetből szemlélnénk az eseményeket. Ez a foltos, maszatos, bizonytalan kontúrozottság jellemzi az egész festményt, a barátságos narancsszín hajók spenótzöld árnyékait a sötéten kéklő víz felszínén és az ugyancsak narancsos parti fövenyt, ami szinte belemosódik a zavarba ejtően kék tengerbe.
Tetszett a narráció? Írja meg nekem a vgyke.audionarracio@gmail.com e-mail címen! Szívesen tájékozódna tovább a témában? Megteheti a https://www.facebook.com/vgykeaudionarracio/ oldalon, ahol további narrációkat, élménybeszámolókat, programajánlókat és egyéb érdekességeket talál. Várom szeretettel!
S. Tóth Erika
audionarrátor, kommunikációs munkatárs
Mobil: +36 30 755 6983
Futárfelmérés XI.
A kép forrása: iho.hu
A 41-es számú villamos a Bécsi út – Vörösvári út és a Kamaraerdei Ifjúsági Park között, míg a 42-es villamosjárat a Határ út metróállomás és Kispest Tulipán utca között közlekedik.
Ez utóbbi járat elég rövidke, a két végállomást is beleszámolva mindösszesen 7 megállóval rendelkezik. Talán a nem túl frekventált elhelyezkedésének “köszönhetően” van ezen a vonalon igen kevés kijelző, illetve beszélő gyalogosátkelő telepítve. Pozitívum, hogy ezek legalább megfelelően működtek. Most nem térnék ki a már unalomig ismételt hangerő anomáliára, amit már többször részleteztem, lényeg azonban, hogy itt is szükséges lenne hangosítás, hogy a forgalom zaja kellően ellensúlyozva legyen.
A 41-es számú járat már lényegesen nagyobb útvonalat jár be. Aki a harmadik kerületből szeretne eljutni a Kamaraerdei Ifjúsági Parkba, annak szerintem nincs is ideálisabb tömegközlekedési alternatíva. Mivel mind a III., mind pedig a XI. kerület jól el van látva kijelzőkkel és beszélő gyalogátkelőkkel, melyeket más villamos- és HÉV-vonalak kapcsán már korábbi cikkeimben kielemeztem, így ezek részletes elemzésére most nem térnék ki.
Talán csak annyit emelnék ki, hogy a legutóbbi, más járatok bejárása során tapasztalt, a kijelzők és gyalogos átkelők hangerőproblémáit részben sikerült orvosolni. Egyéb hibajelenségeket nem tapasztaltam a fenti két vonal kapcsán.
Természetesen továbbra is várom minden kedves olvasó érdemi észrevételét, javaslatát, jelzését a futarfelmeres@gmail.com E-mail címre.
Nagy László
Látod, hogy nem látod?
Elöljáróban annyit, hogy a táborban van egy színes és izgalmas magánkiadvány, amiben megörökítjük az előadásokat. Az hallgatóság egyik kedves tagja az általam elmondottakból írt egy összefoglalót. Érdekes a saját előadásom visszhangját olvasni, ritkán ismerheti meg az ember ennyire részletesen, hogy miként csapódik le másokban az, amit át próbál adni.
Íme, az összefoglaló
Réges-régen, egy viszonylag közeli galaxisban Erika tartott előadást az audionarrációról. Ez alatt legtöbbször a kulturális akadálymentesítést értjük, azaz annak megoldását, hogy például egy film, vagy egy színdarab ugyanolyan érthető és élvezhető legyen egy látássérült, mint egy látó ember számára. Erika a színházról, festészetről és filmről beszélt, a narráció hogyanjáról, nehézségeiről és helyzetéről. Szóba került az élő narráció és az előre megírt narráció közti különbség is.
Az audionarrátor nagyjából úgy dolgozik, ahogy egy pörgős könyv narrátora: elmondja a lényeget, és hanyagolja a lényegtelent, éppúgy, mint a hosszú monológot a saját érzelmeiről. Persze, a teljes objektivitás élettelenné tenné a szöveget, így az audionarrációt akár az egyensúlyozás művészeteként is felfoghatjuk, objektív láttatás és szubjektív érzékeltetés között.
Kétszeresen óvatosan kell bánni a színekkel, egyrészt a fentebb írt szubjektivitás, másrészt a született és szerzett, vagyis később megvakult emberek közti különbség miatt. A született vakok sosem láttak színeket. Bár ismerik a „fűzöld”, „égkék” fogalmát, de csak mert megtanulják, mint állandó jelzős szerkezetet, a színnek valódi tartalma nincs számukra, legalábbis vizuális értelemben. A legtöbb szín, árnyalat semmit nem jelent számukra – én sem tudom, milyen színt jelöl a bézs, hát akkor ők?
Haladjunk sorban, és kezdjük a közepe helyett az elején. Erika először a színházas audionarrációról, ezzel kapcsolatos saját élményeiről mesélt. Az audionarráció úgynevezett timecode-okat alkalmaz, azokat az időréseket használva ki, melyek szöveg- és hangeffekt-mentesek, ezekbe illeszti be a vak néző számára az értelmezést segítő kiegészítő információkat. A színdarab azért bonyolultabb pl. egy filmnél, mert ezek a szünethelyek folyamatosan változnak. A színészek elfelejtik a szöveget, máshogy mondják, ezáltal az előre megírt narráció csúszik. Épp ezért több narrátor a színházi eseményeket élőben, rögtönözve közvetíti.
Mivel a szereplők tetteinek narrálásán túl nincs idő beleszőni a díszlet és jelmez bemutatását, ezért a színházi narráció több lépésből áll. Az első, az előnarráció, egy internetre felkerülő hanganyag (maximum 15-20 perc), itt praktikus információk (időpont, helyszín), illetve vizuális és egyéb háttér-információk hangzanak el (jelmezek, díszlet, szereplők jellemzése, kontextus, stb.). Mi egy mesejáték előnarrációját hallgattuk meg.
A második lépés a kulisszajárás, itt a látássérültek a narrátor segítségével élőben is megismerkednek a díszlettel, a színpadtérrel és a kellékekkel. Ugyanekkor találkoznak először a színészekkel is, hogy a hangjukat összeköthessék a karakterrel, így később, az előadás alatt is könnyen felismerik, hogy• épp ki beszél. A harmadik fázis maga a színdarab, illetve az az alatti követőnarráció. A narrátor kihasználva az alkalmas pillanatokat, elmondja a fontos, egyébként csak látható információkat. Ezt a látássérültek egy’ fülhallgatón át követhetik, így nem zavarják az éplátó nézőket sem.
A negyedik fázis opcionális, alkalmi. Ez a kölcsönös visszajelzés lehetősége; az alkotók (rendező, színészek, stb.) az előadás után leülnek beszélgetni a látássérült nézőkkel, akik így- elmondhatják tapasztalataikat, amikből az alkotók tanulhatnak, de válaszolnak a felmerülő kérdésekre is. Ez az utolsó fázis azért fontos, mert a narráció, mint akadálymentesítési alternatíva gyerekcipőben jár kis hazánkban, nincs narratori képzés, vagy akadémikus szinten álló, tanítani tudó audionarrátor. Erika is a látássérültekkel való közös munkája során és autodidakta módon sajátította el tudása jó részét, amiben segítségére volt Tóth Cecília is, a Pesti Magyar Színház állandó audionarrátora. A Pesti Magyar Színház jelenleg az egyetlen olyan teátrum, ahol az akadálymentesítés nem pusztán alkalmi, hanem állandó, a teljes repertoárra kiterjedően.
Filmeknél egyaránt lehetséges az élő vagy a felvett narráció, filmeknél szerintem inkább az utóbbi praktikus. Mi a Gattaca első pár percét néztük meg, amin keresztül Etika rávilágított a narrálás nehézségeire. A színek problematikája viszont sehol nem olyan kirívó, mint a festészet esetében. Ez az a művészeti ág, ami látássérültként teljességgel befogadhatatlan. Ha egy festmény egy érzékletet, egy’ pillanatnyíságot, egy benyomást hivatott megörökíteni, lehet-e azt úgy7 narrálni, hogy nem visz bele a narrátor szubjektív tartalmakat? Erika kihívásként tekint a problémára, és az elhangzó részlet alapján a válasza: nem lehet. De nem is kell.
A beszámolót írta: Kunos Anna
A csatolt képeken a tábori kiadvány két élénk narancssárga oldala látható, rajta fekete betűkkel a fenti cikk szövege.
Kérdése van az audionarráció kapcsán? Írja meg nekem a vgyke.audionarracio@gmail.com e-mail címre, köszönöm! Szívesen olvasna hasonló beszámolókat? Érdeklik nézőim, olvasóim visszajelzései, esetleg kedvcsinálók, ismertetők kulturális eseményekről? Esetleg festményekről, fotókról, videókról készült narrációk érdeklik? Látogasson el a https://www.facebook.com/vgykeaudionarracio/ oldalra, szeretettel várom!
S. Tóth Erika
audionarrátor, kommunikációs munkatárs
Mobil: +36 30 755 6983
„Közösséget építünk – Egy látássérült szervezet élete” – a könyv képernyőolvasóra készített változata is elérhető
