A személyes Facebook-profilomon is minden közzétett fotót narrálok és nem egy ezek közül már egyesületünk hírlevelében is megjelent. Így jöttem rá arra is, hogy magamról írni egyike a legkülönösebb narrációs feladatoknak. Ha megengeded, ezúttal egy újabb bensőséges pillanat képével ajándékozlak meg. 2016 szeptemberében volt az esküvőm és ez alkalomból írtam az alábbi narrációfüzért, melynek legfontosabb eleme egy művészien megkomponált fotó, magáról a polgári ceremóniáról, érezd magad beavatva! Előtte egy kis bevezető, csak a hangulat kedvéért.
A helyszín a XII. kerületi házasságkötő, a Barabás Villa, melynek gyönyörű előudvara macskakővel borított, oldalt fák és bokrok tarkítják, közepén kör alakú szökőkút díszeleg, körötte pázsit. Nagy állóablakain kék zsalugáter figyeli az utcafrontot. A középső zsalugáter, négyelemű hófehér oszlopsor előugró árkádja mögül tűnik fel, az oszlopfőket klasszicista műgonddal faragták. Az épület, ennek a központi elemnek köszönhetően görögös hatást kelt, akár egy panteon. A hely egyszerre fennkölt és hívogató, tökéletes helyszín egy esküvőre.
A hátsó udvar, ahol a ceremóniát tartják tágas, téglalap alakú, ugyancsak macskakő burkolattal, elől pár lépcsős emelkedő után egy elkülönített udvarrésszel, akár egy kis színpad. Fehéres, pasztell-sárgás természetes mészkőtéglákból épített fal szegélyezi, itt ér véget az udvar. Mikor leülnek a vendégek a fehérrel borított székekre, az emelvény felé néznek, ahol egy hosszú asztal áll a lépcsőnek és a hátsó falnak merőlegesen. Szemben az asztallal négy szék található, a párnak és a két tanúnak, így a vendégek oldalról látják az eseményeket. A négy szék mögött hosszú lépcső vezet fel egy kis árnyas parkba, ahol a szűrt fényben gyönyörű fotókat lehet készíteni. Ez a park még a Villa területéhez tartozik.
A fotón, amit magunkról választottam felülnézetből látszunk a párommal, Danival és a két tanúval, az imént említett székeken ülve. Középen mi, oldalunkon a tanúnkkal, nekem a nővérem, Andi, Daninak az öccse, Gábor. Danin pasztell-szürke öltöny mellénnyel, fehér ing és lazacszín nyakkendő, zakózsebében pici halványzöld és narancssárga textilvirág, épp csak kikandikál. Én ragaszkodtam hozzá, hogy megtörve a klasszikus elvárásokat, ne fehérben legyek, a ruhámmal egy álmom vált valóra. Nagyon halvány barackos árnyalatú hosszú, földig érő, a mellkas- és vállrésznél virágokkal díszített, áttetsző organza anyaggal, ez teszi különlegessé. A ruha felső része azonos színű gyöngyökkel és csipkével futtatott, ehhez passzolnak a kiegészítők, melyek viszont fehérek. Gyöngysor a nyakamban, karkötő, kis gombfülbevaló, a hajamban pici virágcsatok, egy apró-gyöngyös fátyolszerű hajháló a kiengedett tincsek közé rejtve és egy gyöngyös hajtű. A fotón a felülnézeti perspektívának köszönhetően jellegzetesen kitűnik a frizurámban a cikk-cakk választék. Ölemben a menyasszonyi csokrot tartom, narancsos, bordós és fehér virágokból állította össze a virágkötő, feldobva és kiemelve a pasztell színek visszafogottságát. A szirmok közül itt-ott fehér gyöngyök bújnak elő. Az anyakönyvvezetőt hallgatjuk, mégis mintha kicsit befelé figyelnénk, arcunk elmélyülést tükröz. A fotós rendkívüli érzékkel kapta el a pillanatot, ezúton is köszönjük. A fények, a környezet valahogy mintha pont hozzánk és a ruhánkhoz idomulna, minden a helyén van. Ez a kép tökéletes mementója ennek a különleges pillanatnak.
S. Tóth Erika
audionarrátor, kommunikációs munkatárs
Mobil: +36 30 755 6983
audionarrált Archives - Oldal 5 a 8-ből - Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
…és még egy pillanat
A személyes Facebook-profilomon is minden közzétett fotót narrálok és nem egy ezek közül már egyesületünk hírlevelében is megjelent. Így jöttem rá arra is, hogy magamról írni egyike a legkülönösebb narrációs feladatoknak. Ha megengeded, ezúttal egy újabb bensőséges pillanat képével ajándékozlak meg. 2016 szeptemberében volt az esküvőm és ez alkalomból írtam az alábbi narrációfüzért, melynek legfontosabb eleme egy művészien megkomponált fotó, magáról a polgári ceremóniáról, érezd magad beavatva! Előtte egy kis bevezető, csak a hangulat kedvéért.
A helyszín a XII. kerületi házasságkötő, a Barabás Villa, melynek gyönyörű előudvara macskakővel borított, oldalt fák és bokrok tarkítják, közepén kör alakú szökőkút díszeleg, körötte pázsit. Nagy állóablakain kék zsalugáter figyeli az utcafrontot. A középső zsalugáter, négyelemű hófehér oszlopsor előugró árkádja mögül tűnik fel, az oszlopfőket klasszicista műgonddal faragták. Az épület, ennek a központi elemnek köszönhetően görögös hatást kelt, akár egy panteon. A hely egyszerre fennkölt és hívogató, tökéletes helyszín egy esküvőre.
A hátsó udvar, ahol a ceremóniát tartják tágas, téglalap alakú, ugyancsak macskakő burkolattal, elől pár lépcsős emelkedő után egy elkülönített udvarrésszel, akár egy kis színpad. Fehéres, pasztell-sárgás természetes mészkőtéglákból épített fal szegélyezi, itt ér véget az udvar. Mikor leülnek a vendégek a fehérrel borított székekre, az emelvény felé néznek, ahol egy hosszú asztal áll a lépcsőnek és a hátsó falnak merőlegesen. Szemben az asztallal négy szék található, a párnak és a két tanúnak, így a vendégek oldalról látják az eseményeket. A négy szék mögött hosszú lépcső vezet fel egy kis árnyas parkba, ahol a szűrt fényben gyönyörű fotókat lehet készíteni. Ez a park még a Villa területéhez tartozik.
A fotón, amit magunkról választottam felülnézetből látszunk a párommal, Danival és a két tanúval, az imént említett székeken ülve. Középen mi, oldalunkon a tanúnkkal, nekem a nővérem, Andi, Daninak az öccse, Gábor. Danin pasztell-szürke öltöny mellénnyel, fehér ing és lazacszín nyakkendő, zakózsebében pici halványzöld és narancssárga textilvirág, épp csak kikandikál. Én ragaszkodtam hozzá, hogy megtörve a klasszikus elvárásokat, ne fehérben legyek, a ruhámmal egy álmom vált valóra. Nagyon halvány barackos árnyalatú hosszú, földig érő, a mellkas- és vállrésznél virágokkal díszített, áttetsző organza anyaggal, ez teszi különlegessé. A ruha felső része azonos színű gyöngyökkel és csipkével futtatott, ehhez passzolnak a kiegészítők, melyek viszont fehérek. Gyöngysor a nyakamban, karkötő, kis gombfülbevaló, a hajamban pici virágcsatok, egy apró-gyöngyös fátyolszerű hajháló a kiengedett tincsek közé rejtve és egy gyöngyös hajtű. A fotón a felülnézeti perspektívának köszönhetően jellegzetesen kitűnik a frizurámban a cikk-cakk választék. Ölemben a menyasszonyi csokrot tartom, narancsos, bordós és fehér virágokból állította össze a virágkötő, feldobva és kiemelve a pasztell színek visszafogottságát. A szirmok közül itt-ott fehér gyöngyök bújnak elő. Az anyakönyvvezetőt hallgatjuk, mégis mintha kicsit befelé figyelnénk, arcunk elmélyülést tükröz. A fotós rendkívüli érzékkel kapta el a pillanatot, ezúton is köszönjük. A fények, a környezet valahogy mintha pont hozzánk és a ruhánkhoz idomulna, minden a helyén van. Ez a kép tökéletes mementója ennek a különleges pillanatnak.
S. Tóth Erika
audionarrátor, kommunikációs munkatárs
Mobil: +36 30 755 6983
Esküvőm egy felejthetetlen pillanata…
Idézem, amit Orsinak írtam:
“A látássérült ismerősöket tiszteletben tartva, azt is leírom, amit te bizonyára tudsz magadról, ha nem bánod. 🙂 Fekete-fehér, térdig érő, kosztüm van rajtad, követi karcsú alakodat. Az eleganciát nem csak a forma, de a minta is kiemeli, a fekete alapon különös gonddal tervezték a fehér részleteket, a nyak “v” kivágásánál és azt kiegészítve egy vízszintesen a mellkason végigfutó sávval, mely két oldalt a derék és a csípő ívén ugyancsak “v” alakban leszaladva folytatódik, darázsderekat kölcsönözve a ruha viselőjének. A kosztümhöz kis fehér boleró és fekete harisnya is tartozik, utóbbit ezen a képen nem látjuk, mert közelről, deréktól fölfelé lettél lefotózva.
Nem tudom megállni, hogy a gondosan összeválogatott kiegészítőkről is szót ejtsek, mert azok még az esküvői kavalkádban is feltűntek, annyira gyönyörűek és olyan jó az összhatásuk. Bal oldalt a bolerón egy nagyjából tenyérnyi méretű piros virágkitűző, hozzá egy törtfehér, kerek csipkehatású fülbevaló és egy ugyancsak csipkejellegű fekete karkötő. Nyakadban, alig észrevehető, finom ezüstlánc és a mikrofont tartó kezeden gyűrű, azt hiszem ugyancsak ezüst.
Ez már a lagzi karaoke programja, énekelsz. Arcod átszellemült, érződik, hogy szereted ezt a pillanatot, hogy elemedben vagy a “színpadon”. A háttér elkent félhomályában téged fény, szinte aura vesz körül és ez nem véletlen. Aki csak a képet látja, nem tudhatja, de mi, akik ismerünk, pontosan tudjuk… Ha te mikrofont ragasz, nem afféle karaokis-együttérző, elnéző tiszteletből hallgat némán a közönség, inkább a csöndes ámulat fojtja beléjük a szót. Meg kell hagyni, vitted kűrt, köszönjük!. 🙂 ”
Fotó: Béres Márton
Ennek az írásomnak egyébként utóélete is van, ugyanis a soraim nyomán kaptam a megtisztelő felkérést egy volt kolléganőmtől, hogy narráljam lélegzetelállító menyasszonyi ruháját. A megkeresést és a narrációt az alábbi két cikkben osztottam meg a nagyérdeművel:
S. Tóth Erika
audionarrátor, kommunikációs munkatárs
Mobil: +36 30 755 6983
Kulisszatitokzatos klub Újpesten
Nem csak a narráció magyarországi fejlődéséről és jelenlegi helyzetéről hallhatnak a jelenlévők, de megismerkedhetnek a narráció és a narrátori munka gyakorlatával is konkrét példákon keresztül, a művészet minden területéről.
Emellett Koltai Judit, a Holdvilág Kamaraszínház művészeti vezetője és színésze személyében egy klasszikus értelemben vett “színházi ember” izgalmas történeteibe is bepillantást nyerhetnek az érdeklődők, a kulisszákon innen és túl. Mindig tudni szeretted volna pl., hogy mi van, ha egy színész elfelejti a szöveget előadás közben vagy rossz helyen jön be a színpadra? Érdekelt, hogy miképpen zajlik egy próbafolyamat az olvasópróbától a főpróbáig vagy, hogy mit kezd egy színész a lámpalázzal? Ha ilyen és ehhez hasonló kérdések foglalkoztattak valaha, a legjobb helyre jössz, látogass el az újpesti klubra!
Időpont: 2017. november 8. szerda, 15 óra Helyszín: Ady Endre Művelődési Központ (1043 Bp., Tavasz utca 4.)
Vendégeink egy különleges bejelentéssel is készülnek, amit elsőként a jelenlévő klubtagok hallhatnak!
A szervezők: Kulman Tiborné Era és Széles Attiláné Panka, valamint vendégeik: Koltai Judit és S. Tóth Erika mindenkit szeretettel várnak!
Kérdése van a narráció kapcsán? Írja meg nekem a vgyke.audionarracio@gmail.com e-mail címen! Látogasson el a https://www.facebook.com/vgykeaudionarracio/ oldalra is, ahol további programajánlókat, élménybeszámolókat és narrációkat talál festményekről, fotókról, videókról, valamint sok egyéb érdekességet. Várom szeretettel!
S. Tóth Erika
audionarrátor, kommunikációs munkatárs
Mobil: +36 30 755 6983
Az emlékezés napja…
Azok emlékére, akik már nincsenek közöttünk, Kosztolányi Dezső, Halotti beszéd című versét idézném és választottam hozzá egy képet is, ami számomra már évek óta kifejezi mindazt a mély és örök tartalmat, amit ezek a mantraszerű sorok üzennek.
Kosztolányi Dezső:Halotti beszéd
Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szívünkhöz közel álló.
De nincs már.
Akár a föld.
Jaj, összedőlt
a kincstár.
Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.
Nézzétek e főt, ez összeomló,
kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,
mely a kimondhatatlan ködbe vész
kővé meredve,
mint egy ereklye,
s rá ékírással van karcolva ritka,
egyetlen életének ősi titka.
Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.
Mindenki tudta és hirdette: ő volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt,
s szólt, ajka melyet mostan lepecsételt
a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja,
mint vízbe süllyedt templomok harangja
a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég:
“Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék”,
vagy bort ivott és boldogan meredt a
kezében égő, olcsó cigaretta
füstjére, és futott, telefonált,
és szőtte álmát, mint színes fonált:
a homlokán feltündökölt a jegy,
hogy milliók közt az egyetlenegy.
Keresheted őt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem.
Többé soha
nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.
Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: “Hol volt…”,
majd rázuhant a mázsás, szörnyű mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: “Nem volt… ”
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.
1933
Kerti fák szűrt fényben úszó, elkent zöldjére néző fakeretes ablakot látunk. Széles párkányán egymagában álldogál egy füles agyagkorsó, törött. Benne csonkig égett gyertya világít. Az edény hasából hiányzó nagyobbacska szilánk előtte fekszik a burkolaton. Bár egészben törött ki, sértetlen, mégsem lehet már visszailleszteni. Ha meg is próbálnánk, eltakarná a fényt, a még mindig lobogó gyertyát.
A vers, alább Latinovits Zoltán előadásában hallható:
S. Tóth Erika
audionarrátor, kommunikációs munkatárs
Mobil: +36 30 755 6983
Gattaca – narrált filmrészlet (valami, amire büszke vagyok)
Mi is ez pontosan? Nos, a büszkeségem, ahogy az a címben is olvasható. 🙂 2016 nyarán egy sci-fi rendezvényen adtam elő az audionarráció témájában és szerettem volna valami stílszerű anyagot vinni erre a különleges alkalomra, így született ez a kis projekt. Maga a film egyébként az egyik kedvencem, azt is mondhatnám, hogy ars poeticám, azaz hitvallásom. Hogy miért? Mert hiszek benne, hogy elhivatottsággal és kitartással bármi elérhető.
Ahhoz, hogy a narráció érthetővé váljon, nem árt egy kis előzetes, íme. A főszereplő, Vincent, aki Jerome Morrow álarca mögé bújik, azért nem lehet önmaga, mert nem “tökéletes” a tökéletesek világában. Úgy is mondhatnánk, fogyatékossággal él. Ebben az alternatív, de csöppet sem elképzelhetetlen jövőben az embereket a génállományuk alapján különböztetik meg egymástól. A diszkrimináció alapja, hogy valaki természetes úton született vagy a körzeti genetikus közreműködésével látta-e meg a napvilágot, “rendelésre”.
Vincent klasszikus szerelemgyerek, aki a ditroiti riviérán fogant egy romantikus estén. A mi világunkban átlagos lenne, de itt “hátrányos helyzetű”. Már születésekor tudható, hogy nagyon rossz esélyekkel indul ebben a vér- és vizeletminták meghatározta világában. Rövidlátó, gyerekként gyakran betegeskedik és szívbetegségre hajlamos, mégsem adja fel a küzdelmet, az az álma, hogy űrhajós lehessen. A helyzete gyakorlatilag kilátástalan, a génjei elárulják – hiába tanul és edz megállás nélkül, nem kap, nem kaphat esélyt.
Végül úgy dönt, illegális eszközökhöz nyúl. Bérbe veszi Jerome Morrow génállományát. aki bőr-, szőr-, haj-, vér- és vizeletmintákat gyárt neki, amivel Vincent becsalja magát Gattacára, egy űrkutatást végző központba. Itt kezdődnek a bonyodalmak…
Fontos a videó bélyegképe is. A három főszereplő portréja látható rajta, elől Vincent (Ethan Hawke), kicsit mögötte, kvázi a válla fölött kitekintve Jerome (Jude Low) és Irene (Uma Thurman). Vincent és Irene arcának egyik felét egy grafikusan ábrázolt DNS-spirál takarja, szimbolikus többletet adva a fotónak. Tekintetük komoly, kifejező. Mögöttük egy henger alakú folyosó bejárata tűnik fel, de inkább csak érzékeltetésként, a történet ismerete nélkül nem is kivehető, hogy mit látunk, csak utólag nyer értelmet…
Tetszett a narráció? Írja meg nekem a vgyke.audionarracio@gmail.com e-mail címen! Szívesen tájékozódna részletesebben is a témában? Megteheti a https://www.facebook.com/vgykeaudionarracio/ oldalon, ahol további narrációkat, élménybeszámolókat, programajánlókat és egyéb érdekességeket talál. Várom szeretettel!
S. Tóth Erika audionarrátor, kommunikációs munkatárs Mobil: +36 30 755 6983
Az első hangos festmény
Elöljáróban, ahogy már az Klimt: A csók c. művéről készült festménynarrációs videó széljegyzeteként is leírtam, most is kiemelném – egy festmény narrációja szerintem, szinte lehetetlen személyes tartalom nélkül. Óhatatlanul hozzáadódik a látottakhoz egy kevés magából a narrátorból is, mert a mű igazi szépségét és megismételhetetlenségét éppen a csodálóiban keltett hatása adja.
Ahogy mindig, ez a felvétel is Miks Csaba kollégám csodálatos munkája, köszönöm Neki!
A videó a festményről készített képpel indul, ezt követően sötét háttér előtt az alábbi felirat tűnik elő: “Ön hogyan mesélné el egy festmény szépségét valakinek, aki sosem látott színeket?” Aztán a következő képkockán ez olvasható: “Segíthetünk?” Majd amíg tart a szöveg, mindössze a fekete háttér látható és végül a következő felirat: “Segítsen Ön is, hogy közös kincsünk, a kultúra, minél többek számára hozzáférhetővé váljon!”. Az utolsó képkocka a praktikus információkat tartalmazza: a VGYKE logóját, webcímét (www.vgyke.com), adószámát (18185030-1-42), bankszámlaszámát (10409015-90147559).
Egy lugasban járunk, az út széle a napsütéses órákban árnyat adó lombos fákkal szegélyezett. Most viszont esik, lehet ez egy balzsamos illatú nyári zápor. Koraesti órák, egy alakot látunk ráérős léptekkel távolodni a fák alatt, épp csak a körvonalai látszanak a lemenő nap beszűrődő fényében. Feje fölött klasszikus, nagy ernyő, az a fajta, amit ha összecsuksz is akkora, hogy sétabotként viszed magad mellett. A kép tapintható textúrája szemmel is jól kivehető, az érdesebb részeknél a festék halványan kipöttyöződik a felületen. A színkompozíció nem igyekszik követni a valóságot: a csokoládébarna ágakon kék, lila, bordó és narancsos árnyalatú falevelek végtelenje borul a férfi feje fölé és ugyanez tükröződik az út esőáztatta kövezetén a talpa alatt, csak itt még a fák tövében simuló, bársonyosan zizegő frisszöld fű színe is belevegyül, így olyan, mintha ez az egy magányos alak kiterített szivárványon járna.
Tetszett a narráció? Írja meg nekem a vgyke.audionarracio@gmail.com e-mail címen! Szívesen tájékozódna tovább a témában? Megteheti a https://www.facebook.com/vgykeaudionarracio/ oldalon, ahol további narrációkat, élménybeszámolókat, programajánlókat és egyéb érdekességeket talál. Várom szeretettel!
S. Tóth Erika
audionarrátor, kommunikációs munkatárs
Mobil: +36 30 755 6983
Egy megható kérés…
“Kedves Erika!
Rendre olvasgatom a bejegyzéseidet, kommentárjaidat, jegyzeteidet, bármit amit leírsz és megosztasz, zseniálisan játszol a szavakkal.
Legutóbb a Németh Orsinak narrált képleírásod fogott meg, annyira precíz volt amit megfogalmaztál, hogy nem csak az Orsi tárgyilagos leírását, hanem a kép hangulatát is szuperül le lehetett venni. Annyira jó, hogy ha akartam, behunyhattam volna a szemem és tényleg, mint egy fényképen, megjelent az egész ábrázolása, amit nagyon kevesen tudnak így átadni.
10 éve vagyok vak, de még nem találkoztam olyan emberrel, aki mind a tárgyilagos részleteket, mind a hangulatot így át tudja adni, harmóniában, objektíven, mégis belevonva a részleteket. Így lett aztán egy furcsa kérésem, amit nem is tudom hogy hogyan osszak meg veled.
Én júniusban mentem férjhez, és mint a legtöbb menyasszony, baromira szerettem volna tudni hogy hogyan nézek ki. Le lehet tapogatni egy olyan hatalmas ruhát mint amilyen az enyém volt, de amikor bárkitől megkérdeztem, hogy milyen vagyok, csak bőgött és azt mondta, szép. Ha egyszer lesz egy perced és unatkozol megnéznéd és leírnád nekem hogy hogyan néztem ki? 9 hónapja keresek rá egy embert, de senki nem tudja úgy megfogalmazni mint ahogyan te csinálod.
Írj még, ossz meg bármit, én tényleg imádom olvasni!
Köszönöm,
Ani”
Mondanom sem, kell, boldogan tettem eleget a megtisztelő kérésnek, az álomszép menyasszonyról írott narráció az alábbi cikkben olvasható: http://www.vgyke.com/hir/alomszep-menyasszony/
Tetszett a narráció? Írja meg nekem a vgyke.audionarracio@gmail.com e-mail címen, köszönöm! Látogasson el a www.facebook.com/vgykeaudionarracio oldalra is, ahol további nézői/olvasói visszajelzéseket, narrációkat és egyéb érdekességeket talál, várom szeretettel!
S. Tóth Erika
audionarrátor, kommunikációs munkatárs
Mobil: +36 30 755 6983
Mozi – Esély/Egyenlőség (1. rész)
A magyar akció-vígjátékot audionarrációval és speciális felirattal élvezhetik a helyszínre látogatók.
Időpont: 2017. október 27. péntek, 18:00-21:00 Helyszín: Premier Kultcafé (1085 Budapest, Üllői út 2-4.) Megközelíthetőség: a Kálvin téri metrómegállótól 2 perc sétára, az egykori Vörösmarty mozi helyén Jegyár: 1200 Ft, diákoknak és 60 év felettieknek 980 Ft AKCIÓS KONSTRUKCIÓ: Gyere el két vetítésre és a harmadik jegyedet mi álljuk!
A rendezvényen való részvétel regisztrációhoz kötött. Részvételi szándékodat az info@akkuegyesulet.hu címen várjuk.
Gyere és lásd te is a füleddel, halld te is a szemeddel azt, ami közös kincsünk: a kultúrát!
A mellékelt fotón a film plakátja. Középen Thuróczy Szabolcs, egy fiatal, huszonéves kerekesszékes srác, profilból. Egyik karja a kerék hajtófelületén, másikban revolver. Könnyű dzsekit és farmert visel, fehér pólóval, csöppet se tűnik veszélyesnek. Előtte a plakát oldalán hívómondat: “Lövésed sincs, mire képesek”, alatta pedig a film címe és a rendező neve olvasható. A kép felső szélén a három legfontosabb szereplő neve tűnik fel: “Thuróczy Szabolcs, Fenyvesi Zoltán, Balsai Móni”
S. Tóth Erika
audionarrátor, kommunikációs munkatárs
Mobil: +3630 755 6983
A vadászat (narrált film a VÁI-ban)
Időpont: 2017. október 26. csütörtök, 18 óra Helyszín: Vakok Állami Intézete (1146 Bp., Hermina út 21., rendezvényterem)
A film bevezető narrációja az alábbi hivatkozáson hallgatható meg:
A programon történő részvétel díjmentes, de előzetes regisztrációhoz kötött. Kérjük részvételi szándékukat 2017. október 24.-én 12.00 óráig a rendezveny@vakokintezete.hu e-mail címen vagy a 061 872-9560-as telefonszámon jelezni szíveskedjenek.
A mellékelt fotón a film amerikai plakátja. Középen a cím: “The Hunt”, fölötte a főszereplő Mads Mikkelsen látható félprofilból. Negyvenes évei végén vagy ötvenes évei elején járó jóképű férfi, markáns vonásokkal. Szeme és egyenes szálú haja barna, arca kissé borostás. Visszanéz ránk és a mögötte álló homályos alakokra, tekintete meggyötört, kiábrándult, orrnyergén pici seb. A plakát két oldalán mértékadó amerikai magazinok értékelései, mindegyik 4 vagy 5 csillag. A cím alatt a rendező, Thomas Vinterberg neve, mellette egy kisebb képen Mikkelsen pulóverben, kabátban és farmerben áll az erdőszélen, egy vadászpuskával a kezében.
S. Tóth Erika
audionarrátor, kommunikációs munkatárs
Mobil: +3630 755 6983
A Vakok Iskolájának mennyei dísze (3. rész)
A bal alsó álló téglalap képek közül a negyedik következik, ami Szent Imrét, István király fiát ábrázolja. Jobb kezében fehér liliom, a szüzesség erényének szimbólumaként, mely a herceg életéhez fűződik a magyar kultúrtörténetben. Az alakot szemből látjuk, könnyed, de határozott testtartásban áll, jobb térdét kissé behajlítva. Háromágú hercegi koronát, halovány almazöld, szinte áttetsző, selymes-fényű, térd fölé érő köntöst és barna, bakancsszerű fűzős bokacsizmát visel, a köntösön arany gallérral és övvel. A ruha szegélye keresztekkel és körökkel díszített bársonyberakás, mellkasán nagy bordó szívvel, rajta aranyszínű vízszintes csíkok Árpád-sávok láthatók, melyeket az üvegfestő népi virágmotívumokkal tett még hangsúlyosabbá. A köntösön narancsos-vörös palást, szegélyét mélybarna alapon fényesen csillogó liliommotívumok díszítik. A herceg nyakában a rangjának megfelelő vastag aranylánc, középen ovális medállal. Az ifjú herceg arca nemes és békés, de ugyanakkor határozottságot tükröz.
A bal oldali traktus képei után a jobb oldaliak következnek, szépen sorjában. Tehát a teljes ablakkompozíció jobb oldali részén még mindig alul, bal felől haladva az első álló téglalapkép, mely Szent Istvánt ábrázolja. A bal oldali traktusban ugyanitt helyezkedik el Imre, úgyhogy gyakorlatilag egymás mellett állnak, csak az a középvonal választja el őket, ami az egész ablakot is két nagyobb egységre tagolja. A király krémszínű, tógaszerű ruhát visel, melynek alsó harmada egy vastag vízszintes csíkban, mintegy szegélyként csokoládébarna, rajta ugyanazzal a szívforma díszítéssel, amivel fia, Imre ruhájának mellkasi részén találkozhattunk. A selyem tógaruhát vékony óaranyszín öv fogja derekához és ugyanilyen árnyalatú pánt tartja az uralkodó mélykék bársonypalástját, melyet sápadtabb arany árnyalatú minta díszít, szentek és virágmotívumok. Nem csak megjelennek, de kiemelt szerephez jutnak az uralkodói státusz jelképei: a király bal kezében az aranyból kimunkált országalma, tetején a lotaringiai kettős kereszttel, a gömb közepén elől pedig a magyar címer metszett sötétlő körvonalával. Az uralkodó jobbjában az ugyancsak arany jogar található, maroknyi vastag nyélen, veretes kalapácsszerű fej, rajta kis függővel, ugyanez a dísz található a kupolaforma szentkoronán oldalt, a király halántékánál. Arcát ezüstös-fehér ősz haj és dús szakáll keretezi, fiáéhoz hasonló békés tekintete átható.
Az alul lévő álló téglalapképek közül a jobb oldali traktus második üvegfestménye következik. Árpád-házi Szent Margitot hivatott megörökíteni, jobb kezében koronával és rajta egy csokor fehér liliommal. A másik oldalon lévő képek közül az Imrét ábrázolón ugyancsak megjelent ez a virág, mely valószínűleg itt is a szűziességet, állhatatosságot szimbolizálja, annál is inkább, mivel Margit élete nagy részét apácaként töltötte a Nyulak szigeti rendházban. Hosszú barna szerzetesi csuháján szerény fehér, durvaszövésű köntöst visel, lábán a zarándokok sarura emlékeztető nyitott bőrszandáljával.
Fején és homlokán az apácák fehér főkötőjét látjuk, a hozzá tartozó fekete fejkendővel, amit fityulának is neveznek. Margit bal kezében hosszú rózsafüzér lóg, végén mívesen kimunkált aranykereszttel. A festő a szentek jellegzetes attribútumaival ábrázolta Margitot, tarkója mögött glória fénylik, fejét kicsit félrebillenti balra és szemérmesen lefelé vagy inkább befelé néz, a karjában lévő virágra vetve gyengéd tekintetét.
S. Tóth Erika
BÉBIBUMM – narrált mozi
Avril felnőni képtelen anyja nárcisztikus személyiségétől szenved, úgy érzi, mintha nem is anyja, hanem egy rakoncátlan lánya lenne. A helyzet akkor sem változik, amikor Avril terhes lesz. Anyja ugyanis erre is képes rálicitálni: bár a véletlennek köszönhetően, de ő is teherbe esik. Anya és lánya így együtt néz az áldott hónapok elé.
Kis kedvcsináló:
Helyszín: ART CINEMA + CAFE (1074 Bp., Erzsébet krt. 39.) Időpont: október 22. vasárnap, 16 óra Kedvezményes jegyár: 900 Ft.
Látogasson el a https://www.facebook.com/vgykeaudionarracio/ oldalra, ahol további narrációval kísért programokról olvashat ajánlókat, kedvcsinálókat sok egyéb érdekesség mellett. Várom szeretettel!
S. Tóth Erika
audionarrátor, kommunikációs munkatárs
Mobil: +3630 755 6983
Radnóti Miklós: Naptár (3. rész)
JÚLIUS
Düh csikarja fenn a felhőt,
fintorog.
Nedves hajjal futkároznak
meztélábas záporok.
Elfáradnak, földbe búnak,
este lett.
Tisztatestű hőség ül a
fényesarcu fák felett.
1940. június 12.
Ez a pár soros kis ábrázolás annyira összetett, dinamikus és élettel teli, hogy egyszerűen nem találtam olyan képet, ami teljes mértékben ki tudná fejezni, inkább csak egy kedves részletet ragadnék ki, azt is inkább csak szimbolikus értelemben… Egy fiatal hölgy keskeny, hófehér bokáját és kecses lábfejét látjuk, amint egy sekélyke kis pocsolyán tipeg át óvatosan, lábujjhegyen lépkedve a nyári fényben. Ahogy lábai tükröződnek a vízfelületen, még légiesebb hatást keltenek a mozdulatai. Bokája fölött, halvány, tavaszi rózsaszín szoknya tűnik fel, alul egy leheletnyi tüll berakással. Körmeit pasztelles pirosra festette, ettől még nőiesebbnek hat ez a meztélábas zápor-hölgy. 🙂
AUGUSZTUS
A harsány napsütésben
oly csapzott már a rét
és sárgáll már a lomb közt
a szép aranyranét.
Mókus sivít már és a büszke
vadgesztenyén is szúr a tüske.
1940. július 21.
A képen, amit választottam aranyló lombú almafaliget tárul elénk, már-már őszbe fordul a nyárutó, de azért még kellemesen borzongató melegség lengi körül az élénksárga leveleket, melyek közül itt-ott kikandikálnak a sötét, szinte feketébe hajló ágak. A fű még frissen zöldell, surrog a talpunk alatt, de egy-egy sávban már száradó avar zizegése vegyül bele. Kicsit talán melankolikus a táj, de mégis hívogató, ha itt sétálgatsz, kedved támad leülni az egyik fa tövében és beleszippantani az édeskés, párás levegőbe.
SZEPTEMBER
Ó hány szeptembert értem eddig ésszel!
a fák alatt sok csilla, barna ékszer:
vadgesztenyék. Mind Afrikát idézik,
a perzselőt! a hűs esők előtt.
Felhőn vet ágyat már az alkonyat
s a fáradt fákra fátylas fény esőz.
Kibomló konttyal jő az édes ősz.
1940. július 15.
A “csilla barna ékszer” még sápadtzöld tüskés, félig nyitott héjában csücsül az erre a hétre választott fotón. Sima, viaszos külsején visszaköszön a nap langyos fénye, ez teszi olyan barátságosan csillogóvá és élettel telivé. Barna avarágyának színeibe a borostyán mélyebb örökzöldje vegyül, az itt-ott kibukkanó fiatal levelek világosabbak, a nagyobbak pedig sötétebbek, egyiküknek még halvány, ágas-bogas erezete is jól kivehető.
Tetszettek a narrációk? Írja meg nekem a vgyke.audionarracio@gmail.com e-mail címre! Szívesen tájékozódna tovább a témában? Látogasson el a https://www.facebook.com/vgykeaudionarracio oldalra, ahol további narrációkat, élménybeszámolókat, programajánlókat és egyéb érdekességeket talál. Várom szeretettel!
S. Tóth Erika
audionarrátor, kommunikációs munkatárs
Mobil: +36 30 755 6983
