December 6-án a Fővárosi Nagycirkuszban jártunk, ahol Csodagömb a cirkuszi nagykarácsony címmel került bemutatásra a cirkusz 2017-es karácsonyi show-ja.
A műsor 15 órakor kezdődött, de a mi csapatunk korábban érkezett, mert módunk nyílt meghallgatni az előnarrációt és bejárásra is sor került. Ez fontos volt a műsor jobb megértése miatt, hiszen itt a különböző cirkuszi kellékeket meg lehetett tapogatni, és ki lehetett próbálni, sőt, még a csodagömböt is megnézhettük.
Miután elfoglaltuk helyünket a nézőtéren, megkaptuk a narrációs eszközöket, kipróbáltuk, hogy működnek-e, aztán elkezdődött a varázslat. Egy varázshatalmú komornyik vezetésével varázsbuborékok hátán repültünk el a csodagömbök birodalmába, ahol minden kívánság teljesülhet, minden álom valóra válhat.
A klasszikus cirkuszi számokból felépülő műsor varázslatos világában felléptek zsonglőrök, akrobaták, bűvészek, lovas akrobaták, egy megnyerő stílusú illuzionista, egy bájos indiai elefánt és a rejtélyes varázsló, aki buborékjaival lenyűgözte a közönséget. Gyermekektől a felnőttekig önfeledten szórakoztunk.
A műsorban felléptek:
Agustin Viglione – buborékszám, Argentína
Duo Supka – zsonglőrszám, Csehország
Kalashnikov Brothers – diabolo-szám, Oroszország
Las Bellas Chicas – kínai rúdszám, Kuba
Dzsigit szám – (lovas akrobaták) Fehéroroszország
Ilya Tufyaev – orosz rúdszám, Oroszország
Ilya Tufyaev – hand voltage, Oroszország
Maik Gärtner Family – elefántszám, Ausztria
Hametov Family – gurtni, Üzbegisztán
Rafal Walusz – bűvész, Lengyelország
Halasi Márk levegő- és hulahoppkarika-szám, Magyarország
Az Egyesületünk 300 vendégnek tette lehetővé, hogy látássérültként teljesen ingyenesen, az egész családdal együtt tekinthesse meg az előadást. A vendégeink, lévén mikulás napja, egy ajándékcsomagot is kaptak, melyben szendvics, édesség és egy innivaló tette élvezetesebbé a családok délutánját.
Ezúton is köszönetet mondunk az OTP Banknak és az Értéksziget Webáruháznak, akik a nagylelkű támogatásukkal elérhetővé tették a számunkra ezt a rendezvényt!
Bernát Zsuzsanna és Puchnyák István
Közösségi civilszervezők
audionarrált Archives - Oldal 4 a 8-ből - Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Családi nap a Fővárosi Nagycirkuszban
December 6-án a Fővárosi Nagycirkuszban jártunk, ahol Csodagömb a cirkuszi nagykarácsony címmel került bemutatásra a cirkusz 2017-es karácsonyi show-ja.
A műsor 15 órakor kezdődött, de a mi csapatunk korábban érkezett, mert módunk nyílt meghallgatni az előnarrációt és bejárásra is sor került. Ez fontos volt a műsor jobb megértése miatt, hiszen itt a különböző cirkuszi kellékeket meg lehetett tapogatni, és ki lehetett próbálni, sőt, még a csodagömböt is megnézhettük.
Miután elfoglaltuk helyünket a nézőtéren, megkaptuk a narrációs eszközöket, kipróbáltuk, hogy működnek-e, aztán elkezdődött a varázslat. Egy varázshatalmú komornyik vezetésével varázsbuborékok hátán repültünk el a csodagömbök birodalmába, ahol minden kívánság teljesülhet, minden álom valóra válhat.
A klasszikus cirkuszi számokból felépülő műsor varázslatos világában felléptek zsonglőrök, akrobaták, bűvészek, lovas akrobaták, egy megnyerő stílusú illuzionista, egy bájos indiai elefánt és a rejtélyes varázsló, aki buborékjaival lenyűgözte a közönséget. Gyermekektől a felnőttekig önfeledten szórakoztunk.
A műsorban felléptek:
Agustin Viglione – buborékszám, Argentína
Duo Supka – zsonglőrszám, Csehország
Kalashnikov Brothers – diabolo-szám, Oroszország
Las Bellas Chicas – kínai rúdszám, Kuba
Dzsigit szám – (lovas akrobaták) Fehéroroszország
Ilya Tufyaev – orosz rúdszám, Oroszország
Ilya Tufyaev – hand voltage, Oroszország
Maik Gärtner Family – elefántszám, Ausztria
Hametov Family – gurtni, Üzbegisztán
Rafal Walusz – bűvész, Lengyelország
Halasi Márk levegő- és hulahoppkarika-szám, Magyarország
Az Egyesületünk 300 vendégnek tette lehetővé, hogy látássérültként teljesen ingyenesen, az egész családdal együtt tekinthesse meg az előadást. A vendégeink, lévén mikulás napja, egy ajándékcsomagot is kaptak, melyben szendvics, édesség és egy innivaló tette élvezetesebbé a családok délutánját.
Ezúton is köszönetet mondunk az OTP Banknak és az Értéksziget Webáruháznak, akik a nagylelkű támogatásukkal elérhetővé tették a számunkra ezt a rendezvényt!
Bernát Zsuzsanna és Puchnyák István
Közösségi civilszervezők
Látod, hogy nem látod?
Elöljáróban annyit, hogy a táborban van egy színes és izgalmas magánkiadvány, amiben megörökítjük az előadásokat. Az hallgatóság egyik kedves tagja az általam elmondottakból írt egy összefoglalót. Érdekes a saját előadásom visszhangját olvasni, ritkán ismerheti meg az ember ennyire részletesen, hogy miként csapódik le másokban az, amit át próbál adni.
Íme, az összefoglaló
Réges-régen, egy viszonylag közeli galaxisban Erika tartott előadást az audionarrációról. Ez alatt legtöbbször a kulturális akadálymentesítést értjük, azaz annak megoldását, hogy például egy film, vagy egy színdarab ugyanolyan érthető és élvezhető legyen egy látássérült, mint egy látó ember számára. Erika a színházról, festészetről és filmről beszélt, a narráció hogyanjáról, nehézségeiről és helyzetéről. Szóba került az élő narráció és az előre megírt narráció közti különbség is.
Az audionarrátor nagyjából úgy dolgozik, ahogy egy pörgős könyv narrátora: elmondja a lényeget, és hanyagolja a lényegtelent, éppúgy, mint a hosszú monológot a saját érzelmeiről. Persze, a teljes objektivitás élettelenné tenné a szöveget, így az audionarrációt akár az egyensúlyozás művészeteként is felfoghatjuk, objektív láttatás és szubjektív érzékeltetés között.
Kétszeresen óvatosan kell bánni a színekkel, egyrészt a fentebb írt szubjektivitás, másrészt a született és szerzett, vagyis később megvakult emberek közti különbség miatt. A született vakok sosem láttak színeket. Bár ismerik a „fűzöld”, „égkék” fogalmát, de csak mert megtanulják, mint állandó jelzős szerkezetet, a színnek valódi tartalma nincs számukra, legalábbis vizuális értelemben. A legtöbb szín, árnyalat semmit nem jelent számukra – én sem tudom, milyen színt jelöl a bézs, hát akkor ők?
Haladjunk sorban, és kezdjük a közepe helyett az elején. Erika először a színházas audionarrációról, ezzel kapcsolatos saját élményeiről mesélt. Az audionarráció úgynevezett timecode-okat alkalmaz, azokat az időréseket használva ki, melyek szöveg- és hangeffekt-mentesek, ezekbe illeszti be a vak néző számára az értelmezést segítő kiegészítő információkat. A színdarab azért bonyolultabb pl. egy filmnél, mert ezek a szünethelyek folyamatosan változnak. A színészek elfelejtik a szöveget, máshogy mondják, ezáltal az előre megírt narráció csúszik. Épp ezért több narrátor a színházi eseményeket élőben, rögtönözve közvetíti.
Mivel a szereplők tetteinek narrálásán túl nincs idő beleszőni a díszlet és jelmez bemutatását, ezért a színházi narráció több lépésből áll. Az első, az előnarráció, egy internetre felkerülő hanganyag (maximum 15-20 perc), itt praktikus információk (időpont, helyszín), illetve vizuális és egyéb háttér-információk hangzanak el (jelmezek, díszlet, szereplők jellemzése, kontextus, stb.). Mi egy mesejáték előnarrációját hallgattuk meg.
A második lépés a kulisszajárás, itt a látássérültek a narrátor segítségével élőben is megismerkednek a díszlettel, a színpadtérrel és a kellékekkel. Ugyanekkor találkoznak először a színészekkel is, hogy a hangjukat összeköthessék a karakterrel, így később, az előadás alatt is könnyen felismerik, hogy• épp ki beszél. A harmadik fázis maga a színdarab, illetve az az alatti követőnarráció. A narrátor kihasználva az alkalmas pillanatokat, elmondja a fontos, egyébként csak látható információkat. Ezt a látássérültek egy’ fülhallgatón át követhetik, így nem zavarják az éplátó nézőket sem.
A negyedik fázis opcionális, alkalmi. Ez a kölcsönös visszajelzés lehetősége; az alkotók (rendező, színészek, stb.) az előadás után leülnek beszélgetni a látássérült nézőkkel, akik így- elmondhatják tapasztalataikat, amikből az alkotók tanulhatnak, de válaszolnak a felmerülő kérdésekre is. Ez az utolsó fázis azért fontos, mert a narráció, mint akadálymentesítési alternatíva gyerekcipőben jár kis hazánkban, nincs narratori képzés, vagy akadémikus szinten álló, tanítani tudó audionarrátor. Erika is a látássérültekkel való közös munkája során és autodidakta módon sajátította el tudása jó részét, amiben segítségére volt Tóth Cecília is, a Pesti Magyar Színház állandó audionarrátora. A Pesti Magyar Színház jelenleg az egyetlen olyan teátrum, ahol az akadálymentesítés nem pusztán alkalmi, hanem állandó, a teljes repertoárra kiterjedően.
Filmeknél egyaránt lehetséges az élő vagy a felvett narráció, filmeknél szerintem inkább az utóbbi praktikus. Mi a Gattaca első pár percét néztük meg, amin keresztül Etika rávilágított a narrálás nehézségeire. A színek problematikája viszont sehol nem olyan kirívó, mint a festészet esetében. Ez az a művészeti ág, ami látássérültként teljességgel befogadhatatlan. Ha egy festmény egy érzékletet, egy’ pillanatnyíságot, egy benyomást hivatott megörökíteni, lehet-e azt úgy7 narrálni, hogy nem visz bele a narrátor szubjektív tartalmakat? Erika kihívásként tekint a problémára, és az elhangzó részlet alapján a válasza: nem lehet. De nem is kell.
A beszámolót írta: Kunos Anna
A csatolt képeken a tábori kiadvány két élénk narancssárga oldala látható, rajta fekete betűkkel a fenti cikk szövege.
Kérdése van az audionarráció kapcsán? Írja meg nekem a vgyke.audionarracio@gmail.com e-mail címre, köszönöm! Szívesen olvasna hasonló beszámolókat? Érdeklik nézőim, olvasóim visszajelzései, esetleg kedvcsinálók, ismertetők kulturális eseményekről? Esetleg festményekről, fotókról, videókról készült narrációk érdeklik? Látogasson el a https://www.facebook.com/vgykeaudionarracio/ oldalra, szeretettel várom!
S. Tóth Erika
audionarrátor, kommunikációs munkatárs
Mobil: +36 30 755 6983
A kultúra mindenkié – szavazz te is!
Elindultam az Erste Bank “Higgy magadban!” pályázatán és azóta napról-napra tapasztalom, hogy mennyien hisznek bennem! Keresem a szavakat, de nem találom… Köszönöm Aninak és az alvó statisztának, Felhőnek ezt a fantasztikus videót! Még soha nem kaptam ennél csodálatosabb elismerését a munkámnak!
1. Nyisd meg a linket.
2. Kattints a szavazógombra, regisztrálj egy e-mailcímmel vagy a Facebookoddal.
3. Ha e-maillel regisztráltál, kapsz egy visszaigazoló linket, arra kattints rá és a megjelenő felületen válaszd ki a keresőben a “kultúra” kulcsszót.
4. A pályázatomnál nyomj újra a szavazógombra és már ugrik is egyet a számláló!
Minden szavazat számít, már Felhő is mancsolt rá egyet! 🙂
Köszönöm, hogy segítettél! <3
Baráti üdvözlettel: S. Tóth Erika
Piet Mondrian: Vörös fa
Ahogy minden előnarrációm, hangosmeghívóm és festménynarrációm, ez a hanganyag is Miks Csaba kollégám és barátom munkája, készült a Mixcsabi Stúdióban. A narrációt írta és elmondja: S. Tóth Erika
Arról már külön nem írnék, hogy a festményekről és művészi fotókról készült narrációk óhatatlanul szubjektívebbek, mint mondjuk a puszta tényeket bemutató sajtófotók. Aki olvassa a cikkeimet, az már többször találkozhatott ezzel kapcsolatos álláspontommal és nem csak az enyémmel, de a narrációs szakmáéval is.
Eddigi festménynarrációs cikkeimben ez nem volt ugyan jellemző, mert csak magát a művet igyekeztem minél érzékletesebben átadni, de ezúttal újítanék egy kicsit. Ahogy egy színházi előnarrációban is teszem az adott darabbal, mostantól a festmények esetlegesen fellelhető művészettörténeti és alkotói hátterét is szeretném bemutatni néhány szóban. Tényleg csak címszavakban, egyrészt mert nincs megfelelő művészettörténeti előképzettségem, másrészt pedig ha túl részletes akarnék lenni, azzal elvonnám a figyelmet a lényegről, azaz magáról a műről.
Piet Mondrian (1872 március 7.-1944. február 1.) holland festő, a geometrikus absztrakció képviselője, a Theo van Doesburg által alapított De Stijl művészcsoport fontos tagja. A posztimpresszionizmus szellemében indult, majd megismerkedett a kubizmussal és ezután a tárgyi világ plasztikai jellé absztrahálása foglalkoztatta.
Első alkotói korszakának harmadik periódusában tájképeinek színei a koncentráció, az egységesedés és szigorodás folyamatát mutatják. A kizárólagosság attitűdje jelenik meg az alapszínekkel: a vörös, sárga és a kék mellett gyakorlatilag alig játszik szerepet a többi árnyalat (A vörös malom, Vörös felhő). 1941-es Önéletrajzában írja Mondrian: „ .. fölcseréltem a dolgok naturális színét a tiszta színekre. Éreztem, hogy a naturális szín a vásznon nem ugyanaz, mint a valóságban, s hogy a természet szépségét tükrözhesse, a festészetnek új útra kell térnie.”
…és akkor íme a hangos-festmény:
A narráció, írott formában
Első pillantásra annyi, amennyit a címe mond, egy fa, még ha nem is éppen vörös, inkább amolyan foltos csokoládébarna, amibe a háttér égkék színe is belevegyül. Aztán amikor jobban megvizsgáljuk, rájövünk, hogy kicsit talán játszik velünk a festő. Amit látunk, nem egyszerűen egy széles, ágas-bogas koronájú, de az ősz közeledtével lombját vesztett kopár fa, inkább kicsit olyan, mint egy dús érhálózat. A törzsből kiinduló két vastagabb ágon úgy ül az apró gallyak egyre elvékonyodó sokasága, mint hajszálerek a vénán. Ez a fa szinte belekapaszkodik, belemélyül, belesimul a laza ecsetvonásokkal pöttyözött-csíkozott háttérbe, mint valami fizikai testbe és betölti, kitölti azt.
Tetszett a narráció? Írja meg nekem a vgyke.audionarracio@gmail.com e-mail címen! Szívesen tájékozódna tovább a témában? Megteheti a https://www.facebook.com/vgykeaudionarracio/ oldalon, ahol további narrációkat, élménybeszámolókat, programajánlókat és egyéb érdekességeket talál. Várom szeretettel!
S. Tóth Erika
audionarrátor, kommunikációs munkatárs
Mobil: +36 30 755 6983
Radnóti Miklós: Naptár (4. rész)
OKTÓBER
Hűvös arany szél lobog,
leülnek a vándorok.
Kamra mélyén egér rág,
aranylik fenn a faág.
Minden aranysárga itt,
csapzott sárga zászlait
eldobni még nem meri,
hát lengeti a tengeri.
1941. február 7.
Érdekes képet választottam, a döntést most nem is annyira a fenti vers ihlette, talán csak hangulatában. Egyszerűen megláttam és megszerettem, remélem Önnek is tetszeni fog!
Egy egészen különleges fát látunk az őszi nap fényében pompázni egy parkban. Rendkívül terebélyes aranysárga és bordó lombozata olyan mint a játékbaba kócos haja. Betölti a teret, szinte a földig ér, mégsem ettől olyan egyedi ez a fa. A törzse és az ágai teszik már-már valószínűtlenné. Sötét színűk, szinte feketék, göcsörtösek és kacskaringósak, akár egy érhálózat. Olyan káprázatos mennyiségben, formában és különböző vastagságban futnak szerteszét, hogy első pillantásra az ember észre sem veszi, hogy amit lát, nem is egy fa, hanem kettő, egymás mellett nőttek, szó szerint tőszomszédságban. Egyszer írtam egy narrációt Piet Mondrian Vörös fa c. festményéről, lám, úgy tűnik, megelevenedett!
(Következő cikkemben megismerkedhetnek a kedves Olvasók ezzel a bizonyos festménnyel.)
NOVEMBER
Megjött a fagy, sikolt a ház falán,
a holtak foga koccan. Hallani.
S zizegnek fönn a száraz, barna fán
vadmirtuszok kis ősz bozontjai.
Egy kuvik jóslatát hullatja rám;
félek? Nem is félek talán.
1939. január 14.
Ezúttal nem fotót, hanem egy festményt választottam a vers hangulatának érzékeltetésére. Ez a kép különleges technikával készült, elsőre olyan benyomást kelt, mintha csak ráfröccsöntötték volna a fehér vászonra a festéket, ami a vonalak különös, véletlen játéka folytán csodálatos, színes és bonyolult képpé állt össze. El-elfolyó sötét tusvonalak alkotják az alapkoncepciót, mint megannyi cikázó villám vagy mint egy őszi kopár fa ágas-bogas koronája. Ebben a sűrű firkaszerűen szétterjedő vonalrengetegben alkalomlenszerűen egymásba-játszó színes festékfoltokat találunk, melyek mint pillanatnyi benyomások, művészi impressziók fokozatosan alkotnak meghökkentő összefüggést a vonalak rendszertelen rendszerében. Őszi színek ezek: ködös szürkék, hidegen felsejlő kékek, lilák és halovány, sápadt zöldek, a vonalkontúrokkal mit sem törődve, maszatosan felkenve a vászonra. Csakhogy ennek az absztraktnak arca van! Két borostyán-sárga szem, apró fekete szembogárral és egy visszafelé hajló, kicsi, hegyes csőr tűnik elő a foltok és tuskarcok kavalkádjából. Valójában mindaz, amit látunk, egy fej félprofilból, két aprócska hátrasunyított, tollhegyszerű füllel. Egy magányos kuvik lesi vészt-jósló tekintettel következő áldozatát…
DECEMBER
Délben ezüst telihold
a nap és csak sejlik az égen.
Köd száll, lomha madár.
Éjjel a hó esik és
angyal suhog át a sötéten.
Nesztelenül közelít,
mély havon át a halál.
1941. február 11.
A sötét tónusú fotón ködbe burkolózó park tárul elénk. Talán napszállta, talán hajnal van, az égen csak egy halovány fényfolt látszik, az út mentén két, magas fekete kovácsoltvas-kandeláber narancsos fénye töri meg a maszatos szürkeséget. A háttérben jobbról is, balról is magasba nyújtózó, hosszú, vékony-törzsű fák kopár lombja simul ágas-bogas érhálózatként ebbe az komor árnyalatba. Még hátrébb, a kép közepén egy nagyon érdekesen letört vagy kivágott, megcsonkított fa törzsének körvonalai tűnnek fel, a tönk csupaszon áll, a lenyesett ágak maradéka pedig oldalra nyúlik, mintha valami sokkarú szörny emelkedne a semmiben.
Tetszettek a narrációk? Írja meg nekem a vgyke.audionarracio@gmail.com e-mail címre! Szívesen tájékozódna tovább a témában? Látogasson el a https://www.facebook.com/vgykeaudionarracio oldalra, ahol további narrációkat, élménybeszámolókat, programajánlókat és egyéb érdekességeket talál. Várom szeretettel!
S. Tóth Erika
audionarrátor, kommunikációs munkatárs
Mobil: +36 30 755 6983
Audionarrációs kérdezz-felelek (4. rész)
Jelenleg ugyan nincsenek a Holdvilág Kamaraszínházzal együttműködve általam narrált előadások, de az Erste Bank “Higgy magadban!” elnevezésű pályázatának keretében éppen azért küzdök, hogy újra a narrátori fülkéből közvetíthessem a színpadi eseményeket. Nagyon nagy segítség lenne, ha Ön is támogatná a pályázatomat egy szavazattal, köszönöm!
Alábbi válaszadóim Bodáné Ágoston Mária és gyengénlátó kislánya, Krisztike rendszeres látogatóim a színházban és egyszersmind, a kolléganőm és általam hosszú ideig mentorált közösség oszlopos tagjai. Krisztike az egyik legkedvesebb nézőm, nélküle hiányérzetem lenne. 🙂
1. Hogy érezted magad a kulisszabejáráson? (Elegendő volt a személyi segítés? Mindent meg tudtál vizsgálni közelebbről? Minden kérdésedre választ kaptál?)
A kulisszabejárás nagyon érdekes, jó a díszleteket és a színészek jelmezeit megtapogatni, de a leghasznosabb, hogy a hangjukkal is megismerkedhetünk, és így azonosítani tudjuk őket az előadás alatt.
2. Hallható, érthető és értelmezhető volt a narráció az előadás alatt?
Igen jól hallható és érthető a narráció, a szerkezet is könnyen kezelhető.
3. Elegendő volt a narráció mennyisége vagy többet igényeltél volna?
A cselekmény elmondása elegendő volt, nem volt szükség többre.
4. Zavarta a narráció a színpadi szöveg érthetőségét?
Nem zavart a narráció, pont jó helyeken szólt az ismertető.
5. Értelmezhető volt a mozgások leírása?
Igen.
6. Be tudtad azonosítani a színészek hangját a karakterüknek megfelelően az előadás alatt?
A kulisszabejárásnak köszönhetően sikerült.
7. Van bármilyen igényed, ötleted a narráció kapcsán, amit szívesen megosztanál velem?
A rövid szavak és mondatok, egyszerűbb kifejezések a megérthetőséget könnyebbé teszik. Én úgy éreztem, hogyha túl sokáig nem szólaltál meg, hogy esetleg a készülékkel valami probléma történt.
Mi a kezdetektől hallgattuk a narrációkat és megállapítottuk , hogy nagyon sokat fejlődtél! Jól csinálod, látszik, hogy beleadod a szívedet-lelkedet.
Gratulálunk!
Üdvözlettel: Krisztike és Babi
Köszönöm a válaszadást!
A www.facebook.com/vgykeaudionarracio oldalon további véleményeket, narrációkat, programajánlókat és egyéb érdekességeket talál, látogasson el oda is, szeretettel várom! Kérdése van az audionarráció kapcsán? Írja meg nekem a vgyke.audionarracio@gmail.com e-mail címen, szívesen válaszolok!
S. Tóth Erika
audionarrátor, kommunikációs munkatárs
Mobil: +36 30 755 6983
Családi nap a Fővárosi Nagycirkuszban
A jegyek még december 7-re foglalhatóak, 15,00 és 17,00 óra között lesz az előadás.
Helyszín: Fővárosi Nagycirkusz
A vendégeinknek lehetősége van a Nagycirkusz bejárására is, mely 13,00-kor kezdődik.
A részvétel ingyenes, de előzetes regisztrációhoz kötött, melyet az alábbi linken lehet megtenni: https://goo.gl/Eaad8w
Kitöltési probléma esetén telefonon lehet segítséget kérni a 06709841745 számon.
A rendezvény az Értéksziget Webáruház és az OTP Bank támogatásával valósul meg.
Erste Bank: “Higgy magadban!” – Önnek egy kattintás, nekem a jövő…
Mint, azt már sokan tudják, bejutottam az Erste Bank “Higgy magadban!” elnevezésű pályázatának első fordulójába. Narrációs eszközök finanszírozására pályáztam, hogy többek között a Holdvilág Kamaraszínházzal való együttműködés is folytatódhasson és újra ott ülhessek a narrátori fülkében a mikrofon mögött. Ha megnyerem, rengeteg érdekes, izgalmas, narrációval kísért kulturális programmal örvendeztethetem meg Önöket és ezzel egy óriási álmom válna valóra! Nem csak azért, mert újabb csodálatos feladatokban próbálhatnám ki magam, hanem azért is, mert már nem lennék egy adott helyszínhez kötve, a narráció bárhol megvalósulhatna.
A rosta első fordulója egy közönségszavazással zárul, melyre november 20 és december 15 között kerül sor. A legtöbb szavazatot kapott pályázat az első nyertes, ezen kívül még két pályázat nyerhet, melyet a bank szakmai zsűrije jelöl ki. Ha Ön is segítet, megnyerhetem a közönségszavazást és biztosan az enyém a három helyből az egyik. November 20 és december 15 között számítok minden kedves olvasóm segítségére, fogjunk össze a jó ügyért! 🙂
1. Nyissa meg a linket. 2. Kattintson a szavazógombra, regisztráljon egy e-mailcímmel vagy a Facebook oldalával. 3. Ha e-maillel regisztrált, kap egy visszaigazoló linket, arra kattintson rá és a megjelenő felületen válassza ki a keresőben a “kultúra” kulcsszót. 4. A pályázatomnál nyomjon újra a szavazógombra és már ugrik is egyet a számláló!
Köszönöm, hogy segített az álmom megvalósításában!
Üdvözlettel: S. Tóth Erika, audionarrátor
A Vakok Iskolájának mennyei dísze (4. rész)
Az alul lévő álló téglalapképek közül a jobb oldali traktusban lévő harmadik megint egy diákot ábrázol, akárcsak a másik oldalon az első kettő. A fiatal, tízéves forma fiúcskát félprofilból látjuk, fekete bokacsizmát, türkizzöld harisnyát és barna térdnadrágot visel, hozzá a reneszánsz divatjának megfelelő királykék buggyos aljú, gombos kabátkát, magasított, feszes gallérral. A ruhadarabot egy aranycsatos fekete öv fogja a derekához, megjelenése elegáns, vélhetőleg jó családból való. Zenét tanul, épp játszik is valamit kicsi hegedűjén, közben arcán átélés tükröződik. Mögötte is – akárcsak a kosárfonást tanuló fiú mögött a másik oldalon – egy angyal áll imára emelt kezekkel, de épp csak az ujjhegyeket összeérintve, mintha egy kupolát formázna a két tenyeréből. Talán nem is annyira az ima, mint inkább a maga a gesztus válik így a mozdulat lényegévé. Az angyal zöldes fényű fehér selyemtógájának ujját, nyakát és elől a mellkastól egészen a ruha aljáig itt is szecessziós mintázat díszíti, geometriai formák, fekete alapon sötét-arany színben. Arca keskeny, ő nem lefelé, a fiúra, hanem előre néz, de ugyanaz a báj és kellem jellemzi, mint a többi női alakot. Maga mögé húzott, félig kitárt szárnyai a tarkója mögötti napszín glóriát keretezik, mintha a szentségnek ez az attribútuma egy kehelyben ülne. A szárnyak ábrázolása ugyanebben a formában jelenik meg a másik angyalnál is, így az ablakok teljes, összefüggő koncepciójára jellemző szimmetria nem csak a formákban és azok elhelyezkedésében, de a képiség apró részleteiben is megjelenik.
Az alul lévő téglalapképek közül az utolsón ismét egy diákkal találkozunk, ezúttal egy lánykával. Kicsivel fiatalabb a fiúnál, nyolc év körüli. A másik kislányéhoz hasonló lapostalpú fekete, pántos cipőt visel, mérgesebb zöld harisnyát és hosszanti irányban kreppelt térd fölé érő barna szoknyát, aranycsatos fekete övvel. Fehérgalléros blúzát a nyakrésznél aprógombos, barna felsőruha takarja, ami mögé be van tűrve rombuszforma masnira kötött türkizkék sálja. Szemből látjuk őt, bal kezében kereszt, felfelé nyújtja, jobb keze a mellkasán nyugszik a szíve fölött. Mögötte egy apáca áll, a keresztet talán neki akarja átadni a kislány, de a gesztusa nem egyértelmű. Az apáca süvegszerű, széles fityulájából és ruhájából ítélve a zárdafőnök lehet. Egyik kezével óvón érinti a kislány felfelé nyúló karját, a másikat a lányka feje fölött tartja, mintha megáldaná. Ruhája nem klasszikus fekete, mint Margité, hanem mélykék, óriási fehér gallérral, ami az egész mellkasát takarja. Övéről a fodrozódó ruhához simulva hosszú, fényes rózsafüzér lóg, nagy aranykereszttel. Arca gyengéd, szemét félig lehunyja, elismerő szeretettel néz tanítványára.
A lenti képekkel végeztünk, most feljebb lépünk az ablak következő szintjére, ahol nem nyolc, hanem négy téglalapforma ablaktáblát találunk, de ezeknek a teteje nem szögletes, mint az alsóké, hanem árkádos, úgyhogy inkább kapura emlékeztetnek. Mindkét oldalon két-két ablak található és mindegyik ablakot tizenegy apróbb vagy nagyobb részre osztják a keresztlécek: kupola, kehely gyertya és téglalap formákra, legfölül pedig egy majdnem ovális területre, amiben az adott ablakrész lényegi motívuma helyezkedik el. Balról kezdem. Az első kapuforma középső téglalapjának felső részére egy vörös szívet festett a művész, melyet virágszirmok és csigavonalban elhelyezkedő kacsok vesznek körül. A fehér háttérnek köszönhetően napsütéses időben szentséges fény öleli körbe ezt a szívet, ami még szikrázóbb, mint a színes részeken beáramló sugaraké. Szélére olyan festett motívumok kerültek, mint egy lefelé fordított tollaslabda. A keresztlécek keretezik ezt a télalapot, amit oldalról egy-egy gyertyaforma szegélyez, melyek mintázata tisztán geometrikus jellegű: a törzsön a cikk-cakk vonalak mögött hullámvonallal és megint csak szirmokkal, a “gyertya lángjában” pedig csigavonallal és egy furcsa kis formával, ami ténylegesen egy apró lángocskára emlékeztető. A két gyertya és a téglalap alatt két kupolaformát találunk, közte egy kelyhet és a kupola két oldalán még egy-egy félkelyhet. Egyenesek, háromszögek, csigavonalak és virágmotívumok jellemzik a díszítést, a színek és a formák is harmonizálnak.
A lényegi motívum mégsem ez az érdekes, íves, színes kavalkád, hanem a fölül, középen egy majdnem ovális képrészletben elhelyezkedő sas, az egyik evangélista, János szimbóluma. Szemből látjuk ezt a gondosan kidolgozott gyönyörű barna madarat, az ábrázolás olyan részletgazdag, hogy akár a tollait is megszámolhatnánk. Glóriás fejét oldalra fordítja, szárnyai fenségesen kitárva, karmos lábai erőt sugároznak. A fényeskék örvénylő háttér előtt minden irányból aranyló csillagok veszik körül, mintha most készülne alászállni az égből, a mennyből.
A Nádor Terem óriási ablakzatának legalsó szintjét elhagyva feljebb léptünk és a négy kapuforma ablaktáblából megismertük balról az elsőt. Leírtam, hogy a jobbára szecessziós geometriai mintákból álló díszítés csak kerete, kiegészítője a lényegi elemnek, mely az ablak felső részén, az árkád ívben, egy nagyjából ovális formájú részletben található. Ez azért fontos, mert a mellette lévő ablak, tehát balról a második, egy az egyben ugyanezzel a motívumkinccsel készült, annak tökéletes mása, csak épp ez a kiemelten fontos elem különbözik. A néhol aranyló, néhol pedig ezüstösen fénylő csillagok pöttyözte kéken örvénylő háttér előtt ezúttal egy erős, izmos, tagbaszakadt bika jelenik meg, oldalnézetből látjuk. Az állat a következő evangélista, Lukács szimbóluma. Pont középen van, kiemelt helyen, a háttér kékje közvetlenül a teste mögött világosabb, majd fokozatosan sötétedik, a különböző árnyalatokat vonalak szegélyezik.
A bika teste halovány barna, szinte áttetsző, így a nap sugarait is könnyebben átengedi. Nála is megjelennek a szentség attribútumai, akárcsak az emberi alakoknál. Hófehér szarvakkal ékes feje mögött glória fénylik, oldalából óriási szárny emelkedik, mely rózsaszín, sötétebb és világosabb árnyalatú lila, valamint türkiz színekben pompázik. Végtagjai mintha mozdulnának, farka ívesen simul lábszárához, közben vastag nyakát, fejét kicsit előrehajtja, tekintete békés.
S. Tóth Erika
Családi nap a Fővárosi Nagycirkuszban
Dátum: 2017. december 6-án és 7-én 15,00 és 17,00 óra között.
Helyszín: Fővárosi Nagycirkusz
A vendégeinknek lehetősége van a Nagycirkusz bejárására is, mely 13,00-kor kezdődik.
A részvétel ingyenes, de előzetes regisztrációhoz kötött, melyet az alábbi linken lehet megtenni: https://goo.gl/Eaad8w
Kitöltési probléma esetén telefonon lehet segítséget kérni a 06709841745 számon.
Van, hogy néhány szó, többet mond ezer képnél. Hiszek benne, hogy a vizuális kultúra mindenkié, legyen az egy kiállítás, egy film vagy egy színházi előadás. Látássérült, elsősorban vak emberekkel és emberekért dolgozom, audionarrátor vagyok, ami tulajdonképpen annyit tesz: “képtolmács”.
Célom, hogy hozzáférhetővé tegyek mindent, ami vizualitást feltételez: híres festményeket, fotókat a nagyvilágból, mértékadó színházi előadásokat, tartalmas filmeket és kiállításokat vagy akár innovatív konferenciák képanyagait. Nehéz ezt így elképzelni? Akkor hallgasson bele a világ egyik leghíresebb festményéről – Gustav Klimt A csók c. remekművéről készült narrációba:
A színházi előadások akadálymentesítése még ennél is izgalmasabb, igazán interaktív, integrált és közösségi élmény, ott ugyanis a látássérült nézők a látó nézőkkel együtt foglalnak helyet a nézőtéren. Előtte azonban kapnak egy hangos programfüzetként működő anyagot a narrátortól, hogy teljesebb legyen az élmény. Ezt követően pedig még az előadás előtt lehetőségük nyílik a színészek és a narrátor közreműködésével felmenni a színpadra, megismerni a kulisszát testközelből. Így valósul meg egyidejűleg a társadalmi szerepvállalás és a szemléletformálás.
Hallgasson bele egy ilyen hangos programfüzetbe, ún. előnarrációba is:
Végezetül, mutatnék egy népszerű mesét is, narrálva:
https://www.youtube.com/watch?v=5bjZdsoWAIY
Mi történt eddig
Lassan négy éve dolgozom egy látássérültekkel foglalkozó civil szervezetnél, ez alatt az idő alatt megismerhettem a szemléletformálás és a társadalmi szerepvállalás fontosságát, valamint alkalmam nyílt a közösségépítésben is részt venni.
Előbb ún. érzékenyítő programok keretében igyekeztem szemléletváltásra ösztökélni oktatási intézmények diákjait és az utca emberét bizonyos közösségi rendezvényeken, majd civil szervezőként, mentorként működtem egy helyi látássérült közösség életében, különböző kulturális programokat szervezve a klub tagjainak. Mindkét feladatkör nagyon tanulságos és izgalmas előjátéka volt jelenlegi hivatásomnak, mert előbb kívülről, a többségi társadalom szemszögéből, majd pedig belülről ismerhettem meg a látássérültek világát.
Eközben már a kezdetektől írtam narrációkat, egész sorozataim jelentek meg különböző témákban, többek között a Vakok Iskolájában található Nádor Terem csodálatos szecessziós ólomüveg ablakának mívesen festett részleteiről, melyből egy könyvet is tervezek kiadni, integrált, akadálymentes képalbum formájában.
Egy közösségi rendezvényen ismerkedtem meg egy kis kamaraszínház vezetőjével, aki egy pályázat keretében meghívott, hogy narráljam a repertoárban lévő mesedarabok közül a közönség által legnépszerűbbnek ítélt műveket, ebből a projektből származik az a mese is, amelynek az előnarrációját fentebb linkeltem. Jelenleg öt színdarab teljes akadálymentesítési munkálatai vannak mögöttem a Holdvilág Kamaraszínházzal együttműködve.
Következő lépések
Ha nyernék, alkalmam nyílna rá, hogy beruházzak egy tolmácsrendszerre, ami ahhoz kell, hogy ezek a színházi előadások továbbra is elérhetőek legyenek a látássérült közösség számára. Az előadás alatt ugyanis a vak vagy gyengénlátó nézők egy fülhallgatón keresztül követik a narrációt és így nem zavarják a látó nézőket, akikkel egy nézőtéren ülnek. Ezt ugyanúgy kell elképzelni, mint mikor egy nemzetközi konferencián, Ön a tolmácsot hallgatja. A színházban rendelkezésre álló tolmácsrendszer sajnos elöregedett és tönkrement, így az előadások akadálymentesítése jelenleg szünetel.
Emellett – mivel rendelkezem saját stúdióval – szeretnék belevágni filmek narrációval történő akadálymentesítésébe is, természetesen ezeket a filmeket sem csak látássérült közösségek számára tenném hozzáférhetővé. Integrált vetítéseken a látó közönség is eldönthetné, hogy szeretné-e a narrációt hallgatni a tolmácseszközök segítségével, így jutva új élményhez és többlettartalomhoz.
Fontosnak tartom továbbá, hogy az érintettek ne kerüljenek hátrányba pl. egy tudományos konferencián sem, ahol rengeteg a képalapú prezentáció, melynek a hozzáférhetővé tétele ma Magyarországon rendkívül korlátozottan megoldott. Hogy csak egy példát említsek, jártam olyan városfejlesztési, egyetemes tervezést célzó konferencián, ahol minden fogyatékossági csoport képviselőire gondoltak, csak a látássérültekre nem, mikor a prezentációkat összeállították, tele képanyagokkal. Sajnos a legtöbb művészeti tárlat is ilyen, erősen képi és a vitrinek mögött érinthetetlen. A szó teremtő ereje nélkül egy vak embernek elérhetetlen marad.
Hogyan segít mindez másokon
Én mozgássérült vagyok, úgyhogy nem teljesen ismeretlen számomra az érzés, amikor valaki hátrányba kerül, kívül reked. Mikor egy kisgyerek szembejön velem az utcán és odasúgja a kérdést az anyukájának: “A néni miért jár így?” és az anya zavartan lepisszegi, eszembe jut, hogy ennek nem kéne így lennie.
Miért ne kérdezhetné meg őszinte és ártatlan kíváncsisággal egy gyermek, hogy miért járok így vagy akár azt, hogy “mi az a bot a bácsi kezében”? Fehér bot, igen. Vannak akik így közlekednek vagy kutyával, mások meg kerekesszékkel. Van aki, jelnyelven kommunikál, egyikünk a fülével lát, másikunk a szemével hall és ez jól van így, sőt. Értéket adunk egymásnak a sokszínűséget és empátiát, odafigyelést. Nem, ez nem egy egyoldalú dolog. Gondoljon csak bele, Ön mondjuk eltöri a lábát, mankóval jár és leejt valamit, amit nem tud felvenni. Az a vak ember, aki arra jár, szívesen felveszi Önnek, csak magyarázza el, merre van az adott tárgy. Mindnyájan kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy segítségre van szükségünk és bárhonnan érkezhet rá válasz, ha nyitottak vagyunk rá.
A művészet, a kultúra csodálatos közegéül szolgálhat ennek a szemléletváltásnak, hisz egy színdarab, egy film, egy mese, egy festmény vagy egy fotó mindnyájunkat ugyanúgy megérint, az élmény közös.
Végezetül egy kérés
A rosta első fordulója egy közönségszavazással zárul, melyre november 20 és december 15 között kerül sor. A legtöbb szavazatot kapott pályázat az első nyertes, ezen kívül még két pályázat nyerhet, melyet a bank szakmai zsűrije jelöl ki. Ha ti is segítetek, megnyerhetem a közönségszavazást és biztosan az enyém a három helyből az egyik. November 20-tól számítok minden kedves olvasóm segítségére, fogjunk össze a jó ügyért! Önöknek egy kattintás, nekem az álmom! 🙂
A projekthez készítettem egy saját tervezésű “logót” is, melyben benne van az eddigi munkám summája és minden szakmai elhivatottságom. A kivitelezésért páromnak, S. Tóth Dánielnek tartozom köszönettel.
Egy vízszintes téglalapot látunk, ami hat egyenlő négyzetre oszlik, akár egy Braille-cella. Mindegyik négyzetben egy-egy kép. A felső sor képei balról jobbra a következők. Egy megkapó pillanat a Hamupipőke egyik narrált előadásának kulisszabejárásáról. Az egyik kedves látássérült nézőm épp megérinti a herceg (Petyi János) gyönyörű, fényes, kék és arany szaténfelöltőjét. A Gattaca c. film plakátja, melynek csak a felső harmadát látjuk a film címével, a többi takarásban van. Végül pedig egy tündéri fotó a Kockásfülű nyúl c. meséből, az intró jól ismert pillanata, mikor a nyuszi kiugrik a bőröndből és tornázni kezd.
Az alsó sor képei a következők, balról jobbra haladva. A Nádor Terem csodálatos ólomüveg ablakáról készült narrációsorozat egyik egyik képe, mely Árpád-házi Szent Margitot ábrázolja, amint a karjában tartott liliomokra veti tekintetét. Gustav Klimt A csók c. festménye, melynek csak az alsó harmada látszik, a felső takarásban van. Végezetül pedig a világ egyik leghíresebb fotója, a Csók a Times Square-en: egy a háborúból hazatérő matróz, örömében orvul elkap egy csinos nővérkét a kikötőben. A képek előtt egy ovális keretben az Erste Bank logója, valamint a “Higgy magadban” felirat látható pirossal kiemelve.
Kérdése van a pályázat kapcsán vagy szeretné elmondani a véleményét? Keressen bátran a vgyke.audionarracio@gmail.com e-mail címen! Szívesen tájékozódna a hétfőn kezdődő szavazás aktuális állásáról? Látogasson el a https://www.facebook.com/vgykeaudionarracio/ oldalra, ahol minden nap megosztom majd az aktuális eredményt, előre is köszönöm a támogatást, izguljunk együtt! 🙂
S. Tóth Erika
audionarrátor, kommunikációs munkatárs
Mobil: +3630 755 6983
Újpesten tabukat döntögettünk és lelepleztünk egy titkot
Igazán érdekes és valljuk be, húsba vágó kérdéseket kaptam. Többeket érdekelt például, hogy hogyan néz ki ma Magyarországon a kulturális akadálymentesítés finanszírozása és megéri-e egyáltalán a befektetett rengeteg munka. Ennek kapcsán beszélgettünk Uniós elvárásokról és pályázatokról, az állami finanszírozás kereteiről és a kulturális intézmények közreműködéséről ezekben a projektekben. Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy a helyzet még mindig nem túl rózsás, főleg Nyugat-Európához viszonyítva, de azt elmondhatjuk, hogy a hajlandóság, a nyitottság egyre nő a színházak, múzeumok, művelődési házak részéről, így napról-napra nagyobb a választék a narrált és jelnyelven tolmácsolt színpadi művek és kiállítások palettáján.
Nem így a filmek terén, ahol még mindig csak bátor pionírok elszigetelt próbálkozásairól beszélhetünk, mert a technika és a stúdiós munkálatok finanszírozáséhoz pályázatokra van szükség, nem is beszélve a filmes jogok megszerzésének rögös útjáról. Az érdeklődésre való tekintettel, két meghallgatott festménynarráció és egy mese között lemodelleztük, hogy egy átlagos kulturális esemény, mondjuk egy színdarab akadálymentesítése mely lépésekből áll a hozzáférhetővé tétel nemes gondolatától a követőnarrációt a nézők fülébe duruzsoló buzgó narrátor projektkiteljesítő feladatáig.
1.Lépés: Találni kell egy pályázatot, mondjuk az Emberi Erőforrások Minisztériumánál vagy a Nemzeti Kulturális Alapnál – lehetőleg olyat, melynek kifejezett célja az egyenlő esélyű hozzáférés biztosítása. 2. Lépés: A NKA pályázatai esetében szükség van egy kulturális intézményre (múzeum, művelődési központ, színház), mely beadhatja és be is akarja adni a pályázatot, együttműködésben a feladattal megbízott szakemberrel (jeltolmács, narrátor) 3. Lépés: Ha a kulturális intézménynek nincs (és általában nincs), a narrátornak kell eszközt biztosítani az akadálymentesítés megvalósításához (narráció esetében tolmácsrendszer). 4. Lépés: Ha mindez megvan, elkezdődhet a tényleges munka egy adott darabbal. A narrátor optimális esetben kap szövegkönyvet és felvételt az előadásról, valamint rengeteg fotót, miközben igyekszik bejárni a próbákra (ha van erre mód) és bejutni a jelmez- és kelléktárba (ha van erre mód). 5. Lépés: A narrátor megírja és hanganyag formájában is hozzáférhetővé teszi az előnarrációt, melyet rengeteg kutatómunka előz meg, hisz az előnarráció hangos programfüzetként funkcionál, így minél több színes, érdekes és praktikus információt illik tartalmaznia az előadás teljes értékű befogadása érdekében. 6. Lépés: Közönségszervezés és technikai háttérmunkálatok. 7. Lépés: Kulisszabejárás, itt az előnarrációban hallott információk testet öltenek és kézközelbe kerülnek. 8. Lépés: Maga az előadás, ahol inklúzív, azaz befogadó módon valósul meg művészeti tapasztalat, a nézők, függetlenül attól, hogy fülhallgatóval vagy anélkül, de együtt ülnek a nézőtéren, az élmény közös.
Kérdezték tőlem a jelenlévők, hogy megéri-e mindez, lehet-e ezzel “keresni”, ahogy mondani szokás. Nos, erre nincs jó válasz. Maradjunk annyiban, hogy ma Magyarországon egyik narrátort (és gondolom jeltolmácsot sem) a pénz motiválja, inkább talán az olyan elismerések, melyekben nekem is bőven volt részem ezen a klubon, ahogy az összes többin is. A rácsodálkozások, hogy igen, a nyelven keresztül milyen aprólékos és precíz gonddal lehet valamit láttatni. Vagy azok a pillanatok, mikor a közönségem egyik tagja azt mondja, hogy olyan érzékletes volt a narráció, hogy a hallottak alapján újra lehetne festeni a képet vagy, hogy olyan kellemes a hangom, hogy szerinte felolvasással, mesemondással is kéne foglalkoznom. Ezek a visszajelzések sokkal többet jelentenek számomra, mint a nettó jövedelmem. Úgy tűnik, javíthatatlan álmodozó vagyok, sebaj. 🙂
Apropó álmok. Aki olvasta ennek a klubnak a beharangozóját, tudja, hogy ígértem egy bejelentést. Derüljön fény tehát egy újabb kulisszatitokra. Bejutottam az Erste Bank “Higgy magadban!” elnevezésű pályázatának első fordulójába. Narrációs eszközök finanszírozására pályáztam, hogy többek között a Holdvilág Kamaraszínházzal való együttműködés is folytatódhasson. Ha megnyerem, rengeteg érdekes, izgalmas, narrációval kísért kulturális programmal örvendeztethetem meg Önöket és ezzel egy óriási álmom válna valóra, mert már nem lennék egy adott helyszínhez kötve, a narráció bárhol megvalósulhatna. A rosta első fordulója egy közönségszavazással zárul, melyre november 20 és december 15 között kerül sor. A legtöbb szavazatot kapott pályázat az első nyertes, ezen kívül még két pályázat nyerhet, melyet a bank szakmai zsűrije jelöl ki. Ha Önök is segítenek, megnyerhetem a közönségszavazást és biztosan az enyém a 3 helyből az egyik. November 20-tól számítok minden kedves olvasóm segítségére, további részletek az alábbi linken: http://www.erstehiggymagadban.hu/palyazat/a-kultura-mindenkie-887
Fogok még a későbbiekben ezzel kapcsolatban jelentkezni, a támogatást előre is köszönöm!
Véleménye, kérdése van a narráció kapcsán? Írja meg nekem a vgyke.audionarracio@gmail.com e-mailcímre, köszönöm! Szeretne további hasonló beszámolókat, kritikákat, programajánlókat, valamint fotó-, festmény- és videónarrációkat olvasni? Látogasson el a https://www.facebook.com/vgykeaudionarracio/ oldalra, várom szeretettel!
S. Tóth Erika
audionarrátor, kommunikációs munkatárs
Mobil: +3630 755 6983
