Decemberben a Civilek Házában gyülekezett népes kis csapatunk évzáró klubprogramunkra. A program elején rövid bemutatkozást tartottunk, mivel sok új tag érkezett körünkbe. Ezután S.Tóth Erika és Koltai Judit tartották meg előadásukat az audionarrációról.
Erika elmondta, hogyan is épül fel az audionarráció, hogy van egy előnarráció, mely a szereplők karaktereinek leírását és a színdarab történelmi hátterét, írójának vázlatszerű élettörténetét tartalmazza. Ebből hallgathattunk meg egy általa készítettet. Ezután következik a kulisszabejárás és a követő narráció. Koltai Judit is megosztotta élményeit, ugyanis ő kipróbálta az audionarrációt látóként. Érdekes volt hallani látássérültként azt, hogy még látók számára is ad pozitívumokat az, ha narrálva néznek egy színdarabot, filmet.
Ezután átadtuk kis karácsonyi meglepetésünket tagjainknak, majd a decemberi ünnepkörről beszélgettünk. Megtudhattuk a Mikulásról, hogy a XIV. század eleje óta járja a gyermekek otthonait és osztogat ajándékokat. A két világháború közötti legenda szerint a Mennyben élt és manók kísérték a Földön útját, de most már szánon érkezik, Lapföldön él és krampuszok meg rénszarvasok kísérik.
Ezután mindenki elmesélte náluk hogyan is ünnepelnek karácsonykor. Van, ahol nyári saját horgászatból származó halat készítenek, mások megveszik a kifilézett halat, de a halászlé majdnem minden családban jelen van karácsonykor. Ekkor a szűk család ünnepel többnyire a tagjainknál is, majd 25-én kezdődik a vendégjárás. Nem minden háztartásban készül mézeskalács, viszont mákos-diós-gesztenyés bejgli mindenhol fellelhető. A Szilvesztert a jelenlévők már inkább pihenéssel töltik, éjfélkor koccintanak és otthon szórakoznak a családdal.
Ezután süteménnyel, pogácsával és teával fejeltük meg a délután hangulatát. Kellemes, az ünnepre hangolódó délutánt töltöttünk együtt, reméljük jövőre is hasonlóan jó hangulatban tölthetjük klubjainkat!
Jánosi Veronika, Tóth Andrea
közösségi civilszervezők
Köszönjük Erzsébetváros Önkormányzatának a támogatást, mely lehetővé tette ezen program megvalósítását!
audionarráció Archives - Oldal 4 a 9-ből - Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
A karácsony és az audionarráció a VII. kerület kihelyezett klubján
Decemberben a Civilek Házában gyülekezett népes kis csapatunk évzáró klubprogramunkra. A program elején rövid bemutatkozást tartottunk, mivel sok új tag érkezett körünkbe. Ezután S.Tóth Erika és Koltai Judit tartották meg előadásukat az audionarrációról.
Erika elmondta, hogyan is épül fel az audionarráció, hogy van egy előnarráció, mely a szereplők karaktereinek leírását és a színdarab történelmi hátterét, írójának vázlatszerű élettörténetét tartalmazza. Ebből hallgathattunk meg egy általa készítettet. Ezután következik a kulisszabejárás és a követő narráció. Koltai Judit is megosztotta élményeit, ugyanis ő kipróbálta az audionarrációt látóként. Érdekes volt hallani látássérültként azt, hogy még látók számára is ad pozitívumokat az, ha narrálva néznek egy színdarabot, filmet.
Ezután átadtuk kis karácsonyi meglepetésünket tagjainknak, majd a decemberi ünnepkörről beszélgettünk. Megtudhattuk a Mikulásról, hogy a XIV. század eleje óta járja a gyermekek otthonait és osztogat ajándékokat. A két világháború közötti legenda szerint a Mennyben élt és manók kísérték a Földön útját, de most már szánon érkezik, Lapföldön él és krampuszok meg rénszarvasok kísérik.
Ezután mindenki elmesélte náluk hogyan is ünnepelnek karácsonykor. Van, ahol nyári saját horgászatból származó halat készítenek, mások megveszik a kifilézett halat, de a halászlé majdnem minden családban jelen van karácsonykor. Ekkor a szűk család ünnepel többnyire a tagjainknál is, majd 25-én kezdődik a vendégjárás. Nem minden háztartásban készül mézeskalács, viszont mákos-diós-gesztenyés bejgli mindenhol fellelhető. A Szilvesztert a jelenlévők már inkább pihenéssel töltik, éjfélkor koccintanak és otthon szórakoznak a családdal.
Ezután süteménnyel, pogácsával és teával fejeltük meg a délután hangulatát. Kellemes, az ünnepre hangolódó délutánt töltöttünk együtt, reméljük jövőre is hasonlóan jó hangulatban tölthetjük klubjainkat!
Jánosi Veronika, Tóth Andrea
közösségi civilszervezők
Köszönjük Erzsébetváros Önkormányzatának a támogatást, mely lehetővé tette ezen program megvalósítását!
A mobilod megvár, a pillanat nem
Mivel ez egy reklám, gyors vágásokkal, rövid, szinte csak felvillanó képekkel dolgozik. Egy város téli látképe, madártávlatból, esteledik, a házakból itt-ott sápadt fény szűrődik ki. Ahogy a kamera az egyik házra közelít egy kisfiú tűnik fel, aki épp kinéz az ablakon, kint esik a hó. A következő pillanatban már az arcát látjuk, szomorú. A gyönyörűen feldíszített, kivilágítatlan karácsonyfa előtt áll, a fa alatt ajándékok sokasága. A kisfiú mellett egy nagy, hosszú-szőrű, szelíd, mackóforma kutya ül, egy bobtail, ülve is szinte a kis gazdi válláig ér. A kisfiú kedvesen megöleli a kutyus fejét és elmosolyodik, majd összenéz az anyukájával, aki a konyhapultnál ül és a tabletjén dolgozik. A kisfiú már a konyhaajtóban áll és mikor látja, hogy anyja nem foglalkozik vele, szomorúan lehajtja a fejét.
A következő pillanatban az anya legnagyobb vágyálmát látjuk, papírok hullanak az égből, ki tudja, talán író és ezek a könyvének a már megírott lapjai… A kisfiú továbbmegy, a nővére szobája előtt áll, aki az ágyán ül és szelfizik, azaz a mobilja segítségével magát fotózza, közben észre sem veszi a kisöccsét. Megint egy álomkép: a lány barátai tűnnek fel, mindenki egyedül egy-egy széken vagy egy asztalnál, mindnyájan mobiloznak és a lány rengeteg lájkot, szívet és mosolyjelet kap tőlük.
A következő pillanatban a kisfiú már az apukáját nézi, aki szintén a mobiljával van elfoglalva, ő is egy álomképbe merülve: épp gólt lő valamilyen jeles focimérkőzésen ezernyi néző csodálatától övezve. Már azt látjuk, amint a kisfiú kiábrándultan gubbaszt a karácsonyfa előtt, arcát a tenyerébe hajtja, mellette fekszik a kutyus, egymást nézik. Aztán a fiúcska a felnéz a fára és behunyja a szemét. Ebben a pillanatban ismét feltűnik a város képe és hirtelen fények gyúlnak a házakban, igazi karácsonyi fények. Ahogy kis hősünk szemét újra kinyitja, az ő fájuk is felragyog, majd az egész lakás is, mire a kisfiú boldogan elmosolyodik.
Ebben a pillanatban a családtagok leteszik a telefonjukat, tabletjüket, az apa ölbe kapja kisfiát, az anya pedig puszit nyom az arcára és végül mindnyájan együtt leülnek a családi asztalhoz.
Aztán elhangzik egy mondat, amit érdemes meghallgatni, úgyhogy nem írom le.
S. Tóth Erika
audionarrátor, kommunikációs munkatárs
Mobil: +36 30 755 6983
Audionarrációs kérdezz-felelek (5. rész)
Jelenleg ugyan nincsenek a Holdvilág Kamaraszínházzal együttműködve általam narrált előadások, de az Erste Bank “Higgy magadban!” elnevezésű pályázatának keretében éppen azért küzdök, hogy újra a narrátori fülkéből közvetíthessem a színpadi eseményeket. Nagyon nagy segítség lenne, ha Ön is támogatná a pályázatomat egy szavazattal, köszönöm! Már csak két napig lehet szavazni!
Samu Attila kollégám visszajelzésének különösen örültem és érdekes módon éppen azért, mert kevésbé volt pozitív, mint az eddigiek. Ezzel sikeresen rávilágított egy az audionarrátorok körében már nem ismeretlen tapasztalatra, miszerint “ami az egyik látogatónak tökéletesen megfelel és elegendő, az a másiknak esetleg kevés”, mert ahány ember, annyi igény és a narrátor, minden igyekezete ellenére is csak korlátozott mértékben képes alkalmazkodni ezekhez az igényekhez. Ez annál is inkább így van, mivel a narrációs szövegek mennyiségét az adott előadás szövegkeretei határozzák meg – lévén a narrátor csak akkor beszélhet, ha a színpadon némajáték van és ha ez nem sikerül, narratív csúszások, szövegre-beszélések fordulnak elő.
1. Hogy érezted magad a kulisszabejáráson? (Elegendő volt a személyi segítés? Mindent meg tudtál vizsgálni közelebbről? Minden kérdésedre választ kaptál?)
Szemely szerint mindenre választ kaptam nagyon jól éreztem magamat.
2. Hallható, érthető és értelmezhető volt a narráció az előadás alatt?
Hallható volt a narráció az értelmezhetőség nem mindig volt jó. Volt, hogy kitolódott a narrálás!
3. Elegendő volt a narráció mennyisége vagy többet igényeltél volna?
Valamennyivel több narrációra lett volna szükség!
4. Zavarta a narráció a színpadi szöveg érthetőségét?
Szerintem nem zavarta!
5. Értelmezhető volt a mozgások leírása?
Számomra igen mivel van látás maradványom!
6. Be tudtad azonosítani a színészek hangját a karakterüknek megfelelően az előadás alatt?
Igen be azonosítható volt a színészek hangja!
7. Van bármilyen igényed, ötleted a narráció kapcsán, amit szívesen megosztanál velem?
Valamennyivel több narrációra lett volna szükség jobban ki lehetne fejteni bizonyos effekteket!
Köszönöm a válaszadást!
A www.facebook.com/vgykeaudionarracio oldalon további véleményeket, narrációkat, programajánlókat és egyéb érdekességeket talál, látogasson el oda is, szeretettel várom! Kérdése van az audionarráció kapcsán? Írja meg nekem a vgyke.audionarracio@gmail.com e-mail címen, szívesen válaszolok!
S. Tóth Erika
audionarrátor, kommunikációs munkatárs
Mobil: +36 30 755 6983
André Derain: Halászkikötő
André Derain (Chatou, 1880.június 10. – Garches, 1954. szeptember 8.) francia festő, szobrász, a 20. századi francia festészet egyik kiemelkedő alakja.
1898-1900-ig a Carriére Akadémiára járt, itt ismerkedett meg Henri Matisse-szal. Fontosabb volt azonban Maurice de Vlaminck-kel való találkozása, akivel később közös lakást béreltek Chatou-ban. Vlaminck lelkesedése, hogy a színt tegyék meg az expresszivitás elsődleges hordozójának, Derain-re is átragadt. 1905-ben Collioure-ben együtt dolgozott Matisse-szal. Derain van Gogh-ot és a neoimpresszionizmust összegezve az újabb hatásokkal jutott el a táj harmonikusan dekoratív ábrázolásáig. Színei határozott kontúrokkal körülfogott, nagy felületekké olvadnak.
Alább meghallgatható a hangos festmény:
A hanganyag Miks Csaba munkája, készült a Mixcsaba Stúdióban. A narrációt írta és elmondja: S. Tóth Erika
A narráció, írott formában
Jellegzetesen expresszionista, neoimpresszionista festmény, a színeké a főszerep, úgy bánik velük a festő, akár Matisse, nem az életszerűséget, a hitelességet szolgálják, hanem a kontraszthatások ábrázolását, egy intenzív benyomást, egy pillanatnyi hangulatot, egy kellemesen álomszerű élményt. Valóban egy halászkikötőt látunk egy párás és meleg, zsúfolt, zsibongó mediterrán öbölben. A háttérben kis tengerparti házikók sorakoznak, akár az építőkockák, a nézőhöz közelebbi parton pedig tizenegy, árbocos halászcsónak ringatózik lágyan, leengedett vitorlákkal, kis csoportokban. Mögöttük két másik csónak igyekszik épp a kikötőbe, terebélyes háromszögforma vitorlájuk a szélnek feszül. A halászok egy része még hajójában tevékenykedik, kiköti azt, társaival beszélget, mások párba állva hordják a rakományt – talán a közeli piacra, ami már nem látható a képen. Az alakokat a festő csak érzékelteti, nincsenek kirajzolva, jól megkomponált festékfoltok csupán, az arcukat se látni, kicsit mintha felülnézetből szemlélnénk az eseményeket. Ez a foltos, maszatos, bizonytalan kontúrozottság jellemzi az egész festményt, a barátságos narancsszín hajók spenótzöld árnyékait a sötéten kéklő víz felszínén és az ugyancsak narancsos parti fövenyt, ami szinte belemosódik a zavarba ejtően kék tengerbe.
Tetszett a narráció? Írja meg nekem a vgyke.audionarracio@gmail.com e-mail címen! Szívesen tájékozódna tovább a témában? Megteheti a https://www.facebook.com/vgykeaudionarracio/ oldalon, ahol további narrációkat, élménybeszámolókat, programajánlókat és egyéb érdekességeket talál. Várom szeretettel!
S. Tóth Erika
audionarrátor, kommunikációs munkatárs
Mobil: +36 30 755 6983
Látod, hogy nem látod?
Elöljáróban annyit, hogy a táborban van egy színes és izgalmas magánkiadvány, amiben megörökítjük az előadásokat. Az hallgatóság egyik kedves tagja az általam elmondottakból írt egy összefoglalót. Érdekes a saját előadásom visszhangját olvasni, ritkán ismerheti meg az ember ennyire részletesen, hogy miként csapódik le másokban az, amit át próbál adni.
Íme, az összefoglaló
Réges-régen, egy viszonylag közeli galaxisban Erika tartott előadást az audionarrációról. Ez alatt legtöbbször a kulturális akadálymentesítést értjük, azaz annak megoldását, hogy például egy film, vagy egy színdarab ugyanolyan érthető és élvezhető legyen egy látássérült, mint egy látó ember számára. Erika a színházról, festészetről és filmről beszélt, a narráció hogyanjáról, nehézségeiről és helyzetéről. Szóba került az élő narráció és az előre megírt narráció közti különbség is.
Az audionarrátor nagyjából úgy dolgozik, ahogy egy pörgős könyv narrátora: elmondja a lényeget, és hanyagolja a lényegtelent, éppúgy, mint a hosszú monológot a saját érzelmeiről. Persze, a teljes objektivitás élettelenné tenné a szöveget, így az audionarrációt akár az egyensúlyozás művészeteként is felfoghatjuk, objektív láttatás és szubjektív érzékeltetés között.
Kétszeresen óvatosan kell bánni a színekkel, egyrészt a fentebb írt szubjektivitás, másrészt a született és szerzett, vagyis később megvakult emberek közti különbség miatt. A született vakok sosem láttak színeket. Bár ismerik a „fűzöld”, „égkék” fogalmát, de csak mert megtanulják, mint állandó jelzős szerkezetet, a színnek valódi tartalma nincs számukra, legalábbis vizuális értelemben. A legtöbb szín, árnyalat semmit nem jelent számukra – én sem tudom, milyen színt jelöl a bézs, hát akkor ők?
Haladjunk sorban, és kezdjük a közepe helyett az elején. Erika először a színházas audionarrációról, ezzel kapcsolatos saját élményeiről mesélt. Az audionarráció úgynevezett timecode-okat alkalmaz, azokat az időréseket használva ki, melyek szöveg- és hangeffekt-mentesek, ezekbe illeszti be a vak néző számára az értelmezést segítő kiegészítő információkat. A színdarab azért bonyolultabb pl. egy filmnél, mert ezek a szünethelyek folyamatosan változnak. A színészek elfelejtik a szöveget, máshogy mondják, ezáltal az előre megírt narráció csúszik. Épp ezért több narrátor a színházi eseményeket élőben, rögtönözve közvetíti.
Mivel a szereplők tetteinek narrálásán túl nincs idő beleszőni a díszlet és jelmez bemutatását, ezért a színházi narráció több lépésből áll. Az első, az előnarráció, egy internetre felkerülő hanganyag (maximum 15-20 perc), itt praktikus információk (időpont, helyszín), illetve vizuális és egyéb háttér-információk hangzanak el (jelmezek, díszlet, szereplők jellemzése, kontextus, stb.). Mi egy mesejáték előnarrációját hallgattuk meg.
A második lépés a kulisszajárás, itt a látássérültek a narrátor segítségével élőben is megismerkednek a díszlettel, a színpadtérrel és a kellékekkel. Ugyanekkor találkoznak először a színészekkel is, hogy a hangjukat összeköthessék a karakterrel, így később, az előadás alatt is könnyen felismerik, hogy• épp ki beszél. A harmadik fázis maga a színdarab, illetve az az alatti követőnarráció. A narrátor kihasználva az alkalmas pillanatokat, elmondja a fontos, egyébként csak látható információkat. Ezt a látássérültek egy’ fülhallgatón át követhetik, így nem zavarják az éplátó nézőket sem.
A negyedik fázis opcionális, alkalmi. Ez a kölcsönös visszajelzés lehetősége; az alkotók (rendező, színészek, stb.) az előadás után leülnek beszélgetni a látássérült nézőkkel, akik így- elmondhatják tapasztalataikat, amikből az alkotók tanulhatnak, de válaszolnak a felmerülő kérdésekre is. Ez az utolsó fázis azért fontos, mert a narráció, mint akadálymentesítési alternatíva gyerekcipőben jár kis hazánkban, nincs narratori képzés, vagy akadémikus szinten álló, tanítani tudó audionarrátor. Erika is a látássérültekkel való közös munkája során és autodidakta módon sajátította el tudása jó részét, amiben segítségére volt Tóth Cecília is, a Pesti Magyar Színház állandó audionarrátora. A Pesti Magyar Színház jelenleg az egyetlen olyan teátrum, ahol az akadálymentesítés nem pusztán alkalmi, hanem állandó, a teljes repertoárra kiterjedően.
Filmeknél egyaránt lehetséges az élő vagy a felvett narráció, filmeknél szerintem inkább az utóbbi praktikus. Mi a Gattaca első pár percét néztük meg, amin keresztül Etika rávilágított a narrálás nehézségeire. A színek problematikája viszont sehol nem olyan kirívó, mint a festészet esetében. Ez az a művészeti ág, ami látássérültként teljességgel befogadhatatlan. Ha egy festmény egy érzékletet, egy’ pillanatnyíságot, egy benyomást hivatott megörökíteni, lehet-e azt úgy7 narrálni, hogy nem visz bele a narrátor szubjektív tartalmakat? Erika kihívásként tekint a problémára, és az elhangzó részlet alapján a válasza: nem lehet. De nem is kell.
A beszámolót írta: Kunos Anna
A csatolt képeken a tábori kiadvány két élénk narancssárga oldala látható, rajta fekete betűkkel a fenti cikk szövege.
Kérdése van az audionarráció kapcsán? Írja meg nekem a vgyke.audionarracio@gmail.com e-mail címre, köszönöm! Szívesen olvasna hasonló beszámolókat? Érdeklik nézőim, olvasóim visszajelzései, esetleg kedvcsinálók, ismertetők kulturális eseményekről? Esetleg festményekről, fotókról, videókról készült narrációk érdeklik? Látogasson el a https://www.facebook.com/vgykeaudionarracio/ oldalra, szeretettel várom!
S. Tóth Erika
audionarrátor, kommunikációs munkatárs
Mobil: +36 30 755 6983
A kultúra mindenkié – szavazz te is!
Elindultam az Erste Bank “Higgy magadban!” pályázatán és azóta napról-napra tapasztalom, hogy mennyien hisznek bennem! Keresem a szavakat, de nem találom… Köszönöm Aninak és az alvó statisztának, Felhőnek ezt a fantasztikus videót! Még soha nem kaptam ennél csodálatosabb elismerését a munkámnak!
1. Nyisd meg a linket.
2. Kattints a szavazógombra, regisztrálj egy e-mailcímmel vagy a Facebookoddal.
3. Ha e-maillel regisztráltál, kapsz egy visszaigazoló linket, arra kattints rá és a megjelenő felületen válaszd ki a keresőben a “kultúra” kulcsszót.
4. A pályázatomnál nyomj újra a szavazógombra és már ugrik is egyet a számláló!
Minden szavazat számít, már Felhő is mancsolt rá egyet! 🙂
Köszönöm, hogy segítettél! <3
Baráti üdvözlettel: S. Tóth Erika
Piet Mondrian: Vörös fa
Ahogy minden előnarrációm, hangosmeghívóm és festménynarrációm, ez a hanganyag is Miks Csaba kollégám és barátom munkája, készült a Mixcsabi Stúdióban. A narrációt írta és elmondja: S. Tóth Erika
Arról már külön nem írnék, hogy a festményekről és művészi fotókról készült narrációk óhatatlanul szubjektívebbek, mint mondjuk a puszta tényeket bemutató sajtófotók. Aki olvassa a cikkeimet, az már többször találkozhatott ezzel kapcsolatos álláspontommal és nem csak az enyémmel, de a narrációs szakmáéval is.
Eddigi festménynarrációs cikkeimben ez nem volt ugyan jellemző, mert csak magát a művet igyekeztem minél érzékletesebben átadni, de ezúttal újítanék egy kicsit. Ahogy egy színházi előnarrációban is teszem az adott darabbal, mostantól a festmények esetlegesen fellelhető művészettörténeti és alkotói hátterét is szeretném bemutatni néhány szóban. Tényleg csak címszavakban, egyrészt mert nincs megfelelő művészettörténeti előképzettségem, másrészt pedig ha túl részletes akarnék lenni, azzal elvonnám a figyelmet a lényegről, azaz magáról a műről.
Piet Mondrian (1872 március 7.-1944. február 1.) holland festő, a geometrikus absztrakció képviselője, a Theo van Doesburg által alapított De Stijl művészcsoport fontos tagja. A posztimpresszionizmus szellemében indult, majd megismerkedett a kubizmussal és ezután a tárgyi világ plasztikai jellé absztrahálása foglalkoztatta.
Első alkotói korszakának harmadik periódusában tájképeinek színei a koncentráció, az egységesedés és szigorodás folyamatát mutatják. A kizárólagosság attitűdje jelenik meg az alapszínekkel: a vörös, sárga és a kék mellett gyakorlatilag alig játszik szerepet a többi árnyalat (A vörös malom, Vörös felhő). 1941-es Önéletrajzában írja Mondrian: „ .. fölcseréltem a dolgok naturális színét a tiszta színekre. Éreztem, hogy a naturális szín a vásznon nem ugyanaz, mint a valóságban, s hogy a természet szépségét tükrözhesse, a festészetnek új útra kell térnie.”
…és akkor íme a hangos-festmény:
A narráció, írott formában
Első pillantásra annyi, amennyit a címe mond, egy fa, még ha nem is éppen vörös, inkább amolyan foltos csokoládébarna, amibe a háttér égkék színe is belevegyül. Aztán amikor jobban megvizsgáljuk, rájövünk, hogy kicsit talán játszik velünk a festő. Amit látunk, nem egyszerűen egy széles, ágas-bogas koronájú, de az ősz közeledtével lombját vesztett kopár fa, inkább kicsit olyan, mint egy dús érhálózat. A törzsből kiinduló két vastagabb ágon úgy ül az apró gallyak egyre elvékonyodó sokasága, mint hajszálerek a vénán. Ez a fa szinte belekapaszkodik, belemélyül, belesimul a laza ecsetvonásokkal pöttyözött-csíkozott háttérbe, mint valami fizikai testbe és betölti, kitölti azt.
Tetszett a narráció? Írja meg nekem a vgyke.audionarracio@gmail.com e-mail címen! Szívesen tájékozódna tovább a témában? Megteheti a https://www.facebook.com/vgykeaudionarracio/ oldalon, ahol további narrációkat, élménybeszámolókat, programajánlókat és egyéb érdekességeket talál. Várom szeretettel!
S. Tóth Erika
audionarrátor, kommunikációs munkatárs
Mobil: +36 30 755 6983
Radnóti Miklós: Naptár (4. rész)
OKTÓBER
Hűvös arany szél lobog,
leülnek a vándorok.
Kamra mélyén egér rág,
aranylik fenn a faág.
Minden aranysárga itt,
csapzott sárga zászlait
eldobni még nem meri,
hát lengeti a tengeri.
1941. február 7.
Érdekes képet választottam, a döntést most nem is annyira a fenti vers ihlette, talán csak hangulatában. Egyszerűen megláttam és megszerettem, remélem Önnek is tetszeni fog!
Egy egészen különleges fát látunk az őszi nap fényében pompázni egy parkban. Rendkívül terebélyes aranysárga és bordó lombozata olyan mint a játékbaba kócos haja. Betölti a teret, szinte a földig ér, mégsem ettől olyan egyedi ez a fa. A törzse és az ágai teszik már-már valószínűtlenné. Sötét színűk, szinte feketék, göcsörtösek és kacskaringósak, akár egy érhálózat. Olyan káprázatos mennyiségben, formában és különböző vastagságban futnak szerteszét, hogy első pillantásra az ember észre sem veszi, hogy amit lát, nem is egy fa, hanem kettő, egymás mellett nőttek, szó szerint tőszomszédságban. Egyszer írtam egy narrációt Piet Mondrian Vörös fa c. festményéről, lám, úgy tűnik, megelevenedett!
(Következő cikkemben megismerkedhetnek a kedves Olvasók ezzel a bizonyos festménnyel.)
NOVEMBER
Megjött a fagy, sikolt a ház falán,
a holtak foga koccan. Hallani.
S zizegnek fönn a száraz, barna fán
vadmirtuszok kis ősz bozontjai.
Egy kuvik jóslatát hullatja rám;
félek? Nem is félek talán.
1939. január 14.
Ezúttal nem fotót, hanem egy festményt választottam a vers hangulatának érzékeltetésére. Ez a kép különleges technikával készült, elsőre olyan benyomást kelt, mintha csak ráfröccsöntötték volna a fehér vászonra a festéket, ami a vonalak különös, véletlen játéka folytán csodálatos, színes és bonyolult képpé állt össze. El-elfolyó sötét tusvonalak alkotják az alapkoncepciót, mint megannyi cikázó villám vagy mint egy őszi kopár fa ágas-bogas koronája. Ebben a sűrű firkaszerűen szétterjedő vonalrengetegben alkalomlenszerűen egymásba-játszó színes festékfoltokat találunk, melyek mint pillanatnyi benyomások, művészi impressziók fokozatosan alkotnak meghökkentő összefüggést a vonalak rendszertelen rendszerében. Őszi színek ezek: ködös szürkék, hidegen felsejlő kékek, lilák és halovány, sápadt zöldek, a vonalkontúrokkal mit sem törődve, maszatosan felkenve a vászonra. Csakhogy ennek az absztraktnak arca van! Két borostyán-sárga szem, apró fekete szembogárral és egy visszafelé hajló, kicsi, hegyes csőr tűnik elő a foltok és tuskarcok kavalkádjából. Valójában mindaz, amit látunk, egy fej félprofilból, két aprócska hátrasunyított, tollhegyszerű füllel. Egy magányos kuvik lesi vészt-jósló tekintettel következő áldozatát…
DECEMBER
Délben ezüst telihold
a nap és csak sejlik az égen.
Köd száll, lomha madár.
Éjjel a hó esik és
angyal suhog át a sötéten.
Nesztelenül közelít,
mély havon át a halál.
1941. február 11.
A sötét tónusú fotón ködbe burkolózó park tárul elénk. Talán napszállta, talán hajnal van, az égen csak egy halovány fényfolt látszik, az út mentén két, magas fekete kovácsoltvas-kandeláber narancsos fénye töri meg a maszatos szürkeséget. A háttérben jobbról is, balról is magasba nyújtózó, hosszú, vékony-törzsű fák kopár lombja simul ágas-bogas érhálózatként ebbe az komor árnyalatba. Még hátrébb, a kép közepén egy nagyon érdekesen letört vagy kivágott, megcsonkított fa törzsének körvonalai tűnnek fel, a tönk csupaszon áll, a lenyesett ágak maradéka pedig oldalra nyúlik, mintha valami sokkarú szörny emelkedne a semmiben.
Tetszettek a narrációk? Írja meg nekem a vgyke.audionarracio@gmail.com e-mail címre! Szívesen tájékozódna tovább a témában? Látogasson el a https://www.facebook.com/vgykeaudionarracio oldalra, ahol további narrációkat, élménybeszámolókat, programajánlókat és egyéb érdekességeket talál. Várom szeretettel!
S. Tóth Erika
audionarrátor, kommunikációs munkatárs
Mobil: +36 30 755 6983
Audionarrációs kérdezz-felelek (4. rész)
Jelenleg ugyan nincsenek a Holdvilág Kamaraszínházzal együttműködve általam narrált előadások, de az Erste Bank “Higgy magadban!” elnevezésű pályázatának keretében éppen azért küzdök, hogy újra a narrátori fülkéből közvetíthessem a színpadi eseményeket. Nagyon nagy segítség lenne, ha Ön is támogatná a pályázatomat egy szavazattal, köszönöm!
Alábbi válaszadóim Bodáné Ágoston Mária és gyengénlátó kislánya, Krisztike rendszeres látogatóim a színházban és egyszersmind, a kolléganőm és általam hosszú ideig mentorált közösség oszlopos tagjai. Krisztike az egyik legkedvesebb nézőm, nélküle hiányérzetem lenne. 🙂
1. Hogy érezted magad a kulisszabejáráson? (Elegendő volt a személyi segítés? Mindent meg tudtál vizsgálni közelebbről? Minden kérdésedre választ kaptál?)
A kulisszabejárás nagyon érdekes, jó a díszleteket és a színészek jelmezeit megtapogatni, de a leghasznosabb, hogy a hangjukkal is megismerkedhetünk, és így azonosítani tudjuk őket az előadás alatt.
2. Hallható, érthető és értelmezhető volt a narráció az előadás alatt?
Igen jól hallható és érthető a narráció, a szerkezet is könnyen kezelhető.
3. Elegendő volt a narráció mennyisége vagy többet igényeltél volna?
A cselekmény elmondása elegendő volt, nem volt szükség többre.
4. Zavarta a narráció a színpadi szöveg érthetőségét?
Nem zavart a narráció, pont jó helyeken szólt az ismertető.
5. Értelmezhető volt a mozgások leírása?
Igen.
6. Be tudtad azonosítani a színészek hangját a karakterüknek megfelelően az előadás alatt?
A kulisszabejárásnak köszönhetően sikerült.
7. Van bármilyen igényed, ötleted a narráció kapcsán, amit szívesen megosztanál velem?
A rövid szavak és mondatok, egyszerűbb kifejezések a megérthetőséget könnyebbé teszik. Én úgy éreztem, hogyha túl sokáig nem szólaltál meg, hogy esetleg a készülékkel valami probléma történt.
Mi a kezdetektől hallgattuk a narrációkat és megállapítottuk , hogy nagyon sokat fejlődtél! Jól csinálod, látszik, hogy beleadod a szívedet-lelkedet.
Gratulálunk!
Üdvözlettel: Krisztike és Babi
Köszönöm a válaszadást!
A www.facebook.com/vgykeaudionarracio oldalon további véleményeket, narrációkat, programajánlókat és egyéb érdekességeket talál, látogasson el oda is, szeretettel várom! Kérdése van az audionarráció kapcsán? Írja meg nekem a vgyke.audionarracio@gmail.com e-mail címen, szívesen válaszolok!
S. Tóth Erika
audionarrátor, kommunikációs munkatárs
Mobil: +36 30 755 6983
Audionarráció volt a téma Újpesten
Családias hangulatban telt tegnap a klubnapi programunk. Megtisztelt bennünket jelenlétével S.Tóth Erika, férje kíséretében.
Beszélt nekünk, az audionarrációról, illetve ennek a fantasztikus a vakokat, gyengénlátókat megsegítő kultúrális akadálymentesítés kezdeteiről. Mesélt, az álmairól, és arról, hogyan jutott el idáig az álmaitól a megvalósításig, és kik segítették eme nemes célja felé. Amelynek még nem ért a végére. Teljesen lenyűgözött mindenkit az előadása. Interaktív programjában, a különböző módon narrált mesét, festményt, színdarabot, filmet példákkal felvételekről mutatta be, nekünk.
Nem volt kérdés, mely neki szegezve megválaszolatlanul maradt volna. Nagyon érdekes, szórakoztató, délutánnal ajándékozott meg mindannyiunkat, S.Tóth Erika audionarrátor. Köszönjük neki!
Kulman Tiborné, Széles Attiláné
közösségi civilszervezők
Erste Bank: “Higgy magadban!” – Önnek egy kattintás, nekem a jövő…
Mint, azt már sokan tudják, bejutottam az Erste Bank “Higgy magadban!” elnevezésű pályázatának első fordulójába. Narrációs eszközök finanszírozására pályáztam, hogy többek között a Holdvilág Kamaraszínházzal való együttműködés is folytatódhasson és újra ott ülhessek a narrátori fülkében a mikrofon mögött. Ha megnyerem, rengeteg érdekes, izgalmas, narrációval kísért kulturális programmal örvendeztethetem meg Önöket és ezzel egy óriási álmom válna valóra! Nem csak azért, mert újabb csodálatos feladatokban próbálhatnám ki magam, hanem azért is, mert már nem lennék egy adott helyszínhez kötve, a narráció bárhol megvalósulhatna.
A rosta első fordulója egy közönségszavazással zárul, melyre november 20 és december 15 között kerül sor. A legtöbb szavazatot kapott pályázat az első nyertes, ezen kívül még két pályázat nyerhet, melyet a bank szakmai zsűrije jelöl ki. Ha Ön is segítet, megnyerhetem a közönségszavazást és biztosan az enyém a három helyből az egyik. November 20 és december 15 között számítok minden kedves olvasóm segítségére, fogjunk össze a jó ügyért! 🙂
1. Nyissa meg a linket. 2. Kattintson a szavazógombra, regisztráljon egy e-mailcímmel vagy a Facebook oldalával. 3. Ha e-maillel regisztrált, kap egy visszaigazoló linket, arra kattintson rá és a megjelenő felületen válassza ki a keresőben a “kultúra” kulcsszót. 4. A pályázatomnál nyomjon újra a szavazógombra és már ugrik is egyet a számláló!
Köszönöm, hogy segített az álmom megvalósításában!
Üdvözlettel: S. Tóth Erika, audionarrátor
A Vakok Iskolájának mennyei dísze (4. rész)
Az alul lévő álló téglalapképek közül a jobb oldali traktusban lévő harmadik megint egy diákot ábrázol, akárcsak a másik oldalon az első kettő. A fiatal, tízéves forma fiúcskát félprofilból látjuk, fekete bokacsizmát, türkizzöld harisnyát és barna térdnadrágot visel, hozzá a reneszánsz divatjának megfelelő királykék buggyos aljú, gombos kabátkát, magasított, feszes gallérral. A ruhadarabot egy aranycsatos fekete öv fogja a derekához, megjelenése elegáns, vélhetőleg jó családból való. Zenét tanul, épp játszik is valamit kicsi hegedűjén, közben arcán átélés tükröződik. Mögötte is – akárcsak a kosárfonást tanuló fiú mögött a másik oldalon – egy angyal áll imára emelt kezekkel, de épp csak az ujjhegyeket összeérintve, mintha egy kupolát formázna a két tenyeréből. Talán nem is annyira az ima, mint inkább a maga a gesztus válik így a mozdulat lényegévé. Az angyal zöldes fényű fehér selyemtógájának ujját, nyakát és elől a mellkastól egészen a ruha aljáig itt is szecessziós mintázat díszíti, geometriai formák, fekete alapon sötét-arany színben. Arca keskeny, ő nem lefelé, a fiúra, hanem előre néz, de ugyanaz a báj és kellem jellemzi, mint a többi női alakot. Maga mögé húzott, félig kitárt szárnyai a tarkója mögötti napszín glóriát keretezik, mintha a szentségnek ez az attribútuma egy kehelyben ülne. A szárnyak ábrázolása ugyanebben a formában jelenik meg a másik angyalnál is, így az ablakok teljes, összefüggő koncepciójára jellemző szimmetria nem csak a formákban és azok elhelyezkedésében, de a képiség apró részleteiben is megjelenik.
Az alul lévő téglalapképek közül az utolsón ismét egy diákkal találkozunk, ezúttal egy lánykával. Kicsivel fiatalabb a fiúnál, nyolc év körüli. A másik kislányéhoz hasonló lapostalpú fekete, pántos cipőt visel, mérgesebb zöld harisnyát és hosszanti irányban kreppelt térd fölé érő barna szoknyát, aranycsatos fekete övvel. Fehérgalléros blúzát a nyakrésznél aprógombos, barna felsőruha takarja, ami mögé be van tűrve rombuszforma masnira kötött türkizkék sálja. Szemből látjuk őt, bal kezében kereszt, felfelé nyújtja, jobb keze a mellkasán nyugszik a szíve fölött. Mögötte egy apáca áll, a keresztet talán neki akarja átadni a kislány, de a gesztusa nem egyértelmű. Az apáca süvegszerű, széles fityulájából és ruhájából ítélve a zárdafőnök lehet. Egyik kezével óvón érinti a kislány felfelé nyúló karját, a másikat a lányka feje fölött tartja, mintha megáldaná. Ruhája nem klasszikus fekete, mint Margité, hanem mélykék, óriási fehér gallérral, ami az egész mellkasát takarja. Övéről a fodrozódó ruhához simulva hosszú, fényes rózsafüzér lóg, nagy aranykereszttel. Arca gyengéd, szemét félig lehunyja, elismerő szeretettel néz tanítványára.
A lenti képekkel végeztünk, most feljebb lépünk az ablak következő szintjére, ahol nem nyolc, hanem négy téglalapforma ablaktáblát találunk, de ezeknek a teteje nem szögletes, mint az alsóké, hanem árkádos, úgyhogy inkább kapura emlékeztetnek. Mindkét oldalon két-két ablak található és mindegyik ablakot tizenegy apróbb vagy nagyobb részre osztják a keresztlécek: kupola, kehely gyertya és téglalap formákra, legfölül pedig egy majdnem ovális területre, amiben az adott ablakrész lényegi motívuma helyezkedik el. Balról kezdem. Az első kapuforma középső téglalapjának felső részére egy vörös szívet festett a művész, melyet virágszirmok és csigavonalban elhelyezkedő kacsok vesznek körül. A fehér háttérnek köszönhetően napsütéses időben szentséges fény öleli körbe ezt a szívet, ami még szikrázóbb, mint a színes részeken beáramló sugaraké. Szélére olyan festett motívumok kerültek, mint egy lefelé fordított tollaslabda. A keresztlécek keretezik ezt a télalapot, amit oldalról egy-egy gyertyaforma szegélyez, melyek mintázata tisztán geometrikus jellegű: a törzsön a cikk-cakk vonalak mögött hullámvonallal és megint csak szirmokkal, a “gyertya lángjában” pedig csigavonallal és egy furcsa kis formával, ami ténylegesen egy apró lángocskára emlékeztető. A két gyertya és a téglalap alatt két kupolaformát találunk, közte egy kelyhet és a kupola két oldalán még egy-egy félkelyhet. Egyenesek, háromszögek, csigavonalak és virágmotívumok jellemzik a díszítést, a színek és a formák is harmonizálnak.
A lényegi motívum mégsem ez az érdekes, íves, színes kavalkád, hanem a fölül, középen egy majdnem ovális képrészletben elhelyezkedő sas, az egyik evangélista, János szimbóluma. Szemből látjuk ezt a gondosan kidolgozott gyönyörű barna madarat, az ábrázolás olyan részletgazdag, hogy akár a tollait is megszámolhatnánk. Glóriás fejét oldalra fordítja, szárnyai fenségesen kitárva, karmos lábai erőt sugároznak. A fényeskék örvénylő háttér előtt minden irányból aranyló csillagok veszik körül, mintha most készülne alászállni az égből, a mennyből.
A Nádor Terem óriási ablakzatának legalsó szintjét elhagyva feljebb léptünk és a négy kapuforma ablaktáblából megismertük balról az elsőt. Leírtam, hogy a jobbára szecessziós geometriai mintákból álló díszítés csak kerete, kiegészítője a lényegi elemnek, mely az ablak felső részén, az árkád ívben, egy nagyjából ovális formájú részletben található. Ez azért fontos, mert a mellette lévő ablak, tehát balról a második, egy az egyben ugyanezzel a motívumkinccsel készült, annak tökéletes mása, csak épp ez a kiemelten fontos elem különbözik. A néhol aranyló, néhol pedig ezüstösen fénylő csillagok pöttyözte kéken örvénylő háttér előtt ezúttal egy erős, izmos, tagbaszakadt bika jelenik meg, oldalnézetből látjuk. Az állat a következő evangélista, Lukács szimbóluma. Pont középen van, kiemelt helyen, a háttér kékje közvetlenül a teste mögött világosabb, majd fokozatosan sötétedik, a különböző árnyalatokat vonalak szegélyezik.
A bika teste halovány barna, szinte áttetsző, így a nap sugarait is könnyebben átengedi. Nála is megjelennek a szentség attribútumai, akárcsak az emberi alakoknál. Hófehér szarvakkal ékes feje mögött glória fénylik, oldalából óriási szárny emelkedik, mely rózsaszín, sötétebb és világosabb árnyalatú lila, valamint türkiz színekben pompázik. Végtagjai mintha mozdulnának, farka ívesen simul lábszárához, közben vastag nyakát, fejét kicsit előrehajtja, tekintete békés.
