Látogatás a Holokauszt Emlékközpontban

Látogatás a Holokauszt Emlékközpontban

Novemberi külsős programunk alkalmával a Holokauszt Emlékmúzeumban tettünk tárlatvezetéssel egybekötött látogatást. Az állandó kiállítást tekintettünk meg, ahol kedves tárlatvezetőnk egy orosz hölgy személyében Zsenya vezetett végig minket.

Az állandó kiállítás témája a magyar holokauszt, mely a második világháború alatt elkövetett zsidóellenes népírtásról szól, a faji ideológia által fizikai megsemmisítésre ítélt magyar állampolgárok, azaz a zsidók és a romák szenvedéseit, legyilkolását mutatja be. A magyar állam fokozatosan fosztotta meg 1938-tól polgárainak egy csoportját mindattól, ami az embert emberré teszi: jogaitól, javaitól, szabadságától az emberi méltóságától és végül az életétől. Az áldozatok a katonai munkaszolgálatban a magyar hatóságok alatti brutalitása következtében, illetve deportálásuk utána német haláltáborokban, tömeges kivégzéseken veszítették életüket.

A német megszállás után 1944-ben gyorsult fel ez a folyamat. A kiállítás az üldöztetés egyes fázisait bemutató egységekre épül (jogfosztás, kifosztás, szabadságtól való megfosztás, az emberi méltóságtól és az élettől).

Előbbi a magyar zsidóságot és cigányságot, utóbbi a felszabadulás és felelősségre vonás kérdését, illetve az üldöztetésekre adott válaszokat tárgyalja. Sztójay Döme vezette bábkormány sorra hozta a zsidóellenes rendeleteket: a zsidónak minősített személyeket sárga csillag viselésére kötelezték és beszolgáltatták velük minden ingóságukat. Zsidó többé nem lehetett orvos, ügyvéd, tanár, újságíró, színész. 1944. április 26-án elrendelték a zsidó lakások „használatba vételét”, és gettókba kényszerítették az embereket, megkezdődött a gettósítás. Itt indult meg a zsidók elhurcolása is, napi négy, emberekkel teli szerelvény indult Magyarországról Auschwitzba a haláltáborba. Itt halálos gázzal ölték meg az embereket, vagy olyan orvosi kísérleteknek vetették alá őket, ami a biztos halálukhoz vezetett.

„A kő örök és emlékeztet arra, hogy soha többé ne történjen ilyen az emberiséggel”

A program a XIII. kerületi Önkormányzat támogatásával valósult meg.

 

 

 

 

 

 

Utó-Halloween és Ügyfélszolgálat

Utó-Halloween és Ügyfélszolgálat.

Rendhagyó novemberi klubnapunk, a Napraforgó Család- és Gyermekjóléti Központban került megrendezésre.

Ahol egy utó-Halloween-i partival készültünk meghívott tagjainknak és vendégeinknek. Meghívtuk Kormányos Ágnest, a VGYKE ügyfélszolgálati munkatársát.

Finomságok:

Utó-Halloween- partynkra, sok-sok finomsággal készültünk, lehetett kóstolni sütőtökös pumpkin spice-t, London fog teát, matcha kekszet, sütőtököt, chipset, ropit és természetesen az asztali terítékünk is a Halloweent idézte, hisz faragott sütőtök fejet tettünk az asztalra, amiben mécses égett, és lámpások fénye árasztott kellemes hangulatot.

Jelmezverseny:

Jelmezversenyre is sor került, vendégeink csoda jelmezekbe öltöztek, melyekre 2023. december 15-én 12 óráig lehet szavazni lájkokkal, a XIII. kerületi Közösség Lámpásai facebook oldalára feltöltött fotókra, melyet ezen a linken érhetnek el:

https://www.facebook.com/lampas.bp13

Kormányos Ágnes beszámolt arról is, hogy a segédeszköz pályázat lezárult, mindenkit értesítettek ezzel kapcsolatban. Tagdíjbefizetési lehetőséget is biztosítottunk klubunk helyszínén.

Közösségi Közlekedési Hálózatfejlesztési Stratégia kialakításáról szóló Civil Mobilitási Témacsoport rendezvény

Kép forrása: A BKK weboldala

Közösségi Közlekedési Hálózatfejlesztési Stratégia kialakításáról szóló Civil Mobilitási Témacsoport rendezvényén vettünk részt

A BKK legfontosabb fejlesztési célkitűzése a kompakt város (15 perces város) megteremtése. Ennek megvalósítása elengedhetetlen az élhető mobilitási igények kiszolgálása érdekében, a klímaváltozás és a demográfiai átrendeződés hatásainak ellensúlyozására. A fenntartható város szerkezete kiegyensúlyozott, mobilitása integrált, ahol előnyben részesülnek az aktív közlekedési módok és a közösségi közlekedés.

2023 november 16-án a Városházán a Civil Mobilitási Témacsoport rendezvényén megtudhattuk: A hálózatfejlesztési stratégia kialakítása érdekében, átfogó közvélemény kutatást végzett a BKK, mely felmérte a közösségi közlekedést használók igényeit. Az adatok még nem nyilvánosak, de nagyvonalakban elmondható, hogy az ügyfelek számára legfontosabb a menetidő, de a többi szempont sem marad le túlságosan, a zsúfoltság, a megállóban várakozás vagy a gyaloglás. A csúcsidei és csúcsidőn kívüli elvárások nem térnek el jelentősen egymástól, de a hétköznapi és hétvégi módválasztási szokások eltérnek. Az autót is használók igényeit is felmérték, mikor, milyen szempontok alapján döntenek inkább a közösségi vagy az egyéni közlekedés mellett.

Az adatok feldolgozása után a különböző szempontok, összevetésével rengeteg táblázat, térkép készült. Ezek alapján körzetekre lett felosztva Budapest és a kapcsolódó szolgáltatási terület és minden körzet kapott besorolást a jelenlegi szolgáltatási szint szerint így láthatóvá vált, hogy hol kell fejleszteni a jelenlegi hálózaton vagy csökkenteni a szolgáltatáson. Bemutatásra került többféle hálózattervezési alapelv is, külföldi példákkal alátámasztva. A törekvés az, hogy minél rövidebb idő alatt a lehető legkevesebb átszállással lehessen közlekedni Budapesten, ez több járat esetében összevonást jelent, hosszabb vagy módosított útvonalat, egyes kötöttpályás viszonylatokat szeretnének meghosszabbítani a belváros és az agglomeráció irányába is. Az új fejlesztések, beruházások akadálymentességi szempontok figyelembevételével és az érintett civilszervezetekkel egyeztetve történik.

Balázs Gábor

operatív vezető

 

 

Bécsi szakmai kirándulás a Ta TaBooks projektzáró eseményére

Bécsi szakmai kirándulás a Ta TaBooks projektzáró eseményére

Az EGYMI meghívására a VGYKE két munkatársa részt vehetett a Ta TaBooks projekt záró rendezvényén, melyre október 4-én Bécsben a District Office Rudolfsheim-Fünfhaus –ban került sor.

A Talking Tactile Books – (TaTaBooks) vak és gyengénlátó gyermekek számára című projekt az Európai Bizottság által finanszírozott Erasmus+ projekt, amely 2021 novemberétől 2023 októberéig tartott, 4 országból (Ausztria, Csehország, Magyarország, Szlovákia) összesen 8 partner bevonásával. .

A projekt a vak és gyengénlátó tanulók sajátos igényeivel foglalkozik. Átfogó, tudásközvetítő és szórakoztató 3D-s nyomtatás alapú tananyagok készültek személyre szabottan. Ezeket audio és online tanulási tartalmak egészítik ki. Fejlesztésük rendkívül interaktív folyamat volt az összes partnerország iskolái és a releváns területek szakértői között: 3D nyomtatás, IT, didaktika, tudomány és tudományos kommunikáció.

A konferenciára több mint száz nemzetközi érdeklődő érkezett. A partnerek angol nyelvű előadásaiból, megtudtuk, hogy a végső kedvezményezettek – tanárok és gyerekek – aktívan végigkísérték, tesztelték és véleményezték a fejlesztés lépéseit, részt vettek az eszközök fejlesztésében. Ezen túlmenően a résztvevő tanárok nemcsak innovatív tananyagokat és módszereket kaptak, hanem 3D nyomtatási ismereteket is szereztek. Elkészült egy dedikált tudásmegosztó platform is, a további nemzetközi együttműködés és tapasztalatcsere elősegítése érdekében. A prezentációk közti szünetekben személyesen megnéztük, megismertük, kipróbáltuk a kiállított 3D nyomtatással készült ismeretterjesztő tárgyakat. A Ta TaBooks fiókjainak kihúzásával meghallgattuk több nyelven is a fiókban található tárgyakhoz kapcsolódó információs audió anyagot.

A TaTaBooks javítani fogja a mindennapi oktatást a vak és gyengénlátó gyerekeket tanító partneriskolákban. Mivel a tervezési koncepció reprodukálható és adaptálható, a Ta TaBooks-ban nagy lehetőség rejlik, és széles körű figyelmet érdemel.

Köszönjük a meghívást!

Balázs Gábor

operatív vezető

A VGYKE ügyfélszolgálata a Békásmegyeri Közösségi Házban

A VGYKE ügyfélszolgálata a Békásmegyeri Közösségi Házban az Óbudai Lámpás Klub 2023. novemberi Klubnapján.

2023. november 17-i klubnapunkon – a Lámpás Klubok több éves hagyományához híven – lehetőséget biztosítottunk tagjainknak, hogy rendezzék a jövő évi tagdíjukat, és kérdéseket tegyenek fel a VGYKE ügyfélszolgálatának, melynek képviseletében ezúttal Kormányos Ágnes tisztelte meg jelenlétével klubunkat.

Még mielőtt azonban a tagok feltették volna kérdéseiket, illetve rendezték volna jövő évi tagdíjaikat, bevezetésképpen mondtam néhány mondatot a novemberi jeles napokról, úgy, mint november 1-jéről, Mindenszentekről, november 3-áról, a Magyar Tudomány Napjáról, november 7-éről, a Magyar Opera Napjáról, végül, de nem utolsó sorban november 17-éről, amely Budapest születésnapja. Idén 150 éve jött létre Budapest Buda, Óbuda és Pest egyesülésével.

November 1-jén az üdvözült lelkeket ünnepeljük, Mindenszentek napján. A mindenszentek vagy mindenszentek napja (röviden mindszent; latinul Festum Omnium Sanctorum) a keresztények ünnepe, az üdvözült lelkek emléknapja, melyet a katolikus keresztény világ november 1-jén tart. Ekkléziológiailag a megdicsőült Egyház (latinul ecclesia triumphans) ünnepe. A még élők a „küzdő egyházat” (ecclesia militans), a már meghalt és tisztítótűzben bűnhődők a „szenvedő egyházat” (ecclesia patiens), az üdvözültek pedig a „diadalmas egyházat” (ecclesia triumphans) képviselik. Az ünnep 741-ben, III. Gergely pápa idején jelent meg először a megemlékezés napjaként. Jámbor Lajos frank császár 835-ben IV. Gergely pápa engedélyével már hivatalosan is elismerte az új ünnepet. A hagyomány szerint egyetemes ünneppé IV. Gergely pápa tette. E nap Magyarországon 1998-tól újra egyházi ünnep, 2000-től pedig munkaszüneti nap.

November 3-án a Tudomány Ünnepén gróf Széchenyi Istvánra emlékezünk, aki 1825-ben ezen a napon ajánlotta fel egyéves jövedelmét a Magyar Tudós Társaság (az MTA elődjének) megalapítására.

November 7-én a Magyar Opera Napját ünnepeljük. 1810-ben e napon született Erkel Ferenc.

November 17-én Budapest létrejöttének 150. évfordulóját ünnepeljük. Budapest három városrész egyesítésével jött létre. Pest a Duna bal partján, Buda a jobb parton, Óbuda pedig a Duna keleti oldalán fekszik. Pest már a római korban is lakott hely volt, a középkorban pedig fontos kereskedelmi és gazdasági központtá vált. Buda pedig a magyar királyok székhelye volt. Óbuda pedig egy régebbi település, amely a rómaiak alatt virágzott fel. A három város egyesítésének ötlete már a 19. század elején felmerült. Azonban csak 1873. november 17-én valósult meg, amikor a magyar országgyűlés elfogadta az egyesítésről szóló törvényt. Az egyesítésnek számos oka volt. Egyrészt a három város közötti szoros gazdasági és kulturális kapcsolatok miatt, másrészt pedig a modern városfejlesztés igényei miatt. Budapest egyesítése után gyors fejlődésnek indult. A város népessége gyorsan növekedett, és számos új épület és intézmény épült. Budapest a 20. században is fontos szerepet játszott a magyar történelemben. A város volt a központja az 1918-as forradalomnak, az 1944-es nyilas uralomnak, és az 1956-os forradalomnak. Budapest ma Magyarország fővárosa és legnagyobb városa. A város több mint 1,7 millió lakosnak ad otthont, és fontos turisztikai célpont is. Budapest egy gyönyörű és izgalmas város, amely sok látnivalót és programot kínál a látogatóknak.

Rövid köszöntőmet és előadásomat követően mindenkinek lehetősége nyílt kérdéseket feltenni Kormányos Ágnes részére. Felmerült – egyebek mellett – a térítésmentes parkolást lehetővé tevő rokkantsági kártya igénylésének kérdése, vagyis, hogy e kártyát látássérültek is igényelhetik arra az esetre, hogy ha valaki őket szállítja, akkor a főváros fizetős zónáiban is ingyenesen parkolhat. Ágnes tájékoztatott, hogy a kártyát kormányablaknál lehet igényelni, az jogosult rá, aki igazolja, hogy fogyatékossági támogatásban részesül. Ezt nem csak a határozattal, hanem a Magyar Államkincstár (MÁK) által kiállított kártyával is lehet, hiszen annak a kiállítási jogcíme maga a határozat.

A fontos kérdések-válaszok, majd tagdíjbefizetést követően Császár Lászlóné Erzsikét köszöntöttük névnapja alkalmából. Ezután kötetlen beszélgetés következett.

Az eseményről készült beszámolót és képeket Facebook-oldalunkon tekinthetik meg:

https://www.facebook.com/lampasklub3/

Következő klubnapunk már a Karácsony jegyében telik majd, 2023. december 15-én, pénteken 10:00 – 12:00 között.

Ruzsa Viktor

Közösségi civilszervező

 

 

 

Klubnap a Láthatár bolttal Erzsébetvárosban

Klubnap a Láthatár bolttal Erzsébetvárosban

Az erzsébetvárosi Lámpás klub soron következő klubnapját november közepén tartotta a KlauDió Civil Központban.

Ezúttal a VGYKE Láthatár boltjának munkatársát látták vendégül. Németh Róbert a segédeszköz bolttal kapcsolatos fontos tudnivalókat osztotta meg a résztvevőkkel, vásárolni is volt lehetőség. Később a 2024. évi tagdíjat is be lehetett fizetni.

Klubnapunk második fele jó hangulatú beszélgetéssel telt.

Jánosi Veronika

Közösségi civilszervező

 

 

 

 

Millenáris Parkban tartottuk klubnapunkat

Millenáris Parkban tartottuk klubnapunkat

2023. Július 18-án egy csodálatos napsütötte napon, Buda legzöldebb közösségi terére mentünk a látássérült emberekkel a Millenáris Parkban tartottuk klubnapunkat. Mivel a kánikula sem maradt el, a délelőtti órákat választottuk a kirándulásra, amikor még nem volt túl meleg a nagy sétákhoz.

Először a bejárattal szemben elhelyezett kör alakú lámpákat csodáltuk meg, melyek a napsütésben csillogtak. Gyönyörű füves részen máris sok fa árnyéka csalogatott minket. Mi is megpihentünk a hűvösön. Néztük a közeli szökőkút folyamatosan változó alakját. Mindenkinek jólesett, hogy a víz lehűtötte kicsit a nagy meleget körülöttünk.

Amikor tovább mentünk, újabb látnivalóban volt részünk. Halastóhoz értünk, ahol a vízben különböző méretű színes halak vidáman úszkáltak. Majd hatalmas levélfüggöny tárult elénk magasra emelkedve, szép látványt kínálva nekünk. Közben egyre melegebb lett az idő. Mi ezért bementünk a levélfüggöny mögé.

Amikor a függöny mögötti folyosóra értünk, a kintről beszűrődő fényt zöldre változtatták a sűrű levelek. A melegtől is megszabadultunk, és a levegő is üde és tiszta volt. Padok is voltak ott, leültünk és hosszan elbeszélgettünk. Kellemes órákat töltöttünk ott együtt.

A Millenáris Parkban tartottuk klubnapunkat és a helyszínről élő adásban is bejelentkeztünk a Facebook-on Budapest III. kerületi Látássérültek klubja oldalunkon, melyet az alábbi linken lehet megtekinteni korlátlan ideig:

https://www.facebook.com/lampasklub3/videos/808189454035135

Pintér Teréz

Óbudai Közösségi civilszervező

#beszámoló #millenáris #park #séta #napsütés #jóidő

József Attila Művelődési Ház – Esélyegyenlőségi nap

fotó1fotó2

A XIII-XIV. kerület közösségi mentorának, Jánosi Veronikának köszönhetően, egy alkalomhoz illően sokoldalú programtervezet született. Érzékenyítéssel, kézműves foglalkozással, valamint segédeszköz-bemutatóval és fotókiállítással készültünk az érdeklődőknek. 5 osztály látogatott el a művelődési házba, kisebbek és nagyobbak egyaránt akadtak a jelentkezők között. A program három helyszínen zajlott és hogy minden gördülékenyen menjen, Vera mozgósította az Egyesület munkatársainak jelentős részét, a legkülönbözőbb területekről. Érdekes kihívásnak ígérkezett ennyi ember munkáját összehangolni, de szerencsére remekül sikerült, mindenki kitett magáért, amiért mindnyájukat egyenként is köszönet illeti.

Az első helyszínen, az előtérben a gyerekek a látássérülés témája motiválta fotókat nézegethettek, ezek a képek különleges nézőpontból, néha szokatlan, esetleg sajátosan értelmezhető, áttételes formában igyekeztek ábrázolni, hogy mit jelent a látássérülés fogalma, közvetett tapasztalata a fotós számára.

A második helyszínen, az érzékenyítés alkalmával a diákok és tanáraik ezúttal nem csak az érzékszerveik látástól független működését tehették próbára, hanem emellett elméleti tudásukról is számot adhattak. A program bevezető részeként ugyanis önkéntesünk, Laci mesélt a vakvezető kutyás közlekedés szabályairól, a kutyák képzéséről és feladatairól, majd a segítségnyújtás különböző módozatait is kipróbálhatták a vállalkozó kedvűek. Aki jól figyelt, könnyű dolga volt az ezt követő tudáspróba kitöltésekor, amibe Vera egy-egy műveltségi kérdést is belecsempészett, hogy azért ne legyen olyan egyszerű. Jó érzékkel válogatott, a csapatok többségének ezek a részek okozták a legnagyobb fejtörést. Az érzékenyítő feladatok folytatásaként illat- és pénzfelismerés következett, majd az ügyesebbek a Braille-írás megfejtésében jeleskedhettek. A csapatversenyek lezárásaként (egy asztal egy csapat) eredményhirdetés következett, apró, de annál motiválóbb ajándékok kerültek kiosztásra, emellett mindenki megkapta a „jutalomfalatját” is nápolyi formájában – ebből természetesen mi magunk se maradhattunk ki a szünetekben, hisz fontos a pozitív megerősítés.

Az osztályok csoportbontásban vettek részt a programon, így míg a kis bagázs egyik fele érzékenyült, a többiek meglátogatták a harmadik helyszínt, ahol többek között különböző segédeszközökkel lehetett közelebbről is szemügyre vagy kipróbálni. Péter beszélgetett a fiatalokkal a fehérbot használatáról, megismerkedhettek többek között az ingázás és pásztázás fogalmával. A gyerekek őszinte érdeklődéssel fordultak a kollégák felé, akik minden kérdésükre szívesen válaszoltak. A segédeszközök kapcsán szóba kerültek különféle megoldási stratégiák egy adott problémára, ezzel is bemutatva, hogy a látássérülés nem egyenlő a kiszolgáltatottsággal.

A kreatív sarokban a lányok virágokat hajtogathattak vagy színes gumikarikákból karkötőt készíthettek, ami – mint általában a rendezvényeken – osztatlan sikert aratott, Eszter pedig Braille-írótábla használatával vastagabb papírlapokra írta az elébe járulók nevét, ebből aztán praktikus könyvjelzők készültek. Többen Péter Braille-ismeretét tesztelve felolvastatták saját cetlijüket, mire aztán a kolléga sem maradt adósuk, mutatott nekik egy Braille-verseskötetet, Weöres Sándortól, amiben ezúttal nekik kellett kitapintaniuk a jeleket.

Mindent egybevetve a program remekül sikerült, a gyerekek jól érezték magukat és a művelődési ház munkatársainak visszajelzései is abszolút pozitívak, visszavárnak. A program méltó lezárásaként közös fotók is készültek, Szalkai úrral az ő kezdeményezésére, talán az elismerését kifejezendő.

Susovich Erika

Kilesés a sáncok mögül

Fotó1

Bölcsésznek tanultam és hiába vagyok elvileg elég kreatív, adaptív és kifejezetten nyitott a világra, tartottam tőle, hogy telefonos feladatkörök lápvidékén kényszerülök “pályát befutni”, ahol a legemberközelibb státusz is maximum az ügyfélszolgálat. Sorra kaptam az ajánlatokat ilyen és ehhez hasonló állások betöltésére, kissé el is fásultam.

Mielőtt a VGYKE hirdetésére találtam volna is felvettek egy céghez, ahol telemarketing pozícióra vártak, nem mentem, jól tettem. Az első érzékenyítésem alkalmával, amikor a Klebelsberg Kuno Általános Iskolában jártunk, kifejezetten érdeklődő fiatalokkal találkoztam, velük együtt ismertem meg mindazt, ami miatt az egyesülethez kerültem. Megértettem, hogy a szemléletformálás azokon múlik, akik leengedik a sáncokat, mindkét oldalon. Az újpesti Ady Endre Művelődési Ház “Így kerek a világ” című rendezvényén, ahol értelmi-, érzékszervi- és mozgássérültek egyaránt képviseltették magukat, világossá vált számomra, hogy az embereket érdekli a fogyatékossággal élők élete, csak a többségük nem tudja hogyan kérdezzen – ha egyáltalán szabad kérdeznie -, hogyan segítsen, hogyan teremtsen kapcsolatot.

Örülök, hogy ebben segédkezhetek. Magamhoz is közelebb kerültem ezáltal. Az elfogadás ugyanis nem csak a másik oldal feladata, hanem a miénk is, nekem ezzel gondjaim voltak. Rossz értelemben nem vettem tudomásul a saját problémámról, mintha bűn lenne, hogy nem vagyok “tökéletes”, nem fogadtam el magamat se, úgymond. Érdekes volt látni, hogy az óvodákban ahol megfordultunk (Százszorszép, Kuckó és Piroska Óvoda), több iskolában is (Vadaskert Iskola, Ilcsik Ferenc Általános Iskola, Csolnok és Környéke Körzeti Általános Iskola), valamint a rendezvényeken (Gödöllő – Városháza, Vác – utcai fesztivál, kispesti családi nap) sokszor nem csak a kicsik és nagyobbak, hanem a nevelők, tanárok, szülők is épp olyan rácsodálkozó játékossággal vettek részt a feladatokban. Az osztályfőnöki órákon (Álmos Vezér Általános Iskola, ócsai Halászy Károly Általános Iskola, érdi Diósdi úti Általános Iskola) a vakság nehézségei mellett – csatlakozva Csabiékhoz – elmondhattam a mozgássérültséggel kapcsolatos tapasztalataimat is, így egy elég komplex képet kaptak a gyerekek és tanáraik a segítségnyújtás fogalmáról, természetéről. Sose hittem volna, hogy egyszer még haszna lesz, ha beszélek arról, amit én is csak magamat megfeddve és inkább “befelé” intézek el, hogy mondjuk elesem az utcán. Vannak helyzetek, pl. nem akadálymentesített lépcsők és hasonlók, amikor nem tudom egyedül megoldani, ilyenkor mindig nehezemre esett segítséget kérni, de nem csak azért mert, dühített, hogy másra szorulok, hanem azért is, mert úgy gondoltam ez az embereknek teher. Nem az, a többségnek legalábbis nem, jó volt erre rájönni az érzékenyítéseken, olyan beszélgetések alkalmával, amiket sokszor nem is én vagy mi kezdeményeztünk, hanem a hallgatóság.

Úgy érzem, hasznos amit csinálunk, abszolút motivált vagyok, épp ezért igyekszem újabb és újabb távlatokat keresni és találni az érzékenyítés népszerűsítésére.

Susovich Erika