Van, hogy néhány szó, többet mond ezer képnél. Hiszek benne, hogy a vizuális kultúra mindenkié, legyen az egy kiállítás, egy film vagy egy színházi előadás. Látássérült, elsősorban vak emberekkel és emberekért dolgozom, audionarrátor vagyok, ami tulajdonképpen annyit tesz: “képtolmács”.
Célom, hogy hozzáférhetővé tegyek mindent, ami vizualitást feltételez: híres festményeket, fotókat a nagyvilágból, mértékadó színházi előadásokat, tartalmas filmeket és kiállításokat vagy akár innovatív konferenciák képanyagait. Nehéz ezt így elképzelni? Akkor hallgasson bele a világ egyik leghíresebb festményéről – Gustav Klimt A csók c. remekművéről készült narrációba:
A színházi előadások akadálymentesítése még ennél is izgalmasabb, igazán interaktív, integrált és közösségi élmény, ott ugyanis a látássérült nézők a látó nézőkkel együtt foglalnak helyet a nézőtéren. Előtte azonban kapnak egy hangos programfüzetként működő anyagot a narrátortól, hogy teljesebb legyen az élmény. Ezt követően pedig még az előadás előtt lehetőségük nyílik a színészek és a narrátor közreműködésével felmenni a színpadra, megismerni a kulisszát testközelből. Így valósul meg egyidejűleg a társadalmi szerepvállalás és a szemléletformálás.
Hallgasson bele egy ilyen hangos programfüzetbe, ún. előnarrációba is:
Végezetül, mutatnék egy népszerű mesét is, narrálva:
https://www.youtube.com/watch?v=5bjZdsoWAIY
Mi történt eddig
Lassan négy éve dolgozom egy látássérültekkel foglalkozó civil szervezetnél, ez alatt az idő alatt megismerhettem a szemléletformálás és a társadalmi szerepvállalás fontosságát, valamint alkalmam nyílt a közösségépítésben is részt venni.
Előbb ún. érzékenyítő programok keretében igyekeztem szemléletváltásra ösztökélni oktatási intézmények diákjait és az utca emberét bizonyos közösségi rendezvényeken, majd civil szervezőként, mentorként működtem egy helyi látássérült közösség életében, különböző kulturális programokat szervezve a klub tagjainak. Mindkét feladatkör nagyon tanulságos és izgalmas előjátéka volt jelenlegi hivatásomnak, mert előbb kívülről, a többségi társadalom szemszögéből, majd pedig belülről ismerhettem meg a látássérültek világát.
Eközben már a kezdetektől írtam narrációkat, egész sorozataim jelentek meg különböző témákban, többek között a Vakok Iskolájában található Nádor Terem csodálatos szecessziós ólomüveg ablakának mívesen festett részleteiről, melyből egy könyvet is tervezek kiadni, integrált, akadálymentes képalbum formájában.
Egy közösségi rendezvényen ismerkedtem meg egy kis kamaraszínház vezetőjével, aki egy pályázat keretében meghívott, hogy narráljam a repertoárban lévő mesedarabok közül a közönség által legnépszerűbbnek ítélt műveket, ebből a projektből származik az a mese is, amelynek az előnarrációját fentebb linkeltem. Jelenleg öt színdarab teljes akadálymentesítési munkálatai vannak mögöttem a Holdvilág Kamaraszínházzal együttműködve.
Következő lépések
Ha nyernék, alkalmam nyílna rá, hogy beruházzak egy tolmácsrendszerre, ami ahhoz kell, hogy ezek a színházi előadások továbbra is elérhetőek legyenek a látássérült közösség számára. Az előadás alatt ugyanis a vak vagy gyengénlátó nézők egy fülhallgatón keresztül követik a narrációt és így nem zavarják a látó nézőket, akikkel egy nézőtéren ülnek. Ezt ugyanúgy kell elképzelni, mint mikor egy nemzetközi konferencián, Ön a tolmácsot hallgatja. A színházban rendelkezésre álló tolmácsrendszer sajnos elöregedett és tönkrement, így az előadások akadálymentesítése jelenleg szünetel.
Emellett – mivel rendelkezem saját stúdióval – szeretnék belevágni filmek narrációval történő akadálymentesítésébe is, természetesen ezeket a filmeket sem csak látássérült közösségek számára tenném hozzáférhetővé. Integrált vetítéseken a látó közönség is eldönthetné, hogy szeretné-e a narrációt hallgatni a tolmácseszközök segítségével, így jutva új élményhez és többlettartalomhoz.
Fontosnak tartom továbbá, hogy az érintettek ne kerüljenek hátrányba pl. egy tudományos konferencián sem, ahol rengeteg a képalapú prezentáció, melynek a hozzáférhetővé tétele ma Magyarországon rendkívül korlátozottan megoldott. Hogy csak egy példát említsek, jártam olyan városfejlesztési, egyetemes tervezést célzó konferencián, ahol minden fogyatékossági csoport képviselőire gondoltak, csak a látássérültekre nem, mikor a prezentációkat összeállították, tele képanyagokkal. Sajnos a legtöbb művészeti tárlat is ilyen, erősen képi és a vitrinek mögött érinthetetlen. A szó teremtő ereje nélkül egy vak embernek elérhetetlen marad.
Hogyan segít mindez másokon
Én mozgássérült vagyok, úgyhogy nem teljesen ismeretlen számomra az érzés, amikor valaki hátrányba kerül, kívül reked. Mikor egy kisgyerek szembejön velem az utcán és odasúgja a kérdést az anyukájának: “A néni miért jár így?” és az anya zavartan lepisszegi, eszembe jut, hogy ennek nem kéne így lennie.
Miért ne kérdezhetné meg őszinte és ártatlan kíváncsisággal egy gyermek, hogy miért járok így vagy akár azt, hogy “mi az a bot a bácsi kezében”? Fehér bot, igen. Vannak akik így közlekednek vagy kutyával, mások meg kerekesszékkel. Van aki, jelnyelven kommunikál, egyikünk a fülével lát, másikunk a szemével hall és ez jól van így, sőt. Értéket adunk egymásnak a sokszínűséget és empátiát, odafigyelést. Nem, ez nem egy egyoldalú dolog. Gondoljon csak bele, Ön mondjuk eltöri a lábát, mankóval jár és leejt valamit, amit nem tud felvenni. Az a vak ember, aki arra jár, szívesen felveszi Önnek, csak magyarázza el, merre van az adott tárgy. Mindnyájan kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy segítségre van szükségünk és bárhonnan érkezhet rá válasz, ha nyitottak vagyunk rá.
A művészet, a kultúra csodálatos közegéül szolgálhat ennek a szemléletváltásnak, hisz egy színdarab, egy film, egy mese, egy festmény vagy egy fotó mindnyájunkat ugyanúgy megérint, az élmény közös.
Végezetül egy kérés
A rosta első fordulója egy közönségszavazással zárul, melyre november 20 és december 15 között kerül sor. A legtöbb szavazatot kapott pályázat az első nyertes, ezen kívül még két pályázat nyerhet, melyet a bank szakmai zsűrije jelöl ki. Ha ti is segítetek, megnyerhetem a közönségszavazást és biztosan az enyém a három helyből az egyik. November 20-tól számítok minden kedves olvasóm segítségére, fogjunk össze a jó ügyért! Önöknek egy kattintás, nekem az álmom! 🙂
A projekthez készítettem egy saját tervezésű “logót” is, melyben benne van az eddigi munkám summája és minden szakmai elhivatottságom. A kivitelezésért páromnak, S. Tóth Dánielnek tartozom köszönettel.
Egy vízszintes téglalapot látunk, ami hat egyenlő négyzetre oszlik, akár egy Braille-cella. Mindegyik négyzetben egy-egy kép. A felső sor képei balról jobbra a következők. Egy megkapó pillanat a Hamupipőke egyik narrált előadásának kulisszabejárásáról. Az egyik kedves látássérült nézőm épp megérinti a herceg (Petyi János) gyönyörű, fényes, kék és arany szaténfelöltőjét. A Gattaca c. film plakátja, melynek csak a felső harmadát látjuk a film címével, a többi takarásban van. Végül pedig egy tündéri fotó a Kockásfülű nyúl c. meséből, az intró jól ismert pillanata, mikor a nyuszi kiugrik a bőröndből és tornázni kezd.
Az alsó sor képei a következők, balról jobbra haladva. A Nádor Terem csodálatos ólomüveg ablakáról készült narrációsorozat egyik egyik képe, mely Árpád-házi Szent Margitot ábrázolja, amint a karjában tartott liliomokra veti tekintetét. Gustav Klimt A csók c. festménye, melynek csak az alsó harmada látszik, a felső takarásban van. Végezetül pedig a világ egyik leghíresebb fotója, a Csók a Times Square-en: egy a háborúból hazatérő matróz, örömében orvul elkap egy csinos nővérkét a kikötőben. A képek előtt egy ovális keretben az Erste Bank logója, valamint a “Higgy magadban” felirat látható pirossal kiemelve.
Kérdése van a pályázat kapcsán vagy szeretné elmondani a véleményét? Keressen bátran a vgyke.audionarracio@gmail.com e-mail címen! Szívesen tájékozódna a hétfőn kezdődő szavazás aktuális állásáról? Látogasson el a https://www.facebook.com/vgykeaudionarracio/ oldalra, ahol minden nap megosztom majd az aktuális eredményt, előre is köszönöm a támogatást, izguljunk együtt! 🙂
S. Tóth Erika
audionarrátor, kommunikációs munkatárs
Mobil: +3630 755 6983
audionarráció Archives - Oldal 5 a 9-ből - Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Van, hogy néhány szó, többet mond ezer képnél. Hiszek benne, hogy a vizuális kultúra mindenkié, legyen az egy kiállítás, egy film vagy egy színházi előadás. Látássérült, elsősorban vak emberekkel és emberekért dolgozom, audionarrátor vagyok, ami tulajdonképpen annyit tesz: “képtolmács”.
Célom, hogy hozzáférhetővé tegyek mindent, ami vizualitást feltételez: híres festményeket, fotókat a nagyvilágból, mértékadó színházi előadásokat, tartalmas filmeket és kiállításokat vagy akár innovatív konferenciák képanyagait. Nehéz ezt így elképzelni? Akkor hallgasson bele a világ egyik leghíresebb festményéről – Gustav Klimt A csók c. remekművéről készült narrációba:
A színházi előadások akadálymentesítése még ennél is izgalmasabb, igazán interaktív, integrált és közösségi élmény, ott ugyanis a látássérült nézők a látó nézőkkel együtt foglalnak helyet a nézőtéren. Előtte azonban kapnak egy hangos programfüzetként működő anyagot a narrátortól, hogy teljesebb legyen az élmény. Ezt követően pedig még az előadás előtt lehetőségük nyílik a színészek és a narrátor közreműködésével felmenni a színpadra, megismerni a kulisszát testközelből. Így valósul meg egyidejűleg a társadalmi szerepvállalás és a szemléletformálás.
Hallgasson bele egy ilyen hangos programfüzetbe, ún. előnarrációba is:
Végezetül, mutatnék egy népszerű mesét is, narrálva:
https://www.youtube.com/watch?v=5bjZdsoWAIY
Mi történt eddig
Lassan négy éve dolgozom egy látássérültekkel foglalkozó civil szervezetnél, ez alatt az idő alatt megismerhettem a szemléletformálás és a társadalmi szerepvállalás fontosságát, valamint alkalmam nyílt a közösségépítésben is részt venni.
Előbb ún. érzékenyítő programok keretében igyekeztem szemléletváltásra ösztökélni oktatási intézmények diákjait és az utca emberét bizonyos közösségi rendezvényeken, majd civil szervezőként, mentorként működtem egy helyi látássérült közösség életében, különböző kulturális programokat szervezve a klub tagjainak. Mindkét feladatkör nagyon tanulságos és izgalmas előjátéka volt jelenlegi hivatásomnak, mert előbb kívülről, a többségi társadalom szemszögéből, majd pedig belülről ismerhettem meg a látássérültek világát.
Eközben már a kezdetektől írtam narrációkat, egész sorozataim jelentek meg különböző témákban, többek között a Vakok Iskolájában található Nádor Terem csodálatos szecessziós ólomüveg ablakának mívesen festett részleteiről, melyből egy könyvet is tervezek kiadni, integrált, akadálymentes képalbum formájában.
Egy közösségi rendezvényen ismerkedtem meg egy kis kamaraszínház vezetőjével, aki egy pályázat keretében meghívott, hogy narráljam a repertoárban lévő mesedarabok közül a közönség által legnépszerűbbnek ítélt műveket, ebből a projektből származik az a mese is, amelynek az előnarrációját fentebb linkeltem. Jelenleg öt színdarab teljes akadálymentesítési munkálatai vannak mögöttem a Holdvilág Kamaraszínházzal együttműködve.
Következő lépések
Ha nyernék, alkalmam nyílna rá, hogy beruházzak egy tolmácsrendszerre, ami ahhoz kell, hogy ezek a színházi előadások továbbra is elérhetőek legyenek a látássérült közösség számára. Az előadás alatt ugyanis a vak vagy gyengénlátó nézők egy fülhallgatón keresztül követik a narrációt és így nem zavarják a látó nézőket, akikkel egy nézőtéren ülnek. Ezt ugyanúgy kell elképzelni, mint mikor egy nemzetközi konferencián, Ön a tolmácsot hallgatja. A színházban rendelkezésre álló tolmácsrendszer sajnos elöregedett és tönkrement, így az előadások akadálymentesítése jelenleg szünetel.
Emellett – mivel rendelkezem saját stúdióval – szeretnék belevágni filmek narrációval történő akadálymentesítésébe is, természetesen ezeket a filmeket sem csak látássérült közösségek számára tenném hozzáférhetővé. Integrált vetítéseken a látó közönség is eldönthetné, hogy szeretné-e a narrációt hallgatni a tolmácseszközök segítségével, így jutva új élményhez és többlettartalomhoz.
Fontosnak tartom továbbá, hogy az érintettek ne kerüljenek hátrányba pl. egy tudományos konferencián sem, ahol rengeteg a képalapú prezentáció, melynek a hozzáférhetővé tétele ma Magyarországon rendkívül korlátozottan megoldott. Hogy csak egy példát említsek, jártam olyan városfejlesztési, egyetemes tervezést célzó konferencián, ahol minden fogyatékossági csoport képviselőire gondoltak, csak a látássérültekre nem, mikor a prezentációkat összeállították, tele képanyagokkal. Sajnos a legtöbb művészeti tárlat is ilyen, erősen képi és a vitrinek mögött érinthetetlen. A szó teremtő ereje nélkül egy vak embernek elérhetetlen marad.
Hogyan segít mindez másokon
Én mozgássérült vagyok, úgyhogy nem teljesen ismeretlen számomra az érzés, amikor valaki hátrányba kerül, kívül reked. Mikor egy kisgyerek szembejön velem az utcán és odasúgja a kérdést az anyukájának: “A néni miért jár így?” és az anya zavartan lepisszegi, eszembe jut, hogy ennek nem kéne így lennie.
Miért ne kérdezhetné meg őszinte és ártatlan kíváncsisággal egy gyermek, hogy miért járok így vagy akár azt, hogy “mi az a bot a bácsi kezében”? Fehér bot, igen. Vannak akik így közlekednek vagy kutyával, mások meg kerekesszékkel. Van aki, jelnyelven kommunikál, egyikünk a fülével lát, másikunk a szemével hall és ez jól van így, sőt. Értéket adunk egymásnak a sokszínűséget és empátiát, odafigyelést. Nem, ez nem egy egyoldalú dolog. Gondoljon csak bele, Ön mondjuk eltöri a lábát, mankóval jár és leejt valamit, amit nem tud felvenni. Az a vak ember, aki arra jár, szívesen felveszi Önnek, csak magyarázza el, merre van az adott tárgy. Mindnyájan kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy segítségre van szükségünk és bárhonnan érkezhet rá válasz, ha nyitottak vagyunk rá.
A művészet, a kultúra csodálatos közegéül szolgálhat ennek a szemléletváltásnak, hisz egy színdarab, egy film, egy mese, egy festmény vagy egy fotó mindnyájunkat ugyanúgy megérint, az élmény közös.
Végezetül egy kérés
A rosta első fordulója egy közönségszavazással zárul, melyre november 20 és december 15 között kerül sor. A legtöbb szavazatot kapott pályázat az első nyertes, ezen kívül még két pályázat nyerhet, melyet a bank szakmai zsűrije jelöl ki. Ha ti is segítetek, megnyerhetem a közönségszavazást és biztosan az enyém a három helyből az egyik. November 20-tól számítok minden kedves olvasóm segítségére, fogjunk össze a jó ügyért! Önöknek egy kattintás, nekem az álmom! 🙂
A projekthez készítettem egy saját tervezésű “logót” is, melyben benne van az eddigi munkám summája és minden szakmai elhivatottságom. A kivitelezésért páromnak, S. Tóth Dánielnek tartozom köszönettel.
Egy vízszintes téglalapot látunk, ami hat egyenlő négyzetre oszlik, akár egy Braille-cella. Mindegyik négyzetben egy-egy kép. A felső sor képei balról jobbra a következők. Egy megkapó pillanat a Hamupipőke egyik narrált előadásának kulisszabejárásáról. Az egyik kedves látássérült nézőm épp megérinti a herceg (Petyi János) gyönyörű, fényes, kék és arany szaténfelöltőjét. A Gattaca c. film plakátja, melynek csak a felső harmadát látjuk a film címével, a többi takarásban van. Végül pedig egy tündéri fotó a Kockásfülű nyúl c. meséből, az intró jól ismert pillanata, mikor a nyuszi kiugrik a bőröndből és tornázni kezd.
Az alsó sor képei a következők, balról jobbra haladva. A Nádor Terem csodálatos ólomüveg ablakáról készült narrációsorozat egyik egyik képe, mely Árpád-házi Szent Margitot ábrázolja, amint a karjában tartott liliomokra veti tekintetét. Gustav Klimt A csók c. festménye, melynek csak az alsó harmada látszik, a felső takarásban van. Végezetül pedig a világ egyik leghíresebb fotója, a Csók a Times Square-en: egy a háborúból hazatérő matróz, örömében orvul elkap egy csinos nővérkét a kikötőben. A képek előtt egy ovális keretben az Erste Bank logója, valamint a “Higgy magadban” felirat látható pirossal kiemelve.
Kérdése van a pályázat kapcsán vagy szeretné elmondani a véleményét? Keressen bátran a vgyke.audionarracio@gmail.com e-mail címen! Szívesen tájékozódna a hétfőn kezdődő szavazás aktuális állásáról? Látogasson el a https://www.facebook.com/vgykeaudionarracio/ oldalra, ahol minden nap megosztom majd az aktuális eredményt, előre is köszönöm a támogatást, izguljunk együtt! 🙂
S. Tóth Erika
audionarrátor, kommunikációs munkatárs
Mobil: +3630 755 6983
Újpesten tabukat döntögettünk és lelepleztünk egy titkot
Igazán érdekes és valljuk be, húsba vágó kérdéseket kaptam. Többeket érdekelt például, hogy hogyan néz ki ma Magyarországon a kulturális akadálymentesítés finanszírozása és megéri-e egyáltalán a befektetett rengeteg munka. Ennek kapcsán beszélgettünk Uniós elvárásokról és pályázatokról, az állami finanszírozás kereteiről és a kulturális intézmények közreműködéséről ezekben a projektekben. Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy a helyzet még mindig nem túl rózsás, főleg Nyugat-Európához viszonyítva, de azt elmondhatjuk, hogy a hajlandóság, a nyitottság egyre nő a színházak, múzeumok, művelődési házak részéről, így napról-napra nagyobb a választék a narrált és jelnyelven tolmácsolt színpadi művek és kiállítások palettáján.
Nem így a filmek terén, ahol még mindig csak bátor pionírok elszigetelt próbálkozásairól beszélhetünk, mert a technika és a stúdiós munkálatok finanszírozáséhoz pályázatokra van szükség, nem is beszélve a filmes jogok megszerzésének rögös útjáról. Az érdeklődésre való tekintettel, két meghallgatott festménynarráció és egy mese között lemodelleztük, hogy egy átlagos kulturális esemény, mondjuk egy színdarab akadálymentesítése mely lépésekből áll a hozzáférhetővé tétel nemes gondolatától a követőnarrációt a nézők fülébe duruzsoló buzgó narrátor projektkiteljesítő feladatáig.
1.Lépés: Találni kell egy pályázatot, mondjuk az Emberi Erőforrások Minisztériumánál vagy a Nemzeti Kulturális Alapnál – lehetőleg olyat, melynek kifejezett célja az egyenlő esélyű hozzáférés biztosítása. 2. Lépés: A NKA pályázatai esetében szükség van egy kulturális intézményre (múzeum, művelődési központ, színház), mely beadhatja és be is akarja adni a pályázatot, együttműködésben a feladattal megbízott szakemberrel (jeltolmács, narrátor) 3. Lépés: Ha a kulturális intézménynek nincs (és általában nincs), a narrátornak kell eszközt biztosítani az akadálymentesítés megvalósításához (narráció esetében tolmácsrendszer). 4. Lépés: Ha mindez megvan, elkezdődhet a tényleges munka egy adott darabbal. A narrátor optimális esetben kap szövegkönyvet és felvételt az előadásról, valamint rengeteg fotót, miközben igyekszik bejárni a próbákra (ha van erre mód) és bejutni a jelmez- és kelléktárba (ha van erre mód). 5. Lépés: A narrátor megírja és hanganyag formájában is hozzáférhetővé teszi az előnarrációt, melyet rengeteg kutatómunka előz meg, hisz az előnarráció hangos programfüzetként funkcionál, így minél több színes, érdekes és praktikus információt illik tartalmaznia az előadás teljes értékű befogadása érdekében. 6. Lépés: Közönségszervezés és technikai háttérmunkálatok. 7. Lépés: Kulisszabejárás, itt az előnarrációban hallott információk testet öltenek és kézközelbe kerülnek. 8. Lépés: Maga az előadás, ahol inklúzív, azaz befogadó módon valósul meg művészeti tapasztalat, a nézők, függetlenül attól, hogy fülhallgatóval vagy anélkül, de együtt ülnek a nézőtéren, az élmény közös.
Kérdezték tőlem a jelenlévők, hogy megéri-e mindez, lehet-e ezzel “keresni”, ahogy mondani szokás. Nos, erre nincs jó válasz. Maradjunk annyiban, hogy ma Magyarországon egyik narrátort (és gondolom jeltolmácsot sem) a pénz motiválja, inkább talán az olyan elismerések, melyekben nekem is bőven volt részem ezen a klubon, ahogy az összes többin is. A rácsodálkozások, hogy igen, a nyelven keresztül milyen aprólékos és precíz gonddal lehet valamit láttatni. Vagy azok a pillanatok, mikor a közönségem egyik tagja azt mondja, hogy olyan érzékletes volt a narráció, hogy a hallottak alapján újra lehetne festeni a képet vagy, hogy olyan kellemes a hangom, hogy szerinte felolvasással, mesemondással is kéne foglalkoznom. Ezek a visszajelzések sokkal többet jelentenek számomra, mint a nettó jövedelmem. Úgy tűnik, javíthatatlan álmodozó vagyok, sebaj. 🙂
Apropó álmok. Aki olvasta ennek a klubnak a beharangozóját, tudja, hogy ígértem egy bejelentést. Derüljön fény tehát egy újabb kulisszatitokra. Bejutottam az Erste Bank “Higgy magadban!” elnevezésű pályázatának első fordulójába. Narrációs eszközök finanszírozására pályáztam, hogy többek között a Holdvilág Kamaraszínházzal való együttműködés is folytatódhasson. Ha megnyerem, rengeteg érdekes, izgalmas, narrációval kísért kulturális programmal örvendeztethetem meg Önöket és ezzel egy óriási álmom válna valóra, mert már nem lennék egy adott helyszínhez kötve, a narráció bárhol megvalósulhatna. A rosta első fordulója egy közönségszavazással zárul, melyre november 20 és december 15 között kerül sor. A legtöbb szavazatot kapott pályázat az első nyertes, ezen kívül még két pályázat nyerhet, melyet a bank szakmai zsűrije jelöl ki. Ha Önök is segítenek, megnyerhetem a közönségszavazást és biztosan az enyém a 3 helyből az egyik. November 20-tól számítok minden kedves olvasóm segítségére, további részletek az alábbi linken: http://www.erstehiggymagadban.hu/palyazat/a-kultura-mindenkie-887
Fogok még a későbbiekben ezzel kapcsolatban jelentkezni, a támogatást előre is köszönöm!
Véleménye, kérdése van a narráció kapcsán? Írja meg nekem a vgyke.audionarracio@gmail.com e-mailcímre, köszönöm! Szeretne további hasonló beszámolókat, kritikákat, programajánlókat, valamint fotó-, festmény- és videónarrációkat olvasni? Látogasson el a https://www.facebook.com/vgykeaudionarracio/ oldalra, várom szeretettel!
S. Tóth Erika
audionarrátor, kommunikációs munkatárs
Mobil: +3630 755 6983
…és még egy pillanat
A személyes Facebook-profilomon is minden közzétett fotót narrálok és nem egy ezek közül már egyesületünk hírlevelében is megjelent. Így jöttem rá arra is, hogy magamról írni egyike a legkülönösebb narrációs feladatoknak. Ha megengeded, ezúttal egy újabb bensőséges pillanat képével ajándékozlak meg. 2016 szeptemberében volt az esküvőm és ez alkalomból írtam az alábbi narrációfüzért, melynek legfontosabb eleme egy művészien megkomponált fotó, magáról a polgári ceremóniáról, érezd magad beavatva! Előtte egy kis bevezető, csak a hangulat kedvéért.
A helyszín a XII. kerületi házasságkötő, a Barabás Villa, melynek gyönyörű előudvara macskakővel borított, oldalt fák és bokrok tarkítják, közepén kör alakú szökőkút díszeleg, körötte pázsit. Nagy állóablakain kék zsalugáter figyeli az utcafrontot. A középső zsalugáter, négyelemű hófehér oszlopsor előugró árkádja mögül tűnik fel, az oszlopfőket klasszicista műgonddal faragták. Az épület, ennek a központi elemnek köszönhetően görögös hatást kelt, akár egy panteon. A hely egyszerre fennkölt és hívogató, tökéletes helyszín egy esküvőre.
A hátsó udvar, ahol a ceremóniát tartják tágas, téglalap alakú, ugyancsak macskakő burkolattal, elől pár lépcsős emelkedő után egy elkülönített udvarrésszel, akár egy kis színpad. Fehéres, pasztell-sárgás természetes mészkőtéglákból épített fal szegélyezi, itt ér véget az udvar. Mikor leülnek a vendégek a fehérrel borított székekre, az emelvény felé néznek, ahol egy hosszú asztal áll a lépcsőnek és a hátsó falnak merőlegesen. Szemben az asztallal négy szék található, a párnak és a két tanúnak, így a vendégek oldalról látják az eseményeket. A négy szék mögött hosszú lépcső vezet fel egy kis árnyas parkba, ahol a szűrt fényben gyönyörű fotókat lehet készíteni. Ez a park még a Villa területéhez tartozik.
A fotón, amit magunkról választottam felülnézetből látszunk a párommal, Danival és a két tanúval, az imént említett székeken ülve. Középen mi, oldalunkon a tanúnkkal, nekem a nővérem, Andi, Daninak az öccse, Gábor. Danin pasztell-szürke öltöny mellénnyel, fehér ing és lazacszín nyakkendő, zakózsebében pici halványzöld és narancssárga textilvirág, épp csak kikandikál. Én ragaszkodtam hozzá, hogy megtörve a klasszikus elvárásokat, ne fehérben legyek, a ruhámmal egy álmom vált valóra. Nagyon halvány barackos árnyalatú hosszú, földig érő, a mellkas- és vállrésznél virágokkal díszített, áttetsző organza anyaggal, ez teszi különlegessé. A ruha felső része azonos színű gyöngyökkel és csipkével futtatott, ehhez passzolnak a kiegészítők, melyek viszont fehérek. Gyöngysor a nyakamban, karkötő, kis gombfülbevaló, a hajamban pici virágcsatok, egy apró-gyöngyös fátyolszerű hajháló a kiengedett tincsek közé rejtve és egy gyöngyös hajtű. A fotón a felülnézeti perspektívának köszönhetően jellegzetesen kitűnik a frizurámban a cikk-cakk választék. Ölemben a menyasszonyi csokrot tartom, narancsos, bordós és fehér virágokból állította össze a virágkötő, feldobva és kiemelve a pasztell színek visszafogottságát. A szirmok közül itt-ott fehér gyöngyök bújnak elő. Az anyakönyvvezetőt hallgatjuk, mégis mintha kicsit befelé figyelnénk, arcunk elmélyülést tükröz. A fotós rendkívüli érzékkel kapta el a pillanatot, ezúton is köszönjük. A fények, a környezet valahogy mintha pont hozzánk és a ruhánkhoz idomulna, minden a helyén van. Ez a kép tökéletes mementója ennek a különleges pillanatnak.
S. Tóth Erika
audionarrátor, kommunikációs munkatárs
Mobil: +36 30 755 6983
Esküvőm egy felejthetetlen pillanata…
Idézem, amit Orsinak írtam:
“A látássérült ismerősöket tiszteletben tartva, azt is leírom, amit te bizonyára tudsz magadról, ha nem bánod. 🙂 Fekete-fehér, térdig érő, kosztüm van rajtad, követi karcsú alakodat. Az eleganciát nem csak a forma, de a minta is kiemeli, a fekete alapon különös gonddal tervezték a fehér részleteket, a nyak “v” kivágásánál és azt kiegészítve egy vízszintesen a mellkason végigfutó sávval, mely két oldalt a derék és a csípő ívén ugyancsak “v” alakban leszaladva folytatódik, darázsderekat kölcsönözve a ruha viselőjének. A kosztümhöz kis fehér boleró és fekete harisnya is tartozik, utóbbit ezen a képen nem látjuk, mert közelről, deréktól fölfelé lettél lefotózva.
Nem tudom megállni, hogy a gondosan összeválogatott kiegészítőkről is szót ejtsek, mert azok még az esküvői kavalkádban is feltűntek, annyira gyönyörűek és olyan jó az összhatásuk. Bal oldalt a bolerón egy nagyjából tenyérnyi méretű piros virágkitűző, hozzá egy törtfehér, kerek csipkehatású fülbevaló és egy ugyancsak csipkejellegű fekete karkötő. Nyakadban, alig észrevehető, finom ezüstlánc és a mikrofont tartó kezeden gyűrű, azt hiszem ugyancsak ezüst.
Ez már a lagzi karaoke programja, énekelsz. Arcod átszellemült, érződik, hogy szereted ezt a pillanatot, hogy elemedben vagy a “színpadon”. A háttér elkent félhomályában téged fény, szinte aura vesz körül és ez nem véletlen. Aki csak a képet látja, nem tudhatja, de mi, akik ismerünk, pontosan tudjuk… Ha te mikrofont ragasz, nem afféle karaokis-együttérző, elnéző tiszteletből hallgat némán a közönség, inkább a csöndes ámulat fojtja beléjük a szót. Meg kell hagyni, vitted kűrt, köszönjük!. 🙂 ”
Fotó: Béres Márton
Ennek az írásomnak egyébként utóélete is van, ugyanis a soraim nyomán kaptam a megtisztelő felkérést egy volt kolléganőmtől, hogy narráljam lélegzetelállító menyasszonyi ruháját. A megkeresést és a narrációt az alábbi két cikkben osztottam meg a nagyérdeművel:
S. Tóth Erika
audionarrátor, kommunikációs munkatárs
Mobil: +36 30 755 6983
Kulisszatitokzatos klub Újpesten
Nem csak a narráció magyarországi fejlődéséről és jelenlegi helyzetéről hallhatnak a jelenlévők, de megismerkedhetnek a narráció és a narrátori munka gyakorlatával is konkrét példákon keresztül, a művészet minden területéről.
Emellett Koltai Judit, a Holdvilág Kamaraszínház művészeti vezetője és színésze személyében egy klasszikus értelemben vett “színházi ember” izgalmas történeteibe is bepillantást nyerhetnek az érdeklődők, a kulisszákon innen és túl. Mindig tudni szeretted volna pl., hogy mi van, ha egy színész elfelejti a szöveget előadás közben vagy rossz helyen jön be a színpadra? Érdekelt, hogy miképpen zajlik egy próbafolyamat az olvasópróbától a főpróbáig vagy, hogy mit kezd egy színész a lámpalázzal? Ha ilyen és ehhez hasonló kérdések foglalkoztattak valaha, a legjobb helyre jössz, látogass el az újpesti klubra!
Időpont: 2017. november 8. szerda, 15 óra Helyszín: Ady Endre Művelődési Központ (1043 Bp., Tavasz utca 4.)
Vendégeink egy különleges bejelentéssel is készülnek, amit elsőként a jelenlévő klubtagok hallhatnak!
A szervezők: Kulman Tiborné Era és Széles Attiláné Panka, valamint vendégeik: Koltai Judit és S. Tóth Erika mindenkit szeretettel várnak!
Kérdése van a narráció kapcsán? Írja meg nekem a vgyke.audionarracio@gmail.com e-mail címen! Látogasson el a https://www.facebook.com/vgykeaudionarracio/ oldalra is, ahol további programajánlókat, élménybeszámolókat és narrációkat talál festményekről, fotókról, videókról, valamint sok egyéb érdekességet. Várom szeretettel!
S. Tóth Erika
audionarrátor, kommunikációs munkatárs
Mobil: +36 30 755 6983
Színházban voltunk
Október első felében a klubtagokkal a PestiMagyarSzínházba, egy audionarrált előadásra mentünk.
Lehetőséget kaptunk arra, hogy előadás előtt betekinthessünk a színházi kulisszák mögé.
Tóth Cecília audionarrátor vezetésével felmehettünk a színpadra. Akik nem látnak megtapogathatták a színpad minden kellékét és az előkészületekről is részletesen és szakszerűen tájékoztattak minket. Fülhallgatót kaptunk, így a színpadon történt eseményeket mindenki követni tudta.
Molierea Fösvény című műve került színpadra remek szereposztásban. Az előadáson főszereplőként HaumannPéter személyesítette meg a fösvény karakterét nagy sikerrel. További szereplők voltak még HaumannPetra, HaumannMáté, és sokan mások.
Mivel egy vígjátékot mutattak be, jókedvűen néztük végig az előadást, és mindenki nagyon jól érezte magát.
Vasné Pintér Teréz közösségi civilszervező
Az emlékezés napja…
Azok emlékére, akik már nincsenek közöttünk, Kosztolányi Dezső, Halotti beszéd című versét idézném és választottam hozzá egy képet is, ami számomra már évek óta kifejezi mindazt a mély és örök tartalmat, amit ezek a mantraszerű sorok üzennek.
Kosztolányi Dezső:Halotti beszéd
Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szívünkhöz közel álló.
De nincs már.
Akár a föld.
Jaj, összedőlt
a kincstár.
Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.
Nézzétek e főt, ez összeomló,
kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,
mely a kimondhatatlan ködbe vész
kővé meredve,
mint egy ereklye,
s rá ékírással van karcolva ritka,
egyetlen életének ősi titka.
Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.
Mindenki tudta és hirdette: ő volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt,
s szólt, ajka melyet mostan lepecsételt
a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja,
mint vízbe süllyedt templomok harangja
a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég:
“Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék”,
vagy bort ivott és boldogan meredt a
kezében égő, olcsó cigaretta
füstjére, és futott, telefonált,
és szőtte álmát, mint színes fonált:
a homlokán feltündökölt a jegy,
hogy milliók közt az egyetlenegy.
Keresheted őt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem.
Többé soha
nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.
Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: “Hol volt…”,
majd rázuhant a mázsás, szörnyű mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: “Nem volt… ”
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.
1933
Kerti fák szűrt fényben úszó, elkent zöldjére néző fakeretes ablakot látunk. Széles párkányán egymagában álldogál egy füles agyagkorsó, törött. Benne csonkig égett gyertya világít. Az edény hasából hiányzó nagyobbacska szilánk előtte fekszik a burkolaton. Bár egészben törött ki, sértetlen, mégsem lehet már visszailleszteni. Ha meg is próbálnánk, eltakarná a fényt, a még mindig lobogó gyertyát.
A vers, alább Latinovits Zoltán előadásában hallható:
S. Tóth Erika
audionarrátor, kommunikációs munkatárs
Mobil: +36 30 755 6983
Gattaca – narrált filmrészlet (valami, amire büszke vagyok)
Mi is ez pontosan? Nos, a büszkeségem, ahogy az a címben is olvasható. 🙂 2016 nyarán egy sci-fi rendezvényen adtam elő az audionarráció témájában és szerettem volna valami stílszerű anyagot vinni erre a különleges alkalomra, így született ez a kis projekt. Maga a film egyébként az egyik kedvencem, azt is mondhatnám, hogy ars poeticám, azaz hitvallásom. Hogy miért? Mert hiszek benne, hogy elhivatottsággal és kitartással bármi elérhető.
Ahhoz, hogy a narráció érthetővé váljon, nem árt egy kis előzetes, íme. A főszereplő, Vincent, aki Jerome Morrow álarca mögé bújik, azért nem lehet önmaga, mert nem “tökéletes” a tökéletesek világában. Úgy is mondhatnánk, fogyatékossággal él. Ebben az alternatív, de csöppet sem elképzelhetetlen jövőben az embereket a génállományuk alapján különböztetik meg egymástól. A diszkrimináció alapja, hogy valaki természetes úton született vagy a körzeti genetikus közreműködésével látta-e meg a napvilágot, “rendelésre”.
Vincent klasszikus szerelemgyerek, aki a ditroiti riviérán fogant egy romantikus estén. A mi világunkban átlagos lenne, de itt “hátrányos helyzetű”. Már születésekor tudható, hogy nagyon rossz esélyekkel indul ebben a vér- és vizeletminták meghatározta világában. Rövidlátó, gyerekként gyakran betegeskedik és szívbetegségre hajlamos, mégsem adja fel a küzdelmet, az az álma, hogy űrhajós lehessen. A helyzete gyakorlatilag kilátástalan, a génjei elárulják – hiába tanul és edz megállás nélkül, nem kap, nem kaphat esélyt.
Végül úgy dönt, illegális eszközökhöz nyúl. Bérbe veszi Jerome Morrow génállományát. aki bőr-, szőr-, haj-, vér- és vizeletmintákat gyárt neki, amivel Vincent becsalja magát Gattacára, egy űrkutatást végző központba. Itt kezdődnek a bonyodalmak…
Fontos a videó bélyegképe is. A három főszereplő portréja látható rajta, elől Vincent (Ethan Hawke), kicsit mögötte, kvázi a válla fölött kitekintve Jerome (Jude Low) és Irene (Uma Thurman). Vincent és Irene arcának egyik felét egy grafikusan ábrázolt DNS-spirál takarja, szimbolikus többletet adva a fotónak. Tekintetük komoly, kifejező. Mögöttük egy henger alakú folyosó bejárata tűnik fel, de inkább csak érzékeltetésként, a történet ismerete nélkül nem is kivehető, hogy mit látunk, csak utólag nyer értelmet…
Tetszett a narráció? Írja meg nekem a vgyke.audionarracio@gmail.com e-mail címen! Szívesen tájékozódna részletesebben is a témában? Megteheti a https://www.facebook.com/vgykeaudionarracio/ oldalon, ahol további narrációkat, élménybeszámolókat, programajánlókat és egyéb érdekességeket talál. Várom szeretettel!
S. Tóth Erika audionarrátor, kommunikációs munkatárs Mobil: +36 30 755 6983
Az első hangos festmény
Elöljáróban, ahogy már az Klimt: A csók c. művéről készült festménynarrációs videó széljegyzeteként is leírtam, most is kiemelném – egy festmény narrációja szerintem, szinte lehetetlen személyes tartalom nélkül. Óhatatlanul hozzáadódik a látottakhoz egy kevés magából a narrátorból is, mert a mű igazi szépségét és megismételhetetlenségét éppen a csodálóiban keltett hatása adja.
Ahogy mindig, ez a felvétel is Miks Csaba kollégám csodálatos munkája, köszönöm Neki!
A videó a festményről készített képpel indul, ezt követően sötét háttér előtt az alábbi felirat tűnik elő: “Ön hogyan mesélné el egy festmény szépségét valakinek, aki sosem látott színeket?” Aztán a következő képkockán ez olvasható: “Segíthetünk?” Majd amíg tart a szöveg, mindössze a fekete háttér látható és végül a következő felirat: “Segítsen Ön is, hogy közös kincsünk, a kultúra, minél többek számára hozzáférhetővé váljon!”. Az utolsó képkocka a praktikus információkat tartalmazza: a VGYKE logóját, webcímét (www.vgyke.com), adószámát (18185030-1-42), bankszámlaszámát (10409015-90147559).
Egy lugasban járunk, az út széle a napsütéses órákban árnyat adó lombos fákkal szegélyezett. Most viszont esik, lehet ez egy balzsamos illatú nyári zápor. Koraesti órák, egy alakot látunk ráérős léptekkel távolodni a fák alatt, épp csak a körvonalai látszanak a lemenő nap beszűrődő fényében. Feje fölött klasszikus, nagy ernyő, az a fajta, amit ha összecsuksz is akkora, hogy sétabotként viszed magad mellett. A kép tapintható textúrája szemmel is jól kivehető, az érdesebb részeknél a festék halványan kipöttyöződik a felületen. A színkompozíció nem igyekszik követni a valóságot: a csokoládébarna ágakon kék, lila, bordó és narancsos árnyalatú falevelek végtelenje borul a férfi feje fölé és ugyanez tükröződik az út esőáztatta kövezetén a talpa alatt, csak itt még a fák tövében simuló, bársonyosan zizegő frisszöld fű színe is belevegyül, így olyan, mintha ez az egy magányos alak kiterített szivárványon járna.
Tetszett a narráció? Írja meg nekem a vgyke.audionarracio@gmail.com e-mail címen! Szívesen tájékozódna tovább a témában? Megteheti a https://www.facebook.com/vgykeaudionarracio/ oldalon, ahol további narrációkat, élménybeszámolókat, programajánlókat és egyéb érdekességeket talál. Várom szeretettel!
S. Tóth Erika
audionarrátor, kommunikációs munkatárs
Mobil: +36 30 755 6983
Egy megható kérés…
“Kedves Erika!
Rendre olvasgatom a bejegyzéseidet, kommentárjaidat, jegyzeteidet, bármit amit leírsz és megosztasz, zseniálisan játszol a szavakkal.
Legutóbb a Németh Orsinak narrált képleírásod fogott meg, annyira precíz volt amit megfogalmaztál, hogy nem csak az Orsi tárgyilagos leírását, hanem a kép hangulatát is szuperül le lehetett venni. Annyira jó, hogy ha akartam, behunyhattam volna a szemem és tényleg, mint egy fényképen, megjelent az egész ábrázolása, amit nagyon kevesen tudnak így átadni.
10 éve vagyok vak, de még nem találkoztam olyan emberrel, aki mind a tárgyilagos részleteket, mind a hangulatot így át tudja adni, harmóniában, objektíven, mégis belevonva a részleteket. Így lett aztán egy furcsa kérésem, amit nem is tudom hogy hogyan osszak meg veled.
Én júniusban mentem férjhez, és mint a legtöbb menyasszony, baromira szerettem volna tudni hogy hogyan nézek ki. Le lehet tapogatni egy olyan hatalmas ruhát mint amilyen az enyém volt, de amikor bárkitől megkérdeztem, hogy milyen vagyok, csak bőgött és azt mondta, szép. Ha egyszer lesz egy perced és unatkozol megnéznéd és leírnád nekem hogy hogyan néztem ki? 9 hónapja keresek rá egy embert, de senki nem tudja úgy megfogalmazni mint ahogyan te csinálod.
Írj még, ossz meg bármit, én tényleg imádom olvasni!
Köszönöm,
Ani”
Mondanom sem, kell, boldogan tettem eleget a megtisztelő kérésnek, az álomszép menyasszonyról írott narráció az alábbi cikkben olvasható: http://www.vgyke.com/hir/alomszep-menyasszony/
Tetszett a narráció? Írja meg nekem a vgyke.audionarracio@gmail.com e-mail címen, köszönöm! Látogasson el a www.facebook.com/vgykeaudionarracio oldalra is, ahol további nézői/olvasói visszajelzéseket, narrációkat és egyéb érdekességeket talál, várom szeretettel!
S. Tóth Erika
audionarrátor, kommunikációs munkatárs
Mobil: +36 30 755 6983
Mozi – Esély/Egyenlőség (1. rész)
A magyar akció-vígjátékot audionarrációval és speciális felirattal élvezhetik a helyszínre látogatók.
Időpont: 2017. október 27. péntek, 18:00-21:00 Helyszín: Premier Kultcafé (1085 Budapest, Üllői út 2-4.) Megközelíthetőség: a Kálvin téri metrómegállótól 2 perc sétára, az egykori Vörösmarty mozi helyén Jegyár: 1200 Ft, diákoknak és 60 év felettieknek 980 Ft AKCIÓS KONSTRUKCIÓ: Gyere el két vetítésre és a harmadik jegyedet mi álljuk!
A rendezvényen való részvétel regisztrációhoz kötött. Részvételi szándékodat az info@akkuegyesulet.hu címen várjuk.
Gyere és lásd te is a füleddel, halld te is a szemeddel azt, ami közös kincsünk: a kultúrát!
A mellékelt fotón a film plakátja. Középen Thuróczy Szabolcs, egy fiatal, huszonéves kerekesszékes srác, profilból. Egyik karja a kerék hajtófelületén, másikban revolver. Könnyű dzsekit és farmert visel, fehér pólóval, csöppet se tűnik veszélyesnek. Előtte a plakát oldalán hívómondat: “Lövésed sincs, mire képesek”, alatta pedig a film címe és a rendező neve olvasható. A kép felső szélén a három legfontosabb szereplő neve tűnik fel: “Thuróczy Szabolcs, Fenyvesi Zoltán, Balsai Móni”
S. Tóth Erika
audionarrátor, kommunikációs munkatárs
Mobil: +3630 755 6983
A vadászat (narrált film a VÁI-ban)
Időpont: 2017. október 26. csütörtök, 18 óra Helyszín: Vakok Állami Intézete (1146 Bp., Hermina út 21., rendezvényterem)
A film bevezető narrációja az alábbi hivatkozáson hallgatható meg:
A programon történő részvétel díjmentes, de előzetes regisztrációhoz kötött. Kérjük részvételi szándékukat 2017. október 24.-én 12.00 óráig a rendezveny@vakokintezete.hu e-mail címen vagy a 061 872-9560-as telefonszámon jelezni szíveskedjenek.
A mellékelt fotón a film amerikai plakátja. Középen a cím: “The Hunt”, fölötte a főszereplő Mads Mikkelsen látható félprofilból. Negyvenes évei végén vagy ötvenes évei elején járó jóképű férfi, markáns vonásokkal. Szeme és egyenes szálú haja barna, arca kissé borostás. Visszanéz ránk és a mögötte álló homályos alakokra, tekintete meggyötört, kiábrándult, orrnyergén pici seb. A plakát két oldalán mértékadó amerikai magazinok értékelései, mindegyik 4 vagy 5 csillag. A cím alatt a rendező, Thomas Vinterberg neve, mellette egy kisebb képen Mikkelsen pulóverben, kabátban és farmerben áll az erdőszélen, egy vadászpuskával a kezében.
