A munkaülés egy ismertetéssel kezdődött, melyben Földesi Erzsébet, az ETIKK vezetője elmondta, miért érdekesek az önvezető autók a fogyatékos embereknek és általában a társadalomnak. Kiemelte a várható előnyök közül azt, hogy a balesetekért 90 százalékánál is magasabb arányban a járművek vezetői a felelősek, így az önvezető autókkal a balesetek száma lecsökkenthető.
Ezen túlmenően azt is érdemes figyelembe venni, hogy az önvezető autókat a fogyatékos emberek is képesek lennének használni, így az önállóságuk és a mobilitásuk nőne, a másokra való ráutaltságuk csökkenne. Ugyanakkor a társadalom azon tagjai is nyernének, akik átmenetileg vagy tartósan nem képesek autót vezetni, mely egy idősödő társadalom számára nem lehet érdektelen.
Ugyanakkor nem elég az, ha az önvezető autók elterjednek, a fogyatékos emberek számára használhatónak is kell lenniük. Nem úgy, hogy egy speciális változatot gyártanak le a számukra, hanem eleve olyan autókat kellene gyártani, melyet mindenki számára használhatónak terveztek. Ennek, vagyis az univerzális tervezésnek az eszméjét szeretnék az önvezető autók fejlesztésében is képviselni az ETIKK munkamegbeszélésén résztvevők, köztük a VGYKE is.
A fejlesztés képviseletében Dékány Donát jelent meg, aki többek között a BME Egyesült Innovációs és Tudásközpontjának az igazgatóhelyettese és aktívan szerepet vállal innovatív járművek tervezésében és az úgynevezett okos városokat fejlesztő projektekben.
A beszélgetéssel vegyített előadása elején ismertette, hogy milyen fokozatai vannak egy jármű önvezetésének és milyen előnyök várhatóak a teljesen autonóm járművek megjelenésétől. Elmondta azt is, hogy a fokozott közlekedési igény önmagában is indokolttá teszi a közlekedés átalakítását, mely a különböző asszisztenciát biztosító rendszerek általánossá válása miatt, már egyébként is a jelenünk része. A teljesen önvezető és egymással kommunikáló járművek egy sokkal hatékonyabb közlekedési rendszert tesznek elérhetővé, ezért időszerű elgondolkodni azon, hogy ez milyen változásokat jelent.
Az, hogy nem ember, hanem egy gép hoz döntéseket a jármű vezetéséről, sokkal optimálisabb erőforrás-kihasználást biztosít. Ez csökkenő emissziót, hatékony energiafelhasználást és ideális útvonalválasztást tesz lehetővé. Példának említette azt, hogy a belvárosi járműmozgások közel harmadrésze parkolót kereső forgalom és az önvezető autókkal ez minimálisra csökkenthető. Egy önvezető autónak ugyanis nem feltétlenül az utazási cél előtt kell parkolnia, elég az, ha kiteszi az utasokat és a megfelelő pillanatban felveszi őket. Ezzel a forgalom okozta terhelés egy jelentős része eltűnhetne a zsúfolt belvárosokból.
Az, hogy a járművek vezetők nélkül közlekedhetnek, olcsóbbá teheti a tömegközlekedést és a szállítást is, mivel a fizetésekre szánt kiadások lecsökkennének. Ez nem jelenti azt, hogy a felügyeletben és a hibaelhárításban ne lenne használva emberi munkaerő, de lényegesebben kevesebb ember tudna kiszolgálni egy nagyságrendekkel hatékonyabb rendszert, mely sokkal több embernek nyújtana magasabb minőségű szolgáltatást.
Ezeknek a rendszereknek az elterjedése előtt három akadály áll.
Az egyik akadály önmagában az, hogy a járműveket hiába szerelik fel szenzorokkal és megfelelő informatikai háttérrel, ha az épített környezet nincs jól kialakítva. Ez a probléma napjainkban két módon is a megoldás felé halad. Az egyik megoldás egy olyan érzékelő-rendszer kialakítása, mely a terepen is képes biztonságosan mozgatni a járművet. Az ilyen fejlesztések eléggé előrehaladott állapotban vannak. A másik megoldás a jól kiépített közlekedési környezet, mint amilyenek például az autópályák.
A másik akadály, az ilyen autók ára. Egy klasszikus autóhoz képest nagyon sok mindent be kell építeni egy önvezető járműbe, ezekhez megfelelő szoftver is kell, tehát az elterjedésüknek a megfizethetetlenségük az akadálya. A tömegtermelés elindulásától megoldás lesz majd remélhető, mert a fejlesztési és előállítási költségek jobban szétoszthatóak lesznek.
A harmadik akadály a legjelentősebb, ez pedig az önvezető autók jogi helyzete. Mivel az autó önvezető, ezért a gyártó az autó tényleges vezetője. Ezért az autó döntéseiért valójában a gyártók felelnek. A gyártók azonban nem mernek minden egyes előre nem látható helyzetért felelősséget vállalni, legfeljebb szabványnak való megfelelést vállalnak. Szabvány azonban nincs, így ez az előfeltétel valódi akadályt jelent a tömeges elterjedés előtt.
A szabvány kialakításának a feltétele, hogy minden eshetőségre ki kell terjednie. Ehhez azonban még kevés a tapasztalat, sokkal több tesztelés lenne szükséges. Magyarországon egyébként miniszteri rendelet szabályozza ezeknek az autóknak a közlekedését, de ez még csak a tesztelésre vonatkozik. Ez több országban is így van, de az Egyesült Államok már például törvényt is alkotott (Self Drive Act) az ilyen járművekre. Ezek tartalmaznak kötelező előírásokat, de még nagyon távol állnak attól a szabványtól, melyek jogi szempontból biztonságot adhatnak a gyártók részére is.
Annak illusztrálására, hogy mit jelent ez a gyakorlatban, elmondott egy példát a közismert döntési dilemmák egyikéből. Az elmondott példában egy szakadék melletti úton haladó önvezető autó elé kilép három gyalogos. Az autó már nem tud teljesen megállni, így a rendszer ezt érzékelve három döntést hozhat. Az egyik, hogy a szakadékba kormányozza az autót, ezzel megölve az autóban utazót. Választhatja az autó elé kilépők elgázolását, mely három ember halálát okozná. Jobbra is kormányozhatna, de ott éppen egy tömeggel megtelt buszmegálló van és húsz ember halna meg. Ha a rendszert úgy programozzák, hogy szakadékba kormányozzon, így egy ember halála mellett döntsön, mint a legkisebb rossz, azzal egy olyan rendszert készítenének a gyártók, mely adott pillanatban garantáltan a vásárló élete ellen döntene. Sőt, egy gyilkossághoz elég lenne három vakmerőbb gyalogos felbérelése és még egy büntetőeljárástól sem kellene tartani.
Elmondta azt is, hogy az autópályákon túl, az alacsonyabb rendű közlekedési utak szabványosítása is kívánatos lenne, hogy ezek a járművek jobb és gyorsabb döntést tudjanak hozni. Ezt a célt szolgálja a Zalaegerszegen épített tesztpálya is, mely a fejlesztők munkáját fogja segíteni, egyben jelzi azt is, hogy a közlekedés ilyen irányú átalakulása már a jelenünk része, nem is az annyira nagyon távolinak gondolt jövő.
Az előadás ezen a ponton is beszélgetésbe váltott át, ahol a megjelentek kérdéseket tehettek fel. Ezek egy jelentős része az automatizálás hatása feletti aggodalmakat fogalmazták meg, mely azt mutatta, hogy néhány emberben lecsökkent a nagyobb önállóság ígéretét magában hordozó fejlesztés miatti öröm.
Előkerült azt is, hogy a látássérültek számára egy hangvezérléses rendszer kialakításának a feltételei teljes mértékben biztosítottak. Önmagában egy jármű ma már legyártható így, a gond sokkal inkább az épített környezetben és az említett jogi hiányosságokban van.
A mozgássérültek szempontjai főként a belső kialakításra, a járműbe való beszállásra és kiszállásra vonatkoztak. Erre való reakcióként elhangzott, hogy ez nem az önvezető rendszer fejlesztőihez tartozó kérdés. A járműgyártás ma már moduláris rendszerben zajlik, vagyis a jármű egyes moduljai teljesen más helyen készülnek, akár egymástól teljesen függetlenül. Az önvezető rendszerek fejlesztőinek ezért nem kell a belső kialakítással foglalkozniuk, mert azt tőlük elkülönülten dől el, nagyrészt ott, ahol eddig is. Vagyis a mindenki által használható szerkezeti kialakítás nem jelenik meg feladatként a fejlesztők előtt.
Elhangzott, hogy az önvezető járművek ügyében az érdekvédelmi szervezeteknek jó tudni, hogy hol tartanak a különböző a szabványosítási folyamatok, mert annak során születhetnek olyan jelentéktelennek látszó előfeltevések vagy döntések, melyekben esetleg nem számolnak minden emberrel. Az épített környezettel kapcsolatos szabványosításon túl például léteznek szakmai kategóriák a járműtervező mérnökök nemzetközi szervezeténél, melyeket a magyarországi miniszteri rendelet szinte automatikusan átvett, mely a szabványosítás és a törvény felé vezető úton már egy mérföldkő.
Másik példa, hogy a magyarországi szabályozás a tesztvezetésre vonatkozóan úgy döntött, hogy a jármű közúti forgalomban való döntéseiért nem a gyártó, hanem a vezető felel. Ez igaz, hogy ma még csak a tesztvezetésre vonatkozik, de ha ez a későbbi jogszabályokban öröklődni fog, akkor egy önvezető autót vezető látássérült olyan balesetért is felelősséget kell majd vállaljon, melynek az elkerüléséért esélye sem lett volna lépéseket tenni. Ez is arra mutat, hogy a szabványosítással kapcsolatos részletekkel már ma komolyan kell foglalkozni.
Jánosi Veronika, Molnárné Tóth Andrea és Neumann Károly
akadálymentes Archives - Oldal 28 a 35-ből - Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Munkaülés az önvezető járművekről
A munkaülés egy ismertetéssel kezdődött, melyben Földesi Erzsébet, az ETIKK vezetője elmondta, miért érdekesek az önvezető autók a fogyatékos embereknek és általában a társadalomnak. Kiemelte a várható előnyök közül azt, hogy a balesetekért 90 százalékánál is magasabb arányban a járművek vezetői a felelősek, így az önvezető autókkal a balesetek száma lecsökkenthető.
Ezen túlmenően azt is érdemes figyelembe venni, hogy az önvezető autókat a fogyatékos emberek is képesek lennének használni, így az önállóságuk és a mobilitásuk nőne, a másokra való ráutaltságuk csökkenne. Ugyanakkor a társadalom azon tagjai is nyernének, akik átmenetileg vagy tartósan nem képesek autót vezetni, mely egy idősödő társadalom számára nem lehet érdektelen.
Ugyanakkor nem elég az, ha az önvezető autók elterjednek, a fogyatékos emberek számára használhatónak is kell lenniük. Nem úgy, hogy egy speciális változatot gyártanak le a számukra, hanem eleve olyan autókat kellene gyártani, melyet mindenki számára használhatónak terveztek. Ennek, vagyis az univerzális tervezésnek az eszméjét szeretnék az önvezető autók fejlesztésében is képviselni az ETIKK munkamegbeszélésén résztvevők, köztük a VGYKE is.
A fejlesztés képviseletében Dékány Donát jelent meg, aki többek között a BME Egyesült Innovációs és Tudásközpontjának az igazgatóhelyettese és aktívan szerepet vállal innovatív járművek tervezésében és az úgynevezett okos városokat fejlesztő projektekben.
A beszélgetéssel vegyített előadása elején ismertette, hogy milyen fokozatai vannak egy jármű önvezetésének és milyen előnyök várhatóak a teljesen autonóm járművek megjelenésétől. Elmondta azt is, hogy a fokozott közlekedési igény önmagában is indokolttá teszi a közlekedés átalakítását, mely a különböző asszisztenciát biztosító rendszerek általánossá válása miatt, már egyébként is a jelenünk része. A teljesen önvezető és egymással kommunikáló járművek egy sokkal hatékonyabb közlekedési rendszert tesznek elérhetővé, ezért időszerű elgondolkodni azon, hogy ez milyen változásokat jelent.
Az, hogy nem ember, hanem egy gép hoz döntéseket a jármű vezetéséről, sokkal optimálisabb erőforrás-kihasználást biztosít. Ez csökkenő emissziót, hatékony energiafelhasználást és ideális útvonalválasztást tesz lehetővé. Példának említette azt, hogy a belvárosi járműmozgások közel harmadrésze parkolót kereső forgalom és az önvezető autókkal ez minimálisra csökkenthető. Egy önvezető autónak ugyanis nem feltétlenül az utazási cél előtt kell parkolnia, elég az, ha kiteszi az utasokat és a megfelelő pillanatban felveszi őket. Ezzel a forgalom okozta terhelés egy jelentős része eltűnhetne a zsúfolt belvárosokból.
Az, hogy a járművek vezetők nélkül közlekedhetnek, olcsóbbá teheti a tömegközlekedést és a szállítást is, mivel a fizetésekre szánt kiadások lecsökkennének. Ez nem jelenti azt, hogy a felügyeletben és a hibaelhárításban ne lenne használva emberi munkaerő, de lényegesebben kevesebb ember tudna kiszolgálni egy nagyságrendekkel hatékonyabb rendszert, mely sokkal több embernek nyújtana magasabb minőségű szolgáltatást.
Ezeknek a rendszereknek az elterjedése előtt három akadály áll.
Az egyik akadály önmagában az, hogy a járműveket hiába szerelik fel szenzorokkal és megfelelő informatikai háttérrel, ha az épített környezet nincs jól kialakítva. Ez a probléma napjainkban két módon is a megoldás felé halad. Az egyik megoldás egy olyan érzékelő-rendszer kialakítása, mely a terepen is képes biztonságosan mozgatni a járművet. Az ilyen fejlesztések eléggé előrehaladott állapotban vannak. A másik megoldás a jól kiépített közlekedési környezet, mint amilyenek például az autópályák.
A másik akadály, az ilyen autók ára. Egy klasszikus autóhoz képest nagyon sok mindent be kell építeni egy önvezető járműbe, ezekhez megfelelő szoftver is kell, tehát az elterjedésüknek a megfizethetetlenségük az akadálya. A tömegtermelés elindulásától megoldás lesz majd remélhető, mert a fejlesztési és előállítási költségek jobban szétoszthatóak lesznek.
A harmadik akadály a legjelentősebb, ez pedig az önvezető autók jogi helyzete. Mivel az autó önvezető, ezért a gyártó az autó tényleges vezetője. Ezért az autó döntéseiért valójában a gyártók felelnek. A gyártók azonban nem mernek minden egyes előre nem látható helyzetért felelősséget vállalni, legfeljebb szabványnak való megfelelést vállalnak. Szabvány azonban nincs, így ez az előfeltétel valódi akadályt jelent a tömeges elterjedés előtt.
A szabvány kialakításának a feltétele, hogy minden eshetőségre ki kell terjednie. Ehhez azonban még kevés a tapasztalat, sokkal több tesztelés lenne szükséges. Magyarországon egyébként miniszteri rendelet szabályozza ezeknek az autóknak a közlekedését, de ez még csak a tesztelésre vonatkozik. Ez több országban is így van, de az Egyesült Államok már például törvényt is alkotott (Self Drive Act) az ilyen járművekre. Ezek tartalmaznak kötelező előírásokat, de még nagyon távol állnak attól a szabványtól, melyek jogi szempontból biztonságot adhatnak a gyártók részére is.
Annak illusztrálására, hogy mit jelent ez a gyakorlatban, elmondott egy példát a közismert döntési dilemmák egyikéből. Az elmondott példában egy szakadék melletti úton haladó önvezető autó elé kilép három gyalogos. Az autó már nem tud teljesen megállni, így a rendszer ezt érzékelve három döntést hozhat. Az egyik, hogy a szakadékba kormányozza az autót, ezzel megölve az autóban utazót. Választhatja az autó elé kilépők elgázolását, mely három ember halálát okozná. Jobbra is kormányozhatna, de ott éppen egy tömeggel megtelt buszmegálló van és húsz ember halna meg. Ha a rendszert úgy programozzák, hogy szakadékba kormányozzon, így egy ember halála mellett döntsön, mint a legkisebb rossz, azzal egy olyan rendszert készítenének a gyártók, mely adott pillanatban garantáltan a vásárló élete ellen döntene. Sőt, egy gyilkossághoz elég lenne három vakmerőbb gyalogos felbérelése és még egy büntetőeljárástól sem kellene tartani.
Elmondta azt is, hogy az autópályákon túl, az alacsonyabb rendű közlekedési utak szabványosítása is kívánatos lenne, hogy ezek a járművek jobb és gyorsabb döntést tudjanak hozni. Ezt a célt szolgálja a Zalaegerszegen épített tesztpálya is, mely a fejlesztők munkáját fogja segíteni, egyben jelzi azt is, hogy a közlekedés ilyen irányú átalakulása már a jelenünk része, nem is az annyira nagyon távolinak gondolt jövő.
Az előadás ezen a ponton is beszélgetésbe váltott át, ahol a megjelentek kérdéseket tehettek fel. Ezek egy jelentős része az automatizálás hatása feletti aggodalmakat fogalmazták meg, mely azt mutatta, hogy néhány emberben lecsökkent a nagyobb önállóság ígéretét magában hordozó fejlesztés miatti öröm.
Előkerült azt is, hogy a látássérültek számára egy hangvezérléses rendszer kialakításának a feltételei teljes mértékben biztosítottak. Önmagában egy jármű ma már legyártható így, a gond sokkal inkább az épített környezetben és az említett jogi hiányosságokban van.
A mozgássérültek szempontjai főként a belső kialakításra, a járműbe való beszállásra és kiszállásra vonatkoztak. Erre való reakcióként elhangzott, hogy ez nem az önvezető rendszer fejlesztőihez tartozó kérdés. A járműgyártás ma már moduláris rendszerben zajlik, vagyis a jármű egyes moduljai teljesen más helyen készülnek, akár egymástól teljesen függetlenül. Az önvezető rendszerek fejlesztőinek ezért nem kell a belső kialakítással foglalkozniuk, mert azt tőlük elkülönülten dől el, nagyrészt ott, ahol eddig is. Vagyis a mindenki által használható szerkezeti kialakítás nem jelenik meg feladatként a fejlesztők előtt.
Elhangzott, hogy az önvezető járművek ügyében az érdekvédelmi szervezeteknek jó tudni, hogy hol tartanak a különböző a szabványosítási folyamatok, mert annak során születhetnek olyan jelentéktelennek látszó előfeltevések vagy döntések, melyekben esetleg nem számolnak minden emberrel. Az épített környezettel kapcsolatos szabványosításon túl például léteznek szakmai kategóriák a járműtervező mérnökök nemzetközi szervezeténél, melyeket a magyarországi miniszteri rendelet szinte automatikusan átvett, mely a szabványosítás és a törvény felé vezető úton már egy mérföldkő.
Másik példa, hogy a magyarországi szabályozás a tesztvezetésre vonatkozóan úgy döntött, hogy a jármű közúti forgalomban való döntéseiért nem a gyártó, hanem a vezető felel. Ez igaz, hogy ma még csak a tesztvezetésre vonatkozik, de ha ez a későbbi jogszabályokban öröklődni fog, akkor egy önvezető autót vezető látássérült olyan balesetért is felelősséget kell majd vállaljon, melynek az elkerüléséért esélye sem lett volna lépéseket tenni. Ez is arra mutat, hogy a szabványosítással kapcsolatos részletekkel már ma komolyan kell foglalkozni.
Jánosi Veronika, Molnárné Tóth Andrea és Neumann Károly
A Vakok Iskolájának mennyei dísze (2. rész)
A nagyablak részleteit alulról kezdem, a hosszanti irányú téglalap alakú képekkel, kívülről befelé haladva. Az ablak legszélén baloldalt tehát Habsburg József nádor látható, a Vakok Iskolájának alapítója egy diákkal, aki éppen Braille-t olvas egy nagyalakú könyvből, amit a kezében tart. A kis nebuló előre néz, szeme csukva, arca átszellemültséget tükröz. A nádor eközben gyengéd tekintettel figyeli, jobb kezével átkarolva tanítványa vállát. A diákot profilból látjuk, az alapító előtt áll, a mellette, jobb oldalt magasodó nádornak csak a derekáig ér. A kislány a kor divatjának megfelelő buggyos ingecskét, harisnyát és térdig érő szoknyát visel, nyakában egy pici kendővel, amit akkoriban a gallér alá kötöttek. A nádor, nemesi rangjának megfelelő díszes, bársonyszegélyű, zsinóros mundérban tűnik fel. A király első embereként öltözete vörös színben pompázik, mellkasán rózsaszín díszszalag, fut keresztül. Jobb vállán hermelin szegélyű sujtásos kabát díszeleg, melynek mellrészén óriási csillagforma kitüntetés pompázik aranyfényben. Az egyenruha gallérjáról középen, valószínűleg a nádori kinevezést szimbolizáló medál lóg, kidolgozott és aprólékos, kissé masniszerű, már csak méreténél fogva is vonzza a tekintetet. A főúr vörös nadrágja kézi hímzésű, nadrágszárát térd alá érő, barna bőrcsizmába rejti. A háttér kékje ugyanazt az ornamentikát, virág és levélminták részletgazdag harmóniáját tükrözi, mint az előzőekben megismert körablak formavilága.
Alul, balról a második hosszanti irányú téglalap alakú képen egy angyal látható egy tizenötéves-forma vak diákkal, aki inaskodik, kosarat fonni tanul. Félprofilból látjuk, előtte a kosár ami a földtől a térdéig ér. Az egyik vesszőt épp átfűzi a vázon, miközben másik kezével stabilan a helyén tartja a munkadarabot. Váll alá feltűrt fehér inget, türkizzöld köpenyt, lila harisnyát, barna térdnadrágot és fekete, pántos laposcipőt visel. Fedetlen karja megfeszül a munkában, izmai hangsúlyosak, kidolgozottak. Szeme csukva, rövid haja hófehér, a beszűrődő fény áttetszik rajta. Mögötte az angyal szemből látható, kitárt szárnyakkal és imára emelt kezekkel, miközben óvó tekintetét a fiúra veti. Ezüstös haját, feje mögött, fényes glória keretezi, hosszú fehér köntösszerű ruhát visel, melynek nyakát aprólékosan megmunkált barnás, kupola alakú motívum szegélyezi, ujját és középen a mellkasi részt a nyakkivágástól egészen a ruha aljáig pedig az előzőekhez hasonló geometriai formák, kis körök, rombuszok és háromszögek kékes fényű mintázata díszíti.
Alul, balról a harmadik álló téglalap alakú kép következik, melyen Árpád-házi szent Erzsébet látható, a legendájában szereplő rózsákkal. A monda úgy tartja, hogy Erzsébet kenyeret vitt a szegényeknek, de mivel a családja nem szívlelte a jótékonykodását, sógora Henrik kérdésére, hogy mi van a ruhájába rejtve, azt válaszolta, rózsák. Mivel az Úr nem akarta, hogy szeretett leányát hazugságon kapják, valóban rózsákká változtatta a kenyeret, így mikor a fiatal özvegy királyné kibontotta kötényét, illatos virágok bomlottak ki belőle.
Erzsébet, az ikonképek szentjeire jellemző testtartásban áll, fejét kicsit félrebillentve, lesütött szemmel. Tarkója mögül glória tűnik fel, keretbe foglalva finom metszésű, bájos arcát. Leengedett hullámos haján fehér fátyol, rajta aranykorona látható. Fehér, buggyos ujjú, földig érő köntöst, rózsaszínes, pasztellfényű, hímzett, rojtokban végződő stólát, és geometriai formákkal díszített, aranyszegélyű, nyakpántos, kék selyempalástot visel, melynek redői finoman simulnak az ölében tartott rózsacsokor dósan nyíló, bordós-narancsos virágaira. Erzsébet, bal kezével a palástot tartja, jobbját pedig a szívére teszi, miközben tekintete a rózsákra vetül.
S. Tóth Erika
Igényfelmérés integrált játszótérről
A mindenki előtt nyitott játszótérrel kapcsolatos felmérésben való közreműködéshez, az alábbi kérdőívet kell kitölteni: https://goo.gl/D2mxQk
A kérdőív kitöltése azt segíti elő, hogy ez a jövőben megvalósuló játszótér a valós igényekhez tudjon igazodni. A cél az, hogy minden gyerek által használható játékok legyenek majd ezen a játszótéren.
A kép forrása: http://www.vizontogyogyszertar.com/
A Titanic nyomában
Szeptember18–án a Titanic-kiállítást látogatjuk meg. A program körülbelül két órát vesz igénybe. Egyenként kapunk egy audioguide-t (walkman fülhallgatóval), amelyen meg tudjuk hallgatni a tárgyak történetét. A program költsége 1900 FT/Fő, mindenki számára önköltséges!
Időpont: 2017. szeptember 18. (hétfő) 15.00-17.00 Helyszín: 1061 Budapest, Király utca 26.
Találkozzunk a Deák téren a középső szinten a mozgólépcsőnél, ahol a 2-es 3-as metróhoz is le lehet menni, 14.10-14.20 között!
Megérkezéskor összeszedjük a pénzt, majd egyben befizetjük a kasszánál, a program 15.00 órakor kezdődik!
Jelentkezéseiteket2017. szeptember 14-én 16.00 óráig várjuk elérhetőségeinken!
Jánosi Veronika és Molnárné Tóth Andrea
közösségi civilszervezők
FUTÁR-felmérés II.
A helyzet sajnos nem volt annyira rózsás, mint a 3-as villamos vonala esetén, az 1-es villamos vonalán elég sok olyan megállóban fordultam meg, ahol a Futár kijelző, illetve az információs tábla nem adott szöveges információt a járatok indulásáról.
Micsoda? Beszélő információs tábla?
Őszintén bevallom, engem meglepett, hogy az 1-es villamos vonalának felújítása során kihelyezett információs táblák egy jelentős része alkalmas a hangalapú járatinformációk szolgáltatására ugyanazon távirányító segítségével, amellyel a FUTÁR-kijelzőket, illetve a beszélő gyalogosátkelőket is meg lehet „szólaltatni”.
Ilyen hangszóróval ellátott információs tábla az 1-es villamos összes megállójában megtalálható, ezért is reménykedtem benne, hogy így a teljes vonal le van fedve megfelelően működő, a látássérültek számára elengedhetetlenül szükséges hangalapú információt szolgáltató berendezéssel.
Sajnos csalódnom kellet, számos megállóban nem tudtam „beszédre bírni” ezen információs táblákat, és/vagy futárkijelzőket. Ráadásul ezen egységek jelentős része fontos forgalmi csomópontokban, vagy látássérültek által aktívan használt megállókban találhatóak, így hatványozottan fontos lenne a minél hamarabbi bekapcsolásuk/megjavításuk, szóval a konkrét működésre bírásuk.
A kép forrása: http://architectforum.hu
Mielőtt felsorolnám azon megállókat, melyeknél nem működtek megfelelően ezek a berendezések, rendkívül fontosnak tartom megjegyezni, hogy a régebbi típusú, azaz az első generációs két gombos távirányítóval csak néhány esetben sikerült működésre bírnom a vonalon felállított FUTÁR-kijelzőket, az információs táblák esetén ez a szám konkrétan nulla volt. Az újabb fajta 4 gombos távirányítóval már lényegesen nagyobb sikerrel jártam, bár ahogy korábban már leírtam, minden bizonnyal technikai okok miatt számos kijelzőt, illetve információs táblát nem sikerült beszédre bírnom még az újabb távirányítóval sem.
És most következzen a lista, mely azon megállók nevét tartalmazza, ahol nem sikerült érdemi beszéd alapú információt kicsikarnom a peronon felállított FUTÁR-kijelzőkből illetve, információs táblákból.
Óbudai rendelőintézet
Népfürdő utca
Árpád híd (Etele út/ Fehérvári út felé)
Honvéd kórház
Vágány utca / Róbert Károly körút
Az 1-es villamos vonalának közvetlen környezetében fellelhető hangos gyalogátkelőhelyek lámpáit minden esetben sikerült működésre bírnom mindkét tesztelt távirányítóval.
Továbbra is várok minden észrevételt, javaslatot a futarfelmeres@gmail.com e-mail címre, a felmerült hiányosságokat természetesen jelezzük a BKK felé, bízva abban, hogy ezen működési hiányosságok minél hamarabb javításra kerülnek.
Már a kerület látássérült lakosai számára is elérhetőek akadálymentes színházi előadások az Angyalföldi József Attila Művelődési Központban. Mint S. Tóth Erika, a Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesületének (VGYKE) munkatársa elmondta: a VGYKE és a Koltai Judit vezette Holdvilág Kamaraszínház együttműködésének, valamint az Auchan Ifjúsági Alapítványnak köszönhetően az Skult13 Divízió segítségével a technikai eszközök és a helyszín is biztosított az egyenlő esélyű hozzáféréshez. Először májusban került színpadra látássérültek számára is élvezhető formában – S. Tóth Erika audionarrációjával kísérve – Csukás István csodálatos mesejátéka, az Ágacska.
A színházi előadások akadálymentesítése több fázisból áll. A darabot megelőzi a bevezető narráció, ami egy hangos kedvcsináló. Ezt követi az előadás előtt a kulisszabejárás: az érintettek a narrátor segítségével bejárhatják a teret, megérinthetik a tárgyakat, és megismerkedhetnek a színészek hangjával is, hogy az előadás alatt könnyebben azonosíthassák őket. Végül maga az előadás következik, ami alatt a narrátor egy elkülönített tolmácsfülkében ül, és a színpadot nézve fülmonitoron keresztül közvetíti a látássérült nézőknek azokat a vizuális információkat, melyek nem következtethetők ki a darab hangzóanyagából. Ez az úgynevezett követőnarráció. Az érintettek fülhallgatót használnak, így a narrátor nem zavarja a többi nézőt. Ez a módszer lehetőséget teremt az integrált színházi jelenlétre.
A következő ilyen akadálymentesített előadás a Hamupipőke zenés mesejáték lesz, ugyancsak a Holdvilág Kamaraszínház „otthonában”, az Angyalföldi József Attila Művelődési Központban november 8-án 10 és 14 órakor, valamint november 20-án 11 órakor.
Cs. V.
Forrás: XIII. kerületi Hírnök, 2016. november 3., 6. oldal
Amennyiben szeretne tovább tájékozódni és egyéb érdekességekről olvasni az audionarráció kapcsán, azt az alábbi linken teheti meg: www.facebook.com/vgykeaudionarracio
Kérdése van az audionarráció kapcsán? Szeretne narrációt kérni? Írja meg bátran kolléganőnknek a vgyke.audionarracio@gmail.com címre!
Gépjármű szerzési és átalakítási támogatás
A jogosultak köre:
18 év alatti értelmi fogyatékos, autista, látási fogyatékos, valamint hallási fogyatékos gyermekek esetében a magasabb összegű családi pótlékban részesülők szintén igényelhetik a támogatást.
18 év felett súlyos mozgáskorlátozott személyek, értelmi fogyatékosok, autisták, látás-, valamint hallási fogyatékosok jogosultak a támogatásra.
A jogosultság megállapítása:
FOT határozat
hatályos szakhatósági állásfoglalás
vakok személyi járadéka
vagy a szakértői szerv által a közlekedőképesség minősítéséről kiadott, állapotot igazoló határozat.
Könnyed belvárosi sétánkon az V. kerület déli részét járjuk be. A nagy pesti árvíz érdekességei, Károlyi-kert titkai, sőt, a középkori városfal is témája ennek a programnak. Vezetőnk a környék kialakulásáról, történetéről mesél a résztvevőknek, akiknek egy-egy állomáson lehetőségük nyílik az épületek/tereptárgyak/virágok megérintésére vagy egy parfüm megszagolására.
Az együtt töltött másfél óra alatt pedig kiderül, hogy a város minden egyes pontja rengeteg izgalmas történetet és ismeretlen titkot őriz, melyekre csak rá kell találni, hogy egy egészen új Budapest nyíljon ki előttünk…
A sétán való részvétel ingyenes, de előzetes jelentkezéshez kötött.
Időpont: 2017. 09. 07. 15:00 Találkozási pont: Kálvin tér, Református templom lépcsőjénél
Reméljük az általunk kínált programlehetőség elnyeri tetszésüket és örömmel jelentkeznek sétánkra!
Egyéb kérdés, további tájékoztatás: info@imaginebp.hu
Telefon: 0620 4541916
Kolléganőnk, Erika, kedvcsináló narrációjával buzdítanánk mindenkit, látogasson el a belváros szívébe és az Imagine Budapest jóvoltából a múltba!
A képen a Kálvin tér egyik emblematikus pontja, az újonnan kialakított metrófeljáró vasrácsos kupolája, futurisztikus dizájnjával. Az elegánsan metszett térköveken kis műmárványgombócokként csücsülnek egy sávban a parkolást megakadályozó kis fekvőrendőrök, a sáv és a feljáró között pedig sápatag virágágyás figyeli a koraesti szürkületet. A háttérben impozáns, üvegfalú irodaházak és szebb napokat látott sokemeletes régi bárházak sorakoznak, emberek lézengenek itt-ott, némelyikük a dolgára sietve, mások ráérősen üldögélve az új metróvonal átadásának tiszteletére nem rég kialakított különös kőpadokon.
Jó szórakozást kívánunk!
Négy nap Soltvadkerten a VGYKE jóvoltából
Augusztus 7- én a keletiben várakoztunk a vonatunkra, ami 40 perc késéssel, természetesen kevesebb kocsikkal érkezett meg. Mégis jó kedvvel, mindenkinek ülőhelyet találva, indultunk neki a nagy kalandnak. A szervezőknek köszönhetően, kényelmesen, kevesebb csomaggal utazhatunk a célállomás felé. Megérkezvén már vártak ránk a kis buszok, amikkel a táborba szállítottak bennünket. A szobák kiosztását, a további programok ismertetését, szintén a szervezőt, /aki egyébként, mindvégig a helyzet magaslatán volt/ Czagány Izabellát dicséri. Az első nap a szobáink elfoglalása után, a tábor minden szegletének, zugának felfedezésébe kezdtünk.
A kép forrása: Puchnyák István készítette
Vacsora előtt, a legnagyobb teraszon ismerkedtünk azokkal a velünk táborozókkal, kikhez, addig még nem volt szerencsénk.
Minden étkezéshez, megszólalt az Irigy Hónaljmirigy „Nesze neked egy csirkés” című daluk a hangosbemondón. Így énekelve masíroztunk az ebédlő felé. A nyaralás végére már kívülről fújtuk a refrént. Másnap reggeli után kis csapatunk elindult a strand felfedezésére. A felfedezés olyan sikeres volt, hogy le is pakoltuk cuccainkat, és a bátrabbak a tóba vetették magukat. Két napon keresztül sokan csak a strandolásnak hódoltak, míg mások bejárták a környéket.
Egyik nap még lovas kocsikáztunk is, így ismertük meg Soltvadkert nevezetességeit és borászati különlegességeit.
A kép forrása: Puchnyák István készítette
A kocsizást félbe szakítva egy kis cukrászdában fagylaltozással töltöttünk el egy kis időt. A nyaraláson sokat beszélgettünk, és így jobban megismertük egymást, megtudtuk ki mit csinál. Mindenki elmondta honnan jött és mi a munkája, hobbija. Közelebb is kerültünk egymáshoz, ami abból is kiderült, hogy minden látássérült azonnal segített, ha valaki rászorult. A felnőttek között a három kis lurkó is nagyon élvezte a nyaralást. Ők is fent lehettek sötétedésig, és ehettek a finom bográcsos babgulyásból. Az ellátás kitűnő volt, a gyerekek a szakács elrablását fontolgatták. Mindenhova mindenki eljutott, a segítők jóvoltából.
Köszönet Edinának, Robinak, és Izának, a problémamentes, nyugalmas, fantasztikus pár nap kikapcsolódásért, valamint a VGYKE-nek ezért a csodálatos lehetőségért!
Kulman Tiborné, Széles Attiláné
közösségi civil szervezők
Braille-írás látóknak?
Nem vagyok vak, de lelkes Braille-olvasó vagyok. A Braille-t évek óta tanítottam, miközben a National Braille Press-ban dolgoztam, és örömmel olvastam, méghozzá fizikai örömmel. Szeretek az ujjaimmal olvasni! Tetszik az elképzelés, miszerint megérintem a szavakat! Tudom, hogy ez csak egy romantikus képzelgés, hiszen a Braille-írást olvasó emberek nincsenek szorosabb érintkezésben a szavakkal a síkírást olvasókhoz képest, de attól ez a kifejezés még tetszik nekem.
Egy időben aggódtam akkor, amikor az emberek láttak Braille-t olvasni a metróban vagy kávézóban, mert olyannak gondolhattak, mint aki csak eljátssza a vakot. Egy látó, aki Braille-t olvas, azért az valahol furcsa, nem? Meglehet, de nem kellene az legyen! Sőt, valójában van egy elképzelésem, melyben egy olyan világot látok, ahol vakok és látók is Braille-írást olvasnak, éppen úgy, ahogyan a siketek és a hallók is használják a jelnyelvet. Az amerikai jelnyelvet ma már az Egyesült Államok középiskoláiban és a felsőoktatási intézményeiben tanítják. Az emberek úgy döntöttek, hogy a jelnyelv jó és meg akarták tanulni. A jelnyelv ezáltal felemelkedett. Nos, a Braille-írás is jó és itt az ideje a visszatérésének!
Sokáig titkoltam a Braille-olvasmányaim. Ha magammal is vittem egyiket-másikat, akkor is csak titokban olvasgattam. Ezeket a hátizsákom mélyén rejtegettem, mert az egész dologtól kellemetlenül éreztem magam. Például a kávézóban egy kisebb erődöt építettem a Braille-magazinom köré csészéből, laptopból, palackokból és mobilokból. Átláthatatlan erődöt építettem fel a Braille elrejtése végett, csak senki meg ne láthassa mit olvasok, nehogy önjelölt vaknak vagy szélhámosnak gondoljon engem.
Nem vagyok egy megjátszott vak, egyszerűen csak szeretem a Braille-t. Ez egy gyönyörű dolog – bár egyesek azt mondják, hogy ez egy gyönyörű és egyben egy haldokló dolog. Ezért azt mondom, itt az ideje annak, hogy a Braille visszatérjen a vakok és a látó emberek közé! A jelnyelv azért jött vissza, mert elismerték a benne rejlő szépséget és értéket, így most népszerű. Használatban van. Egyes becslések szerint több halló ember érti a siketeket, mint ahány siket használja a jelnyelvet. A jelnyelv menő, de azt állítom, hogy a Braille még menőbb! Mivel ismerem mindkettőt, ezért merek ítélkezni.
Igaz, a Braille nem egy nyelv, de az összes nyelvet képes befogadni; a bolygónk bármelyik nyelvéhez képes alkalmazkodni és általa bármely nyelv kifejezhető. Egy szomorú becslés szerint az Egyesült Államokban élő vakok 10 százaléka ismeri csak a Braille-t, de ezek a személyek áldottak. Szeretném azonban azt, hogy a többi 90 százalék is áldott lehessen!http://www.vgyke.com/wp-content/uploads/2014/01/braille-biblia.jpg
Forrás: www.reformatus.hu
A látó emberek el vannak ragadtatva a Braille-írástól. Számukra ez egy titkos kód, mely feltörésre ingerli az embert. Megnézik, megérintik, forgatják ide-oda, miközben azon agyalnak, mindez hogyan működik.
Sőt, eredetileg a taktilis olvasást a látóknak találták fel, nem pedig a vakoknak! Egy nyugdíjas katona dolgozta ki. Az általa kialakított rendszert “éjszakai írásnak” nevezte és megpróbálta eladni azt a francia hadseregnek, mint a sötétben történő biztonságos üzenetváltás módját.
Mivel sok vak és sok látó ember szeretné megismerni a Braille-t, adjuk át nekik! Indítsunk útjára egy mozgalmat, egy “a Braille menő”-mozgalmat! Tanítsuk meg hát vakoknak és látóknak is a Braille-t, hogy felismerhessék számos szépségét és előnyét, melyekből annyi van, hogy itt fel sem lehetne sorolni! Kezdjünk el tehát tanítani, de nem csak a vakoknak, hanem a látóknak is!
Lassan vége a nyárnak, ezért ezen a klubdélutánon meghallgatjuk majd milyen nyári élményekkel lettünk gazdagabbak és beszélgetünk majd az őszről is.
a kép forrása: fengshuizzunk.hu
Lesz egy vendégünk is, S.Tóth Erika, aki majd az audionarrációról tart nekünk előadást és válaszol a kérdéseinkre is.
A megszokott helyen várunk mindenkit, az Ady Endre Művelődési Ház Galéria termében (1043 Budapest Tavasz utca 4.), szeptember 6-án (szerdán) 15 és 17 óra között.
Kulman Tiborné és Széles Attiláné
közösség civilszervezők
Az új ezres és a látássérültek
Az új ezerforintos bankjegy bemutatásáról szóló sajtóeseményen részt vett Bódi-Schubert Anikó, az MNB Pénzkibocsátási stratégiai főosztályának vezetője is, akit a Pénzcentrum arról kérdezett a sajtótájékoztató után, hogy figyelembe vették-e a vakok és gyengénlátók speciális igényeit a bankjegyek kialakításakor.
Vakok és gyengénlátók számára, úgy szoktunk fogalmazni, hogy a tapintással történő azonosítást segítő jeleket helyeztünk el a bankjegysorozaton, címletspecifikusan. A bankjegyen, hogyha szemből nézzük, akkor a jobb alsó sarkán is található tapintással érzékelhető azonosítóelem. Továbbá az értékjelzések, a Magyar Nemzeti Bank, az ezer forint felirat és a portré egyes elemei is mind metszetmélynyomtatott elemek, tehát tapintással is ellenőrizhetőek
– mondta el a főosztályvezető.
A Pénzcentrum az interjú után megkeresett egy érintettet, aki a főosztályvezető által elmondottakkal kapcsolatban annyit jegyzett meg, hogy vakként nem igazán tudja, hogy mikor, melyik irányból nézi a bankjegyet, így az azon elhelyezett segítőjeleket sem feltétlenül szokta megtalálni.
Arról is megkérdeztük az MNB munkatársát, hogy ezek a kidomborodó elemek nem gyengülnek, kopnak-e el a bankók mindennapi használata miatt.
A kép forrása: http://www.mnb.hu/letoltes/2017-forint-fuzet-hun.pdf
Természetes tulajdonságuk, hogy elkopnak a használat során, de mivel az előző bankjegysorozathoz képest ezek a metszetmélynyomtatott elemek jóval erősebbek, ezért vélhetően a forgalomban is tartósabbak lesznek. Ezen túl a bankjegyek színvilága a gyengénlátók számára segíti az azonosítást, csökkenti az összetéveszthetőséget. Azok számára, akik teljesen elvesztették látásukat, az eszközzel való azonosítást támogatja és javasolja a Magyar Nemzeti Bank – nyilatkozta lapunknak Bódi-Schubert Anikó.
Megkerestük a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségét, hogy egyeztetett-e velük az MNB, mielőtt elkezdték az új sorozatú bankjegyek kibocsátását. Erre a kérdésünkre nem kaptunk egyértelmű választ, mindemellett Nagy Sándor elnök telefonon elmondta, 19 millió forintot nyertek a jegybank társadalmi felelősségvállalási pályázatán, mely összegből 202 okostelefont tudtak venni vakok és gyengénlátók számára (Magyarországon sok nagyságrenddel nagyobb a vakok és gyengénlátók létszáma – a szerk.). A készülékekre telepítettek egy applikációt, mely képes beolvasni a különböző forintbankjegyeket, és hang segítségével igazítja el a fogyatékossággal élőket azzal kapcsolatban, hogy milyen címletet tartanak épp a kezükben.
A szervezet elnöke közölte, hogy az okostelefonos applikáció segítségével egy több rekeszű pénztárcába érdemes helyezni a bankjegyeket, így fizetéskor pontosan tudhatja egy vak vásárló is, hogy mekkora címletű bankjegyet nyújt át a kasszásnak. Nagy Sándor arról is beszélt, hogy visszajáró esetén a bolti dolgozók bankjegyenként szokták közölni a látássérült vásárlóval, hogy épp milyen címletet adnak vissza. Ezzel a módszerrel kapcsolatban jók a tapasztalatok, nem szokott olyan jelzés érkezni a szervezethez, hogy vakokat vágnának át a boltokban.
A bankkártyás fizetés persze a vakoknak is elérhető, ezzel kapcsolatban úgy nyilatkozott a szövetség elnöke, hogy a helyszínen nehéz meggyőződni arról, hogy a jó összeget vonták-e le a számláról, ám érdemes eltenni a blokkot és a bizonylatot is, és később egy látó segítségével ellenőrizni azokat.