Narráció 45

 

A Gödöllői Királyi Kastély

Nem kell messzire mennünk, hogy bepillantást nyerjünk Erzsébet királyné és családjának életébe, elég csak a Gödöllői Királyi Kastélyba kilátogatnunk. A kastély története még a 18. században kezdődött, amikor Mária Terézia kancelláriaminisztere, gróf Grassalkovich I. Antal megbízta Mayerhoffer Andrást az épület megtervezésével. A kastély építését 1735 körül kezdték meg és a következő száz évben mindegyik Grassalkovich hozzáépíttetett egy kicsit, szépített rajta. A folyamatos fejlődés 1841-ig tartott, amikor kihalt a Grassalkovich család férfi ága, így leányágon öröklődött tovább a kastély. Az örökösök 1864-ben eladták az épületet egy belga banknak, majd nem sokkal később a magyar állam tulajdonába került és 1867-ben királyi pihenő rezidenciává alakítva koronázási ajándékként Ferenc Józsefnek és Erzsébet királynénak ajánlották fel. A kastély középső szárnyában ezt a korszakot mutatják be: a dísztermet és a királyi lakosztályokat fotók alapján állították helyre. Az I. világháború után Horthy Miklós kormányzó pihenőhelyévé vált, a II. világháború után a szovjetek pedig istállónak, katonai raktárnak és laktanyának használták. A későbbiekben szociális otthon is működött itt. Ezeket az évtizedeket a Horthy-bunker és egy kiállítás idézi fel a kastélyban. Története szokványos a magyarországi kastélyok sorában, de szerencsére nem lett az enyészeté, ugyanis 1985-ben elkezdődtek a felújítási munkálatok a műemléki épületben és azóta is fogadja a látogatókat.

A kastélyt egy macskaköves feljárón közelíthetjük meg, amelynek két oldalán kőből készült, henger őrbódék fogadnak minket. (1. kép) Az őrhelyeken túlhaladva a feljáró két oldalán elegáns faragású kőkorlátokat találhatunk, amelyek mentén két-két padra akár le is ülhetünk. A bejárathoz közel, a korlát két oldalán egy-egy fekvő helyzetben megörökített oroszlánt is láthatunk. Akárcsak a Lánchíd oroszlánjai is lehetnének. Testhelyzetük, méltóságteljes alakjuk őket idézi. (Korábbi narráció a Lánchídról) A kastély homlokzatának színeit a fehér és a rózsaszín határozza meg, a kapu két oldalát díszítő vörösmárvány oszlopok fejezetei aranyozást is kaptak. Az egykor a kocsik behajtására szolgáló, súlyos kétszárnyú fa kapu fölött levéldíszes kovácsoltvas korláttal ellátott erkély található. Emögött húzódik a díszterem, ahova öt, íves záródású ablakon árad be a fény. Méretüket jól érzékelteti, hogy a több, mint 9 méter belmagasságú térnek majdnem teljes magasságát elérik. A kastély barokk stílusához híven a homlokzat ablakait gazdag díszítéssel keretezték és nem maradhat el a homlokzatról a két puttó által tartott magyar címer sem, amelynek tetején a Szent Korona is látható.

Külső homlokzat

A kastély látogatók által is bejárható helyiségei kétféle térre oszthatók: a nagyméretű reprezentatív terek, amelyek elegáns és nagyvonalú díszítése a vendégek elkápráztatását is szolgálta (díszterem, színház, fogadószobák), valamint a kisebb méretüknél fogva is intimebb, a királyi család magánéletének helyet adó helyiségek (dolgozószobák, öltözködő terek). Ezúttal a reprezentatív, közösségi életet szolgáló terekben sétálunk. A főbejáraton belépve, az egykori kocsiáthajtón túlhaladva jobbra és balra nyíló lépcsősoron mehetünk fel az emeletre. Induljunk el a jobbra nyíló lépcsőn a ragyogóan tiszta és világos lépcsőházban! (2. kép) A márványlépcsőket vörös szőnyeg fedi, bal oldalán áttört mintával ékesített kőkorlát fut végig. A minta fonatokat, ruházatok zsinórdíszítését idézi. A lépcső egy balra nyíló fordulója után zöld növényekkel betelepített emeleti közös pihenő részre jutunk, ahonnan a királyi rezidencia termei nyílnak. A lépcsőházat és az előteret jobbról a homlokzatihoz hasonló, félköríves záródású nagyméretű ablakokon beáradó fény világítja meg. A tér halvány rózsaszín és hófehér színét nem törik meg az ablakok keretezését díszítő részletgazdag növényi motívumokat, indákat idéző stukkó díszítések sem, amelyek szintén fehér színt kaptak. Aprólékos kidolgozásuk és hófehér színük akárcsak egy csipketerítő finomságát idéznék. A tér megvilágítását a falon található háromágú falikarok és a mennyezetről lelógó nagyméretű kovácsoltvas csillár szolgálja. A korszak díszítőművészetére jellemző, növényeket idéző indák és levelek alkotják ezeket a praktikus világítóeszközöket. A barokk korban nyert egyre nagyobb teret a tudatos kerttervezés és az épületek belső tereinek díszítésében is nagyobb szerepet kaptak a növényi elemek.

Lépcsőház

A kastély két reprezentatív terme, a díszterem és a színház, visszarepít bennünket az egykori fogadások világába. A díszterem (3. kép) Nicolaus Pacassi császári főépítész tervei alapján készült 1758 körül. Az óriási tér kialakításában használt anyagok is a gazdagságot és a kifinomult ízlést tükrözik. A falakat márványstukkó borítja, a falak és a mennyezet bizonyos részein virágos-indás aranyozott stukkók futnak végig. A 165 négyzetméter területű és 9,3 méter belmagasságú impozáns tér két sarkában íves fülkék találhatók. Az íves fülkékkel szemközti falon pedig öt nagyméretű ablak kapott helyet, ebből három az, amelyet kívülről a főbejárat felett már láthattunk. Az ablakok közötti falszakaszon, a teremben több méter magas tükröket helyeztek el, amelyek optikailag megsokszorozzák a teret. A falak fényes felülete, a fehér színre kerülő csillogó arany díszítések remekül verik vissza az ablakokon beáramló fényt, de a mennyezetről lelógó öt csillár és a falakon található falikarokba egykor helyezett gyertyák fényét is megsokszorozhatta. A nagyméretű fehér felületen kirajzolódó arany mintázatok egyfajta ritmikusságot adnak a térnek a falszakaszok felosztásával, elhelyezésük szimmetrikus.

Díszterem

AZ 1780-as évek elején alakították ki a kastély kőszínházát, amely az idők folyamán teljesen megsemmisült. 2003-as helyreállításának köszönhetően ma már a közönség újra látogathatja. (4. kép) A nézőteret a fehér alapon arany díszítésű karzat, illetve a jelenleg vörös bársony kárpitozású barokk stílusú fehér székek alkotják. Mivel egyes színházi produkcióknak is otthont biztosít a kastély, az egykor színháztér ma is használatban van. A tér érdekességét a falak díszítése adja, ugyanis első pillantásra itt is rózsaszín és fehér márvány borítású falburkolatot feltételezhetnénk, azonban alaposan szemügyre véve felfedezhetjük, hogy mesteri módon megfestett falakról van szó. A barokk építészet előszeretettel alkalmazta ezt a fortélyt, a trompe-l’oeilnek (ejtsd: trompöj) nevezett illuzionisztikus látszatfestészetet. A színházteremben alkalmazott falfestés szemünket becsapó módon a falakat oszlopokkal, falfülkékkel és ablakokkal tagolja, valamint különleges márványborítás látszatát kelti.

Színházterem

A reprezentatív tereket a hátunk mögött hagyva, jövő héten már a királyi család egykori privát tereibe látogatunk el és betérünk az Erzsébet királyné tiszteletére létrehozott emlékszobákba is.

Somogyi-Rohonczy Zsófia
AKKU – Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület

Narráció

 

A Gödöllői Királyi Kastély

Nem kell messzire mennünk, hogy bepillantást nyerjünk Erzsébet királyné és családjának életébe, elég csak a Gödöllői Királyi Kastélyba kilátogatnunk. A kastély története még a 18. században kezdődött, amikor Mária Terézia kancelláriaminisztere, gróf Grassalkovich I. Antal megbízta Mayerhoffer Andrást az épület megtervezésével. A kastély építését 1735 körül kezdték meg és a következő száz évben mindegyik Grassalkovich hozzáépíttetett egy kicsit, szépített rajta. A folyamatos fejlődés 1841-ig tartott, amikor kihalt a Grassalkovich család férfi ága, így leányágon öröklődött tovább a kastély. Az örökösök 1864-ben eladták az épületet egy belga banknak, majd nem sokkal később a magyar állam tulajdonába került és 1867-ben királyi pihenő rezidenciává alakítva koronázási ajándékként Ferenc Józsefnek és Erzsébet királynénak ajánlották fel. A kastély középső szárnyában ezt a korszakot mutatják be: a dísztermet és a királyi lakosztályokat fotók alapján állították helyre. Az I. világháború után Horthy Miklós kormányzó pihenőhelyévé vált, a II. világháború után a szovjetek pedig istállónak, katonai raktárnak és laktanyának használták. A későbbiekben szociális otthon is működött itt. Ezeket az évtizedeket a Horthy-bunker és egy kiállítás idézi fel a kastélyban. Története szokványos a magyarországi kastélyok sorában, de szerencsére nem lett az enyészeté, ugyanis 1985-ben elkezdődtek a felújítási munkálatok a műemléki épületben és azóta is fogadja a látogatókat.

A kastélyt egy macskaköves feljárón közelíthetjük meg, amelynek két oldalán kőből készült, henger őrbódék fogadnak minket. (1. kép) Az őrhelyeken túlhaladva a feljáró két oldalán elegáns faragású kőkorlátokat találhatunk, amelyek mentén két-két padra akár le is ülhetünk. A bejárathoz közel, a korlát két oldalán egy-egy fekvő helyzetben megörökített oroszlánt is láthatunk. Akárcsak a Lánchíd oroszlánjai is lehetnének. Testhelyzetük, méltóságteljes alakjuk őket idézi. (Korábbi narráció a Lánchídról) A kastély homlokzatának színeit a fehér és a rózsaszín határozza meg, a kapu két oldalát díszítő vörösmárvány oszlopok fejezetei aranyozást is kaptak. Az egykor a kocsik behajtására szolgáló, súlyos kétszárnyú fa kapu fölött levéldíszes kovácsoltvas korláttal ellátott erkély található. Emögött húzódik a díszterem, ahova öt, íves záródású ablakon árad be a fény. Méretüket jól érzékelteti, hogy a több, mint 9 méter belmagasságú térnek majdnem teljes magasságát elérik. A kastély barokk stílusához híven a homlokzat ablakait gazdag díszítéssel keretezték és nem maradhat el a homlokzatról a két puttó által tartott magyar címer sem, amelynek tetején a Szent Korona is látható.

Külső homlokzat

A kastély látogatók által is bejárható helyiségei kétféle térre oszthatók: a nagyméretű reprezentatív terek, amelyek elegáns és nagyvonalú díszítése a vendégek elkápráztatását is szolgálta (díszterem, színház, fogadószobák), valamint a kisebb méretüknél fogva is intimebb, a királyi család magánéletének helyet adó helyiségek (dolgozószobák, öltözködő terek). Ezúttal a reprezentatív, közösségi életet szolgáló terekben sétálunk. A főbejáraton belépve, az egykori kocsiáthajtón túlhaladva jobbra és balra nyíló lépcsősoron mehetünk fel az emeletre. Induljunk el a jobbra nyíló lépcsőn a ragyogóan tiszta és világos lépcsőházban! (2. kép) A márványlépcsőket vörös szőnyeg fedi, bal oldalán áttört mintával ékesített kőkorlát fut végig. A minta fonatokat, ruházatok zsinórdíszítését idézi. A lépcső egy balra nyíló fordulója után zöld növényekkel betelepített emeleti közös pihenő részre jutunk, ahonnan a királyi rezidencia termei nyílnak. A lépcsőházat és az előteret jobbról a homlokzatihoz hasonló, félköríves záródású nagyméretű ablakokon beáradó fény világítja meg. A tér halvány rózsaszín és hófehér színét nem törik meg az ablakok keretezését díszítő részletgazdag növényi motívumokat, indákat idéző stukkó díszítések sem, amelyek szintén fehér színt kaptak. Aprólékos kidolgozásuk és hófehér színük akárcsak egy csipketerítő finomságát idéznék. A tér megvilágítását a falon található háromágú falikarok és a mennyezetről lelógó nagyméretű kovácsoltvas csillár szolgálja. A korszak díszítőművészetére jellemző, növényeket idéző indák és levelek alkotják ezeket a praktikus világítóeszközöket. A barokk korban nyert egyre nagyobb teret a tudatos kerttervezés és az épületek belső tereinek díszítésében is nagyobb szerepet kaptak a növényi elemek.

Lépcsőház

A kastély két reprezentatív terme, a díszterem és a színház, visszarepít bennünket az egykori fogadások világába. A díszterem (3. kép) Nicolaus Pacassi császári főépítész tervei alapján készült 1758 körül. Az óriási tér kialakításában használt anyagok is a gazdagságot és a kifinomult ízlést tükrözik. A falakat márványstukkó borítja, a falak és a mennyezet bizonyos részein virágos-indás aranyozott stukkók futnak végig. A 165 négyzetméter területű és 9,3 méter belmagasságú impozáns tér két sarkában íves fülkék találhatók. Az íves fülkékkel szemközti falon pedig öt nagyméretű ablak kapott helyet, ebből három az, amelyet kívülről a főbejárat felett már láthattunk. Az ablakok közötti falszakaszon, a teremben több méter magas tükröket helyeztek el, amelyek optikailag megsokszorozzák a teret. A falak fényes felülete, a fehér színre kerülő csillogó arany díszítések remekül verik vissza az ablakokon beáramló fényt, de a mennyezetről lelógó öt csillár és a falakon található falikarokba egykor helyezett gyertyák fényét is megsokszorozhatta. A nagyméretű fehér felületen kirajzolódó arany mintázatok egyfajta ritmikusságot adnak a térnek a falszakaszok felosztásával, elhelyezésük szimmetrikus.

Díszterem

AZ 1780-as évek elején alakították ki a kastély kőszínházát, amely az idők folyamán teljesen megsemmisült. 2003-as helyreállításának köszönhetően ma már a közönség újra látogathatja. (4. kép) A nézőteret a fehér alapon arany díszítésű karzat, illetve a jelenleg vörös bársony kárpitozású barokk stílusú fehér székek alkotják. Mivel egyes színházi produkcióknak is otthont biztosít a kastély, az egykor színháztér ma is használatban van. A tér érdekességét a falak díszítése adja, ugyanis első pillantásra itt is rózsaszín és fehér márvány borítású falburkolatot feltételezhetnénk, azonban alaposan szemügyre véve felfedezhetjük, hogy mesteri módon megfestett falakról van szó. A barokk építészet előszeretettel alkalmazta ezt a fortélyt, a trompe-l’oeilnek (ejtsd: trompöj) nevezett illuzionisztikus látszatfestészetet. A színházteremben alkalmazott falfestés szemünket becsapó módon a falakat oszlopokkal, falfülkékkel és ablakokkal tagolja, valamint különleges márványborítás látszatát kelti.

Színházterem

A reprezentatív tereket a hátunk mögött hagyva, jövő héten már a királyi család egykori privát tereibe látogatunk el és betérünk az Erzsébet királyné tiszteletére létrehozott emlékszobákba is.

Somogyi-Rohonczy Zsófia
AKKU – Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület

Narráció

 

Károlyi-palota
Petőfi Irodalmi Múzeum épülete

Az egykori főúri paloták a 20. század folyamán egyre inkább új funkciót találtak maguknak. Lehetett belőlük iskola, könyvtár vagy éppen múzeum is. Az új tulajdonosok sok esetben törekedtek a régi épület értékeinek megóvására, így az új funkció ellenére ma is gyakorta élvezhetjük az egykori paloták csillogását. Ilyen épület az egykori Károlyi-palota is, amely az Astoriához közel, a Károlyi utcában található. A palota 1768-ban került a Károlyi család tulajdonába. Az első átalakításokat, bővítéseket még Károlyi György kezdte el, de utódai se maradtak el mögötte. Károlyi Mihály például modern fürdőszobákkal, autógarázzsal bővítette az épületet. A főváros 1928-ban vásárolta meg az épületet, 1957-ben pedig beköltözhetett a három évvel korábban alapított Petőfi Irodalmi Múzeum.

A klasszicista épület utca felöli homlokzata visszafogott, mégis tekintélyt parancsoló. Az emeletes épület középpontjában található hármas kapubejárójának központi, legnagyobb kapuján egykoron lovaskocsik is behajthattak. A kapu két sarkán a földön nagyméretű kő golyókat találhatunk. Ezek az úgynevezett kerékvető kövek, amelyek gyakran ilyen egyszerű kő golyóként jelennek meg, de gyakran szinte szobrászati gondossággal kidolgozott állatfigurák. Céljuk az volt, hogy a bekanyarodó és a kapun áthaladó kocsik neki ne ütközzenek a kapufélfának. A kocsik számára fenntartott bejárat két oldalán kisebb, az emberek számára fenntartott bejáratok találhatók, amelyek a mai napig használhatók. A kapu felett elegáns kovácsoltvas korlátos erkély található, ahonnan egykor még Mária Terézia is integethetett. A kapu tengelyében az oromzat részeként a Károlyi család címere látható. A központi címert korona ékesíti, két oldalról pedig egy-egy ágaskodó hím oroszlán támasztja. Az egész címer gazdag indák alkotta alapon áll. Az épület ritmikáját az íves tetejű, kékeszöld színű keretekkel ellátott ablakok adják. Az egyforma méretű íves tetejű ablakok sorozatát az épület két sarkán, az emeleti három ablak töri meg, ahol négyzetes lezárású ablakok kaptak helyet. A Petőfi Irodalmi Múzeumtól kapott régi fotón (1. kép) a 19. század végi öltözéket viselő férfiak és nők, fiatal lányok haladnak dolgukra az utca forgatagában. Két érdekes különbséget is felfedezhetünk a jelenlegi utcaképhez képest. Egyrészt az előteret átszelő villamossínt, ami ma már szokatlan látvány. A másik a palota falán látható számtalan reklámtábla. Fekete alapon fehér betűkkel olvashatjuk a Vakok Boltjának hirdetését, míg alatta Rohonczy Gida, Rigier József Ede, Emmerling Adolf hirdetőtáblái találhatók az állatkereskedés táblájának kíséretében. Egykor élt mesteremberei, kereskedői voltak Pestnek, akiket mára csak ez a fotó őrizhet meg. A táblák előterében utcai árus kétkerekű kocsija látható.

Régi fotó az épületről

Térjünk viszont be az épületbe és csodáljuk meg, hogy milyen lenyűgöző részletei maradtak fent az utókor számára. Kezdjük az impozáns lépcsőházzal (2. kép), amelynek méltóságát növeli, hogy a lépcsők vörös szőnyeggel borítottak. A lépcsőn felhaladó finoman faragott fa korlátba kapaszkodhat meg. A lépcső tetejére feljutva még mindig nem ér véget a sétánk, itt jobbra és balra is elfordulhatunk és a következő lépcsősor vezet fel minket az egykori palota tereibe. Itt a fordulónál, a lépcső jobb és bal oldalán lámpaoszlop kapott helyet. A finom levéldíszítésekkel ékesített oszlopokon növényi indák kacskaringózását idéző fém karokon öt fehér gömbbúra adja a világosságot. A lépcsőház fala pasztellszínekben játszik. Az egyszer oszlopokkal keretezett íves fülkék hátfala finom halvány rózsaszín, a fülkék között felfutó falszakaszok halvány sárgák, míg a fülkék felett elhelyezkedő falszakaszok hidegebb mentazöld árnyalatot kaptak.

Főlépcsőház

Az egykori palota termeinek leírását órákig lehetne végezni, itt viszont most csak egy elemet szeretnék kiemelni, amely meghatározza a berendezés hangulatát. A hófehér mennyezetek és ajtókeretelésekkel erőteljes kontrasztban álló színes selyemtapétákkal fedett falakat. Az egyik leglátványosabb a Vörös-szalon és a Lotz-terem falait is borító vörös színű tapéta (3. kép), amelynek fényes anyaga érdekes csillogást ad meleg színe mellett a térnek. A mélyvörös alapon a rajzos részletekkel megörökített virággirland elemeit finom rózsaszínnel dolgozták ki. Igazi bőségszaruk, burjánzó növényzet elevenedik meg a terembe belépők előtt. A rózsaszínes növények hátterében csak a falhoz közelebb lépve fedezhetjük fel, hogy a mintázatot a tapéta anyagánál sötétebb vörös színű borostyán hálózata szövi át. A falakat a székek magasságáig fehér és arany négyzetes díszítésű falburkolat fedi. A fal előtt elegáns klasszicista stílusú bútorok láthatók. A pad lábai fehérek, az íves támlájú szék megtartotta eredeti fa színét, de a polírozás növeli a fa anyag fényét.

A Vörös-szalon tapétája

A termek pompáját és csillogását tovább fokozzák a mennyezetről lelógó aranyozott csillárok. Az óriási méretű, részletesen kifaragott szerkezete levelek és indák halmazát utánozzák, az ágak végein ma már gyertyákat utánzó elektromos égők ragyognak. (4. kép)

Csillárok

Ahogy már korábban is, a Fővám téri Vásárcsarnok esetében, így ismét érdemes Gönczi Ambrus helytörténészt meghallgatni, aki ebben a videóban a Károlyi-palota történetét meséli el: A Károlyi-palota története (Ferencvárosi séták) – 9.Tv – YouTube

A narráció mellékletében szereplő fotókat köszönjük a Petőfi Irodalmi Múzeumnak!

Somogyi-Rohonczy Zsófia
AKKU – Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület

Narráció 29

Dohány utcai zsinagóga
Tervezte: Ludwig Förster

Tudtad, hogy Budapesten található a világ második legnagyobb zsinagógája? A new yorki Emánu-Él zsinagóga után a magyar főváros zsidó közösség zsinagógája érdemelte ki ezt a címet. A Dohány utca kezdetén álló mór stílusú épület építészeti, vallástörténeti és a magyar történelem szempontjából is értékes emlék. Az épület akárcsak egy mesebeli palota, az Ezeregy éjszaka meséinek is helyet adhatna.

Az 1859 szeptember 6-án történt ünnepélyes felavatás után sokáig csak a zsinagóga épülete állt ezen a helyen, majd 1931-ben építették hozzá a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár épületét és alakították ki a hősök kertjét, amely ma már temető. A Dohány utcai épület a neológ irányzatnak a zsinagógája. Az 1868-as év a zsidó közösség szempontjából is meghatározó év. A közösség tagjai nem tudtak megegyezni egy közös vezetőben, így három irányzatot hoztak létre. Ezek a neológia, status quo ante, orthodox irányzat.

Az épület leglátványosabb eleme talán a központi bejárat fölött tornyosuló két torony (1. kép). A hatszög alapú hasábok mindegyik oldalát kecses, keskeny, íves ablakok törik meg. A tornyok tetejét aranyozott kupolák fedik. A mór stílus jegyeit hangsúlyozzák a finom csipkézettel díszített ablakok. A központi bejárat fölött kör alakú ablak látható, amely egyszerre idézi fel a gótikus katedrálisok rózsaablakait, de formái által mégis a keleties hatást erősíti. A központi kapu síkja kissé beugrik, míg a tornyok alatti falszakaszok inkább kiugranak. Az épület másik jellegzetes díszítése a burkolat vízszintes sárga-vörös sávozása, amely végigfut a homlokzaton, de még a kupolás tornyokon is látható ez a dekoratív csíkozás.

Homlokzat

Ha közelebbről is szemügyre vesszük az ablakokat, akkor még finomabb díszítésre lehetünk figyelmesek (2. kép) A félkörívben záródó ablakok körül díszes sáv fut végig, amikben sárgás tégla színű nyolcágú csillagok láthatók sorban egymás után. Mindegyik csillagot vöröses tégla színű bordázat veszi körül. Az ablakokon feltűnik a zsidó díszítőelemek egyik jellemző eleme, a hatágú csillag is.

Ablakdíszítés

A főbejárat felett, a két torony között még egy jellegzetes és érdekes elemet láthatunk. Mózes két kőtábláját szimbolizáló táblákat (3. kép) A bejárat felett aranyozott héber feliratot láthatunk, amelynek fordítása “És készítsenek számomra szentélyt, hogy közöttük lakozzam.” A felirat bizonyos betűi felett apró csillagokat figyelhetünk meg. Minden betűhöz egy bizonyos számot rendeltek és ezeknek a számértéke 1859 lesz, tehát a zsinagóga felavatásának éve. Mind a külső, mind a belső díszítést megfigyelve észrevehetjük, hogy nem található egyetlen emberábrázolás sem, bár a geometrikus formákat és virágdíszítéseket rendkívül kreatívan használják, ahogy a csillagok esetében is láthatjuk. Ez a szabály a tízparancsolatban szereplő bálványimádás tilalma miatt alakult ki.

Kőtáblák

Belépve az épületbe megfigyelhetünk egy-két olyan jellegzetességet, ami a keresztény templomokhoz teszi hasonlatossá a zsinagógát és ami nem volt szokványos a zsidó közösség épületei között (4. kép). Ilyenek elsőként a színek. A Dohány utcai zsinagóga díszítésében ugyanis bőségesen használták az aranyozást, a hagyományos sárga és kékkel szemben. A zsinagóga maga háromhajós elrendezésű, tehát egy főhajót két oldalról egy-egy alacsonyabb mellékhajó vesz körül, míg a hagyományos elrendezésnek a centrális (központi) elrendezés számított. A háromhajós elrendezést inkább a keresztény templomok, bazilikák esetében használták. A bima, azaz a tóraolvasó emelvény elől és nem a tér közepén helyezkedik el, sőt két oldalon egy-egy szószék is található. A zsinagógában kórus és orgona is található, ami szintén szokatlan egy zsinagógában. Jellegzetes elem a karzat is, ahol a hagyomány szerint a nők foglalhattak helyet, bár ma már a földszinten a két szélső széksorban is leülhetnek. A zsinagógában tehát a férfiakat és nőket elválasztják, ennek egyik ismert magyarázata, hogy így a nők nem terelik el a férfiak figyelmét az imádkozásról. A belső tér díszítésében is visszaköszön a nyolcágú csillag, így például a padsorok között futó mozaik technikával készült kőpadlón is megfigyelhetjük őket. A belső tér otthonosságát, melegségét és egyben gazdagságát a faburkolatok adják: a karzat és a padok a fa meleg barna színét öltötték magukra. A tetőzetet vas oszlopok tartják, a mennyezet kazettás burkolatán szintén geometrikus formák és középen csillag köszön vissza.

Belső tér

Végezetül nézzük meg a tóraszekrényt (5. kép), amelyben a Mózes öt könyvét tartalmazó tóratekercsek vannak. A hagyomány szerint a szófér, azaz a tóraíró írja fel a pergamentekercsekre Mózes öt könyvének szövegét, majd a tekercset két fa rúdra tekerik fel. Fontos feladat a szóféré, ugyanis ha csak egy hibát is vét a szövegben, akkor az egész addigi munkáját abba kell hagyni és el kell temetni. A tóra szövege hetiszakaszokra van bontva, így a szöveget egy év alatt olvassák végig.

Az arany díszítéssel bőségesen ellátott, épületre emlékeztető szekrény előtt az örökmécses lóg. A csillagot formázó mécses az I. és a II. jeruzsálemi Szentélyre, amelyet leromboltak (i.e 586 és i. sz. 70-ben).

Tóraszekrény

A zsinagóga épületéhez tartozik a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár, amelyből jövő héten egy szédertáltakarót ismerhetünk meg.

A csatolt képeket a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár biztosította számunkra.

Somogyi-Rohonczy Zsófia

Narráció

Dohány utcai zsinagóga
Tervezte: Ludwig Förster

Tudtad, hogy Budapesten található a világ második legnagyobb zsinagógája? A new yorki Emánu-Él zsinagóga után a magyar főváros zsidó közösség zsinagógája érdemelte ki ezt a címet. A Dohány utca kezdetén álló mór stílusú épület építészeti, vallástörténeti és a magyar történelem szempontjából is értékes emlék. Az épület akárcsak egy mesebeli palota, az Ezeregy éjszaka meséinek is helyet adhatna.

Az 1859 szeptember 6-án történt ünnepélyes felavatás után sokáig csak a zsinagóga épülete állt ezen a helyen, majd 1931-ben építették hozzá a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár épületét és alakították ki a hősök kertjét, amely ma már temető. A Dohány utcai épület a neológ irányzatnak a zsinagógája. Az 1868-as év a zsidó közösség szempontjából is meghatározó év. A közösség tagjai nem tudtak megegyezni egy közös vezetőben, így három irányzatot hoztak létre. Ezek a neológia, status quo ante, orthodox irányzat.

Az épület leglátványosabb eleme talán a központi bejárat fölött tornyosuló két torony (1. kép). A hatszög alapú hasábok mindegyik oldalát kecses, keskeny, íves ablakok törik meg. A tornyok tetejét aranyozott kupolák fedik. A mór stílus jegyeit hangsúlyozzák a finom csipkézettel díszített ablakok. A központi bejárat fölött kör alakú ablak látható, amely egyszerre idézi fel a gótikus katedrálisok rózsaablakait, de formái által mégis a keleties hatást erősíti. A központi kapu síkja kissé beugrik, míg a tornyok alatti falszakaszok inkább kiugranak. Az épület másik jellegzetes díszítése a burkolat vízszintes sárga-vörös sávozása, amely végigfut a homlokzaton, de még a kupolás tornyokon is látható ez a dekoratív csíkozás.

Homlokzat

Ha közelebbről is szemügyre vesszük az ablakokat, akkor még finomabb díszítésre lehetünk figyelmesek (2. kép) A félkörívben záródó ablakok körül díszes sáv fut végig, amikben sárgás tégla színű nyolcágú csillagok láthatók sorban egymás után. Mindegyik csillagot vöröses tégla színű bordázat veszi körül. Az ablakokon feltűnik a zsidó díszítőelemek egyik jellemző eleme, a hatágú csillag is.

Ablakdíszítés

A főbejárat felett, a két torony között még egy jellegzetes és érdekes elemet láthatunk. Mózes két kőtábláját szimbolizáló táblákat (3. kép) A bejárat felett aranyozott héber feliratot láthatunk, amelynek fordítása “És készítsenek számomra szentélyt, hogy közöttük lakozzam.” A felirat bizonyos betűi felett apró csillagokat figyelhetünk meg. Minden betűhöz egy bizonyos számot rendeltek és ezeknek a számértéke 1859 lesz, tehát a zsinagóga felavatásának éve. Mind a külső, mind a belső díszítést megfigyelve észrevehetjük, hogy nem található egyetlen emberábrázolás sem, bár a geometrikus formákat és virágdíszítéseket rendkívül kreatívan használják, ahogy a csillagok esetében is láthatjuk. Ez a szabály a tízparancsolatban szereplő bálványimádás tilalma miatt alakult ki.

Kőtáblák

Belépve az épületbe megfigyelhetünk egy-két olyan jellegzetességet, ami a keresztény templomokhoz teszi hasonlatossá a zsinagógát és ami nem volt szokványos a zsidó közösség épületei között (4. kép). Ilyenek elsőként a színek. A Dohány utcai zsinagóga díszítésében ugyanis bőségesen használták az aranyozást, a hagyományos sárga és kékkel szemben. A zsinagóga maga háromhajós elrendezésű, tehát egy főhajót két oldalról egy-egy alacsonyabb mellékhajó vesz körül, míg a hagyományos elrendezésnek a centrális (központi) elrendezés számított. A háromhajós elrendezést inkább a keresztény templomok, bazilikák esetében használták. A bima, azaz a tóraolvasó emelvény elől és nem a tér közepén helyezkedik el, sőt két oldalon egy-egy szószék is található. A zsinagógában kórus és orgona is található, ami szintén szokatlan egy zsinagógában. Jellegzetes elem a karzat is, ahol a hagyomány szerint a nők foglalhattak helyet, bár ma már a földszinten a két szélső széksorban is leülhetnek. A zsinagógában tehát a férfiakat és nőket elválasztják, ennek egyik ismert magyarázata, hogy így a nők nem terelik el a férfiak figyelmét az imádkozásról. A belső tér díszítésében is visszaköszön a nyolcágú csillag, így például a padsorok között futó mozaik technikával készült kőpadlón is megfigyelhetjük őket. A belső tér otthonosságát, melegségét és egyben gazdagságát a faburkolatok adják: a karzat és a padok a fa meleg barna színét öltötték magukra. A tetőzetet vas oszlopok tartják, a mennyezet kazettás burkolatán szintén geometrikus formák és középen csillag köszön vissza.

Belső tér

Végezetül nézzük meg a tóraszekrényt (5. kép), amelyben a Mózes öt könyvét tartalmazó tóratekercsek vannak. A hagyomány szerint a szófér, azaz a tóraíró írja fel a pergamentekercsekre Mózes öt könyvének szövegét, majd a tekercset két fa rúdra tekerik fel. Fontos feladat a szóféré, ugyanis ha csak egy hibát is vét a szövegben, akkor az egész addigi munkáját abba kell hagyni és el kell temetni. A tóra szövege hetiszakaszokra van bontva, így a szöveget egy év alatt olvassák végig.

Az arany díszítéssel bőségesen ellátott, épületre emlékeztető szekrény előtt az örökmécses lóg. A csillagot formázó mécses az I. és a II. jeruzsálemi Szentélyre, amelyet leromboltak (i.e 586 és i. sz. 70-ben).

Tóraszekrény

A zsinagóga épületéhez tartozik a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár, amelyből jövő héten egy szédertáltakarót ismerhetünk meg.

A csatolt képeket a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár biztosította számunkra.

Somogyi-Rohonczy Zsófia

Narráció 28

A Fővárosi Állat- és Növénykert főbejárata

A Városliget egyik látványossága a Fővárosi Állat- és Növénykert, amely 1866. augusztus 9-e óta várja a látogatókat, 1986 óta pedig természetvédelmi területnek is számít az állat- és növényritkaságokat bemutató kert. A számtalan látványos építménye közül azonban, ha az állatkertre gondolunk, nagy valószínűséggel mindenkinek a főbejárat épülete jut eszébe. A jelenlegi építményt 1909 és 1912 között építették Neuschloss Kornél műegyetemi professzor tervei alapján (1. kép).

A főbejárat

Már a kapuban állatokkal találkozik a látogató. Az építmény két oldalán két-két világosszürke műkőből öntött elefánt tornyosul fölénk. Természetesen az élő állatoknál valamennyivel kisebbek, de az ormányosok így is lenyűgözőek. A két elefánt között egy-egy idomárjuk ül lábát összefonva.

A bal oldali elefántpáros között buggyos nadrágban, izmos meztelen felsőtesttel fiatalabb férfi szobra látható, mindkét kezét kissé az ég felé emeli, mintha valamilyen szertartást végezne (2. kép). A vele szemben törökülésben ülő férfi szobra is hasonló.

A bal oldali idomár és elefántok

A jobb oldali két elefánt között ülő férfi idősebb, bajszos és szakállas komoly arccal tekint a kapun áthaladókra. Fején turbán látható, kezei szintén kissé az ég felé emelve láthatók. Felsőtestét a bal vállán átvetett kendő részben fedi. (3. kép) Az idő és leginkább a látogatók keze nyomott hagyott már a szobrokon, a bal oldali idomár szobra szinte már fekete a sok simogatástól.

A jobb oldali idomár és elefántok

A kapu boltívén gyönyörű mozaik képet láthatunk, egy igazi paradicsomi kép tárul elénk. A két íven szimmetrikusan épül fel a kép, az alsó sorban kaktuszok láthatók, majd egy narancsliget fái érett gyümölcseikkel, a csúcs felé haladva pedig pálmák helyezkednek el. A boltív csúcsán, a mozaik legtetején egy fehér madár, egy kócsag repül (4. kép). A mozaik Róth Miksa, korának híres üvegművesnek műhelyében készült. A mozaikos sáv alatt baglyok és farkasok szoborfejei tekintenek le ránk. Összesen 11 állatfejet számolhatunk össze, a baglyok és a farkasok egymást váltva szerepelnek. A kapuzatot egy álkupola koronázza, amelyet ugyanolyan kék Zsolnay kerámiával díszítettek, mint az Állatkert Elefántházát, a kék mázas kerámia ragyog a napsütésben. Az álkupolát, a boltívhez közeli alapján körben robosztus jegesmedvék szobrai állják körbe, a szobrok Maugsch Gyula alkotásai. A boltívet bástyákra, kis várra emlékeztető épület szobra koronázza.

Mozaik

A főkapu két oldalán félköríves rész található, amelyben 3-3 zöld ráccsal takart forgókapu kapott helyet, ezen léphetnek be a látogatók. A két félkörív zárásaként kaptak helyet a jegypénztárak. A kő épületeket a főbejárat csúcsos boltívét idéző ív díszíti és természetesen innen sem hiányozhatnak az állatok, egy-egy ülő mandrillt ábrázoló szobor kapott helyet az épületek sarkain. A mandrillok a cerkófmajmok családjába tartozó látványos majmok, az arcukon az orr két oldalán látható világoskék hosszanti bordázott mezőről lehet felismerni.

Amennyire látványos a főbejárat, annyira érdekes az állatkert alapításának a története is. Már a reformkorban felmerült egy nyilvános állatkert életre hívásának a gondolata, de az 1848-49-es szabadságharc és az azt követő politikai helyzet nem tette lehetővé az alapítást. Végül az 1860-as években ismét felmerült a gondolat, igazi nemzeti összefogás és sok-sok ember önzetlen munkája kellett hozzá, hogy a Főváros által a Városligetben kijelölt helyen létrejöjjön az állatkert. Példaértékű volt Petz Ármin, a város főkertészének felajánlása, aki ingyen és bérmentve álmodta meg és alakította ki az állatkert parkrészeit. Szintén díjazás nélkül dolgozott Reitter Ferenc csatornázási mérnök is, aki a Nagy-tó táplálásáért felelős kút kiásásáért és tervezéséért volt felelős. A kezdeti épületeket ifj. Koch Henrik és Szkalnitzky Antal tervezte, utóbbi építész nevéhez fűződik az Egyetemi Könyvtár épületének megtervezése is. A nyitáskori épületek közül mára már csak az elhagyatott várromra emlékeztető Bagolyvár épülete maradt meg. A kezdeti években az állatok vásárlására közadakozásból összegyűlt pénzből vagy adományozás által kerültek az állatkertbe. Az egyik leghíresebb ajándék Erzsébet királyné által érkezett, akinek közbenjárására a schönbrunni állatkert három zsiráfja közül (akkori elnevezése szerint foltos nyakorja) egy nőstényt kapott a fővárosi intézmény. Érkezése után nemsokkal újabb örömöt okozott a nyakorján, ugyanis egészséges zsiráfborjúnak adott életet.

Somogyi-Rohonczy Zsófia

Narráció

A Fővárosi Állat- és Növénykert főbejárata

A Városliget egyik látványossága a Fővárosi Állat- és Növénykert, amely 1866. augusztus 9-e óta várja a látogatókat, 1986 óta pedig természetvédelmi területnek is számít az állat- és növényritkaságokat bemutató kert. A számtalan látványos építménye közül azonban, ha az állatkertre gondolunk, nagy valószínűséggel mindenkinek a főbejárat épülete jut eszébe. A jelenlegi építményt 1909 és 1912 között építették Neuschloss Kornél műegyetemi professzor tervei alapján (1. kép).

A főbejárat

Már a kapuban állatokkal találkozik a látogató. Az építmény két oldalán két-két világosszürke műkőből öntött elefánt tornyosul fölénk. Természetesen az élő állatoknál valamennyivel kisebbek, de az ormányosok így is lenyűgözőek. A két elefánt között egy-egy idomárjuk ül lábát összefonva.

A bal oldali elefántpáros között buggyos nadrágban, izmos meztelen felsőtesttel fiatalabb férfi szobra látható, mindkét kezét kissé az ég felé emeli, mintha valamilyen szertartást végezne (2. kép). A vele szemben törökülésben ülő férfi szobra is hasonló.

A bal oldali idomár és elefántok

A jobb oldali két elefánt között ülő férfi idősebb, bajszos és szakállas komoly arccal tekint a kapun áthaladókra. Fején turbán látható, kezei szintén kissé az ég felé emelve láthatók. Felsőtestét a bal vállán átvetett kendő részben fedi. (3. kép) Az idő és leginkább a látogatók keze nyomott hagyott már a szobrokon, a bal oldali idomár szobra szinte már fekete a sok simogatástól.

A jobb oldali idomár és elefántok

A kapu boltívén gyönyörű mozaik képet láthatunk, egy igazi paradicsomi kép tárul elénk. A két íven szimmetrikusan épül fel a kép, az alsó sorban kaktuszok láthatók, majd egy narancsliget fái érett gyümölcseikkel, a csúcs felé haladva pedig pálmák helyezkednek el. A boltív csúcsán, a mozaik legtetején egy fehér madár, egy kócsag repül (4. kép). A mozaik Róth Miksa, korának híres üvegművesnek műhelyében készült. A mozaikos sáv alatt baglyok és farkasok szoborfejei tekintenek le ránk. Összesen 11 állatfejet számolhatunk össze, a baglyok és a farkasok egymást váltva szerepelnek. A kapuzatot egy álkupola koronázza, amelyet ugyanolyan kék Zsolnay kerámiával díszítettek, mint az Állatkert Elefántházát, a kék mázas kerámia ragyog a napsütésben. Az álkupolát, a boltívhez közeli alapján körben robosztus jegesmedvék szobrai állják körbe, a szobrok Maugsch Gyula alkotásai. A boltívet bástyákra, kis várra emlékeztető épület szobra koronázza.

Mozaik

A főkapu két oldalán félköríves rész található, amelyben 3-3 zöld ráccsal takart forgókapu kapott helyet, ezen léphetnek be a látogatók. A két félkörív zárásaként kaptak helyet a jegypénztárak. A kő épületeket a főbejárat csúcsos boltívét idéző ív díszíti és természetesen innen sem hiányozhatnak az állatok, egy-egy ülő mandrillt ábrázoló szobor kapott helyet az épületek sarkain. A mandrillok a cerkófmajmok családjába tartozó látványos majmok, az arcukon az orr két oldalán látható világoskék hosszanti bordázott mezőről lehet felismerni.

Amennyire látványos a főbejárat, annyira érdekes az állatkert alapításának a története is. Már a reformkorban felmerült egy nyilvános állatkert életre hívásának a gondolata, de az 1848-49-es szabadságharc és az azt követő politikai helyzet nem tette lehetővé az alapítást. Végül az 1860-as években ismét felmerült a gondolat, igazi nemzeti összefogás és sok-sok ember önzetlen munkája kellett hozzá, hogy a Főváros által a Városligetben kijelölt helyen létrejöjjön az állatkert. Példaértékű volt Petz Ármin, a város főkertészének felajánlása, aki ingyen és bérmentve álmodta meg és alakította ki az állatkert parkrészeit. Szintén díjazás nélkül dolgozott Reitter Ferenc csatornázási mérnök is, aki a Nagy-tó táplálásáért felelős kút kiásásáért és tervezéséért volt felelős. A kezdeti épületeket ifj. Koch Henrik és Szkalnitzky Antal tervezte, utóbbi építész nevéhez fűződik az Egyetemi Könyvtár épületének megtervezése is. A nyitáskori épületek közül mára már csak az elhagyatott várromra emlékeztető Bagolyvár épülete maradt meg. A kezdeti években az állatok vásárlására közadakozásból összegyűlt pénzből vagy adományozás által kerültek az állatkertbe. Az egyik leghíresebb ajándék Erzsébet királyné által érkezett, akinek közbenjárására a schönbrunni állatkert három zsiráfja közül (akkori elnevezése szerint foltos nyakorja) egy nőstényt kapott a fővárosi intézmény. Érkezése után nemsokkal újabb örömöt okozott a nyakorján, ugyanis egészséges zsiráfborjúnak adott életet.

Somogyi-Rohonczy Zsófia

Narráció 20

A klasszikus művészet szentélye, a Szépművészeti Múzeum
Schickedanz Albert és Herczog Fülöp Ferenc
1905-1906

A Hősök tere (1. kép) Budapest egyik leglátogatottabb turisztikai csomópontja. Emellett érdekessége az is, hogy a teret meghatározó valamennyi építészeti alkotás egy ember nevéhez fűződik. Ő Schickedanz Albert, aki a Műcsarnokot, a Milleniumi Emlékművet és a Szépművészeti Múzeumot is tervezte. A Milleniumi ünnepségsorozat során kialakított téren két monumentális épület található, mindkettő a művészet otthona. A Műcsarnokkal, amely a kortárs képzőművészet bemutatkozó helye, egy korábbi narráció során már megismerkedhettünk. Az épület vélhetőleg a honatyák tetszését is elnyerte, így a Hősök terén körbe pillantva találkozhatunk Schickedanz egy másik főművével is, amelyet az épületre kiírt pályázaton nyertes tervei alapján építettek meg. Az építésére a Főváros ingyenesen ajánlotta fel a területet, ahol addig a Feszty körkép bemutatására szolgáló Rotunda – neve is mutatja, hogy kör alakú- épülete állt.

A Szépművészeti Múzeum épülete a neoreneszánsz és neoklasszicista építészetnek szép példája. Az építészeti stílushoz híven az antik görög és római épületek elemeit használja fel, azok elrendezési elvét és megoldásait követi. Ez a döntés nem véletlen, hiszen a klasszikus stílus az időtlenség és az érték érzetét kelti és mély tiszteletet vált ki a szemlélőből. Elrendezése, komoly és letisztult megjelenése templom hatását kelti, ez pedig tökéletes otthont biztosít a Szépművészeti Múzeum gyűjteménye számára, amelynek egy-két izgalmas darabjával a következő hetekben ismerkedünk meg.

A világos kőből készült elemei nyári napsütéskor szinte vakítják az ember szemét, de ez a nagy „fehérség” csak a 19. század találmánya, mára pedig már a hófehér oszlopok tűnnek számunkra hitelesnek, pedig a valóságban az antik görög épületek és szobrok is festve voltak, gazdag színeikkel kápráztatták el a korabeli szemlélőjüket.

Hősök tere: panoráma

Figyeljük meg a Schickedanz Albert és Herczog Fülöp Ferenc tervei alapján 1900 és 1906 között létrejött épület egyes klasszikus elemeit, hogy jobban megértsük, miből ered klasszikus szépsége. Az épület karakterét meghatározó részletei közül itt csak kettőt emelek ki: az oszlopokat és a homlokzat leglátványosabb elemét, a szobrokkal ékesített timpanont. Az oszlopfők (2. kép) a klasszikus antik oszloprendek közül a korinthoszihoz, a legbonyolultabbhoz hasonló. Ez az oszlopfő akantuszlevelek, indák és csiga formájú díszek alkotta dekoratív csokorként írható le. Kőbe vésve azonban igazán elegáns hatást kelt a levél kecses hajlása és összetett formája. A gazdag növénycsokor pedig szépen koronázza a hatalmas átmérőjű, bordázott oszlopokat.

Korinthoszi oszlopfők

Az oszlopok tetején párkányok pihennek, ezeken nyugszik a timpanon, ez a háromszög alakú építészeti elem, amelyben harci jelenetet megörökítő szoborcsoport látható (3. kép). A jelenetnek is erős antik kapcsolódása van, ugyanis a mozgalmas szoborcsoport a kentaurok és a laphiták csatáját jeleníti meg. A laphiták félig mitologikus, félig történelmi thesszáliai népek voltak, akik több északi görög törzs legendáiban előfordulnak, tehát létezésüknek lehetet valós alapja. Valószínűleg Görögország egy hegységekkel övezett síkságának, Thesszáliának őslakói voltak, akiknek természetes ellenségei a kentaurok voltak. Ezek az emberi felsőtesttel és ló alsótesttel született lények vadságukról voltak híresek. A timpanonban ábrázolt legenda szerint Peirithoos, a Thessáliában élő lapitha törzs királya és Hippodameia esküvőjén vendégként vettek részt a kentaurok, de igencsak felöntöttek a garatra és a bor hatására szinte eszüket vesztve erőszakoskodni kezdtek a nőkkel. Ekkor harc tört ki a lapithák és a kentaurok közt, amely sok életet követelt, de a csata a laphiták győzelmével zárult, a kentaurokat pedig elűzték a vidékről. A szoborcsoport alakjai érzékletesen adják vissza a történetet, Az atletikus testalkatú laphita férfiak heves párharcot vívnak az ördögi ábrázatú kentaurokkal. Némely laphiták pedig botokkal készülnek lesújtani a redőzött klasszikus ruhát (peplosz) viselő, az erőszaknak ellen állni próbáló nőkkel viaskodó kentaurokra. A háromszög forma hatására az alakok a szélső csúcsok felé haladva először csak térdre ereszkednek, majd az egészen a sarkokban ábrázolt figurák már fekve figyelik a dulakodást. Összességében elmondható, hogy a heves mozdulatok olyan élethűen adják vissza a harc hevét és lendületét, hogy néhol az az érzésünk lehet, hogy megmozdulnak a több száz éve a timpanonban lévő alakok.

Timpanon

Érdemes meghallgatni Kovács Vera, a múzeum munkatársának bemutatóját a múzeum történetéről is. TEXTÚRA 2020 // ÉPÜLETTÖRTÉNET – Kovács Vera tárlatvezetővel – YouTube

Somogyi-Rohonczy Zsófia

Narráció

A klasszikus művészet szentélye, a Szépművészeti Múzeum
Schickedanz Albert és Herczog Fülöp Ferenc
1905-1906

A Hősök tere (1. kép) Budapest egyik leglátogatottabb turisztikai csomópontja. Emellett érdekessége az is, hogy a teret meghatározó valamennyi építészeti alkotás egy ember nevéhez fűződik. Ő Schickedanz Albert, aki a Műcsarnokot, a Milleniumi Emlékművet és a Szépművészeti Múzeumot is tervezte. A Milleniumi ünnepségsorozat során kialakított téren két monumentális épület található, mindkettő a művészet otthona. A Műcsarnokkal, amely a kortárs képzőművészet bemutatkozó helye, egy korábbi narráció során már megismerkedhettünk. Az épület vélhetőleg a honatyák tetszését is elnyerte, így a Hősök terén körbe pillantva találkozhatunk Schickedanz egy másik főművével is, amelyet az épületre kiírt pályázaton nyertes tervei alapján építettek meg. Az építésére a Főváros ingyenesen ajánlotta fel a területet, ahol addig a Feszty körkép bemutatására szolgáló Rotunda – neve is mutatja, hogy kör alakú- épülete állt.

A Szépművészeti Múzeum épülete a neoreneszánsz és neoklasszicista építészetnek szép példája. Az építészeti stílushoz híven az antik görög és római épületek elemeit használja fel, azok elrendezési elvét és megoldásait követi. Ez a döntés nem véletlen, hiszen a klasszikus stílus az időtlenség és az érték érzetét kelti és mély tiszteletet vált ki a szemlélőből. Elrendezése, komoly és letisztult megjelenése templom hatását kelti, ez pedig tökéletes otthont biztosít a Szépművészeti Múzeum gyűjteménye számára, amelynek egy-két izgalmas darabjával a következő hetekben ismerkedünk meg.

A világos kőből készült elemei nyári napsütéskor szinte vakítják az ember szemét, de ez a nagy „fehérség” csak a 19. század találmánya, mára pedig már a hófehér oszlopok tűnnek számunkra hitelesnek, pedig a valóságban az antik görög épületek és szobrok is festve voltak, gazdag színeikkel kápráztatták el a korabeli szemlélőjüket.

Hősök tere: panoráma

Figyeljük meg a Schickedanz Albert és Herczog Fülöp Ferenc tervei alapján 1900 és 1906 között létrejött épület egyes klasszikus elemeit, hogy jobban megértsük, miből ered klasszikus szépsége. Az épület karakterét meghatározó részletei közül itt csak kettőt emelek ki: az oszlopokat és a homlokzat leglátványosabb elemét, a szobrokkal ékesített timpanont. Az oszlopfők (2. kép) a klasszikus antik oszloprendek közül a korinthoszihoz, a legbonyolultabbhoz hasonló. Ez az oszlopfő akantuszlevelek, indák és csiga formájú díszek alkotta dekoratív csokorként írható le. Kőbe vésve azonban igazán elegáns hatást kelt a levél kecses hajlása és összetett formája. A gazdag növénycsokor pedig szépen koronázza a hatalmas átmérőjű, bordázott oszlopokat.

Korinthoszi oszlopfők

Az oszlopok tetején párkányok pihennek, ezeken nyugszik a timpanon, ez a háromszög alakú építészeti elem, amelyben harci jelenetet megörökítő szoborcsoport látható (3. kép). A jelenetnek is erős antik kapcsolódása van, ugyanis a mozgalmas szoborcsoport a kentaurok és a laphiták csatáját jeleníti meg. A laphiták félig mitologikus, félig történelmi thesszáliai népek voltak, akik több északi görög törzs legendáiban előfordulnak, tehát létezésüknek lehetet valós alapja. Valószínűleg Görögország egy hegységekkel övezett síkságának, Thesszáliának őslakói voltak, akiknek természetes ellenségei a kentaurok voltak. Ezek az emberi felsőtesttel és ló alsótesttel született lények vadságukról voltak híresek. A timpanonban ábrázolt legenda szerint Peirithoos, a Thessáliában élő lapitha törzs királya és Hippodameia esküvőjén vendégként vettek részt a kentaurok, de igencsak felöntöttek a garatra és a bor hatására szinte eszüket vesztve erőszakoskodni kezdtek a nőkkel. Ekkor harc tört ki a lapithák és a kentaurok közt, amely sok életet követelt, de a csata a laphiták győzelmével zárult, a kentaurokat pedig elűzték a vidékről. A szoborcsoport alakjai érzékletesen adják vissza a történetet, Az atletikus testalkatú laphita férfiak heves párharcot vívnak az ördögi ábrázatú kentaurokkal. Némely laphiták pedig botokkal készülnek lesújtani a redőzött klasszikus ruhát (peplosz) viselő, az erőszaknak ellen állni próbáló nőkkel viaskodó kentaurokra. A háromszög forma hatására az alakok a szélső csúcsok felé haladva először csak térdre ereszkednek, majd az egészen a sarkokban ábrázolt figurák már fekve figyelik a dulakodást. Összességében elmondható, hogy a heves mozdulatok olyan élethűen adják vissza a harc hevét és lendületét, hogy néhol az az érzésünk lehet, hogy megmozdulnak a több száz éve a timpanonban lévő alakok.

Timpanon

Érdemes meghallgatni Kovács Vera, a múzeum munkatársának bemutatóját a múzeum történetéről is. TEXTÚRA 2020 // ÉPÜLETTÖRTÉNET – Kovács Vera tárlatvezetővel – YouTube

Somogyi-Rohonczy Zsófia

Narráció

Magyar Fotográfusok Háza

Mai Manó egykori háza

Nagymező utca 20.

Budapest tele van mesélő házakkal. Olyan épületekkel, amik nemcsak egykori lakóik által mesélnek, de már az utcán mellettük elhaladva is beindítják a képzeletünket, bár a hétköznapi rohanásban, forgatagban hajlamosak vagyunk leszegett fejjel elhaladni mellettük. Pillantsunk fel egy kicsit az egykori császári és királyi fényképész házára, ami ma is a fotográfia otthona.

Az 1894-ben elkészült épület három fő részre bontható. (1. kép) Az utcával érintkező földszint színpompás zöld-sárga mázas kerámiával fedett, innen nyílik az elegáns előcsarnok. Jelenleg a szomszédos Thália Színház jegyirodája, illetve egy kávézó található ezen a szinten. Az első emeleten lehetett a lakószint, itt két díszes keretezésű ablak között balusztrádkorlátú erkélyt láthatunk. A balusztrád, másik nevén báboskorlát gyakori építészeti elem. Lépcsők korlátjaként, erkélyek és teraszok lezárásaként gyakran találkozhatunk vele. A sok esetben kőből készült elem leginkább karcsú vázához vagy ha modern hasonlatot keresnénk, tekebábhoz hasonlít.

Homlokzat

A második emeleten rendezték be az egykori napfényműtermet, ahol az elsősorban gyermekfotóiról híressé vált Mai Manó dolgozott. (2. kép) A terem mai napig látogatható és üvegezett terében nem is vitás, hogy honnan kapta a nevét. Az épületen kívülről is hangsúlyos szerepet kap a napfényműterem zárt erkélye, amelynek vasszerkezetet csavart oszlopok és reneszánsz kódexekből ismert növényi díszek, levelek és indák sűrű és aprólékos rajzú szövevénye adja. A zárterkély két oldalán a homlokzaton egy-egy szoborfülkét láthatunk. A fülke két oldalát féloszlopok díszítik, amiknek talapzatán kedves kis puttófejek láthatók, a fejezetüket pedig korintoszi oszlopfő inspirálhatta, tetejüket timpanon, háromszög alakú dísz zárja le. A fülkék hátoldalát óriási méretű kagyló díszíti, előttük pedig csábító szépségű nőalakok pózolnak. A jobb oldali fülkében a ruhátlan nőalak ölét szemérmesen takarja el egy kisebb lepel, hajában talán babérkoszorú. Elmerengve tekint az ég felé, lábánál olvasó kisgyermek kucorodik. A bal oldali fülkében álló nőalak mozdulata dinamikusabb, köpenyét háta mögött mintha valami szellő lebbentette volna meg. Lábánál üldögélő kis puttó (szárnyas angyal fiúcska) kezében egy kis madarat nyújt felé. A díszítés stílusa neoreneszánsz elemeket sorakoztat fel: kacskaringó növényi indák, levelek, a régi könyvek grafikai díszítését idéző aprólékos elemek, oszlopok, párkányok. Érdekesebb azonban a díszítések finomságánál azok anyaga. Ugyanis mind a fülkék, mind a szobrok által nem fedett felületeket takaró dísztéglák a Zsolnay gyár által szabadalmaztatott pirogránitból készültek. Az épületek kerámiával való burkolása évezredes hagyományokra tekint vissza, ám Zsolnay Vilmos találmányáig ezek a díszek ki voltak téve a környezeti hatásoknak, főként a fagynak. A pirogránit sikerének a titka viszont épp a hidegnek, fagynak és nedvességnek való ellenállása. A nevében a pyro szó azt jelzi, hogy nagyon magas hőmérsékleten égetik ki az anyagot, míg a gránit tartósságát jelzi. A fülkében álldogáló nőalakok bronzból készültek.

Szoborfülkék és napfényműterem

Az épület harmadik szintjén a két szoborfülek felett balusztrád korlátos erkélyek találhatók. Közöttük, a napfényműterem zárt erkélye felett három ablak és a felettük, a tető alatti falrészt díszítő festmény látható (3. kép). Az idő igencsak megrongálta a képet, így a szürkévé piszkosult jelenet az utcáról alig látható már, de két nőalakot és a közöttük repkedő puttók alakja még kivehető. A bal oldalon vörös lepelbe burkolózott nő régi típusú fényképezőgép lencséjét igazgatja a nézőnek háttal ülve. A jelenet jobb oldalán kék lepelben talán valamilyen lámpát vagy más fényforrást tart. Közöttük huncut puttók hadakoznak.

Freskó

Ma a Mai Manó Ház kiállításai látogathatók az egykori terekben, így nyitva tartás idején ízelítőt kaphatunk az egykori fényűző műterem hangulatából. A bejárati kapu kovácsolt vas kapuja mellett a falat kékes-zöld mázas kerámia burkolja, rajta mustársárga díszeket találunk (4.kép). A kapu felett gyümölcsökkel és zöldségekkel megrakott füzért mintáztak kerámiából, a sárga máz csak úgy csillog a kukoricacsöveken, kerekded almákon. A két füzér között női fej látható. Nyakában gyöngysor, fején sisaknak is beillő fejdísz. Személytelenül és tartózkodóan tekint le a kapun belépőkre. A kompozíció két sarkában a művészetre utaló, apró jeleket fedezhetünk fel. Egyik oldalon fúvós hangszerek csoportját, míg a másikon festőpalettát. Ezzel a díszítéssel a fényképész tevékenységének művészi értékét hangsúlyozhatta.

Kapu

További díszei az épületnek a kaput és az ablakokat keretező oszlopok, valamint növényi indákkal, virágfűzérekkel, marcona szakállas férfiakat idéző maszkokkal ékesített félköríves ablakkeretek is. Az egyik ikonikussá vált eleme azonban az a kis puttó alak (5. kép), amelynek lábai helyett mintha csak növényi indák lennének és kezében az építtető foglalkozására utaló fényképezőgépet tart.

Fényképező puttó

Ha szeretnéd még alaposabban megismerni a házat, akkor ajánlom Kincses Károly érzékletes leírását KINCSES KÁROLY: A MAI MANÓ HÁZ (maimano.hu)

vagy a Mészáros Zsolttal készített interjút

Somogyi-Rohonczy Zsófia

Narráció

A Lindenbaum-házak
Levegő és Föld őselemei

Budapest a legváratlanabb helyen lep meg minket csodákkal. A legtöbb épület málló pompájával vívja ki szomorkás csodálatunkat, de szerencsére van pár gyöngyszem, amik felújítva ejtenek rabul minket. Ilyen a terézvárosi egykori Lindenbaum-házak egyik megmaradt homlokzata is.

A szecessziós díszekkel ékesített épület az Izabella utca végén, a Ferdinánd-hídtól csak pár lépésre fekszik, a mellette elhaladó trolibusz ablakán kinézve sokaknak okozva szép pillanatokat. Spiegel Frigyes és Weinréb Fülöp építészpáros eredetileg két ház, az Izabella utca 94-96. homlokzatát tervezték meg szecessziós stílusban, a négy őselem szimbólumaival. A házakat megrendelőjükről, Lindenbaum Sándor és Győző olajmágnásokról Lindenbaum-házaknak is hívják. Mára sajnos csak a Föld és Levegő elemeit gazdagon bemutató 94-es szám csodálható meg. A mellette álló ház romos homlokzatán a Víz elemeiből már szinte semmi se fedezhető fel, a Tűz elemét pedig csak egy árva sárkány őrzi.

A háromemeletes épület ablakai, formái egyszerűek. Akárcsak egy sima vászon, helyet ad a pompázatos díszeknek. (1. kép) A halványzöld homlokzaton azonban vörös, zöld, arany díszek sorjáznak. A harmadik emeleti ablaksor alatt húzódik a Víz alapelemet megjelenítő figurák sora. A domborművekkel díszített sávban (másnéven fríznek is nevezik ezt az építészeti elemet) szimmetrikusan jelennek meg az alakok. A középpontban bájosan mosolygó aranyozott napkorong látható, ezt követi a repülő madarakat ábrázoló sáv. A madaraknak felismerjük a szárnyait, kidolgozott tollazatukat, csőrüket és valamennyi testrészüket, mégis sablonos megjelenésűek. Jellemzően kétféle méretben jelennek meg viszonylag sűrű rajban a nap felé „repülve”.

Homlokzat

A ház szélei felé haladva újabb aranyozott medálszerű díszítőelemmel találkozunk. (2. kép) Lángok között medúzafőre lelünk. A Medúza az ókori mitológiából ismert lény, az úgynevezett gorgók egyike. A történet szerint Medúza eredetileg két nővérével gyönyörű lányok voltak, de magukra haragították Pallasz Athénét, így ő elcsúfította őket. Hajuk helyén kígyók tekeregtek, aranyszárnyuk, éles foguk volt, pikkely fedte testüket, de disznóagyaraik sem tették őket vonzóbbá. Aki csak rájuk nézett, kővé meredt. A három testvér közül csak Medúza volt halandó, őt Perszeusz ölte meg a legenda szerint. A Medúza főből az évezredek során klasszikus díszítő elem lett és már mi sem változunk kővé, ha a Lindenbaum-ház homlokzatán meglátjuk. A frízen tovább haladva a ház szélei felé ismét a madarak sorával találkozunk, ezúttal viszont irányt váltanak és a falak felé haladnak. A fríz legszélső figurái meztelen, hosszú hajú fiatal lányok, akik felhúzott lábbal kuporognak. Kezükben a szél által meglebbentett anyagot tartanak. A madarak és lányok figurái között aranyozott ötágú csillag látható. Formája a kommunizmus jelképeként ismert csillagot idézi, de a ház építésekor (1896-1897) a politikai irányzat még nem határozta meg a jelkép használatát. Az ötágú csillag, pentagramma az ókortól használatos jelkép. Babilóniában az öt irányt és ezzel együtt öt bolygót jelképezett, a középkorban pedig már az öt őselem megjelenítésére szolgált (az ötödik őselem az idea, azaz szent dolog volt).

A levegő elem szimbóluma

A Föld őselemének jelképeit az első emeleti ablaksor alatt húzódó sávban, frízben találhatjuk. Mintha csak a paradicsomi kert elevenedne meg. (3. kép) Itt nincsen egy olyan központi elem, aminek két oldalán, szimmetrikusan sorakoznának a díszítőelemek, de itt is jellemző a Levegőnél tapasztalt ismétlődés. A bejárati kapu felett, a középponti tengelyben dús lombozatú és gyökérzetű fa két oldalán vörösesbarna rókapár látható. Farkukat felfelé kanyarítva tekintenek fel a fára. Hátuk mögött, a szemlélővel szembe fordulva pompás, aranyozott pávák láthatók. A hiúságot jelképező pávák mellett, a ház szélei felé haladva újabb fa következik, ennek törzsét azonban már tekergő kígyók fogják közre. Kígyók láthatók a következő figurán, egy ruhátlan fiatal lány lábai körül is. A lány aranyozott teste lágy, gömbölyded idomaival a kor szépségideálját idézi, jobb lába kissé behajlítva, ezáltal lesz természetes az álló mozdulat. A lány mindkét karját az ég felé emeli, haja lágyan hullámozva omlik hátára, egy kósza tincs szemérmesen takarja el ágyékát. A fák ágai között almákra is bukkanhatunk, így a paradicsomi kert kígyókkal már a bűnbeesést is jelképezi. A frízt a fal felé haladva a jól ismert rókapár motívuma és a páva követi. Természetesen a központi rókapártól indulva ez a mintasor a jobb és bal oldalra is pontosan ismétlődik. Ez a tengelyszimmetrikus kompozíció látható a Levegő madarai, medúzafői és csillagai esetében is.

A föld elem szimbóluma

A ház díszítését a fent leírt két fríz határozza meg, de a köztes díszítőelemekre is érdemes figyelmet fordítani, mert gyönyörű példái a szecesszióra jellemző növényi mintáknak. A növények eléggé idealizáltak, így nehéz őket pontosan felismerni, de a tervező leírásaiból tudjuk, hogy mályvát, napraforgót, liliomot és egy kákaszerű növény leveleit használták fel a díszítéshez. A földszinti ablakok közeiben két liliomot vörös szalag fog ja össze. Az első és második emelet ablakait mályvákból és levelekből alkotott virágfűzérek gipsz díszei keretezik, a legfelső emelet ablakai növénygirlandokat kaptak.

Az egykori Lindenbaum-ház színes mesekönyvre emlékeztet, alakjai mintha csak egy tündérmese szereplői lennének. Azonnal beindítja az ember fantáziáját. A Millenium idején, építésekor azonban koránt sem volt ilyen lelkes a fogadtatása. A közönségnek meg kellett szoknia színpompás homlokzatát, ugyanis ezeknek a ragyogó színeknek a használata nem volt elterjedt. A színek használatáról így emlékszik meg a tervező, Spiegel Frigyes egy korabeli írásában:

Hisz mindnyájan tudjuk, hogy mennyire elszoktunk a színektől, hogy szemünk már föl sem tud fogni egy egészséges színhatást és hogy már régóta vágyódik látni minden valamire való művész a színt házainkon, mely jobbára megvolt az előbbi korok házain is és mely azokról oly hosszú időn át száműzve volt. Természetes tehát, hogy ha már eltértünk a sablontól, e tekintetben is megkísértettük az újítást, különösen mikor bízvást remélhetjük, hogy e kísérletünket a szakkörök rokonszenvvel fogadják. A festékek egyszerű mészfestékek, melyek egy régi recipe szerint túró és tojás hozzákeverése által lettek szilárdabbá és az eső behatása ellen állandóbbakká téve.

(forrás: Lindenbaum házak épületdíszei 1. – Köztérkép
https://www.kozterkep.hu/15741/lindenbaum_hazak_epuletdiszei_1_budapest_spiegel_frigyes_1897.html)

Ismeretlen Budapest: Terézváros rejtett szecessziós csodája, mely világhírt hozhatott volna a tervezőjének | 24.hu
https://24.hu/belfold/2016/06/26/ismeretlen-budapest-terezvaros-rejtett-szecesszios-csodaja-mely-vilaghirt-hozhatott-volna-a-tervezojenek/

Somogyi-Rohonczy Zsófia

Narráció

Központi Vásárcsarnok a Fővám téren
Pecz Samu

Néha hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a szép és művészeti értékkel bíró alkotások mindennapjaink részét képezik. Nem csak múzeumok falai közé zárva, emléktáblával jelezve vagy útikönyvekben feltüntetve léteznek. Az utcán sétálva vagy akár a bevásárlást intézve is megcsodálhatunk egy-egy apróbb részletet, amit alkotója a legnagyobb gonddal, odafigyeléssel alkotott meg. Érdemes elidőzni ezeken a kis részleteken. A Fővám téren álló Központi Vásárcsarnokot pontosan az apró részletei által fogjuk megismerni.

A főváros I. számú vásárcsarnoka 1897 óta várja itt a vásárlókat és bizony azóta igencsak megváltozott körülötte a világ. A Pecz Samu által tervezett épület azonban rendületlenül várja a vásárlókat a mai napig.

Főhomlokzat

A historista stílusú épület (1.kép) nem hiába vonzza a turistákat is. A színpompás Zsolnay épületkerámiákkal fedett tetőzetének mintája szemet igéző (2. kép). A sárga és zöld színekben játszó, csúcsára állított rombuszokból szinte szőtteseket idéző mintát alkottak meg a tervezők. A tetőzetet és két szélső épületrészt díszítő torony tetejét sárga mázas, gótikus stílusú keretű ablakok törik át. A toronytetőket végezetül elegáns csúcsdíszek koronázzák. Fiatornyaival, díszítményeivel a Parlament vagy éppen a Mátyás-templom épületét idézi. Nem véletlen, hiszen a historizmus építészete régi korok stíluselemeit éleszti újra és használja fel.

Tető Zsolnay kerámiákkal

Aztán ott van még látványosságnak az épület homlokzatát díszítő téglaburkolat. Gondolhatnánk, hogy a tégla alantas és unalmas anyag, de erre is rácáfolt Pecz Samu. (3. kép) Meleg, vöröses barna, valamint visszafogottabb vajszín téglákat felhasználva a félköríves ablakokat keretező cikk-cakkos, fogazott mintát vagy éppen a tető rombuszait idéző, szövetet idéző felületet tervezett az építész. Maga az épület háromhajós elrendezésű, bazilikális megvilágítású. Ebben az esetben a központi hajó magasabbra nyúlik, mint az őt körbe ölelő, két szélső mellékhajó. Ennek a trükknek köszönhetően a két szint közé elhelyezett ablakokon keresztül juthat be a fény az épület belsejébe. A piacon, az elektromos világítás bevezetése előtt pedig nagyon is fontos volt a fény biztosítása.

Tégla minta

Térjünk be a piac épületének belsejébe. Ehhez egy lenyűgöző árkádon vezet az utunk. (4. kép) A téglákból kialakított ívek akárcsak bordák lennének, a gótikus katedrálisok mennyezetét idézik. Ott, ezek az elemek a tető súlyát hordozták, itt inkább már csak dekorációs elemként szolgálnak. A régi korok stílusát idézi és méltóságot kölcsönöz az épületnek. A bordák találkozási pontjainál kör alakú faragványok díszítik. A koszorúra emlékeztető, levelekkel díszített forma közepén élethű állatfejek (pl. bárány) látható. A bordák közötti mennyezeti rész élénk mustársárgára van festve, amely borongós napokon csak még világosabbá teszi az árkádsort. A vásárcsarnok épületébe díszes kovácsoltvas kapun léphetünk be. A sűrű mintában a már ismert rombuszokat ismerhetjük fel, ezeknek szabályos kereteit töltik ki a növényi indákat idéző ívek. A bejárat feletti kapuívben ugyanez a minta ismétlődik, de néhol kecses virágokat is felfedezhetünk. Aprólékos és művészi munka, a vas keménységét meghazudtoló elegancia és hajlékonyság árad belőle.

Árkádsor és kovácsolt vaskapu

Belépve lélegzetelállító élményben lehet részünk. A háromhajós, valóban templomra emlékeztető térben óriási belmagasság mellett a falak mellett és utcácskákat kialakítva csinos kis elárusító standokat alakítottak ki. Ez az elképzelés, illetve elrendezés nem sokat változott az elmúlt száz évben és ahogy kezdetben is, a tető alatt végigfutó galérián éttermekben rendezkedtek be. Felemelve tekintetünket pedig a tetőt tartó erős vas tartószerkezetek jól átgondolt rendszere tárul szemünk elé. Olyan őszinte építészet ez, ahol a funkcionalitás és az egyszerű szépség, az anyag és a logika szeretete üt át.

A járvány miatt sajnos az éttermek, kifőzdék is bezártak, kevesebb vásárló tér be a piacra is és a megszokott zsivaj helyett most valami komor csend fogad minket, ha belépünk. Így viszont talán több lehetőségünk adódik ennek a részleteibe menően remekül megtervezett épületnek a megismerésére.

Ha szeretnél többet megtudni a Központi Vásárcsarnok épületéről, akkor hallgasd meg a Gönczi Ambrus helytörténésszel készült videót! 9.tv – Ferencvárosi séták – Központi Vásárcsarnok avatása – YouTube

Somogyi-Rohonczy Zsófia