Láthatatlan érték Budapesten
A régi épület a befogadott gyermekek növekvő létszámához elég hamar szűknek bizonyult, így pár évvel később nagyméretű, igen összetett alaprajzú és tömegű, organikus szárnnyal bővítették az intézményt.
Az akkor új épületszárny feltehetően játékosnak szánt, de használhatóságát tekintve kissé öncélú és bonyolultnak tűnő tereit kis lakói nagy örömmel vették birtokba és használták. Mára a Mátyás király úti ingatlanban felnőttek az ott gondozott, család nélküli gyermekek. Jövőjükre legkézenfekvőbb megoldásként kínálkozott, hogy maradnának – ehhez azonban újabb terekre lett volna szükség.
A történet itt váratlan fordulatot vett. A beruházáshoz anyagi forrásokkal nem rendelkező szerzetesrend Azerbajdzsánból kapott jelentős összegű adományt, amelyet hazai, minisztériumi pénzzel egészítettek ki. A váratlan támogatás nélkülözhetetlen előfeltétele volt a szintén adományként, évek alatt formált egyszerű, de alapos építészeti terv és makett, amelyet Kendik Géza építész készített el.
Az egy év alatt felhúzott új épületszárny nem kívánt sem múlt-tisztelően historizáló, sem túlformáltan organikus lenni. A speciális funkciónak lett itt alárendelve minden. Az épület legfőbb szempontja lakóira való tekintettel a könnyű tájékozódás, és az akár mozgássérült fiatalok teljes körű és akadálymentes ellátása. A múlt századi villához és a 90-es években készült, formabontónak szánt épülethez ezen elvek mentén tehát egyszerű, modern, letisztult épületszárny csatlakozik.
Forrás: valasz.hu