Igazán érdekes és valljuk be, húsba vágó kérdéseket kaptam. Többeket érdekelt például, hogy hogyan néz ki ma Magyarországon a kulturális akadálymentesítés finanszírozása és megéri-e egyáltalán a befektetett rengeteg munka. Ennek kapcsán beszélgettünk Uniós elvárásokról és pályázatokról, az állami finanszírozás kereteiről és a kulturális intézmények közreműködéséről ezekben a projektekben. Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy a helyzet még mindig nem túl rózsás, főleg Nyugat-Európához viszonyítva, de azt elmondhatjuk, hogy a hajlandóság, a nyitottság egyre nő a színházak, múzeumok, művelődési házak részéről, így napról-napra nagyobb a választék a narrált és jelnyelven tolmácsolt színpadi művek és kiállítások palettáján.
Nem így a filmek terén, ahol még mindig csak bátor pionírok elszigetelt próbálkozásairól beszélhetünk, mert a technika és a stúdiós munkálatok finanszírozáséhoz pályázatokra van szükség, nem is beszélve a filmes jogok megszerzésének rögös útjáról. Az érdeklődésre való tekintettel, két meghallgatott festménynarráció és egy mese között lemodelleztük, hogy egy átlagos kulturális esemény, mondjuk egy színdarab akadálymentesítése mely lépésekből áll a hozzáférhetővé tétel nemes gondolatától a követőnarrációt a nézők fülébe duruzsoló buzgó narrátor projektkiteljesítő feladatáig.
1.Lépés: Találni kell egy pályázatot, mondjuk az Emberi Erőforrások Minisztériumánál vagy a Nemzeti Kulturális Alapnál – lehetőleg olyat, melynek kifejezett célja az egyenlő esélyű hozzáférés biztosítása. 2. Lépés: A NKA pályázatai esetében szükség van egy kulturális intézményre (múzeum, művelődési központ, színház), mely beadhatja és be is akarja adni a pályázatot, együttműködésben a feladattal megbízott szakemberrel (jeltolmács, narrátor) 3. Lépés: Ha a kulturális intézménynek nincs (és általában nincs), a narrátornak kell eszközt biztosítani az akadálymentesítés megvalósításához (narráció esetében tolmácsrendszer). 4. Lépés: Ha mindez megvan, elkezdődhet a tényleges munka egy adott darabbal. A narrátor optimális esetben kap szövegkönyvet és felvételt az előadásról, valamint rengeteg fotót, miközben igyekszik bejárni a próbákra (ha van erre mód) és bejutni a jelmez- és kelléktárba (ha van erre mód). 5. Lépés: A narrátor megírja és hanganyag formájában is hozzáférhetővé teszi az előnarrációt, melyet rengeteg kutatómunka előz meg, hisz az előnarráció hangos programfüzetként funkcionál, így minél több színes, érdekes és praktikus információt illik tartalmaznia az előadás teljes értékű befogadása érdekében. 6. Lépés: Közönségszervezés és technikai háttérmunkálatok. 7. Lépés: Kulisszabejárás, itt az előnarrációban hallott információk testet öltenek és kézközelbe kerülnek. 8. Lépés: Maga az előadás, ahol inklúzív, azaz befogadó módon valósul meg művészeti tapasztalat, a nézők, függetlenül attól, hogy fülhallgatóval vagy anélkül, de együtt ülnek a nézőtéren, az élmény közös.
Kérdezték tőlem a jelenlévők, hogy megéri-e mindez, lehet-e ezzel “keresni”, ahogy mondani szokás. Nos, erre nincs jó válasz. Maradjunk annyiban, hogy ma Magyarországon egyik narrátort (és gondolom jeltolmácsot sem) a pénz motiválja, inkább talán az olyan elismerések, melyekben nekem is bőven volt részem ezen a klubon, ahogy az összes többin is. A rácsodálkozások, hogy igen, a nyelven keresztül milyen aprólékos és precíz gonddal lehet valamit láttatni. Vagy azok a pillanatok, mikor a közönségem egyik tagja azt mondja, hogy olyan érzékletes volt a narráció, hogy a hallottak alapján újra lehetne festeni a képet vagy, hogy olyan kellemes a hangom, hogy szerinte felolvasással, mesemondással is kéne foglalkoznom. Ezek a visszajelzések sokkal többet jelentenek számomra, mint a nettó jövedelmem. Úgy tűnik, javíthatatlan álmodozó vagyok, sebaj. 🙂
Apropó álmok. Aki olvasta ennek a klubnak a beharangozóját, tudja, hogy ígértem egy bejelentést. Derüljön fény tehát egy újabb kulisszatitokra. Bejutottam az Erste Bank “Higgy magadban!” elnevezésű pályázatának első fordulójába. Narrációs eszközök finanszírozására pályáztam, hogy többek között a Holdvilág Kamaraszínházzal való együttműködés is folytatódhasson. Ha megnyerem, rengeteg érdekes, izgalmas, narrációval kísért kulturális programmal örvendeztethetem meg Önöket és ezzel egy óriási álmom válna valóra, mert már nem lennék egy adott helyszínhez kötve, a narráció bárhol megvalósulhatna. A rosta első fordulója egy közönségszavazással zárul, melyre november 20 és december 15 között kerül sor. A legtöbb szavazatot kapott pályázat az első nyertes, ezen kívül még két pályázat nyerhet, melyet a bank szakmai zsűrije jelöl ki. Ha Önök is segítenek, megnyerhetem a közönségszavazást és biztosan az enyém a 3 helyből az egyik. November 20-tól számítok minden kedves olvasóm segítségére, további részletek az alábbi linken: http://www.erstehiggymagadban.hu/palyazat/a-kultura-mindenkie-887
Fogok még a későbbiekben ezzel kapcsolatban jelentkezni, a támogatást előre is köszönöm!
Véleménye, kérdése van a narráció kapcsán? Írja meg nekem a vgyke.audionarracio@gmail.com e-mailcímre, köszönöm! Szeretne további hasonló beszámolókat, kritikákat, programajánlókat, valamint fotó-, festmény- és videónarrációkat olvasni? Látogasson el a https://www.facebook.com/vgykeaudionarracio/ oldalra, várom szeretettel!
S. Tóth Erika
audionarrátor, kommunikációs munkatárs
Mobil: +3630 755 6983
előadás Archives - Oldal 3 a 5-ből - Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Újpesten tabukat döntögettünk és lelepleztünk egy titkot
Igazán érdekes és valljuk be, húsba vágó kérdéseket kaptam. Többeket érdekelt például, hogy hogyan néz ki ma Magyarországon a kulturális akadálymentesítés finanszírozása és megéri-e egyáltalán a befektetett rengeteg munka. Ennek kapcsán beszélgettünk Uniós elvárásokról és pályázatokról, az állami finanszírozás kereteiről és a kulturális intézmények közreműködéséről ezekben a projektekben. Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy a helyzet még mindig nem túl rózsás, főleg Nyugat-Európához viszonyítva, de azt elmondhatjuk, hogy a hajlandóság, a nyitottság egyre nő a színházak, múzeumok, művelődési házak részéről, így napról-napra nagyobb a választék a narrált és jelnyelven tolmácsolt színpadi művek és kiállítások palettáján.
Nem így a filmek terén, ahol még mindig csak bátor pionírok elszigetelt próbálkozásairól beszélhetünk, mert a technika és a stúdiós munkálatok finanszírozáséhoz pályázatokra van szükség, nem is beszélve a filmes jogok megszerzésének rögös útjáról. Az érdeklődésre való tekintettel, két meghallgatott festménynarráció és egy mese között lemodelleztük, hogy egy átlagos kulturális esemény, mondjuk egy színdarab akadálymentesítése mely lépésekből áll a hozzáférhetővé tétel nemes gondolatától a követőnarrációt a nézők fülébe duruzsoló buzgó narrátor projektkiteljesítő feladatáig.
1.Lépés: Találni kell egy pályázatot, mondjuk az Emberi Erőforrások Minisztériumánál vagy a Nemzeti Kulturális Alapnál – lehetőleg olyat, melynek kifejezett célja az egyenlő esélyű hozzáférés biztosítása. 2. Lépés: A NKA pályázatai esetében szükség van egy kulturális intézményre (múzeum, művelődési központ, színház), mely beadhatja és be is akarja adni a pályázatot, együttműködésben a feladattal megbízott szakemberrel (jeltolmács, narrátor) 3. Lépés: Ha a kulturális intézménynek nincs (és általában nincs), a narrátornak kell eszközt biztosítani az akadálymentesítés megvalósításához (narráció esetében tolmácsrendszer). 4. Lépés: Ha mindez megvan, elkezdődhet a tényleges munka egy adott darabbal. A narrátor optimális esetben kap szövegkönyvet és felvételt az előadásról, valamint rengeteg fotót, miközben igyekszik bejárni a próbákra (ha van erre mód) és bejutni a jelmez- és kelléktárba (ha van erre mód). 5. Lépés: A narrátor megírja és hanganyag formájában is hozzáférhetővé teszi az előnarrációt, melyet rengeteg kutatómunka előz meg, hisz az előnarráció hangos programfüzetként funkcionál, így minél több színes, érdekes és praktikus információt illik tartalmaznia az előadás teljes értékű befogadása érdekében. 6. Lépés: Közönségszervezés és technikai háttérmunkálatok. 7. Lépés: Kulisszabejárás, itt az előnarrációban hallott információk testet öltenek és kézközelbe kerülnek. 8. Lépés: Maga az előadás, ahol inklúzív, azaz befogadó módon valósul meg művészeti tapasztalat, a nézők, függetlenül attól, hogy fülhallgatóval vagy anélkül, de együtt ülnek a nézőtéren, az élmény közös.
Kérdezték tőlem a jelenlévők, hogy megéri-e mindez, lehet-e ezzel “keresni”, ahogy mondani szokás. Nos, erre nincs jó válasz. Maradjunk annyiban, hogy ma Magyarországon egyik narrátort (és gondolom jeltolmácsot sem) a pénz motiválja, inkább talán az olyan elismerések, melyekben nekem is bőven volt részem ezen a klubon, ahogy az összes többin is. A rácsodálkozások, hogy igen, a nyelven keresztül milyen aprólékos és precíz gonddal lehet valamit láttatni. Vagy azok a pillanatok, mikor a közönségem egyik tagja azt mondja, hogy olyan érzékletes volt a narráció, hogy a hallottak alapján újra lehetne festeni a képet vagy, hogy olyan kellemes a hangom, hogy szerinte felolvasással, mesemondással is kéne foglalkoznom. Ezek a visszajelzések sokkal többet jelentenek számomra, mint a nettó jövedelmem. Úgy tűnik, javíthatatlan álmodozó vagyok, sebaj. 🙂
Apropó álmok. Aki olvasta ennek a klubnak a beharangozóját, tudja, hogy ígértem egy bejelentést. Derüljön fény tehát egy újabb kulisszatitokra. Bejutottam az Erste Bank “Higgy magadban!” elnevezésű pályázatának első fordulójába. Narrációs eszközök finanszírozására pályáztam, hogy többek között a Holdvilág Kamaraszínházzal való együttműködés is folytatódhasson. Ha megnyerem, rengeteg érdekes, izgalmas, narrációval kísért kulturális programmal örvendeztethetem meg Önöket és ezzel egy óriási álmom válna valóra, mert már nem lennék egy adott helyszínhez kötve, a narráció bárhol megvalósulhatna. A rosta első fordulója egy közönségszavazással zárul, melyre november 20 és december 15 között kerül sor. A legtöbb szavazatot kapott pályázat az első nyertes, ezen kívül még két pályázat nyerhet, melyet a bank szakmai zsűrije jelöl ki. Ha Önök is segítenek, megnyerhetem a közönségszavazást és biztosan az enyém a 3 helyből az egyik. November 20-tól számítok minden kedves olvasóm segítségére, további részletek az alábbi linken: http://www.erstehiggymagadban.hu/palyazat/a-kultura-mindenkie-887
Fogok még a későbbiekben ezzel kapcsolatban jelentkezni, a támogatást előre is köszönöm!
Véleménye, kérdése van a narráció kapcsán? Írja meg nekem a vgyke.audionarracio@gmail.com e-mailcímre, köszönöm! Szeretne további hasonló beszámolókat, kritikákat, programajánlókat, valamint fotó-, festmény- és videónarrációkat olvasni? Látogasson el a https://www.facebook.com/vgykeaudionarracio/ oldalra, várom szeretettel!
S. Tóth Erika
audionarrátor, kommunikációs munkatárs
Mobil: +3630 755 6983
Vakrepülés Színtársulat: Az éjszaka tapintása
Tegnap este a Vakrepülés Színtársulat, Az éjszaka tapintása c. előadásán jártunk Eszterrel és Danival. Az eredeti művet Donáti István írta, a rendező, Sallai Zoltán. A Vakrep egy különleges formáció jobbára vak színészekkel, minden előadás interaktív érzékenyítés, ahol a nézők ezúttal kivételesen hallgatók, szagolók, tapintók és ízlelők, mert látnivaló az nem sok van, egészen az előadás zárópillanatáig, amikor is a társulat tagjai “felfedik” magukat, mielőtt levonulnak a színpadról.
A vakrepülés tehát sötétben zajlik, valóban teljes sötétben, sehol egy kósza pislák, s hogy ez így is maradjon, kikapcsoltatnak velünk minden kütyüt, aminek fénye van, csalni nem ér. Törökülésben, de legalábbis felhúzott lábakkal ülünk a földön, párnákon, amiket gumimadzagokkal kell magunkra erősíteni. Meglepő módon a vizualitás teljes hiánya, csak az első öt percben nyomasztó, addig Daniba karolok. Az előadás kezdete előtt van egy “próbarepülés”, akinek túl megterhelő a sötétség, elhagyhatja a termet. Mindenki marad, nem csoda, izgalmas kalandnak ígérkezik ez a “négypróba”, látás nélkül. Rövidesen megszólal (talán) jobbra tőlem két szereplő, Rita (Simon Rita) és barátnője, Mariann (Hényel Annamária). Az irányérzékem kicsit bizonytalanabbul működik, de ösztönösen a hang felé fordulok, legalábbis azt hiszem. A teremnek elég intenzív az akusztikája, úgyhogy nem tudom teljes biztonsággal megállapítani, honnan beszélnek.
Rövidesen egy “buszon” találjuk magunkat, Görögországba tartunk, az ellátás része egy kis sütemény és üdítő, előbbit azonnal felismerem (de nem mondom meg, legyen meglepetés, ha elmentek megtapasztalni a kalandot), az üdítőt pedig olyan gyorsan megiszom, hogy észre se veszem, mit ittam, hoppá! Mögöttem egy hölgy sokat kínlódik, hogy megtalálja a szívószál hegyével a kis kétdecis dobozon a még kisebb befóliázott lukacskát, de végül csak sikerül. A dobozokat Laci (Nagy László) szedi össze, aki légiutas-kísérőnk és idegenvezetőnk egy személyben – a feladat adott, találj bele a szemeteszsákba és közben ne gáncsold ki a sötétben az úriembert, aki épp úgy nem lát, mint te.
Megérkezvén úticélunkhoz egy utcai búcsú forgatagába kerülünk, “idegenvezetőnk” indítványozza, hogy táncoljunk egyet, mindenki feláll a sötétben és bizonytalanul lépegetünk erre-arra. Mellettünk egy kötél feszül ki a terem széltében, aki igényli, irányzék gyanánt megfoghatja. Egy hölgy a kezem ügyében nem találja a “kapaszkodót”, a hangja alapján megtippelem hol lehet a keze és arra mozdítom a kötelet. Ő nem veszi észre, hogy segítséggel, de megtalálja és elkapja. Mindenféle hangokat hallunk, ami egy utcabálon nem szokatlan, de azért így vakon, nem túl megnyugtató. Minden egyes petárdadurranásnál összerezzenek, mondjuk tény, hogy én amúgy is frászt kapok a hirtelen zajoktól. Hátulról átölelem Danit, “biztonságban vagyok”. Mikor “kitáncoltuk” magunkat kicsit ügyetlenkedve leülünk, mindegy hova, a hátsónkon még mindig ott van a párna, a többi részletkérdés. (Csak az előadás után – mikor felgyúlnak a fények – döbbenünk rá, hogy mennyire szétzilálódott az eredeti “ülésrend”, pedig úgy tűnt, alig mozdultunk el “tánc” közben.)
Megy tovább az előadás, egy, a főszereplő Péter (Pál Zsolt, “Pille”) és csábítója, Kalliopi (Máj Kriszta) között lezajló romantikus jelenetet hallgatva, nyúlnék Dani felé, de egy idegen vállat találok meg, a formájából ítélve női váll, már csak azért sem lehet Danié, mert a ruha tapintása is ismeretlen. Dani észreveszi, hogy őt keresem és megérint. Ahogy megsimítom a kezét, az első röpke gondolatom, ha én eltévedtem, talán ez a kéz is eltévedt, de aztán megérzem az összetéveszthetetlen gyűrűt az úján, tehát jó kéz van jó helyen. 🙂 Odasúgom Daninak, hogy az előbb letapiztam valakit, ő meg – a hangjából ítélve – mosolyogva visszasúgja, hogy igen, Esztert, hála az Égnek! 🙂 Közben a színpadon a mi pálinkánknak megfelelő, autentikus görög italt – úzót – bontanak, ánizs illat lengi be a teret (gyengébbek kedvéért: Negro), ami egy kellemetlen pillanatig a fájdalomcsillapító illatát és ízét is eszembe juttatja, amit néhanapján szedek.
Az előadás zárásaként a sziklaszirten álló főszereplőt képzelhetjük el, a tenger hullámai csapdossák a sziklafalat, közben a víz egy csillaggal (Borics Nikolett) beszélget. A csillag arról kérdezi a tengert, hogy milyen, ha valaki nem látja a fényt, a beszélgetés amolyan tanmese. Számomra a konklúziónak ez a fajta kihangsúlyozása kicsit szájbarágósnak hatott, hiszen megtapasztaltuk, így mindenki magának tette egyértelművé, hogy látás nélkül is lehet élni, de valahol érthető a didaktikus jelleg, mert ez kicsit minden érzékenyítésre jellemző. Az előadásnak megvannak az apróbb hiányosságai, leginkább talán a színészi játék terén, de ezek teljes mértékben megbocsáthatóak, tekintve, hogy amatőr színtársulatról beszélünk, akik ráadásul mindent önerőből tartanak fenn.
Nagyon nagy élmény volt, mindenkinek érdemes megtapasztalnia, részemről biztos, hogy a többi előadásra is elmegyek!
Időpont: 2017. október 30. hétfő, 18:00 Helyszín: Zuglói Civil Ház (1144 Budapest, Csertő park 12.) Megközelíthető: Az Örs Vezér térről a 82 trolival a 2. megállónál leszállva (Vezér utca)
Tettszett a beszámoló? Írja meg nekem a vgyke.audionarracio@gmail.com e-mail címre, köszönöm! Látogasson el a https://www.facebook.com/vgykeaudionarracio/ oldalra, ott további ismertetőket olvashat kulturális programokról, narrációkat festményekről, fotókról, videókról és sok egyéb érdekességet is! Várom szeretettel!
S. Tóth Erika
audionarrátor, kommunikációs munkatárs
Mobil: +3630 755 6983
Audionarrációs kérdezz-felelek (3. rész)
Alább Miks Csaba (vak) kollégám válaszai olvashatók, aki amellett, hogy stúdiósként működik közre minden narrációs hanganyagom elkészítésében és egyébként nagyon jó barátom, egyben az egyik leginkább körültekintő kritikusom is, úgyhogy abszolút megbízom a szavaiban. 🙂
1. Hogy érezted magad a kulisszabejáráson?(Elegendő volt a személyi segítés? Mindent meg tudtál vizsgálni közelebbről? Minden kérdésedre választ kaptál?)
Nagyon jól éreztem magam, tökéletes volt a vezetés, és nagyon barátságosak voltak a színészek is. Igazán emberközpontú társulattal találkoztam.
2.Hallható, érthető és értelmezhető volt a narráció az előadás alatt?
Teljesen jól lehetett érteni mindent, mindössze annyi észrevételem van, hogy talán a zenei betétek alatt, lehetne picit hangosabb.
3. Elegendő volt a narráció mennyisége vagy többet igényeltél volna?
Tökéletes képet kaptam a színpadi jelenetekről, a mozgásról, az előnarráció és a színpad bejárás segítségével pedig a háttérről, valamint a ruházatról, jelmezekről is.
4.Zavarta a narráció a színpadi szöveg érthetőségét?
Talán két helyen csúszott rá a dalszövegre, egy-egy narrált mondat, illetve egy helyen volt némi szókeresés az alabárddal kapcsolatosan a második felvonásban, de ezeket az eseteket leszámítva rendben volt.
5. Értelmezhető volt a mozgások leírása?
Igen, még az összetett mozgásoké is, úgy mint bevonulás, tánc, vagy tömegjelenetek.
6. Be tudtad azonosítani a színészek hangját a karakterüknek megfelelően az előadás alatt?
Igen, zseniálisan jól játszott mindenki, a kedvencem Albert Péter kántor szerepjátéka volt.
7. Van bármilyen igényed, ötleted a narráció kapcsán, amit szívesen megosztanál velem?
Még sok ilyen produkciót hallhassunk Tőled, akár mese, akár kifejezetten felnőtteknek szóló színielőadásokról. Úgy gondolom, hogy ez is keretet, életet ad a színpadnak, egy olyan többletet, amivel ugyanúgy, és ugyanaz jön le számomra is, mint bárkinek, aki beül, és megnéz egy darabot.
Köszönöm a válaszadást!
A www.facebook.com/vgykeaudionarracio oldalon további véleményeket, narrációkat, programajánlókat és egyéb érdekességeket talál, látogasson el oda is, szeretettel várom!
A beszélgetéssel tarkított előadáson nagyon sokféle probléma előkerült, mellyel a dolgozók találkoztak a munkájuk során. Szóba került, hogy a Hatóság feladata a hátrányos megkülönböztetés orvoslása, vagyis az olyan helyzetek kezelése, amikor valaki egy sajátos tulajdonsága miatt nem ugyanazt a bánásmódot tapasztalja, amit a többi ember.
Ezzel kapcsolatban elhangzott, hogy milyen egy a Hatóság által is befogadható panasz. Szükséges tartalmaznia a panaszos nevét és elérhetőségét. Meg kell határozni, hogy ki és mikor okozta a sérelmet és milyen hátrányos megkülönböztetést valósított meg a tettével. Ha a sérelem összefügg az illető fogyatékosságával, akkor a fogyatékos állapotról is kell mellékelni egy igazolást.
Ha valaki megél egy hátrányos megkülönböztetést, akkor a sérelem kiderülését követően egy éve van panaszt tenni. A panaszt írásban, személyesen és az ügyfélkapun lehet benyújtani. Minden esetben feltétel a panaszos személyének a bizonyíthatósága, névtelenül nincs lehetőség bejelentést tenni.
Hallottunk néhány jellemző példát arra, hogy milyen fajta sérelmeket lehet a Hatóságon keresztül kezelni és azokra milyen megoldások születtek.
Érdekes helyzet a NAV elektronikus adóbevallása, ami nem csupán nem akadálymentes egy látássérült számára, hanem másoknak is nehézséget okoz a JAVA-környezet létrehozása. Ezzel kapcsolatban a Hatóság nem tudott még eredményt elérni.
Hasonló a helyzet a KSH elektronikus népszámlálásával, mely szintén nem kezelhető egy képernyőfelolvasót használó látássérült számára. Ezzel megvalósult a sérelem, de hiába tiltotta el a Hatóság a KSH-t a jogsértéstől, a probléma még szintén nem nyert orvoslást.
A bankokkal kapcsolatos kérdésekben is nehezen tudnak lépéseket elérni, mivel a látássérültek nem mindegyike kap egyenlő esélyű hozzáférést a banki szolgáltatásokhoz. A Hatóság a folyamatos bírságolással is csak lassú lépésekkel tud haladni, de még ők is érzik, hogy a mostani helyzet nem éppen ideális. Például egy vak ember nem köthet egyedül szerződést a bankkal, ami csak egy probléma a sok közül (például a látássérültek napszemüvegével való belépés lehetőségét is több helyen megtagadják). Hasonló a helyzet a Postánál is, ahol egy vak címzett ajánlott küldeményének a személyes átvétele nehézségekbe ütközik.
Ezeknél a még megoldásig nem jutott helyzetek esetében az lenne nagy segítség a Hatóság részére, ha a sérelmet elszenvedők minden esetben panaszt tennének, mert egész más tömeges panaszokkal fordulni egy szolgáltatóhoz, mint egy-két üggyel.
Szóba kerültek még az aláírással kapcsolatos és a tömegközlekedés kérdések is, melyekben könnyebb eredményeket elérni. Ezekben a kiindulópont a jól megírt panasz volt, mely a hatékony eljárás feltétele. Ezért ösztönözve lettünk arra, hogy mindig legyünk elég aktívak, mert ezzel a sorstársaink helyzetét is javítjuk.
A Hatóság nem csupán a szankciókkal tud eredményt elérni, mert a közvetítő, a megértést segítő kommunikációja is célt tud érni, de vannak helyzetek, amikor nincs más út. Ilyenkor akár nagyobb összegű pénzbírság is kiszabható egészen addig, amíg a sérelem nem kerül orvoslásra.
A Hatóság munkájával minden olvasónk megismerkedhet az Egyesületünk ügyfélszolgálati irodájában, ahol Braille-írásos tájékoztató is elérhető.
Benedek Elek: Szélike királykisasszony
Akadálymentesített előadások időpontjai:
2017. május 7. vasárnap, 11:00 (színpadbejárás: 10:00)
2017. május 31. szerda, 10:00 (színpadbejárás: 09:00)
Ajánljuk 5-105 éves korig és azon túl! Na még az üveghegyen is túl…
ELŐNARRÁCIÓ:
Jegyárak:
Felnőtt: 950 Ft.
Diák/Nyugdíjas: 850 Ft.
Gyerek (0-14 éves korig): 750 Ft.
Kedvezményes jeggyel, 1 látássérült és 1 kísérő is megtekintheti az adott előadást, mindkét személy a korának megfelelő árszabásban.
Jegyelővétel:
Személyesen: Angyalföldi József Attila Művelődési Központ (1131 Bp., József Attila tér 4.)
Pénztári nyitvatartás: előadás előtt 1 órával és minden szerdán 15.30 és 19.30 óra között.
Kérjük, az esemény zavartalan lebonyolítása érdekében, akkor is regisztráljon a fentebbi elérhetőségek valamelyikén, ha jegyét elővételben vásárolta meg! E-mailes jelentkezés esetén tüntesse fel, hogy egyedül vagy kísérővel érkezik-e, valamint, hogy hány narrációs eszközt szeretne igényelni, köszönjük!
Az első előadás jelentkezési határideje: 2017. május 4. csütörtök, 18:00 óra!
S. Tóth Erika és a Holdvilág Kamaraszínház csapata, minden kedves színház- és mesekedvelőt szeretettel vár az előadásokon!
Esélyegyenlőségi nap Újpesten
A program:
10.00-10.05 Kiállítás megnyitó – Bencsikné Mayer Mónika
Cri Du Chat Baráti Társaság Közhasznú Egyesület elnöke
10.05-10.10 Megnyitó – Hladony Sándor Képviselő Úr
10.10-11.10 A Vakok és Gyengénlátók Közép–Magyarországi Regionális Egyesületének érzékenyítő programja, vakvezető kutya bemutató
11.10-11.30 A Roll Dance Budapest Kerekesszékes Kombi Táncegyüttes műsora
11.30-12.10 Kötetlen beszélgetés, játékos feladatok, kézműves foglalkozás
12.10-12.15 Széles Attiláné, Panka – vers
12.15- 12.45 Ivanova Daniela – ének
12.45-13.00 Down Alapítvány Zágrábi utcai Gondozóházának tánccsoportja
Az Egyesületünk munkatársai, közösségi mentorai vezetik be az érdeklődőket a Braille írás rejtelmeibe, és érzékenyítő foglalkozást is tartanak a jelenlévőknek.
Családi nap a Nagycirkuszban
“Tökéletes teremtmény, szeme a végtelen mélység, a jövő tükre – tiszta, kíváncsi, érzékeny, nyitott a világ minden rezdülésére –, ő a gyermek.”
A 15 órási előadáson szinte telt ház volt, izgatottan zsibongó gyerekek és mosolygós szülők várták a műsor kezdetét. Az első sorban kerekesszékesek számára is biztosítottak helyet, a látássérülteknek pedig audionarrációt biztosítottak. Mészáros Ágnes, a VGYKE alelnöke mesélt boldogan arról, hogy a részletes narrációnak köszönhetően az előadás mindegy egyes pillanata élvezhető volt.
A műsor története a kis Dimáról szól, aki karácsonykor varázslatos csodavilágot álmodik a porondra: “egy olyan mesevilágot, ahol az elefánt táncra perdül, gyönyörű fehér galambok szállnak a magasban, a vadállatok megszelídülnek, és békében, harmóniában élnek az emberrel, ahol meseszép tündérek káprázatos tánca ünnepli a levegőben a fény születését.”
A klasszikus cirkuszműsor keretein belül különböző állatszámokat, azaz oroszlánokat, galambokat és elefántot láthattunk, fliengende-, akrobata- és zsonglőrprodukcióktól tátottuk el a szánkat, valamint görgő-, rúd- és levegőszámok kápráztattak el minket. Mindennek megkoronázásaként pedig a világhírű Markin-család elképesztő produkciója csalt könnyeket a szemünkbe.
Nagyon boldogok vagyunk, hogy ilyen nagy sikerű, vidám délutánnal zárhattuk projektünket és köszönjük szépen a Fővárosi Nagycirkusz feltétlen támogatását!
Forrás: .jegytrafik.hu
Ivanova Daniela
Családi nap
Dátum: 2016.12.07. 15.00-17.00
Helyszín: Fővárosi Nagycirkusz
Vendégeinknek lehetőségük van a Nagycirkusz bejárására is, mely 13.00-kor kezdődik.
A rendezvény a CIB Alapítvány – “Tenni tudunk” programjának támogatásával valósul meg.
Adventi Hangverseny
Helyszín: Vakok Állami Intézete, 1146 Budapest, Hermina út 21. rendezvényterem
Időpont: 2016. november 23. (szerda) 18.00-19.00
A részvétel díjmentes, de előzetes regisztrációhoz kötött. Kérjük, hogy részvételi szándékát 2016. november 21-ig a következő e-mail címen jelezni szíveskedjen: rendezveny@vakokintezete.hu
További információkért kérjük hívja a 061-872-9560-as telefonszámot.
Nágák, elefántok, madarak – viseletek Délkelet-Ázsia szárazföldi térségéből
Helyszín: Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum – Budapest, Andrássy út 103.
Audio-narrációval biztosított tárlatvezetési Időpontok: 2016. november 12., 2016. december 2. – 10 óra
Ujjbegyeink alatt a múlt – Interaktív tárlatvezetés
Helyszín: Móra Ferenc Múzeum – Szeged, Roosevelt tér 1-3.
Történeti áttekintés eszközeink fejlődésének tükrében az őskortól a Pompeji katasztrófa koráig. 10-15 műtárgy audionarrációval kísért bemutatása, eredeti régészeti leletek és másolatok megtapintásának lehetősége. A program során alkalom nyílik termékenységi “Vénusz”-szobrocska illetve használati tárgy elkészítésére, zárásul pedig egy római kori étel megkóstolására nyílik lehetőség. Időtartam: 1,5 óra
Audio-narrációval biztosított tárlatvezetési Időpontok: 2016. november 6., 2016. november 13. – 10 óra
Ludwig Múzeum – Tárlatvezetések
Helyszín: Ludwig Múzeum – Budapest, Komor Marcell u. 1.
Audio-narrációval biztosított tárlatvezetési Időpontok: 2016. november 20., 2016. november 27. – 11 óra Időtartam: 1 óra (A program során lehetőség van több műtárgy kipróbálására és megszólaltatására is.)
A programokhoz az audio-narrációt Bacsa Erika és Somogyi-Rohonczy Zsófia biztosítja.
A részletes információk és a jelentkezési felület elérhetősége:
Rákospalotán tartottuk meg negyedik Szakmai Fórumunkat
“Sok civilszervezet képviselője és munkatársa volt jelen ez alkalommal, ami nagy újdonság volt számunkra és külön örültünk neki. Ez számomra azt mutatja, hogy a XV. kerületben igazán aktív civil élet folyik, a fenntartók pedig a szolgáltatások üzemeltetésében is kiveszik a részüket. Megjelentek a helyi fogyatékossággal élők napközbeni ellátásával és fejlesztésével foglalkozó civilszervezetek munkatársai, sőt még egy, a sérült emberek lovasterápiájával foglalkozó civilszervezet is részt vett a fórumon. Ezen felül az egészségügy területén dolgozó, főként képzésekkel foglalkozó civilszervezet munkatársai, valamint a XV. kerület főorvos asszonya is tiszteletét tette körünkben. A programon végig jelen volt és nagyon aktívan érdeklődött Németh Angéla alpolgármesterasszony, továbbá a kerület civil referense is”
– mondta nagy örömmel Fodor Ágnes elnök asszony első ízben bemutatta a VGYKE tevékenységét és a pályázatot. Kiemelte a projekt célját, amely elsősorban a gördülékeny információáramlás közvetítése és a korai fejlesztés kerületi helyzetének feltérképezése. A látássérült gyermekek környezetében dolgozók rendelkeznek ugyan információkkal, de ezek az esetek többségében sem a szülőkhöz, sem pedig a látássérült gyermekekkel foglalkozó szakemberekhez nem jutnak el. Eme fórumok során próbálunk megoldást találni és kideríteni: mit tehetünk annak érdekében, hogy előrelépés történjen ezügyben.
A mai napon Dr. Földiné Angyalossy Zsuzsanna, az Országos Látásvizsgáló Bizottság igazgatónője jött el eseményünkre előadást tartani, mely során bemutatta tevékenységüket, ami alapvetően a szakértői vizsgálatból és a korai fejlesztésből áll. Példákat hozott fel arra, hogy miként lehet felismerni, ha a gyermek látássérült, ő ugyanis nem veszi észre, hogy rosszul lát. Ezért kiemelten fontos, hogy a környezetében élők időben felismerjék az erre utaló jeleket, ami nem könnyű feladat. Olykor a szülő sem látja, hogy baj van, hiszen nincs összehasonlítási alapja ahhoz, hogy észlelje a szokásostól való eltérést.
Figyelmeztető jel például az, ha a gyengébb vizuális jeleket egyáltalán nem észleli a gyermek, vagy nem a látására támaszkodik egy olyan helyzetben, amikor az természetes lenne. A környezet átrendezése esetén például ütközik a tárgyakkal, ugyanis a megszokás alapján közlekedik.
Zsuzsanna azt is megosztotta, hogy bárki kérheti a gyermek vizsgálatát, aki a gyermekkel kapcsolatba kerül, de mindig szükséges a törvényes képviselő beleegyezése.
Az igazgatónő előadását követően megkezdődött az építő jellegű beszélgetés.
A látássérült gyermeket nevelő szülőkkel kapcsolatban arra a problémára jutottunk, hogy elsődlegesen az információk hiánya az a fal, amelyet nehéz áttörni. A szülő nincs felkészülve gyermeke látássérülésére, s amikor e ténnyel szembesül, nem tudja hová fordulhatna, mert nincs olyan információforrás, amit lexikonszerűen bármikor fel lehetne lapozni.
Nagyon sokat számítanak a sorstársi segítő hálózatok a szülőknek és a gyermekeknek egyaránt, de a nagy kérdés valójában az, hogy miként jutnak el idáig. A hálózatoknak nincsenek információk friss szülőkről, ahogyan az addig nem érintett szülők sem szereznek tudomást a hálózatokról, klubokról. Egyesületünk Közösség Lámpásai elmondták, hogy kiemelt feladatuk a látássérültek felkutatása, ezért ebben segíteni tudnak, sőt, működik a Mentorszülők Hálózat is, amelynek konkrét célja a látássérült(ként) gyermeket nevelő szülők megtalálása.
Helyi ellátórendszer kérdésében a lelkesedés ugyan megvan, mégis kevés a szakember, valamint arra sincs forrás, hogy számuk elérjen egy ideálishoz közeli létszámot. Elindultak a célzott továbbképzések a védőnőknél, pedagógusoknál és a családsegítőknél is, viszont nyilván idő, amíg ez jól érzékelhető változásokat hoz. Éppen ezért fontos, hogy a területen dolgozó szakemberek megismerjék egymást személyesen is. A létszámhiányos és túlterhelt helyi ellátórendszer jelenleg a maximumon működik.
Elérhető fejlesztések, mint témakör merült fel a beszélgetés alatt utolsóként, a résztvevők pedig arra jutottak, hogy a jogszabályok sajnos egyáltalán nem teszik lehetővé, hogy minden gyermek hiánytalanul átessen a szűrővizsgálatokon. Minden érintett szükségesnek érzi azt, hogy a gyermek már óvodás kora előtt részesüljön fejlesztésben, hiszen óriási hátrányt kell behoznia már az óvodában is, ha eleve lemaradással indul. A szűrésre nem kötelezhető senki; jelenleg a védőnő és az óvoda feladata a gyermek látássérülésének észlelése és az intézménybe való átirányítása. Kiderült továbbá az is, hogy 1 éves kor után a gyermeket egészen az óvodáig nem látja más a szülőn kívül, ami szintén az időben történő észlelést nehezíti, mely a korai fejlesztési lehetőség elvesztését jelenti.
A lehetséges megoldások kitalálása kötetlen beszélgetés keretében folytatódott, várjuk a következő alkalmat!
Neumann Károly
Ivanova Daniela
Közös úton ép és fogyatékkal élő művészek
„Az Egy hídon szállunk rendezvénysorozat célja, hogy felhívjuk a figyelmet: a művészetben nincsenek határok, sem fogyatékosság! Szeretnénk, ha a fogyatékossággal élő művészeket tehetségük és teljesítményük alapján ítélnék meg és nem szánalom kísérné őket. A lélek, amely bennünk van és megmutatkozik a művészetben minden emberben azonos”
–vallja Klajkó Szandra, az Egy hídon szállunk kezdeményezés egyik ötletgazdája.
Az első rendezvény a Csili Művelődési Központban. A fotón: Napsugár Anna és társulata
Az első rendezvényre 2015 májusában került sor a Csili Művelődési Központban, ezt követte egy, a Bálnában tartott rendezvény, amelyen az egyre bővülő csapat adott koncertet a közönségnek.
Fellépés a Bálnában: Kovács Gémes Julianna Keletvarázs műsora
A kezdeményezés ötletgazdái: Doró Sándor és Klajkó Szandra
A harmadik közös fellépés 2016.05.19-én került megrendezésre a Nem Adom Fel Café-ban, ahol egy klubest keretében az Egy hídon szállunk „himnuszának” előadói készültek szóló és duett dalokkal. Veréb Tamás operett énekes, valamint Klajkó Szandra és Ivanova Daniela énekesnők szebbnél szebb muzsikákkal bűvölték el a közönséget, egy családias, baráti hangulatot teremtve ezzel. Az eseményről hiányzott a csapat negyedik tagja, Kiss Koppány, aki sajnos betegség következtében nem tudott részt venni a klubesten, viszont a kezdeményezés himnuszának előadásában Ő is részt vesz majd.
Klubest a Nem Adom Fel kávézóban: Klajkó Szandra és Veréb Tamás
A teljes csapatot egyébként rendkívül színes repertoárral rendelkező ép és fogyatékossággal élő művészek alkotják: többek között találkozhatunk Napsugár Annával, a jeltáncművészet jeles képviselőjével, Kovács Gémes Juliannával, aki a keleties-folk zenei műfajban mozog otthonosan, Tara Wills látássérült énekesnővel és Kabai Alex énekessel, valamint a kezdeményezés támogatójával, Nemec Mariannal.
A kezdeményezés himnuszának előadói: Veréb Tamás, Klajkó Szandra és Ivanova Daniela
Június 19-én pedig újabb mérföldkövet ünnepelhet az Egy hídon szállunk csapata, ugyanis a közös dal videoklip forgatására kerül majd sor a Városligetben, egy gyönyörű, napsütéses nyári napon.
