akadálymentes Archives - Oldal 6 a 35-ből - Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete

Narráció 42

Róth Miksa üvegmozaikjai
Róth Miksa Emlékház a Nefelejcs utca 26. szám alatt

A VII. kerület mélyén, a Keleti pályaudvar közelében, a Nefelejcs utca lombos fái alatt egy igazi csoda lapul meg. Talán túlságosan is kevesen tudnak róla, pedig igazi kincsek lapulnak meg a téglafalú egyemeletes épület kapuja mögött. Itt nyílt meg ugyanis 1911-ben „Róth Miksa Császári és Királyi Udvari Üvegfestő és Mozaik Művész Műintézete” és kerültek ki innen a szebbnél szebb üvegművek 1939-ig.

Róth Miksa már az anyatejjel szívta magába a mesterséget, hiszen apja és nagyapja is üveges volt. Ezt a hagyományt folytatva és külföldi tanulmányutakon fejlesztve tudását jutott el a legmagasabb szintre. Ezt mutatják nemcsak megrendeléseinek száma, de kitüntetései is. A híres 1900-as párizsi világkiállításról ezüstérmet, 1902-ben Torinóból és 1904-ben St. Louisból a világkiállításokról már aranyéremmel térhetett haza. Festett üvegablakai mellett az üvegmozaik technikáját is megújította, amiért az olasz király is kitüntette. Szinte végeláthatatlan azon épületeknek a sora, ahol üvegmunkái a mai napig megtekinthetők: az Országház, a Magyar Nemzeti Bank, a Zeneakadémia, a Kálvin téri református templom, a Rózsák terén álló Árpád-házi Szent Erzsébet-plébániatemplom vagy éppen a Szervita téren álló egykori Török Bankház üvegmozaikjai, hogy csak párat említsünk a Fővárosban még látható munkái közül. Szecessziós, art deco és a középkori művészet elemeit is bátran használó munkái külföldön is keresettek voltak, így Hágában, Osloban vagy éppen Mexikóvárosban is gyönyörködhetünk bennük. A II. világháború pusztítása nem kímélte Róth Miksa munkáit se, így számos jelentős műve lett az enyészeté. Az 1944-ben elhunyt mester özvegye, sikeres kérvényének hála, megtarthatta a ház pár szobáját, ahol a berendezés mellett az üvegmunkákat lábákban tárolva mentette meg a család a mester örökségét. Ennek köszönhetően az emlékház ma hű képet nyújthat Róth Miksa egykori lakhelyéről.

Nehéz választani a bravúros technikai tudással kivitelezett üvegmunkák közül, elsőként az 1900-as párizsi világkiállításon ezüstérmet nyert Béke című munkáját ismerjük meg (1. kép). Impozáns, a technikai tudás legjavát igénylő nagyméretű munkáról van szó, hiszen hosszúsága 135 centiméter, míg magassága 86 centiméter. Nem csak egy technikát alkalmazott Róth Miksa az elkészítésekor, ugyanis murániói mozaik, Tiffany-féle opalizáló üveg, valamint Puhl és Wagner-féle aranyfóliás mozaik is található rajta. Az üvegmozaik technikája nagyban hasonlít a más anyagokból készített mozaikokhoz, ám az üvegművesség világába nagy változást hozott, ugyanis a Róth Miksa által levédetett üvegmozaik speciális technikája lehetővé tette, hogy az eddig csak ablakokként használt festett üvegek, akár a mennyezetre is felkerüljenek, hiszen a darabok egymást tartották össze. A Béke keretezésének lágy vonalvezetése a szecesszió stílusát követi. A vörösesbarnás színű négyzetes elemek által alkotott kecses keretezés a téglalap alakú kép tetején a felső perem alatt kissé befelé hajlik, ezáltal egy növényi indához hasonlatos ívet hoz létre, megtörve ezáltal a keret merev szögletességét. Ez az ívesség és a növényi elemekkel való játék is a századforduló művészetének egyik jellemzője. A kép jobb és bal felső sarkában egy-egy galamb látható. Hátuk mögé olajágak kerültek, míg a kép ragyogását az aranyozott háttér adja. A két galamb között kékeslila háttéren egyszerű aranybetűkkel a PAX, az az a béke latin nyelvű megfelelője olvasható, amely Tiffany technikával készült. Maga a technika Lois Comfort Tiffany francia mester nevéhez fűződik. Az alkalmazása során a különböző fémoxidokkal szennyezett és így színezett, formára csiszolt üvegelemek széleire rézfóliát simítottak, majd ón-ólom ötvözettel rögzítették egymáshoz az üvegelemeket. A fémes színű kötés bonthatatlan, nagyon erős rögzítést jelent. A Béke című kép két szélén jobb és bal oldalon egy-egy kék szalaggal átkötött olajfaág tűnik fel a kép egész magasságában. A kép központi elemét egy bájos istennő foglalja el. Halvány rózsaszín bőre, tiszta kék szeme, finom mosolya és szőkés vörös hajzuhataga szinte megbabonázza a nézőt. Fején antik sisak látható, amelyből talán dicsfény sugarai áradnak szerteszét. Harci öltözete a görög istennőt, Pallas Athénét juttathatja a néző eszébe, akit gyakran ábrázoltak hasonló sisakban. Kezében kecsesen egy olajfa ágát tartja. Az ágon hosszúkás zöld levelek között itt-ott zöldes olajbogyók is feltűnnek. A nőalak mögött idilli táj látható. Zöld mezőn egy út vezet keresztül és vész bele a vöröses naplementébe. A paradicsomi tájat a sávokban elhelyezett mozaikelemek adják ki.

A kiállításon a Békétől nem messze látható a mester Gránátalmás (Tudás fája) elnevezésű üvegmozaikja (2. kép). A félköríves záródású alkotás méretében nem sokban marad el az előbbiekben megismert Békétől, hossza ugyanis 112 centiméter, magassága pedig 70 centiméter. A mű keretét világoskék négyzet alakú üvegmozaikokból kirakott sáv alkotja, míg az alapon ismét feltűnnek a tündöklő aranymozaik kockák. A kompozíció központi tengelyébe a gránátalmafa törzsét helyezte a művész, melyből a fa lombos ágai ágaznak ki. A levelek a kék és zöld mozaikkockák változatos színeinek kombinálásával, a világos és sötét részek váltakozásával válnak élővé. Olyan hatást keltenek, mint amikor egy meleg nyári napon a napsugár utat tör magának a fák lombjai között és hatására a levelek zöldjei színváltásba kezdenek. A fa törzsén lila és arany színű tekergő kígyót fedezhetünk fel, aki éppen nyelvét nyújtogatja. Mindez alátámasztja a Tudás fája elnevezést, a gránátalmafa a Bűnbeesés paradicsomi almafáját jeleníti meg. És itt érkeztünk el a kép legizgalmasabb eleméhez, a hat darab gránátalmához. Az almákhoz ugyanis fémes hatású úgynevezett lüszterezett mázú kerámiákat használt Róth Miksa. Ezeket a különleges mázú darabokat pedig nem mástól szerezte be, mint a híres Zsolnay gyártól. Róth Miksa előszeretettel kísérletezett, így ez a többféle technikát és anyagot, üveget és kerámiát is beépítő műve is jó példa arra, hogy tudása, kíváncsisága és kreativitása milyen csodákat hozott létre. A gránátalma motívumával már korábban találkozhattunk. Ha érdekel a jelentése, akkor érdemes elolvasnod a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár gyűjteményében található szédertál takaróról írt narrációt.

Ha szeretnél többet megtudni Róth Miksáról és a Nefelejcs utca 26. szám alatt található Emlékházról, akkor ajánlom a Fényesi Tiborral készült videót (A Zsidó Róth Miksa – YouTube), illetve a Róth Miksa Emlékház YouTube csatornáját, ahol Róth Miksa külföldön készült munkáiról is sok érdekességet hallhattok.

Somogyi-Rohonczy Zsófia
AKKU – Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület

Narráció

Róth Miksa üvegmozaikjai
Róth Miksa Emlékház a Nefelejcs utca 26. szám alatt

A VII. kerület mélyén, a Keleti pályaudvar közelében, a Nefelejcs utca lombos fái alatt egy igazi csoda lapul meg. Talán túlságosan is kevesen tudnak róla, pedig igazi kincsek lapulnak meg a téglafalú egyemeletes épület kapuja mögött. Itt nyílt meg ugyanis 1911-ben „Róth Miksa Császári és Királyi Udvari Üvegfestő és Mozaik Művész Műintézete” és kerültek ki innen a szebbnél szebb üvegművek 1939-ig.

Róth Miksa már az anyatejjel szívta magába a mesterséget, hiszen apja és nagyapja is üveges volt. Ezt a hagyományt folytatva és külföldi tanulmányutakon fejlesztve tudását jutott el a legmagasabb szintre. Ezt mutatják nemcsak megrendeléseinek száma, de kitüntetései is. A híres 1900-as párizsi világkiállításról ezüstérmet, 1902-ben Torinóból és 1904-ben St. Louisból a világkiállításokról már aranyéremmel térhetett haza. Festett üvegablakai mellett az üvegmozaik technikáját is megújította, amiért az olasz király is kitüntette. Szinte végeláthatatlan azon épületeknek a sora, ahol üvegmunkái a mai napig megtekinthetők: az Országház, a Magyar Nemzeti Bank, a Zeneakadémia, a Kálvin téri református templom, a Rózsák terén álló Árpád-házi Szent Erzsébet-plébániatemplom vagy éppen a Szervita téren álló egykori Török Bankház üvegmozaikjai, hogy csak párat említsünk a Fővárosban még látható munkái közül. Szecessziós, art deco és a középkori művészet elemeit is bátran használó munkái külföldön is keresettek voltak, így Hágában, Osloban vagy éppen Mexikóvárosban is gyönyörködhetünk bennük. A II. világháború pusztítása nem kímélte Róth Miksa munkáit se, így számos jelentős műve lett az enyészeté. Az 1944-ben elhunyt mester özvegye, sikeres kérvényének hála, megtarthatta a ház pár szobáját, ahol a berendezés mellett az üvegmunkákat lábákban tárolva mentette meg a család a mester örökségét. Ennek köszönhetően az emlékház ma hű képet nyújthat Róth Miksa egykori lakhelyéről.

Nehéz választani a bravúros technikai tudással kivitelezett üvegmunkák közül, elsőként az 1900-as párizsi világkiállításon ezüstérmet nyert Béke című munkáját ismerjük meg (1. kép). Impozáns, a technikai tudás legjavát igénylő nagyméretű munkáról van szó, hiszen hosszúsága 135 centiméter, míg magassága 86 centiméter. Nem csak egy technikát alkalmazott Róth Miksa az elkészítésekor, ugyanis murániói mozaik, Tiffany-féle opalizáló üveg, valamint Puhl és Wagner-féle aranyfóliás mozaik is található rajta. Az üvegmozaik technikája nagyban hasonlít a más anyagokból készített mozaikokhoz, ám az üvegművesség világába nagy változást hozott, ugyanis a Róth Miksa által levédetett üvegmozaik speciális technikája lehetővé tette, hogy az eddig csak ablakokként használt festett üvegek, akár a mennyezetre is felkerüljenek, hiszen a darabok egymást tartották össze. A Béke keretezésének lágy vonalvezetése a szecesszió stílusát követi. A vörösesbarnás színű négyzetes elemek által alkotott kecses keretezés a téglalap alakú kép tetején a felső perem alatt kissé befelé hajlik, ezáltal egy növényi indához hasonlatos ívet hoz létre, megtörve ezáltal a keret merev szögletességét. Ez az ívesség és a növényi elemekkel való játék is a századforduló művészetének egyik jellemzője. A kép jobb és bal felső sarkában egy-egy galamb látható. Hátuk mögé olajágak kerültek, míg a kép ragyogását az aranyozott háttér adja. A két galamb között kékeslila háttéren egyszerű aranybetűkkel a PAX, az az a béke latin nyelvű megfelelője olvasható, amely Tiffany technikával készült. Maga a technika Lois Comfort Tiffany francia mester nevéhez fűződik. Az alkalmazása során a különböző fémoxidokkal szennyezett és így színezett, formára csiszolt üvegelemek széleire rézfóliát simítottak, majd ón-ólom ötvözettel rögzítették egymáshoz az üvegelemeket. A fémes színű kötés bonthatatlan, nagyon erős rögzítést jelent. A Béke című kép két szélén jobb és bal oldalon egy-egy kék szalaggal átkötött olajfaág tűnik fel a kép egész magasságában. A kép központi elemét egy bájos istennő foglalja el. Halvány rózsaszín bőre, tiszta kék szeme, finom mosolya és szőkés vörös hajzuhataga szinte megbabonázza a nézőt. Fején antik sisak látható, amelyből talán dicsfény sugarai áradnak szerteszét. Harci öltözete a görög istennőt, Pallas Athénét juttathatja a néző eszébe, akit gyakran ábrázoltak hasonló sisakban. Kezében kecsesen egy olajfa ágát tartja. Az ágon hosszúkás zöld levelek között itt-ott zöldes olajbogyók is feltűnnek. A nőalak mögött idilli táj látható. Zöld mezőn egy út vezet keresztül és vész bele a vöröses naplementébe. A paradicsomi tájat a sávokban elhelyezett mozaikelemek adják ki.

A kiállításon a Békétől nem messze látható a mester Gránátalmás (Tudás fája) elnevezésű üvegmozaikja (2. kép). A félköríves záródású alkotás méretében nem sokban marad el az előbbiekben megismert Békétől, hossza ugyanis 112 centiméter, magassága pedig 70 centiméter. A mű keretét világoskék négyzet alakú üvegmozaikokból kirakott sáv alkotja, míg az alapon ismét feltűnnek a tündöklő aranymozaik kockák. A kompozíció központi tengelyébe a gránátalmafa törzsét helyezte a művész, melyből a fa lombos ágai ágaznak ki. A levelek a kék és zöld mozaikkockák változatos színeinek kombinálásával, a világos és sötét részek váltakozásával válnak élővé. Olyan hatást keltenek, mint amikor egy meleg nyári napon a napsugár utat tör magának a fák lombjai között és hatására a levelek zöldjei színváltásba kezdenek. A fa törzsén lila és arany színű tekergő kígyót fedezhetünk fel, aki éppen nyelvét nyújtogatja. Mindez alátámasztja a Tudás fája elnevezést, a gránátalmafa a Bűnbeesés paradicsomi almafáját jeleníti meg. És itt érkeztünk el a kép legizgalmasabb eleméhez, a hat darab gránátalmához. Az almákhoz ugyanis fémes hatású úgynevezett lüszterezett mázú kerámiákat használt Róth Miksa. Ezeket a különleges mázú darabokat pedig nem mástól szerezte be, mint a híres Zsolnay gyártól. Róth Miksa előszeretettel kísérletezett, így ez a többféle technikát és anyagot, üveget és kerámiát is beépítő műve is jó példa arra, hogy tudása, kíváncsisága és kreativitása milyen csodákat hozott létre. A gránátalma motívumával már korábban találkozhattunk. Ha érdekel a jelentése, akkor érdemes elolvasnod a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár gyűjteményében található szédertál takaróról írt narrációt.

Ha szeretnél többet megtudni Róth Miksáról és a Nefelejcs utca 26. szám alatt található Emlékházról, akkor ajánlom a Fényesi Tiborral készült videót (A Zsidó Róth Miksa – YouTube), illetve a Róth Miksa Emlékház YouTube csatornáját, ahol Róth Miksa külföldön készült munkáiról is sok érdekességet hallhattok.

Somogyi-Rohonczy Zsófia
AKKU – Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület

Narráció

Fiumei úti sírkert 2.
Séta az írók síremlékei között

Korábban már megcsodálhattuk három képzőművész szobrászatilag is érdekes síremlékét, ezúttal pedig a Fiumei úti sírkertben nyugvó író óriásokra emlékezünk. A síremlékek sokszor több évtizeddel az írók halála után keletkeztek, pályázatok eredményeként születtek meg, de a céljuk ugyanaz volt: a magyar irodalom legnagyobb alakjainak méltó emlékhelyet állítani.

Ki mással is kezdhetnénk a sort, mint Ady Endrével (1. kép). Csorba Géza Kossuth-díjas szobrászművész haraszti mészkőből faragott alkotását 1930. március 23-án, a költő halála után 11 évvel leplezték le. Az esemény nagy nyilvánosságot kapott, még a Nyugat is közölt fotót a síremlékről. A síremlék szabadon áll, nem találhatók szorosan mellette más sírok, csak az óriási fák vetnek rá árnyékot. Az idő múlása nyomokat hagyott rajta, így az egykori világos kő felszíne itt-ott már besötétedett. A síremlék talapzata három, lépcsőzetesen csökkenő négyzetes alapú lapból áll. A legfelső fokán egyszerű rajzú, csupa nagybetűvel annyi áll, hogy ADY. A költő alakját ülve örökítette meg a szobrász. A sziklán ülő alak a jobb lábát kissé maga alá húzza, míg bal lába előrébb, de még behajlítva látható. Öltözéke stilizált, nem a költő korának megfelelő viselet, inkább egyfajta ókori görögöket, rómaiakat idéző tógaszerű ruha. A hosszú anyag takarja az alak lábszárát, de meztelen lábát látni engedi. Felsőtestén a könyök alá érő ujjú ruha egy sportoló atletikus testének megfelelő izomzatot enged feltételezni. Az ülő alak kissé kicsavarodik. Jobb kezével teste mögött támaszkodik, míg bal kezét ölében nyugtatja. A mozdulat által felsőteste jobbra csavarodik, amit enyhén balra fordított, vállához érintett feje ellensúlyoz. Ezzel a szobrász a klasszikus szobrok testhelyzetét, a kontraposztot valósítja meg az ülő figura esetében. A szobor arcán felfedezzük Ady Endre arcvonásait, de itt is azt a fajta idealizálást, megszépítést, a jellegzetes arcvonásoknak csak a felismerhetőség mértékéig történő ábrázolását látjuk, amit már a testnél is tapasztalhattunk. Nem a valóságnak megfelelő, teljes mértékben realista ábrázolás volt a cél. A művész a költőről készült szobor izmos testével, örökifjú erőteljes arcvonásaival mindazt az energiát, elhatározást és temperamentumot igyekezett visszaadni, ami Ady költészetét jellemezte. A szobor síremlékhez méltóan nyugodt és méltóságteljes, de egyúttal szenvedélyes is, arckifejezésén dac és szenvedés vonásai egyaránt felfedezhetők.

A költő sírjától csak pár lépésnyire látványos kör alakú, árkádos síremlékre lehetünk figyelmesek, aminek közepén szerény, fából faragott fejfa áll (2. kép). Ez Jókai Mór sírja. Az eddigiektől eltérően nem találunk a nagy író arcvonásait megörökítő szobrot. A kör alakú építmény utak kereszteződésében található, két kis lépcső vezet fel az emlékhelyhez. Az író 1904-es temetéséhez ravatalt Lechner Ödön tervezett és az első fejfát az író kérésére saját háza kapujának fájából faragták. A jelenlegi síremlék elkészültére két évtizedet kellett várni. 1925-ben pályázatot írtak ki, amelynek fontos pontja volt az író végakarata, miszerint nem szeretne sírkövet. A pályázatot végül Kismarty-Lechner Jenő és Füredi Richárd tervei nyerték meg. Az építmény maga egyszerű, de mégis erőteljes. A dísztelen szögletes oszlopokat kör alakban helyezték el, a rájuk helyezett párkányon egy Jókai idézet fut végig csupa nagybetűvel:

Ami bennem lélek, veletek megy. Ott fog köztetek lenni mindig. Megtalálsz virágaid között, mikor elhervadnak; megtalálsz a falevélben, mikor lehull; meghallasz az esti harangszóban, mikor elenyészik, s mikor megemlékezel rólam, mindig arccal szemközt fogok veled állani.

(Jókai Mór: Negyven év visszhangja).

A feliraton kívüli egyetlen díszítés az oszlopok között látható kőből faragott életfa motívumok, amelyek a gödöllői művésztelep alkotásait idézik. A központi szárból szimmetrikusan ágaznak el a stilizált ágak négy sorban, a fa teteje felé egyre kisebbekké válnak. Az ívesen hajló ágak behajló végein egy-egy cakkos levélcsoport foglal helyet.

A harmadik író, aki előtt tiszteletünket tesszük, Móricz Zsigmond lesz. A Légy jó mindhalálig, az Úri muri, a Rokonok és még sok más fantasztikus mű írója 1942-ben hunyt el, a Fiumei úti sírkertben pedig 1952. szeptember 4-én állították fel Medgyessy Ferenc Kossuth-díjas szobrász által készített mészkő síremlékét. A félköríves záródású álló kőlap előtt a sírt növények futják be. A síremlék központi eleme az író mellszobra, amely egy kisebb íves szoborfülkében kapott helyet a sírlapon. Kerek arca, jellegzetes nagy bajsza, hátrasímított haja és kissé szigorú arcvonásai hűen adják vissza kőbe vésve a fotókon annyiszor látott vonásokat. A mellszobor alatt egyszerű betűkkel annyi áll: Móricz Zsigmond és alatta 1879-1942. Az íves záródás alatt, a kő ívvonalát követve faragott sáv fut végig, amelyen emberi figurákat figyelhetünk meg. Ezek mintha csak az író regényeinek egy-egy jellegzetes alakjait, jeleneteit örökítenék meg. Van itt kisdiák a tanára előtt és munkájukat végző parasztok és munkások is felfedezhetők közöttük. A figurák részletezés nélkül, csak körvonalukat jelölve láthatók.

Búcsúzóul érdemes meghallgatni a Szabó T. Anna költőnővel készült videót, amelybe a Fiumei úti sírkert további költő-író síremlékeiről is mesél:

Somogyi-Rohonczy Zsófia
AKKU – Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület

Narráció 41

Fiumei úti sírkert 2.
Séta az írók síremlékei között

Korábban már megcsodálhattuk három képzőművész szobrászatilag is érdekes síremlékét, ezúttal pedig a Fiumei úti sírkertben nyugvó író óriásokra emlékezünk. A síremlékek sokszor több évtizeddel az írók halála után keletkeztek, pályázatok eredményeként születtek meg, de a céljuk ugyanaz volt: a magyar irodalom legnagyobb alakjainak méltó emlékhelyet állítani.

Ki mással is kezdhetnénk a sort, mint Ady Endrével (1. kép). Csorba Géza Kossuth-díjas szobrászművész haraszti mészkőből faragott alkotását 1930. március 23-án, a költő halála után 11 évvel leplezték le. Az esemény nagy nyilvánosságot kapott, még a Nyugat is közölt fotót a síremlékről. A síremlék szabadon áll, nem találhatók szorosan mellette más sírok, csak az óriási fák vetnek rá árnyékot. Az idő múlása nyomokat hagyott rajta, így az egykori világos kő felszíne itt-ott már besötétedett. A síremlék talapzata három, lépcsőzetesen csökkenő négyzetes alapú lapból áll. A legfelső fokán egyszerű rajzú, csupa nagybetűvel annyi áll, hogy ADY. A költő alakját ülve örökítette meg a szobrász. A sziklán ülő alak a jobb lábát kissé maga alá húzza, míg bal lába előrébb, de még behajlítva látható. Öltözéke stilizált, nem a költő korának megfelelő viselet, inkább egyfajta ókori görögöket, rómaiakat idéző tógaszerű ruha. A hosszú anyag takarja az alak lábszárát, de meztelen lábát látni engedi. Felsőtestén a könyök alá érő ujjú ruha egy sportoló atletikus testének megfelelő izomzatot enged feltételezni. Az ülő alak kissé kicsavarodik. Jobb kezével teste mögött támaszkodik, míg bal kezét ölében nyugtatja. A mozdulat által felsőteste jobbra csavarodik, amit enyhén balra fordított, vállához érintett feje ellensúlyoz. Ezzel a szobrász a klasszikus szobrok testhelyzetét, a kontraposztot valósítja meg az ülő figura esetében. A szobor arcán felfedezzük Ady Endre arcvonásait, de itt is azt a fajta idealizálást, megszépítést, a jellegzetes arcvonásoknak csak a felismerhetőség mértékéig történő ábrázolását látjuk, amit már a testnél is tapasztalhattunk. Nem a valóságnak megfelelő, teljes mértékben realista ábrázolás volt a cél. A művész a költőről készült szobor izmos testével, örökifjú erőteljes arcvonásaival mindazt az energiát, elhatározást és temperamentumot igyekezett visszaadni, ami Ady költészetét jellemezte. A szobor síremlékhez méltóan nyugodt és méltóságteljes, de egyúttal szenvedélyes is, arckifejezésén dac és szenvedés vonásai egyaránt felfedezhetők.

A költő sírjától csak pár lépésnyire látványos kör alakú, árkádos síremlékre lehetünk figyelmesek, aminek közepén szerény, fából faragott fejfa áll (2. kép). Ez Jókai Mór sírja. Az eddigiektől eltérően nem találunk a nagy író arcvonásait megörökítő szobrot. A kör alakú építmény utak kereszteződésében található, két kis lépcső vezet fel az emlékhelyhez. Az író 1904-es temetéséhez ravatalt Lechner Ödön tervezett és az első fejfát az író kérésére saját háza kapujának fájából faragták. A jelenlegi síremlék elkészültére két évtizedet kellett várni. 1925-ben pályázatot írtak ki, amelynek fontos pontja volt az író végakarata, miszerint nem szeretne sírkövet. A pályázatot végül Kismarty-Lechner Jenő és Füredi Richárd tervei nyerték meg. Az építmény maga egyszerű, de mégis erőteljes. A dísztelen szögletes oszlopokat kör alakban helyezték el, a rájuk helyezett párkányon egy Jókai idézet fut végig csupa nagybetűvel:

Ami bennem lélek, veletek megy. Ott fog köztetek lenni mindig. Megtalálsz virágaid között, mikor elhervadnak; megtalálsz a falevélben, mikor lehull; meghallasz az esti harangszóban, mikor elenyészik, s mikor megemlékezel rólam, mindig arccal szemközt fogok veled állani.

(Jókai Mór: Negyven év visszhangja).

A feliraton kívüli egyetlen díszítés az oszlopok között látható kőből faragott életfa motívumok, amelyek a gödöllői művésztelep alkotásait idézik. A központi szárból szimmetrikusan ágaznak el a stilizált ágak négy sorban, a fa teteje felé egyre kisebbekké válnak. Az ívesen hajló ágak behajló végein egy-egy cakkos levélcsoport foglal helyet.

A harmadik író, aki előtt tiszteletünket tesszük, Móricz Zsigmond lesz. A Légy jó mindhalálig, az Úri muri, a Rokonok és még sok más fantasztikus mű írója 1942-ben hunyt el, a Fiumei úti sírkertben pedig 1952. szeptember 4-én állították fel Medgyessy Ferenc Kossuth-díjas szobrász által készített mészkő síremlékét. A félköríves záródású álló kőlap előtt a sírt növények futják be. A síremlék központi eleme az író mellszobra, amely egy kisebb íves szoborfülkében kapott helyet a sírlapon. Kerek arca, jellegzetes nagy bajsza, hátrasímított haja és kissé szigorú arcvonásai hűen adják vissza kőbe vésve a fotókon annyiszor látott vonásokat. A mellszobor alatt egyszerű betűkkel annyi áll: Móricz Zsigmond és alatta 1879-1942. Az íves záródás alatt, a kő ívvonalát követve faragott sáv fut végig, amelyen emberi figurákat figyelhetünk meg. Ezek mintha csak az író regényeinek egy-egy jellegzetes alakjait, jeleneteit örökítenék meg. Van itt kisdiák a tanára előtt és munkájukat végző parasztok és munkások is felfedezhetők közöttük. A figurák részletezés nélkül, csak körvonalukat jelölve láthatók.

Búcsúzóul érdemes meghallgatni a Szabó T. Anna költőnővel készült videót, amelybe a Fiumei úti sírkert további költő-író síremlékeiről is mesél:

Somogyi-Rohonczy Zsófia
AKKU – Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület

Narráció 40

Fiumei sírkert 1.
Séta a művészek parcellájában

A Főváros közepén, pár percnyire a Keleti pályaudvartól a VIII. kerületben található nemzetünk nagyjainak egyik legszebb emlékhelye, a Fiumei úti sírkert. A franciák kultikus temetőjéhez, a párizsi Père-Lachaise-hez sokszor hasonlított hely gondolatát még Széchenyi István vetette fel 1843-ban. A 19. század közepén köztemetőként nyitotta meg kapuit, pár évtizeddel később pedig már Magyarország egyik legismertebb kegyeleti helyeként tartották számon. Az itt nyugalomra helyezett hírességek listáját olvasva nem is lehet kétségünk, hogy a Fiumei úti sírkert valóban a legjobb hely, hogy kulturális és politikai életünk nagyjai előtt tisztelegjünk. Az impozáns mauzóleumok mellett (Kossuth Lajosnak és Deák Ferencnek is szenteltek egyet) visszafogottabb, de ugyanúgy figyelemre méltó sírok is állnak itt.

Az 56 hektáros óriási kert maga a nyugalom szigete. Mintegy 25 hektáros része parkosított, így a sírok fasorokkal és füves területekkel övezve helyezkednek el. A gyönyörűen parkosított temető kertészeti értékei mellett azonban a művészi igényességgel elkészített síremlékei miatt vált híressé. Ezúttal itt nyugalomra helyezett művészek hosszú sorából három szobrászati szempontból is érdekes sírral ismerkedünk meg. Az első Munkácsy Mihály Telcs Ede által készített sírja (1. kép). Telcs Ede munkájával már találkozhattunk, hiszen ő készítette el Vörösmarty Mihály szoborcsoportját. Az 1911-ben felállított kő síremlék utak kereszteződésében helyezkedik el egy kis vaskerítéssel körbekerített növényekkel beültetett rész közepén. A síremlék letisztult, minden cikornya nélküli szobrászati alkotás. A kétlépcsős alacsony talapzaton egy robosztus, négyzetes alapú kőoszlopot idéző obeliszk látható, a felső ötödébe minden oldalának tetejét egyenlő szárú kereszt formában faragták ki. Az obeliszk tetején a sarkok tehát üresen maradtak, ezeket a beszögeléseket arany színű mozaikkal töltötték ki. Az oszlop előtt nőalak látható. Földig érő, görög kariatidákat idéző ujjatlan ruhát viselő nőalak bal kezében tart az ég felé egy babérkoszorút. Arcvonásainak és ruházatának megfogalmazásához csak a feltétlenül szükséges vonásokat, elemeket használta fel Telcs Ede, hiszen itt egy elvont, jelképes alakról van szó. Az oszlopra két évszámot véstek: 1844 és 1900 (a művész születési és halálozási évszáma), valamint a talapzaton csupa nagybetűvel a Munkácsy név szerepel.

A közelben álló művészparcellán áll Kisfaludy Strobl Zsigmond síremléke (2. kép), ami már sokkal érzelmesebb, mint a Telcs Ede által megalkotott időtlen és klasszikus, visszafogott érzelmeket sugárzó nőalakja. Kisfaludy Strobl Zsigmond munkásságával is megismerkedhettünk már korábban, az ő műve a Szabadság-szobor a Gellért-hegy tetején. A szobrászművész síremlékének érdekessége, hogy ő maga készítette el, azaz végrendelete értelmében saját munkájának másolatát helyezték el a sírján. A bronz szobor egy végtelenül kecses, könnyed férfitestet mutat. Mintha csak egy mozdulatába belefeledkezett táncos látnánk. A férfi bal lábára helyezett testsúlyával áll egy bronz golyón, míg jobb lábát kecsesen kissé felemeli. Fejét kissé az ég felé emeli, szeme lehunyva. Mellkasát is kinyitja az ég felé, két karját könyékben behajlítja, kezeit és ujjait finoman a mellkasához érinti. Mellkasának kiemelésével és karjának emelésének köszönhetően háta kissé ívben meghajlik. Jobb válláról hosszú drapéria omlik alá, egészen a talapzatot alkotó golyóra, ami a szobor stabilitását is adja. A mozdulat finomsága, ég felé törekvése, az ifjú földöntúli mosolya és lehunyt szeme érzékelteti a földi élettől való elszakadás, az égi szférához való tartozás érzetét. Az ifjú alakjának megfogalmazása részletgazdag, még hajtincsei is kivehetők.

A művészparcella harmadik emlékműve, amivel megismerkedünk, Csontváry Kosztka Tivadar számára készült (3. kép). A gyógyszerészből festőművésszé váló Csontvárynak 1967-ben, tehát halála után majd ötven évvel később állították fel a sírkertben. A sírt díszítő bronzszobor Kerényi Jenő munkája. A szobor másolatát Pécsett állították fel a Csontváry Múzeum előtt 1971-ben. Kerényi a szobor készítéséhez Csontváry önarcképét használta fel. A festőművészt köpenyben, kezében festőpalettával és ecsettel örökítette meg. Arcát markáns, nagy bajsza határozza meg. A szobor közel sem olyan részletgazdag és finom, realisztikus munka, mint a tőle nem messze álló Kisfaludy ifjú. Inkább hasonlít arra, mint amikor agyagból durván és felületesen mintáznak meg egy figurát. A finom részletek kidolgozása előtt még az arcon is mintha még az ujjakkal felhordott agyagot látnánk. Valószínűleg nem is volt Kerényi célja, hogy egy valósághű, részletgazdag ábrázolást hozzon létre. A jelképes síron – hiszen nem ide temették a festő földi hamvait – csak egy elképzelt, jelképes ábrázolást helyeztek el. A sír előtt állva igazán meghatódhatunk, hiszen néha gyertyák, koszorúk vagy kövekkel lesúlyozva Csontváry képei által ihletett gyerek ceruzarajzokat helyeznek el a művész előtt tisztelgők.

A következő héten neves írók síremlékeivel ismerkedünk.

Somogyi-Rohonczy Zsófia
AKKU – Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület

Narráció

Fiumei sírkert 1.
Séta a művészek parcellájában

A Főváros közepén, pár percnyire a Keleti pályaudvartól a VIII. kerületben található nemzetünk nagyjainak egyik legszebb emlékhelye, a Fiumei úti sírkert. A franciák kultikus temetőjéhez, a párizsi Père-Lachaise-hez sokszor hasonlított hely gondolatát még Széchenyi István vetette fel 1843-ban. A 19. század közepén köztemetőként nyitotta meg kapuit, pár évtizeddel később pedig már Magyarország egyik legismertebb kegyeleti helyeként tartották számon. Az itt nyugalomra helyezett hírességek listáját olvasva nem is lehet kétségünk, hogy a Fiumei úti sírkert valóban a legjobb hely, hogy kulturális és politikai életünk nagyjai előtt tisztelegjünk. Az impozáns mauzóleumok mellett (Kossuth Lajosnak és Deák Ferencnek is szenteltek egyet) visszafogottabb, de ugyanúgy figyelemre méltó sírok is állnak itt.

Az 56 hektáros óriási kert maga a nyugalom szigete. Mintegy 25 hektáros része parkosított, így a sírok fasorokkal és füves területekkel övezve helyezkednek el. A gyönyörűen parkosított temető kertészeti értékei mellett azonban a művészi igényességgel elkészített síremlékei miatt vált híressé. Ezúttal itt nyugalomra helyezett művészek hosszú sorából három szobrászati szempontból is érdekes sírral ismerkedünk meg. Az első Munkácsy Mihály Telcs Ede által készített sírja (1. kép). Telcs Ede munkájával már találkozhattunk, hiszen ő készítette el Vörösmarty Mihály szoborcsoportját. Az 1911-ben felállított kő síremlék utak kereszteződésében helyezkedik el egy kis vaskerítéssel körbekerített növényekkel beültetett rész közepén. A síremlék letisztult, minden cikornya nélküli szobrászati alkotás. A kétlépcsős alacsony talapzaton egy robosztus, négyzetes alapú kőoszlopot idéző obeliszk látható, a felső ötödébe minden oldalának tetejét egyenlő szárú kereszt formában faragták ki. Az obeliszk tetején a sarkok tehát üresen maradtak, ezeket a beszögeléseket arany színű mozaikkal töltötték ki. Az oszlop előtt nőalak látható. Földig érő, görög kariatidákat idéző ujjatlan ruhát viselő nőalak bal kezében tart az ég felé egy babérkoszorút. Arcvonásainak és ruházatának megfogalmazásához csak a feltétlenül szükséges vonásokat, elemeket használta fel Telcs Ede, hiszen itt egy elvont, jelképes alakról van szó. Az oszlopra két évszámot véstek: 1844 és 1900 (a művész születési és halálozási évszáma), valamint a talapzaton csupa nagybetűvel a Munkácsy név szerepel.

A közelben álló művészparcellán áll Kisfaludy Strobl Zsigmond síremléke (2. kép), ami már sokkal érzelmesebb, mint a Telcs Ede által megalkotott időtlen és klasszikus, visszafogott érzelmeket sugárzó nőalakja. Kisfaludy Strobl Zsigmond munkásságával is megismerkedhettünk már korábban, az ő műve a Szabadság-szobor a Gellért-hegy tetején. A szobrászművész síremlékének érdekessége, hogy ő maga készítette el, azaz végrendelete értelmében saját munkájának másolatát helyezték el a sírján. A bronz szobor egy végtelenül kecses, könnyed férfitestet mutat. Mintha csak egy mozdulatába belefeledkezett táncos látnánk. A férfi bal lábára helyezett testsúlyával áll egy bronz golyón, míg jobb lábát kecsesen kissé felemeli. Fejét kissé az ég felé emeli, szeme lehunyva. Mellkasát is kinyitja az ég felé, két karját könyékben behajlítja, kezeit és ujjait finoman a mellkasához érinti. Mellkasának kiemelésével és karjának emelésének köszönhetően háta kissé ívben meghajlik. Jobb válláról hosszú drapéria omlik alá, egészen a talapzatot alkotó golyóra, ami a szobor stabilitását is adja. A mozdulat finomsága, ég felé törekvése, az ifjú földöntúli mosolya és lehunyt szeme érzékelteti a földi élettől való elszakadás, az égi szférához való tartozás érzetét. Az ifjú alakjának megfogalmazása részletgazdag, még hajtincsei is kivehetők.

A művészparcella harmadik emlékműve, amivel megismerkedünk, Csontváry Kosztka Tivadar számára készült (3. kép). A gyógyszerészből festőművésszé váló Csontvárynak 1967-ben, tehát halála után majd ötven évvel később állították fel a sírkertben. A sírt díszítő bronzszobor Kerényi Jenő munkája. A szobor másolatát Pécsett állították fel a Csontváry Múzeum előtt 1971-ben. Kerényi a szobor készítéséhez Csontváry önarcképét használta fel. A festőművészt köpenyben, kezében festőpalettával és ecsettel örökítette meg. Arcát markáns, nagy bajsza határozza meg. A szobor közel sem olyan részletgazdag és finom, realisztikus munka, mint a tőle nem messze álló Kisfaludy ifjú. Inkább hasonlít arra, mint amikor agyagból durván és felületesen mintáznak meg egy figurát. A finom részletek kidolgozása előtt még az arcon is mintha még az ujjakkal felhordott agyagot látnánk. Valószínűleg nem is volt Kerényi célja, hogy egy valósághű, részletgazdag ábrázolást hozzon létre. A jelképes síron – hiszen nem ide temették a festő földi hamvait – csak egy elképzelt, jelképes ábrázolást helyeztek el. A sír előtt állva igazán meghatódhatunk, hiszen néha gyertyák, koszorúk vagy kövekkel lesúlyozva Csontváry képei által ihletett gyerek ceruzarajzokat helyeznek el a művész előtt tisztelgők.

A következő héten neves írók síremlékeivel ismerkedünk.

Somogyi-Rohonczy Zsófia
AKKU – Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület

Narráció 39

Széchenyi Lánchíd

A budai és pesti oldalt összekötő legidősebb állandó híd megismerése igencsak aktuális dolog, hiszen a napokban kezdődtek el a Lánchíd felújításának munkálatai. A gróf Széchenyi István által kezdeményezett híd építését 1839-ben kezdték és 1849. november 20-án avatta fel a magyar történelem egyik legkevésbé kedvelt szereplője, báró Julius Jacob von Haynau. Tervezésével az angol William Tierney Clark-ot bízták meg, a kivitelezés irányítója pedig a skót származású Adam Clark volt. Utóbbiról később az Alagút és a híd közötti teret is elnevezték. A Lánchíd a főváros jelképévé vált, ami nemcsak a klasszikus szépségű szerkezetének köszönhető, hanem a környezetének is. Alatta a kék Duna, a pesti oldalon a Gresham-palota előtti térbe, míg a budai oldalon az Alagútba fut be, a hátterében pedig a Budai vár látható (1. kép). A Budai Várban a narrációsorozat kezdetén már sokszor barangoltunk. Megnéztük a Magyar Nemzeti Galéria épületét és az udvarán álló Savoyai Jenő szobrot, a Galéria műkincseivel is megismerkedtünk (Szinyei Merse Pál, Székely Bertalan, Csontváry Kosztka Tivadar, Vaszary János, Rippl-Rónai József festményeivel), a Halászbástyát és a Mátyás-templomot is alaposabban szemügyre vettük.

Maga a híd két kőpilléren áll és úgynevezett merevítő-tartós függőhíd típusába tartozik. A kőpillérek kisebb átalakítások és cserék ellenére legnagyobb részben megegyeznek a 150 évvel ezelőtti darabokkal. Ahogy a hídnak a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumban található makettjén is látható (2. kép), nem csak a Duna felett átívelő szakaszát kellett az angol szakembernek megtervezni. A két parton kezdődik a híd szerkezete egy-egy felépítménnyel, amelyeket a híd felé haladva a Marschalkó János lőcsei szobrászművész kőoroszlánjai követnek. A fekve, kissé nyitott szájjal, dús sörénnyel ábrázolt hím oroszlánokhoz kötődik a fővárosnak talán az egyik leghíresebb városi legendája is. Eszerint a szobrász elfelejtett nyelveket készíteni az oroszlánoknak és emiatt annyit csúfolták, hogy bánatában a Dunába ugrott. Ez természetesen nem igaz, hiszen van nyelve a nemes állatoknak, de a járdaszintről nem láthatók. Sőt, az őt gúnyolóknak így reagált a mester: „Úgy legyen nyelve a te feleségednek, mint az én oroszlánjaimnak, akkor jaj neked!” A budai hídfő jobboldali oroszlánjának talapzatára a Széchényi család címere került, rajta a család latin jelmondatával „(Si) Deus pro nobis, quis contra nos” (Ha Isten velünk, ki ellenünk?) A makett segítségével szinte madártávlatból csodálhatjuk meg a klasszicista híd finom arányait. A pilléreken elhelyezkedő kapukon jelenleg az autós forgalom haladhat át. A kapuk nyílásait kváderkövek díszítik, a kapuk lapos teteje körül egyszerű, klasszikus párkányzat látható. Magukat a fémszerkezeteket a kapuépítmények testébe rögzítették és a két kapu között ívesen hajlik a járószintre a láncszerkezet. Ez a lágyan leívelő forma szinte meghazudtolja azt a teherbírást és erőt, amivel a szerkezet rendelkezik.

Az évtizedek során többször kellett lezárni a hidat és korszerűsíteni. Az egyes elemeket megőrizte az utókor a múzeumnak, így gyűjteményükben megcsodálhatjuk a II. világháború bombázásai után 1949-ben újjáépült híd két megmaradt elemét is. Olyan apró részletek ezek, amelyeket a használat során lehet észre sem veszünk, viszont elegáns kidolgozásuk jól bizonyítja, hogy a legapróbb részletekre is kiterjedt a tervező figyelme az egész híd harmonikus megjelenítése érdekében. Az egyik ilyen elem a korlát egykori dísze, ami az eredeti hídnak még funkcióval rendelkező csavaját mintázta. (3. kép) A zöldre festett fém elem alapja egy szabályos nyolcszög forma, amit felfelé kissé szűkülve egy kisebb nyolcszög forma fed. Erre az alapra került egy barázdált kúpszerű forma, amelynek lekerekített formája szépen finomítja az alap szigorú, sokszögek által alkotott formáját.

A felújítások során megmaradt a múzeumban az egykori korlát lábazatának egyik töredéke is, ahol a lecsavarozott talpak felett lágyan leomló levelek díszítették a gyakorlatias funkciójú korlátot. (4. kép)

A Széchenyi Lánchíd az egyik legszebb műemlékünk, a felújítás után is élmény lesz átsétálni rajta!

Köszönet a fotókért a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumnak és Fortepan-nak.

Somogyi-Rohonczy Zsófia
AKKU – Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület

Narráció

Széchenyi Lánchíd

A budai és pesti oldalt összekötő legidősebb állandó híd megismerése igencsak aktuális dolog, hiszen a napokban kezdődtek el a Lánchíd felújításának munkálatai. A gróf Széchenyi István által kezdeményezett híd építését 1839-ben kezdték és 1849. november 20-án avatta fel a magyar történelem egyik legkevésbé kedvelt szereplője, báró Julius Jacob von Haynau. Tervezésével az angol William Tierney Clark-ot bízták meg, a kivitelezés irányítója pedig a skót származású Adam Clark volt. Utóbbiról később az Alagút és a híd közötti teret is elnevezték. A Lánchíd a főváros jelképévé vált, ami nemcsak a klasszikus szépségű szerkezetének köszönhető, hanem a környezetének is. Alatta a kék Duna, a pesti oldalon a Gresham-palota előtti térbe, míg a budai oldalon az Alagútba fut be, a hátterében pedig a Budai vár látható (1. kép). A Budai Várban a narrációsorozat kezdetén már sokszor barangoltunk. Megnéztük a Magyar Nemzeti Galéria épületét és az udvarán álló Savoyai Jenő szobrot, a Galéria műkincseivel is megismerkedtünk (Szinyei Merse Pál, Székely Bertalan, Csontváry Kosztka Tivadar, Vaszary János, Rippl-Rónai József festményeivel), a Halászbástyát és a Mátyás-templomot is alaposabban szemügyre vettük.

Maga a híd két kőpilléren áll és úgynevezett merevítő-tartós függőhíd típusába tartozik. A kőpillérek kisebb átalakítások és cserék ellenére legnagyobb részben megegyeznek a 150 évvel ezelőtti darabokkal. Ahogy a hídnak a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumban található makettjén is látható (2. kép), nem csak a Duna felett átívelő szakaszát kellett az angol szakembernek megtervezni. A két parton kezdődik a híd szerkezete egy-egy felépítménnyel, amelyeket a híd felé haladva a Marschalkó János lőcsei szobrászművész kőoroszlánjai követnek. A fekve, kissé nyitott szájjal, dús sörénnyel ábrázolt hím oroszlánokhoz kötődik a fővárosnak talán az egyik leghíresebb városi legendája is. Eszerint a szobrász elfelejtett nyelveket készíteni az oroszlánoknak és emiatt annyit csúfolták, hogy bánatában a Dunába ugrott. Ez természetesen nem igaz, hiszen van nyelve a nemes állatoknak, de a járdaszintről nem láthatók. Sőt, az őt gúnyolóknak így reagált a mester: „Úgy legyen nyelve a te feleségednek, mint az én oroszlánjaimnak, akkor jaj neked!” A budai hídfő jobboldali oroszlánjának talapzatára a Széchényi család címere került, rajta a család latin jelmondatával „(Si) Deus pro nobis, quis contra nos” (Ha Isten velünk, ki ellenünk?) A makett segítségével szinte madártávlatból csodálhatjuk meg a klasszicista híd finom arányait. A pilléreken elhelyezkedő kapukon jelenleg az autós forgalom haladhat át. A kapuk nyílásait kváderkövek díszítik, a kapuk lapos teteje körül egyszerű, klasszikus párkányzat látható. Magukat a fémszerkezeteket a kapuépítmények testébe rögzítették és a két kapu között ívesen hajlik a járószintre a láncszerkezet. Ez a lágyan leívelő forma szinte meghazudtolja azt a teherbírást és erőt, amivel a szerkezet rendelkezik.

Az évtizedek során többször kellett lezárni a hidat és korszerűsíteni. Az egyes elemeket megőrizte az utókor a múzeumnak, így gyűjteményükben megcsodálhatjuk a II. világháború bombázásai után 1949-ben újjáépült híd két megmaradt elemét is. Olyan apró részletek ezek, amelyeket a használat során lehet észre sem veszünk, viszont elegáns kidolgozásuk jól bizonyítja, hogy a legapróbb részletekre is kiterjedt a tervező figyelme az egész híd harmonikus megjelenítése érdekében. Az egyik ilyen elem a korlát egykori dísze, ami az eredeti hídnak még funkcióval rendelkező csavaját mintázta. (3. kép) A zöldre festett fém elem alapja egy szabályos nyolcszög forma, amit felfelé kissé szűkülve egy kisebb nyolcszög forma fed. Erre az alapra került egy barázdált kúpszerű forma, amelynek lekerekített formája szépen finomítja az alap szigorú, sokszögek által alkotott formáját.

A felújítások során megmaradt a múzeumban az egykori korlát lábazatának egyik töredéke is, ahol a lecsavarozott talpak felett lágyan leomló levelek díszítették a gyakorlatias funkciójú korlátot. (4. kép)

A Széchenyi Lánchíd az egyik legszebb műemlékünk, a felújítás után is élmény lesz átsétálni rajta!

Köszönet a fotókért a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumnak és Fortepan-nak.

Somogyi-Rohonczy Zsófia
AKKU – Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület

Narráció 38

Seuso kincsek

A Magyar Nemzeti Múzeumban látható Seuso kincsek története krimibe illő, ugyanis az értékes leletek megtalálójának életébe került a szerencséje, majd kicsempészték az országból és egy angol befektető csoport vásárolta meg a tárgyakat, akik a hamis papírok miatt már nem tudták eladni a leletet. Több évtizednyi pereskedés és nyomozás után csak nem olyan rég, két részletben (2014-ben és 2017-ben) térhettek vissza Angliából a tárgyak.

A tizennégy ezüst edényből álló leletet lakomákon használt tálaló, illetve tisztálkodáshoz használt edények alkotják, valamint egy óriási réz üst, amiben azokat elásták. A tárgyak eredeti célja a lakomákon való használatukon túl a tulajdonosuk gazdagságának megmutatása volt, így az ezüst tárgyak nemcsak anyaguk miatt, de művészi értékű domborított díszítésükkel is a magas rangját jelezték. De ki is volt a tulajdonos? A kincs névadója, Seuso nagy birtokokkal rendelkező hadúr és főtisztviselő volt, földterületei egészen a mai Balatonig terjedtek a Pannónia provinciában.

A narrációhoz csatolt képen a lelet látható. Négy darab nagyméretű tálaló tál, alacsony peremmel. Egy mélyebb tál és öt darab kancsó, amelyből italt szolgálhattak fel. Két darab hengerre hasonlító formájú, füllel rendelkező vödör, egy bor kínálására szolgáló keskeny nyakú amphora. Található még a leletben egy szépítőszerek tárolására használt kúpos tetejű edény is, amelyet a szépítkezés jelenetei díszítenek. A tálakra és edényekre általában jellemző, hogy a rajtuk található geometrikus, növényi és emberábrázolásokat domborítással készítették a mesterek és a megrendelő gazdagságát mutatja, hogy az egyes tárgyak nemcsak nagy mérettel rendelkeznek, de a minták kidolgozása is nagyon aprólékos, igazi mestermunkák. A kiállításon az egyes tárgyakat külön üvegvitrinben helyezték el megvilágítva, a falakon a tárgyak részletes leírását is olvashatjuk.

Ismerjünk meg néhány tárgyat alaposabban! Az első, a már említett szépségápolási anyagok tárolására használt hengeres alakú, kúpos tetővel lezárt edényke. Nem egy aprócska szelencével van dolgunk, ugyanis 32 centiméter magas, 21 centiméter átmérőjű és 2 kilogrammos tárgyról van szó. A hangeres testen szalagszerűen fut végig a függönnyel elválasztott két jelenet. Az egyiken egy magánfürdőbe pillanthatunk be, ahol a ruhátlan szolgálólányok úrnőjüket segítik levetkőzni a fürdőzéshez. A másik jelenet több szereplőt vonultat fel, itt már felöltözve láthatjuk az úrnőt, aki valószínűleg a tárolóedény egykori tulajdonosa is volt. A szolgálólányok serényen viszik a nő elé a szépítkezéshez szükséges eszközöket. Tükröt, ékszeres dobozt, ruhás ládát és a most bemutatott illatszeres ládikához hasonló tárgyat. A jelenet megfogalmazása nagyon hasonlít a szépség istennőjének, Aphroditének és a három gráciának fürdőzését megörökítő képekre, ezzel az istennőhöz tették hasonlatossá a tulajdonosnőt. A doboz kúpos tetején virágfűzérek között szárnyas meztelen figura látható, aki valószínűleg Erósz, a szerelem görög istene, akit a rómaiak Cupido néven emlegettek. A fedő gombját egy gorgófővel díszítették, aminek itt bajelhárító szerepe volt. A gorgó szó jelentése görögül, ’akinek szörnyű a nézése’. A hiedelem szerint, aki ránézett erre a lényre, az szörnyet halt. A mitológia szerint Perszeusz Athéné istennő segítségével, egy cselnek köszönhetően vágta le az egyik híres gorgó, a Medusa fejét. Úgy tartották a korabeli használók, hogy a fürdőző, ruhátlan emberek még inkább ki vannak téve a rontásoknak, így szükségük volt ilyen védelemre.

A kincs másik jellemző tárgytípusa a nagyméretű tálaló tál, amelyeket a lakomákon használtak. A Meleagrosz-tálnak nevezett darab gyönyörű példa. Mérete is lenyűgöző. 69 centiméretes átmérőjű, kör alakú ezüst tálról van szó, amelynek súlya 8 kilogramm. A tál közepén egy kör alakú medalionban Meleagrosz királyfi látható kísérő társaságában az általa leterített veszélyes vaddisznó tetemén ülve. A figurák, antik hősökhöz méltón, ruhátlanul és izmos testüket megmutatva állnak a képen, kezükben fegyvereik. A kép körüli szélesebb kör alakú sávban, vésett akantuszleveleket idéző minta látható, míg a tál szélét körbefutó sávban a görög mitológia további jeleneteit sorakoztatta fel a művész az aprólékos domborításoknak köszönhetően. Felfedezhetjük Párisz történetét, akinek feladata volt, hogy az Akropolisz istennői közül a legszebbnek nyújtsa át arany almáját. Láthatjuk az illatszeres edényke kapcsán már említett Perszeuszt is a levágott gorgófővel a kezében, valamint Püramoszt és Thiszbét, az egymástól eltiltott szerelmeseket, akik tragikus véget érnek. A tál peremét szintén ezüstből, gyöngysort mintázó rész zárja le. Annyira aprólékos és finom díszítése van a tálnak, hogy nehéz elképzelni, ezen egykoron ételeket szolgáltak fel.

A megrendelő gazdagságát az is mutathatja, hogy még az olyan egyszerű tárgyak, mint a vizesvödrök is lenyűgözően finom díszítéssel és ezüstből készültek. A vödörpár darabjai 28 centiméter magasak és 24-25 centiméter átmérőjű hengeres testük van. Súlyuk egyenként négy és fél kiló. Mindegyik vödörnek három-három lába van, amelyeket griffmadárként formázott meg az alkotó. A griff mitologikus lény, aminek teste az oroszlánéhoz, míg feje és végtagjai a sashoz teszik hasonlóvá. A vödrök fülét férfi mellszobrok rögzítik a vödör testéhez, a füleket magukat pedig téglalap és rombusz alakú vésett, kidomborodó elemek díszítik. A vödrök testének díszítésén magas támlás székén ülő asszony alakját fedezhetjük fel, akinek kezeit szolgáló lányai fogják. Az antik író, Ovidius által leírt történetből tudjuk, hogy ő Phaidra, aki szerelemre gyúl mostohafia iránt és ettől az érzéstől szenved, szolgálólányai támogatásként fogják kezét. A másik vödrön erdőben, vadászjelenet szereplői között fiatal férfi látható. Szintén Ovidius történetéből tudjuk, hogy ő Hippolütosz, aki éppen most kapja kézhez mostohája szerelmes levelét és azt a földre dobja, így utasítva el őt.

A Seuso kincs darabjai tehát sokkal többek értékes és szépen kidolgozott ezüst használati tárgyaknál, ugyanis őket szemlélve az ókori görög és római mitológia jeleneteiben is elmerülhetünk.

A narráció illusztrációjaként szolgáló fotót Kardos Judit és Dabasi András készítette és a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársai bocsátották rendelkezésünkre. Köszönet érte!