Az egészséges életmódról és táplálkozásról hallhattak azok, akik eljöttek klubnapunkra a Rákoshegyi Közösségi Házba szeptemberben.
Ismét körünkben köszönthettük Dr. Kiss Jánost, Egyesületünk elnökségi tagját, akitől sok hasznos dolgot hallhattunk. Régen az ember nem nagyon dúskálhatott az ennivalókban, mindent meg kellett ennie, mert nem tudhatta, hogy mit hoz a holnap. A fejlődéssel azonban kialakultak nemkívánatos betegségek is, mint pl: a cukorbetegség, elhízás.
Miután előadónk befejezte mondanivalóját, tagjaink felől csak úgy záporoztak a kérdések: ki a betegségével kapcsolatban kérdezett, ki pedig általános panaszait mondta el. Előadónk derekasan helytállt, és mindenki megkapta a választ a kérdéseire.
A napot Jana és Dávid furulyázása zárta.
Acsay Péter és Krayné Faragó Zsuzsanna
közösségi civil szervezők
előadás Archives - Oldal 3 a 6-ből - Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Klubnap volt Rákosmentén
Az egészséges életmódról és táplálkozásról hallhattak azok, akik eljöttek klubnapunkra a Rákoshegyi Közösségi Házba szeptemberben.
Ismét körünkben köszönthettük Dr. Kiss Jánost, Egyesületünk elnökségi tagját, akitől sok hasznos dolgot hallhattunk. Régen az ember nem nagyon dúskálhatott az ennivalókban, mindent meg kellett ennie, mert nem tudhatta, hogy mit hoz a holnap. A fejlődéssel azonban kialakultak nemkívánatos betegségek is, mint pl: a cukorbetegség, elhízás.
Miután előadónk befejezte mondanivalóját, tagjaink felől csak úgy záporoztak a kérdések: ki a betegségével kapcsolatban kérdezett, ki pedig általános panaszait mondta el. Előadónk derekasan helytállt, és mindenki megkapta a választ a kérdéseire.
A napot Jana és Dávid furulyázása zárta.
Acsay Péter és Krayné Faragó Zsuzsanna
közösségi civil szervezők
Ép testben ép lélek: – új magazin indul a Civil Rádióban
A műsort kellemes dallamok társaságában izgalmas interjúk, valamint szakrovatok teszik majd hétről-hétre színessé.
Ha örömmel hallana sportról, táplálkozásról és egészségről, tartson velem csütörtökönként 13 és 14 óra között!
Az első alkalommal vendégem lesz Fóris Norbert, látássérült sportszervező.
Elmondja, mennyire volt az út rögös, vagy épp könnyű a célig, de megtárgyaljuk a szakma csínnyát – bínnyát is. Végül de nem utolsó sorban a motiváció és a célkitűzések fontossága is helyet kap.
Mindezeket a különleges szakrovatok egészítik ki, amelyekről bővebben hallhat, ha a Civil Rádiót választja szeptember 13-án 13 órától! Budapest FM 98 MHz vagy online:
Elöljáróban annyit, hogy a táborban van egy színes és izgalmas magánkiadvány, amiben megörökítjük az előadásokat. Az hallgatóság egyik kedves tagja az általam elmondottakból írt egy összefoglalót. Érdekes a saját előadásom visszhangját olvasni, ritkán ismerheti meg az ember ennyire részletesen, hogy miként csapódik le másokban az, amit át próbál adni.
Íme, az összefoglaló
Réges-régen, egy viszonylag közeli galaxisban Erika tartott előadást az audionarrációról. Ez alatt legtöbbször a kulturális akadálymentesítést értjük, azaz annak megoldását, hogy például egy film, vagy egy színdarab ugyanolyan érthető és élvezhető legyen egy látássérült, mint egy látó ember számára. Erika a színházról, festészetről és filmről beszélt, a narráció hogyanjáról, nehézségeiről és helyzetéről. Szóba került az élő narráció és az előre megírt narráció közti különbség is.
Az audionarrátor nagyjából úgy dolgozik, ahogy egy pörgős könyv narrátora: elmondja a lényeget, és hanyagolja a lényegtelent, éppúgy, mint a hosszú monológot a saját érzelmeiről. Persze, a teljes objektivitás élettelenné tenné a szöveget, így az audionarrációt akár az egyensúlyozás művészeteként is felfoghatjuk, objektív láttatás és szubjektív érzékeltetés között.
Kétszeresen óvatosan kell bánni a színekkel, egyrészt a fentebb írt szubjektivitás, másrészt a született és szerzett, vagyis később megvakult emberek közti különbség miatt. A született vakok sosem láttak színeket. Bár ismerik a „fűzöld”, „égkék” fogalmát, de csak mert megtanulják, mint állandó jelzős szerkezetet, a színnek valódi tartalma nincs számukra, legalábbis vizuális értelemben. A legtöbb szín, árnyalat semmit nem jelent számukra – én sem tudom, milyen színt jelöl a bézs, hát akkor ők?
Haladjunk sorban, és kezdjük a közepe helyett az elején. Erika először a színházas audionarrációról, ezzel kapcsolatos saját élményeiről mesélt. Az audionarráció úgynevezett timecode-okat alkalmaz, azokat az időréseket használva ki, melyek szöveg- és hangeffekt-mentesek, ezekbe illeszti be a vak néző számára az értelmezést segítő kiegészítő információkat. A színdarab azért bonyolultabb pl. egy filmnél, mert ezek a szünethelyek folyamatosan változnak. A színészek elfelejtik a szöveget, máshogy mondják, ezáltal az előre megírt narráció csúszik. Épp ezért több narrátor a színházi eseményeket élőben, rögtönözve közvetíti.
Mivel a szereplők tetteinek narrálásán túl nincs idő beleszőni a díszlet és jelmez bemutatását, ezért a színházi narráció több lépésből áll. Az első, az előnarráció, egy internetre felkerülő hanganyag (maximum 15-20 perc), itt praktikus információk (időpont, helyszín), illetve vizuális és egyéb háttér-információk hangzanak el (jelmezek, díszlet, szereplők jellemzése, kontextus, stb.). Mi egy mesejáték előnarrációját hallgattuk meg.
A második lépés a kulisszajárás, itt a látássérültek a narrátor segítségével élőben is megismerkednek a díszlettel, a színpadtérrel és a kellékekkel. Ugyanekkor találkoznak először a színészekkel is, hogy a hangjukat összeköthessék a karakterrel, így később, az előadás alatt is könnyen felismerik, hogy• épp ki beszél. A harmadik fázis maga a színdarab, illetve az az alatti követőnarráció. A narrátor kihasználva az alkalmas pillanatokat, elmondja a fontos, egyébként csak látható információkat. Ezt a látássérültek egy’ fülhallgatón át követhetik, így nem zavarják az éplátó nézőket sem.
A negyedik fázis opcionális, alkalmi. Ez a kölcsönös visszajelzés lehetősége; az alkotók (rendező, színészek, stb.) az előadás után leülnek beszélgetni a látássérült nézőkkel, akik így- elmondhatják tapasztalataikat, amikből az alkotók tanulhatnak, de válaszolnak a felmerülő kérdésekre is. Ez az utolsó fázis azért fontos, mert a narráció, mint akadálymentesítési alternatíva gyerekcipőben jár kis hazánkban, nincs narratori képzés, vagy akadémikus szinten álló, tanítani tudó audionarrátor. Erika is a látássérültekkel való közös munkája során és autodidakta módon sajátította el tudása jó részét, amiben segítségére volt Tóth Cecília is, a Pesti Magyar Színház állandó audionarrátora. A Pesti Magyar Színház jelenleg az egyetlen olyan teátrum, ahol az akadálymentesítés nem pusztán alkalmi, hanem állandó, a teljes repertoárra kiterjedően.
Filmeknél egyaránt lehetséges az élő vagy a felvett narráció, filmeknél szerintem inkább az utóbbi praktikus. Mi a Gattaca első pár percét néztük meg, amin keresztül Etika rávilágított a narrálás nehézségeire. A színek problematikája viszont sehol nem olyan kirívó, mint a festészet esetében. Ez az a művészeti ág, ami látássérültként teljességgel befogadhatatlan. Ha egy festmény egy érzékletet, egy’ pillanatnyíságot, egy benyomást hivatott megörökíteni, lehet-e azt úgy7 narrálni, hogy nem visz bele a narrátor szubjektív tartalmakat? Erika kihívásként tekint a problémára, és az elhangzó részlet alapján a válasza: nem lehet. De nem is kell.
A beszámolót írta: Kunos Anna
A csatolt képeken a tábori kiadvány két élénk narancssárga oldala látható, rajta fekete betűkkel a fenti cikk szövege.
Kérdése van az audionarráció kapcsán? Írja meg nekem a vgyke.audionarracio@gmail.com e-mail címre, köszönöm! Szívesen olvasna hasonló beszámolókat? Érdeklik nézőim, olvasóim visszajelzései, esetleg kedvcsinálók, ismertetők kulturális eseményekről? Esetleg festményekről, fotókról, videókról készült narrációk érdeklik? Látogasson el a https://www.facebook.com/vgykeaudionarracio/ oldalra, szeretettel várom!
S. Tóth Erika
audionarrátor, kommunikációs munkatárs
Mobil: +36 30 755 6983
Audionarrációs kérdezz-felelek (4. rész)
Jelenleg ugyan nincsenek a Holdvilág Kamaraszínházzal együttműködve általam narrált előadások, de az Erste Bank “Higgy magadban!” elnevezésű pályázatának keretében éppen azért küzdök, hogy újra a narrátori fülkéből közvetíthessem a színpadi eseményeket. Nagyon nagy segítség lenne, ha Ön is támogatná a pályázatomat egy szavazattal, köszönöm!
Alábbi válaszadóim Bodáné Ágoston Mária és gyengénlátó kislánya, Krisztike rendszeres látogatóim a színházban és egyszersmind, a kolléganőm és általam hosszú ideig mentorált közösség oszlopos tagjai. Krisztike az egyik legkedvesebb nézőm, nélküle hiányérzetem lenne. 🙂
1. Hogy érezted magad a kulisszabejáráson? (Elegendő volt a személyi segítés? Mindent meg tudtál vizsgálni közelebbről? Minden kérdésedre választ kaptál?)
A kulisszabejárás nagyon érdekes, jó a díszleteket és a színészek jelmezeit megtapogatni, de a leghasznosabb, hogy a hangjukkal is megismerkedhetünk, és így azonosítani tudjuk őket az előadás alatt.
2. Hallható, érthető és értelmezhető volt a narráció az előadás alatt?
Igen jól hallható és érthető a narráció, a szerkezet is könnyen kezelhető.
3. Elegendő volt a narráció mennyisége vagy többet igényeltél volna?
A cselekmény elmondása elegendő volt, nem volt szükség többre.
4. Zavarta a narráció a színpadi szöveg érthetőségét?
Nem zavart a narráció, pont jó helyeken szólt az ismertető.
5. Értelmezhető volt a mozgások leírása?
Igen.
6. Be tudtad azonosítani a színészek hangját a karakterüknek megfelelően az előadás alatt?
A kulisszabejárásnak köszönhetően sikerült.
7. Van bármilyen igényed, ötleted a narráció kapcsán, amit szívesen megosztanál velem?
A rövid szavak és mondatok, egyszerűbb kifejezések a megérthetőséget könnyebbé teszik. Én úgy éreztem, hogyha túl sokáig nem szólaltál meg, hogy esetleg a készülékkel valami probléma történt.
Mi a kezdetektől hallgattuk a narrációkat és megállapítottuk , hogy nagyon sokat fejlődtél! Jól csinálod, látszik, hogy beleadod a szívedet-lelkedet.
Gratulálunk!
Üdvözlettel: Krisztike és Babi
Köszönöm a válaszadást!
A www.facebook.com/vgykeaudionarracio oldalon további véleményeket, narrációkat, programajánlókat és egyéb érdekességeket talál, látogasson el oda is, szeretettel várom! Kérdése van az audionarráció kapcsán? Írja meg nekem a vgyke.audionarracio@gmail.com e-mail címen, szívesen válaszolok!
S. Tóth Erika
audionarrátor, kommunikációs munkatárs
Mobil: +36 30 755 6983
Erste Bank: “Higgy magadban!” – Önnek egy kattintás, nekem a jövő…
Mint, azt már sokan tudják, bejutottam az Erste Bank “Higgy magadban!” elnevezésű pályázatának első fordulójába. Narrációs eszközök finanszírozására pályáztam, hogy többek között a Holdvilág Kamaraszínházzal való együttműködés is folytatódhasson és újra ott ülhessek a narrátori fülkében a mikrofon mögött. Ha megnyerem, rengeteg érdekes, izgalmas, narrációval kísért kulturális programmal örvendeztethetem meg Önöket és ezzel egy óriási álmom válna valóra! Nem csak azért, mert újabb csodálatos feladatokban próbálhatnám ki magam, hanem azért is, mert már nem lennék egy adott helyszínhez kötve, a narráció bárhol megvalósulhatna.
A rosta első fordulója egy közönségszavazással zárul, melyre november 20 és december 15 között kerül sor. A legtöbb szavazatot kapott pályázat az első nyertes, ezen kívül még két pályázat nyerhet, melyet a bank szakmai zsűrije jelöl ki. Ha Ön is segítet, megnyerhetem a közönségszavazást és biztosan az enyém a három helyből az egyik. November 20 és december 15 között számítok minden kedves olvasóm segítségére, fogjunk össze a jó ügyért! 🙂
1. Nyissa meg a linket. 2. Kattintson a szavazógombra, regisztráljon egy e-mailcímmel vagy a Facebook oldalával. 3. Ha e-maillel regisztrált, kap egy visszaigazoló linket, arra kattintson rá és a megjelenő felületen válassza ki a keresőben a “kultúra” kulcsszót. 4. A pályázatomnál nyomjon újra a szavazógombra és már ugrik is egyet a számláló!
Köszönöm, hogy segített az álmom megvalósításában!
Üdvözlettel: S. Tóth Erika, audionarrátor
Újpesten tabukat döntögettünk és lelepleztünk egy titkot
Igazán érdekes és valljuk be, húsba vágó kérdéseket kaptam. Többeket érdekelt például, hogy hogyan néz ki ma Magyarországon a kulturális akadálymentesítés finanszírozása és megéri-e egyáltalán a befektetett rengeteg munka. Ennek kapcsán beszélgettünk Uniós elvárásokról és pályázatokról, az állami finanszírozás kereteiről és a kulturális intézmények közreműködéséről ezekben a projektekben. Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy a helyzet még mindig nem túl rózsás, főleg Nyugat-Európához viszonyítva, de azt elmondhatjuk, hogy a hajlandóság, a nyitottság egyre nő a színházak, múzeumok, művelődési házak részéről, így napról-napra nagyobb a választék a narrált és jelnyelven tolmácsolt színpadi művek és kiállítások palettáján.
Nem így a filmek terén, ahol még mindig csak bátor pionírok elszigetelt próbálkozásairól beszélhetünk, mert a technika és a stúdiós munkálatok finanszírozáséhoz pályázatokra van szükség, nem is beszélve a filmes jogok megszerzésének rögös útjáról. Az érdeklődésre való tekintettel, két meghallgatott festménynarráció és egy mese között lemodelleztük, hogy egy átlagos kulturális esemény, mondjuk egy színdarab akadálymentesítése mely lépésekből áll a hozzáférhetővé tétel nemes gondolatától a követőnarrációt a nézők fülébe duruzsoló buzgó narrátor projektkiteljesítő feladatáig.
1.Lépés: Találni kell egy pályázatot, mondjuk az Emberi Erőforrások Minisztériumánál vagy a Nemzeti Kulturális Alapnál – lehetőleg olyat, melynek kifejezett célja az egyenlő esélyű hozzáférés biztosítása. 2. Lépés: A NKA pályázatai esetében szükség van egy kulturális intézményre (múzeum, művelődési központ, színház), mely beadhatja és be is akarja adni a pályázatot, együttműködésben a feladattal megbízott szakemberrel (jeltolmács, narrátor) 3. Lépés: Ha a kulturális intézménynek nincs (és általában nincs), a narrátornak kell eszközt biztosítani az akadálymentesítés megvalósításához (narráció esetében tolmácsrendszer). 4. Lépés: Ha mindez megvan, elkezdődhet a tényleges munka egy adott darabbal. A narrátor optimális esetben kap szövegkönyvet és felvételt az előadásról, valamint rengeteg fotót, miközben igyekszik bejárni a próbákra (ha van erre mód) és bejutni a jelmez- és kelléktárba (ha van erre mód). 5. Lépés: A narrátor megírja és hanganyag formájában is hozzáférhetővé teszi az előnarrációt, melyet rengeteg kutatómunka előz meg, hisz az előnarráció hangos programfüzetként funkcionál, így minél több színes, érdekes és praktikus információt illik tartalmaznia az előadás teljes értékű befogadása érdekében. 6. Lépés: Közönségszervezés és technikai háttérmunkálatok. 7. Lépés: Kulisszabejárás, itt az előnarrációban hallott információk testet öltenek és kézközelbe kerülnek. 8. Lépés: Maga az előadás, ahol inklúzív, azaz befogadó módon valósul meg művészeti tapasztalat, a nézők, függetlenül attól, hogy fülhallgatóval vagy anélkül, de együtt ülnek a nézőtéren, az élmény közös.
Kérdezték tőlem a jelenlévők, hogy megéri-e mindez, lehet-e ezzel “keresni”, ahogy mondani szokás. Nos, erre nincs jó válasz. Maradjunk annyiban, hogy ma Magyarországon egyik narrátort (és gondolom jeltolmácsot sem) a pénz motiválja, inkább talán az olyan elismerések, melyekben nekem is bőven volt részem ezen a klubon, ahogy az összes többin is. A rácsodálkozások, hogy igen, a nyelven keresztül milyen aprólékos és precíz gonddal lehet valamit láttatni. Vagy azok a pillanatok, mikor a közönségem egyik tagja azt mondja, hogy olyan érzékletes volt a narráció, hogy a hallottak alapján újra lehetne festeni a képet vagy, hogy olyan kellemes a hangom, hogy szerinte felolvasással, mesemondással is kéne foglalkoznom. Ezek a visszajelzések sokkal többet jelentenek számomra, mint a nettó jövedelmem. Úgy tűnik, javíthatatlan álmodozó vagyok, sebaj. 🙂
Apropó álmok. Aki olvasta ennek a klubnak a beharangozóját, tudja, hogy ígértem egy bejelentést. Derüljön fény tehát egy újabb kulisszatitokra. Bejutottam az Erste Bank “Higgy magadban!” elnevezésű pályázatának első fordulójába. Narrációs eszközök finanszírozására pályáztam, hogy többek között a Holdvilág Kamaraszínházzal való együttműködés is folytatódhasson. Ha megnyerem, rengeteg érdekes, izgalmas, narrációval kísért kulturális programmal örvendeztethetem meg Önöket és ezzel egy óriási álmom válna valóra, mert már nem lennék egy adott helyszínhez kötve, a narráció bárhol megvalósulhatna. A rosta első fordulója egy közönségszavazással zárul, melyre november 20 és december 15 között kerül sor. A legtöbb szavazatot kapott pályázat az első nyertes, ezen kívül még két pályázat nyerhet, melyet a bank szakmai zsűrije jelöl ki. Ha Önök is segítenek, megnyerhetem a közönségszavazást és biztosan az enyém a 3 helyből az egyik. November 20-tól számítok minden kedves olvasóm segítségére, további részletek az alábbi linken: http://www.erstehiggymagadban.hu/palyazat/a-kultura-mindenkie-887
Fogok még a későbbiekben ezzel kapcsolatban jelentkezni, a támogatást előre is köszönöm!
Véleménye, kérdése van a narráció kapcsán? Írja meg nekem a vgyke.audionarracio@gmail.com e-mailcímre, köszönöm! Szeretne további hasonló beszámolókat, kritikákat, programajánlókat, valamint fotó-, festmény- és videónarrációkat olvasni? Látogasson el a https://www.facebook.com/vgykeaudionarracio/ oldalra, várom szeretettel!
S. Tóth Erika
audionarrátor, kommunikációs munkatárs
Mobil: +3630 755 6983
Vakrepülés Színtársulat: Az éjszaka tapintása
Tegnap este a Vakrepülés Színtársulat, Az éjszaka tapintása c. előadásán jártunk Eszterrel és Danival. Az eredeti művet Donáti István írta, a rendező, Sallai Zoltán. A Vakrep egy különleges formáció jobbára vak színészekkel, minden előadás interaktív érzékenyítés, ahol a nézők ezúttal kivételesen hallgatók, szagolók, tapintók és ízlelők, mert látnivaló az nem sok van, egészen az előadás zárópillanatáig, amikor is a társulat tagjai “felfedik” magukat, mielőtt levonulnak a színpadról.
A vakrepülés tehát sötétben zajlik, valóban teljes sötétben, sehol egy kósza pislák, s hogy ez így is maradjon, kikapcsoltatnak velünk minden kütyüt, aminek fénye van, csalni nem ér. Törökülésben, de legalábbis felhúzott lábakkal ülünk a földön, párnákon, amiket gumimadzagokkal kell magunkra erősíteni. Meglepő módon a vizualitás teljes hiánya, csak az első öt percben nyomasztó, addig Daniba karolok. Az előadás kezdete előtt van egy “próbarepülés”, akinek túl megterhelő a sötétség, elhagyhatja a termet. Mindenki marad, nem csoda, izgalmas kalandnak ígérkezik ez a “négypróba”, látás nélkül. Rövidesen megszólal (talán) jobbra tőlem két szereplő, Rita (Simon Rita) és barátnője, Mariann (Hényel Annamária). Az irányérzékem kicsit bizonytalanabbul működik, de ösztönösen a hang felé fordulok, legalábbis azt hiszem. A teremnek elég intenzív az akusztikája, úgyhogy nem tudom teljes biztonsággal megállapítani, honnan beszélnek.
Rövidesen egy “buszon” találjuk magunkat, Görögországba tartunk, az ellátás része egy kis sütemény és üdítő, előbbit azonnal felismerem (de nem mondom meg, legyen meglepetés, ha elmentek megtapasztalni a kalandot), az üdítőt pedig olyan gyorsan megiszom, hogy észre se veszem, mit ittam, hoppá! Mögöttem egy hölgy sokat kínlódik, hogy megtalálja a szívószál hegyével a kis kétdecis dobozon a még kisebb befóliázott lukacskát, de végül csak sikerül. A dobozokat Laci (Nagy László) szedi össze, aki légiutas-kísérőnk és idegenvezetőnk egy személyben – a feladat adott, találj bele a szemeteszsákba és közben ne gáncsold ki a sötétben az úriembert, aki épp úgy nem lát, mint te.
Megérkezvén úticélunkhoz egy utcai búcsú forgatagába kerülünk, “idegenvezetőnk” indítványozza, hogy táncoljunk egyet, mindenki feláll a sötétben és bizonytalanul lépegetünk erre-arra. Mellettünk egy kötél feszül ki a terem széltében, aki igényli, irányzék gyanánt megfoghatja. Egy hölgy a kezem ügyében nem találja a “kapaszkodót”, a hangja alapján megtippelem hol lehet a keze és arra mozdítom a kötelet. Ő nem veszi észre, hogy segítséggel, de megtalálja és elkapja. Mindenféle hangokat hallunk, ami egy utcabálon nem szokatlan, de azért így vakon, nem túl megnyugtató. Minden egyes petárdadurranásnál összerezzenek, mondjuk tény, hogy én amúgy is frászt kapok a hirtelen zajoktól. Hátulról átölelem Danit, “biztonságban vagyok”. Mikor “kitáncoltuk” magunkat kicsit ügyetlenkedve leülünk, mindegy hova, a hátsónkon még mindig ott van a párna, a többi részletkérdés. (Csak az előadás után – mikor felgyúlnak a fények – döbbenünk rá, hogy mennyire szétzilálódott az eredeti “ülésrend”, pedig úgy tűnt, alig mozdultunk el “tánc” közben.)
Megy tovább az előadás, egy, a főszereplő Péter (Pál Zsolt, “Pille”) és csábítója, Kalliopi (Máj Kriszta) között lezajló romantikus jelenetet hallgatva, nyúlnék Dani felé, de egy idegen vállat találok meg, a formájából ítélve női váll, már csak azért sem lehet Danié, mert a ruha tapintása is ismeretlen. Dani észreveszi, hogy őt keresem és megérint. Ahogy megsimítom a kezét, az első röpke gondolatom, ha én eltévedtem, talán ez a kéz is eltévedt, de aztán megérzem az összetéveszthetetlen gyűrűt az úján, tehát jó kéz van jó helyen. 🙂 Odasúgom Daninak, hogy az előbb letapiztam valakit, ő meg – a hangjából ítélve – mosolyogva visszasúgja, hogy igen, Esztert, hála az Égnek! 🙂 Közben a színpadon a mi pálinkánknak megfelelő, autentikus görög italt – úzót – bontanak, ánizs illat lengi be a teret (gyengébbek kedvéért: Negro), ami egy kellemetlen pillanatig a fájdalomcsillapító illatát és ízét is eszembe juttatja, amit néhanapján szedek.
Az előadás zárásaként a sziklaszirten álló főszereplőt képzelhetjük el, a tenger hullámai csapdossák a sziklafalat, közben a víz egy csillaggal (Borics Nikolett) beszélget. A csillag arról kérdezi a tengert, hogy milyen, ha valaki nem látja a fényt, a beszélgetés amolyan tanmese. Számomra a konklúziónak ez a fajta kihangsúlyozása kicsit szájbarágósnak hatott, hiszen megtapasztaltuk, így mindenki magának tette egyértelművé, hogy látás nélkül is lehet élni, de valahol érthető a didaktikus jelleg, mert ez kicsit minden érzékenyítésre jellemző. Az előadásnak megvannak az apróbb hiányosságai, leginkább talán a színészi játék terén, de ezek teljes mértékben megbocsáthatóak, tekintve, hogy amatőr színtársulatról beszélünk, akik ráadásul mindent önerőből tartanak fenn.
Nagyon nagy élmény volt, mindenkinek érdemes megtapasztalnia, részemről biztos, hogy a többi előadásra is elmegyek!
Időpont: 2017. október 30. hétfő, 18:00 Helyszín: Zuglói Civil Ház (1144 Budapest, Csertő park 12.) Megközelíthető: Az Örs Vezér térről a 82 trolival a 2. megállónál leszállva (Vezér utca)
Tettszett a beszámoló? Írja meg nekem a vgyke.audionarracio@gmail.com e-mail címre, köszönöm! Látogasson el a https://www.facebook.com/vgykeaudionarracio/ oldalra, ott további ismertetőket olvashat kulturális programokról, narrációkat festményekről, fotókról, videókról és sok egyéb érdekességet is! Várom szeretettel!
S. Tóth Erika
audionarrátor, kommunikációs munkatárs
Mobil: +3630 755 6983
Audionarrációs kérdezz-felelek (3. rész)
Alább Miks Csaba (vak) kollégám válaszai olvashatók, aki amellett, hogy stúdiósként működik közre minden narrációs hanganyagom elkészítésében és egyébként nagyon jó barátom, egyben az egyik leginkább körültekintő kritikusom is, úgyhogy abszolút megbízom a szavaiban. 🙂
1. Hogy érezted magad a kulisszabejáráson?(Elegendő volt a személyi segítés? Mindent meg tudtál vizsgálni közelebbről? Minden kérdésedre választ kaptál?)
Nagyon jól éreztem magam, tökéletes volt a vezetés, és nagyon barátságosak voltak a színészek is. Igazán emberközpontú társulattal találkoztam.
2.Hallható, érthető és értelmezhető volt a narráció az előadás alatt?
Teljesen jól lehetett érteni mindent, mindössze annyi észrevételem van, hogy talán a zenei betétek alatt, lehetne picit hangosabb.
3. Elegendő volt a narráció mennyisége vagy többet igényeltél volna?
Tökéletes képet kaptam a színpadi jelenetekről, a mozgásról, az előnarráció és a színpad bejárás segítségével pedig a háttérről, valamint a ruházatról, jelmezekről is.
4.Zavarta a narráció a színpadi szöveg érthetőségét?
Talán két helyen csúszott rá a dalszövegre, egy-egy narrált mondat, illetve egy helyen volt némi szókeresés az alabárddal kapcsolatosan a második felvonásban, de ezeket az eseteket leszámítva rendben volt.
5. Értelmezhető volt a mozgások leírása?
Igen, még az összetett mozgásoké is, úgy mint bevonulás, tánc, vagy tömegjelenetek.
6. Be tudtad azonosítani a színészek hangját a karakterüknek megfelelően az előadás alatt?
Igen, zseniálisan jól játszott mindenki, a kedvencem Albert Péter kántor szerepjátéka volt.
7. Van bármilyen igényed, ötleted a narráció kapcsán, amit szívesen megosztanál velem?
Még sok ilyen produkciót hallhassunk Tőled, akár mese, akár kifejezetten felnőtteknek szóló színielőadásokról. Úgy gondolom, hogy ez is keretet, életet ad a színpadnak, egy olyan többletet, amivel ugyanúgy, és ugyanaz jön le számomra is, mint bárkinek, aki beül, és megnéz egy darabot.
Köszönöm a válaszadást!
A www.facebook.com/vgykeaudionarracio oldalon további véleményeket, narrációkat, programajánlókat és egyéb érdekességeket talál, látogasson el oda is, szeretettel várom!
A beszélgetéssel tarkított előadáson nagyon sokféle probléma előkerült, mellyel a dolgozók találkoztak a munkájuk során. Szóba került, hogy a Hatóság feladata a hátrányos megkülönböztetés orvoslása, vagyis az olyan helyzetek kezelése, amikor valaki egy sajátos tulajdonsága miatt nem ugyanazt a bánásmódot tapasztalja, amit a többi ember.
Ezzel kapcsolatban elhangzott, hogy milyen egy a Hatóság által is befogadható panasz. Szükséges tartalmaznia a panaszos nevét és elérhetőségét. Meg kell határozni, hogy ki és mikor okozta a sérelmet és milyen hátrányos megkülönböztetést valósított meg a tettével. Ha a sérelem összefügg az illető fogyatékosságával, akkor a fogyatékos állapotról is kell mellékelni egy igazolást.
Ha valaki megél egy hátrányos megkülönböztetést, akkor a sérelem kiderülését követően egy éve van panaszt tenni. A panaszt írásban, személyesen és az ügyfélkapun lehet benyújtani. Minden esetben feltétel a panaszos személyének a bizonyíthatósága, névtelenül nincs lehetőség bejelentést tenni.
Hallottunk néhány jellemző példát arra, hogy milyen fajta sérelmeket lehet a Hatóságon keresztül kezelni és azokra milyen megoldások születtek.
Érdekes helyzet a NAV elektronikus adóbevallása, ami nem csupán nem akadálymentes egy látássérült számára, hanem másoknak is nehézséget okoz a JAVA-környezet létrehozása. Ezzel kapcsolatban a Hatóság nem tudott még eredményt elérni.
Hasonló a helyzet a KSH elektronikus népszámlálásával, mely szintén nem kezelhető egy képernyőfelolvasót használó látássérült számára. Ezzel megvalósult a sérelem, de hiába tiltotta el a Hatóság a KSH-t a jogsértéstől, a probléma még szintén nem nyert orvoslást.
A bankokkal kapcsolatos kérdésekben is nehezen tudnak lépéseket elérni, mivel a látássérültek nem mindegyike kap egyenlő esélyű hozzáférést a banki szolgáltatásokhoz. A Hatóság a folyamatos bírságolással is csak lassú lépésekkel tud haladni, de még ők is érzik, hogy a mostani helyzet nem éppen ideális. Például egy vak ember nem köthet egyedül szerződést a bankkal, ami csak egy probléma a sok közül (például a látássérültek napszemüvegével való belépés lehetőségét is több helyen megtagadják). Hasonló a helyzet a Postánál is, ahol egy vak címzett ajánlott küldeményének a személyes átvétele nehézségekbe ütközik.
Ezeknél a még megoldásig nem jutott helyzetek esetében az lenne nagy segítség a Hatóság részére, ha a sérelmet elszenvedők minden esetben panaszt tennének, mert egész más tömeges panaszokkal fordulni egy szolgáltatóhoz, mint egy-két üggyel.
Szóba kerültek még az aláírással kapcsolatos és a tömegközlekedés kérdések is, melyekben könnyebb eredményeket elérni. Ezekben a kiindulópont a jól megírt panasz volt, mely a hatékony eljárás feltétele. Ezért ösztönözve lettünk arra, hogy mindig legyünk elég aktívak, mert ezzel a sorstársaink helyzetét is javítjuk.
A Hatóság nem csupán a szankciókkal tud eredményt elérni, mert a közvetítő, a megértést segítő kommunikációja is célt tud érni, de vannak helyzetek, amikor nincs más út. Ilyenkor akár nagyobb összegű pénzbírság is kiszabható egészen addig, amíg a sérelem nem kerül orvoslásra.
A Hatóság munkájával minden olvasónk megismerkedhet az Egyesületünk ügyfélszolgálati irodájában, ahol Braille-írásos tájékoztató is elérhető.
Benedek Elek: Szélike királykisasszony
Akadálymentesített előadások időpontjai:
2017. május 7. vasárnap, 11:00 (színpadbejárás: 10:00)
2017. május 31. szerda, 10:00 (színpadbejárás: 09:00)
Ajánljuk 5-105 éves korig és azon túl! Na még az üveghegyen is túl…
ELŐNARRÁCIÓ:
Jegyárak:
Felnőtt: 950 Ft.
Diák/Nyugdíjas: 850 Ft.
Gyerek (0-14 éves korig): 750 Ft.
Kedvezményes jeggyel, 1 látássérült és 1 kísérő is megtekintheti az adott előadást, mindkét személy a korának megfelelő árszabásban.
Jegyelővétel:
Személyesen: Angyalföldi József Attila Művelődési Központ (1131 Bp., József Attila tér 4.)
Pénztári nyitvatartás: előadás előtt 1 órával és minden szerdán 15.30 és 19.30 óra között.
Kérjük, az esemény zavartalan lebonyolítása érdekében, akkor is regisztráljon a fentebbi elérhetőségek valamelyikén, ha jegyét elővételben vásárolta meg! E-mailes jelentkezés esetén tüntesse fel, hogy egyedül vagy kísérővel érkezik-e, valamint, hogy hány narrációs eszközt szeretne igényelni, köszönjük!
Az első előadás jelentkezési határideje: 2017. május 4. csütörtök, 18:00 óra!
S. Tóth Erika és a Holdvilág Kamaraszínház csapata, minden kedves színház- és mesekedvelőt szeretettel vár az előadásokon!
Esélyegyenlőségi nap Újpesten
A program:
10.00-10.05 Kiállítás megnyitó – Bencsikné Mayer Mónika
Cri Du Chat Baráti Társaság Közhasznú Egyesület elnöke
10.05-10.10 Megnyitó – Hladony Sándor Képviselő Úr
10.10-11.10 A Vakok és Gyengénlátók Közép–Magyarországi Regionális Egyesületének érzékenyítő programja, vakvezető kutya bemutató
11.10-11.30 A Roll Dance Budapest Kerekesszékes Kombi Táncegyüttes műsora
11.30-12.10 Kötetlen beszélgetés, játékos feladatok, kézműves foglalkozás
12.10-12.15 Széles Attiláné, Panka – vers
12.15- 12.45 Ivanova Daniela – ének
12.45-13.00 Down Alapítvány Zágrábi utcai Gondozóházának tánccsoportja
Az Egyesületünk munkatársai, közösségi mentorai vezetik be az érdeklődőket a Braille írás rejtelmeibe, és érzékenyítő foglalkozást is tartanak a jelenlévőknek.
Családi nap a Nagycirkuszban
“Tökéletes teremtmény, szeme a végtelen mélység, a jövő tükre – tiszta, kíváncsi, érzékeny, nyitott a világ minden rezdülésére –, ő a gyermek.”
A 15 órási előadáson szinte telt ház volt, izgatottan zsibongó gyerekek és mosolygós szülők várták a műsor kezdetét. Az első sorban kerekesszékesek számára is biztosítottak helyet, a látássérülteknek pedig audionarrációt biztosítottak. Mészáros Ágnes, a VGYKE alelnöke mesélt boldogan arról, hogy a részletes narrációnak köszönhetően az előadás mindegy egyes pillanata élvezhető volt.
A műsor története a kis Dimáról szól, aki karácsonykor varázslatos csodavilágot álmodik a porondra: “egy olyan mesevilágot, ahol az elefánt táncra perdül, gyönyörű fehér galambok szállnak a magasban, a vadállatok megszelídülnek, és békében, harmóniában élnek az emberrel, ahol meseszép tündérek káprázatos tánca ünnepli a levegőben a fény születését.”
A klasszikus cirkuszműsor keretein belül különböző állatszámokat, azaz oroszlánokat, galambokat és elefántot láthattunk, fliengende-, akrobata- és zsonglőrprodukcióktól tátottuk el a szánkat, valamint görgő-, rúd- és levegőszámok kápráztattak el minket. Mindennek megkoronázásaként pedig a világhírű Markin-család elképesztő produkciója csalt könnyeket a szemünkbe.
Nagyon boldogok vagyunk, hogy ilyen nagy sikerű, vidám délutánnal zárhattuk projektünket és köszönjük szépen a Fővárosi Nagycirkusz feltétlen támogatását!
