Alapjában véve nem csupán a mosógép megszólaltatásáról van szó, hanem már a szárítógépek és a mosogatógépek is hangosíthatóak a most bemutatott fejlesztésnek köszönhetően, valamint a jövőben más eszközökre is adaptálható a megoldás.
A fejlesztés szükségességének a felismerése egy Sam Duplessis nevű mérnökhöz kötődik, aki elgondolkodott azon, hogy miként lehetne az egyre fejlettebb eszközök minden funkcióját a látássérültek azon csoportjaihoz is eljuttatni, akik nem képesek az apróbb feliratokat elolvasni. Nehezményezte azt is, hogy a konyhai és fürdőszobai berendezések gombjai gyakran teljesen körbefordíthatóak, így használható látás nélkül semmit sem lehet tudni az egyes szabályozásra használt tárcsák tényleges helyzetéről.
Ezért megkérte a 14 éves Jack Duplessis nevű fiát, hogy készítsen egy olyan programot, mely a mosógépek, szárítógépek és a mosogatógépek digitális egységeit képes meghangosítani. A programozás iránt érdeklődő fiú ezt egyetlen hétvége alatt meg is valósította!
A kép forrása: A FirstBuild facebook oldala
Az alapötlet az volt, hogy ne egy beszélő berendezést gyártsanak, mert ezzel egy valószínűleg drága gép megvásárlására kényszerítenék a látássérülteket, hanem az, hogy a már kapható berendezéseket lássák el valamilyen hangot kiadó, kiegészítő berendezéssel.
A 14 éves Jack ezért az eszközök programozásában használt gépi kódot alakította át a szoftverrel úgy, hogy a mosógéphez csatolt modul beszédhangot adjon ki. Önmagában a megírt program nem túl nagy, mindössze 1000 sorból áll. Arra épül, hogy az éppen használt gomb helyzetéről egyébként is létezik egy-egy az adott állapotra létező digitális visszajelzés, melyet a szervizeléskor szoktak használni. A program ezekhez az egyedi digitális jelekhez egy-egy hangfájlt rendel hozzá, amit a modul hangszóróján hang formájában lejátszanak.
A kép forrása: https://insiderlouisville.com/
Ezt az átalakító egységet egy dobozban helyezték el, mely egy adatkábellel csatlakozik a háztartási gépekhez. A működését úgy kell elképzelni, hogy amikor a mosógép használója valahova állítja a gép bármely gombját, akkor ez a doboz elmondja éppen hol áll az adott kapcsoló.
A kép forrása: https://market.firstbuild.com/
Az elkészített modult tesztelésnek is alávetették. Olyan javaslat született például a tesztelés közben, hogy a modul ne csak azt mondja be hol áll a kapcsoló, hanem azt is, hogy a kiválasztásra kerülő mosási program mennyi időt vesz igénybe.
A négyzet alakú doboz mérete nem nagy, mindössze 6 centiméter magas és 12 centiméter hosszúak az oldalai. A doboz oldalai mágnesesek, így az éppen használt berendezéshez rögzíthetőek. A kezelőfelülete egyszerű, a használónak lényegében csak a hangerőszabályzóra kell figyelnie.
A kép forrása: https://market.firstbuild.com/
Az apa és fia fejlesztőpáros elmondta, hogy nem csupán a hivatalosan is látássérülteknek elismert emberek a fejlesztés megcélzott vásárlói, hanem az idősödő népesség, akiknek romlik a látásuk, de hivatalosan nem látássérültek. Sőt, még azokra is lehetséges vevőkként tekintenek, akiknek a gépei rossz fényviszonyok között vannak elhelyezve, mert néhány esetben a legolcsóbb megoldás lehet a modul megvásárlása.
A fejlesztést véleményező látássérülteket képviselő szervezet vezetője nagyon kedvezően nyilatkozott a modulról, mert szerinte ezzel csökken az érintett látássérültek függése más emberektől. Ő maga is elmondta, hogy a mosógépét nem tudja önállóan kezelni, mivel a szabályozó tárcsák helyzetét nem tudja érzékelni, így mindig a családtagjai segítségére szorul. Annak kifejezetten örült, hogy egy ilyen egyszerű és nem drága megoldás született.
Az eszköz ára 99 dollár, melyet azzal érdemes összehasonlítani, hogy egy ma kapható beszélő mosógép jelenleg 16 ezer dollárba kerül.
A fejlesztésnek két korlátja van jelenleg. Az egyik, hogy még csak a GE gépeivel kommunikál, de csak idő kérdése a használható berendezések számának a bővülése. A másik korlát, hogy csak angolul és spanyolul képes megszólalni, így a magyar nyelven beszélő modul még elég távolinak tűnik.
akadálymentes Archives - Oldal 31 a 35-ből - Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Beszélő mosógép
Alapjában véve nem csupán a mosógép megszólaltatásáról van szó, hanem már a szárítógépek és a mosogatógépek is hangosíthatóak a most bemutatott fejlesztésnek köszönhetően, valamint a jövőben más eszközökre is adaptálható a megoldás.
A fejlesztés szükségességének a felismerése egy Sam Duplessis nevű mérnökhöz kötődik, aki elgondolkodott azon, hogy miként lehetne az egyre fejlettebb eszközök minden funkcióját a látássérültek azon csoportjaihoz is eljuttatni, akik nem képesek az apróbb feliratokat elolvasni. Nehezményezte azt is, hogy a konyhai és fürdőszobai berendezések gombjai gyakran teljesen körbefordíthatóak, így használható látás nélkül semmit sem lehet tudni az egyes szabályozásra használt tárcsák tényleges helyzetéről.
Ezért megkérte a 14 éves Jack Duplessis nevű fiát, hogy készítsen egy olyan programot, mely a mosógépek, szárítógépek és a mosogatógépek digitális egységeit képes meghangosítani. A programozás iránt érdeklődő fiú ezt egyetlen hétvége alatt meg is valósította!
A kép forrása: A FirstBuild facebook oldala
Az alapötlet az volt, hogy ne egy beszélő berendezést gyártsanak, mert ezzel egy valószínűleg drága gép megvásárlására kényszerítenék a látássérülteket, hanem az, hogy a már kapható berendezéseket lássák el valamilyen hangot kiadó, kiegészítő berendezéssel.
A 14 éves Jack ezért az eszközök programozásában használt gépi kódot alakította át a szoftverrel úgy, hogy a mosógéphez csatolt modul beszédhangot adjon ki. Önmagában a megírt program nem túl nagy, mindössze 1000 sorból áll. Arra épül, hogy az éppen használt gomb helyzetéről egyébként is létezik egy-egy az adott állapotra létező digitális visszajelzés, melyet a szervizeléskor szoktak használni. A program ezekhez az egyedi digitális jelekhez egy-egy hangfájlt rendel hozzá, amit a modul hangszóróján hang formájában lejátszanak.
A kép forrása: https://insiderlouisville.com/
Ezt az átalakító egységet egy dobozban helyezték el, mely egy adatkábellel csatlakozik a háztartási gépekhez. A működését úgy kell elképzelni, hogy amikor a mosógép használója valahova állítja a gép bármely gombját, akkor ez a doboz elmondja éppen hol áll az adott kapcsoló.
A kép forrása: https://market.firstbuild.com/
Az elkészített modult tesztelésnek is alávetették. Olyan javaslat született például a tesztelés közben, hogy a modul ne csak azt mondja be hol áll a kapcsoló, hanem azt is, hogy a kiválasztásra kerülő mosási program mennyi időt vesz igénybe.
A négyzet alakú doboz mérete nem nagy, mindössze 6 centiméter magas és 12 centiméter hosszúak az oldalai. A doboz oldalai mágnesesek, így az éppen használt berendezéshez rögzíthetőek. A kezelőfelülete egyszerű, a használónak lényegében csak a hangerőszabályzóra kell figyelnie.
A kép forrása: https://market.firstbuild.com/
Az apa és fia fejlesztőpáros elmondta, hogy nem csupán a hivatalosan is látássérülteknek elismert emberek a fejlesztés megcélzott vásárlói, hanem az idősödő népesség, akiknek romlik a látásuk, de hivatalosan nem látássérültek. Sőt, még azokra is lehetséges vevőkként tekintenek, akiknek a gépei rossz fényviszonyok között vannak elhelyezve, mert néhány esetben a legolcsóbb megoldás lehet a modul megvásárlása.
A fejlesztést véleményező látássérülteket képviselő szervezet vezetője nagyon kedvezően nyilatkozott a modulról, mert szerinte ezzel csökken az érintett látássérültek függése más emberektől. Ő maga is elmondta, hogy a mosógépét nem tudja önállóan kezelni, mivel a szabályozó tárcsák helyzetét nem tudja érzékelni, így mindig a családtagjai segítségére szorul. Annak kifejezetten örült, hogy egy ilyen egyszerű és nem drága megoldás született.
Az eszköz ára 99 dollár, melyet azzal érdemes összehasonlítani, hogy egy ma kapható beszélő mosógép jelenleg 16 ezer dollárba kerül.
A fejlesztésnek két korlátja van jelenleg. Az egyik, hogy még csak a GE gépeivel kommunikál, de csak idő kérdése a használható berendezések számának a bővülése. A másik korlát, hogy csak angolul és spanyolul képes megszólalni, így a magyar nyelven beszélő modul még elég távolinak tűnik.
Dinnyésen jártunk
A tavalyi program sikerén felbuzdulva ismételten ellátogattunk Dinnyésre, a történelmi várak varázslatos világába! Kissé szeles, de azért kellemes időjárás köszöntött ránk, amikor reggel két helyszínen, a Hermina úton és a Déli pályaudvaron gyülekeztünk.
Ezúttal három módon lehetett eljutni a szervezésünkben Dinnyésre. Akik előre jelezték, azok a Támogató Szolgálat új kisbuszával utazhattak. A csoportunk másik fele vonattal ment és gyalogoltak, de akiknek nem volt kedve vagy ereje a sétához, azokat az vasútállomás és a Várpark között szintén a Támogató Szolgálat vitte kisbusszal.
A megérkezésünkkor nagyon szívélyesen fogadtak bennünket, szinte már régi ismerősként köszöntöttek. Először megismerhettük azt, hogy miért és hogyan jött létre a Várpark. Az építője, Alekszi Zoltán, aki egyben a telek tulajdonosa is, nagyon szerette kutatni a mára már nem látható, vagy csak romokban álló egykori várakat. Építészmérnökként nagyon vágyott arra, hogy ezeknek a makettjét elkészítse úgy, hogy a lehető legjobban hasonlítsanak az eredetire, vagyis tájolásban és a felhasznált anyagokban is hű maradjon, így a ma embere a legjobb másolatot szemlélve ismerhesse meg ezeket az épületeket.
Ennek érdekében nagyon sokat kutatott, hogy a korabeli, illetve a jelen időnél korábbi feljegyzésekből megismerhesse a legtöbbet a várak kinézetéről. Amint a szükséges információ összegyűlt, azonnal elkezdte építeni az általában derékmagasságú maketteket.
Minden makett mellett kétféle tájékoztató tábla található. Egy vagy több fényképen az építmény mai állapota látható. Egy másik táblán pedig a vár ismert történelmének az összefoglalóját lehetett elolvasni. Mindkettőt felolvasták, illetve leírták nekünk a látó kísérőink.
A makettek érdekessége, hogy a parkon belül ott helyezkednek el egymáshoz képest, ahol a történelmi Magyarország területén is elhelyezkedtek. Így jól érthetővé váltak az egyes várak sajátosságai is. A makett készítője azt is megengedte, hogy a kész építményeket megtapogassuk és így jobban be tudjuk fogadni őket.
A Várpark azonban nem csupán maketteket tartalmaz, hanem egy történelmi park és ezért néhány további érdekességgel is várja a látogatókat. Az egyik egy oszlopsor, melyeken a királyok, fejedelmek és kormányzók emléke került megörökítésre, minden államfőnek egy-egy emlékoszlop lett kijelölve.
Sok-sok érdekesség fogadott minket, de szeretnénk kiemelni egy nagyon érdekes alkotást is. A szoborcsoport az Emese álma címet viseli és a szobrászatban elsőként állított emléket ennek a mondának. Az erről készült fényképen látható is egy részlet az alkotásból.
Megtudhattuk továbbá azt is, hogy a Park szívesen biztosít kihelyezett történelemóráknak helyet, valamint sokféle speciális szolgáltatást is nyújtanak, melynek célja a történelmi ismeretek elmélyítése. Részben ide illeszkedik a játszótér is, mely olyan játékteret biztosít a gyerekeknek, melyek a történelmi várakhoz valamilyen módon kötődnek.
A kapott visszajelzések alapján nagyon kellemes és hasznos időtöltésnek bizonyult a dinnyési kirándulásunk. Őszintén reméljük, hogy még sok ilyen élményt tudunk biztosítani azoknak, akik a jövőben is velünk tartanak!
Jánosi Veronika és Molnárné Tóth Andrea
közösségi civilszervezők
A programjaink Erzsébetváros Önkormányzatának támogatásával valósulnak meg, melyért szeretnénk a köszönetünket kifejezni!
Még tesztelhető a GlovEye
A Szövetség székházában elhelyezett prototípus a tervező csapattal együtt Seattle-be utazik, ahol a Microsoft Imagine Cup innovációs versenyének nemzetközi döntőjén méretnek meg.
A verseny végeztével (augusztus első harmadában) újra tesztelhetik az eszközt az érdeklődők.
Tesztelésre jelentkezni az okosklub@mvgyosz.hu e-mail címen, vagy a 06 (1) 384 – 8440-es telefonszámon (114-es mellék) lehet munkanapokon, 9.00 és 15.00 között, Berkó Norbertnél.
A kép forrása: index.hu
Magyarország rendezett először ifjúsági csörgőlabda világbajnokságot
A férfiaknál 10 csapat küzdött a világbajnoki címért, amelyet végül az Egyesült Államok csapata szerzett meg, a második helyen pedig a brazil csapat végzett. Nagy örömünkre a magyar férfi válogatott a bronzmérkőzésig jutott, ahol az orosz csapat ellen, szoros küzdelemben, végül sajnos 7-6 arányban kikapott, így az orosz csapat vihette haza a világbajnoki bronzérmet, a magyarok negyedikek lettek.
A nőknél Ausztrália csapata végzett az élen, az ezüstérmet Oroszország, a bronzérmet Brazília nyerte el. A magyar csapat a 8. helyen végzett Németország, az Egyesült Államok, Izrael és Dél-Korea mögött.
Kari Räsänen, az International Blind Sports Federation (IBSA) Csörgőlabda Bizottságának elnöke végig jelen volt az eseményen és elismeréssel nyilatkozott a szervezésről:
A pályázatírástól kezdve figyelemmel kísértem a magyar szövetségek munkáját. Szeretnék köszönetet mondani, hiszen jóval túlteljesítették az elvárásokat, felnőtt szintű világbajnoki színvonalat és légkört teremtettek. A szervezők figyelmessége a szálláson, a közlekedésen és az önkéntesek bevonásán is meglátszott. Amikor ilyen lelkes és profi csapatokat látok dolgozni, megerősít abban a hitemben, hogy a csörgőlabda sportág előtt rengeteg fejlődési lehetőség és nagyszerű jövő áll. Az IBSA célja, hogy a jövőben kétévente rendezze meg az ifjúsági világversenyt, bízom benne, hogy még visszatérhetünk Magyarországra!
A kép forrása: https://www.facebook.com/paralimpiahungary/
Szappanos István, a Magyar Kézilabda Szövetség Parasport Albizottságának elnöke értékelése szerint a magyar csapatok a vártnál jobban teljesített.
Bravúros mérkőzéseket játszottak és méltó ellenfelei voltak a világ legjobbjainak. A szakmai edzők munkájának köszönhetően jó irányban haladunk: nemzetközi mezőnyben is helytállni képes csörgőlabda csapatokat küldünk a világversenyekre. A magyar női csapat szinte a semmiből állt össze, de kezdőként a lányok is megmutatták, hogy lehet rájuk számítani, van bennük fejlődési potenciál.
Mindkét csapat küzdeni akarása példaértékű volt és egyaránt nagy szeretetet kaptak a hazai közönségtől. A fiúk a jövő évi B csoportos Európa-bajnokságra már esélyesként akarnak utazni Lengyelországba. Célunk, hogy a B csoportból feljussunk az A csoportba, majd 2020-ban, a paralimpián Tokióban legyen magyar csörgőlabda csapat.
Szabó László, a Magyar Paralimpiai Bizottság elnöke szerint a magyar parasport ismét bebizonyította, hogy ha lehetőséget kap, kiváló csapatmunkával és még több lelkesedéssel nem pusztán megoldja a feladatot, de még felül is múlja az elvárásokat.
Folytatjuk a két éve megkezdett munkát, hiszen célunk, hogy minél több kiemelt fogyatékos sport világeseménynek adjunk otthont. Büszkeséggel tölt el, hogy több mint egy hetes világbajnokságot szerveztünk. Hiszek benne, hogy a mostanihoz hasonló példamutató együttműködésben kell a parasport eseményeket szervezni, integráltan az épek sportszövetségeivel, önkormányzatokkal és a nemzetközi szervezetekkel.
Köszönöm a szervezőbizottság és az önkéntesek munkáját! Gratulálok a magyar sportolóknak, felkészítőiknek a helytálláshoz és a biztató eredményeikhez! A hazai rendezésű versenyen való szereplés óriási lendületet ad minden sportolónak, itt az ideje, hogy a magyar para-csapatsportokra is figyeljünk, és azokban is felzárkózzunk.
A hír forrása: http://www.hparalimpia.hu
Az okoskesztyű átadója az MVGYOSZ-ben
Nem csupán az MVGYOSZ, de a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ is kap egy készüléket, hogy gyűjteményüket látássérült kutatók is használhassák. Kapus Erika, az MTA főkönyvtárosa egyrészt az esélyegyenlőség megteremtéséről beszélt ezzel kapcsolatban, másrészt a könyvtár világát olyannak festette le, amiben kicsit mindenki világtalannak érezheti magát, olyan értelemben, hogy számára szokatlan, idegen rendszer veszi körül, de ami hamar kiismerhető és megszerethető.
A kép forrása: index.hu
A GlovEye digitális Braille-olvasóról már írtunk korábban, amikor a fejlesztő csapat megnyerte a Microsoft diákoknak szóló nemzetközi startupversenyének, az Imagine Cupnak magyar döntőjét. Az általuk kitalált és megvalósított okoseszköz tetszőleges nyomtatott szöveget alakít vakok által is olvashatóvá, ezzel jócskán megkönnyítve a látássérültek életét.
Az eszköz kamera, szövegfelismerő app és egy Braille-panel segítségével bármilyen nyomtatott szöveget a felhasználó ujjbegyére tud juttatni, csakúgy mintha az Braille-írással nyomtatott papír lenne. A GlovEye alkalmazás elvileg bármilyen, kamerával rendelkező eszközön futtatható, okostelefonon, tableten, laptopon, asztali számítógépen egyaránt. A szoftver beolvassa és felismeri a kamera által látott szöveget, az egyes betűket, írásjeleket pedig a szöveget követő kéz mozgásának megfelelően elküldi a kesztyűbe épített Braille-cellára, ami Braille-karakterek formájában jeleníti meg azokat a felhasználó ujjbegye alatt.
A keddi bemutatón egy számítógéphez kötve próbálhatták ki az eszközt az eseményen részt vevők, és szinte kivétel nélkül érdeklődéssel és lelkesedéssel fogadták a magyar diákok találmányát. Klinkó Krisztián (ő a csapatban a műszaki fejlesztésért felelő tag) mindenkinek segített megismerni a rendszert, és a kis egérgörgős Braille-cellával felismerni a kamera alá helyezett könyv betűit.
A kép forrása: index.hu
“Nagyon tetszett, már első próbálkozásra is tök sok betűt el tudtam olvasni” – mondta az Indexnek az eszközt kipróbáló Lakatos Melitta, aki elárulta, hogy nagyon szeret olvasni, pont a minap járt a vakok könyvtárában, ahonnan egy nagy kupac kikölcsönzött könyvvel tért haza. “Az Iphone-omon van Voiceover app, amivel fel szoktam olvastatni a nyomtatott szövegeket. De azt leginkább pénz felismertetésére használom” – tette hozzá, elmondva azt is, hogy meggyőződése szerint nagyon jól használható eszköz lenne a hétköznapokban a GlovEye is.
Egy nő kipróbálás közben arról kérdezte Klinkó Krisztiánt, hogy mennyibe kerülne a GlovEye, ha már lehetne kapni: a fejlesztő szerint százezer forint körüli árat saccolnak, és ha sikerül befektetőket találni, akkor egy-két év múlva már konkrét termékké is válhat az ötletük. Felmerült az is, hogy egyetlen betű helyett miért nem egész szavak megjelenítésére alkalmas Braille-egységet építettek a találmányukba, ezt Klinkó Krisztián gazdaságossági megfontolásokkal magyarázta: a GlovEye legköltségesebb része a Braille-cellácska, és jelentősen megdrágítaná az eszközt, ha egynél többet építenének bele, ők viszont azt szeretnék, ha a termék nem túl drága és sokak számára elérhető lenne.
Az Imagine Cup magyar döntőjének megnyerése után a GlovEye csapata július 23 és 26 között Seattle-ben képviseli Magyarországot a Microsoft innovációs világversenyén, és megpróbálja folytatni az utóbbi évek magyar startup diáksiker-sorozatát. (Az utóbbi években a magyar csapatok nagyon szépen szerepeltek Seattle-ben: 2014-ben a Tep nevű fitnessapp-tamagocsi keresztezés a kategóriájában második lett, 2015-ben a Mistory nevű turisztikai kalandjáték a közönségdíjat hozta el, 2016-ban pedig az InSimu Patient nevű orvosi szimulációs oktatóapp a kategóriája harmadik helyét nyerte el.)
A hír forrása: index.hu
Segítségkérés Braille-írást ismerőktől
Zemkó Boglárka vagyok, a Budapesti Corvinus Egyetem nemzetközi gazdálkodás szakán végzős hallgató. Társaimmal, Fülöp Ádámmal, Klinko Krisztiánnal és Zagyva Dániellel a Budapesti Műszaki Egyetemről részt veszünk a Microsoft Imagine Cup innovációs versenyén, amelynek megnyertük a magyarországi döntőjét, és jelenleg a nemzetközi döntőre készülünk.
Egy olyan megoldáson – termékünk neve GlovEye – dolgozunk, amivel a látássérültek életét könnyítenénk meg. Célunk, hogy a vakok és gyengénlátók bármilyen nyomtatott szöveget el tudjanak olvasni úgy, mintha az Braille-írásként lenne a papíron. Megoldásunk két részből tevődik össze: egy speciális, Braille-panellel ellátott kesztyűből és egy alkalmazásból, ami bármilyen, kamerával rendelkező okos eszközön futtatható. Az alkalmazás valós időben beolvassa az általa látható szöveget, s az egyes karaktereket a Bluetooth kapcsolaton keresztül elküldi a kesztyűnek, ezután pedig a karakter a Braille cellán megjelenik Braille karakter formájában.
Mostanra elkészült egy prototípus, amit tovább szeretnénk fejleszteni, hogy ötletünket sikerre vigyük, és minél felhasználóbarátabb élményt nyújthassunk. Ennek érdekében prototípusunkat szeretnénk minél több emberrel tesztelni, hogy lássuk, mennyire működőképes a megoldásunk.
Ezúton szeretnék meghívni minden kedves érdeklődőt a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének épületébe egy teszteseményre, ahol lehetőségük nyílik kipróbálni a termékünket, véleményt mondani róla, hogy az Önök ötletei és instrukciói alapján dolgozhassunk tovább a fejlesztésén.
Esemény időpontja: 2017.07.04.
Esemény helyszíne: MVGYOSZ, Budapest, Hermina út 47.
Szeretettel várjuk Önöket: Zemkó Boglárka, GlovEye csapata nevében
+36705089394 boglarka.zemko@gloveye.com
Integrált tornapark nyílt Budapesten
Budapest Főváros Önkormányzata és Csepel Önkormányzata, valamint a BVA Budapesti Városarculati Nonprofit Kft. sikeres együttműködésének köszönhetően átadták az európai szinten is ritkaságnak számító, de hazánkban abszolút úttörő létesítményt, amelynek megalkotóinak – Hard Body Hang, illetve MagikMe – Én is hadd játsszak veled – legfőbb szándéka a fogyatékkal élők szociális elszigetelődése elleni küzdelem. Koncepciójuk szerint a mindenki számára alkalmas eszközök révén, ez a csepeli játszótér lehet az első színtere az inkluzív nevelésnek.
Éppen ezért az integrált tornapark sporteszközöket tervezők; Fenyvesi Zoltán és Kanyó Zsolt paraatléta, valamint a MOME-n formatervezőként végzett Erdélyi Tamás elsődleges és messzemenőkig figyelembe vett szempontja az volt, hogy valóban bármilyen egészségi állapotú fogyatékos gyermek és felnőtt közérthető, a szülők, kísérők által is jól ismert tevékenységen keresztül, természetes módon találkozhasson, és tudjon együtt sportolni, edzeni ép társaival.
Az átadásra kerülő MagikMe játszó eszközök újszerűek, közös sportolásra és játékra inspirálóak, szinte minden életkorban jól használhatóak, akár egyszerre több kisgyermek által is.
Szalay-Bobrovniczky Alexandra főpolgármester-helyettes a park avatóján kihangsúlyozta, akkor járunk el jól és helyesen, ha Budapestet még inkább élhető és szerethető várossá tesszük: gyalog, kerékpárral, gyerekszemmel, idősként, fiatalként vagy épp valamilyen testi szempontból hátrányos adottságúként. Ezt a szemléletet pedig tudatosan kell megjeleníteni, kommunikálni és konkrét fejlesztések formájában megvalósítani – melynek szép példája a most megnyílt integrált tornapark.
Szélikével búcsúzott a Holdvilág Kamaraszínház
Szerencsénkre az időpont ezúttal nekünk kedvezett, bár hétköznap délelőttre esett a búcsúelőadás, mégis sokkal többen el tudtak jönni, mint az anyák napja vasárnapján tartott premierre. A előadás előtti szokásos készülődést figyelve, egyik kedves új nézőm megjegyezte: “Mennyit futkározol, mindenhol ott vagy.” Igen, ilyenkor általában rengeteg apróságra kell odafigyelni, sokszor azt se tudja az ember, hol áll a feje… Aztán felgördül a függöny és a narrátor is “színpadra lép”, lenyugszanak a kedélyek. Most mégsem az előkészületekről vagy magáról az előadásról szeretnék mesélni. Ez a beszámoló nem is annyira beszámoló, mint inkább köszönetnyilvánítás, méltóbban aligha búcsúzhatnék az évadtól.
Akiknek tehát kiemelten köszönöm, hogy az általam narrált előadások alatt a dolgok a lehetőségekhez mérten a leggördülékenyebben működnek: Koltai Judit és a Holdvilág társulata, akik elhivatottan és nyitottan állnak az akadálymentesítés ügye mellett, S. Tóth Dániel, drága párom, férjem és “asszisztensem”, aki valami csoda folytán egyszerre van tíz helyen és figyel 20 emberre ugyanazzal a megingathatatlan nyugalommal és szerencsémre ez a nyugalom a legőrültebb pillanatban rám is átragad, valamint Miks Csaba, aki nem csak technikusom, stúdiósom, manapság, az audionarrátor szakmában divatos kifejezéssel élve “tapasztalati tanácsadóm”, de az egyik legjobb barátom is. Nélkülük nem jöhetnének létre mindenki szánára hozzáférhető módon ezek az előadások, amit nagyon bánnék, hiszen imádom a munkámat, nem is munka ez, inkább hivatás számomra. Szóval szerencsés vagyok, hogy ilyen csapat áll mögöttem, köszönöm. Zárásként két visszajelzést szeretnék megosztani veletek, mert nagyon örültem nekik.
Fodor Ágnes, egyesületünk elnökasszonya az alábbi sorokat írta a Színház vendégkönyvébe az előadás után:
Köszönöm a Szélike előadást! Nagyon nagy élmény volt! Nagyon tetszett! Képekben megjelent előttem a mese a narrációnak köszönhetően. A színészek teljes átélése is érzékelhető volt, amit nagyon köszönök!
/Fodor Ágnes, VGYKE/
Az előadás után néhány nappal, egyik nagyon kedves nézőmtől, Emmytől, aki kifejezetten rutinos látogatója a narrált színházi és egyéb kulturális eseményeknek, ezt a csodálatos levelet kaptam, azzal a kiegészítéssel, ha szeretném, nyugodtan közzé is tehetem, úgyhogy egy részletét beidézem, íme.
Drága Erikám!
Te olyan lelkes vagy, árad Belőled a vágy, hogy mindent a legjobban csinálj, tudod, hogy adni akkor érdemes, ha magának is, a másiknak is felhőtlen örömöt szerez a legjobb értelemben vett munkamánia. Mert ha a munkád a hobbid, akkor soha nem kell dolgoznod. Én meg nagyon hálás vagyok minden szívből jövő lelki kapcsolatért, ami közös érdeklődésünk folytán összehoz bennünket. […]
Ezzel tehát véget ért a 2016/17-es színházi évad, legkorábban novemberben találkozhattok Holdvilágos narrált előadással, mindenkit szeretettel várunk jövőre is!
A beszámolót írta: S. Tóth Erika
Új támogató a kulturális akadálymentesítésben
A HARMAN Interntional és az Akadálymentes Kultúráért Egyesület (AKKU) most megkötött megállapodása azta célt szolgálja, hogy több látássérültnek tegyék elérhetővé a mozizás élményét.
A Samsung Electronics tulajdonában lévő, leginkább az autó és szórakoztató ipari termékeiről és vezető technológiájáról ismert önálló leányvállalata, a HARMAN International és a budapesti székhelyű Akadálymentes Kultúráért Egyesület (AKKU) csütörtökön jelentette be együttműködését, amelynek célja, hogy látássérülteknek készített narrációkkal jelentősen javítsa a mozi- és színházélményét.
A Magyarországon 22 éve jelenlévő, és a 2016-os évben országosan 390 milliárd forintos rekordforgalmat bonyolító HARMAN a bejelentést éppen a “Make Music Day – Csinálj Zenét Nap”-ot követően tette meg, amelyet 120 más ország 775 városa mellett telephelyeiken Székesfehérváron, Pécsett és Budapesten, több mint 3000 kollégájukkal maguk is minden évben megünnepelnek.
“Az AKKU-val kötött partnerségünk bejelentését erre a szimbolikus kulturális pillanatra időzítettük, hogy ezzel is hangsúlyozzuk elkötelezettségünket a helyi közösség és a kultúra iránt. Az AKKU-val való együttműködésünkben egy elhanyagolt közösség felemelésének lehetőségét látjuk, azáltal hogy teret biztosítunk számukra a kulturális események teljesebb befogadásához.” – mondta el Kis István, a HARMAN magyarországi ügyvezető igazgatója és a magyarországi operáció alelnöke. Az együttműködés első fázisában, a HARMAN egy professzionális hangstúdió eszközeit biztosítja az AKKU részére.
A hangstúdió egy speciális alkalmazású co-working helyiség részét képzi majd, ahol vakok és gyengénlátók, illetve épp látású vendégek együttműködnek profi hangmérnökökkel, és ahol a mozifilmekhez és színházi darabokhoz tartozó kiegészítő narrációkat készítik majd.
Az együttműködésben készülő, vakok számára speciális narrációt tartalmazó film szeptemberben kerül majd a mozikba.
“A társadalom 1%-a, itthon megközelítőleg 100 ezer ember él vakságban vagy jelentősen csökkent látással, de ezek az emberek élveznek szinte minden olyan kulturális tevékenységet is, amelyet látó társaik. Így például szívesen járnak moziba és színházba is. A HARMAN szakértelmével és az általuk rendelkezésünkre bocsátott stúdióval kulturális és segítő tevékenységünk mindenképp stabilizálódik majd a közeljövőben.” – mondta el Pethes Ágnes az AKKU aktivistája és kommunikációs referense.
Az AKKU-HARMAN co-working stúdió a budapesti UP Centerben kap helyet, ahol eddig is kiemelt helyen szerepeltek az elszigetelt közösségek integrálásával foglalkozó kezdeményezések. A stúdió eszközei mind a HARMAN ernyőmárka védjegye alatt álló patinás audiomárkák darabjai: AKG® mikrofonok és fejhallgatók, valamint Soundcraft® keverőpult és DigiTech® kapcsolórendszerek.
A kép forrása: http://akkuegyesulethu.web-server.hu/
A hír forrása: 24.hu
Várostervezés és a látássérültek
A kép forrása: https://ced.berkeley.edu/
Leszálltam a buszról, és elindultam vissza, a sarok felé, nyugat irányában, egy Braille-írás-olvasás tréningre. Ez 2009 telén történt — akkor már körülbelül egy éve vak voltam. Biztonságban átértem a túloldalra, balra fordultam, megnyomtam a hangjelzést kérő gombot az átkeléshez, és vártam a soromra. Amikor megszólalt a jelzés, elindultam, és biztonságban elértem a másik oldalt.
Ahogy a járdára lépek, hallom, hogy egy acélszék átcsúszik előttem a betonjárdán. Tudtam, hogy egy kávézó van a sarkon, és székeket raktak ki elé, ezért kissé balra húzódtam, közelebb az úttesthez. És ugyanarra csúszott a szék is. Arra gondoltam, hogy hibáztam, és visszamozdultam jobbra, de a szék, tökéletes szinkronban velem, ugyanarra csúszott. Ekkor már egy kicsit ideges voltam. Visszaléptem balra — a szék is balra csúszott, elzárva az utat előttem. Ekkorra már kitört a frász és elordítottam magam: “Ki a fene van ott? Mi ez az egész?”
És akkor, a saját kiáltásomon túl, hallottam mást is, egy ismerős csörgést. Ismerős volt a hang, és felvillant bennem egy másik lehetőség: kinyújtottam a bal kezemet — az ujjaim valami borzas szőrzetet súroltak, aztán egy fület, egy kutya fülét, talán egy arany retrieverét. A póráza a székhez volt kötözve, a gazdája betérhetett a kávézóba, és az eb csak azon igyekezett, hogy üdvözöljön és talán azon, hogy kapjon egy kis fülvakarást.
Ez a kis történet igazából azokról a félelmekről és félreértésekről szól, amelyek azzal kapcsolatosak, hogy a városban vakon mozogsz, látszólag tudomást sem szerezve a környezetről és az emberekről, akik körülötted vannak. Lépjünk hát vissza, és lássuk, hogyan is kezdődött az egész!
2008-ban, Szent Patrik napján, bejelentkeztem a kórház sebészetére, hogy eltávolítsanak egy tumort az agyamból. A műtét sikerült. Két nappal később a látásom romlani kezdett. A harmadik nap már semmit sem láttam. Hirtelen rám szakadt egy borzasztó érzése a félelemnek, zavarodottságnak, sebezhetőségnek, ahogy bárki másra rászakadt volna a helyemben.
Azonban volt időm töprengeni a dolgon, és lassan rájöttem, hogy hálás lehetek több mindenért. Például eszembe jutott az apám, aki komplikációkban hunyt el agyműtét után. 36 éves volt akkor. Én meg csak 37. És noha minden okom megvolt félni attól, ami rám várt, és fogalmam sem volt arról, hogy mi lesz majd, de éltem. A fiamnak még mindig volt apja. És különben is: nem én voltam az első, aki elvesztette a látását. Tudtam, hogy lennie kell mindenféle rendszernek és technikának és tréningnek, mely segít abban, hogy teljes, értelmes és aktív életet éljek, látás nélkül is.
Így aztán pár nappal később, mire kiengedtek a kórházból, már tudtam, mi lesz a dolgom: amilyen gyorsan csak lehet, elvégzem odakint a legjobb tréninget és nekilátok újjáépíteni az életemet. Hat hónapon belül visszamentem dolgozni. Még tandemezni is elkezdtem a régi bicajos haverjaimmal; önállóan jártam be a munkahelyemre, gyalog a városon át és busszal. Kemény munka volt!
Amire azonban nem számítottam a gyors átalakulás során, az annak a hihetetlen kontrasztnak az élménye volt, mely a látásos és a látás nélküli élményeim közti különbözőségből fakadt ugyanazokkal a helyekkel és emberekkel kapcsolatban, olyan rövid időn belül.
Ez egy sereg megértéshez vezetett, meglátásokhoz, ahogy ezeket elneveztem: dolgokhoz, amelyeket a látásom elvesztése óta tanultam. Ezek a meglátások a triviálistól a mély értelműig terjedtek, a szokványostól a humorosig. Mint építészt, ez a markáns kontraszt — melyet a látásos és a látás nélküli élményeim között tapasztaltam ugyanazokkal a helyekkel és városokkal kapcsolatban ilyen rövid idő alatt — csodálatos meglátásokhoz juttatott a városokról. A legfontosabb ezek közül annak felismerése volt, hogy igazából a városok fantasztikus helyek a vak ember számára. Meglepett a városokban tapasztalt kedvesség és törődés is, ellentétben a közömbösséggel vagy még rosszabbal. És kezdtem észrevenni azt is, mintha a vakok is pozitív hatással lennének a városra. Ez kissé különösnek tűnt nekem.
Álljunk meg itt, és nézzük meg, mért is olyan jó a város a vak számára! A látás elvesztését követő rehabilitációs tréning része annak megtanulása, hogy az összes nem-vizuális érzékedet használd — olyan dolgokat, melyeket különben figyelmen kívül hagynál. Olyan ez, mintha az érzékszervi információk egy új világa nyílna meg előtted. Megdöbbentő volt számomra a finom hangok szimfóniája szerte a városban, amelyet hallva és feldolgozva felfogod merre jársz, hogyan mozogj, és merre kell menned. A bot markolatán keresztül pedig érzed a járófelület különféle textúráit alattad, és idővel kialakul benned egy séma arról, hogy hol vagy és merre tartasz. És abból, hogy a nap féloldalról éri az arcod, vagy a szél a nyakad, jelzéseket kapsz arról, hogy merrefelé nézel, hol tartasz két sarok között és a mozgásodról térben és időben. És ott a szaglás is. Az egyes környékeknek és városoknak jellegzetes szaguk van, és ugyanúgy a helyeknek és a dolgoknak is körülötted, és szerencsés esetben az orrodat követve eljutsz az új pékségbe is, ahová igyekeztél.
Igazán meglepett mindez, mert kezdtem felfogni, hogy a látás nélküli élményeim mennyivel inkább több-érzékszerviek, mint amilyenek a látásos élményeim valaha is voltak. Megdöbbentett az is, hogy a város mennyire más lett körülöttem. Ha van látásod, mindenki magával van elfoglalva, és te is a magad dolgával törődsz. Ha elveszted a látásod, megváltozik az egész!
Nem tudom, ki figyel kit, de az a gyanúm, hogy egy csomó ember figyel rám! Nem vagyok paranoiás, de akárhová megyek, mindenféle tanácsot kapok: gyere ide, menj oda, vigyázz erre vagy arra! Az információ nagy része helyes. Van ami hasznos is. Egy csomó pedig pont fordítva. Neked kell kitalálni, hogy mit is akartak mondani. Van ami helytelen és nem segít. De a dolgok magasabb szintjén mégis jó ez az egész!
Egyszer, Oaklandben, a Broadwayn gyalogolva elértem egy sarokhoz. Vártam a gyalogos hangjelzésre, és amint megszólalt, leléptem az úttestre, amikor a jobb kezemet hirtelen megragadta egy fickó, a karomnál fogva kiráncigált a zebrára, és vonszolni kezdett a túloldalra, miközben kínaiul magyarázott. Hogy úgy mondjam, képtelen voltam kiszabadulni a tag halálos szorításából, de végül is biztonságban átértünk. Mit tehettem volna? De elhihetik, létezik udvariasabb módja is a segítség felajánlásának. Mi nem tudjuk, hogy van ott valaki, tehát jobb, ha “Helló”-val kezdi az illető és rákérdez:”Segíthetek valamiben?”
Oaklandben megdöbbentett, milyen sokat változott a város, ahogy elvesztettem a látásomat. Szerettem látóként. Jó hely volt. Tökéletes nagyváros. De mihelyt elvesztettem a látásomat, és kimentem a Broadwayre, lépten-nyomon üdvözöltek.
“Isten áldjon meg, ember!”
“Fel a fejjel, testvér!”
Ezt látóként nem kaptam meg! Tudom, hogy ez zavarja némelyik vak barátomat is, nemcsak engem. Sokan hiszik azt, hogy ez az érzés szánalomból fakad. Én viszont azt hiszem, hogy közös emberi mivoltunkból ered, az együvé tartozásunkból, ami klassz dolog. Az az igazság, hogy ha levert vagyok, fogom magam, és kimegyek a Broadwayre Oakland belvárosában, sétálok egyet, és jobban leszek máris, semmi idő alatt.
Ez is azt mutatja, hogy a fogyatékosság, a vakság mintegy átvágja az etnikai, társadalmi, faji és gazdasági határokat. A fogyatékosság esélyegyenlőségi intézmény, mindenkit szívesen látunk!
Hallottam már olyant is a fogyatékossággal élők körében, hogy igazából csak kétfajta ember van: olyan, aki fogyatékossággal él, és olyan, aki még nem fedezte fel a maga fogyatékosságát. Ez másfajta gondolkodás ugyanarról, de szépnek találom, mert nyilvánvalóan elfogadóbb, mint a “mi kontra ők” szembeállítás vagy az “egészségesek kontra sérültek”, és sokkal becsületesebb és tisztelettudóbb elfogadása az élet sérülékenységének.
Az utolsó üzenetem önöknek az, hogy nemcsak a város jó a vakoknak, mi is kellünk a városnak. Olyannyira biztos vagyok ebben, hogy azt javaslom a tervezőknek: a vakot tekintsék a városlakó prototípusának, amikor új és csodálatos városokat képzelnek el, és ne a többieket, akikre csak akkor szokás gondolni, amikor már kész az öntőforma! Akkor már késő!
Ha egy város tervezésénél figyelembe veszed a vakokat, akkor gyalogolható járdahálózat lesz az eredménye, tele opciókkal, lehetőségekkel, melyek mind elérhetők az utcaszinten. Ha egy város tervezésénél figyelembe veszed a vakokat, akkor a járdák kiszámíthatók és szélesek lesznek. Az épületek közötti térben jobb lesz az egyensúly az emberek és az autók között. Különben is, mire jó az autó? Ha vak vagy, úgysem vezetsz, mert valahogy ezt nem szereti a többi ember.
Ha egy város tervezésénél figyelembe veszed a vakokat, akkor olyan várost kapsz, melynek robusztus (vagyis a zavarokra nem különösebbn érzékeny), hozzáférhető, jól csatlakozó tömegközlekedési rendszere van, mely a város minden részét egybefogja, sőt a vonzáskörzetet is. Ha egy város tervezésénél figyelembe veszed a vakokat, akkor ott munkalehetőség is lesz, rengeteg állással. A vakok is akarnak dolgozni. El akarják tartani magukat.
Ha a várost a vakoknak tervezik — remélem, látják önök is —, akkor a város befogadóbb lesz, egy méltányosabb, igazságosabb város mindenki számára. A korábbi látásos élményeim alapján ez klassz helynek hangzik, akár vak vagy, akár más fogyatékossággal élsz, és akkor is, ha még nem fedezted fel a magad fogyatékosságát.
A szöveg forrása: ted.com
A fordítást Nagy Sándor készítette és Keresztúri László lektorálta
Átadták a Helen Keller-díjakat
Az idei kitüntetések mottója “nincsenek határok” – nyilatkozta a kitüntetést átadó alapítvány elnök-vezérigazgatója, Kirk Adams. Elmondta, hogy minden kitüntetett munkásságában felismerhető Helen Keller szellemisége, mely a látássérültek függetlenségét és teljesebb élethez való hozzáférési esélyét hirdette. Mindhárom kitüntettet munkássága szerinte arról tanúskodik, hogy a fogyatékos emberek számára a korlátok nélküli jövő megteremtése mindenkinek a felelőssége, a közös ügyünk.
A Netflix, a világ vezető internetes televízióhálózata, mely az elmúlt két év során 3500 órányi audionarrált filmet tett elérhetővé. E mellett a weboldalát és a mobilalkalmazásait is úgy alakította ki, hogy azok képernyőolvasókkal is kezelhetők legyenek.
A Google már szinte az indulása óta elkötelezett amellett, hogy akár munkáról, akár játékról legyen szó, a látássérültek számára is mindent elérhetővé és befogadhatóvá tegyen. Az elmúlt év során számos átalakítást és fejlesztést kifejezetten azzal a céllal valósított meg, hogy a látássérült felhasználók elérési esélyei kiegyenlítettebbek legyenek.
Chris Downey egy olyan építész, aki 2008-ban, 37 évesen veszítette el a látását. Onnan kezdve elkötelezett híve az egyenlő esélyű hozzáférést biztosító várostervezésnek. Filozófiája szerint a város jó hely a látássérültek számára, de a város is nyertes, mert ha a látássérültek igényeit figyelembe veszik, akkor gyalogolható és ezért emberközelibb, barátságosabb települések alakulhatnak ki.
A kép forrása: az AFB facebook-oldala
Fontos tudnivalók fogyatékossággal élőknek az energiahivataltól
Kolozsi Sándor, a MEKH fogyasztóvédelmi főosztályának vezetője elmondta, hogy a legtöbb érintett fogyasztó nincs tisztában azzal, hogy milyen teendői vannak a felhasználóváltás során, illetve, milyen lehetőségei vannak, ha nehézséget okoz számára a rezsi kifizetése. Ezért most két kiadványt készítettek ezekről a problémacsoportokról.
A felhasználóváltozásról szóló kiadványban felhívják a fogyasztók figyelmét a változásbejelentés fontosságára, ennek módjára és elmaradásának következményeire. A MEKH kiadványa az ügyintézés megkönnyítésére változásbejelentő formanyomtatványt is tartalmaz.
A másik kiadvány részletesen ismerteti a védendő fogyasztók jogait és kötelezettségeit, valamint útmutatást nyújt, hogy ki, mikor és milyen módon kérheti a védendő fogyasztói státust.
A kép forrása: http://www.mekh.hu
Kolozsi Sándor a védendő fogyasztókat megillető lehetőségek kapcsán kiemelte, hogy nehézség esetén a fogyasztó haladéktalanul forduljon a szolgáltatóhoz, hiszen annak van lehetősége, eszköze, hogy segítse a szociálisan vagy egészségügyi okból nehézséggel küzdő fogyasztók megfelelő ellátását.
A védendő státuszt szociálisan rászorulók és fogyatékkal élő fogyasztók kérelmezhetik az elosztói szolgáltatónál. A nyilvántartásba felvett szociálisan rászorulók igényelhetnek részletfizetést, fizetési haladékot, illetve előre fizetős mérők kihelyezését. A fogyatékkal élők pedig igényelhetnek egyebek között havi (időközi) mérőóra leolvasást, a mérő általánostól eltérő módon történő elhelyezését, valamint a kikapcsolás alóli mentességet és folyamatos szolgáltatást, ha életüket, egészségüket a szolgáltatás hiánya közvetlenül veszélyeztetné.
A hivatal a szolgáltatók adatai alapján készített összesítője szerint tavaly december 31-én Magyarországon összesen 55 328 védendő fogyasztó volt regisztrálva, ebből 52 763 szociálisan rászoruló védendő fogyasztó, a fogyatékkal élő védendők száma pedig 2420. A múlt év végi adatok szerint összesen 17 269 védendő fogyasztónál volt kihelyezve előre fizetős mérő – ismertette Kolozsi Sándor.
A védendő fogyasztókról készített kiadvány ingyenesen letölthető ezen a linken: https://goo.gl/KsaMZL
