Magyarország az elsők között írta alá 2007-ben a fogyatékosok jogairól szóló ENSZ-egyezményt, amelyben kiemelt fontosságot kapott a kultúrához való hozzáférés esélyegyenlősége. Sérült honfitársainknak ugyanolyan joguk van a művelődéshez, mint bármelyikünknek. A valóságban azonban ezek a jogok gyakran sérülnek. Sokan azt sem értik, egyáltalán miért kellene vakoknak színházba járniuk, hisz úgysem látják az előadást. Miért mennének el a siketek, ha nem hallanak semmit? Az utóbbi években azonban nálunk is érzékelhető a szemléletváltás, és egyre több hazai teátrum tart akadálymentesített előadásokat a fogyatékkal élőknek. Az esélyegyenlőségi mozgalmat Bonecz Ervin kulturális menedzser és az általa alapított 90 decibel Project civil szervezet indította el.
Bonecz Ervinnel egy pesti kávéházban találkozunk. A negyvenes, sportos férfi biciklivel érkezik. Eredeti végzettsége kulturális menedzser, de mindig gondban van, ha megkérdezik tőle, mivel foglalkozik.
– Ha azt válaszolom, hogy narrátor vagyok, azt hiszik, hogy filmek alá mondok összekötő szövegeket. Ha hozzáteszem, hogy audionarrációkat készítek, csak néznek rám értetlenül. Így aztán mindig a kályhától kell elkezdeni a magyarázatot.
Bonecz Ervin például vakoknak akadálymentesít színházi előadásokat. A látássérültek fejhallgatót kapnak, és azon hallgatják a narrációt. Ő a színház műszaki vezérlőjében monitoron figyeli az előadást, vagy a világosítópultból nézi a színpadot, és „élőközvetít” a látássérülteknek. Elmondja, mikor játszódik a darab, mi van a színpadon, hogyan gesztikulálnak a színészek. Elhallgat, amikor a szereplők megszólalnak, s dramaturgiailag fontos csendekben elmeséli, mi történik a rivaldán. Legutóbb a Rózsavölgyi Szalonban a Szülőfalum, Pest című produkciót narrálta. Az estet Molnár Ferenc tárcáiból Fesztbaum Béla szerkesztette, rendezte és játssza is.
A kép forrása: 168ora.hu
– A Rózsavölgyivel már régóta együttműködünk, több bemutatójukat is akadálymentesítettük. Ez rendkívül szenzitív, „vakbarát” hely. A kis térben a színészek minden apró rezdülését érezni lehet. A vakok hallása sokkal kifinomultabb, mint a miénk: egy elfojtott sóhajból sokkal többet tudnak kiolvasni, mint mi – jegyzi meg Bonecz Ervin.
Az emberi hang is a lélek tükre. A vakok tökéletesen el tudják képzelni a szereplők küllemét, karakterüket is. Boneczék nemrég a Vígszínházban a Játék a kastélybant „nézték meg” a látássérültekkel. Utána beszélgettek velük. Megdöbbentő pontossággal írták le a szereplőket. Turai színműírót Benedek Miklós alakította. „Öregedő, görnyedt tartású úriember lehet” – jellemezte az egyik vak.
Bonecz a narrációit szinte soha nem írja meg előre. A látássérültek észrevennék, ha felolvasna egy papírról, és ez rontaná az élő színházi élményt. A vakok kérik is: „Azt mondd, amit a színpadon látsz!” A narrátor a próbákon nem vesz részt, a kész produkció szövegkönyvéből, videofelvételekből készül fel.
– Az előadás előtt színpadi bejárásra visszük a vakokat. Megfoghatják, tapinthatják a legfontosabb kellékeket, jelmezeket. Mi csak tapitúrának hívjuk ezt. A látássérültek között van, aki születése óta vak, és akad, aki később veszítette el a látását. Nekem úgy kell narrálnom, hogy mindannyian értsenek. Ezért például a szereplő jelmezének színét és anyagát is közlöm: mondjuk piros gyapjúkabát van rajta. Aki sohasem látott, tapintás alapján ismeri a gyapjút. Akiben maradt valamennyi vizuális emléknyom, fel tudja idézni a pirosat.
A Nemzeti Színházban ifj. Vidnyánszky Attila rendezte a III. Richárdot. A Gobbi Hilda teremben a vakok az első sorban ültek, és az előadás után azt mondták: végig nagyon féltek. Az Erkel Színház operabemutatóira is eljárnak. Itt az eredeti nyelven játszott dalműveket páros narrációval közvetítik a látássérülteknek. Ők nem láthatják a színpad fölötti magyar feliratozást, nem értik, miről szólnak az áriák.
– Én a színpadi cselekményt narrálom, a kolléganőm pedig a magyar szöveget mondja a vakok fülébe. Összhangban kell lennünk, de eddig ez kiválóan működött. Nem tudok arról, hogy ezt bárhol máshol a világon csinálnák, de itthon biztosan mi vagyunk az elsők.
Boneczék siketeket is invitálnak színházba. Ervin jelelni nem tud, ebben a 90 decibel Project profi jeltolmácsai segítenek. Azt hihetnénk, mivel a színház elsősorban látványművészet, a hallássérültek könnyebben befogadják az előadásokat. De pont fordítva van. A jelnyelv – magyarázza Bonecz – nem „kész nyelv”, nincs minden szónak egységes jelnyelvi megfelelője. Bonyolultabb irodalmi szövegeket szinte lehetetlen jelnyelvre hűen lefordítani.
– Ráadásul tájegységenként is változik a jelnyelv. Másként jelelik mondjuk Debrecenben a kenyeret, mint Budapesten. Ha úgy vesszük, a jelnyelvben is tájszólások vannak, ami nehezíti a megértést.
A jeltolmács általában a színpad szélén áll. A siketek vagy a színpadi cselekményre figyelnek, vagy kinéznek a tolmácsra, ide-oda forgatják a fejüket. Sokkal fárasztóbb nekik egy előadást végignézni, mint a vakoknak. És sokkal kevesebbet is értenek belőle.
A 90 decibel Project pár éve felmérést végzett siketek és nagyothallók között. Kérdezték tőlük azt is, hogy milyen színházi műfajt kedvelnek a legjobban. A válaszadók 90 százaléka első helyen a musicalt említette. Bár a zenét nem hallják, a hanghullámok lüktetését érzik, a ritmust pedig a jeltolmács a mozdulataival fejezi ki. Szinte táncolva mutogat. A musical dalszövegei egyszerűek, könnyebb a siketeknek megérteni, mint egy Shakespeare-tragédiát.
A fogyatékkal élők közönsége a világ egyik leghálásabb publikuma. Közülük sokan a 90 decibel segítőivel jutottak el először színházba. Akadt, aki versben köszönte meg az élményt. „Ezek a közös kulturális programok vakos életem legkedvesebb, legszínvonalasabb időszakát jelentik” – írta egy idős zenetanár, aki tíz éve veszítette el a látását. Egy harmincas vak nő e-mailben üzente: „Gratulálok a Wagner-narráláshoz. Nem lehet egyszerű operát narrálni, de ön bravúros volt, mint mindig.”
Bonecz Ervin egykor maga is operaénekesnek készült. Szegeden született 1974-ben, az ottani zeneiskolába járt, majd felvették a szegedi színház gyermekkórusába is. A Carmenben is énekelt. A Zeneakadémiára akart jelentkezni, aztán áttervezte az életét. Fivére, Tamás operaénekes lett, s Ervin úgy érezte, egy Bonecz elég ezen a pályán. Megismerkedett Alastair Thompsonnal, a King’s Singers alapítójával. A világhírű tenor egy német kórussal érkezett Magyarországra, és sokat mesélt Ervinnek arról, miként indult el a King’s Singers karrierje. A fiú idehaza találkozott Belle Schulhoffal, azaz Bella nénivel is. A New Yorkban élő magyar származású zenei impresszárió annak idején Bartóknak segített Amerikába kijutni. Bonecz Ervin pedig úgy érezte, az éneklésnél jobban izgatja a szervezőmunka.
A fiút mindig is erős szálak fűzték a sérültekhez. Gyerekkori barátjával, Zolival minden szabadidejüket együtt töltötték. Zoli siket volt, de nem néma. Egészségesen született, aztán háromévesen tüdőgyulladást kapott, és az orvos antibiotikum-injekciót adott be neki. Nem kérdezte meg a szülőket, hogy a kisfiú érzékeny-e a gyógyszerre, és a rosszul választott antibiotikum súlyos következményeként a gyerek elveszítette a hallását. Viszont tökéletesen megtanult szájról olvasni, és logopédus segítségével folyékonyan beszélt. Ervin, amikor épp nem Zolival focizott, zongoraórákra járt. A zeneiskolában egyik kedvenc tanára egy vak zongoratanár volt. Csodálta hihetetlen hangszeres tudását, pedagógiai érzékét.
Bonecz Ervin végül a Szegedi Tudományegyetem kulturális menedzser szakára jelentkezett. A diploma után Budapesten a British Council művészeti munkatársa lett. Hat évvel később pedig kinevezték a szombathelyi Savaria Szimfonikus Zenekar igazgatójának. Közben megnősült, japán feleségét még Szegeden egy kórusban ismerte meg. Két év ingázás után visszaköltözött Budapestre a családjához. Azt hitte, szakmai múltjával gyorsan talál majd állást. A gazdasági válság azonban a kulturális szférát elsőként sújtotta.
Bonecz Ervinnek már gyerekei voltak, családot kellett eltartani. Mivel a munkát sosem szégyellte, beállt motoros futárnak, csomagokat kézbesített. Komoly életiskola volt ez, segített abban, hogy aztán váltani tudjon. Amíg az ember a megszokott sínekhez ragaszkodik, észre sem veszi, mennyi más út állhat előtte, mennyi felfedezetlen képesség rejlik benne.
Az újrakezdéshez a régi barát, Zoli is kellett. Egy pesti élelmiszerüzletben találkoztak. Zoli is a fővárosba költözött, családot alapított, szobafestő lett. Neki legalább sikerült szakmát szereznie. A siketek közt bármennyi is az intelligens, értelmes ember, ha nem tanulják meg az írott és beszélt nyelvet, legfeljebb segédmunkásként helyezkedhetnek el. A találkozás után született meg Bonecz Ervinben a 90 decibel Project ötlete, és a kultúra akadálymentesítésének tervezetét egy nap alatt kidolgozta. Már korábban, a British Council munkatársaként többször utazott Angliába, és látta, mennyire természetes kint, hogy a fogyatékkal élők is színházba, koncertekre járnak.
Már akkor, a kétezres évek elején szerette volna a kultúra akadálymentesítésének angol programját itthon megvalósítani. Szakembereket hívott Londonból, workshopokat tartottak magyar kollégáiknak. A kezdeményezésük itthon annyira szokatlan volt, hogy a fáradozásaik nem jártak sikerrel.
Tíz évvel később a fogyatékosak és épek társadalmi integrációjának fontosságát már nálunk is kezdték felismerni. Bonecz megalakította nonprofit szervezetét. (Nevük arra utal, hogy azokat minősítik siketnek, akik a 90 decibeles hangokat sem hallják.) Nemcsak kulturális programokat szerveznek a sérülteknek, de megkezdték a hazai színházi jeltolmácsok képzését is. Bonecz Ervinnek sikerült elérnie, a Nemzeti Kulturális Alap támogassa törekvéseiket. Az NKA kezdetben évi 2,5 millió forintot különített el, amelyre akadálymenetesített előadásaikkal pályázhatnak a színházak. A program iránt olyan nagy volt az érdeklődés, hogy ma már kétszer annyi forrás áll rendelkezésre. A 90 decibel Project több vidéki és fővárosi teátrummal alakított ki szoros kapcsolatot. A direktorok pedig megértették, nem csak intézményük presztízse nő, ha a fogyatékkal élők előtt is megnyitják a színházaikat. Hazánkban 60-70 ezer vak él, és a számuk folyamatosan nő. A siketek 60 ezren vannak, és 300 ezren a súlyosan nagyothallók. Vagyis az akadálymentesítéssel potenciális új közönséget nyerhetnek a színházak. De az előítéletekkel nem könnyű megküzdeni, nem mindenhol látják szívesen a sérülteket. Bonecz Ervin Kossuth-díjas direktortól is kapott elutasítást.
Tavaly országos felmérést készítettek a színházak akadálymentesítéséről, a 90 decibel Project szakértői kérdőíveket juttattak el az összes hazai teátrumhoz. Rákérdeztek a mozgássérültek helyzetére is. Kiderült, a legtöbb színház műemlékileg védett épület, kerekesszékkel nem lehet bejutni, átépíteni nem lehet. Az alternatív megoldások horribilis összegekbe kerülnének.
Bonecz Ervinék egy hazai IT céggel együtt kifejlesztettek a Szépművészeti Múzeum számára egy mobilapplikációt, amellyel a siketeknek segíthetnek. A program QR-kóddal kapcsolódott a kiállítások műtárgyaihoz. Ha a siket odalépett egy alkotáshoz, a mobilján megjelent a művel kapcsolatos előre felvett tájékoztató jelnyelvi tolmácsolás. A kezdeményezésnek nemzetközi visszhangja is lett, a The Guardian 2013 áprilisában a világhírű múzeumokat összehasonlító cikkében A legjobb akadálymentesítés minősítést adta a magyar találmánynak. A Szépművészetit azonban bezárták, jelenleg is tartanak a felújítások.
– Más hazai múzeumhoz is bekopogtunk a programunkkal. Sehol sem volt érdeklődés– jegyzi meg Bonecz.
Amúgy a kultúra akadálymentesítése nem olyan munka, amelyből meg lehetne élni nálunk. A 90 decibel Project munkatársai a főállásuk mellett, elhivatottságból foglalkoznak ezzel. Bonecz Ervinnek is van főállása: ő a Magyar Cochleáris Implantáltak Egyesületének elnöke, és az európai szervezet alelnöke is. Ha végez a napi teendőivel, gyakran beül az autójába, és elindul vidéki városokba is színházi előadásokat narrálni. Nem egyszer a vakokat is ő viszi-hozza. Számukra ugyanis az a legnagyobb probléma, hogyan jussanak el idegen helyekre, ismeretlen színházakba.
Bonecz Ervin következő célja, hogy kisbuszt szerezzen a látássérültek szállításához. A pályázatukat elutasították, a Vakok Állami Intézetének sincs ilyen járműve.
Bonecz fontosnak tartja, hogy a fogyatékosoknak ne külön előadásokat szervezzenek, hanem ők is ott üljenek a nézőtéren az épekkel együtt. Ez is hozzátartozik a kölcsönös érzékenyítéshez. A hendikepesek többsége elzárkózva, izoláltan él. Csak a saját szűk köreikben érzik magukat biztonságosan. A kultúra azonban új közösségeket teremthet a sérültek és egészségesek között, hisz a színházban mindannyian egyformán nevetünk és könnyezünk.
audionarrált Archives - Oldal 3 a 8-ből - Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Interjú Bonecz Ervinnel a kulturális akadálymentesítésről
Magyarország az elsők között írta alá 2007-ben a fogyatékosok jogairól szóló ENSZ-egyezményt, amelyben kiemelt fontosságot kapott a kultúrához való hozzáférés esélyegyenlősége. Sérült honfitársainknak ugyanolyan joguk van a művelődéshez, mint bármelyikünknek. A valóságban azonban ezek a jogok gyakran sérülnek. Sokan azt sem értik, egyáltalán miért kellene vakoknak színházba járniuk, hisz úgysem látják az előadást. Miért mennének el a siketek, ha nem hallanak semmit? Az utóbbi években azonban nálunk is érzékelhető a szemléletváltás, és egyre több hazai teátrum tart akadálymentesített előadásokat a fogyatékkal élőknek. Az esélyegyenlőségi mozgalmat Bonecz Ervin kulturális menedzser és az általa alapított 90 decibel Project civil szervezet indította el.
Bonecz Ervinnel egy pesti kávéházban találkozunk. A negyvenes, sportos férfi biciklivel érkezik. Eredeti végzettsége kulturális menedzser, de mindig gondban van, ha megkérdezik tőle, mivel foglalkozik.
– Ha azt válaszolom, hogy narrátor vagyok, azt hiszik, hogy filmek alá mondok összekötő szövegeket. Ha hozzáteszem, hogy audionarrációkat készítek, csak néznek rám értetlenül. Így aztán mindig a kályhától kell elkezdeni a magyarázatot.
Bonecz Ervin például vakoknak akadálymentesít színházi előadásokat. A látássérültek fejhallgatót kapnak, és azon hallgatják a narrációt. Ő a színház műszaki vezérlőjében monitoron figyeli az előadást, vagy a világosítópultból nézi a színpadot, és „élőközvetít” a látássérülteknek. Elmondja, mikor játszódik a darab, mi van a színpadon, hogyan gesztikulálnak a színészek. Elhallgat, amikor a szereplők megszólalnak, s dramaturgiailag fontos csendekben elmeséli, mi történik a rivaldán. Legutóbb a Rózsavölgyi Szalonban a Szülőfalum, Pest című produkciót narrálta. Az estet Molnár Ferenc tárcáiból Fesztbaum Béla szerkesztette, rendezte és játssza is.
A kép forrása: 168ora.hu
– A Rózsavölgyivel már régóta együttműködünk, több bemutatójukat is akadálymentesítettük. Ez rendkívül szenzitív, „vakbarát” hely. A kis térben a színészek minden apró rezdülését érezni lehet. A vakok hallása sokkal kifinomultabb, mint a miénk: egy elfojtott sóhajból sokkal többet tudnak kiolvasni, mint mi – jegyzi meg Bonecz Ervin.
Az emberi hang is a lélek tükre. A vakok tökéletesen el tudják képzelni a szereplők küllemét, karakterüket is. Boneczék nemrég a Vígszínházban a Játék a kastélybant „nézték meg” a látássérültekkel. Utána beszélgettek velük. Megdöbbentő pontossággal írták le a szereplőket. Turai színműírót Benedek Miklós alakította. „Öregedő, görnyedt tartású úriember lehet” – jellemezte az egyik vak.
Bonecz a narrációit szinte soha nem írja meg előre. A látássérültek észrevennék, ha felolvasna egy papírról, és ez rontaná az élő színházi élményt. A vakok kérik is: „Azt mondd, amit a színpadon látsz!” A narrátor a próbákon nem vesz részt, a kész produkció szövegkönyvéből, videofelvételekből készül fel.
– Az előadás előtt színpadi bejárásra visszük a vakokat. Megfoghatják, tapinthatják a legfontosabb kellékeket, jelmezeket. Mi csak tapitúrának hívjuk ezt. A látássérültek között van, aki születése óta vak, és akad, aki később veszítette el a látását. Nekem úgy kell narrálnom, hogy mindannyian értsenek. Ezért például a szereplő jelmezének színét és anyagát is közlöm: mondjuk piros gyapjúkabát van rajta. Aki sohasem látott, tapintás alapján ismeri a gyapjút. Akiben maradt valamennyi vizuális emléknyom, fel tudja idézni a pirosat.
A Nemzeti Színházban ifj. Vidnyánszky Attila rendezte a III. Richárdot. A Gobbi Hilda teremben a vakok az első sorban ültek, és az előadás után azt mondták: végig nagyon féltek. Az Erkel Színház operabemutatóira is eljárnak. Itt az eredeti nyelven játszott dalműveket páros narrációval közvetítik a látássérülteknek. Ők nem láthatják a színpad fölötti magyar feliratozást, nem értik, miről szólnak az áriák.
– Én a színpadi cselekményt narrálom, a kolléganőm pedig a magyar szöveget mondja a vakok fülébe. Összhangban kell lennünk, de eddig ez kiválóan működött. Nem tudok arról, hogy ezt bárhol máshol a világon csinálnák, de itthon biztosan mi vagyunk az elsők.
Boneczék siketeket is invitálnak színházba. Ervin jelelni nem tud, ebben a 90 decibel Project profi jeltolmácsai segítenek. Azt hihetnénk, mivel a színház elsősorban látványművészet, a hallássérültek könnyebben befogadják az előadásokat. De pont fordítva van. A jelnyelv – magyarázza Bonecz – nem „kész nyelv”, nincs minden szónak egységes jelnyelvi megfelelője. Bonyolultabb irodalmi szövegeket szinte lehetetlen jelnyelvre hűen lefordítani.
– Ráadásul tájegységenként is változik a jelnyelv. Másként jelelik mondjuk Debrecenben a kenyeret, mint Budapesten. Ha úgy vesszük, a jelnyelvben is tájszólások vannak, ami nehezíti a megértést.
A jeltolmács általában a színpad szélén áll. A siketek vagy a színpadi cselekményre figyelnek, vagy kinéznek a tolmácsra, ide-oda forgatják a fejüket. Sokkal fárasztóbb nekik egy előadást végignézni, mint a vakoknak. És sokkal kevesebbet is értenek belőle.
A 90 decibel Project pár éve felmérést végzett siketek és nagyothallók között. Kérdezték tőlük azt is, hogy milyen színházi műfajt kedvelnek a legjobban. A válaszadók 90 százaléka első helyen a musicalt említette. Bár a zenét nem hallják, a hanghullámok lüktetését érzik, a ritmust pedig a jeltolmács a mozdulataival fejezi ki. Szinte táncolva mutogat. A musical dalszövegei egyszerűek, könnyebb a siketeknek megérteni, mint egy Shakespeare-tragédiát.
A fogyatékkal élők közönsége a világ egyik leghálásabb publikuma. Közülük sokan a 90 decibel segítőivel jutottak el először színházba. Akadt, aki versben köszönte meg az élményt. „Ezek a közös kulturális programok vakos életem legkedvesebb, legszínvonalasabb időszakát jelentik” – írta egy idős zenetanár, aki tíz éve veszítette el a látását. Egy harmincas vak nő e-mailben üzente: „Gratulálok a Wagner-narráláshoz. Nem lehet egyszerű operát narrálni, de ön bravúros volt, mint mindig.”
Bonecz Ervin egykor maga is operaénekesnek készült. Szegeden született 1974-ben, az ottani zeneiskolába járt, majd felvették a szegedi színház gyermekkórusába is. A Carmenben is énekelt. A Zeneakadémiára akart jelentkezni, aztán áttervezte az életét. Fivére, Tamás operaénekes lett, s Ervin úgy érezte, egy Bonecz elég ezen a pályán. Megismerkedett Alastair Thompsonnal, a King’s Singers alapítójával. A világhírű tenor egy német kórussal érkezett Magyarországra, és sokat mesélt Ervinnek arról, miként indult el a King’s Singers karrierje. A fiú idehaza találkozott Belle Schulhoffal, azaz Bella nénivel is. A New Yorkban élő magyar származású zenei impresszárió annak idején Bartóknak segített Amerikába kijutni. Bonecz Ervin pedig úgy érezte, az éneklésnél jobban izgatja a szervezőmunka.
A fiút mindig is erős szálak fűzték a sérültekhez. Gyerekkori barátjával, Zolival minden szabadidejüket együtt töltötték. Zoli siket volt, de nem néma. Egészségesen született, aztán háromévesen tüdőgyulladást kapott, és az orvos antibiotikum-injekciót adott be neki. Nem kérdezte meg a szülőket, hogy a kisfiú érzékeny-e a gyógyszerre, és a rosszul választott antibiotikum súlyos következményeként a gyerek elveszítette a hallását. Viszont tökéletesen megtanult szájról olvasni, és logopédus segítségével folyékonyan beszélt. Ervin, amikor épp nem Zolival focizott, zongoraórákra járt. A zeneiskolában egyik kedvenc tanára egy vak zongoratanár volt. Csodálta hihetetlen hangszeres tudását, pedagógiai érzékét.
Bonecz Ervin végül a Szegedi Tudományegyetem kulturális menedzser szakára jelentkezett. A diploma után Budapesten a British Council művészeti munkatársa lett. Hat évvel később pedig kinevezték a szombathelyi Savaria Szimfonikus Zenekar igazgatójának. Közben megnősült, japán feleségét még Szegeden egy kórusban ismerte meg. Két év ingázás után visszaköltözött Budapestre a családjához. Azt hitte, szakmai múltjával gyorsan talál majd állást. A gazdasági válság azonban a kulturális szférát elsőként sújtotta.
Bonecz Ervinnek már gyerekei voltak, családot kellett eltartani. Mivel a munkát sosem szégyellte, beállt motoros futárnak, csomagokat kézbesített. Komoly életiskola volt ez, segített abban, hogy aztán váltani tudjon. Amíg az ember a megszokott sínekhez ragaszkodik, észre sem veszi, mennyi más út állhat előtte, mennyi felfedezetlen képesség rejlik benne.
Az újrakezdéshez a régi barát, Zoli is kellett. Egy pesti élelmiszerüzletben találkoztak. Zoli is a fővárosba költözött, családot alapított, szobafestő lett. Neki legalább sikerült szakmát szereznie. A siketek közt bármennyi is az intelligens, értelmes ember, ha nem tanulják meg az írott és beszélt nyelvet, legfeljebb segédmunkásként helyezkedhetnek el. A találkozás után született meg Bonecz Ervinben a 90 decibel Project ötlete, és a kultúra akadálymentesítésének tervezetét egy nap alatt kidolgozta. Már korábban, a British Council munkatársaként többször utazott Angliába, és látta, mennyire természetes kint, hogy a fogyatékkal élők is színházba, koncertekre járnak.
Már akkor, a kétezres évek elején szerette volna a kultúra akadálymentesítésének angol programját itthon megvalósítani. Szakembereket hívott Londonból, workshopokat tartottak magyar kollégáiknak. A kezdeményezésük itthon annyira szokatlan volt, hogy a fáradozásaik nem jártak sikerrel.
Tíz évvel később a fogyatékosak és épek társadalmi integrációjának fontosságát már nálunk is kezdték felismerni. Bonecz megalakította nonprofit szervezetét. (Nevük arra utal, hogy azokat minősítik siketnek, akik a 90 decibeles hangokat sem hallják.) Nemcsak kulturális programokat szerveznek a sérülteknek, de megkezdték a hazai színházi jeltolmácsok képzését is. Bonecz Ervinnek sikerült elérnie, a Nemzeti Kulturális Alap támogassa törekvéseiket. Az NKA kezdetben évi 2,5 millió forintot különített el, amelyre akadálymenetesített előadásaikkal pályázhatnak a színházak. A program iránt olyan nagy volt az érdeklődés, hogy ma már kétszer annyi forrás áll rendelkezésre. A 90 decibel Project több vidéki és fővárosi teátrummal alakított ki szoros kapcsolatot. A direktorok pedig megértették, nem csak intézményük presztízse nő, ha a fogyatékkal élők előtt is megnyitják a színházaikat. Hazánkban 60-70 ezer vak él, és a számuk folyamatosan nő. A siketek 60 ezren vannak, és 300 ezren a súlyosan nagyothallók. Vagyis az akadálymentesítéssel potenciális új közönséget nyerhetnek a színházak. De az előítéletekkel nem könnyű megküzdeni, nem mindenhol látják szívesen a sérülteket. Bonecz Ervin Kossuth-díjas direktortól is kapott elutasítást.
Tavaly országos felmérést készítettek a színházak akadálymentesítéséről, a 90 decibel Project szakértői kérdőíveket juttattak el az összes hazai teátrumhoz. Rákérdeztek a mozgássérültek helyzetére is. Kiderült, a legtöbb színház műemlékileg védett épület, kerekesszékkel nem lehet bejutni, átépíteni nem lehet. Az alternatív megoldások horribilis összegekbe kerülnének.
Bonecz Ervinék egy hazai IT céggel együtt kifejlesztettek a Szépművészeti Múzeum számára egy mobilapplikációt, amellyel a siketeknek segíthetnek. A program QR-kóddal kapcsolódott a kiállítások műtárgyaihoz. Ha a siket odalépett egy alkotáshoz, a mobilján megjelent a művel kapcsolatos előre felvett tájékoztató jelnyelvi tolmácsolás. A kezdeményezésnek nemzetközi visszhangja is lett, a The Guardian 2013 áprilisában a világhírű múzeumokat összehasonlító cikkében A legjobb akadálymentesítés minősítést adta a magyar találmánynak. A Szépművészetit azonban bezárták, jelenleg is tartanak a felújítások.
– Más hazai múzeumhoz is bekopogtunk a programunkkal. Sehol sem volt érdeklődés– jegyzi meg Bonecz.
Amúgy a kultúra akadálymentesítése nem olyan munka, amelyből meg lehetne élni nálunk. A 90 decibel Project munkatársai a főállásuk mellett, elhivatottságból foglalkoznak ezzel. Bonecz Ervinnek is van főállása: ő a Magyar Cochleáris Implantáltak Egyesületének elnöke, és az európai szervezet alelnöke is. Ha végez a napi teendőivel, gyakran beül az autójába, és elindul vidéki városokba is színházi előadásokat narrálni. Nem egyszer a vakokat is ő viszi-hozza. Számukra ugyanis az a legnagyobb probléma, hogyan jussanak el idegen helyekre, ismeretlen színházakba.
Bonecz Ervin következő célja, hogy kisbuszt szerezzen a látássérültek szállításához. A pályázatukat elutasították, a Vakok Állami Intézetének sincs ilyen járműve.
Bonecz fontosnak tartja, hogy a fogyatékosoknak ne külön előadásokat szervezzenek, hanem ők is ott üljenek a nézőtéren az épekkel együtt. Ez is hozzátartozik a kölcsönös érzékenyítéshez. A hendikepesek többsége elzárkózva, izoláltan él. Csak a saját szűk köreikben érzik magukat biztonságosan. A kultúra azonban új közösségeket teremthet a sérültek és egészségesek között, hisz a színházban mindannyian egyformán nevetünk és könnyezünk.
2018. február 9-én (pénteken) 18 órától audionarrált filmvetítés lesz a Budapesti Művelődési Központban.
A vetítés látássérülteknek és a kísérőiknek ingyenes!
A vetítésen a Kút című film kerül bemutatásra.
A kép forrása: http://kutfilm.hu/
Részletek és jelentkezés a 0670-984-1745-ös telefonszámon vagy a lampas.ujbuda@gmail.com email-címen érhetőek el.
A film egy bűnügyi történetet mesél el a nézőinek, a figyelmet lekötő, feszes tempóban, fordulatos módon. Ennek a filmnek is fontos eleme a képi világ, mely most mindenki számára befogadható módon lesz bemutatva. Az audionarráció kifejezetten erre az alkalomra készült!
A szükséges számú audionarrációs eszköz biztosítása miatt az előzetes jelentkezés kötelező!
Sok szeretettel várunk mindenkit a vetítésre!
Neumann Károly
közösségi civilszervező
Ismét egy narrált csemege az AKKU-tól
A kép forrása: http://akkuegyesulethu.web-server.hu/
Gerhart Hauptmann: Patkányok címet viselő tragikomédiája lesz megtekinthető audionarrációval, 2018. január 31-én 19 órától a Szkéné Színházban.
Parti-Nagy Lajos fordítása egy Nobel-díjas szerző sikerművéből, a Forte Társulat formabontó, izgalmas fizikai színházi nyelvén!
Az előadás alatt az audionarrációt látássérült nézőink egy készülék segítségével, fülhallgatón keresztül hallgatják. Az eszközök limitált száma miatt kérjük, részvételi szándékát minél előbb jelezze az alábbi elérhetőségek valamelyikén, Somogyi-Rohonczy Zsófiánál
email: zsof.somogyi@gmail.com,
telefon: +36 20 240 4342
Helyszín: Szkéné Színház, Színházterem, 1111 Budapest, Műegyetem rkp. 3.c
Megközelíthetőség: 18, 19, 41, 47 és 49-es villamosokkal, 4-es metróval, valamint a 86-os és 17-es buszokkal a Szent Gellért tér megállótól.
Jegyár: látássérült nézőink és kísérőik számára 2390 Ft/fő.
Közönségünk látássérült tagjai és kísérőik az előadás előtt 18:00-tól színpadbejáráson vehetnek részt.
Az est menete
17:50 – érkezés és találkozó a ruhatárnál
18:00 – színpadbejárás
18:45 – a készülékek és fülhallgatók kiosztása, üzembe helyezése, büfé és mosdó használat, a nézőtéri helyek elfoglalása
19:00 – az előadás kezdete
Az előadás hossza 200 perc, egy szünettel.
Az előadás után mindenkit szeretettel várunk egy rövid élménybeszámolóra és tapasztalatcserére!
A társulat ajánlója:
A színpad a nagy emberek nagy cselekedeteinek színtere vagy a színháznak az életet kell mintáznia? – szól az elméleti vita a Nobel-díjas Hauptmann tragikomédiájának két szereplője között. A szerző állást foglal: a Patkányok főhősének a takarítónő Johnnét teszi meg, aki fejvesztve rohan a tragikus vég felé. A francia bohózatokat idéző jelenetek sem képesek elvonni a figyelmet arról, hogy a szereplők jól titkolt hazugságaiból gondosan fölépített kártyavár összeomlik, mindenki lelepleződik, életek mennek tönkre. Az egykori katonai épület patkányoktól és egerektől hemzsegő tereiben élő munkanélküli színházigazgató, étkezési zavarokkal küzdő feleség, vágyait kielégíteni kívánó kamaszlány, teológiától elpártolt diák, madammá lett egykori grófkisasszony, ártatlanságát túl korán elveszített lány, szerepekre és a szereposztó díványra vadászó színésznőcske, titkokat (meg)tudó házmester és a tisztességes munkásember sorsa rajzolódik ki és takargatnivalója lepleződik le a színdarabban.
Parti Nagy Lajos szövegének nyelvi sajátosságai éles képet festenek a karakterek líraiságáról és brutalitásáról, a Forte egyedi formanyelve pedig megerősíti ezen karakterek groteszkségét, tragikumát vagy épp humorát.
Kincsem – vágta, akadályok nélkül!
A kép forrása: http://akkuegyesulethu.web-server.hu/
A kritikusok és a hazai nézőszám alapján is kiugróan pozitív fogadtatásban részesülő történet elképesztő sztárparádéval és csodálatos látvánnyal dolgozza fel a legyőzhetetlen „csodakanca” történetének egy szeletét, no meg egy korabeli romantikus szálat. A szereplők között olyan nagyszerű színészek bukkannak fel, mint Nagy Ervin, Petrik Andrea, Kovács Lehel, Gáspár Tibor, Keresztes Tamás, Rátóti Zoltán, Balsai Mónika, Makranczi Zalán, Gyabronka József, Scherer Péter, Seress Zoltán, Schneider Zoltán, vagy épp Fekete Ernő.
Csatlakozz te is a bársonyszékben szórakozók csapatához és élvezzük együtt a magyar filmkultúra legújabb gyöngyszemeit! Új bemutatók, díjnyertes alkotások minden korosztálynak! Gyere és lásd te is a füleddel, halld te is a szemeddel azt, ami közös kincsünk: a kultúrát!
Időpont: Január 26., péntek 18 óra
Helyszín: Premier Kultcafé, Budapest 1085, Üllői út 2-4.
Megközelíthetőség: a Kálvin téri metró megállótól 2 perc sétára, az egykori Vörösmarty mozi helyén
Jegyár: 1200 Ft, diákoknak és 60 év felettieknek 980 Ft
AKCIÓ: Gyere el két vetítésre és a harmadik jegyedet mi álljuk!
A rendezvényen való részvétel regisztrációhoz kötött.
Amennyiben a Kálvin téri metrómegállótól és vissza kísérést szeretnél kérni, kérjük, jelezd nekünk regisztrációs leveledben ezirányú igényedet!
A filmről röviden:
Blaskovich Ernő mindenét elvesztette a szabadságharc után. Céltalan, kicsapongó életet él, amikor egy nap megjelenik élete nagy lehetősége, Kincsem, a csodaló, akivel sikert sikerre halmoz az európai lóversenypályákon. Ezzel a sors tálcán kínálja neki az elégtételt, hogy nemes küzdelemben győzze le ősi ellenségét, von Oettingen bárót. Egyre durvuló rivalizálásukat azonban bonyolítja, hogy Ernő menthetetlenül beleszeret Klara von Oettingenbe, apja gyilkosának lányába. Vajon mi a fontosabb, a szerelem vagy a bosszú?
A film hossza 121 perc.
A vetítést egy rövid előnarrációval indítjuk.
Januári akadálymentes előadások a Pesti Magyar Színház kínálatában
Utazás az éjszakába c. előadás:
január 16. kedd 19 óra és január 30. kedd 19 óra
Valahol Európában c. előadás:
január 18. csütörtök 19 óra és január 19. péntek 15 óra
SUNCITY – a Holnap Tali! c. musical: január 20. szombat 15 óra
Naptárlányok c. előadás:
január 21. vasárnap 15 óra (ez audionarrációval és jelnyelvi tolmácsolással is) valamint január 25. csütörtök 19 óra
A muzsika hangja c. előadás:
január 23. kedd 19 óra és január 24. szerda 15 óra
A fösvény c. előadás audionarrációval és jelnyelvi tolmácsolással is:
január 27. szombat 15 óra
Rumini c. előadás:
január 28. vasárnap 15 óra és január 29. hétfő 15 óra Rumini
Tájékoztatjuk, hogy előadásainkat – előre egyeztetett időpontokban – színpadbejárás előzi meg, amennyiben az előadás előkészületei ezt megengedik. De bizonyos esetekben csak az előadást követően van lehetőség a színpad bejárására.
Jegyigénylés és részletes információk:
Tóth Cecília, társadalmi felelősségvállalási referensnél
e-mail: akadalymentesites@mszinhaz.hu
Telefonszám: +36 70 903 8955
A kép forrása: jegy.hu
Szabó Lőrinc: Az irígység erdejében
Első idei írásom a Rímtárlat egy újabb darabja, ezúttal Szabó Lőrinc filozofikus soraihoz választottam egy gyönyörű fényképet. De előbb íme a vers:
Dsuang Dszi mester erdejében ültem
és szólt az egylábú virág:
– Óh, százlábú, de jó neked! Te futhatsz,
én állok s nem jutok tovább!
Szólt a százlábú: – Irígyeld a kígyót:
annyi lába sincs, mint neked,
bordái mégis gyorsabban viszik, mint
az én száz lábam engemet!
A kígyó az ég kék szárnyára nézett:
– Óh, szél – mondta panaszosan –
te játszva átsuhansz az óceánon,
s én porban vonszolom magam!
A szél rám nézett: – Látás, te legyőzöl,
te szárnyatlan és testtelen! –
– Mint engem a gondolat! – mondta búsan
s lehúnyta pilláját a szem.
A gondolat már válaszolni készült,
de a szív megelőzte, és
én felsírtam, hogy minden elégedetlen
és harc és kétségbeesés; –
és szólt Dsuang Dszi: – Hiába, ez a törvény,
ez az irigység erdeje!
Élj, küszködj s ne törődj vele, hogy élsz és
halj meg és ne törődj vele!
Íme, a fénykép:
Borongós, kicsit baljós, sejtelmes barna fényben úszó, őszi erdőt látunk. A kopár talán-nyárfák dúsan egymásba gabalyodva állnak glédában. Csak a törzsek hosszú, keskeny ívéből következtethetünk, mert minden homályos, épp csak sejthető. A kép előterében, közel a nézőhöz egy angyal áttetsző alakja tűnik fel. A hátát, sápadt-fehér szárnyait, lazán leengedett karjait és kecses derekát látjuk. Hullámos haja nyakára omlik, tincsei alig különülnek el az egész testén átsejlő fák törzsének és lombjának sűrűjétől. Fejét kicsit lehajtja, körülötte kis zöld fénypontok világítanak elvétve. Az erdő felé tart…
S. Tóth Erika
audionarrátor, kommunikációs munkatárs
Mobil: +36 30 755 6983
Audionarrált filmek repülőút közben
A kép forrása: http://www.futuretravelexperience.com
A KLM légitársaság bevezeti az interkontinentális járatain az audionarrált filmnézést. Ennek érdekében már négy filmnek az audionarrált változatát elkészítették, de folyamatosan bővítik a kínálatukat.
A KLM ezt azért tette meg, hogy a látássérülteknek nagyobb kedve legyen őket választani a hosszabb utazásaikhoz. A közleményükben kiemelték, hogy törekednek minden utasnak élménnyé tenni a repülést és ezért döntöttek az újítás mellett.
Az utasoknak semmilyen kényelmetlenséggel nem jár az audionarrált változatok használata. Az ülésük előtt lévő monitoron csak ki kell választaniuk azt, hogy a filmeket az audionarrációs sávval együtt szeretnék megtekinteni. Így azoknak is lehetőségük van így nézni filmeket, akiknek jó a látásuk, de érdekli őket a filmnézés ezen módja.
Nem a KLM az első légitársaság amelyik ilyen módon is figyel a látássérült utazókra. Az Emirates 2014 óta, a Virgin Atlantic pedig 2017 óta tette elérhetővé a repülőút közbeni akadálymentes filmnézést.
A hír forrása: http://www.futuretravelexperience.com/
Audionarrált előadás lesz a Karinthy Színházban
A kép forrása: http://11.kerulet.ittlakunk.hu
A Karinthy Színház Az ördög című előadását 2017. december 28-án csütörtökön közönségünk látássérült tagjai számára akadálymentesített formában játssza.
Az előadás alatt a narrációt látássérült vendégeink egy készülék segítségével, fülhallgatón keresztül követhetik. Az eszközök és a jegyek limitált száma miatt kérjük, részvételi szándékát minél előbb jelezze az alábbi elérhetőségek valamelyikén:
Helyszín: Karinthy Színház, 1115 Budapest, Bartók Béla út 130.
Megközelíthetőség: 49-es és 19-es villamossal a Csóka utcai megállóból
Jegyár: látássérültek, valamint egy fő kísérőjük számára 1250 Ft/fő
Megjegyzés: nézőinket az emeleti ülőhelyeken tudjuk elhelyezni. Kérjük, vegyék figyelembe, hogy a színpad és a rendelkezésünkre álló ülőhelyek viszonylagosan nagy távolsága miatt a narráció igénybevétele gyengénlátó nézőinknek is javasolt.
Közönségünk látássérült tagjai és kísérőik az előadás előtt 18 órától színpadbejáráson vehetnek részt.
A nap menete:
17:45 – érkezés és találkozó a ruhatárnál, büfé, mosdó használat
18:00 – színpadbejárás
18:45 – a készülékek és fülhallgatók kiosztása, üzembe helyezése, a nézőtéri helyek elfoglalása
19:00 – az előadás kezdete
A narrációt készítette, valamint az előadást narrálja: Petneházy Emőke
Az előadás után szeretettel várunk mindenkit egy rövid élménybeszámolóra és tapasztalatcserére! Igény szerint a helyszínre való eljutásban segítséget biztosítunk.
A Karinthy Színház ajánlója a darabról:
„Vajon ki ez a monoklis, gunyoros, titokzatos úriember, aki egy festőműterem foteljéből emelkedik ki, a kandalló lobogó lángjai mellől. Ő Molnár Ferenc a világhírű vagy csak egyik legsikerültebb vígjátékának hírhedt címszereplője? Legyen elég ennyi: ő Az ördög. Akkor jelenik meg, amikor a helyzet a legkényesebben kétértelmű. A gyönyörű Jolán a fiatal, jóképű szerelmes festő műtermében festeti magát! Fülledt az erotika. Az ördög azt sem tudja mivé fajul a helyzet. Ám most majd minden kiderül. Ezután Jolán a gazdag, elegáns férje karján egy estélyre megy. Az előkelő társaság a bűn melegágya. Vajon Jolán belépője estélyi ruhát takar, vagy csak a vágytól tüzes, csupasz testét? Csak szereplőink tudják a választ. No, meg minden titkok tudója: az író, a szerző, aki talán maga Az ördög? A Karinthy Színház régi-új bemutatóján minden lepel lehull. Voila!”
A főbb szerepekben:
Schlanger András, Gubás Gabi, Szabó P. Szilveszter, Földes Tamás, Balázsovits Edit/Kékkovács Mara, Balázs Andrea, Honti György/Németh Gábor
Rendező: Balinkó Tamás rendezése nyomán Szabó P. Szilveszter
Az előadás hossza 2 óra 50 perc két szünettel.
Puccini: Bohémélet akadálymentesen
A kép forrása: http://90decibel.org
Az előadás december 27-én lesz, 11 órától az Erkel Színházban.
A 2 felvonásos operát a látássérülteknek rendhagyó és úttörő módon 2 narrátor közreműködésével akadálymentesítünk!
Kedvezményes jegyár: 1500 forint
Vannak legendás operák. Ilyen ez a fiatal párizsi bohémek történetét elmesélő Puccini-mű, amelyben az operairodalom egyik legszebb románca egy kialudt gyertyával és egy elveszett kulccsal kezdődik.
Vannak továbbá legendás operaelőadások, mint például ez a Nádasdy Kálmán-rendezés, amely Oláh Gusztáv varázslatos díszletében már-már színháztörténeti bravúrral 1937 óta van az Operaház műsorán és ezidáig 882 előadást ért meg. Van, amin nem fog az idő. Ezen a csodálatos előadáson bizonnyal nem fogott.
Már és még lehet jelentkezni a tavaszi Vaktúra No.6-ra, melynek desztinációja Európa egyik legizgalmasabb városa, Amszterdam.
Jegyrendelés és bővebb információ a programokról az alábbi e-mail címen és telefonszámon kérhető: info@90decibel.org
06 20 958 8688
Az előadásra minden érdeklődőt szeretettel várunk!
Audionarrációs kérdezz-felelek (5. rész)
Jelenleg ugyan nincsenek a Holdvilág Kamaraszínházzal együttműködve általam narrált előadások, de az Erste Bank “Higgy magadban!” elnevezésű pályázatának keretében éppen azért küzdök, hogy újra a narrátori fülkéből közvetíthessem a színpadi eseményeket. Nagyon nagy segítség lenne, ha Ön is támogatná a pályázatomat egy szavazattal, köszönöm! Már csak két napig lehet szavazni!
Samu Attila kollégám visszajelzésének különösen örültem és érdekes módon éppen azért, mert kevésbé volt pozitív, mint az eddigiek. Ezzel sikeresen rávilágított egy az audionarrátorok körében már nem ismeretlen tapasztalatra, miszerint “ami az egyik látogatónak tökéletesen megfelel és elegendő, az a másiknak esetleg kevés”, mert ahány ember, annyi igény és a narrátor, minden igyekezete ellenére is csak korlátozott mértékben képes alkalmazkodni ezekhez az igényekhez. Ez annál is inkább így van, mivel a narrációs szövegek mennyiségét az adott előadás szövegkeretei határozzák meg – lévén a narrátor csak akkor beszélhet, ha a színpadon némajáték van és ha ez nem sikerül, narratív csúszások, szövegre-beszélések fordulnak elő.
1. Hogy érezted magad a kulisszabejáráson? (Elegendő volt a személyi segítés? Mindent meg tudtál vizsgálni közelebbről? Minden kérdésedre választ kaptál?)
Szemely szerint mindenre választ kaptam nagyon jól éreztem magamat.
2. Hallható, érthető és értelmezhető volt a narráció az előadás alatt?
Hallható volt a narráció az értelmezhetőség nem mindig volt jó. Volt, hogy kitolódott a narrálás!
3. Elegendő volt a narráció mennyisége vagy többet igényeltél volna?
Valamennyivel több narrációra lett volna szükség!
4. Zavarta a narráció a színpadi szöveg érthetőségét?
Szerintem nem zavarta!
5. Értelmezhető volt a mozgások leírása?
Számomra igen mivel van látás maradványom!
6. Be tudtad azonosítani a színészek hangját a karakterüknek megfelelően az előadás alatt?
Igen be azonosítható volt a színészek hangja!
7. Van bármilyen igényed, ötleted a narráció kapcsán, amit szívesen megosztanál velem?
Valamennyivel több narrációra lett volna szükség jobban ki lehetne fejteni bizonyos effekteket!
Köszönöm a válaszadást!
A www.facebook.com/vgykeaudionarracio oldalon további véleményeket, narrációkat, programajánlókat és egyéb érdekességeket talál, látogasson el oda is, szeretettel várom! Kérdése van az audionarráció kapcsán? Írja meg nekem a vgyke.audionarracio@gmail.com e-mail címen, szívesen válaszolok!
S. Tóth Erika
audionarrátor, kommunikációs munkatárs
Mobil: +36 30 755 6983
André Derain: Halászkikötő
André Derain (Chatou, 1880.június 10. – Garches, 1954. szeptember 8.) francia festő, szobrász, a 20. századi francia festészet egyik kiemelkedő alakja.
1898-1900-ig a Carriére Akadémiára járt, itt ismerkedett meg Henri Matisse-szal. Fontosabb volt azonban Maurice de Vlaminck-kel való találkozása, akivel később közös lakást béreltek Chatou-ban. Vlaminck lelkesedése, hogy a színt tegyék meg az expresszivitás elsődleges hordozójának, Derain-re is átragadt. 1905-ben Collioure-ben együtt dolgozott Matisse-szal. Derain van Gogh-ot és a neoimpresszionizmust összegezve az újabb hatásokkal jutott el a táj harmonikusan dekoratív ábrázolásáig. Színei határozott kontúrokkal körülfogott, nagy felületekké olvadnak.
Alább meghallgatható a hangos festmény:
A hanganyag Miks Csaba munkája, készült a Mixcsaba Stúdióban. A narrációt írta és elmondja: S. Tóth Erika
A narráció, írott formában
Jellegzetesen expresszionista, neoimpresszionista festmény, a színeké a főszerep, úgy bánik velük a festő, akár Matisse, nem az életszerűséget, a hitelességet szolgálják, hanem a kontraszthatások ábrázolását, egy intenzív benyomást, egy pillanatnyi hangulatot, egy kellemesen álomszerű élményt. Valóban egy halászkikötőt látunk egy párás és meleg, zsúfolt, zsibongó mediterrán öbölben. A háttérben kis tengerparti házikók sorakoznak, akár az építőkockák, a nézőhöz közelebbi parton pedig tizenegy, árbocos halászcsónak ringatózik lágyan, leengedett vitorlákkal, kis csoportokban. Mögöttük két másik csónak igyekszik épp a kikötőbe, terebélyes háromszögforma vitorlájuk a szélnek feszül. A halászok egy része még hajójában tevékenykedik, kiköti azt, társaival beszélget, mások párba állva hordják a rakományt – talán a közeli piacra, ami már nem látható a képen. Az alakokat a festő csak érzékelteti, nincsenek kirajzolva, jól megkomponált festékfoltok csupán, az arcukat se látni, kicsit mintha felülnézetből szemlélnénk az eseményeket. Ez a foltos, maszatos, bizonytalan kontúrozottság jellemzi az egész festményt, a barátságos narancsszín hajók spenótzöld árnyékait a sötéten kéklő víz felszínén és az ugyancsak narancsos parti fövenyt, ami szinte belemosódik a zavarba ejtően kék tengerbe.
Tetszett a narráció? Írja meg nekem a vgyke.audionarracio@gmail.com e-mail címen! Szívesen tájékozódna tovább a témában? Megteheti a https://www.facebook.com/vgykeaudionarracio/ oldalon, ahol további narrációkat, élménybeszámolókat, programajánlókat és egyéb érdekességeket talál. Várom szeretettel!
S. Tóth Erika
audionarrátor, kommunikációs munkatárs
Mobil: +36 30 755 6983
Családi nap a Fővárosi Nagycirkuszban
December 6-án a Fővárosi Nagycirkuszban jártunk, ahol Csodagömb a cirkuszi nagykarácsony címmel került bemutatásra a cirkusz 2017-es karácsonyi show-ja.
A műsor 15 órakor kezdődött, de a mi csapatunk korábban érkezett, mert módunk nyílt meghallgatni az előnarrációt és bejárásra is sor került. Ez fontos volt a műsor jobb megértése miatt, hiszen itt a különböző cirkuszi kellékeket meg lehetett tapogatni, és ki lehetett próbálni, sőt, még a csodagömböt is megnézhettük.
Miután elfoglaltuk helyünket a nézőtéren, megkaptuk a narrációs eszközöket, kipróbáltuk, hogy működnek-e, aztán elkezdődött a varázslat. Egy varázshatalmú komornyik vezetésével varázsbuborékok hátán repültünk el a csodagömbök birodalmába, ahol minden kívánság teljesülhet, minden álom valóra válhat.
A klasszikus cirkuszi számokból felépülő műsor varázslatos világában felléptek zsonglőrök, akrobaták, bűvészek, lovas akrobaták, egy megnyerő stílusú illuzionista, egy bájos indiai elefánt és a rejtélyes varázsló, aki buborékjaival lenyűgözte a közönséget. Gyermekektől a felnőttekig önfeledten szórakoztunk.
A műsorban felléptek:
Agustin Viglione – buborékszám, Argentína
Duo Supka – zsonglőrszám, Csehország
Kalashnikov Brothers – diabolo-szám, Oroszország
Las Bellas Chicas – kínai rúdszám, Kuba
Dzsigit szám – (lovas akrobaták) Fehéroroszország
Ilya Tufyaev – orosz rúdszám, Oroszország
Ilya Tufyaev – hand voltage, Oroszország
Maik Gärtner Family – elefántszám, Ausztria
Hametov Family – gurtni, Üzbegisztán
Rafal Walusz – bűvész, Lengyelország
Halasi Márk levegő- és hulahoppkarika-szám, Magyarország
Az Egyesületünk 300 vendégnek tette lehetővé, hogy látássérültként teljesen ingyenesen, az egész családdal együtt tekinthesse meg az előadást. A vendégeink, lévén mikulás napja, egy ajándékcsomagot is kaptak, melyben szendvics, édesség és egy innivaló tette élvezetesebbé a családok délutánját.
Ezúton is köszönetet mondunk az OTP Banknak és az Értéksziget Webáruháznak, akik a nagylelkű támogatásukkal elérhetővé tették a számunkra ezt a rendezvényt!
Bernát Zsuzsanna és Puchnyák István
Közösségi civilszervezők
