Nagy várakozással tekintettünk az előadás elé. Az esős idő ellenére, sokan összegyűltünk és Gáspár János történelem és földrajz szakos tanár, a Budapesti Közlekedési Múzeum egykori vezetője fogadta el meghívásunkat.
Megtudhattuk, hogy sok magyar származású ember élt köztünk a történelem folyamán, akinek sokat köszönhetnek a törökök is. Ilyen volt például Gulácsi Mihály, egy rabszolgából kiemelt magyar származású ember, aki Törökországban honosította meg a nyomtatást, török nevén Ibrahim Miteferika a török nép számára lett híres az 1500-as években.
Széchenyi István egyik fia, Ödön építette meg a török siklót, hozta létre a török tűzoltóságot és mentőszolgálatot az 1800-as évek 70-es éveiben.
A program egy későbbi pontján egy dokumentumfilmet néztünk meg, amelyben láthattuk a török dzsámikat, átérezhettük a bazárok hangulatát, megismerhettük a török gasztronómiát. Előadónk kilenc ízben járt török földön, vele mindig nagyon kedvesek az ottani emberek. Első dolguk, hogy megkínálják a vendéget teával, még a bazárban is, ha valaki nem alkuszik nem nézik jó szemmel. A gasztronómiában kalauzolónk kedvenc étele a meggyleves, valamint a finom édességek. Húsok közül a törökök a bárányt, csirkét, marhahúst eszik.
Rá kellett jöjjünk, hogy két óra igen kevés a képzeletbeli utazáshoz, ám haza kellett indulnunk.
Köszönjük Gáspár Jánosnak, hogy bevezetett minket ebbe az igen érdekes kultúrába, valamint köszönjük a VII. kerületi önkormányzatnak a program támogatását!
Törökországban jártunk gondolatban a VII. kerületi klubon
Nagy várakozással tekintettünk az előadás elé. Az esős idő ellenére, sokan összegyűltünk és Gáspár János történelem és földrajz szakos tanár, a Budapesti Közlekedési Múzeum egykori vezetője fogadta el meghívásunkat.
Megtudhattuk, hogy sok magyar származású ember élt köztünk a történelem folyamán, akinek sokat köszönhetnek a törökök is. Ilyen volt például Gulácsi Mihály, egy rabszolgából kiemelt magyar származású ember, aki Törökországban honosította meg a nyomtatást, török nevén Ibrahim Miteferika a török nép számára lett híres az 1500-as években.
Széchenyi István egyik fia, Ödön építette meg a török siklót, hozta létre a török tűzoltóságot és mentőszolgálatot az 1800-as évek 70-es éveiben.
A program egy későbbi pontján egy dokumentumfilmet néztünk meg, amelyben láthattuk a török dzsámikat, átérezhettük a bazárok hangulatát, megismerhettük a török gasztronómiát. Előadónk kilenc ízben járt török földön, vele mindig nagyon kedvesek az ottani emberek. Első dolguk, hogy megkínálják a vendéget teával, még a bazárban is, ha valaki nem alkuszik nem nézik jó szemmel. A gasztronómiában kalauzolónk kedvenc étele a meggyleves, valamint a finom édességek. Húsok közül a törökök a bárányt, csirkét, marhahúst eszik.
Rá kellett jöjjünk, hogy két óra igen kevés a képzeletbeli utazáshoz, ám haza kellett indulnunk.
Köszönjük Gáspár Jánosnak, hogy bevezetett minket ebbe az igen érdekes kultúrába, valamint köszönjük a VII. kerületi önkormányzatnak a program támogatását!
Jánosi Veronika, Kőváriné Orsi
közösségi civilszervezők
Visegrádi városnézés és a Királyi Palota meglátogatása
Nagy várakozással tekintettünk a visegrádi kirándulás elé. A kezdeti esős idő, megérkezésünkre kiderült. Kellemes kiránduló időben néztük végig a Királyi Palotát. A tárlatvezető nagyon kedves és figyelmes volt és talán többet is megmutatott nekünk, mint a látóknak szokott.
Az első megálló a Herkules kút volt a Királyi vár udvarán, itt a tárlatvezető kicsit bepillantást nyújtott Mátyás király életébe. Végig sétáltunk a király konyháján, minden berendezést valamint nyulat, fácánokat, vaddisznót lehetett tapintani, ami akkoriban elkészítésre került a király asztalán.
Korhű ruhákra is rápillanthattunk és egy teljes vértezetet is végig lehetett tapogatni. Majd a nappali szoba, majd a hálószoba a fürdő dézsával következett. A helységek melegét gyönyörű, hatalmas cserépkályhák biztosították. Vak társaimnak lehetőségük nyílt mindezt megérinteni a király asztalával és székével együtt.
A tárlatvezetés végén a kerthelyiségbe vezettek minket, azután pedig a király kis kápolnájába sétálhattunk. Ezután következett az ebéd a Dunaparton levő étteremben. Üldögéltünk a Dunaparton, majd egy közeli játszótéren a társaság legnagyobb örömére hintázhattunk is. Gazdag élményekkel, vidám hangulatban tértünk haza.
Jánosi Veronika, Kőváriné Orsi
közösségi civilszervezők
Meghívó Törökország varázslatos világába
Sok szeretettel várunk benneteket júliusban is közénk!
A havi klubot ezúttal 2018. július 11-én szerdán 15.00-17.00-ig tartjuk az ErőMűvHáz-ban (1077 Budapest, Wesselényi u. 17.)
Ezúttal Gáspár János lesz a vendégünk, aki Törökország szépségeiről, érdekességeiről fog előadást tartani.
Ha a programokkal kapcsolatban bármi kérdésed felmerül, jelezd bátran!
Kérünk, hogy amennyiben van látássérült ismerősöd, ajánld az Erzsébetvárosi Lámpás Klubot, vagy hozd el magaddal a klubra, hadd találjon ő is közösségre!
Minden Erzsébetvárosi látássérültet és érdeklődőt sok szeretettel várunk!
Telefonszám: 0670/ 387-52-66
E-mail: lampas.erzsebetvaros@gmail.com
Jánosi Veronika, Kőváriné Orsi
közösségi civilszervezők
A kép forrása: https://www.utazasitipp.hu
Vidám délután a Margitszigeten
A VII. kerületi Önkormányzat támogatásával vidám délutánt töltöttünk együtt tagjainkkal a Margitszigeten. A terézvárosi Lámpás Klub tagjai is csatlakoztak hozzánk vezetőjükkel.
A sziget Margit-híd felőli oldalán lévő szökőkúttól indultunk útnak a kisvasúttal. A kisvonaton történelmi és helytörténeti érdekességeket hallhattunk a sziget történetéről magnóról.
Fél órás utunk állomásai a teljesség igénye nélkül az alábbiak voltak: kis állatkert, Rózsakert és a Japán kert, a szerzetes rend romjai, ahol Szent Margit királylány élt, és utunk végén következett a Zenélő kút, amely a marosvásárhelyi mása. Kirándulásunk záróakkordjaként hűsítő fagyit fogyasztott a csapat. Köszönjük a részvételt minden megjelentnek.
Jánosi Veronika, Kőváriné Orsolya
közösségi civilszervezők
Ismerkedés a szinkronnal
Júniusban az erzsébetvárosi lámpások meghívására Haber Ferenc, a MAFILM Audió Kft. vezetője látogatott el a VII. kerületi klubba, hogy előadást tartson a szinkronról. Erre az alkalomra az erzsébetvárosi tagok mellett a rákosmenti klub érdeklődői tagjait is beszerveztük, így szép számmal gyűltünk össze a Wesselényi utcai Erőműv Házban.
Mint vendégünktől megtudtuk, hazánkban a szinkron a 30-as években kezdődött. Az 50-es években alakult meg a Pannónia Filmstúdió, ahol később a szinkronmunkálatok folytak. Azt is megtudhattuk, hogy egy stáb milyen tagokból áll. Kiderült az is, hogy mi pontosan a feladata a fordítónak, a hangmérnöknek, a vágónak, gyártásvezetőnek, és a szinkronrendezőnek. A stáb először megkapja a filmet, amit fölszabdalnak ún. „tekercsekre”, utána kiválasztják a filmhez a megfelelő színészt. Nagy szinkronizálandó film esetén általában több hangmintát küldenek ki a külföldi film forgalmazójának. Ha ez jóváhagyásra kerül, csak akkor folytatódik a szinkron felvétele az adott színésszel.
Az előadónk még sok-sok érdekességet megosztott velünk, és ígéretet kaptunk arra, hogy kisebb csoportokban ellátogathatunk majd egy igazi stúdióba. Reméljük sikerül!
Köszönjük Erzsébetváros és Rákosmente Önkormányzatának támogatását a klub működéséhez!
Acsay Péter, Jánosi Veronika, Kővári Józsefné és Krayné Faragó Zsuzsanna
közösségi civilszervezők
Állatok bűvkörében Erzsébetvárosban
Az Állatkertben egy csütörtökön verőfényes napsütésben gyülekezett népes kis csapatunk a megbeszélt találkozási helyen.
Vezetőnk Dombi Rita zoopedagógus volt, aki a varázshegyen keresztül elkalauzolt bennünket egy bemutató terembe, ahol különféle állatokat tapogathattunk meg.
Elsőként egy ló, majd egy zsiráf patájával ismerkedtünk meg. Megdöbbentő volt, hogy milyen nagy patája van a zsiráfnak. Később találkozhattunk egy hegyi kecske szarvával és koponyájával, majd egy kígyó bőrével is, amit kicsit félelmetes volt megérinteni. Érdekesség, hogy a kígyók nemét csak a velük foglalkozó szakemberek képesek megállapítani. Valamint az is elgondolkodtató, hogy egyes kígyó fajok tojással szaporodnak, másik fajtájuk pedig elevenszülő.
A program egy másik pontján megismerkedhettünk Artúrral, egy gyíkkal, akinek nagyon érdekes tapintása volt, ő volt az egyetlen élő állat azok közül, melyet a zoopedagógus mutatott nekünk. A gyík figyelt is néhányunkra, amikor beszéltünk.
A zoopedagógiai program végeztével ellátogattunk a kecskék és bárányok birodalmába az állatsimogatóba, ahol aki szerette volna, megsimogathatta a jószágokat, akik nagyon barátságosak voltak. Út közben meglestük az elefántokat, köztük a legutóbb született kiselefántot, Arunt is.
Szép, tartalmas délutánt töltöttünk egymás és az állatok társaságában.
Jánosi Veronika, Kőváriné Orsolya
közösségi civilszervezők
Gyógyító bohócokkal találkozhattak az Erzsébetvárosi klub tagjai
Matics Ádám a VGYKE egyik masszőre, tagja a Vidám Segítők Alapítványnak, Orsi ötletére meghívtuk őket. A program elején bemutatkoztak és elmondták, hogy több, mint 20 éve művelik ezt a műfajt, amellyel kórházakban beteg gyermekeket szoktak vidámítani, gyógyítani. Ádám pedig 1 éve csatlakozott hozzájuk.
A műsorukban énekeltek, gitáron játszottak és minket is bevontak az éneklésbe és táncba. Nagyon vidám hangulatot teremtettek. Nagyon köszönjük Ádámnak és az Alapítványnak, hogy eljöttek és egy vidám klubnapot tölthettünk együtt.
A program egy pontján, Ádám pörgetett két buzogányt, különféle módon, majd a fején megtartotta úgy, hogy hajolgatott és mozgott vele a feje tetején. Labdával is végrehajtott gyakorlatokat.
A program része volt még egy vicces bohóctorna, amelybe bevonták a közönséget is.
Nagyon sokat nevettünk, mosollyal az arcunkon távoztunk, visszagondolva a programra most is elfog mindenkit a nevetés.
Jánosi Veronika, Kőváriné Orsi
közösségi civilszervezők
Süsü 40
A VII. kerületi lámpásokkal közösen ellátogattunk a Rádiótörténeti Múzeumba, ahol megtekintettük a „Süsü 40” kiállítást, a Rádiótörténeti Kiállítással együtt.
Személyes érintettségünk is volt, hiszen az egyik rákosmenti tagunk: Gyula bácsi készítette a bábokat. A gyűjtemény az MTI, a Magyar Rádió és Televízió Történeti Múzeum anyagából tevődött össze. Az 1. rész a rádiózás, a 2. a televízió történetével foglalkozott. Megnézhettünk régi detektoros rádiókat, TV-ket, megtapinthattunk egy régi Sokolt, és táskarádiót is.
Az interaktív részben kipróbálhattunk egy gongot, amelynek hangja a „Szabó család” kezdete előtt szólalt meg. Alkalmunk volt működtetni a „szélgépet”, megtapogathattuk Dévényi Tibi bácsi Három kívánság című műsorának legendás labdáját is.
Majd következett a legbarátságosabb sárkány: Süsü. A bábfilmet folyamatosan játszották, mialatt mi néhány jelmezt is felpróbálhattunk. Végül fotózkodhattunk a híres Egyfejűvel is. A programot vidám karaoke zárta. Reméljük, hogy Süsü még sokáig megőrzi népszerűségét, és a jövő nemzedék is ugyanúgy szereti majd, mint mi. A programon 22-en vettünk részt a két kerületből.
Jánosi Veronika, Kőváriné Orsi, Acsay Péter és Kray Zsuzsa
közösségi civilszervezők
Virtuális utazás Erzsébetvárosban
Klubunkat ezúttal családias légkörben tartottuk meg az új helyünkön, az Erő Művelődési Házban. A klubnapunk elején bemutatkozott új kolléganőnk, Kőváriné Orsi.
Ezután Orsi segítségével megkezdtük utazásunkat a kerületben. Jártunk többek között az Emke kávéházban, a Gozsdu udvarban, a New York palotában. Megtudhattuk többek között, hogy az Emke kávéházat Wasserman Jónás nyitotta meg, hogy Erzsébetvárost 1882 februárja óta hívjuk így. Képzeletbeli utazásunk végén vissza térvén az Erő Művelődési Házba és vázoltuk nyári és őszi programtervünket, amely tagjainknak tetszett, üdvözölték.
Ezután az érzékenyítésről is beszélgettünk, ugyanis tagjaink már régóta érdeklődtek arról, hogy mi is ez, hogyan működik, most megragadtuk az alkalmat, hogy elmondjuk hogyan is kell elképzelni egy szemléletformáló programot.
Hasznos, vidám tavaszi délutánt töltöttünk együtt.
Jánosi Veronika és Kőváriné Orsi
közösségi civilszervezők
Civil korzó Erzsébetvárosban
Az erzsébetvárosi Lámpás Klub is elment a Civil Korzó nevű rendezvényre a Madách térre.
Tanai Csaba és Bonca kutya, Samu Attila és Aisa, Kőváriné Orsi és Jánosi Veronika várta az Egyesületünk sátránál az érdeklődő embereket.
A hideg ellenére azért a kutyákat sokan megcsodálták, egy tag pedig megígérte, hogy csatlakozik a klubhoz, egy másik sorstársunk pedig két nap múlva belépett az Egyesületünkbe is. A legnagyobb érdeklődés a Braille-írás és a szimulációs szemüvegek iránt volt.
Jánosi Veronika
közösségi civilszervező
Klubnap a háztartási munkák bűvkörében
Márciusi klubnapunkat 14-én tartottuk meg az Erő Művelődési Házban, nagyon családias légkörben. A háztartási munkákról beszélgettünk.
Először minden jelenlévő elmondta mi a kedvenc háztartásbeli elfoglaltsága. Ahányan voltunk, annyiféle kedves tevékenységet hallottunk. Volt, aki a takarításra, más a mosogatásra, megint más a főzésre szavazott. Kiderült, hogy például főzésnél vak és aliglátóként inkább az illatokra, az étel állagára, valamint az időre helyeződik a hangsúly, gyengénlátóként azért még a látvány igenis nagyon fontos. Takarításnál a szisztematikusságon van a fő hangsúly.
Kellemes, hasznos délutánt töltöttünk együtt.
Jánosi Veronika
közösségi civilszervező
Operettgálán jártunk az MVGYOSZ centenáriumi éve alkalmából
Ellátogattunk a címben említett programra az erzsébetvárosi látássérült klub tagjaival. A program elején Nagy Sándor elnök beszédét hallgathattuk meg.
Ezután megkezdődött a program. Hallhattunk ismer és kevésbé ismert sanzonokat egyaránt.
Elsőként Oszvald Marika előadásában. Később az operaház két művésznőjét, valamint Kisnémedy Varga Pál látássérült énekest és több más kevésbé ismert előadót is hallhattunk a színpadon.
Jó hangulatú délutánt töltöttünk együtt, a program végeztével Kis Virág ékszerkészítő tapintható ékszereit, festett motívumait is megcsodálhattuk!
Köszönjük a szervezőknek!
Jánosi Veronika
közösségi civilszervező
