Szinte minden óvodában megfordultak már a fiúk és sok helyen jómagam is. Február 11-én a Mézeskalács Óvoda Tanár utcai telephelye, 18-án a Rákoscsaba utcai telephely, március 4-én pedig a Robogó Ovi volt soron. Ricsit, Lacit és engem Zsuzsa, a kerület mentora és új mentortársa, Péter kísért el a foglalkozásokra.
Mindig meglep a picik magától értetődő őszintesége, nincs bennük semmi tanult póz, finomkodás, nem cicóznak. Gyerekszáj rovatunk ezúttal is aranyköpésekkel gazdagodott, én lettem a “néni, akinek nagy a cicije”, Ricsinek pedig “furán áll a szeme”, ráadásul a feje tetején remekül megmarad a játékpók, kivéve persze, ha le nem rázza onnan.
Vegyes csoportokkal dolgoztunk, ezáltal sokféle gyerkőc fordult meg az apró asztalok körül, 3-tól 7 éves korig. A legkisebbek közül persze csak a nagyon bátrak kaptak szemtakarót, de a nagyobbacskákat legkevésbé sem akadályoztatta a nehezített pálya a rosszalkodásban, vagy a találékony feladatmegoldásban. Míg a csoport fele illatokkal, állatokkal, furcsán surrogó vagy épp kopogó hangokkal, és persze a nagy kedvenccel, a vakon rajzolós feladattal bíbelődött, a másik helyszínen Laci tartott kutyasimogatót. Lacihoz utóbbi két alkalommal Péter is csatlakozott, így már közösen meséltek a tolongó aprónépnek.
Mézeskalács és Robogó ovi
Szinte minden óvodában megfordultak már a fiúk és sok helyen jómagam is. Február 11-én a Mézeskalács Óvoda Tanár utcai telephelye, 18-án a Rákoscsaba utcai telephely, március 4-én pedig a Robogó Ovi volt soron. Ricsit, Lacit és engem Zsuzsa, a kerület mentora és új mentortársa, Péter kísért el a foglalkozásokra.
Mindig meglep a picik magától értetődő őszintesége, nincs bennük semmi tanult póz, finomkodás, nem cicóznak. Gyerekszáj rovatunk ezúttal is aranyköpésekkel gazdagodott, én lettem a “néni, akinek nagy a cicije”, Ricsinek pedig “furán áll a szeme”, ráadásul a feje tetején remekül megmarad a játékpók, kivéve persze, ha le nem rázza onnan.
Vegyes csoportokkal dolgoztunk, ezáltal sokféle gyerkőc fordult meg az apró asztalok körül, 3-tól 7 éves korig. A legkisebbek közül persze csak a nagyon bátrak kaptak szemtakarót, de a nagyobbacskákat legkevésbé sem akadályoztatta a nehezített pálya a rosszalkodásban, vagy a találékony feladatmegoldásban. Míg a csoport fele illatokkal, állatokkal, furcsán surrogó vagy épp kopogó hangokkal, és persze a nagy kedvenccel, a vakon rajzolós feladattal bíbelődött, a másik helyszínen Laci tartott kutyasimogatót. Lacihoz utóbbi két alkalommal Péter is csatlakozott, így már közösen meséltek a tolongó aprónépnek.
Susovich Erika
Érzékenyítés – újabb siker
Ricsi javasolt egy – az eddigiekhez képest – más módszerrel működő érzékenyítő programot felsős általános -és középiskolásoknak. A foglalkozás lényege, hogy az osztályközösség adott része együtt dolgozik minden egyes feladaton. A fiatalok – az érzékenyítős játékok csoportos kipróbálása helyett – az életből vett gyakorlati feladatokkal találkoznak. Ilyen feladat például a víztöltés pohárba, zoknipárosítás, konyhai fűszerek, élelmiszerek illatának felismerése, aprópénz beazonosítása vagy segítségnyújtás, segítségkérés a közlekedésben. Ezeket a nehézségeket a saját módszerükkel, kreatívan kell megoldaniuk, úgy, hogy közben tippeket kapnak az osztálytársaiktól. Minden feladatra egy, esetenként két diákot hívunk ki, a többiek pedig a padjukból figyelik, hogy a “felelő” mit csinál. Ha a gyermek igényli, kijelölünk mellé egy segítőt is, aki nem kap szemtakarót, így szóban instruálhatja a “vakot”.
Személy szerint úgy vettem észre, hogy a gyerekek otthonosabban érzik magukat ebben a frontális helyzetben (mi a tanári asztalnál, ők pedig a padjaikban), miközben hétköznapi kihívásokkal szembesülnek. Az első feladatra az esetek többségében még csak egy-két jelentkező akad, de a többire már úgy kell válogatni, ugyanis mindenki szeretne sorra kerülni. Ebben a koncentrált, kreativitásra ösztönző helyzetben, nem csak egymásra, hanem ránk is sokkal jobban figyelnek a gyerkőcök, oldottabbak, akarnak és mernek kérdezni. Ami pedig a legfontosabb, hogy valószínűleg meg is marad bennük az információ, mivel azonnal reflektálnak a látottakra.
Ha van rá idő, minden “próbatétel” után megbeszéljük, hogy mi az, ami nem sikerült, és milyen más módszerrel lehetne még megoldani a problémát. Kevesebb idő esetén ez a részletes megbeszélés a segítségnyújtás, segítségkérés feladatkörére korlátozódik. Itt a leginkább szembeötlő az, hogy a jelenlévők a segítő és a segített szerepét is saját bőrükön, vagy a társaikén tapasztalják meg, így könnyebben jut el hozzájuk mindaz az ismeret, amelyet igyekszünk átadni.
Emellett a mi munkánk is gördülékenyebben folyik. Valaki vállalja az “előadó”, vagy “instruktor” szerepét, a többiek pedig kiegészítik azt. Ez alkalommal, az Áldás utcai Általános Iskolában jómagam voltam a “tanár néni”, Csabi és Ricsi pedig a kifejezetten vakos kérdésekre válaszolt kétféle szemszögből. Ezúttal is volt kutyás helyszín, ahol Laci hosszabban elbeszélgetett a fiatalokkal.
Ismét pozitív visszajelzések érkeztek hozzánk. A tanárok örömmel látták, hogy a szemléletformálás ilyen izgalmas, feladatmegoldó jellegű is lehet, és a gyerekek élvezik a játékos érzékenyítést.
Bátran állíthatom, hogy egy nagyon tartalmas programot tudhatunk magunk mögött. Ezúton köszönjük Károlynak, új kollégánknak, hogy minderről ilyen kifejező pillanatképeket készített. Engem pedig külön büszkeséggel tölt el, hogy az iskola, melynek padjait három évig koptattam, ugyanúgy visszavár minket, mint a legtöbb hely, ahol eddig volt szerencsénk megfordulni az érzékenyítések során.
Susovich Erika
Szemléletformálás Gödöllőn
Október 13-án megtelt a Civil Ház a Waldorf Általános Iskola felső osztályos tanulóival. Bátran kijelenthetjük, hogy az érzékenyítő program nagy hatással volt a gyerekekre, hiszen több, nem mindennapi helyzetben is kipróbálhatták magukat: elsőként vakon vásároltak egy arra kialakított sötét boltban. Ezen felül, látásuk kizárásával azt is megtapasztalták, hogy milyen nehézségekkel küzdenek meg a látássérült emberek nap, mint nap. Végezetül pedig megismerkedhettek a látássérültek életvitelét megkönnyítő segédeszközökkel, majd egy játékos szellemi totó kitöltésével zárták a sort.
Mind a szervezők, mind a nebulók kellemes élményekkel távoztak.
Gödöllő és Térsége Látássérültjeinek Egyesülete /GÖTLE/
Élménybeszámolók Gödöllőtől
Augusztusi hónapban egy csapatépítő bográcsozást tartottunk a Civil Közösségi Ház arra kialakított udvarán. Tagjaink közül sokan ellátogattak az eseményre, hiszen itt alkalom nyílt a sorstársi közösség építésére, illetve új tagjainkat is bemutathattuk. Igazán jó hangulatban telt a nap, és a nagy sikerre való tekintettel a jövőben több alkalommal szervezünk majd szabadtéri programokat.
Szeptember második hétvégéjén pedig a Gödöllői Belvárosi Napok, Civil utca részlegén – hagyományainkhoz híven – a többi, helyi szinten működő civil szervezettel együtt képviseltük magunkat. Mentorunk, valamint önkéntesek segítették munkánkat. A rossz idő ellenére rengeteg ember kíváncsi volt az egyesület munkájára, segédeszközeinkre, melyek nagyban megkönnyítik a látássérültek életét, de az idősebb korosztály számára is praktikusak lehetnek. A gyerekek játékos, néha talán kissé vicces, vaksággal kapcsolatos tesztlapokat tölthettek ki, majd kézügyességüket is megmutathatták, gumiból készült karkötőt készíthettek.
Kincstár Kupa Miskolcon
A BAZ megyei házigazdák a Miskolcon található Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola interaktív érzékenyítő programjának keretén beül az ország minden megyéjéből érkező kollégáiknak szerették volna bemutatni, hogy milyen vakként az élet. Az érzékenyítés során az érdeklődők – látók és látássérültek segítségével – beléphettek a számukra ismeretlen világba, és belekóstolhattak a látássérült emberek mindennapjaiba.
A vakvezető kutyával való közlekedés által a bátrabb érdeklődők átélhették, hogy milyen érzés csukott szemmel megbízni egy kutyában.
A rendezvény rövid videó összefoglalója megtekinthető az alábbi linkre kattintva: Kincstár Kupa 2014 video
A fényképek pedig elérhetőek itt: Kincstár Kupa 2014 foto album
Forrás: barathegyisegitokutya.hu
Érzékenyítés az Ady Endre Művelődési ház nyári táborában
2014.07.14.
A nyári tábor többnapos elfoglaltságot jelent az általános iskolás gyermekek számára, melyet Újpest önkormányzata térítésmentesen biztosít az arra pályázó újpesti gyermekek részére, s melyet az Ady Endre Művelődési ház szervez és bonyolít le. A Művelődési ház változatos programokat biztosít a nebulóknak, amik között megtalálható például a saláta készítés, vagy a hulladékból való játék összerakása.
A nap folyamán három csoport 10-13 éves gyermek érkezett hozzánk, összesen 60 fő. A gyerekek kis csoportokba osztva először szemkötőben illatokat ismertek fel, majd dobozba zárt apró tárgyak hangját hallgatták és tippelték meg, hogy mi és mennyi lehet benne. Ezután állatokat, tárgyakat próbáltak felismerni csupán a tapintásukra támaszodva, végezetül pedig egy kis ízélményt is becsempésztünk a programba: gumicukrot, csokis gabonapelyhet ízlelgettek anélkül, hogy látták volna, hogy mi az. A gyerekek nagyon érdeklődőek, ügyesek és együttműködőek voltak. A szembekötővel végzett feladatok után Plank Laci, a VGYKE önkéntese mesélt arról, hogy milyen a kutyával történő közösségi közlekedés látássérültként. A gyerekek jobbnál jobb kérdéseket tettek fel, amikre Laci sorban adta a válaszokat. A beszélgetés után következett a gyerkőcök kedvence: Dömper kutyus. Dömpi mindig és mindenhol “sztár” lesz a gyerekeknél, és természetesen ez most sem volt másként. Laci megmutatta a gyerekeknek, hogy Dömpi hogy hozza vissza a fehérbotját ha Ő esetleg elejtené azt, vagy hogyan viselkedik és fogad szót, amikor dolgozik és rajta van a vezetőhám. Végezetül pedig hogyan változik hatalmas eleven kölyökké amikor a hám végre lekerül róla.
Nagy nyüzsgéssel és új élményekkel gazdagodva búcsúztak csapatunktól a gyerekek.
Eleki Abigél
közösségi mentor
Kilesés a sáncok mögül
Bölcsésznek tanultam és hiába vagyok elvileg elég kreatív, adaptív és kifejezetten nyitott a világra, tartottam tőle, hogy telefonos feladatkörök lápvidékén kényszerülök “pályát befutni”, ahol a legemberközelibb státusz is maximum az ügyfélszolgálat. Sorra kaptam az ajánlatokat ilyen és ehhez hasonló állások betöltésére, kissé el is fásultam.
Mielőtt a VGYKE hirdetésére találtam volna is felvettek egy céghez, ahol telemarketing pozícióra vártak, nem mentem, jól tettem. Az első érzékenyítésem alkalmával, amikor a Klebelsberg Kuno Általános Iskolában jártunk, kifejezetten érdeklődő fiatalokkal találkoztam, velük együtt ismertem meg mindazt, ami miatt az egyesülethez kerültem. Megértettem, hogy a szemléletformálás azokon múlik, akik leengedik a sáncokat, mindkét oldalon. Az újpesti Ady Endre Művelődési Ház “Így kerek a világ” című rendezvényén, ahol értelmi-, érzékszervi- és mozgássérültek egyaránt képviseltették magukat, világossá vált számomra, hogy az embereket érdekli a fogyatékossággal élők élete, csak a többségük nem tudja hogyan kérdezzen – ha egyáltalán szabad kérdeznie -, hogyan segítsen, hogyan teremtsen kapcsolatot.
Örülök, hogy ebben segédkezhetek. Magamhoz is közelebb kerültem ezáltal. Az elfogadás ugyanis nem csak a másik oldal feladata, hanem a miénk is, nekem ezzel gondjaim voltak. Rossz értelemben nem vettem tudomásul a saját problémámról, mintha bűn lenne, hogy nem vagyok “tökéletes”, nem fogadtam el magamat se, úgymond. Érdekes volt látni, hogy az óvodákban ahol megfordultunk (Százszorszép, Kuckó és Piroska Óvoda), több iskolában is (Vadaskert Iskola, Ilcsik Ferenc Általános Iskola, Csolnok és Környéke Körzeti Általános Iskola), valamint a rendezvényeken (Gödöllő – Városháza, Vác – utcai fesztivál, kispesti családi nap) sokszor nem csak a kicsik és nagyobbak, hanem a nevelők, tanárok, szülők is épp olyan rácsodálkozó játékossággal vettek részt a feladatokban. Az osztályfőnöki órákon (Álmos Vezér Általános Iskola, ócsai Halászy Károly Általános Iskola, érdi Diósdi úti Általános Iskola) a vakság nehézségei mellett – csatlakozva Csabiékhoz – elmondhattam a mozgássérültséggel kapcsolatos tapasztalataimat is, így egy elég komplex képet kaptak a gyerekek és tanáraik a segítségnyújtás fogalmáról, természetéről. Sose hittem volna, hogy egyszer még haszna lesz, ha beszélek arról, amit én is csak magamat megfeddve és inkább “befelé” intézek el, hogy mondjuk elesem az utcán. Vannak helyzetek, pl. nem akadálymentesített lépcsők és hasonlók, amikor nem tudom egyedül megoldani, ilyenkor mindig nehezemre esett segítséget kérni, de nem csak azért mert, dühített, hogy másra szorulok, hanem azért is, mert úgy gondoltam ez az embereknek teher. Nem az, a többségnek legalábbis nem, jó volt erre rájönni az érzékenyítéseken, olyan beszélgetések alkalmával, amiket sokszor nem is én vagy mi kezdeményeztünk, hanem a hallgatóság.
Úgy érzem, hasznos amit csinálunk, abszolút motivált vagyok, épp ezért igyekszem újabb és újabb távlatokat keresni és találni az érzékenyítés népszerűsítésére.
Susovich Erika
Tavaszi programdömping a BULÁKE-vel
Kardos Zoltán beszámolója
Március 6. Törökbálinton érzékenyítő iskolaprogram
A helyi Munkácsy Mihály Művelődési Központban három napon át zajlott a program általános iskolások részére. Hét helyszínt alakítottunk ki, csoportvezetőként kísértem a diákokat.
Március 19. Kirándulás a Kőhegyre
11 egyesületi taggal kirándulást tettünk a budaörsi Kőhegyre. Útközben érintettük a Kálvária dombot, amely gejzír kúpként alakult ki a régmúltban.
Március 30. Látogatás a Hadtörténeti Múzeumban
19 fővel hasznos és tartalmas látogatást tettünk a budavári Hadtörténeti Múzeumban, ahol vezető segítségével Magyarország 1919-1945-ig tartó hadtörténeti emlékeivel ismerkedhettünk meg. Ezen felül középkori védő -és támadó fegyverek másolatát próbálhattuk ki.
Április 02. Költészet Napi klub
Budaörsön, az Ifjúsági Klub nagytermében került megrendezésre a havi klubnap, melynek témája ez alkalommal a vers volt. A tagok megosztották velünk kedvenc verseiket. A hangulatos eseményen 40-50 fő vett részt.
Április 05. Érzékenyítő iskolaprogram a budapesti Pitypang utcai Általános iskolában
Az iskola egészségnapján vettünk részt, ahol két osztályt fogadtunk, akik részt vettek a VGYKE programjában.
Április 07.-10. Érzékenyítő iskolaprogram Budaörsön
A három napos érzékenyítő programon összes kilenc általános iskolás osztály vett részt. Csoportvezetőként kísértem őket a helyszínek között, amelyekből négyet teljes sötétben alakítottak ki a nagyteremben.
Április 19. Kirándulás a Füvészkertbe
21 fő részvételével hangulatos tavaszi kiránduláson vettünk részt a Füvészkertben, ahol szakavatott vezető ismertetett meg bennünket a növények csodálatos világával.
Április 23.-25. Érzékenyítő iskolaprogram Budapesten, a Törökvész úti Általános Iskolában
Az iskola egészségnapi sorozatában a három nap alatt kilenc osztály szerezhetett ismereteket, információkat a látás nélküli világról. Mindezt lehetővé tette a VGYKE érzékenyítő csoportja közösségi mentorai.
Május 07. Anyák Napi klubnap
A budaörsi Ifjúsági Klub nagytermében ezúttal óvodások készülten egy meghatóan kedves műsorral a látássérült tagságnak. A négysikerű rendezvényen 40-50 fő élvezte műsorukat.
Május 10. XVII. Budaörs Fesztivál
A hagyományos Budaörs Fesztivált a város főutcáján rendezték meg, ahol a BULÁKE is sátrat kapott. Az ingyenes masszírozás mellett kvíz kérdésekkel, játékokkal és szóróanyagokkal vártuk a nagyszámú érdeklődőket.
Május. 20. Kamaraerdei kirándulás
Csodálatos, napos időben jártuk körül a Budaörs határában fekvő Kamaraerdőt. 15 fő vett részt a tavaszi erdőben megszervezett testet-lelket felüdítő gyalogtúrán.
Május 27. Az érdi HEP fogyatékos munkacsoportjának megalakulása
A BULÁKE vezetőinek egyéb elfoglaltsága miatt én képviselte az egyesületet az önkormányzat által létrehozott munkacsoportban. Felszólalásával gazdagította a fórumot.
Május. 28. Látogatás a Néprajzi Múzeumban
11 fővel tekintettük meg a kiállítást, ahol a tárlatvezető segítségével eszközöket, ruhákat is kézbe vehettünk, így ismerve meg jobban múltunk emléknyomait.
Június 04. Kirándulás a Törökugratóra
A lelkes és elszánt csapat meghódította a Budaörsön álló Sasbércet, szinte már igazi sziklamászási technikák alkalmazásával. A 11 fő, aki részt vett a programon joggal lehet büszke magára.
Csodás gumikarkötők
A segítők, Eszti, Olgi, Ildikó, Joli, Rebeka, Móni, Szandi és a mindig segítőkész Vali, valamint az érzékenyítő csoport tagjai, Erika, Ricsi, Csabi és a két kispesti mentor, Ági és Szilárd hősiesen bírták a napsütést. Az első fél óra azzal telt, hogy Szilárd egy ötletét prezentálta az önkénteseknek és a segítőknek. Megmutatta, hogy hogyan lehet szilikongumikból divatos karkötőket készíteni. Körülbelül két perc alatt megtanulták a lányok és olyan fél tíz tájban már jöttek is az első érdeklődők. Sikernek könyvelhető el, hogy innentől kezdve nem volt megállás, még az asztalok száma is kevésnek bizonyult. Kicsik, nagyok, sőt még a fiúk is karkötőket fontak.
Eközben lassan elkészültek a zsíros kenyerek és a bodzaszörp is, melyekből némi adomány ellenében lehetett fogyasztani. Pár óra múlva kis levegőhöz jutott az önkéntes társaság, így lehetőség nyílt számukra is megkóstolni az Ági által remekül elkészített zsíros kenyeret hagymával és a házi bodzaszörpöt.
Érzékenyítő csoportunk is aktívan részt vett a munkában. A résztvevők betekintést nyerhettek a látássérültek életébe azzal, hogy egyéb érzékszerveiket tették próbára. A szülők érdeklődve figyelték, ahogy gyermekeik kitapintják a tárgyakat, megszagolják a konyhában fellelhető fűszereket, illetve hallás után kitalálják, hogy melyik tárgy lehet a kakukktojás.
Ezt követően megérkezett Fodor Ágnes elnök asszony. Neki is megmutattuk az elkészült karkötő-csodákat és örömmel nyugtázta, hogy akkora a forgatag, hogy egy gombostűt nem lehet elejteni. Kis szünetünk ideje alatt lehetőségünk adódott közelebbről megtekinteni a London buszt, ami a szomszédságban állt.
Végezetül visszaballagtunk a kreatív sarokba, hiszen a munka nem állt meg, újabb gyereksereg érkezett. Érdemes megemlíteni a 10 éves Vivient, aki profi tudásával nagyon sokat segített többi gyermektársának a karkötők készítésében. Egyedülálló pillanat volt, hogy egy gyermek is „önkéntesen” részt vett a munkában, így fáradozását kis jutalommal háláltuk meg.
Nagyon jó érzéssel töltött el bennünket, hogy ennyien kilátogattak a rendezvényre és a VGYKE standja szinte sosem volt üres. Összességében egy remek napot töltöttünk együtt és a segítőknek mindent nagyon köszönünk!
Szikora Szilárd és Mészáros Ágnes
Kispesti közösségi mentorai
Ceglédi programjaink
Délelőtt 10 órakor megkezdődött aktuális havi klubnapunk, melyen Kis Szilvia, elemi rehabilitációs tanár volt a vendégünk, aki a rehabilitációról tartott számunkra egy majdnem másfél órás, érdekes és interaktív előadást. A megjelent tagok nagyon jól érezték magukat, sok-sok kérdéssel járulva hozzá az előadás menetéhez.
A klub befejezését követően, rövid pihenő után a Civil gyermeknapra voltunk hivatalosak, melyet a Magyar Vöröskereszt szervezett, s amelyre különböző civil szervezeteket hívtak meg. Mi érzékenyíteni mentünk. A rendezvény délután 2-kor kezdődött, érzékenyítő programjainkra pedig 3 órakor került sor.
Körülbelül 80 gyerek jelent meg a rendezvényen, s vett részt a játékainkon. Az ilyenkor tapasztalható kezdeti bátortalanságot követően szinte mindenki feloldódva és élvezettel próbálgatta a bekötött szemmel történő, fehérbotos közlekedést, és a különböző tárgyak felismerését.
Gödöllői beszámolóink
Esélyhét
Az esélyhéten, – melyet a Fővárosi Önkormányzat Gödöllői Idősek Otthona szervezett- egy programsorozat keretében a szervezők nagy hangsúlyt fektettek a sérült emberek érdekeire, s céljuk volt, hogy közelebb hozzák a fogyatékossággal élő és ép embereket egymáshoz.
Az évről évre megrendezésre kerülő programban egyesületünk is részt vett, egy szemléletformáló napot tartottunk. Gödöllő város Önkormányzatának házasságkötő termében egy sötét boltot alakítottunk ki, ahol az ép látású emberek megtapasztalhatták, hogy milyen vakon bevásárolni, illetve kipróbálhatták a látássérült emberek életét megkönnyítő segédeszközöket. Gyerekek és felnőttek egyaránt részt vettek az eseményen.
A hét folyamán számos programból válogathattak az érdeklődők; volt színielőadás, filmvetítés, továbbá Adámi Zsanett paralimpikon úszónő mesélt az életéről. A zárórendezvényen pedig a budapesti Roll Dance kombi táncegyüttes lépett fel. Kerekesszékes és járó táncosok mutattak be latin -és standard táncokat. Óriási élmény volt látni őket, hihetetlen nagy akaraterő és kitartás lakozik bennük.
Gödöllői Arborétum Fesztivál
Idén második alkalommal rendezték meg a Gödöllői Arborétum Fesztiválját. A festői környezetű arborétum több helyszínen is várta az idelátogatókat. Volt főzőverseny, gyerekeknek kézműves foglalkozás, játszóház és persze a helyi civil szervezetek is képviselték magukat az eseményen, velünk együtt. Segédeszköz bemutatót tartottunk, a gyerekek pedig vaksággal kapcsolatos tesztlapokat tölthettek ki. Ez egy jó alkalom volt a kapcsolatok építésére, valamint arra, hogy a városban, illetve a környéken élő emberek megismerkedhessenek a térségben működő szervezetekkel, klubokkal.
Az egyesület Facebook oldala
Rákosmenti érzékenyítés
Forrás: www.wellnesshotel.hu
Eszteren, Janin, Csabin és jómagamon kívül még segítségünkre volt a megvalósításban Olgi és Laci, Dömper kutyájával. A kellemes időjárás mellett sok mosolygós gyermekkel, fiatallal és szüleikkel is találkoztunk.
Persze a vakvezető kutya volt a sláger, de azért a braille írás és a Bűvös kocka is gondolkodásra késztetett mindenkit. Nem csak a látogatók kaptak élményt, hanem nekünk is egy nagyszerű visszajelzés volt ez a kerületi óvodások részéről, akikkel már találkoztunk az év során, s így ismerősként köszönthettük egymást. Terveink szerint a jövőben folytatjuk “garázdálkodásunkat”
a kerület óvodáiban.
Benke Richárd
érzékenyítő programmunkatárs
