Hincz Gyula ólomüveg ablaka a SOTE Nagyvárad téri Elméleti tömbjének aulájában
Vannak művek, amelyek emberek százainak az életét díszítik nap mint nap. A hosszú idő alatt állandóvá válnak, megszokjuk őket. Érdemes néha kicsit megállni előttük és rácsodálkozni művészi értékükre. Ilyen alkotás lehet sokak számára Hincz Gyula ólomüveg képe is, amely a Semmelweis Egyetem Nagyváradtéri Elméleti Tömbjének aulájában látható. A villamoson ülve sokszor pillantottam be az aulába az üvegajtókon keresztül és terveztem, hogy egyszer megnézem magamnak ezt a színpompás képet. Ennek a napja nemrég jött el, amikor egy könyvet kellett átvennem az épületben található könyvesboltban. Sokkoló, felkavaró és egyúttal lebilincselő és álomba ringató varázslatos élményben volt részem, amikor ott álltam Hincz Gyula 7 méter magas és 21 méter hosszú monumentális víziója előtt. Izgalmas elgondolni, hogy az élettel teli előcsarnokban diákok százai szaladnak naponta óráikra, vagy éppen vizsgáikra várva megpihentetik szemüket és elábrándoznak egy pillanatra az élénk színű üvegképen.
A színpompás kompozíció valóban mintha egy álmot jelenítene meg. (1. kép) Színeivel -főként napsütéses időben- az izzó sárgák és narancssárgák, tüzes vörösek, élénk kékek és lilák teszik élővé a képet. A két sorra és három oszlopra osztott kompozíció középső tengelyében, a középső oszlopban kör alakú formákból mintha csak hullámokban törne elő a mintázat. Körök, apró téglalapok, amőbaszerű formák, szemekre és egyéb testrészekre emlékeztető elemek töltik be az üvegfelületet. A néhol geometrikus vagy éppen organikus formák beindítják az ember képzeletét, a színpompás elemek éppúgy lehetnének a mikroszkóp alatt vizsgált minták felvételei vagy éppen egy gazdagon díszített törzsi szőttes. Apró részletei, váltakozó mintái és formái szinte táncba kezdenek a szemünk előtt, még akkor is, ha az üvegelemek rendjét vékonyabb, vastagabb oszlopok törik meg. Hincz Gyula képéből elsöprő dinamizmus és életerő árad. Kisebb és nagyobb elemek kiegészítik egymást és kitöltik a rendelkezésükre álló teret, ahogy a természetben és az emberi szervezetben is megvan mindennek a maga helye és szerepe.
Fotó: Kovács Attila- Semmelweis Egyetem
Érzékeltetésképpen a központi oszlop alsó sorában helyet kapó formát figyeljük meg (2. kép).
A mező közepén egy kör alakú forma látható. Középpontja egy piros pötty, melyet a középponttól kifelé haladva sötétkék kör vesz körül. Ezt egymás után, a középponttól távolodva fehér, piros, fehér, sötét vörös, piros, sötét vörös és piros körsávok követik. A piros és vörös váltakozó körök sorozatát egy vastagabb sáv követi, amelyben sötét és világoskék apró négyzetekből álló négyzetrácsos mező követ. A kör középpontjától még mindig távolodva a kék mozaikszerű körsávval megegyező vastagságú körben napsárga alapon amőbaszerű, szabálytalan ovális alakú – néhol egészen kifliszerű – mintás formák úszkálnak. A formák mintázata az őket szabálytalan rendben átszelő vékony fekete vonalak által meghatározott mezőkben váltakozó színűek: zöld, rózsaszín, piros, fehér és világoskék. Az eddig leírt kör alakú forma végül egy vékonyabb fehér, majd még kifelé haladva egy ugyanolyan keskeny piros körrel zárul. Az eddig is részletgazdag körformát még tovább bontotta Hincz, ugyanis a kör középpontjából egymásra merőlegesen négy egyenes tör elő. Ez a bonyolultnak tűnő leírás pedig csak egy elemet ír le a kompozícióból, így talán érzékelhető, hogy milyen sűrű, apró részletekből álló, mintákban gazdag képpel van dolgunk.
Fotó: Kovács Attila- Semmelweis Egyetem
Pár gondolat a művészről:
Hincz Gyula festőművész és grafikus 1922-ben kezdte tanulmányait a Magyar Képzőművészeti FőiskolánVaszary János és Rudnay Gyula tanítványaként. 1926-ban Párizsba utazott, majd két évvel később Berlinben folytatta tovább tanulmányait. Moholy-Nagy László közbenjárására kiállított a híres Sturm galériában is. Művészetét a későbbiekben több ösztöndíjjal is támogatták, így a római Collegium Hungaricumban is tölthetett időt, 1947 és 1948-ban Kínában,Vietnámban és Koreában is járt tanulmányúton. A II. világháború után sem következett be törés a művészi karrierjében, az új rendszer is kedvelte és támogatta. Az Iparművészeti Főiskola tanára, majd később igazgatója lett és tanított a Képzőművészeti Főiskolán is. Munkásságát Munkácsy- és Kossuth-díjjal is értékelték. Művészi tekintetben igazi kaméleon volt, alkotásaiban a figurális és az absztrakt feladatokat ugyanolyan tökéletesen és kreatívan oldotta meg. Szobrok, falképek, mozaikok, gobeleinek, üvegképek mind találhatók művei között. Hagyatékát a váci Tregor Imre Múzeum kezeli, de akár mi is találkozhatunk műveivel, ha a Móra kiadónál megjelent Weörös Sándor Bóbita kötetét kezünkbe vesszük, ugyanis illusztrációit ő készítette.
A narráció mellékletében található fotókat a Semmelweis Egyetem bocsátotta rendelkezésünkre. Köszönet érte!
Fotók: Kovács Attila- Semmelweis Egyetem
Somogyi-Rohonczy Zsófia AKKU – Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület
akadálymentes Archives - Oldal 8 a 35-ből - Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Narráció 32
Hincz Gyula ólomüveg ablaka a SOTE Nagyvárad téri Elméleti tömbjének aulájában
Vannak művek, amelyek emberek százainak az életét díszítik nap mint nap. A hosszú idő alatt állandóvá válnak, megszokjuk őket. Érdemes néha kicsit megállni előttük és rácsodálkozni művészi értékükre. Ilyen alkotás lehet sokak számára Hincz Gyula ólomüveg képe is, amely a Semmelweis Egyetem Nagyváradtéri Elméleti Tömbjének aulájában látható. A villamoson ülve sokszor pillantottam be az aulába az üvegajtókon keresztül és terveztem, hogy egyszer megnézem magamnak ezt a színpompás képet. Ennek a napja nemrég jött el, amikor egy könyvet kellett átvennem az épületben található könyvesboltban. Sokkoló, felkavaró és egyúttal lebilincselő és álomba ringató varázslatos élményben volt részem, amikor ott álltam Hincz Gyula 7 méter magas és 21 méter hosszú monumentális víziója előtt. Izgalmas elgondolni, hogy az élettel teli előcsarnokban diákok százai szaladnak naponta óráikra, vagy éppen vizsgáikra várva megpihentetik szemüket és elábrándoznak egy pillanatra az élénk színű üvegképen.
A színpompás kompozíció valóban mintha egy álmot jelenítene meg. (1. kép) Színeivel -főként napsütéses időben- az izzó sárgák és narancssárgák, tüzes vörösek, élénk kékek és lilák teszik élővé a képet. A két sorra és három oszlopra osztott kompozíció középső tengelyében, a középső oszlopban kör alakú formákból mintha csak hullámokban törne elő a mintázat. Körök, apró téglalapok, amőbaszerű formák, szemekre és egyéb testrészekre emlékeztető elemek töltik be az üvegfelületet. A néhol geometrikus vagy éppen organikus formák beindítják az ember képzeletét, a színpompás elemek éppúgy lehetnének a mikroszkóp alatt vizsgált minták felvételei vagy éppen egy gazdagon díszített törzsi szőttes. Apró részletei, váltakozó mintái és formái szinte táncba kezdenek a szemünk előtt, még akkor is, ha az üvegelemek rendjét vékonyabb, vastagabb oszlopok törik meg. Hincz Gyula képéből elsöprő dinamizmus és életerő árad. Kisebb és nagyobb elemek kiegészítik egymást és kitöltik a rendelkezésükre álló teret, ahogy a természetben és az emberi szervezetben is megvan mindennek a maga helye és szerepe.
Fotó: Kovács Attila- Semmelweis Egyetem
Érzékeltetésképpen a központi oszlop alsó sorában helyet kapó formát figyeljük meg (2. kép).
A mező közepén egy kör alakú forma látható. Középpontja egy piros pötty, melyet a középponttól kifelé haladva sötétkék kör vesz körül. Ezt egymás után, a középponttól távolodva fehér, piros, fehér, sötét vörös, piros, sötét vörös és piros körsávok követik. A piros és vörös váltakozó körök sorozatát egy vastagabb sáv követi, amelyben sötét és világoskék apró négyzetekből álló négyzetrácsos mező követ. A kör középpontjától még mindig távolodva a kék mozaikszerű körsávval megegyező vastagságú körben napsárga alapon amőbaszerű, szabálytalan ovális alakú – néhol egészen kifliszerű – mintás formák úszkálnak. A formák mintázata az őket szabálytalan rendben átszelő vékony fekete vonalak által meghatározott mezőkben váltakozó színűek: zöld, rózsaszín, piros, fehér és világoskék. Az eddig leírt kör alakú forma végül egy vékonyabb fehér, majd még kifelé haladva egy ugyanolyan keskeny piros körrel zárul. Az eddig is részletgazdag körformát még tovább bontotta Hincz, ugyanis a kör középpontjából egymásra merőlegesen négy egyenes tör elő. Ez a bonyolultnak tűnő leírás pedig csak egy elemet ír le a kompozícióból, így talán érzékelhető, hogy milyen sűrű, apró részletekből álló, mintákban gazdag képpel van dolgunk.
Fotó: Kovács Attila- Semmelweis Egyetem
Pár gondolat a művészről:
Hincz Gyula festőművész és grafikus 1922-ben kezdte tanulmányait a Magyar Képzőművészeti FőiskolánVaszary János és Rudnay Gyula tanítványaként. 1926-ban Párizsba utazott, majd két évvel később Berlinben folytatta tovább tanulmányait. Moholy-Nagy László közbenjárására kiállított a híres Sturm galériában is. Művészetét a későbbiekben több ösztöndíjjal is támogatták, így a római Collegium Hungaricumban is tölthetett időt, 1947 és 1948-ban Kínában,Vietnámban és Koreában is járt tanulmányúton. A II. világháború után sem következett be törés a művészi karrierjében, az új rendszer is kedvelte és támogatta. Az Iparművészeti Főiskola tanára, majd később igazgatója lett és tanított a Képzőművészeti Főiskolán is. Munkásságát Munkácsy- és Kossuth-díjjal is értékelték. Művészi tekintetben igazi kaméleon volt, alkotásaiban a figurális és az absztrakt feladatokat ugyanolyan tökéletesen és kreatívan oldotta meg. Szobrok, falképek, mozaikok, gobeleinek, üvegképek mind találhatók művei között. Hagyatékát a váci Tregor Imre Múzeum kezeli, de akár mi is találkozhatunk műveivel, ha a Móra kiadónál megjelent Weörös Sándor Bóbita kötetét kezünkbe vesszük, ugyanis illusztrációit ő készítette.
A narráció mellékletében található fotókat a Semmelweis Egyetem bocsátotta rendelkezésünkre. Köszönet érte!
Fotók: Kovács Attila- Semmelweis Egyetem
Somogyi-Rohonczy Zsófia AKKU – Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület
Narráció
Hincz Gyula ólomüveg ablaka a SOTE Nagyvárad téri Elméleti tömbjének aulájában
Vannak művek, amelyek emberek százainak az életét díszítik nap mint nap. A hosszú idő alatt állandóvá válnak, megszokjuk őket. Érdemes néha kicsit megállni előttük és rácsodálkozni művészi értékükre. Ilyen alkotás lehet sokak számára Hincz Gyula ólomüveg képe is, amely a Semmelweis Egyetem Nagyváradtéri Elméleti Tömbjének aulájában látható. A villamoson ülve sokszor pillantottam be az aulába az üvegajtókon keresztül és terveztem, hogy egyszer megnézem magamnak ezt a színpompás képet. Ennek a napja nemrég jött el, amikor egy könyvet kellett átvennem az épületben található könyvesboltban. Sokkoló, felkavaró és egyúttal lebilincselő és álomba ringató varázslatos élményben volt részem, amikor ott álltam Hincz Gyula 7 méter magas és 21 méter hosszú monumentális víziója előtt. Izgalmas elgondolni, hogy az élettel teli előcsarnokban diákok százai szaladnak naponta óráikra, vagy éppen vizsgáikra várva megpihentetik szemüket és elábrándoznak egy pillanatra az élénk színű üvegképen.
A színpompás kompozíció valóban mintha egy álmot jelenítene meg. (1. kép) Színeivel -főként napsütéses időben- az izzó sárgák és narancssárgák, tüzes vörösek, élénk kékek és lilák teszik élővé a képet. A két sorra és három oszlopra osztott kompozíció középső tengelyében, a középső oszlopban kör alakú formákból mintha csak hullámokban törne elő a mintázat. Körök, apró téglalapok, amőbaszerű formák, szemekre és egyéb testrészekre emlékeztető elemek töltik be az üvegfelületet. A néhol geometrikus vagy éppen organikus formák beindítják az ember képzeletét, a színpompás elemek éppúgy lehetnének a mikroszkóp alatt vizsgált minták felvételei vagy éppen egy gazdagon díszített törzsi szőttes. Apró részletei, váltakozó mintái és formái szinte táncba kezdenek a szemünk előtt, még akkor is, ha az üvegelemek rendjét vékonyabb, vastagabb oszlopok törik meg. Hincz Gyula képéből elsöprő dinamizmus és életerő árad. Kisebb és nagyobb elemek kiegészítik egymást és kitöltik a rendelkezésükre álló teret, ahogy a természetben és az emberi szervezetben is megvan mindennek a maga helye és szerepe.
Fotó: Kovács Attila- Semmelweis Egyetem
Érzékeltetésképpen a központi oszlop alsó sorában helyet kapó formát figyeljük meg (2. kép).
A mező közepén egy kör alakú forma látható. Középpontja egy piros pötty, melyet a középponttól kifelé haladva sötétkék kör vesz körül. Ezt egymás után, a középponttól távolodva fehér, piros, fehér, sötét vörös, piros, sötét vörös és piros körsávok követik. A piros és vörös váltakozó körök sorozatát egy vastagabb sáv követi, amelyben sötét és világoskék apró négyzetekből álló négyzetrácsos mező követ. A kör középpontjától még mindig távolodva a kék mozaikszerű körsávval megegyező vastagságú körben napsárga alapon amőbaszerű, szabálytalan ovális alakú – néhol egészen kifliszerű – mintás formák úszkálnak. A formák mintázata az őket szabálytalan rendben átszelő vékony fekete vonalak által meghatározott mezőkben váltakozó színűek: zöld, rózsaszín, piros, fehér és világoskék. Az eddig leírt kör alakú forma végül egy vékonyabb fehér, majd még kifelé haladva egy ugyanolyan keskeny piros körrel zárul. Az eddig is részletgazdag körformát még tovább bontotta Hincz, ugyanis a kör középpontjából egymásra merőlegesen négy egyenes tör elő. Ez a bonyolultnak tűnő leírás pedig csak egy elemet ír le a kompozícióból, így talán érzékelhető, hogy milyen sűrű, apró részletekből álló, mintákban gazdag képpel van dolgunk.
Fotó: Kovács Attila- Semmelweis Egyetem
Pár gondolat a művészről:
Hincz Gyula festőművész és grafikus 1922-ben kezdte tanulmányait a Magyar Képzőművészeti FőiskolánVaszary János és Rudnay Gyula tanítványaként. 1926-ban Párizsba utazott, majd két évvel később Berlinben folytatta tovább tanulmányait. Moholy-Nagy László közbenjárására kiállított a híres Sturm galériában is. Művészetét a későbbiekben több ösztöndíjjal is támogatták, így a római Collegium Hungaricumban is tölthetett időt, 1947 és 1948-ban Kínában,Vietnámban és Koreában is járt tanulmányúton. A II. világháború után sem következett be törés a művészi karrierjében, az új rendszer is kedvelte és támogatta. Az Iparművészeti Főiskola tanára, majd később igazgatója lett és tanított a Képzőművészeti Főiskolán is. Munkásságát Munkácsy- és Kossuth-díjjal is értékelték. Művészi tekintetben igazi kaméleon volt, alkotásaiban a figurális és az absztrakt feladatokat ugyanolyan tökéletesen és kreatívan oldotta meg. Szobrok, falképek, mozaikok, gobeleinek, üvegképek mind találhatók művei között. Hagyatékát a váci Tregor Imre Múzeum kezeli, de akár mi is találkozhatunk műveivel, ha a Móra kiadónál megjelent Weörös Sándor Bóbita kötetét kezünkbe vesszük, ugyanis illusztrációit ő készítette.
A narráció mellékletében található fotókat a Semmelweis Egyetem bocsátotta rendelkezésünkre. Köszönet érte!
Fotók: Kovács Attila- Semmelweis Egyetem
Somogyi-Rohonczy Zsófia AKKU – Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület
Narráció 31
Keleti pályaudvar indulási csarnoka Lotz Károly
A Keleti pályaudvar már önmagában is egy csodálatos építmény. Igazi világszám, hiszen világszerte itt használtak először pályaudvaron villanyvilágítást. Az 1884. augusztus 16-án felavatott pályaudvart először még Központi Indóházként ismerték, csak később kapta meg jelenlegi nevét. Érdekessége, hogy csak hazai erőforrásból, magyar tervezők és kivitelezők közreműködésével épült. Ilyen közreműködő művész volt Lotz Károly és Than Mór is, akik az indulási csarnok freskóit tervezték meg, amelyeknek restaurálását 2008-ban fejezték be. A 19. században ez a 670 m2 alapterületű és 18 méter belmagasságú lenyűgöző csarnok várta az utazóközönséget, akik innen érhették el az I., II. és III. osztályú várótermeket, valamint a peronokat is. A csarnokot a II. világháborúban több bombatalálat is érte, ami megrongálta és innentől kezdve a funkciója is megváltozott és csak a Thököly út felöli bejáratként használták. Egyfajta átjáró ez, de mégsem érdemes csak úgy átszaladni rajta. Ismerjük meg most alaposabban a csarnokban található 9 falképet! (1. kép)
Than Mór készítette „A vasút és forgalom” című falképet, amely az egyik legnagyobb felületű kép és a peronokhoz vezető díszes átjáró felett található. (2. kép) A kép egy félkör alakú mezőben kapott helyet. A jelenet figurái mintha csak ókori istenségek lennének. Testüket többé-kevésbé takaró tógák és leplek fedik, a 14 figura közül többen egy sínen húzható vasúti kocsin heverésznek. A kép bal sarkában egy vörös ruhás, koronás nő ül. Mellette címer vörös és fehér sávozással és kettős kereszttel, kezében irattekercset tart. Ő a Magyarok Nagyasszonya, Magyarország védőszentje, aki érdeklődve és mintegy óvva tekint az előtte elhaladó csoportra. A vasúti kocsit szárnyas alak húzza, mozdulatából érződik a kocsi súlya. Az alakok kezeiben látható tárgyak sejtetik, hogy melyik antik istenségről vagy allegorikus alakról lehet szó. Vörös ruhás fiatal nő aranyszínű kalászok kötegét és sarlót tart a kezében, a mellette ülő sisakos nőalak talán Pallasz Athéné. A kalapácsát az üllőre helyező morcona szakállas férfi lehet Héphaisztosz, az istenek kovácsa. A kocsi előtt egy számunkra már ismerős alak, Merkúr vagy Hermész, az istenek hírnöke repül. Lábán apró szárnyacskák segítik a felismerését. A Váci utca Hermész szobránakleírásából további ismertetőjegyeit is megtudhatod.
Lotz Károly képei már párba állítva, a terem egy-egy sarkában lévő falon láthatók, szintén íves záródású falképként, de inkább a mennyezet irányába hosszúkás formában. A képek mindegyike a vasúthoz kapcsolódó iparágat, elvont fogalmat jelenítik meg szimbólumok, allegorikus alakok segítségével. A figurák Than Mór központi képéhez hasonlóan szintén mintha csak az antik világból léptek volna ki, ezeken a képeken gyakori a meztelen és félakt (félig meztelen) ábrázolás is. A képek egységességét a háttér adja, így a figurák mintha csak egy szoborfülkében állnának, faragott kő szobortalapzatokon láthatók. (3. kép) A Bányászatot megjelenítő falképen vörös és fehér ruhát, sárga köntöst viselő nőalakot láthatunk. Kezében a bányászok eszközeit, a lámpát és a helyes bányászcsákányt tartja kezében. Ruháját lehet, hogy szellő fújja meg és hozza mozgásba a dúsan redőzött textilt. A nőalak lábainál két ősz szakállú, fehér hajú és a munkában megedződött izmos testű férfi áll a talapzat mellett. Bal lábukkal feltérdelnek a gyümölcsfüzérrel díszített alapzatra, kezüket áldást kérően emelik a nőalak felé.
A másik falon a ’Haladás’ ábrázolását láthatjuk. A kép két központi alakja közül az egyik egy izmos testű harcos férfi, akinek csak ágyékát takarja vörös textília, kezében pedig dárdát és pajzsot tart, fejét fekete tollas sisak fedi. Lábánál egy szárnyakkal díszített vasúti kerék látható, amely például a Magyar Államvasutaknak is a szimbóluma. Feje fölött lebeg a pálmaágat tartó szárnyas angyal. A férfi lábainál a lépcsőn elterülve fiatal férfi teste látható, ő már elesett a harcossal szemben, míg mellette sisakos katona még felemeli fegyverét, de tudjuk, hogy nem nyerhet. A Haladás mindent elsöprő energiával tör előre.
(4. kép) A csarnok falképei között még megcsodálhatjuk a Jólét képét is, amelyen meztelen fiatal nőként jelenítette meg Lotz Károly az elvont fogalmat. A nő kezében bőségszarut tart, amelyből önti a pénzt és másféle javakat. A nő alakja körül örvénylő vörös palást redői közül két puttó dugja ki fejét és szórja az áldást az alattuk ülő férfi, nő és gyermek felé. A Jólétet jelképező nő lábainál szintén láthatjuk a vasút szárnyas kerekét. A mellette lévő falon látható Mezőgazdaságot ismét egy szakállas, munkában megedződött férfialak jeleníti meg, lábát a mezőgazdasági munkához, aratáshoz szükséges kaszán nyugtatja. Lábainál egy férfi és egy nő ül. A nő napbarnított kezeiben sarlót tart, mellette aranyló búzakalászok fekszenek. A nekünk háttal ülő férfi kissé elfordul, így arcát profilból láthatjuk. Bal kezével a kőpadra támaszkodik, amelyen a nőalakkal együtt ülnek, jobbjával szerszámára támaszkodik. Lábánál egy kutya szundikál.
(5. kép) A következő páros a Hídépítés és a Posta. Mindkettőt egy-egy nőalak jeleníti meg, lábaiknál két-két alak ül a talapzaton. A Hídépítés egy híd makettjét és a méréshez szükséges fehér, vörös mérőtáblát tart, míg a nekünk hátat fordító, de kissé oldalra forduló nőalak bal kezében távíróvezetéket és oszlopot tart. Lábainál egy újságot olvasó férfi és a Posta alakja felé levelet nyújtó fiatalember látható. Ezzel egy képbe sűrítve örökítette meg Lotz mindazokat a területeket, amelyeken a posta és a hírközlés nélkülözhetetlenné vált már a 19. század végén is.
(6. kép) A negyedik páros a Kereskedelem és Kohászat iparágát jelenítik meg. A Kereskedelem falképén már egy régi ismerőssel, Merkúr alakjával találkozhatunk annak összes jelképével. Lábánál egy stólás férfi textilt tart kezében, vele szembe szerecsen férfi, talán egy rabszolga beszél. Az utolsó falképen a Kohászat szerepel, a fiatal nő az olvasztott fém kiöntésére szolgáló hosszúnyelű edényt tart kezében, lábainál két izmos testű férfi térdel üllő, kalapács és fogó kíséretében.
Az ipari és közlekedés-építészeti műemlékek ugyanolyan fontos részét képezik örökségünknek, mint a képzőművészeti alkotások. Funkciójuk mellett látványukkal, művészi kidolgozásukkal is szebbé teszik a mindennapjainkat.
Somogyi-Rohonczy Zsófia AKKU – Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület
Narráció
Keleti pályaudvar indulási csarnoka Lotz Károly
A Keleti pályaudvar már önmagában is egy csodálatos építmény. Igazi világszám, hiszen világszerte itt használtak először pályaudvaron villanyvilágítást. Az 1884. augusztus 16-án felavatott pályaudvart először még Központi Indóházként ismerték, csak később kapta meg jelenlegi nevét. Érdekessége, hogy csak hazai erőforrásból, magyar tervezők és kivitelezők közreműködésével épült. Ilyen közreműködő művész volt Lotz Károly és Than Mór is, akik az indulási csarnok freskóit tervezték meg, amelyeknek restaurálását 2008-ban fejezték be. A 19. században ez a 670 m2 alapterületű és 18 méter belmagasságú lenyűgöző csarnok várta az utazóközönséget, akik innen érhették el az I., II. és III. osztályú várótermeket, valamint a peronokat is. A csarnokot a II. világháborúban több bombatalálat is érte, ami megrongálta és innentől kezdve a funkciója is megváltozott és csak a Thököly út felöli bejáratként használták. Egyfajta átjáró ez, de mégsem érdemes csak úgy átszaladni rajta. Ismerjük meg most alaposabban a csarnokban található 9 falképet! (1. kép)
Than Mór készítette „A vasút és forgalom” című falképet, amely az egyik legnagyobb felületű kép és a peronokhoz vezető díszes átjáró felett található. (2. kép) A kép egy félkör alakú mezőben kapott helyet. A jelenet figurái mintha csak ókori istenségek lennének. Testüket többé-kevésbé takaró tógák és leplek fedik, a 14 figura közül többen egy sínen húzható vasúti kocsin heverésznek. A kép bal sarkában egy vörös ruhás, koronás nő ül. Mellette címer vörös és fehér sávozással és kettős kereszttel, kezében irattekercset tart. Ő a Magyarok Nagyasszonya, Magyarország védőszentje, aki érdeklődve és mintegy óvva tekint az előtte elhaladó csoportra. A vasúti kocsit szárnyas alak húzza, mozdulatából érződik a kocsi súlya. Az alakok kezeiben látható tárgyak sejtetik, hogy melyik antik istenségről vagy allegorikus alakról lehet szó. Vörös ruhás fiatal nő aranyszínű kalászok kötegét és sarlót tart a kezében, a mellette ülő sisakos nőalak talán Pallasz Athéné. A kalapácsát az üllőre helyező morcona szakállas férfi lehet Héphaisztosz, az istenek kovácsa. A kocsi előtt egy számunkra már ismerős alak, Merkúr vagy Hermész, az istenek hírnöke repül. Lábán apró szárnyacskák segítik a felismerését. A Váci utca Hermész szobránakleírásából további ismertetőjegyeit is megtudhatod.
Lotz Károly képei már párba állítva, a terem egy-egy sarkában lévő falon láthatók, szintén íves záródású falképként, de inkább a mennyezet irányába hosszúkás formában. A képek mindegyike a vasúthoz kapcsolódó iparágat, elvont fogalmat jelenítik meg szimbólumok, allegorikus alakok segítségével. A figurák Than Mór központi képéhez hasonlóan szintén mintha csak az antik világból léptek volna ki, ezeken a képeken gyakori a meztelen és félakt (félig meztelen) ábrázolás is. A képek egységességét a háttér adja, így a figurák mintha csak egy szoborfülkében állnának, faragott kő szobortalapzatokon láthatók. (3. kép) A Bányászatot megjelenítő falképen vörös és fehér ruhát, sárga köntöst viselő nőalakot láthatunk. Kezében a bányászok eszközeit, a lámpát és a helyes bányászcsákányt tartja kezében. Ruháját lehet, hogy szellő fújja meg és hozza mozgásba a dúsan redőzött textilt. A nőalak lábainál két ősz szakállú, fehér hajú és a munkában megedződött izmos testű férfi áll a talapzat mellett. Bal lábukkal feltérdelnek a gyümölcsfüzérrel díszített alapzatra, kezüket áldást kérően emelik a nőalak felé.
A másik falon a ’Haladás’ ábrázolását láthatjuk. A kép két központi alakja közül az egyik egy izmos testű harcos férfi, akinek csak ágyékát takarja vörös textília, kezében pedig dárdát és pajzsot tart, fejét fekete tollas sisak fedi. Lábánál egy szárnyakkal díszített vasúti kerék látható, amely például a Magyar Államvasutaknak is a szimbóluma. Feje fölött lebeg a pálmaágat tartó szárnyas angyal. A férfi lábainál a lépcsőn elterülve fiatal férfi teste látható, ő már elesett a harcossal szemben, míg mellette sisakos katona még felemeli fegyverét, de tudjuk, hogy nem nyerhet. A Haladás mindent elsöprő energiával tör előre.
(4. kép) A csarnok falképei között még megcsodálhatjuk a Jólét képét is, amelyen meztelen fiatal nőként jelenítette meg Lotz Károly az elvont fogalmat. A nő kezében bőségszarut tart, amelyből önti a pénzt és másféle javakat. A nő alakja körül örvénylő vörös palást redői közül két puttó dugja ki fejét és szórja az áldást az alattuk ülő férfi, nő és gyermek felé. A Jólétet jelképező nő lábainál szintén láthatjuk a vasút szárnyas kerekét. A mellette lévő falon látható Mezőgazdaságot ismét egy szakállas, munkában megedződött férfialak jeleníti meg, lábát a mezőgazdasági munkához, aratáshoz szükséges kaszán nyugtatja. Lábainál egy férfi és egy nő ül. A nő napbarnított kezeiben sarlót tart, mellette aranyló búzakalászok fekszenek. A nekünk háttal ülő férfi kissé elfordul, így arcát profilból láthatjuk. Bal kezével a kőpadra támaszkodik, amelyen a nőalakkal együtt ülnek, jobbjával szerszámára támaszkodik. Lábánál egy kutya szundikál.
(5. kép) A következő páros a Hídépítés és a Posta. Mindkettőt egy-egy nőalak jeleníti meg, lábaiknál két-két alak ül a talapzaton. A Hídépítés egy híd makettjét és a méréshez szükséges fehér, vörös mérőtáblát tart, míg a nekünk hátat fordító, de kissé oldalra forduló nőalak bal kezében távíróvezetéket és oszlopot tart. Lábainál egy újságot olvasó férfi és a Posta alakja felé levelet nyújtó fiatalember látható. Ezzel egy képbe sűrítve örökítette meg Lotz mindazokat a területeket, amelyeken a posta és a hírközlés nélkülözhetetlenné vált már a 19. század végén is.
(6. kép) A negyedik páros a Kereskedelem és Kohászat iparágát jelenítik meg. A Kereskedelem falképén már egy régi ismerőssel, Merkúr alakjával találkozhatunk annak összes jelképével. Lábánál egy stólás férfi textilt tart kezében, vele szembe szerecsen férfi, talán egy rabszolga beszél. Az utolsó falképen a Kohászat szerepel, a fiatal nő az olvasztott fém kiöntésére szolgáló hosszúnyelű edényt tart kezében, lábainál két izmos testű férfi térdel üllő, kalapács és fogó kíséretében.
Az ipari és közlekedés-építészeti műemlékek ugyanolyan fontos részét képezik örökségünknek, mint a képzőművészeti alkotások. Funkciójuk mellett látványukkal, művészi kidolgozásukkal is szebbé teszik a mindennapjainkat.
Somogyi-Rohonczy Zsófia AKKU – Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület
Narráció 30
Szédertál takaró 18. század eleje
A Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár egyik érdekes és értékes műtárgyával ismerkedünk meg, amely szép kivitelezése mellett a zsidó vallás egy fontos ünnepének, a Széder estének a hagyományába is bevezet minket. A Peszah nyolcnapos ünnepének első két estéjét hívják Széder estének. Maga a széder szó rendet jelent, így az estéken meghatározott rendben emlékeznek az Egyiptomból való kivonulásra. A rend megtartását az ételek meghatározott sorban való fogyasztása és az este szertartáskönyve, a Haggada segít.
A zsidó hagyományban a rituális étkezésekor a kenyérféléket -így Peszahkor a kovásztalan kenyeret, a maceszt- az áldás előtt le kell takarni. Ezt a célt szolgálja ez a két hímzett darabból összevart takaró.
A világos lenvászon anyag mára már kissé megsárgult, de a piros, kék és drapp selyemfonállal hímzett díszítése a mai napig hibátlan. Valószínűleg a 18. század elején készítették, tehát több, mint háromszáz éve őrzi színeit. A téglalap alakú anyag alját részletes, áttört mintájú fehér csipke díszíti.
A téglalap alakú anyagot tehát két négyzet formájú lenvászon anyagból varrták össze, amelyre két különböző képet hímeztek selyemfonállal. Mindkét ábrázolást virágminta veszi körül. Ez az úgynevezett úrihímzés a török hódoltság idején terjedt el Magyarországon. Eleinte a nemesek körében dívott, de aztán a szegényebb, egyszerűbb háztartásokban is megjelent a textíliák díszítésére. A hímzés indáin tulipánok és gránátalmák láthatók. A növényeknek szimbolikus értelme is van. A gránátalma a bőségnek, a termékenységnek és a halhatatlanságnak a jelképe, míg a liliomfélék családjába tartozó tulipán az életnek, illetve a földön túli életnek a szimbóluma.
Ebben a gazdag növényi díszítésű keretben sorakoznak a bal oldali textílián a rituális étkezéshez szükséges tárgyak. De mi is történik egy Széder estén? Az estét vezető a Haggadaból felolvassa a kivonulás történetét. A tárgyaknak is fontos szerepük van az este folyamán. Mindenkinek van egy saját pohara, amelyből négy pohár bort kell meginnia, ez a négy pohár bor jelképezi a zsidó nép szabaddá válását. Az elsővel emlékeznek meg az Egyiptomból való fizikai megszabadulásra, a második pohárral a rabszolgaságból való megváltásért mondanak köszönetet. A harmadik pohár szimbolizálja, hogy az Örökkévaló megváltotta a zsidó népet a rabszolgaságból és ezzel szabad néppé tette, a negyedik pohárral arra emlékeznek, hogy az Örökkévaló törvényeivel népévé fogadta a zsidókat. Van egy ötödik pohár bor is, amelyet senki sem ihat meg, hanem az Elijahu próféta díszes serlegét szimbolizáló pohárba öntik. Ez az ötödik pohár annak szimbóluma, hogy az Örökkévaló elvezette a zsidókat a Szentföldre. Az este folyamán szokás, hogy mindig más tölt italt (bort vagy szőlőlét), ezzel is a szabadságot szimbolizálják.
A jobb oldali keretben egy családot láthatunk, amint éppen Széder estét ülnek. A kép jobb oldalán a székben ülő családfőt láthatjuk, aki a Peszahkor is viselt fehér halotti ruhát öltötte magára. Kezében serleget tart. Bár nagyon részletes hímzéssel örökítették meg a peszahi jelenetet, a férfi arcát nem hímezték meg. A jelenet bal oldalán a feleség látható, kéztartásából kiolvasható, hogy éppen az ünnepi gyertyagyújtást végzi. Ruhája a takaró alapszíneivel (kék, piros, drapp) kihímzett, függőleges csíkos díszítést kapott. Kettőjük között gazdagon terített asztal látható, rajta a kétemeletes szédertállal, felette a zsidó háztartásokban használatos többágú réz lámpa, a Juden-stern látható. A szédertál két oldalán a Peszah egyik elengedhetetlen kelléke, a két szál gyertya látható, amelyet az ünnep beköszöntekor gyújtanak meg.
Ezen az ünnepen minden tárgy szimbolikus jelentéssel bír, így van ez a szédertálra kerülő ételekkel is. A szédertálon összesen hatféle étel sorakozik. A tojás, ami a Szentély idején gyakorolt ünnepi áldozatra utal és amit az elfogyasztása előtt sós vízbe mártanak. A sós víz a zsidó népnek Egyiptomban hullajtott könnyeit jeleníti meg. Az Örökkévaló erős, rabszolgaságból kiszabadító kezét jelképezi a csontos hús. Mivel tavaszi ünnepről van szó, így a tálon lévő zöldség (jellemzően retek) a természet megújulására emlékeztet. A tálra kerül kétféle keserűgyökér is, általában fejessaláta és reszelt torma, ami a rabszolga sorsának keserűségét jelképezi. Az utolsó étel talán a legizgalmasabb, ami reszelt almából, dióból, csipetnyi fahéjból és borból áll és az egyiptomi építkezéseken használt maltert hivatott szimbolizálni.
Magyarországon szokás elénekelni Peszahkor is a ’Szól a kakas már…’ című gyönyörű népdalt, akkor, amikor az ötödik pohár bort kitöltik Elijahu próféta poharába: Szól a kakas már… Budai Miklós kántor énekel a Rumbach zsinagógában – YouTube
A Magyar Zsidó Múzeum és Levéltárban őrzött szédertál takaró jó példa arra, hogy a szemet gyönyörködtető hímzett tárgy egykor használati tárgy volt, mára viszont egy kultúra, vallás megismeréséhez is lehetőséget biztosít számunkra.
A szédertál takaróról készült képet a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltártól kaptuk a narráció számára, a kép jogai az intézmény tulajdonát képezi. Az ünnepről szóló információk a MILEV által rendelkezésünkre bocsátott forrásokból származnak, köszönet a segítségükért.
Somogyi-Rohonczy Zsófia AKKU – Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület
Narráció
Szédertál takaró 18. század eleje
A Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár egyik érdekes és értékes műtárgyával ismerkedünk meg, amely szép kivitelezése mellett a zsidó vallás egy fontos ünnepének, a Széder estének a hagyományába is bevezet minket. A Peszah nyolcnapos ünnepének első két estéjét hívják Széder estének. Maga a széder szó rendet jelent, így az estéken meghatározott rendben emlékeznek az Egyiptomból való kivonulásra. A rend megtartását az ételek meghatározott sorban való fogyasztása és az este szertartáskönyve, a Haggada segít.
A zsidó hagyományban a rituális étkezésekor a kenyérféléket -így Peszahkor a kovásztalan kenyeret, a maceszt- az áldás előtt le kell takarni. Ezt a célt szolgálja ez a két hímzett darabból összevart takaró.
A világos lenvászon anyag mára már kissé megsárgult, de a piros, kék és drapp selyemfonállal hímzett díszítése a mai napig hibátlan. Valószínűleg a 18. század elején készítették, tehát több, mint háromszáz éve őrzi színeit. A téglalap alakú anyag alját részletes, áttört mintájú fehér csipke díszíti.
A téglalap alakú anyagot tehát két négyzet formájú lenvászon anyagból varrták össze, amelyre két különböző képet hímeztek selyemfonállal. Mindkét ábrázolást virágminta veszi körül. Ez az úgynevezett úrihímzés a török hódoltság idején terjedt el Magyarországon. Eleinte a nemesek körében dívott, de aztán a szegényebb, egyszerűbb háztartásokban is megjelent a textíliák díszítésére. A hímzés indáin tulipánok és gránátalmák láthatók. A növényeknek szimbolikus értelme is van. A gránátalma a bőségnek, a termékenységnek és a halhatatlanságnak a jelképe, míg a liliomfélék családjába tartozó tulipán az életnek, illetve a földön túli életnek a szimbóluma.
Ebben a gazdag növényi díszítésű keretben sorakoznak a bal oldali textílián a rituális étkezéshez szükséges tárgyak. De mi is történik egy Széder estén? Az estét vezető a Haggadaból felolvassa a kivonulás történetét. A tárgyaknak is fontos szerepük van az este folyamán. Mindenkinek van egy saját pohara, amelyből négy pohár bort kell meginnia, ez a négy pohár bor jelképezi a zsidó nép szabaddá válását. Az elsővel emlékeznek meg az Egyiptomból való fizikai megszabadulásra, a második pohárral a rabszolgaságból való megváltásért mondanak köszönetet. A harmadik pohár szimbolizálja, hogy az Örökkévaló megváltotta a zsidó népet a rabszolgaságból és ezzel szabad néppé tette, a negyedik pohárral arra emlékeznek, hogy az Örökkévaló törvényeivel népévé fogadta a zsidókat. Van egy ötödik pohár bor is, amelyet senki sem ihat meg, hanem az Elijahu próféta díszes serlegét szimbolizáló pohárba öntik. Ez az ötödik pohár annak szimbóluma, hogy az Örökkévaló elvezette a zsidókat a Szentföldre. Az este folyamán szokás, hogy mindig más tölt italt (bort vagy szőlőlét), ezzel is a szabadságot szimbolizálják.
A jobb oldali keretben egy családot láthatunk, amint éppen Széder estét ülnek. A kép jobb oldalán a székben ülő családfőt láthatjuk, aki a Peszahkor is viselt fehér halotti ruhát öltötte magára. Kezében serleget tart. Bár nagyon részletes hímzéssel örökítették meg a peszahi jelenetet, a férfi arcát nem hímezték meg. A jelenet bal oldalán a feleség látható, kéztartásából kiolvasható, hogy éppen az ünnepi gyertyagyújtást végzi. Ruhája a takaró alapszíneivel (kék, piros, drapp) kihímzett, függőleges csíkos díszítést kapott. Kettőjük között gazdagon terített asztal látható, rajta a kétemeletes szédertállal, felette a zsidó háztartásokban használatos többágú réz lámpa, a Juden-stern látható. A szédertál két oldalán a Peszah egyik elengedhetetlen kelléke, a két szál gyertya látható, amelyet az ünnep beköszöntekor gyújtanak meg.
Ezen az ünnepen minden tárgy szimbolikus jelentéssel bír, így van ez a szédertálra kerülő ételekkel is. A szédertálon összesen hatféle étel sorakozik. A tojás, ami a Szentély idején gyakorolt ünnepi áldozatra utal és amit az elfogyasztása előtt sós vízbe mártanak. A sós víz a zsidó népnek Egyiptomban hullajtott könnyeit jeleníti meg. Az Örökkévaló erős, rabszolgaságból kiszabadító kezét jelképezi a csontos hús. Mivel tavaszi ünnepről van szó, így a tálon lévő zöldség (jellemzően retek) a természet megújulására emlékeztet. A tálra kerül kétféle keserűgyökér is, általában fejessaláta és reszelt torma, ami a rabszolga sorsának keserűségét jelképezi. Az utolsó étel talán a legizgalmasabb, ami reszelt almából, dióból, csipetnyi fahéjból és borból áll és az egyiptomi építkezéseken használt maltert hivatott szimbolizálni.
Magyarországon szokás elénekelni Peszahkor is a ’Szól a kakas már…’ című gyönyörű népdalt, akkor, amikor az ötödik pohár bort kitöltik Elijahu próféta poharába: Szól a kakas már… Budai Miklós kántor énekel a Rumbach zsinagógában – YouTube
A Magyar Zsidó Múzeum és Levéltárban őrzött szédertál takaró jó példa arra, hogy a szemet gyönyörködtető hímzett tárgy egykor használati tárgy volt, mára viszont egy kultúra, vallás megismeréséhez is lehetőséget biztosít számunkra.
A szédertál takaróról készült képet a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltártól kaptuk a narráció számára, a kép jogai az intézmény tulajdonát képezi. Az ünnepről szóló információk a MILEV által rendelkezésünkre bocsátott forrásokból származnak, köszönet a segítségükért.
Somogyi-Rohonczy Zsófia AKKU – Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület
Narráció 29
Dohány utcai zsinagóga Tervezte: Ludwig Förster
Tudtad, hogy Budapesten található a világ második legnagyobb zsinagógája? A new yorki Emánu-Él zsinagóga után a magyar főváros zsidó közösség zsinagógája érdemelte ki ezt a címet. A Dohány utca kezdetén álló mór stílusú épület építészeti, vallástörténeti és a magyar történelem szempontjából is értékes emlék. Az épület akárcsak egy mesebeli palota, az Ezeregy éjszaka meséinek is helyet adhatna.
Az 1859 szeptember 6-án történt ünnepélyes felavatás után sokáig csak a zsinagóga épülete állt ezen a helyen, majd 1931-ben építették hozzá a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár épületét és alakították ki a hősök kertjét, amely ma már temető. A Dohány utcai épület a neológ irányzatnak a zsinagógája. Az 1868-as év a zsidó közösség szempontjából is meghatározó év. A közösség tagjai nem tudtak megegyezni egy közös vezetőben, így három irányzatot hoztak létre. Ezek a neológia, status quo ante, orthodox irányzat.
Az épület leglátványosabb eleme talán a központi bejárat fölött tornyosuló két torony (1. kép). A hatszög alapú hasábok mindegyik oldalát kecses, keskeny, íves ablakok törik meg. A tornyok tetejét aranyozott kupolák fedik. A mór stílus jegyeit hangsúlyozzák a finom csipkézettel díszített ablakok. A központi bejárat fölött kör alakú ablak látható, amely egyszerre idézi fel a gótikus katedrálisok rózsaablakait, de formái által mégis a keleties hatást erősíti. A központi kapu síkja kissé beugrik, míg a tornyok alatti falszakaszok inkább kiugranak. Az épület másik jellegzetes díszítése a burkolat vízszintes sárga-vörös sávozása, amely végigfut a homlokzaton, de még a kupolás tornyokon is látható ez a dekoratív csíkozás.
Ha közelebbről is szemügyre vesszük az ablakokat, akkor még finomabb díszítésre lehetünk figyelmesek (2. kép) A félkörívben záródó ablakok körül díszes sáv fut végig, amikben sárgás tégla színű nyolcágú csillagok láthatók sorban egymás után. Mindegyik csillagot vöröses tégla színű bordázat veszi körül. Az ablakokon feltűnik a zsidó díszítőelemek egyik jellemző eleme, a hatágú csillag is.
A főbejárat felett, a két torony között még egy jellegzetes és érdekes elemet láthatunk. Mózes két kőtábláját szimbolizáló táblákat (3. kép) A bejárat felett aranyozott héber feliratot láthatunk, amelynek fordítása “És készítsenek számomra szentélyt, hogy közöttük lakozzam.” A felirat bizonyos betűi felett apró csillagokat figyelhetünk meg. Minden betűhöz egy bizonyos számot rendeltek és ezeknek a számértéke 1859 lesz, tehát a zsinagóga felavatásának éve. Mind a külső, mind a belső díszítést megfigyelve észrevehetjük, hogy nem található egyetlen emberábrázolás sem, bár a geometrikus formákat és virágdíszítéseket rendkívül kreatívan használják, ahogy a csillagok esetében is láthatjuk. Ez a szabály a tízparancsolatban szereplő bálványimádás tilalma miatt alakult ki.
Belépve az épületbe megfigyelhetünk egy-két olyan jellegzetességet, ami a keresztény templomokhoz teszi hasonlatossá a zsinagógát és ami nem volt szokványos a zsidó közösség épületei között (4. kép). Ilyenek elsőként a színek. A Dohány utcai zsinagóga díszítésében ugyanis bőségesen használták az aranyozást, a hagyományos sárga és kékkel szemben. A zsinagóga maga háromhajós elrendezésű, tehát egy főhajót két oldalról egy-egy alacsonyabb mellékhajó vesz körül, míg a hagyományos elrendezésnek a centrális (központi) elrendezés számított. A háromhajós elrendezést inkább a keresztény templomok, bazilikák esetében használták. A bima, azaz a tóraolvasó emelvény elől és nem a tér közepén helyezkedik el, sőt két oldalon egy-egy szószék is található. A zsinagógában kórus és orgona is található, ami szintén szokatlan egy zsinagógában. Jellegzetes elem a karzat is, ahol a hagyomány szerint a nők foglalhattak helyet, bár ma már a földszinten a két szélső széksorban is leülhetnek. A zsinagógában tehát a férfiakat és nőket elválasztják, ennek egyik ismert magyarázata, hogy így a nők nem terelik el a férfiak figyelmét az imádkozásról. A belső tér díszítésében is visszaköszön a nyolcágú csillag, így például a padsorok között futó mozaik technikával készült kőpadlón is megfigyelhetjük őket. A belső tér otthonosságát, melegségét és egyben gazdagságát a faburkolatok adják: a karzat és a padok a fa meleg barna színét öltötték magukra. A tetőzetet vas oszlopok tartják, a mennyezet kazettás burkolatán szintén geometrikus formák és középen csillag köszön vissza.
Végezetül nézzük meg a tóraszekrényt (5. kép), amelyben a Mózes öt könyvét tartalmazó tóratekercsek vannak. A hagyomány szerint a szófér, azaz a tóraíró írja fel a pergamentekercsekre Mózes öt könyvének szövegét, majd a tekercset két fa rúdra tekerik fel. Fontos feladat a szóféré, ugyanis ha csak egy hibát is vét a szövegben, akkor az egész addigi munkáját abba kell hagyni és el kell temetni. A tóra szövege hetiszakaszokra van bontva, így a szöveget egy év alatt olvassák végig.
Az arany díszítéssel bőségesen ellátott, épületre emlékeztető szekrény előtt az örökmécses lóg. A csillagot formázó mécses az I. és a II. jeruzsálemi Szentélyre, amelyet leromboltak (i.e 586 és i. sz. 70-ben).
A zsinagóga épületéhez tartozik a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár, amelyből jövő héten egy szédertáltakarót ismerhetünk meg.
A csatolt képeket a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár biztosította számunkra.
Somogyi-Rohonczy Zsófia
Narráció
Dohány utcai zsinagóga Tervezte: Ludwig Förster
Tudtad, hogy Budapesten található a világ második legnagyobb zsinagógája? A new yorki Emánu-Él zsinagóga után a magyar főváros zsidó közösség zsinagógája érdemelte ki ezt a címet. A Dohány utca kezdetén álló mór stílusú épület építészeti, vallástörténeti és a magyar történelem szempontjából is értékes emlék. Az épület akárcsak egy mesebeli palota, az Ezeregy éjszaka meséinek is helyet adhatna.
Az 1859 szeptember 6-án történt ünnepélyes felavatás után sokáig csak a zsinagóga épülete állt ezen a helyen, majd 1931-ben építették hozzá a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár épületét és alakították ki a hősök kertjét, amely ma már temető. A Dohány utcai épület a neológ irányzatnak a zsinagógája. Az 1868-as év a zsidó közösség szempontjából is meghatározó év. A közösség tagjai nem tudtak megegyezni egy közös vezetőben, így három irányzatot hoztak létre. Ezek a neológia, status quo ante, orthodox irányzat.
Az épület leglátványosabb eleme talán a központi bejárat fölött tornyosuló két torony (1. kép). A hatszög alapú hasábok mindegyik oldalát kecses, keskeny, íves ablakok törik meg. A tornyok tetejét aranyozott kupolák fedik. A mór stílus jegyeit hangsúlyozzák a finom csipkézettel díszített ablakok. A központi bejárat fölött kör alakú ablak látható, amely egyszerre idézi fel a gótikus katedrálisok rózsaablakait, de formái által mégis a keleties hatást erősíti. A központi kapu síkja kissé beugrik, míg a tornyok alatti falszakaszok inkább kiugranak. Az épület másik jellegzetes díszítése a burkolat vízszintes sárga-vörös sávozása, amely végigfut a homlokzaton, de még a kupolás tornyokon is látható ez a dekoratív csíkozás.
Ha közelebbről is szemügyre vesszük az ablakokat, akkor még finomabb díszítésre lehetünk figyelmesek (2. kép) A félkörívben záródó ablakok körül díszes sáv fut végig, amikben sárgás tégla színű nyolcágú csillagok láthatók sorban egymás után. Mindegyik csillagot vöröses tégla színű bordázat veszi körül. Az ablakokon feltűnik a zsidó díszítőelemek egyik jellemző eleme, a hatágú csillag is.
A főbejárat felett, a két torony között még egy jellegzetes és érdekes elemet láthatunk. Mózes két kőtábláját szimbolizáló táblákat (3. kép) A bejárat felett aranyozott héber feliratot láthatunk, amelynek fordítása “És készítsenek számomra szentélyt, hogy közöttük lakozzam.” A felirat bizonyos betűi felett apró csillagokat figyelhetünk meg. Minden betűhöz egy bizonyos számot rendeltek és ezeknek a számértéke 1859 lesz, tehát a zsinagóga felavatásának éve. Mind a külső, mind a belső díszítést megfigyelve észrevehetjük, hogy nem található egyetlen emberábrázolás sem, bár a geometrikus formákat és virágdíszítéseket rendkívül kreatívan használják, ahogy a csillagok esetében is láthatjuk. Ez a szabály a tízparancsolatban szereplő bálványimádás tilalma miatt alakult ki.
Belépve az épületbe megfigyelhetünk egy-két olyan jellegzetességet, ami a keresztény templomokhoz teszi hasonlatossá a zsinagógát és ami nem volt szokványos a zsidó közösség épületei között (4. kép). Ilyenek elsőként a színek. A Dohány utcai zsinagóga díszítésében ugyanis bőségesen használták az aranyozást, a hagyományos sárga és kékkel szemben. A zsinagóga maga háromhajós elrendezésű, tehát egy főhajót két oldalról egy-egy alacsonyabb mellékhajó vesz körül, míg a hagyományos elrendezésnek a centrális (központi) elrendezés számított. A háromhajós elrendezést inkább a keresztény templomok, bazilikák esetében használták. A bima, azaz a tóraolvasó emelvény elől és nem a tér közepén helyezkedik el, sőt két oldalon egy-egy szószék is található. A zsinagógában kórus és orgona is található, ami szintén szokatlan egy zsinagógában. Jellegzetes elem a karzat is, ahol a hagyomány szerint a nők foglalhattak helyet, bár ma már a földszinten a két szélső széksorban is leülhetnek. A zsinagógában tehát a férfiakat és nőket elválasztják, ennek egyik ismert magyarázata, hogy így a nők nem terelik el a férfiak figyelmét az imádkozásról. A belső tér díszítésében is visszaköszön a nyolcágú csillag, így például a padsorok között futó mozaik technikával készült kőpadlón is megfigyelhetjük őket. A belső tér otthonosságát, melegségét és egyben gazdagságát a faburkolatok adják: a karzat és a padok a fa meleg barna színét öltötték magukra. A tetőzetet vas oszlopok tartják, a mennyezet kazettás burkolatán szintén geometrikus formák és középen csillag köszön vissza.
Végezetül nézzük meg a tóraszekrényt (5. kép), amelyben a Mózes öt könyvét tartalmazó tóratekercsek vannak. A hagyomány szerint a szófér, azaz a tóraíró írja fel a pergamentekercsekre Mózes öt könyvének szövegét, majd a tekercset két fa rúdra tekerik fel. Fontos feladat a szóféré, ugyanis ha csak egy hibát is vét a szövegben, akkor az egész addigi munkáját abba kell hagyni és el kell temetni. A tóra szövege hetiszakaszokra van bontva, így a szöveget egy év alatt olvassák végig.
Az arany díszítéssel bőségesen ellátott, épületre emlékeztető szekrény előtt az örökmécses lóg. A csillagot formázó mécses az I. és a II. jeruzsálemi Szentélyre, amelyet leromboltak (i.e 586 és i. sz. 70-ben).
A zsinagóga épületéhez tartozik a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár, amelyből jövő héten egy szédertáltakarót ismerhetünk meg.
A csatolt képeket a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár biztosította számunkra.
Somogyi-Rohonczy Zsófia
Narráció 28
A Fővárosi Állat- és Növénykert főbejárata
A Városliget egyik látványossága a Fővárosi Állat- és Növénykert, amely 1866. augusztus 9-e óta várja a látogatókat, 1986 óta pedig természetvédelmi területnek is számít az állat- és növényritkaságokat bemutató kert. A számtalan látványos építménye közül azonban, ha az állatkertre gondolunk, nagy valószínűséggel mindenkinek a főbejárat épülete jut eszébe. A jelenlegi építményt 1909 és 1912 között építették Neuschloss Kornél műegyetemi professzor tervei alapján (1. kép).
Már a kapuban állatokkal találkozik a látogató. Az építmény két oldalán két-két világosszürke műkőből öntött elefánt tornyosul fölénk. Természetesen az élő állatoknál valamennyivel kisebbek, de az ormányosok így is lenyűgözőek. A két elefánt között egy-egy idomárjuk ül lábát összefonva.
A bal oldali elefántpáros között buggyos nadrágban, izmos meztelen felsőtesttel fiatalabb férfi szobra látható, mindkét kezét kissé az ég felé emeli, mintha valamilyen szertartást végezne (2. kép). A vele szemben törökülésben ülő férfi szobra is hasonló.
A jobb oldali két elefánt között ülő férfi idősebb, bajszos és szakállas komoly arccal tekint a kapun áthaladókra. Fején turbán látható, kezei szintén kissé az ég felé emelve láthatók. Felsőtestét a bal vállán átvetett kendő részben fedi. (3. kép) Az idő és leginkább a látogatók keze nyomott hagyott már a szobrokon, a bal oldali idomár szobra szinte már fekete a sok simogatástól.
A kapu boltívén gyönyörű mozaik képet láthatunk, egy igazi paradicsomi kép tárul elénk. A két íven szimmetrikusan épül fel a kép, az alsó sorban kaktuszok láthatók, majd egy narancsliget fái érett gyümölcseikkel, a csúcs felé haladva pedig pálmák helyezkednek el. A boltív csúcsán, a mozaik legtetején egy fehér madár, egy kócsag repül (4. kép). A mozaik Róth Miksa, korának híres üvegművesnek műhelyében készült. A mozaikos sáv alatt baglyok és farkasok szoborfejei tekintenek le ránk. Összesen 11 állatfejet számolhatunk össze, a baglyok és a farkasok egymást váltva szerepelnek. A kapuzatot egy álkupola koronázza, amelyet ugyanolyan kék Zsolnay kerámiával díszítettek, mint az ÁllatkertElefántházát, a kék mázas kerámia ragyog a napsütésben. Az álkupolát, a boltívhez közeli alapján körben robosztus jegesmedvék szobrai állják körbe, a szobrok Maugsch Gyula alkotásai. A boltívet bástyákra, kis várra emlékeztető épület szobra koronázza.
A főkapu két oldalán félköríves rész található, amelyben 3-3 zöld ráccsal takart forgókapu kapott helyet, ezen léphetnek be a látogatók. A két félkörív zárásaként kaptak helyet a jegypénztárak. A kő épületeket a főbejárat csúcsos boltívét idéző ív díszíti és természetesen innen sem hiányozhatnak az állatok, egy-egy ülő mandrillt ábrázoló szobor kapott helyet az épületek sarkain. A mandrillok a cerkófmajmok családjába tartozó látványos majmok, az arcukon az orr két oldalán látható világoskék hosszanti bordázott mezőről lehet felismerni.
Amennyire látványos a főbejárat, annyira érdekes az állatkert alapításának a története is. Már a reformkorban felmerült egy nyilvános állatkert életre hívásának a gondolata, de az 1848-49-es szabadságharc és az azt követő politikai helyzet nem tette lehetővé az alapítást. Végül az 1860-as években ismét felmerült a gondolat, igazi nemzeti összefogás és sok-sok ember önzetlen munkája kellett hozzá, hogy a Főváros által a Városligetben kijelölt helyen létrejöjjön az állatkert. Példaértékű volt Petz Ármin, a város főkertészének felajánlása, aki ingyen és bérmentve álmodta meg és alakította ki az állatkert parkrészeit. Szintén díjazás nélkül dolgozott Reitter Ferenc csatornázási mérnök is, aki a Nagy-tó táplálásáért felelős kút kiásásáért és tervezéséért volt felelős. A kezdeti épületeket ifj. Koch Henrik és Szkalnitzky Antal tervezte, utóbbi építész nevéhez fűződik az Egyetemi Könyvtár épületének megtervezése is. A nyitáskori épületek közül mára már csak az elhagyatott várromra emlékeztető Bagolyvár épülete maradt meg. A kezdeti években az állatok vásárlására közadakozásból összegyűlt pénzből vagy adományozás által kerültek az állatkertbe. Az egyik leghíresebb ajándék Erzsébet királyné által érkezett, akinek közbenjárására a schönbrunni állatkert három zsiráfja közül (akkori elnevezése szerint foltos nyakorja) egy nőstényt kapott a fővárosi intézmény. Érkezése után nemsokkal újabb örömöt okozott a nyakorján, ugyanis egészséges zsiráfborjúnak adott életet.
Somogyi-Rohonczy Zsófia
Narráció
A Fővárosi Állat- és Növénykert főbejárata
A Városliget egyik látványossága a Fővárosi Állat- és Növénykert, amely 1866. augusztus 9-e óta várja a látogatókat, 1986 óta pedig természetvédelmi területnek is számít az állat- és növényritkaságokat bemutató kert. A számtalan látványos építménye közül azonban, ha az állatkertre gondolunk, nagy valószínűséggel mindenkinek a főbejárat épülete jut eszébe. A jelenlegi építményt 1909 és 1912 között építették Neuschloss Kornél műegyetemi professzor tervei alapján (1. kép).
Már a kapuban állatokkal találkozik a látogató. Az építmény két oldalán két-két világosszürke műkőből öntött elefánt tornyosul fölénk. Természetesen az élő állatoknál valamennyivel kisebbek, de az ormányosok így is lenyűgözőek. A két elefánt között egy-egy idomárjuk ül lábát összefonva.
A bal oldali elefántpáros között buggyos nadrágban, izmos meztelen felsőtesttel fiatalabb férfi szobra látható, mindkét kezét kissé az ég felé emeli, mintha valamilyen szertartást végezne (2. kép). A vele szemben törökülésben ülő férfi szobra is hasonló.
A jobb oldali két elefánt között ülő férfi idősebb, bajszos és szakállas komoly arccal tekint a kapun áthaladókra. Fején turbán látható, kezei szintén kissé az ég felé emelve láthatók. Felsőtestét a bal vállán átvetett kendő részben fedi. (3. kép) Az idő és leginkább a látogatók keze nyomott hagyott már a szobrokon, a bal oldali idomár szobra szinte már fekete a sok simogatástól.
A kapu boltívén gyönyörű mozaik képet láthatunk, egy igazi paradicsomi kép tárul elénk. A két íven szimmetrikusan épül fel a kép, az alsó sorban kaktuszok láthatók, majd egy narancsliget fái érett gyümölcseikkel, a csúcs felé haladva pedig pálmák helyezkednek el. A boltív csúcsán, a mozaik legtetején egy fehér madár, egy kócsag repül (4. kép). A mozaik Róth Miksa, korának híres üvegművesnek műhelyében készült. A mozaikos sáv alatt baglyok és farkasok szoborfejei tekintenek le ránk. Összesen 11 állatfejet számolhatunk össze, a baglyok és a farkasok egymást váltva szerepelnek. A kapuzatot egy álkupola koronázza, amelyet ugyanolyan kék Zsolnay kerámiával díszítettek, mint az ÁllatkertElefántházát, a kék mázas kerámia ragyog a napsütésben. Az álkupolát, a boltívhez közeli alapján körben robosztus jegesmedvék szobrai állják körbe, a szobrok Maugsch Gyula alkotásai. A boltívet bástyákra, kis várra emlékeztető épület szobra koronázza.
A főkapu két oldalán félköríves rész található, amelyben 3-3 zöld ráccsal takart forgókapu kapott helyet, ezen léphetnek be a látogatók. A két félkörív zárásaként kaptak helyet a jegypénztárak. A kő épületeket a főbejárat csúcsos boltívét idéző ív díszíti és természetesen innen sem hiányozhatnak az állatok, egy-egy ülő mandrillt ábrázoló szobor kapott helyet az épületek sarkain. A mandrillok a cerkófmajmok családjába tartozó látványos majmok, az arcukon az orr két oldalán látható világoskék hosszanti bordázott mezőről lehet felismerni.
Amennyire látványos a főbejárat, annyira érdekes az állatkert alapításának a története is. Már a reformkorban felmerült egy nyilvános állatkert életre hívásának a gondolata, de az 1848-49-es szabadságharc és az azt követő politikai helyzet nem tette lehetővé az alapítást. Végül az 1860-as években ismét felmerült a gondolat, igazi nemzeti összefogás és sok-sok ember önzetlen munkája kellett hozzá, hogy a Főváros által a Városligetben kijelölt helyen létrejöjjön az állatkert. Példaértékű volt Petz Ármin, a város főkertészének felajánlása, aki ingyen és bérmentve álmodta meg és alakította ki az állatkert parkrészeit. Szintén díjazás nélkül dolgozott Reitter Ferenc csatornázási mérnök is, aki a Nagy-tó táplálásáért felelős kút kiásásáért és tervezéséért volt felelős. A kezdeti épületeket ifj. Koch Henrik és Szkalnitzky Antal tervezte, utóbbi építész nevéhez fűződik az Egyetemi Könyvtár épületének megtervezése is. A nyitáskori épületek közül mára már csak az elhagyatott várromra emlékeztető Bagolyvár épülete maradt meg. A kezdeti években az állatok vásárlására közadakozásból összegyűlt pénzből vagy adományozás által kerültek az állatkertbe. Az egyik leghíresebb ajándék Erzsébet királyné által érkezett, akinek közbenjárására a schönbrunni állatkert három zsiráfja közül (akkori elnevezése szerint foltos nyakorja) egy nőstényt kapott a fővárosi intézmény. Érkezése után nemsokkal újabb örömöt okozott a nyakorján, ugyanis egészséges zsiráfborjúnak adott életet.
Somogyi-Rohonczy Zsófia
Narráció 27
A Milleniumi Emlékmű szobrai A magyar történelem meghatározó alakjai
Előző héten Gábriel arkangyal és a hét vezér szobrával ismerkedtünk meg, de a Milleniumi Emlékmű körülöttük álló vezetők alakjaival és az oszlopcsarnokok tetején álló allegorikus szobrokkal lesz teljes. Bár az emlékmű kialakítását Schickedanz Albert és Zala György nevéhez kötik, több szobor nem alkotta az eredeti emlékmű részét, hanem a II. világháború után helyezték őket ide.
Az arkangyal és a hét vezér szobrát tartó oszlopos építményt a félkört alkotó két íves oszlopcsarnok, mintha csak két karként ölelné körbe (1. kép). Az oszlopcsarnokot az a Schickedanz Albert tervezte, aki a téren található Szépművészeti Múzeumot és a vele szemben álló Műcsarnokot is megálmodta. A korinthoszi oszlopok alkotta fülkékben Magyarország híres vezetőinek patinás bronz szobrai láthatók. Az uralkodók és vezetők mindegyikét saját korának megfelelő öltözetben álmodta meg Zala György. Arcvonásaikat az érmékről, festményekről ismert minták alapján alkotta meg a mester. Apró mozdulatokkal, gesztusokkal igyekezett élővé varázsolni alakjaikat, mégis mozdulatlannak, megfagyottnak tűnnek. A bronzszobrok életnagyságnál nagyobbak, 280 centiméter magas óriások tekintenek le ránk talapzataikról. Mindegyik szobor lábánál kőbe vésve olvasható nevük és uralkodásuknak ideje. Az oszlopcsarnok alapépítményén minden szobor alatt téglalap alakú bronz domborműveket láthatunk, amelyek a híres személyiségek egy-egy híres cselekedetét, életének emlékezetes és hősies pillanatát örökítik meg. A két oszlopcsarnok alakjaira egyfajta szobrokba öntött történelemkönyvként érdemes tekinteni: az alakok és a hozzájuk tartozó domborművek a magyar történelem fontos vezetőit és eseményeit foglalják össze.
A tér bal oldalán található oszlopcsarnokban (2. kép) az életnagyságnál nagyobb bronz szobrok sorát az országalapító Szent István kezdi. Bal kezében kettős keresztet tart a magasba, fején a Szent Korona. 1083-ban egyházszervező tevékenysége miatt szentté avatták, így glóriával mintázta meg Zala György szobrászművész. Bár szentté avatták I. István királyunkat, az állam alapításához a harcmezőn is helyt kellett állni. Bal oldalán díszes hüvelyben kard lóg. Alakja alatt domborművén uralkodásának legfontosabbnak ítélt eseménye látható, amikor 1000. év Karácsonyán a pápa küldöttei koronát nyújtanak át a magyar királynak, ezzel szentesítve a keresztény államot. A következő a fülkében ismét egy szent király -így glória díszíti az ő koronás fejét is-, ő Szent László. A harcos szent király oldalán kard, jobb kezében csatabárd jelzi hadi tetteit. Az ő domborművén az látható, amikor László király legyőzi a leányrabló kun vitézt. A jelenetben a két harci ménen ülő vitéz csatabárddal és dárdával küzd egymással. Lovaik között az elrabolt lány próbál szabadulni a kun vitéztől.
A kard helyett tudással küzdött Könyves Kálmán. Hogyan máshogyan is örökíthette volna meg Zala, mint hogy jobb kezével egy kis asztalkán egymásra halmozott könyveken támaszkodik. Domborművén a király tudósai, írnoka és udvartartásának más tagjai között látható. A jelenet értelmezését a dombormű alá vésett felirat teszi lehetővé, hiszen azt látjuk, amint a király betiltja a boszorkányégetést. A mellette helyet foglaló II. András kezében kardot és egy függőpecsétes papírtekercset tart. Ez a híres Aranybulla, amelyben a király először rögzítette a nemesség jogait a magyar történelem során. Domborművén már a II. András keresztes hadjáratot vezet Jeruzsálem felszabadítására című jelenet látható. Címével ellentétben itt nem egy csatajelenetet láthatunk. A király papok társaságában egy kereszt töredékét vizsgálja. Vélhetőleg annak a keresztnek a maradványa, amin a Megváltót megfeszítették, hiszen a koronás király mögött több katona térdre rogyva imádkozik.
IV. Béla szakállas alakja gondterhelten néz maga elé, vállait kissé összehúzva öleli magához óriási palástját és még nagyobb kardját. Érthető is aggodalma, hiszen az ő feladata volt, hogy a tatárjárás után újjá építse a feldúlt országot. Az ezt szimbolizáló jelenetet látjuk a domborművén. A király katonái társaságában szomorúan tekint az előtte halmozódó holttestekre. A tragédiát a háttérben látható kopár, megtépázott fa is jól érzékelteti.
A gondterhelt figurát egy erős és tettre kész alak követi. Ő Károly Róbert, aki jobbjával kardjára, míg bal kezével címerével díszített óriási pajzsára támaszkodik. Koronáját, pajzsát, súlyosnak tűnő láncát Anjou liliomok díszítik, hiszen a nápolyi Anjou királyi házból érkezett Magyarországra, hogy V. István dédunokájaként megküzdjön a trónért. Az ő szobrát nem Zala György, hanem a felirat szerint Kiss György szobrász készítette. Domborműve alatt nem találunk feliratot, így csak találgatni tudunk, hogy vajon mit ábrázol a lovas csatajelenet. Talán a rozgonyi csatát, amit 1312-ben vívott Kassa alatt a király az Aba család ellen és még a Képes Krónikában is megfestették? A bal oldali íves oszlopcsarnok utolsó királyszobraként Nagy Lajost láthatjuk. Uralkodását tekintik a középkori Magyarország fénykorának, a belső béke és a sikeres hadjáratok idejének. Ennek megfelelően jobb kezében királyi hatalmi jelképe, egy pálca, baljában kard látható. Alakja méltóságteljes, erőtől duzzadó, magabiztosan tekint maga elé. Dicsőséges hadjáratainak állít emléket domborműve is, a Nápolyba bevonuló királyt örökíti meg katonái és az előtte meghajoló, koszorúkat hozó asszonyok társaságában.
A királyok oszlopcsarnokának tetején, az ív egy-egy végén allegorikus szobrok foglalnak helyet. Az Andrássy út felé tekint a Munka és a Jólét párosa. Az alakok egy körülbelül 20 méter magas klasszikus görög templomokat idéző elemekkel díszített talapzaton állnak. A munkát atletikus termetű ruha nélküli fiatal férfi jeleníti meg, jobb vállán kaszát és pálmaágat tart. A két tárgynak a párosítása azt sugallhatja, hogy békeidőben lehet földet művelni, a jólét is ekkor köszönt be az emberek életébe. Mellette egyszerű ruhát viselő nőalak kissé előre hajolva kosárból virágokat szór. Velük mintha csak valamilyen ellenpontot akarna képezni, az ív másik felén a Háborút jelképező férfialak vágtat harci kocsiján. A kocsi elé befogott két ló sörénye lobog, orrcimpáik kitágultak az erőfeszítéstől, első patáik épp a levegőben vannak a vágtatás során. A sisakos férfi ostor helyett egy kígyóval hajtja a lovakat. Az ábrázolás mellett mérete is félelmet kelthet, körülbelül 4 méter magas bronz alkotásról van szó. Szükség is van ezekre a nagy méretekre, hiszen a Munka és Jólét szobra mellett a Háború is az oszlopcsarnokos építmény tetején kapott helyet.
A tér jobb oldali oszlopcsarnokában (3. kép) haladunk tovább balról jobbra, az első híres hősünk Hunyadi János. A súlyos páncélzatot viselő hadvezér sisakjának rostélya felhajtva, jobb kezében elképesztő méretű pallost tart, markolata a válláig ér. A domborművén ábrázolt jelenet, amikor Hunyadi nándorfehérvári győzelmével megállítja a török hódítókat. A domborművön páncélos katonák és turbános török harcosok heves harcát láthatjuk. Az alakok egymást harapva, birkózva kavarognak előttünk. A forgatagból egy pap is kitűnik, aki keresztet tart kezében, ezzel mutatva, hogy a keresztény világ védelmében folyik a harc. A következő szobor Hunyadi Mátyást ábrázolja. A humanista uralkodó már könnyebb páncélzatban látható, bár még jobb kezével kardján támaszkodik, de ez a mozdulat nem a minden pillanatban harcra kész katonát sugallja. A kard inkább a hatalom jelképe az ő esetében. Öltözékének fontos eleme a nyakában lógó súlyos lánc, amelyről a király jelképével, a hollóval díszített medálok lógnak. A szobor alatt látható domborművön a királyt tudósai között láthatjuk, ahogy egy templom tornyának makettjét mutatják be az uralkodónak. A torony a Mátyás-templom tornyára hasonlít, a templom leírását itt találod.
Hunyadi MátyástBocskai István követi. A tollas süveget viselő férfi jobb kezében buzogányt tart, ezzel jelezve, hogy az ő élete is harccal telt, bár mégis a béke közvetítőjeként ábrázolta Holló Barnabás. Bal kezében a zsitvatoroki béke okmányát tartja, amelyet Bocskai közvetítésével a tizenötéves háború lezárásaképp kötött meg I. Rudolf német-római császár és I. Ahmed oszmán szultán 1606-ban a Zsitva folyó torkolatánál. Bocskai István szobra egyike azoknak a szobroknak, amelyek nem az eredeti királyszobrok közül valók, 1958-ban helyezték csak ide. Domborművét Marton László mintázta és Bocskai hajdúit ábrázolja harc közben a császári zsoldosokkal. A harc forgatagában a lovas és gyalogos hajdúk elől menekülnek félelemmel teli arccal a császár fizetett katonái.
Bethlen Gábor szobra szintén egy béke okiratát tartja jobb kezében, míg baljában neki is kard látható. Ez a béke a nikolsburgi béke, amelyet az erdélyi fejedelem II. Ferdinánd magyar királlyal kötött 1621-ben. A szobor egyike annak a tíz szobornak, amelyet I. Ferenc József ajándékozott a Fővárosnak. 1902-től a Köröndön állt és csak 1948-ban helyezték át a Hősök terére. A Kodály körönd szobrairól, történetükről ide kattintva olvashattok többet. Az eredeti 14 királyszobor közül öt ábrázolt Habsburg uralkodót, őket politikai okok miatt cserélték le az évek során. Az I. világháború elvesztése után kellett „távoznia” Ferenc József szobrának, az ő helyére Kossuth Lajos szobra került. II. Lipót helyére II. Rákóczi Ferenc alakját állították, Mária TeréziáétThököly Imre szobra váltotta fel, I. Ferdinánd és III. Károly helyére a közeli KöröndrőlBocskai István és Bethlen Gábor szobra került, amelyek méretre éppen azonosak voltak az eredeti Habsburg uralkodók szobraival, így gond nélkül lecserélhetők voltak.
Visszatérve Bethlen Gábor szobrához, az alatta látható dombormű Bethlen Gábor szövetségkötését mutatja be a csehekkel, ez id. Szabó István alkotása. Az öt magyar és négy cseh férfi egymással szemben áll, a tárgyalás maga a kézmozdulatokból olvasható ki. A középen álló közvetítő figura mutatja be egymásnak a tárgyaló feleket. A társaság tagjai közül néhányan méltatlankodva, csípőre tett kézzel állnak, vagy kezükkel hevesen gesztikulálva magyaráznak társaiknak.
Thököly Imre szobra is később költözött csak a Hősök terére. A talapzat felirata alapján 1954-ben készült Grantner Jenő munkájaként. A tollas süvegben ábrázolt alak hajlított jobb karjában buzogányt tart maga elé, olyan mozdulattal, amelyből érezzük, bármely pillanatban megsuhinthatja a veszélyes fegyvert. Ezt hangsúlyozza kissé ráncolt szemöldöke, szúrós tekintete, dacosan összeszorított ajkai is. Az ő domborművén is egy harci jelenet látható: a Thököly szolgálatában álló négy kuruc üldözi a szikszói harcban a labancokat, akik közül egy már le is esett lováról. A szereplők mozdulataiból itt is remekül érzékelhető, hogy kik lesznek az összecsapás győztesei. Míg a kurucok energikusan és céltudatosan kardjaikat magasba emelve és kezüket ökölbe szorítva haladnak előre, addig a labancok menekülnek, elesnek, lezuhannak.
Az utolsó két szobor alkotója Kisfaludy Stróbl Zsigmond 1955-ben alkotta meg a II. világháború után az emlékműről eltávolított Habsburg uralkodók szobra helyett II. Rákóczi Ferenc és Kossuth Lajos szobrát. Megfogalmazásukban és stílusukban nem ütnek el ezek a szobrok a többitől, így Rákóczit is korabeli öltözékben és jobb kezében tartott buzogánnyal ábrázolta a szobrász. A dombormű jobb oldalán a fejedelem látható kíséretében, míg a jelenet középpontjában Esze Tamás látható, aki bal kezével hátra mutat a mögötte álló jobbágyhadsereg tagjaira, ezzel a mozdulattal ajánlva fel szolgálataikat a felkelés számára.
Végül Kossuth Lajos szobrát láthatjuk az oszlopsor jobb szélén, a Műcsarnok épületéhez közel. A díszmagyar viselő férfi szobra alatt, a bronz domborművén Kossuthot láthatjuk ceglédi toborzó beszéde közben, emelvényen állva. Éljenző férfiak tömege veszi körbe Kossuthot, de az előtérben feltűnik egy lelkesen integető kisfiú is, akit óva ölel át édesanyja.
A királyok és vezetők feje felett az íves oszlopsor tetején itt is két allegorikus szobor látható. A másik ív tetején látható Háború szobrával szemben természetesen a Béke kapott helyet. A nyugodt arckifejezésű, finoman mosolygó nőalak jobb kezében a békét jelképező pálmaágat tartja. Az ő kocsiját is két ló húzza, de ezek a paripák már nyugodtan léptetnek előre. Az ív Műcsarnok felöli végén látható a Tudás és a Dicsőség szobra. A körülbelül 350 méter magas bronz férfiakt aranyozott Niké szobrocskát tart a kezében. Nikét a görög mitológiában a győzelem istennőjeként tisztelték, így meg is tudjuk fejteni, hogy a férfialak a Dicsőség allegorikus megjelenítője. A lágy esésű ruhát viselő nőalak fején babérkoszorút visel, kezében pálmaágat tart, így benne a Tudást tisztelhetjük.
A Milleniumi Emlékmű tehát egy gyönyörű összefoglalása, galériája azoknak a hősöknek és történeteknek, amelyekre nemcsak a milleniumi ünnepségek alatt érdemes emlékezni.
Somogyi-Rohonczy Zsófia
Narráció
A Milleniumi Emlékmű szobrai A magyar történelem meghatározó alakjai
Előző héten Gábriel arkangyal és a hét vezér szobrával ismerkedtünk meg, de a Milleniumi Emlékmű körülöttük álló vezetők alakjaival és az oszlopcsarnokok tetején álló allegorikus szobrokkal lesz teljes. Bár az emlékmű kialakítását Schickedanz Albert és Zala György nevéhez kötik, több szobor nem alkotta az eredeti emlékmű részét, hanem a II. világháború után helyezték őket ide.
Az arkangyal és a hét vezér szobrát tartó oszlopos építményt a félkört alkotó két íves oszlopcsarnok, mintha csak két karként ölelné körbe (1. kép). Az oszlopcsarnokot az a Schickedanz Albert tervezte, aki a téren található Szépművészeti Múzeumot és a vele szemben álló Műcsarnokot is megálmodta. A korinthoszi oszlopok alkotta fülkékben Magyarország híres vezetőinek patinás bronz szobrai láthatók. Az uralkodók és vezetők mindegyikét saját korának megfelelő öltözetben álmodta meg Zala György. Arcvonásaikat az érmékről, festményekről ismert minták alapján alkotta meg a mester. Apró mozdulatokkal, gesztusokkal igyekezett élővé varázsolni alakjaikat, mégis mozdulatlannak, megfagyottnak tűnnek. A bronzszobrok életnagyságnál nagyobbak, 280 centiméter magas óriások tekintenek le ránk talapzataikról. Mindegyik szobor lábánál kőbe vésve olvasható nevük és uralkodásuknak ideje. Az oszlopcsarnok alapépítményén minden szobor alatt téglalap alakú bronz domborműveket láthatunk, amelyek a híres személyiségek egy-egy híres cselekedetét, életének emlékezetes és hősies pillanatát örökítik meg. A két oszlopcsarnok alakjaira egyfajta szobrokba öntött történelemkönyvként érdemes tekinteni: az alakok és a hozzájuk tartozó domborművek a magyar történelem fontos vezetőit és eseményeit foglalják össze.
A tér bal oldalán található oszlopcsarnokban (2. kép) az életnagyságnál nagyobb bronz szobrok sorát az országalapító Szent István kezdi. Bal kezében kettős keresztet tart a magasba, fején a Szent Korona. 1083-ban egyházszervező tevékenysége miatt szentté avatták, így glóriával mintázta meg Zala György szobrászművész. Bár szentté avatták I. István királyunkat, az állam alapításához a harcmezőn is helyt kellett állni. Bal oldalán díszes hüvelyben kard lóg. Alakja alatt domborművén uralkodásának legfontosabbnak ítélt eseménye látható, amikor 1000. év Karácsonyán a pápa küldöttei koronát nyújtanak át a magyar királynak, ezzel szentesítve a keresztény államot. A következő a fülkében ismét egy szent király -így glória díszíti az ő koronás fejét is-, ő Szent László. A harcos szent király oldalán kard, jobb kezében csatabárd jelzi hadi tetteit. Az ő domborművén az látható, amikor László király legyőzi a leányrabló kun vitézt. A jelenetben a két harci ménen ülő vitéz csatabárddal és dárdával küzd egymással. Lovaik között az elrabolt lány próbál szabadulni a kun vitéztől.
A kard helyett tudással küzdött Könyves Kálmán. Hogyan máshogyan is örökíthette volna meg Zala, mint hogy jobb kezével egy kis asztalkán egymásra halmozott könyveken támaszkodik. Domborművén a király tudósai, írnoka és udvartartásának más tagjai között látható. A jelenet értelmezését a dombormű alá vésett felirat teszi lehetővé, hiszen azt látjuk, amint a király betiltja a boszorkányégetést. A mellette helyet foglaló II. András kezében kardot és egy függőpecsétes papírtekercset tart. Ez a híres Aranybulla, amelyben a király először rögzítette a nemesség jogait a magyar történelem során. Domborművén már a II. András keresztes hadjáratot vezet Jeruzsálem felszabadítására című jelenet látható. Címével ellentétben itt nem egy csatajelenetet láthatunk. A király papok társaságában egy kereszt töredékét vizsgálja. Vélhetőleg annak a keresztnek a maradványa, amin a Megváltót megfeszítették, hiszen a koronás király mögött több katona térdre rogyva imádkozik.
IV. Béla szakállas alakja gondterhelten néz maga elé, vállait kissé összehúzva öleli magához óriási palástját és még nagyobb kardját. Érthető is aggodalma, hiszen az ő feladata volt, hogy a tatárjárás után újjá építse a feldúlt országot. Az ezt szimbolizáló jelenetet látjuk a domborművén. A király katonái társaságában szomorúan tekint az előtte halmozódó holttestekre. A tragédiát a háttérben látható kopár, megtépázott fa is jól érzékelteti.
A gondterhelt figurát egy erős és tettre kész alak követi. Ő Károly Róbert, aki jobbjával kardjára, míg bal kezével címerével díszített óriási pajzsára támaszkodik. Koronáját, pajzsát, súlyosnak tűnő láncát Anjou liliomok díszítik, hiszen a nápolyi Anjou királyi házból érkezett Magyarországra, hogy V. István dédunokájaként megküzdjön a trónért. Az ő szobrát nem Zala György, hanem a felirat szerint Kiss György szobrász készítette. Domborműve alatt nem találunk feliratot, így csak találgatni tudunk, hogy vajon mit ábrázol a lovas csatajelenet. Talán a rozgonyi csatát, amit 1312-ben vívott Kassa alatt a király az Aba család ellen és még a Képes Krónikában is megfestették? A bal oldali íves oszlopcsarnok utolsó királyszobraként Nagy Lajost láthatjuk. Uralkodását tekintik a középkori Magyarország fénykorának, a belső béke és a sikeres hadjáratok idejének. Ennek megfelelően jobb kezében királyi hatalmi jelképe, egy pálca, baljában kard látható. Alakja méltóságteljes, erőtől duzzadó, magabiztosan tekint maga elé. Dicsőséges hadjáratainak állít emléket domborműve is, a Nápolyba bevonuló királyt örökíti meg katonái és az előtte meghajoló, koszorúkat hozó asszonyok társaságában.
A királyok oszlopcsarnokának tetején, az ív egy-egy végén allegorikus szobrok foglalnak helyet. Az Andrássy út felé tekint a Munka és a Jólét párosa. Az alakok egy körülbelül 20 méter magas klasszikus görög templomokat idéző elemekkel díszített talapzaton állnak. A munkát atletikus termetű ruha nélküli fiatal férfi jeleníti meg, jobb vállán kaszát és pálmaágat tart. A két tárgynak a párosítása azt sugallhatja, hogy békeidőben lehet földet művelni, a jólét is ekkor köszönt be az emberek életébe. Mellette egyszerű ruhát viselő nőalak kissé előre hajolva kosárból virágokat szór. Velük mintha csak valamilyen ellenpontot akarna képezni, az ív másik felén a Háborút jelképező férfialak vágtat harci kocsiján. A kocsi elé befogott két ló sörénye lobog, orrcimpáik kitágultak az erőfeszítéstől, első patáik épp a levegőben vannak a vágtatás során. A sisakos férfi ostor helyett egy kígyóval hajtja a lovakat. Az ábrázolás mellett mérete is félelmet kelthet, körülbelül 4 méter magas bronz alkotásról van szó. Szükség is van ezekre a nagy méretekre, hiszen a Munka és Jólét szobra mellett a Háború is az oszlopcsarnokos építmény tetején kapott helyet.
A tér jobb oldali oszlopcsarnokában (3. kép) haladunk tovább balról jobbra, az első híres hősünk Hunyadi János. A súlyos páncélzatot viselő hadvezér sisakjának rostélya felhajtva, jobb kezében elképesztő méretű pallost tart, markolata a válláig ér. A domborművén ábrázolt jelenet, amikor Hunyadi nándorfehérvári győzelmével megállítja a török hódítókat. A domborművön páncélos katonák és turbános török harcosok heves harcát láthatjuk. Az alakok egymást harapva, birkózva kavarognak előttünk. A forgatagból egy pap is kitűnik, aki keresztet tart kezében, ezzel mutatva, hogy a keresztény világ védelmében folyik a harc. A következő szobor Hunyadi Mátyást ábrázolja. A humanista uralkodó már könnyebb páncélzatban látható, bár még jobb kezével kardján támaszkodik, de ez a mozdulat nem a minden pillanatban harcra kész katonát sugallja. A kard inkább a hatalom jelképe az ő esetében. Öltözékének fontos eleme a nyakában lógó súlyos lánc, amelyről a király jelképével, a hollóval díszített medálok lógnak. A szobor alatt látható domborművön a királyt tudósai között láthatjuk, ahogy egy templom tornyának makettjét mutatják be az uralkodónak. A torony a Mátyás-templom tornyára hasonlít, a templom leírását itt találod.
Hunyadi MátyástBocskai István követi. A tollas süveget viselő férfi jobb kezében buzogányt tart, ezzel jelezve, hogy az ő élete is harccal telt, bár mégis a béke közvetítőjeként ábrázolta Holló Barnabás. Bal kezében a zsitvatoroki béke okmányát tartja, amelyet Bocskai közvetítésével a tizenötéves háború lezárásaképp kötött meg I. Rudolf német-római császár és I. Ahmed oszmán szultán 1606-ban a Zsitva folyó torkolatánál. Bocskai István szobra egyike azoknak a szobroknak, amelyek nem az eredeti királyszobrok közül valók, 1958-ban helyezték csak ide. Domborművét Marton László mintázta és Bocskai hajdúit ábrázolja harc közben a császári zsoldosokkal. A harc forgatagában a lovas és gyalogos hajdúk elől menekülnek félelemmel teli arccal a császár fizetett katonái.
Bethlen Gábor szobra szintén egy béke okiratát tartja jobb kezében, míg baljában neki is kard látható. Ez a béke a nikolsburgi béke, amelyet az erdélyi fejedelem II. Ferdinánd magyar királlyal kötött 1621-ben. A szobor egyike annak a tíz szobornak, amelyet I. Ferenc József ajándékozott a Fővárosnak. 1902-től a Köröndön állt és csak 1948-ban helyezték át a Hősök terére. A Kodály körönd szobrairól, történetükről ide kattintva olvashattok többet. Az eredeti 14 királyszobor közül öt ábrázolt Habsburg uralkodót, őket politikai okok miatt cserélték le az évek során. Az I. világháború elvesztése után kellett „távoznia” Ferenc József szobrának, az ő helyére Kossuth Lajos szobra került. II. Lipót helyére II. Rákóczi Ferenc alakját állították, Mária TeréziáétThököly Imre szobra váltotta fel, I. Ferdinánd és III. Károly helyére a közeli KöröndrőlBocskai István és Bethlen Gábor szobra került, amelyek méretre éppen azonosak voltak az eredeti Habsburg uralkodók szobraival, így gond nélkül lecserélhetők voltak.
Visszatérve Bethlen Gábor szobrához, az alatta látható dombormű Bethlen Gábor szövetségkötését mutatja be a csehekkel, ez id. Szabó István alkotása. Az öt magyar és négy cseh férfi egymással szemben áll, a tárgyalás maga a kézmozdulatokból olvasható ki. A középen álló közvetítő figura mutatja be egymásnak a tárgyaló feleket. A társaság tagjai közül néhányan méltatlankodva, csípőre tett kézzel állnak, vagy kezükkel hevesen gesztikulálva magyaráznak társaiknak.
Thököly Imre szobra is később költözött csak a Hősök terére. A talapzat felirata alapján 1954-ben készült Grantner Jenő munkájaként. A tollas süvegben ábrázolt alak hajlított jobb karjában buzogányt tart maga elé, olyan mozdulattal, amelyből érezzük, bármely pillanatban megsuhinthatja a veszélyes fegyvert. Ezt hangsúlyozza kissé ráncolt szemöldöke, szúrós tekintete, dacosan összeszorított ajkai is. Az ő domborművén is egy harci jelenet látható: a Thököly szolgálatában álló négy kuruc üldözi a szikszói harcban a labancokat, akik közül egy már le is esett lováról. A szereplők mozdulataiból itt is remekül érzékelhető, hogy kik lesznek az összecsapás győztesei. Míg a kurucok energikusan és céltudatosan kardjaikat magasba emelve és kezüket ökölbe szorítva haladnak előre, addig a labancok menekülnek, elesnek, lezuhannak.
Az utolsó két szobor alkotója Kisfaludy Stróbl Zsigmond 1955-ben alkotta meg a II. világháború után az emlékműről eltávolított Habsburg uralkodók szobra helyett II. Rákóczi Ferenc és Kossuth Lajos szobrát. Megfogalmazásukban és stílusukban nem ütnek el ezek a szobrok a többitől, így Rákóczit is korabeli öltözékben és jobb kezében tartott buzogánnyal ábrázolta a szobrász. A dombormű jobb oldalán a fejedelem látható kíséretében, míg a jelenet középpontjában Esze Tamás látható, aki bal kezével hátra mutat a mögötte álló jobbágyhadsereg tagjaira, ezzel a mozdulattal ajánlva fel szolgálataikat a felkelés számára.
Végül Kossuth Lajos szobrát láthatjuk az oszlopsor jobb szélén, a Műcsarnok épületéhez közel. A díszmagyar viselő férfi szobra alatt, a bronz domborművén Kossuthot láthatjuk ceglédi toborzó beszéde közben, emelvényen állva. Éljenző férfiak tömege veszi körbe Kossuthot, de az előtérben feltűnik egy lelkesen integető kisfiú is, akit óva ölel át édesanyja.
A királyok és vezetők feje felett az íves oszlopsor tetején itt is két allegorikus szobor látható. A másik ív tetején látható Háború szobrával szemben természetesen a Béke kapott helyet. A nyugodt arckifejezésű, finoman mosolygó nőalak jobb kezében a békét jelképező pálmaágat tartja. Az ő kocsiját is két ló húzza, de ezek a paripák már nyugodtan léptetnek előre. Az ív Műcsarnok felöli végén látható a Tudás és a Dicsőség szobra. A körülbelül 350 méter magas bronz férfiakt aranyozott Niké szobrocskát tart a kezében. Nikét a görög mitológiában a győzelem istennőjeként tisztelték, így meg is tudjuk fejteni, hogy a férfialak a Dicsőség allegorikus megjelenítője. A lágy esésű ruhát viselő nőalak fején babérkoszorút visel, kezében pálmaágat tart, így benne a Tudást tisztelhetjük.
A Milleniumi Emlékmű tehát egy gyönyörű összefoglalása, galériája azoknak a hősöknek és történeteknek, amelyekre nemcsak a milleniumi ünnepségek alatt érdemes emlékezni.
