Amikor álommunka a recepciós, az autószerelő és a sminktanácsadó

Magyarországon a Salva Vita alapítvány szervezte meg ezt a különleges napot 16 megváltozott munkaképességű ember számára. A jelentkezések egyébként jóval túlnőttek ezen a számon, és az alapítvány reméli, hogy az első, bemutatkozó rendezvény után, a következő években még sokkal több ilyen álmot fog tudni telesíteni. Hogy érzékeltessük a helyzet mélységeit, az egyik az alapítványhoz befutott jelentkezés szövege mindössze így hangzott: „Nagyon szeretnék dolgozni, ez a vágyam.”

fotó1Bár csak egy napról van szó, a személyes találkozások lehetőségének erejét és fontosságát hangsúlyozta Vég Katalin, a Salva Vita ügyvezetője. Hiszen így esetleg olyan munkáltatók is megtapasztalhatják, hogy milyen az – milyen kihívást és milyen örömet jelent -, ha van egy fogyatékos munkavállalójuk, ahol eddig nem volt ilyen dolgozó. Ezekkel a találkozásokkal lehet megmozdítani az emberek berögzült elképzeléseit, előítéleteit, leküzdeni a bennük a szituációtól való félelmet. Írországban mára komoly mozgalom
lett a programból, ezen a különleges
napon 650 fő, 500 munkahelyre jut el,
a szervezésben pedig 87 civil szervezet vesz részt.

Hallom a növendékeket

fotó2
Szluka Lídia végzettsége szerint énektanár és kántor, angolul és németül beszél, franciául és olaszul is ír és olvas, mégis volt olyan zeneiskola, ahonnan azért utasították el, mert úgy gondolták nem tud majd a növendékekkel foglalkozni, mert vak. Ahogy ő mondta, bár nem látja, de hallja a diákok hangját, így a hangjuk képzése aligha jelenthet számára problémát.

Az a legfőbb vágya, hogy a kollégák egyenrangú partnernek tekintsék, akivel a közös módszereket kellene megtalálni, hogy az együttműködés a lehető legjobban működjön. Hangsúlyozta, hogy ezért a fogyatékos embereknek is tenniük kell, hogy olyan kvalitásokat tudjanak felmutatni, amibe nem lehet belekötni, amikor munkát akarnak vállalni. Érzékeltette, csak egy kis nyitottságra van szükség egymás felé mindkét fél részéről.

 


Felkészülten megyek, de meg sem hallgatnak az állásinterjún

Jánosi Veronika szintén látássérült, aki recepciósként és rendezvényszervezőként próbálhatta ki magát a Korona Hotelben. Mindig is ez a terület érdekelte, mint a HR Portálnak elmondta, többek szerint érzéke is van hozzá. Jelenleg is programokat szervez a Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Egyesületénél és a Világtérkép Közhasznú Egyesületnél. A naptól azt remélte, hogy egyrészt tapasztalatot szerez, másrészt fel fogja tudni mérni ennek alapján, hogy ilyen munkakörökre szállodákban érdemes-e elküldenie a jelentkezését.

Eddigi tapasztalatai között a nyílt munkaerőpiacon volt pozitív és negatív egyaránt. Az egyik munkahelyen bár pozitív élményeket szerzett az volt a gond, hogy a képernyőolvasó szoftver nem működött együtt a callcenteres cégnél alkalmazott rendszerrel, ezért nem tudott végül ottmaradni. Sajnos, sokkal negatívabb hozzáállással is szembesülnie kellett, amikor egy állásinterjúra ugyan behívták, de nem is interjúztatták meg, amikor kiderült, hogy vak. Pedig a fogyatékosságát nem rejtette véka alá, az életrajzába is beleírta. Az érintette a legrosszabbul, hogy még az esélyét sem adták meg annak, hogy esetleg együtt kitaláljanak valami alternatív lehetőséget, amivel meg lehet oldani a felmerülő problémákat.

Veronika elmesélte, hogy interjúra általában segítővel megy, mert az útvonalat kicsit hosszabb idő, 4-5 alkalom alatt tudja elsajátítani, de mindig hangsúlyozza, hogy ha bekerül az adott munkahelyre a közlekedés nem jelent számára problémát, mert mindenképpen megtanulja az útvonalat.

Mindig is az autók érdekelték

fotó3

Hosszabb időt Latinka Péterrel töltöttem, aki a Schiller Opelnél kapott egy napot, mert szervizbe, autók közelébe vágyott. Péter enyhe fokú értelmi sérült, aki egyébként műszerész végzettséggel is rendelkezik, és jelenleg is van munkája, árufeltöltőként dolgozik egy élelmiszerboltban. Ezt a munkáját nagyon szereti és élvezi.

Elmesélte, hogy már kisgyerekkora óta érdeklik az autók, annak idején apukájának is segített otthon autót szerelni. Később mechanikai műszerészként gyárban is dolgozott, de azt később felszámolták. Több munkahelye is volt az évek során, de nem mindenütt szerzett jó tapasztalatokat a kollégákkal, főnökséggel kapcsolatban. Volt, ahol rossz körülmények között dolgoztak, arról pedig inkább nem is akart mesélni, hogy időnként hogy beszéltek velük a munkatársak. De a mostani munkájában jól érzi magát, mint mondta a kollégák között nem is érzi magát fogyatékosnak.

fotó4

A Schiller Opelnél már évtizedek óta dolgozik egy hallássérült munkavállaló, aki kivívta magának az őt megillető helyet a cégnél. Az autók műszaki vizsgáztatásával foglalkozik, a cégnél eladott 35 ezer autó 60 százalékát ő vizsgáztatta, mondta el a tulajdonos. Schiller Gábor tapasztalata szerint ezek a megváltozott munkaképességű munkavállalók hiányosságaikat más területeken kiemelkedően jó teljesítményükkel, készségeikkel kompenzálják. Úgyhogy a vállalkozás számára nem ismeretlen terület és élmény, hogy ilyen alkalmazottal dolgozzanak együtt.

Latinka Péter először egy Opel teljes átvizsgálásában vett részt, amibe beletartozott a világítás működőképességének vizsgálata, a motor ellenőrzése, sőt az autó felemelése is, hogy alulról is ellenőrizni lehessen, hogy minden rendben van-e.

Péter nem csak szemlélődött, hanem kerékcserében, olajszint vizsgálatában is tevékenyen részt vett, és a nagy műhelyben is körülnézett, ahol a motorok digitális vizsgálata is zajlik, és egyszerre több mint 10 autót javítanak a munkatársak. Péter megerősítette,
hogy élvezte a munkát, tetszett neki a felkínált program.

Forrás: hrportal.hu

“AC&DC – Találd meg a helyed!”

Forrás: www.thrivesearch.com

Forrás: www.thrivesearch.com

Ha elakadást érzel magadban, a feladataidban, életedben, és segítségre lenne szükséged az elhelyezkedésben, a legjobb helyen jársz. Biztosan hallottál már néhány látássérült ismerősöd sikertörténetéről, és talán azon is elgondolkodtál, hogy vajon mi lehet a titkuk, hogyan jutottak el idáig?

Te is szeretnél közéjük tartozni?

 

 

Ha a fenti kérdések elindítanak egy érzést, gondolatot, hogy miért ne lehetnél Te is sikeres és megbecsült a munkádban, örömmel tudatjuk Veled, hogy frissen elindult „AC&DC – Találd meg a helyed!” programunk keretein belül minden erőnkkel azon leszünk, hogy segítsük Téged ezen az úton. Szeretnénk támogatást nyújtani, hogy felkészülhess a munka világára, valamint képessé válj helyt állni a jövőben is.

Fontos, hogy tisztában legyél erősségeiddel és azon képességeiddel, amelyeknél fejlődést szeretnél elérni. Programunk segítségével lehetőséged nyílik rátalálni arra az „álommunkára”, mely tudásodat és lehetőségedet tekintve a legmegfelelőbb lehet számodra.

Mi nem hiszünk a csodákban, ellenben a befektetett munkában, időben és energiában igen! Csatlakozz projektünkhöz, fejleszd magad és találd meg a helyed a munkaerőpiacon!

“AC&DC – Találd meg a helyed!”

Ha felkeltettük érdeklődésed, első lépésként kérjük, töltsd ki az alábbi regisztrációs űrlapot, mely segítségével jobban megismerhetünk Téged és az igényeidet. A regisztráció befejezéséhez kérjük, hogy mindenféleképpen küld el önéletrajzod az acdc@vgyke.com címre.

Regisztrációs űrlap

Facebook oldalunkon első kézből értesülhetnek programunk legfrissebb híreiről, tudnivalóiról!

Bízva a mihamarabbi viszontlátásban,

VGYKE

Süsssük ki közösen!

www.dreamstime.com

Fodor Ágnes, a VGYKE elnöke és Németh Orsolya, a VGYKE alelnöke június 2-án, 18:30 és 19:30 között a Tilos Rádió, Rehab a tortán című műsorának vendége volt. Az adásban bemutatták az ACDC projektet, mint egyedülálló kezdeményezést.

E projekt következő állomása – túl az eddigi business reggeliken – egy június végére tervezett közös vacsora látássérültek és a projekt szellemi támogatóinak közreműködésével, melyen együtt elkészítik, majd jó hangulatban elfogyasztják az elkészült ételeket.

 

Negyedik szakmai reggelink

szakmai reggeli fotó 1szakmai reggeli fotó 2

Ezeken túl még bemutattuk projektünket, hogy minél több információt tudjunk átadni, segítve ezzel a megjelent szervezetek képviselőit.

A reggelin ismét egy újabb tematika mentén dolgoztunk közösen a megjelentekkel, de most sem maradt el a kötetlen beszélgetés, ahol számos részlet, kérdés és tapasztalás került elő. Az egyéni, kiscsoportos és plenáris munkaformák, melyeket behoztunk erre az alkalomra, azt a célt szolgálták, hogy meglássuk azokat a lehetőségeket és akadályokat, melyekre figyelmet szükséges fordítani a jövőbeni közös munkánk során.

Az eredményeket tekintve el lehet mondani, hogy sikeresek voltunk, ami köszönhető a megjelent szervezetek kollégáinak is, akik nyitottak voltak a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatására. Mindenesetre komoly figyelmet érdemel, hogy még mindig tartják magukat sztereotip elképzelések – esetünkben konkrétan a látássérültekkel kapcsolatban.

Az elhangzottak alapján azt tapasztaltuk, hogy önmagában elfogadható és működtethető az a megoldás, hogy gyakorlatilag nem létezik olyan munkakör, amit nem lehetne olyanná szervezni, kialakítani, hogy a fogyatékos emberek is betudják tölteni. Ami ezzel kapcsolatban gátat jelent, az részben a szervezetek belső bürokráciája, ide értve a menedzsment elkötelezettségét is, illetve az IT felületek hozzáférhetőségét, mellyel némiképp összefüggésben van a fizikai környezet akadálymentességének a kérdése is, kritikusan a munkavédelmi és munkabiztonsági előírások mentén.

Részleteiben tekintve a felmerült témák esetén láthattuk, hogy nem csak a közigazgatásban jelenik meg a bürokrácia, mint erős akadály, hanem a piaci szektorban tevékenykedő szervezeteknél is, akik maguk teremtik meg azt, ami akadályává válhat a belső rugalmasságnak és az alkalmazkodóképességnek.

Azzal a helyzettel korábban is többször szembesültünk már, hogy a munkakörök átrendezése, átszervezése számos nagyvállalatnál nem, vagy csak nagyon korlátozott körülmények között vihető végig, de ennek a helyzetnek a másik oldala is veszélyeket rejt magában. Az egyik szervezet képviselője elmondta, hogy náluk adott a lehetőség, hogy a munkavállaló képességeire szabnák a munkakört. Ez első hallásra komoly előny és nyereség lehet, de továbbgondolva felmerül annak az eshetősége, hogy így könnyen ki alakul egy olyan csoport, szekció, üzem, vagy munkakör, amely a szervezeten belül szegregációt hoz létre. Erre a helyzetre komoly figyelmet kell fordítani.

A bürokrácia áthidalásában komoly szerepe van a szervezet menedzsmentjének. Ismert tény, hogy az MMk munkavállalók szervezeti integrációja a menedzsment felkészítése, elkötelezettségének megalapozása nélkül nem lehet sikeres. Ez jóval többet jelent egy egyszerű érzékenyítésnél, mivel a vezetők inkább gyakorlatorientált információkra éheznek, ahogy azt korábbi reggelijeinken is tapasztaltuk. A vezetők a témával kapcsolatos minimális információ hiányában nem tudnak kérdezni, nehéz számukra az esetükben releváns kérdést megfogalmazni, így viszont nem kaphatnak megnyugtató, megerősítő vagy éppen motiváló válaszokat, amely erősen hátráltatja elköteleződésüket.

Érdekes és fontos volt szembesülni azzal a helyzettel is, hogy az akadálymentesítés még mindig az egyik legkomolyabb feladat a foglalkoztatás kérdéskörében. Bár itt nem csak a komplex (fizikai és infokommunikációs) akadálymentesítés került előtérbe, hanem a mentális jellegű is, vagyis: még viszonylag magas elkötelezettség és nyitottság mellett is élnek, illetve fel-felbukkannak a fogyatékos személyek beilleszkedését, önmegvalósítását gátló sztereotípiák.

Ezekkel a helyzetekkel meg kell és meg is lehet küzdeni, leginkább úgy, hogy minél közelebb kerülnek egymáshoz az érintettek. Az így végzett közös feladatok, tevékenységek mentén kialakul az a szemlélet, amelyet nevezhetünk praktikus látásmódnak is, ami nem kategorizálja a munkavállalót vélt, vagy valós képességei szerint, inkább az egyéni lehetőségeket mutatja meg, a maga egyszerű és gyakorlatias módján.

Az akadálymentesítés területén az már korábban is ismert kihívás volt, hogy az épületek és infokommunikációs csatornák komoly gátakat tudnak jelenteni. Azonban ezek tesztelése és az egyszerű, olcsó megoldások megtalálása abban az esetben működhet, ha a potenciális jelölt is bevonja magát ezekbe a folyamatokba. Ez azért is fontos, mert már önmagában a látásteljesítmény is meghatározza, hogy milyen típusú eszközökkel, milyen feladatokat tud ellátni egy személy, és ezt a képet tovább árnyalja a munkavállaló képzettsége, motiváltsága, digitális írástudásának szintje, illetve az adott terület is, amelyhez munkaköre kötődik. Így például egészen más lehetőségei vannak egy teljesen vak és egy gyengénlátó munkavállalónak az informatika vagy a pénzügy területén.

Egy másik kritikus területe ennek a témakörnek, amikor egy komplett vállalati IT infrastruktúrát szükséges akadálymentessé tenni. Ezt a hallottak alapján több módon is meg lehet közelíteni, a kis lépésektől kezdve, a komolyabb átalakításokig, de itt szükségesnek látjuk egy olyan egységes szempontú teszt elvégzését, amely a későbbiekben egy összehasonlítható és mérhető eredményt ad. Ez egy olyan „nulladik” lépés lehet, amit akár a szervezet fejlesztési folyamatába is lehet integrálni, s amit az ACDC program keretében önálló szolgáltatási elemként definiálhatunk.

A beszélgetések során láthatóvá vált, hogy a cégek segítséget igényelnek a megváltozott munkaképességű munkavállalók, különösen a fogyatékos személyek toborzásában, mivel tapasztalataik szerint az ő információs csatornáikon a legritkább esetben jut el az álláshirdetés a fogyatékos álláskeresőkhöz, vagy ők nem mernek olyan állásokra jelentkezni, amelyeket nem kifejezetten fogyatékosoknak kínálnak. Ugyanígy segítséget igényelnek a beilleszkedés támogatásához, bár tapasztalataink szerint a külső segítség legalább annyira lehet hátráltatója, mint elősegítője a munkahelyi integrációnak. Ebből azt a tanulságot vonhatjuk le szolgáltatásunkra vonatkozóan, hogy a beilleszkedés elősegítésekor, – pl. útvonal vagy épület bejárásnál, szerződéskötésnél, betanulásnál – meg kell találnunk azt az igen kényes egyensúlyt, amiben sem a szervezet, sem a látássérült munkavállaló nem érzi magát magára hagyva, de a támogatás nem is hátráltatja a kollektívához való tartozás érzésének kialakulását.

Konklúzióként megfogalmazhatjuk, hogy a szervezeteknek szükségük van az információkra, tudásra, amit azon szolgáltatók adhatnak, akik képesek a nyelvükön szólni, elfogadni, hogy a bürokrácia itt is létezik, de a hangsúlyok máshova esnek. Fontos volt számunkra látni, hogy a HR képzésekben nem jelenik meg a megváltozott munkaképességű személyekkel kapcsolatos ismeretanyag. Ez komoly hátrány az érintett szakembereknek és így kialakulhatnak olyan megoldások is, melyek inkább a látszat szintjén mutatnak sokat, de valós és mérhető eredményük kevés van.

Ugyanakkor számunkra öröm volt, hogy a felmerülő kérdésekre képesek voltunk releváns válaszokat adni, elindítva egy közös gondolkodást.

Mindezek alapján két dolgot is kijelenthetünk: egyrészt, hogy folytatni szükséges a cégek képviselőivel való együttműködést, – mivel a diplomás látássérültek munkahelyi integrációja a szervezetek felkészítése nélkül nem működőképes -, másrészt azon praktikus és hasznos ismeretek átadása, megosztása szükséges, amely közelebb hozza egymáshoz a potenciális munkavállalókat és a szervezeteket.

Pál Szilvia

Diplomával a munkába – ugrás a sötétbe?

 

Forrás: www.delmagyar.profession.hu

Forrás: www.delmagyar.profession.hu

Az elmúlt évtizedben a fogyatékos emberek is nagyobb számban tudtak megjelenni a felsőoktatásban, és sikerrel vették ezeket az akadályokat, de a munkaerő-piacon mégsem sikerül a képzettségükhöz illeszkedő munkát végezniük.

„Nincsenek vakos szakmák, és nem is lehetnek, mert mi is különbözőek vagyunk.” Ez volt az egyik induló alapvetése annak a kezdeményezésnek, melyet azért indítottunk, hogy hidat alkossunk a diplomás látássérültek és a nyílt munkaerő-piacon működő cégek között.

 

Célunk, hogy szolgáltatásainkkal képessé tegyük a vak és gyengénlátó személyeket arra, hogy versenyben legyenek.
Fontos azonban, hogy ebben a központban, a piaci szervezetek is megkapják azokat a szolgáltatásokat, melyek révén az elképzeléseiknek megfelelő, értékes munkaerőt tudják kiválasztani.

Ennek a projektnek az első lépése volt az a reggelivel egybekötött beszélgetés 2014. február 27-én csütörtökön reggel, amit az Egyesület a Cserf-s központban (1146, Bp. Hermina út 57.) tartott meg.  „Olyan szakembereket hívtunk meg, akik gondolataikkal, kérdéseikkel elő tudják mozdítani ügyünket, és további inspirációt adnak nekünk.”

A reggelik folytatódnak!