Audionarráció a terézvárosi Lámpás Klubban

Meghívtuk, hogy tartsanak egy szemléltető előadást az audionarrációról. Cseh Adrienn az AKKU-Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület elnöke, audionarrátora.  Petneházy Emőke a Vakok Iskolájának gyógypedagógiai asszisztense, az AKKU Egyesület narrátora. Eljöttek hozzánk a Vakok Iskolájának tanulói is.

A terézvárosi klub tagjai audionarrált vetítést néznek

Az előadás technikai feltételeit az Eötvös10 Színtér biztosította. Videó felvétel is készült az adó 1% reklám filmünk reklámozásához.

2015 óta akadálymenetesít színházi előadásokat és filmeket. A repertoárjukon több mint 100 különféle előadás van.
Szamárköhögés című magyar filmből két filmrészletet mutattak be.

A film 1956 októberében, a forradalom ideje alatt játszódik. Két testvér, Tomi és Annamari annak örül, hogy nem kell iskolába menni. Tominak mintha szamárköhögése lenne. Egy novemberi napon újra kezdődik a tanítás. Sajnos van, akinek már soha többé.

Először narráció nélkül vetítették a részleteket. A résztvevő látássérülteknek csukott szemmel, a vizuális élmények kizárásával kellett megtekinteniük és három kérdésre kellett választ adniuk. Ez a három kérdés a következő volt:
Hol játszódik a történet, mi történik, hány szereplő játszott?
Emőke arra kért minket, hogy ezekre a válaszokra emlékezzünk az előadás végéig.

A filmrészletek levetítése után beszélt az audionarrációról, annak múltjáról mai magyarországi jelenéről, nehézségekről, dilemmákról, tapasztalatokról. Fontos szerepük van a tapasztalati szakértők munkájára is.

Ezt követően elhangzott hogyan készül egy audionarrált előadás, hogyan zajlik le. Szó volt az élő és a rögzített audionarráció különbségeiről.

A terézvárosi klubtagoknak Petneházy Emőke beszél a narrációról

Az utolsó 15 percben újra levetítésre került a korábbi két filmrészlet, de már audionarrációval. A résztvevők újra választ adtak a korábbi kérdésekre.

Köszönjük szépen Petneházy Emőkének és Cseh Adriennek ezt az érdekes előadást!

Az AKKU Egyesület, a VGYKE és az FSZK együttműködő partnerek által létre jött előadás volt.

Lukács Erzsébet Böbke
közösségi civilszervező

A Pesti Magyar Színházban járt a Terézvárosi Klub

Véleményünk szerint az egyik legcsodálatosabb magyar musicalt, a Valahol Európában-t, a Pesti Magyar Színház színpadán tekintettük meg.

A képen a terézvárosi klubtagok a narrátorral beszélgetnek

Egy árva gyermekekből álló csapat és egy rendkívüli felnőtt, egy nemes lelkű művész a háború sújtotta Magyarországon. Varázslatos történet hűségről, bátorságról, barátságról és emberségről az embertelenségben.

Az Állami Javítóintézetet szétbombázták. A találatot túlélt fiatal fiúk elveszve, csapatba rendeződve próbálnak életben maradni. A fiúk csapatukba veszik Kuksit is. Időközben találkoznak egy másik gyereksereggel. Az eleinte nehézkes elfogadást követően rájönnek, hogy csak együtt vészelhetik át ezt a „még nem béke-már nem háború” időszakot.

A Valahol Európában című musical egy jelenete látható a képen

Közben szerveződik a rend és a statáriális bíróság hajszolni kezdi az árvává vált gyerekeket, akiket csavargónak nevez. A két csapat vezetője között meglepő kapcsolat alakul ki. A „domb” tetején találnak egy elhagyatottnak tűnő birtokot. Ott Simon Péter, egykori karmester és zeneszerző lakik. A kezdeti bizalmatlanságból végül bizalom lesz a gyerekek és a ház ura között, aki megtanítja őket a zene, a harmónia, a belső szabadság fontosságára és szeretetére. Azonban az új rend fegyveresei megtalálják őket, de a gyerekek most már szervezettetten állnak ellen.

Sikeres, de mégis tragikus véget ér a harcuk. Ám Simon Péter még egy utolsó ajándékot ad a gyerekeknek, amivel egyben életüket is megmenti. Sajnos azonban a finálé dala Kuksit siratja, aki már nem éli meg az áhított holnapot.

A képen a terézvárosi klubtagok láthatóak a színházteremben

Csodálatos előadásban volt részünk!

Terézváros Ónkormányzata által támogatott program. Köszönjük szépen!

Lukács Erzsébet (Böbke)
közösségi civilszervező

Felfedeztük a Várkertet

A tagjaink kérésére ebben az évben egy teljes bejárást szerveztünk a Várkertben, hogy a nyilvánosság előtt megnyitott részeket megismerhessük. Az elmúlt hónapokban sokszor szóba került, hogy el kellene mennünk még a nagy meleg előtt,de a csúszós időszak vége után.

A bejárást a Duna mellett kezdtük el, ahol díszítésekkel, szökőkutakkal ismerkedtünk. Ezek az építmény reprezentációs részeihez tartoznak, melyek annak idején azt az érzetet kívánták felkelteni az emberekben, hogy ez egy gazdag, tekintélyes épület, egy királyi palota részei. Bár ilyen módon már évtizedek óta nem működik az építmény, nagyon sok részlet ma is el tudja érni ezt a hatást.

A képen a Várkertben gyülekeznek a kirándulócsoport tagjai

 

A következő szintre gyalogolva megismerkedtünk az építményrendszert kiszolgáló létesítményekkel. Megismerhettük a Vár vízellátásának a biztosítását is. Például felkerestük a kutat, mely alkalmas volt arra, hogy a Duna vizéből közvetlenül tudjanak vízhez jutni. Megtudtuk, hogy a Várbazár főbejáratánál van egy Kaszinó néven ismert épület, amely eredetileg a vezetékes vízellátást biztosító gépészeti berendezések központjaként volt használva.

Ahogy haladtunk felfelé, egyre több védelmi funkciót ellátó kialakítással találkoztunk. Ezek hatalmas, jól védhető kapurendszerekből, lőrésekből, vastag falakból és rejtett utakból álltak. Érdekes történeteket hallgathattunk meg arról, hogy egy-egy ostromhelyzet idején milyen módon használták ezeket.

A séta közben megismerkedtünk a hasznosítási kísérletekkel is, mivel a mai társadalmi viszonyok között nincs jól körülírt szerepe egy ilyen épületnek. A vezetőnk elmondta, hogy más paloták esetén milyen utakkal próbálkoztak és azoknak milyen hatásait ismerhetjük fel a helyszínen.

A képen a kirándulócsoport egy része látható, amint a pesti épületeket nézik a Várból

A séta végén feljutottunk a bástyákra, melyeknél a kilátásban gyönyörködtünk, illetve a vakok számára megpróbáltuk érzékeltetni a látványt. A séta közben még rejtett Braille-feliratokat is találtunk, amelyet megpróbáltunk kiolvasni.

A képen a kirándulócsoport egy része látható, amint a Lánchidat nézik a Várból

Utána elmentünk a Sándor Palota felé a Deák térhez, mely úton megbeszéltük az élményeket és a Várral kapcsolatos korábbi tapasztalatainkat.

Nagyon örültünk a programnak, mert kellemes levegőn lehettünk és sokat tanulhattunk. Biztos, hogy ezek után másként fogunk tekinteni a Várra!

Tóth Andrea
közösségi civilszervező

Az Átrium Film-Színház épülete

Ezúttal egy jellegzetes budapesti épületet választottam, az Átrium Film-Színház épületét, amely építészeti jelentőségén túl azért is fontos, mert a színház évadról évadra nagy számban tűz műsorára akadálymentesített előadásokat is.

A képen a narrációban szereplő épület látható

A fekete-fehér fotón a film-színház épületének 1969-es állapota látható, úgy ahogy az utca embere is megszemlélhette akkoriban. A főbb jegyek változatlanok, de pár apró érdekes részletet felfedezhetünk a fotón: a mozi előtt parkoló fehér Volkswagen bogarat és a Trabantot, az épületen virító Május 1. neonfeliratot, ugyanis ekkoriban már Május 1. mozinak hívták az Átriumot. A fotó nappal készült, az emberek jönnek-mennek az utcán, egy férfi hóna alatt létrát cipel.

De lássuk, hogy hogyan is néz ki ma az Átrium Film-színház!

A Margit körút zsongásába épült fel 1937-ben a híres Kozma Lajos építész tervei alapján a hét emeletes lakóépület, melynek földszintjére már a kezdet kezdetén is mozit, tehát mozgófilmszínházat terveztek. Az épület stílusa letisztult és egyszerű: szürkés kő hatású burkolata van a falaknak, egyforma négyzetes ablakai szalagszerűen futnak egymás alatt, egymás mellett háromszor négy ablak található. Az ablakkeretek vidám, meleg narancssárga színűek. Játékosan megbontják a mértani szigort. Egy-egy lakáshoz íves, pirosas-narancs színre festett korlátós erkélyek is kapcsolódnak. Ezek alapján azt is gondolhatnánk, hogy az épület ugyanolyan lehangoló látványt nyújt, mint a lakótelepek kockatömbjei, de ez mégsem így van. Az apró színes elemek vidámságot, egy kis játékosságot visznek a mértani formák közé.

A bejárat fehér és narancs keretes üvegajtajai fölött íves tető található, az előtető fölött elegáns neon betűkkel olvasható a film-színház neve: Átrium. Éjszaka felkapcsolják a neon betűket, ami eleganciát és valami hollywood-i csillogást ad a mozinak.

A fa borítású lengőajtókon az előtérbe belépve tipikus art deco hangulat fogad minket. Az 1920-as, ’30-as évek irányzatához hű módon a belső térre is a geometrikus formák a jellemzőek. Sok a fém,a tükör és a lámpa. A padló fekete-fehér kockás kőburkolatot kapott, a térben található karcsú négyzetes oszlopok felületét tükrök borítják, a kör alakú oszlopokon apró fekete-fehér mozaik. Ebbe a nagyon mértani és merev fekete-fehér hangulatba hoz egy kis vidámságot a lépcső alatti falfelület narancssárga csempeborítása. Bár sok követ, csempét és fémet használt a tervező, a formák is leginkább négyzetesek, mégsem tűnik barátságtalannak a tér. A belépőt a tér jobb oldalán íves lépcső fogadja, amelyen a karzatra juthatunk fel. A fényárban úszó előteret a lépcső melletti, egész falat betöltő tükör még nagyobbá és ragyogóbbá teszi. A nézőtérbe belépve vörös bársony borítású falak, valamint a földszinten és a karzaton is bársony huzatú székek fogadnak minket, fejünk fölött óriási kör alakú mélyedés, ahonnan mint valami sejtelmes égi fény ragyognak ránk a nézőtér lámpái.

Érdekességek a mozi történetéből:

Somogyi-Rohonczy Zsófia

Az Átrium Film-Színház épületéről készült kép forrása a fortepan.hu, készítője Bauer Sándor

Fabók Mancsi Bábszínháza: A háromágú tölgyfa tündére

A március 25-én, délelőtt 10 órától kezdődő előadás alatt a narrációt vendégeink egy készülék segítségével, fülhallgatón keresztül követhetik. Az eszközök és a jegyek limitált száma miatt kérjük, részvételi szándékát minél előbb jelezze az alábbi elérhetőségek valamelyikén:

Email: akadalymenteskultura@gmail.com vagy epetne@gmail.com
Telefon: +36 70 383 7766

Helyszín: Bethlen téri Színház, 1071 Budapest, Bethlen Gábor tér 3.

Jegyár: látássérültek, valamint egy fő kísérőjük számára 200 Ft/fő

Az előadás hossza: 50 perc, szünet nélkül

Az előadás 5 éves kortól ajánlott. Várjuk iskolás csoportok és családok jelentkezését is! Közönségünk látássérült tagjai és kísérőik az előadás előtt 9:20-tól színpadbejáráson vehetnek részt.

A nap menete:
9:10-9:15 – érkezés a színházba, találkozó az aulában
9:15-9:20 – jegyek átvétele a színház pénztárában
9:20-9:45 – színpadbejárás
9:45-9:55 – a készülékek és fülhallgatók kiosztása, üzembe helyezése, a nézőtéri helyek elfoglalása
10:00 – az előadás kezdete

A narrációt készítette, valamint az előadást narrálja: Petneházy Emőke és Ruff Ágota
Az előadás után szeretettel várunk mindenkit egy rövid élménybeszámolóra és tapasztalatcserére!

A Bethlen téri Színház ajánlója a darabról:

„Sűrű erdő közepében gazból gyütt boszorkány őriz ódon tölgyfába zárott három tündérleányt. Mesénk arról beszél, hogy éretlenke királyi fiú mint szabadítja meg ezeket, mint veszejt el közülük kettőt, s mint szeret meg egyet halálosan.

De kettejük boldogságára várni kell türelmesen: hiszen a boszorkányt sem kell félteni! Ámító fondorlatossággal széjjelszakítja az egymásnak teremtetteket, a tündérleányt több ízben elveszejti, s haj, mi kegyetlenségeket nem mível! De hogy a szép, szelíd, erőtlen tündérleány mint kap erőre, s a királyi fiúból mint válik igaz, nyitott szemekkel élő királyi személy, s hogy kettejük szerelme legyőzi-e a sötét fondorlatokat, azt csak azok láthatják, kik megtekintik előadásunkat.”

Az előadást létrehozta Fabók Mancsi és Keresztes Nagy Árpád. A jelmez és díszlet Mátravölgyi Ákos munkája, a játékban Fabók Mancsi társa Lénárt András.

Petneházy Emőke

A képen az előadás egy részlete látható, ahol egy női és egy férfi szereplő zenél

A kép forrása: jegy.hu

„Ha színről van szó, azt mondom el, milyen benyomást kelt bennem”

S. Tóth Erikával egy korábbi riport során hozott össze az élet. Ami szinte azonnal feltűnt, az az volt, hogy milyen jól bánik a szavakkal. Aztán kiderült, hogy ez nem véletlen, hiszen tulajdonképpen az ő munkájának is a szövegalkotás a lényege: Erika audionarrátor. Ha röviden akarnánk leírni a munkája lényegét, úgy is fogalmazhatnánk, hogy látássérültek számára teszi akadálymentessé a vizuális világot.

„Narrálok filmeket, videókat, festményeket, fotókat, színházi előadásokat, környezetet, mindent, ami látvány – magyarázza S. Tóth Erika (33), a Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete és a Holdvilág Kamaraszínház audionarrátora. – Tulajdonképpen képeket tolmácsolok, hiszen a látvány képek sokasága. Ezt én a lehető legpontosabban és legérzékletesebben próbálom átadni. A szakma alapszabálya: “Ne értelmezz, csak láttass!”, tehát objektivitásra törekszem. Lehetőség szerint csak azt adom át, amit látok, hogy annak, aki hallja, saját benyomása születhessen egy műről, vagyis nem rágok a szájába semmit, és nem veszek el semmit a látványból. Ez persze nem olyan egyszerű, hiszen ha a teljesen jelentéktelen részleteket is kiemelem, elvész a valódi tartalom. Van rengeteg olyan műalkotás is – gondoljunk csak egy érzelmeket és pillanatnyi benyomásokat közvetítő impresszionista festményre –, ahol elkerülhetetlen a tárgyi jellemzők ismertetése mellett a szubjektív nézőpont, tehát az, hogy milyen érzéseket kelt a szemlélőben – aki ez esetben én vagyok –, de ezt is igyekszem a művészi szándék szolgálatában elmondani.

Érdekes, hogy amikor egy teret, egy képet látunk, összbenyomásunk keletkezik róla, nem figyelünk az apró részletekre. A narrátornak pont ez a feladata: elmerülni a látványban. Sok látó nézőmtől, akik kíváncsiságból hallgatják a narrációt, azt a visszajelzést kapom, hogy “aha” élményük van. Olyasmi is feltűnik nekik, ami a narráció nélkül nem, holott fontos lenne az értelmezés szempontjából. Ugyanakkor figyelnem kell arra, hogy ne narráljam túl, amit látok. Ha a színpadon mondjuk két szereplő vitatkozik egymással, és az egyik kezében egy revolver van, majd a következő pillanatban lövés dördül, nem kell elmondanom, hogy x lelőtte y-t, mert egyértelmű, ahogy az esőcseppek kopogása vagy a borospoharak összekoccanása is az. Ha viszont egy részletnek dramaturgiai szerepe van, azt mindenképp kiemelem. Egy narrátornak épp ezért többször meg kell nézni egy-egy filmet vagy előadást, kifejezetten figyelve a vizuális jelzéseket.”

A jó narrációhoz ismerni kell a látássérült közönséget

Erika hangszíne kellemes, beszéde jól artikulált, élvezet hallgatni a felvételeit. Az oldalán vannak képleírások, festménynarrációk, színházi előadások előnarrációi és még sok más között A kockásfülű nyúl egyik epizódja, amelyhez, mint megtudom, a narráció megírásán túl hosszadalmas és aprólékos stúdiómunkára is szükség volt. „Műfüggő, persze, hogy mennyi ideig tart egy-egy narráció elkészítése – mondja Erika. – A kockásfülű nyúl viszonylag egyszerű feladatnak tűnt eleinte, mert nem kell belső monológokhoz és párbeszédekhez alkalmazkodni, lévén néma a mese, viszont rengeteg képváltás van, ami megnehezíti az egyenletes beszédtempó tartását.

https://www.youtube.com/watch?v=5bjZdsoWAIY&t=14s

Narráltam a Gattaca első nyolc percét is, egyébként filmet még elég keveset, inkább rövidebb videóanyagokat szoktam. A filmek és színházi előadások esetében is csak akkor jut szóhoz a narrátor, amikor nincs beszéd, tehát bele kell férni ezekbe a sokszor csak néhány másodperces időintervallumokba, mert nem beszélhetünk rá a színészekre. Ezt nevezzük követőnarrációnak, ami kvázi kíséri a színpadi művet vagy filmet, elmondva mindazt, ami nem derül ki a szövegből, zajokból, hangokból, de az értelmezés szempontjából jelentőséggel bír.”

Erika már évek óta látássérült és vak emberekkel dolgozik, nekik segít, korábban érzékenyítő is volt. “Ahhoz, hogy jól tudj narrálni, nem árt úgymond “vakon gondolkodni.” Persze csak az tud maradéktalanul egy vak ember perspektívájába helyezkedni, aki maga is vak, de az tény, hogy a szemléletformáló programok, melyeknek a lebonyolításában segédkeztem, sokban hozzájárultak ahhoz, hogy máshogy fogjam meg és írjam le a látványt, mint azelőtt. Egy színházi előnarrációban, ami tulajdonképpen egy hangos programfüzet, színlap és kedvcsináló képes prospektus egyben, igyekszem annyi információt közölni, ami még befogadható a hallgatóság számára, de mégis minden lényeges benne van. Hogy mi a befogadható mennyiség, az persze egyénenként változó, legyen látó vagy látássérült ember. A különbség talán csak annyi, hogy egy látássérült jobban hozzá van szokva a hallott információkhoz, így előfordulhat, hogy könnyebben dolgoz fel egy öt percnél hosszabb anyagot. Ha mégsem, bármikor visszatekerheti és újrahallgathatja, még az előadás előtt.

Gyakran kérdezik tőlem, hogy ugyanúgy narrálok-e egy született vak embernek, és olyasvalakinek, aki később veszítette el a látását (utóbbit szerzett látássérülésnek nevezzük). Aki később vakult meg, annak nyilvánvalóan vannak vizuális emlékei, tapasztalatai, amit ugyancsak érdemes figyelembe venni a narráció elkészítésekor. Igyekszem mindkét csoport igényeinek eleget tenni, ezért például a színek nevét és árnyalatát is megemlítem, de ugyanakkor azt is, milyen benyomást keltenek, milyen más érzékletekkel írhatók le, így juttatva azokat is többlettartalomhoz, akiknek a szín megfoghatatlan fogalmiság. Látod azt a zöld reklámtáblát? Azt legjobban a tavasz frissességéhez tudnám hasonlítani, a harsogó, üde fű, kellemes érzetével, illatával, tapintásával. Amikor megírok egy narrációt, próbálom figyelembe venni azt is, hogy mit tanulhattak, és mi az, amit akár makettek formájában is, de megtapasztalhattak a született vak olvasóim, nézőim, ezért sokat kérdezek.

A VGYKE nagyszabású zuglói érzékenyítő-programjának keretében mesélek épp a nagycsoportos ovisoknak (akadtak köztük kisebbek is) arról, hogy lehet szemtakaró mögül mesét nézni. A színpadon ülök egy széken, előttem kicsi asztal, rajta laptop, kezemben mikrofon. A háttérben a nagy kivetítőn látszik a mese sorozatcíme: "A kockásfülű nyúl".

Erika maga is testi fogyatékos, ahogy ő mondja, lábon járó mozgássérült, szklerózis multiplex betegsége is van. „Korábban nagyon nem voltam kibékülve az állapotommal, ódzkodtam a fogyatékosság témától, egy homogén rossznak gondoltam az egészet. Bölcsészként végeztem, magyar, művelődéstudomány, esztétika és színháztudomány szakokon. Aztán 2014 áprilisában megláttam egy álláshirdetést, és onnantól kezdve megváltozott az életem. Érzékenyítő munkát vállaltam a Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesületénél (VGYKE ). Szemléletformáló programok szervezésében és lebonyolításában vehettem részt, miközben magam is erős szemléletváltáson mentem keresztül a kollégáim (főleg vak emberek) közreműködésével.

Lassan összeállt a kép, sőt ez lett az életem középpontja. Találtam egy olyan fogyatékos csoportot, akiket a saját mozgássérültségem dacára is jól ki tudok egészíteni, hiszen ahhoz azért elég jól mozgok, hogy ellássam a kísérői feladatokat, ha pedig mégis elvesztettem az egyensúlyom, bízhattam közvetlen kollégáim gyors reflexeiben és testi erejében – mosolyodik el Erika. – Később közösségi civil szervezőként, mentorként segítettem a látássérült emberek szabadidős tevékenységeit. Ezek a munkakörök komplex tapasztalattá alakultak bennem erről a világról, amelyben végre megtaláltam önmagam.”

Erika nem színháztudományra jelentkezett korábban, de már egyáltalán nem bánja, hogy oda vették fel. „Annyira jó érzés volt végül rádöbbennem, hogy minden út egyértelműen a narrációhoz vezetett.”

Itthon az akadálymentesítés kezdetleges

Erika autodidakta úton sajátította el a narrációt, magyarországi képzés hiányában. „2014-ben volt egy egyéves képzés egy modellprogram keretében, azelőtt két évvel pedig egy narrációs workshop, de sem előtte, sem utána. Összesen vagyunk tíz-tizenketten az országban audionarrátorok. Sok színház egyszerűen nem tudja miből megvalósítani a kulturális és fizikai akadálymentesítést – nincs rá keret, pedig a legtöbb igazgató nyitott is lenne rá. “Az akadálymentesítés Magyarországon egyelőre olyan, hogy mész előre machetével, és vágod az ösvényt.”

Nyugaton több országban az audionarrációnak is bevált rendszere van. Itt csak egy-egy előadás keretében foglalkoznak ezzel a színházak – pályázati keretből tudják megvalósítani ezeket. Az egyetlen hely, ahol az egész repertoárt akadálymentesítették, a Pesti Magyar Színház, nekik állandó narrátoruk is van Tóth Cecília személyében. Őt kicsit a mentoromnak is tekintem, sok narrációját meghallgattam. Én 2016-ban kaptam felkérést a Holdvilág Kamaraszínháztól, egy évadot narráltam is, de sajnos a színháznak helyet adó művelődési központ tolmácsrendszere – amivel dolgoztam – tönkrement, így egyelőre nem tudjuk folytatni.”

A narrátorcsoportok saját rendszerekkel dolgoznak, vagy bérlik a tolmácsrendszert, Erikának is az a célja, hogy saját technikai háttere legyen, bár egyelőre sikertelenül pályázott, de nem adja fel. „Kb. másfél millió forint kellene, most is bent van elbírálás alatt egy az egyesülettel közösen beadott pályázat, meglátjuk, mi lesz. Ha mást nem, majd spórolok” – teszi hozzá mosolyogva. Erika egyébként várandós, és azt tervezi, hogy Németországban élő édesanyja és nővére közelében fog szülni és babázni. „Lehet, hogy egy időre szüneteltetem a színházi narrációt, de kint sokkal jobb ellátást kaphatok sérült kismamaként, ami egyáltalán nem mindegy.” A kismama egyébként Facebook-fotóit is narrálja, számára ez természetes, akadálymentesítési gesztus. Ahogy tette ezt nemrég kisbabájának els „ultrahangszelfijével” is.

Erikának kollégája, a vakon született Miks Csaba (35) nyújt technikai hátteret a narrációk elkészítéséhez. Ahogy meséli, nagyon sokat tanult tőle, a narrációkban is sokszor támaszkodik a véleményére, sokszor Csabán teszteli a szövegeit. És fogyatékosságaikban is jól kiegészítik egymást. „Csabi nagydarab, nem lehet mellette elesni, pedig istenemre, megpróbáltam – mondja nevetve Erika. – A vak embereknek attól függetlenül, hogy nem látnak, az egyensúlyuk rendben van, bár ezt a legtöbb látó, aki okvetlenül le akarja őket ültetni a buszon, nem gondolja végig.” Csabának van egy saját stúdiója, ott készülnek a hangfelvételek.

A kulisszabejárás egy mozgalmas pillanatát kapta el a fotós, nagy a nyüzsgés a színes paravánok előtt. Mindenütt színészek és kíséretükben az érdeklődő látássérült közönség. Az egyik kedves néző (igen, így hívjuk a vak embert is, aki színházba megy!) épp végigsimít a herceg (Petyi János) pompázatos, aranyszalagos, királykék selyemfelöltőjén. Mellettük egy kedves idős tagunk mosolyog, közben az előtérben Hamupipőke (Kerekes-Katz Petra) hosszú fonott copfja és buggyos ujjú, világos és sötétkék színekkel foltosan, batikolás-szerűen festett, virágokkal futtatott ruhája tűnik fel, háttal áll a fotósnak. A narrátor, Erika szinte elbújik a herceg palástja mögött, de azért mosolyog, profilból látjuk.

A látássérült férfi maga is elhivatottan támogatja Erika munkáját, a technikai háttér mellett bölcsészként szövegalkotási javaslataival is. „Egy látó ember számára nagyon nehéz eltalálni, mennyire lehet sok képi elemet használni egy leírásban, hiszen azok számunkra mind tanult dolgok – mondja Csaba, aki már húsz éve foglalkozik hangosítással, egyébként ő is a VGYKE munkatársa. Csaba, mint a többi látássérült, képernyőolvasóval használja a számítógépet, a stúdiójában is annak segítségével dolgozik. Szerinte nagyon fontos, hogy a kultúra minél több szegmense legyen elérhető a látássérültek számára.

“Erika a szövegeivel képes egy teljes képi világot megjeleníteni számunkra. Nagyra tartom, mert a munkájával példát mutat abban, hogy egy fogyatékos ember is képes értékes és szép munkát végezni. Ami egyébként nem kellene, hogy jelentőséggel bírjon, mégis ez ma a korszellem: az embereknek szinte elképzelhetetlen, hogy valaki sérültként kimagasló tehetségű lehet valamiben.”

Mindkettőjüknek szívügye a Braille-írástudás fenntartása, terjesztése, hisznek benne, hogy ismerete sok előnnyel jár, Csaba szerint például a munkavállalásban. Erika korábban már lenarrálta a Vakok Iskolájában található Nádor terem impozáns ólomablakait, amelyen vak tematikájú részletek is találhatók. Álma egy akadálymentes képalbum megalkotása lenne, Braille- és síkírással, hogy egyszerre nyújtson szövegélményt a látó és látássérült olvasók számára is. (Síkírásnak a többség által használt és ebben a pillanatban is olvasott írásmódot nevezzük – a szerk.) „Nagyon visszaszorult a Braille, jó lenne, ha nem csak a született vakok tanulnák meg – egy látó ember számára kész titkosírás, nagyon izgalmas silabizálgatni. Sajnos kevés könyvet adnak ki ezzel az írásmóddal, mert nagyon sokba kerül.”
„A narráció konkrét vizuális élményt ad”

Szvirida Ani (27) glaukómával született, tizennégy évesen már csak foltokat látott, véglegesen tizenhat évesen veszítette el a látását. Korábban együtt dolgozott Erikával civil szervezőként. „Egy átlagos látó ember csak ritkán tud objektívan leírni egy látványt, Erika viszont abszolút sallangmentesen adja át mindazt, amit a szem láthat” – mondja Ani. Nem véletlen, hogy Erikát kérte meg, hogy írja le menyasszonyi ruháját. “Akit kérdeztem, csak annyit mondott, hogy csodaszép vagyok. De hogy mitől voltam az, azt Erikától tudtam meg, miután elküldtem neki az esküvői képeket. Ő attól egyedülálló, hogy ismeri a vakokat.”

Tudja, hogy mi az, amit más érzékszerveinkkel meg tudunk tapasztalni, arról nem beszél. Arra gondolok, hogy ha az utcán állunk, és elmegy mellettünk egy autó, azt pontosan tudjuk, felesleges lenne megemlíteni. Külföldön is hallottam korábban narrációkat, de azokban nem volt meg ez a tapasztalat. Amikor az ő narrációit hallgatom, konkrét vizuális élményem van.” Ani és vakvezető kutyája, Felhő fotóit is narrálta már Erika. Közös tervük, hogy egy könyvet készítsenek a kutyás fotókból, melyekhez Ani ír mókás bejegyzéseket mindennapi élményeikről Felhővel, Erika pedig a fotókat teszi hozzáférhetővé, nem csak látássérültek számára. A kiadvány nem titkolt célja az érzékenyítés és szemléletformálás lenne.

Így narrálta találkozásunkat Erika

„Buda szívében, a MOM Park Bevásárlóközpont alsó szintjének aulájában találkoztam druszámmal, Erikával. Fiatal, mosolygós hölgy, arcát válla alá érő, félhosszú barna haj keretezi, visszafogott, fekete-fehér csíkos fölsőt visel. Velem szemben ül az asztalnál, kapucsínót kortyolgatunk. Erika barátságos barna szemei természetéből fakadó kíváncsiságot tükröznek, nem is lep meg, hogy könnyen indul a beszélgetés. Az általános témákról hamar a szakmai kérdésekre terelődik a szó. Hogy írnám le a közeget, a teret, ahol ülünk? Nos, a tágas aula kereteit a dizájn és a funkcionalitás modern egyvelege adja, ami nem szokatlan, hisz egy jellegzetes nagyvárosi plázában járunk. A szabadon álló téglaforma üvegliftek mellettünk, kicsit távolabb – melyek falát reklámfelületként használják – mozaikos jellegű karcolatokkal díszített, pasztellszínű műanyag burkolatú síneken kúsznak felfelé az emeletre, ahol a fehér átjárók és folyosók, legfőképp pedig az üzletek alulról és fölülről is ki vannak világítva, meleg, hívogató, sárgás ledekkel korzózásra és vásárlásra csábítva.

Az épület szabadon álló üveglapokból kialakított plafonján beárad a természetes fény, ami még marasztalóbbá teszi a kávézónak megálmodott aulát. Faasztalok és kényelmes, rattan hatású karszékek vesznek minket körül, a háttérben a bárszerűen kialakított faburkolatú bódéban készülnek a csoda finom kávék, teák, melyeket a gyönyörű cukrászsütemények kísérőjeként vagy csak úgy, önmagában is elfogyaszthatunk. A tágas, napfényes köröndöt mégsem maga a kávézó teszi különlegessé, hanem a némelyik asztalból előbúvó, meghökkentő, a tekintetet kétségtelenül rabul ejtő dizájner fái, melyeknek ágait és törzsét falécekből faragták ki és állították össze. A felfelé törő, dús lombkoronát a mellettünk található Bagatellini cukrászda színeit idéző lila, ciklámen és bézsszín madárkák alkotják, melyeket papírból vágtak ki, és egyenként aggattak az ágakra. Ezek a galériába illő installációnak tetsző fák csak nemrég kerültek ide a MOM átépítésekor, és igazán barátságos, mutatós kompozíciói a térnek, feldobják azt.”

Kis történeti áttekintés a narráció magyarországi fejlődéséről

2001. Tímár Péter rendezésében és ötlete alapján: Vakvagányok c. film. Ez nem egy utólag narrált alkotás, hanem egy olyan korszakalkotó kísérlet, ahol a narráció eleve a film részét képezi. A Vakok Iskolájában játszódik, és vak diákokról szól, de nem csak vakoknak. Később a rendező több filmet is akadálymentesít Kocsis Mariann közreműködésével.
2010. Megalakul a 90 Decibel Projekt: előbb csak hallássérülteknek, majd 2011-től látássérülteknek is akadálymentesítenek színházi előadásokat, később pedig filmeket (brit narrátorok képezik ki a tagokat).
2014. A Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közhasznú Nonprofit Kft. és a Színház- és Filmművészeti Egyetem közös projektjeként megvalósuló egyéves képzésben a mai narrátorszakma nagyja képesítést szerez.
2015. Az áttörés éve. A Pesti Magyar Színház elindítja akadálymentesítési munkálatait Zalán János direktor úr vezetésével, Tóth Cecília audionarrátor közreműködésével.
2015. Megalakul az AKKU – Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület.
2015. Megalakul a Tandem Csoport – A fogyatékossággal élőkkel az akadálymentes kultúráért Munkacsoport.
2016. Koltai Judit, a Holdvilág Kamaraszínház vezetője felkéri S. Tóth Erikát, hogy akadálymentesítse látássérültek számára az általa és a nézők által választott négy mesejátékot egy pályázat keretében. A Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete együttműködési megállapodást köt a színházzal.

Forrás: https://www.nlcafe.hu/ezvan/20180226/vakok-lattasserultek-audionarracio-akadalymentesites/

Tetszett a cikk? Írja meg nekem a vgyke.audionarracio@gmail.com e-mail címen, köszönöm! Látogasson el a www.facebook.com/vgykeaudionarracio oldalra is, ahol további érdekességeket talál, várom szeretettel!

S. Tóth Erika
audionarrátor, kommunikációs munkatárs
Mobil: +36 30 755 6983

Február Rákosmentén

Rákosmente lámpásaiként fontosnak tartjuk, hogy az akadálymentes kultúrát megismertessük tagjainkkal, vagyis minél több narrált előadást szervezzünk számukra. Ezért február 1-én A muzsika hangja c. előadást néztük meg a Pesti Magyar Színházban összesen 12-en. Megérkezéskor Tóth Cecília audionarrátortól megkaptuk az Ipodjainkat, amihez egy fülhallgató csatlakozott. Ennek segítségével hallhattuk a narrációt.

A képen a színházi előadás látható, színészekkel teli a színpad

A színek változását úgy jelezték, hogy a tüllfüggönyre különböző képeket vetítettek, ilyenkor mi a készüléken hallottuk ezeket a dolgokat Cilitől. A mélyen humánus történet, a szereplők, a zene nagy örömet okozott, és csodálatos hatással volt ránk. A programon 12 fő vett részt.

A színházterem belseje látható a képen

Még tavaly történt, hogy egyik kolléganőnk megismertetett minket Fürstné Panni senior boldogságtánc oktatóval. Mivel ez a hónap a vidámságé elhatároztuk, hogy Pannit meginvitáljuk a február 6-i klubunkba, hogy tagjainkkal is meg ismertesse a mozgás örömét. Röviden bemutatta ezt a mozgásformát, amely Németországból indult, és terjedt el. Mint kiderült, ez a nagyon aktív szellemi munka serkentőleg hat az agyi működésre.

A rákosmenti tagok figyelik Panni táncát

Először két ülőtáncot, majd egy állótáncot tanultunk meg. Elsőként mindig a lépéseket vettük át, amit ezt követően zenével együtt gyakoroltunk. Bár meglehet, hogy nem mindig a zene ritmusára mozogtunk, mégis élveztük a táncot, hiszen sokat nevettünk közben.

A rákosmenti klubtagok egy gazdagon terített asztal mellett ülnek és finom desszerteket esznek

Ezt követően ismertettük a vaklakás pályázatot, és javaslatokat, ötleteket gyűjtöttünk tagjainktól arról, hogy milyen kirándulásokon és egyéb őket érdeklő programokon szeretnének részt venni ebben az évben. A napot kötetlen beszélgetéssel, eszegetéssel jókedvűen zártuk. A klubon 13 fő vett részt.

Acsay Péter és Kray Zsuzsa
közösségi civilszervező

Fabók Mancsi Bábszínháza: A háromágú tölgyfa tündére

A március 4-én, délelőtt 10 órától kezdődő előadás alatt a narrációt vendégeink egy készülék segítségével, fülhallgatón keresztül követhetik. Az eszközök és a jegyek limitált száma miatt kérjük, részvételi szándékát minél előbb jelezze az alábbi elérhetőségek valamelyikén:

Email: akadalymenteskultura@gmail.com vagy epetne@gmail.com
Telefon: +36 70 383 7766

Helyszín: Bethlen téri Színház, 1071 Budapest, Bethlen Gábor tér 3.

Jegyár: látássérültek, valamint egy fő kísérőjük számára 200 Ft/fő

Az előadás hossza: 50 perc, szünet nélkül

Az előadás 5 éves kortól ajánlott. Várjuk iskolás csoportok és családok jelentkezését is! Közönségünk látássérült tagjai és kísérőik az előadás előtt 9:20-tól színpadbejáráson vehetnek részt.

A nap menete:
9:10-9:15 – érkezés a színházba, találkozó az aulában
9:15-9:20 – jegyek átvétele a színház pénztárában
9:20-9:45 – színpadbejárás
9:45-9:55 – a készülékek és fülhallgatók kiosztása, üzembe helyezése, a nézőtéri helyek elfoglalása
10:00 – az előadás kezdete

A narrációt készítette, valamint az előadást narrálja: Petneházy Emőke és Ruff Ágota
Az előadás után szeretettel várunk mindenkit egy rövid élménybeszámolóra és tapasztalatcserére!

A Bethlen téri Színház ajánlója a darabról:

„Sűrű erdő közepében gazból gyütt boszorkány őriz ódon tölgyfába zárott három tündérleányt. Mesénk arról beszél, hogy éretlenke királyi fiú mint szabadítja meg ezeket, mint veszejt el közülük kettőt, s mint szeret meg egyet halálosan.

De kettejük boldogságára várni kell türelmesen: hiszen a boszorkányt sem kell félteni! Ámító fondorlatossággal széjjelszakítja az egymásnak teremtetteket, a tündérleányt több ízben elveszejti, s haj, mi kegyetlenségeket nem mível! De hogy a szép, szelíd, erőtlen tündérleány mint kap erőre, s a királyi fiúból mint válik igaz, nyitott szemekkel élő királyi személy, s hogy kettejük szerelme legyőzi-e a sötét fondorlatokat, azt csak azok láthatják, kik megtekintik előadásunkat.”

Az előadást létrehozta Fabók Mancsi és Keresztes Nagy Árpád. A jelmez és díszlet Mátravölgyi Ákos munkája, a játékban Fabók Mancsi társa Lénárt András.

Petneházy Emőke

A képen az előadás egy részlete látható, ahol egy női és egy férfi szereplő zenél

A kép forrása: jegy.hu

Martin McDonagh: Alhangya

A képen egy nő látható, amint egy férfire papírból készült pisztolyt fog

A kép forrása: allevents.in

A negyedéves zenés színművész osztály vizsgaelőadása audionarrációval 2018. február 24-én (szombaton) lesz megtekinthető az Ódry Színpadon, 15,00 órás kezdettel.

Az Alhangya című előadásban számos, a nézői nyugalom megzavarására alkalmas jelenet látható: négy nyíltszíni gyilkosság, három megvakítás, egy skalpolás, egy lábkörömletépés, verekedés, kínzás, miközben betegre nevetjük magunkat. Nem beszélve az emberi butaságról, melynek fekete humorú karikatúrája végig átüt a történeten.

Az előadás alatt a narrációt látássérült vendégeink egy készülék segítségével, fülhallgatón keresztül követhetik. Az eszközök és a jegyek limitált száma miatt kérjük, részvételi szándékát minél előbb jelezze az alábbi elérhetőségek valamelyikén:
Email: akadalymenteskultura@gmail.com
Telefon: +36 20 516 4146

Helyszín: Ódry Színpad, 1088 Budapest, Vas u. 2/c

Megközelíthetőség: Metróval a Blaha Lujza tér és Astoria megállóktól, valamint busszal az Urániától.

Jegyár: látássérültek, valamint egy fő kísérőjük számára 950 Ft/fő

A nap menete:
14:30 – érkezés és találkozó a ruhatárnál
14:40 – a készülékek és fülhallgatók kiosztása, üzembe helyezése, büfé és mosdó használat, a nézőtéri helyek elfoglalása
15:00 – az előadás kezdete

A narrációt készítette, valamint az előadást narrálja: Cseh Adrienn
Az előadás hossza 90 perc, szünet nélkül.

Az előadás után mindenkit várunk szeretettel egy rövid élménybeszámolóra és tapasztalatcserére! Igény szerint a helyszínre való eljutásban segítséget biztosítunk.

Audionarrációs filmklub

Mit nézünk meg?
A film címe: Emberek és istenek

Mit érdemes tudni a filmről?
Magyarul beszélő, francia filmdráma, 122 perces, 2010-ben készült.

Miről szól a film?

A film a 90-es évek közepén játszódik egy algériai, hegyi falucskában. 8 francia ciszterci szerzetes élt itt együtt a helyi muszlimokat segítve békességben egészen addig, amíg felfegyverzett, fundamentalista szélsőségesek meg nem támadták a falut. Végül ezek az iszlamista radikálisok elraboltak és megöltek hét szerzetest, akiknek nem sokkal az események bekövetkezte előtt lehetőségük volt arra, hogy döntsenek saját sorsuk alakulásáról.

A történet lassan bontakozik ki. Először megismerjük a szerzetespapok életét, személyiségét, kapcsolatrendszerét, a szegénységben élő falusiakat. A film elején látjuk őket, amint sétálnak, fát cipelnek, gyógyítanak, olvasnak, tesznek-vesznek, végzik a szertartásokat, vagyis látszólag nem történik semmi. Olyan, mintha regényt írna a rendező: minden részlet, szín, hang és mimika fontossá kezd válni.

A döntéshozatal lassú és nehézkes folyamatát megjelenítő film Cannes-ban nagydíjat kapott. A film személyes történeteken keresztül érzékelteti a vallási és erkölcsi döntéshozatallal járó feszültségeket. Sorra merülnek fel az élet legfontosabb kérdései. Vajon mennyire hívő az ember, ha éppen a saját életéről van szó? Mit jelent a vallás, mit a közösség és mit a személyes felelősség? És amikor Christian atya azt mondja társának, hogy egyszer már feláldoztad az életed, akkor minden érthetővé válik a néző számára is, kiderül, hogy valójában kérdések sincsenek.

“Én azt mondtam: Ti istenek vagytok, mindnyájan a Fölséges fiai. De meghaltok, mint más ember, elhullotok, mint akármelyik főember” – hangzik a mottó, amely köré Xavier Beauvois a filmet felépítette.

Tehát olyan emberekről szól a történet, akik életükben Istent szolgálják, és halálukban egyszerre jelenik meg az isteni és az emberi lényeg.

Xavier Beauvois filmje a Cannes-i fesztiválon elnyerte a Nagydíjat és a keresztény filmes közösség díját, az Ökumenikus Díjat. A kritikai- és fesztiválsikereken túl a film a vetítőtermekben is nagy sikert aratott, például Franciaországban közel négymillióan látták, és négy hétig vezette a nézettségi listát is. Magyarországon is sikerfilm lett.

Figyelem! A vetítés után egy bögre finom, meleg tea és sütemények mellett beszélgetést is tervezünk a látottak és hallottak kapcsán.

A filmklub időpontja:
2018. február 23. péntek, 17.00 órától nagyjából 20.30 óráig.
A minél pontosabb kezdés érdekében 16.45 órától várjuk az érdeklődőket.

Az élő narrációt Bieber József biztosítja.

Természetesen látó családtagot, barátot, ismerőst is szívesen látunk.

Helyszín:
Néhány lépésre a Thököly út és Gizella út kereszteződésétől, egy magánlakás tágas és kényelmes nappalijában.

Megközelíthető:
a 7-es buszcsalád bármelyik tagjával, továbbá 5-ös, 8E-s, 108E-s, 110-es, 112-es, 133E-s autóbuszokkal, valamint 72-es trolibusszal és az 1-es villamossal.

Költségek:
Az együttlét költségeit egymás közt megosztjuk. A legelső részvétel úgynevezett kóstolóalkalom, azaz a program ingyenesen kipróbálható.

Jelentkezni és bővebb információkat kérni legkésőbb a program előtti csütörtök 20.00 óráig a következő e-mail címen lehet: bieber.m@freemail.hu

Kérem a tárgysorban feltüntetni: Audionarrációs filmklub felnőttek részére.

Bieber Mária

A képen a film egy plakátja látható, amelyen a szerzetesek egy asztal körül ülve vidáman néznek a kamera felé

A kép forrása: mafab.hu

Martin McDonagh: Vaknyugat

A Vaknyugat egy sikerdarab Varró Dániel fordításában, Alföldi Róbert szereplésével! A Kultúrbrigád és az Átrium Film- Színház Vaknyugat című darabját 2018. február 21-én szerdán, az AKKU Egyesület közreműködésével a közönség látássérült tagjai számára akadálymentesített formában játssza.

A darab hivatalos ajánlója:

Coleman és Valene, az apjukat nemrég egy különös baleset folytán elvesztett testvérpár egy Isten háta mögötti ír faluban, annak is a legszélén él. A nagy bánat közepette – amelyben a masszív alkoholista helyi pap, Welsh atya szeretne nekik vigaszt nyújtani – mindennapjaik nagy része egymás bosszantásával, hergelésével, átverésével és idegesítésével telik. Mi több: számukra ez maga az élet – mindegy, hogy pástétom leveles tésztában vagy szentszobrocskák vagy képes magazinok vagy hasábkrumplik vagy alkoholtartalmú italok vagy birtok vagy tehenek vagy nők vagy kutyafüle: bármin és bármikor hajba kapnak, összevesznek vagy ölre mennek. Akár a legvégsőkig. Erről szól ez a darab: a bűnről és a szeretetről. Meg arról, hogy van-e élet a halál után? És előtte?

Ajánljuk családosoknak és egyedülállóknak, szülőknek és testvéreknek, barátoknak és felebarátoknak, fülig szerelmeseknek és örök ellenségeknek. Főleg embereknek.

Praktikus információk

Helyszín: 1024, Átrium Film-Színház, Margit krt. 55.

Megközelíthetőség: 4-6 os villamossal a Mechwart liget megállótól

Jegyár: látássérült vendégek, valamint egy fő kísérőjük számára 2560 Ft/fő
A jegyek korlátozott számban állnak rendelkezésünkre, így 8 db regisztrációt tudunk csak fogadni!

Az esemény menete

18.15 gyülekező a színház előcsarnokában
18.20 színpadbejárás
19.00 mosdó és büféhasználat
19.15 a nézőtéri helyek elfoglalása, a fülmonitorok kiosztása és beüzemelése
19.30 az előadás kezdete

Az előadás időtartama: 2 óra 30 perc, egy szünettel.

A narrációt készítette, valamint az előadást narrálja: Szerecz Zsófi

Az előadás alatt az audionarrációt vendégeink egy készülék segítségével, fülhallgatón keresztül követhetik. A jegyek és eszközök limitált száma miatt kérjük, részvételi szándékát minél előbb jelezze az alábbi elérhetőségek valamelyikén:
Email: akadalymenteskultura@gmail.com
Telefonon: +36 30 606 97 69

A képen a színdarab plakátja látható, középen a főszereplővel, Alföldi Róberttel

A kép forrása: koszeg.hu

A Pesti Magyar Színház narrált előadásai februárban

Február 21. szerda 15 óra: Tündér Míra
Február 23. péntek 19 óra: Valahol Európában
Február 24. szombat 15 óra: Valahol Európában
Február 26. hétfő 15 óra: Rumini
Február 28. szerda 19 óra: Naptárlányok

Tájékoztatjuk, hogy előadásainkat – előre egyeztetett időpontokban – színpadbejárás előzi meg, amennyiben az előadás előkészületei ezt megengedik. De bizonyos esetekben csak az előadást követően van lehetőség a színpad bejárására.

Jegyigénylés és részletes információk:
Tóth Cecília, társadalmi felelősségvállalási referensnél
E-mail: akadalymentesites@mszinhaz.hu
Telefonszám: +36 70 903 8955

A képen a színház bejárata látható

A kép forrása: librarius.hu