A rendezvénynek a Városi Ifjúsági Klub adott otthont, amelyen a helyi Herman Ottó Általános Iskola, a Budaörsi 1. Számú Általános Iskola és a Mindszenty József Római Katolikus Általános Iskola harmadik osztályos diákjai vettek részt kísérőikkel.
A színházteremben teljes sötétség honolt, ami sokkal hatékonyabb és intenzívebb élményt nyújtott annál, mint ha csak szemkötőt használnának volna a gyerekek. Kizárta a „csalás” és a kitekintgetés lehetőségét.
Megérkezéskor üdvözlés gyanánt az egyesületről, illetve a programról kaptak rövid, de hasznos információt a diákok, majd az osztályokból négy csoportot alakítottak ki. A tanulókat a BULÁKÉ látássérült csoportvezetői fogadták, továbbá a helyi közösségi mentor is bekapcsolódott a munkába. Az előtérben és az udvaron a következő helyszíneket, állomásokat járták be:
Innen a sötét terembe vezetett az út, ahol a diákok különböző játékos, tanulási szituációk segítségével ismerkedtek meg a látássérültek mindennapi életével, világával. Kipróbálhatták, hogy milyen érzés, ha csak négy érzékszervüket használják, a látásukat nem. Először a „konyhában” látták őket vendégül, ahol kóstolás és szaglás által az ízek és illatok világát fedezhették fel. A következő állomáson, a „boltban” a tapintásé volt a főszerep; a kis kezeknek valódi gyümölcsöket, zöldségeket, üdítőket, tésztákat, konzerveket, tisztálkodó szereket és sok más élelmiszert kellett felismerniük. A harmadik helyszín egy erdő volt, igazi erdei talajjal, élő, cserepes kis fával, a fejek felett zizegő levelekkel, ágakkal. Itt az ügyességüket, a tájékozódási képességüket és a csoportkohéziót fejleszthették, hiszen a feladat az volt, hogy az erdőben eldobált „szemetet” közösen szedjék össze és gyűjtsék egy zsákba. Az utolsó állomáson a csörgőlabda segítségével a látássérültek sportolási lehetőségeivel találkozhattak.
A tartalmas, sok tanulási helyzetet adó másfél órát egy összegző, megerősítő beszélgetés zárta, amin a gyerekek a felmerülő kérdésekre is választ kaptak, s ezáltal tudásukat gyarapítva léphettek ki a napvilágra.
Tavaszi érzékenyítő program Budaörsön
A rendezvénynek a Városi Ifjúsági Klub adott otthont, amelyen a helyi Herman Ottó Általános Iskola, a Budaörsi 1. Számú Általános Iskola és a Mindszenty József Római Katolikus Általános Iskola harmadik osztályos diákjai vettek részt kísérőikkel.
A színházteremben teljes sötétség honolt, ami sokkal hatékonyabb és intenzívebb élményt nyújtott annál, mint ha csak szemkötőt használnának volna a gyerekek. Kizárta a „csalás” és a kitekintgetés lehetőségét.
Megérkezéskor üdvözlés gyanánt az egyesületről, illetve a programról kaptak rövid, de hasznos információt a diákok, majd az osztályokból négy csoportot alakítottak ki. A tanulókat a BULÁKÉ látássérült csoportvezetői fogadták, továbbá a helyi közösségi mentor is bekapcsolódott a munkába. Az előtérben és az udvaron a következő helyszíneket, állomásokat járták be:
- ismerkedés a fehérbottal
- játékok, segédeszközök
- hangfelismerés
- Braille abc-s alapok
Innen a sötét terembe vezetett az út, ahol a diákok különböző játékos, tanulási szituációk segítségével ismerkedtek meg a látássérültek mindennapi életével, világával. Kipróbálhatták, hogy milyen érzés, ha csak négy érzékszervüket használják, a látásukat nem. Először a „konyhában” látták őket vendégül, ahol kóstolás és szaglás által az ízek és illatok világát fedezhették fel. A következő állomáson, a „boltban” a tapintásé volt a főszerep; a kis kezeknek valódi gyümölcsöket, zöldségeket, üdítőket, tésztákat, konzerveket, tisztálkodó szereket és sok más élelmiszert kellett felismerniük. A harmadik helyszín egy erdő volt, igazi erdei talajjal, élő, cserepes kis fával, a fejek felett zizegő levelekkel, ágakkal. Itt az ügyességüket, a tájékozódási képességüket és a csoportkohéziót fejleszthették, hiszen a feladat az volt, hogy az erdőben eldobált „szemetet” közösen szedjék össze és gyűjtsék egy zsákba. Az utolsó állomáson a csörgőlabda segítségével a látássérültek sportolási lehetőségeivel találkozhattak.
A tartalmas, sok tanulási helyzetet adó másfél órát egy összegző, megerősítő beszélgetés zárta, amin a gyerekek a felmerülő kérdésekre is választ kaptak, s ezáltal tudásukat gyarapítva léphettek ki a napvilágra.
Nem látva is látni
www.felviteliiroda.hu
A tanulok olyan konkrét információk szerezhettek, mint például, hogyan kell egy vakvezető kutyával közlekedő látássérült embernek segíteni, hogyan írnak és olvasnak a vak emberek, miként látják el és milyen eszközök (beszélő óra, mérleg, színfelismerő, pontírógép stb.) támogatják őket a mindennapi feladataikban. A diákok a „tanultakat” páros gyakorlatok formájában (séta szemtakaróval, szünet tartása) ki is próbálhatták, majd kötetlenül beszélgethettek az egyesület tagjaival.
Ezúton is köszönjük az egyesület vezetőségének, munkatársainak és önkénteseinek, hogy részt vehettünk ebben a nagyszerű programban és mi is hozzájárulhattunk a látássérült emberek iránti pozitív szemlélet és viszonyulás megerősítéséhez.
Deák-Ficzere Petra, irodai asszisztens osztályfőnök
Érzékenyítő munkatársat keresünk
Munkavégzés:
heti 20 órában, kötetlen munkaidőben
Feladatok:
- érzékenyítő, szemléletformáló programok szervezésében, lebonyolításában való részvétel (elsősorban gyerekekkel zajló kommunikáció)
- kapcsolattartás a programok előtt és közben
- a látássérült kollégák segítése, kísérése a programok során
- papír alapú dokumentáció írása, olvasása
Követelmény:
- minimum középfokú végzettség
- jó kommunikációs készség
- kreativitás
- lendületesség
- mobilitás
- stressztűrő képesség
- teherbírás, fizikai állóképesség
- megváltozott munkaképességet igazoló dokumentum
Jelentkezni önéletrajz és motivációs levél megküldésével lehet az alábbi e-mail címen:
erzekenyites@vgyke.com
A motivációs levél, és a megváltozott munkaképességet igazoló dokumentum hiányában a jelentkezéseket nem tudjuk elfogadni.
Szemléletformálás minél korábban
Az érzékenyítések időtartama egy-egy csoport részére körülbelül 40-45 perc. A könnyebb kezelhetőség érdekében a nagyobb óvodásokat két csoportra osztjuk. A helyszínváltás 15-20 percenként történik, mindkét csoport részt vesz minden játékban. Míg egyikük a teljesen besötétített helyszínre megy, addig a másik csoport világosban nézheti meg és próbálhatja ki a különböző beszélő segédeszközöket. A sötét helyszínen olyan különböző feladatokat kell megoldaniuk, melyeknél a látás hiányában más érzékszervükre kell hagyatkozniuk. Illatokat, tárgyakat kell igyekeznek felismerni és kipróbálhatják a sötétben történő rajzolást. E mellett belekóstolhatnak a fehérbotos közlekedés pillanataiba is, miközben egy vakvezető kutya és gazdája segíti őket.
Tapasztalatunk, hogy a gyerekek rendkívül nagy befogadóképességgel rendelkeznek, nyitottak és könnyen felteszik különböző, gyakran igen komoly kérdéseiket a látássérült emberek életével kapcsolatban. Ezen felül mindig hatalmas sikert arat a vakvezető kutya. A gyerekek nagyon élvezik az állat simogatását, és általában ennél a résznél hangzik el a legtöbb kérdés a részükről.
A szemléletformálást már gyerekkorban el kell kezdeni. Érzékenyítő programjaink azt a célt szolgálják, hogy bemutassuk nekik, így is lehet “teljes értékű” életet élni, csak néhány segédeszközzel többre van szükségünk, mint másoknak.
Kis ízelítő képekben
Iskolaprogram Érden, Törökbálinton és Budaörsön
Hogy látva lássanak…
/Ady Endre/
Forrás: www.facebook.com
A BULÁKE, a Buda-környéki Látássérültek Közhasznú Egyesülete egy pályázati lehetőséget felhasználva, idén tavasszal három településre szervez érzékenyítő iskolaprogramot: Érdre, Törökbálintra és Budaörsre. Ennek a sorozatnak az első állomása Érd városa volt, ahol a helyi Szepes Gyula Művelődési Központ adott teret és időt a megvalósításra. Az érzékenyítő program maga egy hetes volt, február első hetében zajlott. Az első nap a helyszín berendezésével, a többi nap négy általános iskola tizenegy felső osztályos csoportjának fogadásával zajlott.
A művelődési központban hét helyszínen ismerkedhettek meg a diákok és kísérőik a látássérültek életével, mindennapjaival. Az aulában történt a fogadásuk, ahol Nyikes Fatime, a BULÁKE elnöke köszöntötte őket és ismertette röviden az egyesületet, a programot és a fontos biztonsági szabályokat, amelyek betartásával balesetmentesen közlekedhettek a helyszínek között és szerezhettek tudást, emóciókat a fény nélküli, de mégsem világtalan világról a résztvevők. Az öt-hétfős kiscsoportokat az egyesület munkatársai és segítői kalauzolták végig az úton, ahol saját maguk fedezhették fel azt, hogy milyen képet nyerhetnek a világról akkor is, ha az öt alapérzékszervünkből csak négyet használnak. Ezáltal a látássérültek világát sokkal intenzívebben tudták átélni, tapasztalattá, tudássá mélyülhettek a személyes élmények. Megismerhették önmaguk határait is és a kezdeti nevetgélős kíváncsiság igazi érdeklődéssé, valós idejű élménnyé lényegült át.
Négy csoportvezető kíséretében indultak a „felfedezők”, váltva egymást a különböző helyszíneken. Megismerhették, kipróbálhatták ügyességüket, tájékozódó képességüket, hallásukat, szaglásukat, ízlelésüket, tapintásukat és nem utolsó sorban információkat nyertek, szakavatott, hozzáértő, hiteles emberektől a különféle látássérültséggel élő embertársaink világáról. Használhatták és ezáltal egy kevés időre átélhették a fehér bot segítségével történő közlekedést, kipróbálhatták a különféle segédeszközöket, a számítástechnikai eszközök által nyújtott lehetőségeket, betekinthettek a Braille-írás „titkaiba”. Aztán, a teljesen elsötétített színházteremben, egy órára ők is csak magukra és a vezetőik segítségére hagyatkozhattak, a látásukra nem. Játékos feladatok keretében a „boltban” tapintással, szaglással ismerhették fel az egyébként általuk is jól ismert élelmiszereket, zöldségeket, gyümölcsöket. A „konyhában” meg is kóstolhatták azok egy részét, illetve illatuk alapján azonosíthatták a különböző fűszereket. A program legizgalmasabb helyszínén pedig egy igazi labirintuson kelhettek át a teljes sötétben. Minden sarok új meglepetést, kihívást tartogatott, az utat kereső lábak alatt kavics, homok, murva, faforgács ropogott, a fejek fölött, mint egy igazi erdőben, levelek lógtak és simogatták az arcukat, kezükkel nádast fedezhettek fel. Az utolsó állomáson pedig betekintést, „behallást” és „betapintást” nyerhettek a csörgőlabdázás rejtelmeibe. Az út végén záró beszélgetésre invitálta a diákokat Nyikes Fatime, így a tapasztalati tanulás visszacsatolódhatott és kerek egésszé vált.
Bár a program ideje szűkre szabott, mindössze másfél órás, egy-egy „kirándulás” az ismerős, de mégis elkalauzol egy ismeretlen világba, a vakok, látássérültek világába. A résztvevők lmondásából kiderült, hogy miután levették a kendőt, kiléptek hunyorogva újra a fényre, mégis többek lettek. Kicsit mások, mint előtte voltak, érzékenyebbek és nyitottabbak arra, hogy elfogadják azt, ami minket, embereket összeköt. Azt, hogy emberek vagyunk akkor is, ha némileg másmilyenek vagyunk. Mert az ember azért lett a homo sapiensből homo sapiens sapiens (értelmes emberből a mai ember), hogy a társadalmakban szolidáris, el-, és befogadó is legyen.
Szerző: Kardos Zoltán
budaörsi közösségi mentor
