A kép forrása: http://sunrise.mizuglonk.hu
Zugló Önkormányzata a H2020 Sunrise nyertes projektje keretében a zuglói lakókkal közösen szeretné elkészíteni Törökőr mobilitás tervét. Ehhez készített egy a helyiek igényeit, véleményét felmérő kérdőívet vakbarát verzióban. Ennek kitöltésére van most lehetőség:
Kérdőív:
https://kwiksurveys.com/s/mm7qq9Ca#/0
Térkép, ahol a javaslatokat jelölni lehet:
http://sunrise.mizuglonk.hu/#terkep
A kép forrása: http://sunrise.mizuglonk.hu
Zugló Önkormányzata a H2020 Sunrise nyertes projektje keretében a zuglói lakókkal közösen szeretné elkészíteni Törökőr mobilitás tervét. Ehhez készített egy a helyiek igényeit, véleményét felmérő kérdőívet vakbarát verzióban. Ennek kitöltésére van most lehetőség:
Kérdőív:
https://kwiksurveys.com/s/mm7qq9Ca#/0
Térkép, ahol a javaslatokat jelölni lehet:
http://sunrise.mizuglonk.hu/#terkep
A személyes Facebook-profilomon is minden közzétett fotót narrálok és nem egy ezek közül már egyesületünk hírlevelében is megjelent. Így jöttem rá arra is, hogy magamról írni egyike a legkülönösebb narrációs feladatoknak. Ha megengeded, ezúttal egy újabb bensőséges pillanat képével ajándékozlak meg. 2016 szeptemberében volt az esküvőm és ez alkalomból írtam az alábbi narrációfüzért, melynek legfontosabb eleme egy művészien megkomponált fotó, magáról a polgári ceremóniáról, érezd magad beavatva! Előtte egy kis bevezető, csak a hangulat kedvéért.
A helyszín a XII. kerületi házasságkötő, a Barabás Villa, melynek gyönyörű előudvara macskakővel borított, oldalt fák és bokrok tarkítják, közepén kör alakú szökőkút díszeleg, körötte pázsit. Nagy állóablakain kék zsalugáter figyeli az utcafrontot. A középső zsalugáter, négyelemű hófehér oszlopsor előugró árkádja mögül tűnik fel, az oszlopfőket klasszicista műgonddal faragták. Az épület, ennek a központi elemnek köszönhetően görögös hatást kelt, akár egy panteon. A hely egyszerre fennkölt és hívogató, tökéletes helyszín egy esküvőre.
A hátsó udvar, ahol a ceremóniát tartják tágas, téglalap alakú, ugyancsak macskakő burkolattal, elől pár lépcsős emelkedő után egy elkülönített udvarrésszel, akár egy kis színpad. Fehéres, pasztell-sárgás természetes mészkőtéglákból épített fal szegélyezi, itt ér véget az udvar. Mikor leülnek a vendégek a fehérrel borított székekre, az emelvény felé néznek, ahol egy hosszú asztal áll a lépcsőnek és a hátsó falnak merőlegesen. Szemben az asztallal négy szék található, a párnak és a két tanúnak, így a vendégek oldalról látják az eseményeket. A négy szék mögött hosszú lépcső vezet fel egy kis árnyas parkba, ahol a szűrt fényben gyönyörű fotókat lehet készíteni. Ez a park még a Villa területéhez tartozik.
A fotón, amit magunkról választottam felülnézetből látszunk a párommal, Danival és a két tanúval, az imént említett székeken ülve. Középen mi, oldalunkon a tanúnkkal, nekem a nővérem, Andi, Daninak az öccse, Gábor. Danin pasztell-szürke öltöny mellénnyel, fehér ing és lazacszín nyakkendő, zakózsebében pici halványzöld és narancssárga textilvirág, épp csak kikandikál. Én ragaszkodtam hozzá, hogy megtörve a klasszikus elvárásokat, ne fehérben legyek, a ruhámmal egy álmom vált valóra. Nagyon halvány barackos árnyalatú hosszú, földig érő, a mellkas- és vállrésznél virágokkal díszített, áttetsző organza anyaggal, ez teszi különlegessé. A ruha felső része azonos színű gyöngyökkel és csipkével futtatott, ehhez passzolnak a kiegészítők, melyek viszont fehérek. Gyöngysor a nyakamban, karkötő, kis gombfülbevaló, a hajamban pici virágcsatok, egy apró-gyöngyös fátyolszerű hajháló a kiengedett tincsek közé rejtve és egy gyöngyös hajtű. A fotón a felülnézeti perspektívának köszönhetően jellegzetesen kitűnik a frizurámban a cikk-cakk választék. Ölemben a menyasszonyi csokrot tartom, narancsos, bordós és fehér virágokból állította össze a virágkötő, feldobva és kiemelve a pasztell színek visszafogottságát. A szirmok közül itt-ott fehér gyöngyök bújnak elő. Az anyakönyvvezetőt hallgatjuk, mégis mintha kicsit befelé figyelnénk, arcunk elmélyülést tükröz. A fotós rendkívüli érzékkel kapta el a pillanatot, ezúton is köszönjük. A fények, a környezet valahogy mintha pont hozzánk és a ruhánkhoz idomulna, minden a helyén van. Ez a kép tökéletes mementója ennek a különleges pillanatnak.
Tetszettek a narrációk? Írja meg nekem a vgyke.audionarracio@gmail.com e-mail címen, köszönöm! Látogasson el a www.facebook.com/vgykeaudionarracio oldalra is, itt további narrációkat, programajánlókat és egyéb érdekességeket talál, várom szeretettel!
S. Tóth Erika
audionarrátor, kommunikációs munkatárs
Mobil: +36 30 755 6983
Idézem, amit Orsinak írtam:
“A látássérült ismerősöket tiszteletben tartva, azt is leírom, amit te bizonyára tudsz magadról, ha nem bánod. 🙂 Fekete-fehér, térdig érő, kosztüm van rajtad, követi karcsú alakodat. Az eleganciát nem csak a forma, de a minta is kiemeli, a fekete alapon különös gonddal tervezték a fehér részleteket, a nyak “v” kivágásánál és azt kiegészítve egy vízszintesen a mellkason végigfutó sávval, mely két oldalt a derék és a csípő ívén ugyancsak “v” alakban leszaladva folytatódik, darázsderekat kölcsönözve a ruha viselőjének. A kosztümhöz kis fehér boleró és fekete harisnya is tartozik, utóbbit ezen a képen nem látjuk, mert közelről, deréktól fölfelé lettél lefotózva.
Nem tudom megállni, hogy a gondosan összeválogatott kiegészítőkről is szót ejtsek, mert azok még az esküvői kavalkádban is feltűntek, annyira gyönyörűek és olyan jó az összhatásuk. Bal oldalt a bolerón egy nagyjából tenyérnyi méretű piros virágkitűző, hozzá egy törtfehér, kerek csipkehatású fülbevaló és egy ugyancsak csipkejellegű fekete karkötő. Nyakadban, alig észrevehető, finom ezüstlánc és a mikrofont tartó kezeden gyűrű, azt hiszem ugyancsak ezüst.
Ez már a lagzi karaoke programja, énekelsz. Arcod átszellemült, érződik, hogy szereted ezt a pillanatot, hogy elemedben vagy a “színpadon”. A háttér elkent félhomályában téged fény, szinte aura vesz körül és ez nem véletlen. Aki csak a képet látja, nem tudhatja, de mi, akik ismerünk, pontosan tudjuk… Ha te mikrofont ragasz, nem afféle karaokis-együttérző, elnéző tiszteletből hallgat némán a közönség, inkább a csöndes ámulat fojtja beléjük a szót. Meg kell hagyni, vitted kűrt, köszönjük!. 🙂 ”
Fotó: Béres Márton
Ennek az írásomnak egyébként utóélete is van, ugyanis a soraim nyomán kaptam a megtisztelő felkérést egy volt kolléganőmtől, hogy narráljam lélegzetelállító menyasszonyi ruháját. A megkeresést és a narrációt az alábbi két cikkben osztottam meg a nagyérdeművel:
http://www.vgyke.com/hir/egy-meghato-keres/
http://www.vgyke.com/hir/alomszep-menyasszony/
Tetszett a narráció? Írja meg nekem a vgyke.audionarracio@gmail.com e-mail címen, köszönöm! Látogasson el a www.facebook.com/vgykeaudionarracio oldalra is, itt további narrációkat, programajánlókat és egyéb érdekességeket talál, várom szeretettel!
S. Tóth Erika
audionarrátor, kommunikációs munkatárs
Mobil: +36 30 755 6983
Ahogyan azt már a múlt heti rovatban is jeleztem, a futárfelmérés ezen részében a budai fonódó villamosvonal még meg nem vizsgált vonalával fogok foglalkozni. Konkrétan a 41-es, a 61-es, az 56-os, valamint az 56A jelzésű villamosjáratokkal.
A 41-es számú villamos a Bécsi út – Vörösvári út és a Kamaraerdei Ifjúsági Park között közlekedik, a Bécsi út és a Móricz Zsigmond körtér között gyakorlatilag ugyanazon a vonalon közlekedik, mint a 19-es villamos.
A 61-es, és 56A jelzésű villamosok a Móricz Zsigmond körtér és Hűvösvölgy között közlekednek, az 56-os villamos pedig a Város háza tér és Hűvösvölgy között.
A három fenti villamosjárat útvonala a Déli pályaudvar és Hűvösvölgy megállók között gyakorlatilag megegyezik, az 56 és 65A jelzésű villamosok útvonala pedig a Móricz Zsigmond körtér és Hűvösvölgy megállók között mutat tökéletes egyezést.
Tapasztalatom szerint mind a kijelzők, mind a beszélő gyalogátkelők megfelelően működtek, csak a már korábban is vázolt “problémák” merültek fel, miszerint a régi két gombos távirányítók nem minden esetben kezelik az újabb kijelzőket, valamint a forgalmasabb csomópontokon elhelyezett kijelzők illetve információs táblák hangereje a forgalom zajához mérten lehetne kicsit hangosabb is.
Továbbra is azt javaslom minden kedves látássérültnek, hogy ha csak a régi két gombos távirányítóval rendelkezik, szerezzen be egy újabb négy gombos modellt, saját tapasztalataim alapján lényegesen jobb hatásfokkal kezeli a kijelzőket, illetve a beszélő információs táblákat, mint a régebbi változat. A beszélő gyalogátkelők vonatkozásában továbbra sem tapasztaltam lényegi eltérést a két távirányító használhatósága között.
Továbbra is kérek mindenkit, hogy véleményét, észrevételét jelezze a futarfelmeres@gmail.com e-mail címre írt elektronikus levél formájában.
A kép forrása: 24.hu
Nagy László
Nem csak a narráció magyarországi fejlődéséről és jelenlegi helyzetéről hallhatnak a jelenlévők, de megismerkedhetnek a narráció és a narrátori munka gyakorlatával is konkrét példákon keresztül, a művészet minden területéről.
Emellett Koltai Judit, a Holdvilág Kamaraszínház művészeti vezetője és színésze személyében egy klasszikus értelemben vett “színházi ember” izgalmas történeteibe is bepillantást nyerhetnek az érdeklődők, a kulisszákon innen és túl. Mindig tudni szeretted volna pl., hogy mi van, ha egy színész elfelejti a szöveget előadás közben vagy rossz helyen jön be a színpadra? Érdekelt, hogy miképpen zajlik egy próbafolyamat az olvasópróbától a főpróbáig vagy, hogy mit kezd egy színész a lámpalázzal? Ha ilyen és ehhez hasonló kérdések foglalkoztattak valaha, a legjobb helyre jössz, látogass el az újpesti klubra!
Időpont: 2017. november 8. szerda, 15 óra
Helyszín: Ady Endre Művelődési Központ (1043 Bp., Tavasz utca 4.)
Vendégeink egy különleges bejelentéssel is készülnek, amit elsőként a jelenlévő klubtagok hallhatnak!
A szervezők: Kulman Tiborné Era és Széles Attiláné Panka, valamint vendégeik: Koltai Judit és S. Tóth Erika mindenkit szeretettel várnak!
Kérdése van a narráció kapcsán? Írja meg nekem a vgyke.audionarracio@gmail.com e-mail címen! Látogasson el a https://www.facebook.com/vgykeaudionarracio/ oldalra is, ahol további programajánlókat, élménybeszámolókat és narrációkat talál festményekről, fotókról, videókról, valamint sok egyéb érdekességet. Várom szeretettel!
S. Tóth Erika
audionarrátor, kommunikációs munkatárs
Mobil: +36 30 755 6983
A csoport elfogadhatatlannak tartja, hogy e beruházás keretében nem lesz akadálymentes a Dózsa György úti állomás. A lezárás napjára egy különleges beszélgetéssel készülnek, melyet az “Eleven Emlékmű – az én történelmem” csapata segítségével valósítanak majd meg. Szó lesz a metrófelújításról, annak következményeiről a mozgássérült emberek, illetve általánosságban az utazóközönség mindennapjaira nézve, illetve terveik szerint kitérnek majd arra is,hogy hogyan jelenik meg a szolidaritás hiánya a döntéshozók részéről. A moderátor Galgóczi Péter lesz.
“Célunk, hogy megmutassuk, a főváros vezetése messze jár a valóságtól, amikor azzal magyarázza teljes akadálymentesítés hiányát, hogy a mozgássérült utasok száma csupán ezrelékben kifejezhető.” – olvasható felhívásukban. A beszélgetésbe bármikor be lehet majd csatlakozni, mindenkit várnak, aki egyetért azzal, hogy a rekonstrukció után a hármas metrónak mindenki számára egyformán hozzáférhetővé kell válnia.
Aki egyetért a célokkal, gyújthat majd egy mécsest is, amivel jelképesen elgyászolják a főváros vezetésének szolidaritását mindazok felé, akiknek az életét megkönnyítené a metró akadálymentesítése.
A rendezvény időpontja: 2017. november 3. 16:00-20:00
Helyszíne: Dózsa György úti metróállomás (aluljáró)
Az Eleven beszélgetésre 17 és 19 óra között kerül majd sor. Előtte és utána lehetőség lesz kötetlenül beszélgetni az érintettekkel, valamint mécsest gyújtani a szolidaritás jegyében.
A kép forrása: a szervezők facebook-oldala
Mi is ez pontosan? Nos, a büszkeségem, ahogy az a címben is olvasható. 🙂 2016 nyarán egy sci-fi rendezvényen adtam elő az audionarráció témájában és szerettem volna valami stílszerű anyagot vinni erre a különleges alkalomra, így született ez a kis projekt. Maga a film egyébként az egyik kedvencem, azt is mondhatnám, hogy ars poeticám, azaz hitvallásom. Hogy miért? Mert hiszek benne, hogy elhivatottsággal és kitartással bármi elérhető.
Ahhoz, hogy a narráció érthetővé váljon, nem árt egy kis előzetes, íme. A főszereplő, Vincent, aki Jerome Morrow álarca mögé bújik, azért nem lehet önmaga, mert nem “tökéletes” a tökéletesek világában. Úgy is mondhatnánk, fogyatékossággal él. Ebben az alternatív, de csöppet sem elképzelhetetlen jövőben az embereket a génállományuk alapján különböztetik meg egymástól. A diszkrimináció alapja, hogy valaki természetes úton született vagy a körzeti genetikus közreműködésével látta-e meg a napvilágot, “rendelésre”.
Vincent klasszikus szerelemgyerek, aki a ditroiti riviérán fogant egy romantikus estén. A mi világunkban átlagos lenne, de itt “hátrányos helyzetű”. Már születésekor tudható, hogy nagyon rossz esélyekkel indul ebben a vér- és vizeletminták meghatározta világában. Rövidlátó, gyerekként gyakran betegeskedik és szívbetegségre hajlamos, mégsem adja fel a küzdelmet, az az álma, hogy űrhajós lehessen. A helyzete gyakorlatilag kilátástalan, a génjei elárulják – hiába tanul és edz megállás nélkül, nem kap, nem kaphat esélyt.
Végül úgy dönt, illegális eszközökhöz nyúl. Bérbe veszi Jerome Morrow génállományát. aki bőr-, szőr-, haj-, vér- és vizeletmintákat gyárt neki, amivel Vincent becsalja magát Gattacára, egy űrkutatást végző központba. Itt kezdődnek a bonyodalmak…
https://www.facebook.com/vgykeaudionarracio/videos/770635776421804/
Fontos a videó bélyegképe is. A három főszereplő portréja látható rajta, elől Vincent (Ethan Hawke), kicsit mögötte, kvázi a válla fölött kitekintve Jerome (Jude Low) és Irene (Uma Thurman). Vincent és Irene arcának egyik felét egy grafikusan ábrázolt DNS-spirál takarja, szimbolikus többletet adva a fotónak. Tekintetük komoly, kifejező. Mögöttük egy henger alakú folyosó bejárata tűnik fel, de inkább csak érzékeltetésként, a történet ismerete nélkül nem is kivehető, hogy mit látunk, csak utólag nyer értelmet…
Tetszett a narráció? Írja meg nekem a vgyke.audionarracio@gmail.com e-mail címen! Szívesen tájékozódna részletesebben is a témában? Megteheti a https://www.facebook.com/vgykeaudionarracio/ oldalon, ahol további narrációkat, élménybeszámolókat, programajánlókat és egyéb érdekességeket talál. Várom szeretettel!
S. Tóth Erika
audionarrátor, kommunikációs munkatárs
Mobil: +36 30 755 6983
A budai fonódó villamos projekt megvalósítását követően 2016. január 16-tól a fenti két vonal meghosszabbodott, így észak- és dél-Buda között a villamos közlekedés jelentősen leegyszerűsödött.
A 17-es villamos a Bécsi út – Vörösvári úttól (nem messze az 1-es villamos végállomásától) a Savoya Parkig közlekedik. Maga a járat olyan fontos közlekedési csomópontokat érint, mint a Margit híd budai hídfő, a Széll Kálmán tér, a Déli pályaudvar, valamint a Móricz Zsigmond körtér. Mivel a villamos vonal maga a budai fonódó villamos projekt keretében lett felújítva illetve meghosszabbítva, ezért az akadálymentes kijelzők illetve beszélő gyalogátkelők kiépítettsége jónak mondható. Ez természetesen az én szubjektív véleményem. Lényegében elmondható, hogy a vonalon fellelhető minden kijelző és hangos gyalogátkelő működött, bár itt is ki kell emelnem, hogy a régebbi két gombos távirányítóval nem mindig tudtam működésre bírni a kihelyezett eszközöket, ez elsősorban a kijelzőkre vonatkozott, a hangos gyalogosátkelőknél továbbra sem tapasztaltam lényegi eltérést az új négy gombos, és a régi két gombos távirányító működése között.
Továbbra is úgy érzem, hogy a főbb közlekedési csomópontokban ezek a kijelzők, illetve közlekedési lámpák lehetnének kicsit hangosabbak, tekintettel a nagyobb forgalomra, és az ezzel együtt járó nagyobb zajterhelésre.
A kép forrása: http://egyker.blog.hu
A másik bejárt vonal a 19-es villamos vonala, mely szintén a budai fonódó villamoshálózat részét képezi.
A 19-es villamos is, akárcsak a 17-es járat a Bécsi út – Vörösvári végállomásról indul, és Kelenföld vasútállomás megállóig közlekedik. A két villamos járat a Margit híd budai hídfő megállóig közös pályán halad, a megállóik is megegyeznek ezen a szakaszon. A 19-es járat érinti a Batthyány teret, majd később a Móricz Zsigmond körteret is.
A két villamosvonal közös szakaszát nem számítva is jónak mondanám a 19-es villamos vonalának kijelző illetve beszélő gyalogosátkelő ellátottságát, bár érzésem szerint a Móricz Zsigmond Körtér és Kelenföld vasútállomás közötti szakaszra fordíthattak volna nagyobb figyelmet.
Összességében jónak ítélem meg a fent tárgyalt két villamosvonal kijelzőkkel illetve beszélő gyalogosátkelőkkel való felszereltségét. Volt pár működési hiányosság, de ezek számszerűen nem voltak jelentősek, természetesen kijavításuk mindenképpen indokolt és szükséges feladat.
A jövő héten a budai fonódó villamos vonal fennmaradó járataival fogok foglalkozni, egész pontosan a 41-es, a 61-es, valamint az 56-os, és 56A jelzésű villamosjáratokkal.
Továbbra is szeretném felhívni minden kedves olvasó figyelmét, hogy a témához kapcsolódó véleményét, észrevételeit, ne tartsák magukban,hanem jelezzék felém a futarfelmeres@gmail.com E-mail címre.
Nagy László
Elöljáróban, ahogy már az Klimt: A csók c. művéről készült festménynarrációs videó széljegyzeteként is leírtam, most is kiemelném – egy festmény narrációja szerintem, szinte lehetetlen személyes tartalom nélkül. Óhatatlanul hozzáadódik a látottakhoz egy kevés magából a narrátorból is, mert a mű igazi szépségét és megismételhetetlenségét éppen a csodálóiban keltett hatása adja.
Ahogy mindig, ez a felvétel is Miks Csaba kollégám csodálatos munkája, köszönöm Neki!
A videó a festményről készített képpel indul, ezt követően sötét háttér előtt az alábbi felirat tűnik elő: “Ön hogyan mesélné el egy festmény szépségét valakinek, aki sosem látott színeket?” Aztán a következő képkockán ez olvasható: “Segíthetünk?” Majd amíg tart a szöveg, mindössze a fekete háttér látható és végül a következő felirat: “Segítsen Ön is, hogy közös kincsünk, a kultúra, minél többek számára hozzáférhetővé váljon!”. Az utolsó képkocka a praktikus információkat tartalmazza: a VGYKE logóját, webcímét (www.vgyke.com), adószámát (18185030-1-42), bankszámlaszámát (10409015-90147559).
https://www.facebook.com/vgykeaudionarracio/videos/vl.1859386067634491/771896519629063/?type=1
A narráció írott formában
Egy lugasban járunk, az út széle a napsütéses órákban árnyat adó lombos fákkal szegélyezett. Most viszont esik, lehet ez egy balzsamos illatú nyári zápor. Koraesti órák, egy alakot látunk ráérős léptekkel távolodni a fák alatt, épp csak a körvonalai látszanak a lemenő nap beszűrődő fényében. Feje fölött klasszikus, nagy ernyő, az a fajta, amit ha összecsuksz is akkora, hogy sétabotként viszed magad mellett. A kép tapintható textúrája szemmel is jól kivehető, az érdesebb részeknél a festék halványan kipöttyöződik a felületen. A színkompozíció nem igyekszik követni a valóságot: a csokoládébarna ágakon kék, lila, bordó és narancsos árnyalatú falevelek végtelenje borul a férfi feje fölé és ugyanez tükröződik az út esőáztatta kövezetén a talpa alatt, csak itt még a fák tövében simuló, bársonyosan zizegő frisszöld fű színe is belevegyül, így olyan, mintha ez az egy magányos alak kiterített szivárványon járna.
Tetszett a narráció? Írja meg nekem a vgyke.audionarracio@gmail.com e-mail címen! Szívesen tájékozódna tovább a témában? Megteheti a https://www.facebook.com/vgykeaudionarracio/ oldalon, ahol további narrációkat, élménybeszámolókat, programajánlókat és egyéb érdekességeket talál. Várom szeretettel!
S. Tóth Erika
audionarrátor, kommunikációs munkatárs
Mobil: +36 30 755 6983
Tegnap este a Vakrepülés Színtársulat, Az éjszaka tapintása c. előadásán jártunk Eszterrel és Danival. Az eredeti művet Donáti István írta, a rendező, Sallai Zoltán. A Vakrep egy különleges formáció jobbára vak színészekkel, minden előadás interaktív érzékenyítés, ahol a nézők ezúttal kivételesen hallgatók, szagolók, tapintók és ízlelők, mert látnivaló az nem sok van, egészen az előadás zárópillanatáig, amikor is a társulat tagjai “felfedik” magukat, mielőtt levonulnak a színpadról.
A vakrepülés tehát sötétben zajlik, valóban teljes sötétben, sehol egy kósza pislák, s hogy ez így is maradjon, kikapcsoltatnak velünk minden kütyüt, aminek fénye van, csalni nem ér. Törökülésben, de legalábbis felhúzott lábakkal ülünk a földön, párnákon, amiket gumimadzagokkal kell magunkra erősíteni. Meglepő módon a vizualitás teljes hiánya, csak az első öt percben nyomasztó, addig Daniba karolok. Az előadás kezdete előtt van egy “próbarepülés”, akinek túl megterhelő a sötétség, elhagyhatja a termet. Mindenki marad, nem csoda, izgalmas kalandnak ígérkezik ez a “négypróba”, látás nélkül. Rövidesen megszólal (talán) jobbra tőlem két szereplő, Rita (Simon Rita) és barátnője, Mariann (Hényel Annamária). Az irányérzékem kicsit bizonytalanabbul működik, de ösztönösen a hang felé fordulok, legalábbis azt hiszem. A teremnek elég intenzív az akusztikája, úgyhogy nem tudom teljes biztonsággal megállapítani, honnan beszélnek.
Rövidesen egy “buszon” találjuk magunkat, Görögországba tartunk, az ellátás része egy kis sütemény és üdítő, előbbit azonnal felismerem (de nem mondom meg, legyen meglepetés, ha elmentek megtapasztalni a kalandot), az üdítőt pedig olyan gyorsan megiszom, hogy észre se veszem, mit ittam, hoppá! Mögöttem egy hölgy sokat kínlódik, hogy megtalálja a szívószál hegyével a kis kétdecis dobozon a még kisebb befóliázott lukacskát, de végül csak sikerül. A dobozokat Laci (Nagy László) szedi össze, aki légiutas-kísérőnk és idegenvezetőnk egy személyben – a feladat adott, találj bele a szemeteszsákba és közben ne gáncsold ki a sötétben az úriembert, aki épp úgy nem lát, mint te.
Megérkezvén úticélunkhoz egy utcai búcsú forgatagába kerülünk, “idegenvezetőnk” indítványozza, hogy táncoljunk egyet, mindenki feláll a sötétben és bizonytalanul lépegetünk erre-arra. Mellettünk egy kötél feszül ki a terem széltében, aki igényli, irányzék gyanánt megfoghatja. Egy hölgy a kezem ügyében nem találja a “kapaszkodót”, a hangja alapján megtippelem hol lehet a keze és arra mozdítom a kötelet. Ő nem veszi észre, hogy segítséggel, de megtalálja és elkapja. Mindenféle hangokat hallunk, ami egy utcabálon nem szokatlan, de azért így vakon, nem túl megnyugtató. Minden egyes petárdadurranásnál összerezzenek, mondjuk tény, hogy én amúgy is frászt kapok a hirtelen zajoktól. Hátulról átölelem Danit, “biztonságban vagyok”. Mikor “kitáncoltuk” magunkat kicsit ügyetlenkedve leülünk, mindegy hova, a hátsónkon még mindig ott van a párna, a többi részletkérdés. (Csak az előadás után – mikor felgyúlnak a fények – döbbenünk rá, hogy mennyire szétzilálódott az eredeti “ülésrend”, pedig úgy tűnt, alig mozdultunk el “tánc” közben.)
Megy tovább az előadás, egy, a főszereplő Péter (Pál Zsolt, “Pille”) és csábítója, Kalliopi (Máj Kriszta) között lezajló romantikus jelenetet hallgatva, nyúlnék Dani felé, de egy idegen vállat találok meg, a formájából ítélve női váll, már csak azért sem lehet Danié, mert a ruha tapintása is ismeretlen. Dani észreveszi, hogy őt keresem és megérint. Ahogy megsimítom a kezét, az első röpke gondolatom, ha én eltévedtem, talán ez a kéz is eltévedt, de aztán megérzem az összetéveszthetetlen gyűrűt az úján, tehát jó kéz van jó helyen. 🙂 Odasúgom Daninak, hogy az előbb letapiztam valakit, ő meg – a hangjából ítélve – mosolyogva visszasúgja, hogy igen, Esztert, hála az Égnek! 🙂 Közben a színpadon a mi pálinkánknak megfelelő, autentikus görög italt – úzót – bontanak, ánizs illat lengi be a teret (gyengébbek kedvéért: Negro), ami egy kellemetlen pillanatig a fájdalomcsillapító illatát és ízét is eszembe juttatja, amit néhanapján szedek.
Az előadás zárásaként a sziklaszirten álló főszereplőt képzelhetjük el, a tenger hullámai csapdossák a sziklafalat, közben a víz egy csillaggal (Borics Nikolett) beszélget. A csillag arról kérdezi a tengert, hogy milyen, ha valaki nem látja a fényt, a beszélgetés amolyan tanmese. Számomra a konklúziónak ez a fajta kihangsúlyozása kicsit szájbarágósnak hatott, hiszen megtapasztaltuk, így mindenki magának tette egyértelművé, hogy látás nélkül is lehet élni, de valahol érthető a didaktikus jelleg, mert ez kicsit minden érzékenyítésre jellemző. Az előadásnak megvannak az apróbb hiányosságai, leginkább talán a színészi játék terén, de ezek teljes mértékben megbocsáthatóak, tekintve, hogy amatőr színtársulatról beszélünk, akik ráadásul mindent önerőből tartanak fenn.
Nagyon nagy élmény volt, mindenkinek érdemes megtapasztalnia, részemről biztos, hogy a többi előadásra is elmegyek!
Időpont: 2017. október 30. hétfő, 18:00
Helyszín: Zuglói Civil Ház (1144 Budapest, Csertő park 12.)
Megközelíthető: Az Örs Vezér térről a 82 trolival a 2. megállónál leszállva (Vezér utca)
Egy riport a tagokkal, két részletben:
http://www.vipcast.hu/2011/11/19/az-ejszaka-tapintasa/1093
http://www.vipcast.hu/2011/11/19/a-vakok-vilaga/1112
És egy másik, kicsit személyesebb hangvételű, Máj Krisztával és Pál Zsolttal, a társulat művészeti vezetőivel:
https://www.youtube.com/watch?v=jRrgBunHyK8
Az előadáshoz tartozó Facebook-esemény:
https://www.facebook.com/events/230770700788501/?acontext=%7B%22ref%22%3A%223%22%2C%22ref_newsfeed_story_type%22%3A%22regular%22%2C%22feed_story_type%22%3A%2222%22%2C%22action_history%22%3A%22null%22%7D
Tettszett a beszámoló? Írja meg nekem a vgyke.audionarracio@gmail.com e-mail címre, köszönöm! Látogasson el a https://www.facebook.com/vgykeaudionarracio/ oldalra, ott további ismertetőket olvashat kulturális programokról, narrációkat festményekről, fotókról, videókról és sok egyéb érdekességet is! Várom szeretettel!
S. Tóth Erika
audionarrátor, kommunikációs munkatárs
Mobil: +3630 755 6983
2017. október 16-án tíz órai kezdettel Fodor Ágnes, a VGYKE elnöke nyitotta meg köszöntőjével e kivételes eseményt, mellyel egyúttal hivatalosan is megnyitotta online webshopunkat.
Ezt követően Eleki Abigél, a segédeszközellátás operatív vezetője tartott prezentációt, melyben bemutatta az online webáruházunkban történő vásárlás menetét. A bemutatót követően ünnepélyes keretek között, családias hangulatban megtörtént a torta felvágása, illetve a többi finomság elfogyasztása.
Ezután a 77 Elektronika Kft. képviseletében Jedlovszki Katalin tartott tájékoztatót és bemutatót az új Dcon típusú magyarul beszélő vércukormérő eszközről, melynek keretében kipróbálásra és az új készülékhez kapcsolódó kérdések megbeszélésére is volt lehetőség.
Később Dvariecki Bálint, az Alko-Soft cég ügyvezetője tartott bemutatót újdonságaikról. Lehetőségünk volt ezen termékek működés közbeni megtekintésére, valamint a felmerülő kérdéseinkre is választ kaphattunk.
Az ünnep zárásaként kötetlen hangulatban mindenki megtekinthette boltunk kínálatát, lehetőség volt kedvezményes vásárlásra és készletünkben található érdekességek kipróbálásra is.
Mindenki nevében elmondhatjuk, hogy nagyon jól éreztük magunkat, illetve szeretnénk ezúton is köszönetet mondani mindazoknak, akik megtiszteltek bennünket a jelenlétükkel és együtt ünnepeltek velünk!
A Láthatár Bolt Csapata
“Kedves Erika!
Rendre olvasgatom a bejegyzéseidet, kommentárjaidat, jegyzeteidet, bármit amit leírsz és megosztasz, zseniálisan játszol a szavakkal.
Legutóbb a Németh Orsinak narrált képleírásod fogott meg, annyira precíz volt amit megfogalmaztál, hogy nem csak az Orsi tárgyilagos leírását, hanem a kép hangulatát is szuperül le lehetett venni. Annyira jó, hogy ha akartam, behunyhattam volna a szemem és tényleg, mint egy fényképen, megjelent az egész ábrázolása, amit nagyon kevesen tudnak így átadni.
10 éve vagyok vak, de még nem találkoztam olyan emberrel, aki mind a tárgyilagos részleteket, mind a hangulatot így át tudja adni, harmóniában, objektíven, mégis belevonva a részleteket. Így lett aztán egy furcsa kérésem, amit nem is tudom hogy hogyan osszak meg veled.
Én júniusban mentem férjhez, és mint a legtöbb menyasszony, baromira szerettem volna tudni hogy hogyan nézek ki. Le lehet tapogatni egy olyan hatalmas ruhát mint amilyen az enyém volt, de amikor bárkitől megkérdeztem, hogy milyen vagyok, csak bőgött és azt mondta, szép. Ha egyszer lesz egy perced és unatkozol megnéznéd és leírnád nekem hogy hogyan néztem ki? 9 hónapja keresek rá egy embert, de senki nem tudja úgy megfogalmazni mint ahogyan te csinálod.
Írj még, ossz meg bármit, én tényleg imádom olvasni! 
Köszönöm,
Ani”
Mondanom sem, kell, boldogan tettem eleget a megtisztelő kérésnek, az álomszép menyasszonyról írott narráció az alábbi cikkben olvasható:
http://www.vgyke.com/hir/alomszep-menyasszony/
Tetszett a narráció? Írja meg nekem a vgyke.audionarracio@gmail.com e-mail címen, köszönöm! Látogasson el a www.facebook.com/vgykeaudionarracio oldalra is, ahol további nézői/olvasói visszajelzéseket, narrációkat és egyéb érdekességeket talál, várom szeretettel!
S. Tóth Erika
audionarrátor, kommunikációs munkatárs
Mobil: +36 30 755 6983