Az Állatkertben egy csütörtökön verőfényes napsütésben gyülekezett népes kis csapatunk a megbeszélt találkozási helyen.
Elsőként egy ló, majd egy zsiráf patájával ismerkedtünk meg. Megdöbbentő volt, hogy milyen nagy patája van a zsiráfnak. Később találkozhattunk egy hegyi kecske szarvával és koponyájával, majd egy kígyó bőrével is, amit kicsit félelmetes volt megérinteni. Érdekesség, hogy a kígyók nemét csak a velük foglalkozó szakemberek képesek megállapítani. Valamint az is elgondolkodtató, hogy egyes kígyó fajok tojással szaporodnak, másik fajtájuk pedig elevenszülő.
A program egy másik pontján megismerkedhettünk Artúrral, egy gyíkkal, akinek nagyon érdekes tapintása volt, ő volt az egyetlen élő állat azok közül, melyet a zoopedagógus mutatott nekünk. A gyík figyelt is néhányunkra, amikor beszéltünk.
A zoopedagógiai program végeztével ellátogattunk a kecskék és bárányok birodalmába az állatsimogatóba, ahol aki szerette volna, megsimogathatta a jószágokat, akik nagyon barátságosak voltak. Út közben meglestük az elefántokat, köztük a legutóbb született kiselefántot, Arunt is.
Szép, tartalmas délutánt töltöttünk egymás és az állatok társaságában.
Állatok bűvkörében Erzsébetvárosban
Az Állatkertben egy csütörtökön verőfényes napsütésben gyülekezett népes kis csapatunk a megbeszélt találkozási helyen.
Vezetőnk Dombi Rita zoopedagógus volt, aki a varázshegyen keresztül elkalauzolt bennünket egy bemutató terembe, ahol különféle állatokat tapogathattunk meg.
Elsőként egy ló, majd egy zsiráf patájával ismerkedtünk meg. Megdöbbentő volt, hogy milyen nagy patája van a zsiráfnak. Később találkozhattunk egy hegyi kecske szarvával és koponyájával, majd egy kígyó bőrével is, amit kicsit félelmetes volt megérinteni. Érdekesség, hogy a kígyók nemét csak a velük foglalkozó szakemberek képesek megállapítani. Valamint az is elgondolkodtató, hogy egyes kígyó fajok tojással szaporodnak, másik fajtájuk pedig elevenszülő.
A program egy másik pontján megismerkedhettünk Artúrral, egy gyíkkal, akinek nagyon érdekes tapintása volt, ő volt az egyetlen élő állat azok közül, melyet a zoopedagógus mutatott nekünk. A gyík figyelt is néhányunkra, amikor beszéltünk.
A zoopedagógiai program végeztével ellátogattunk a kecskék és bárányok birodalmába az állatsimogatóba, ahol aki szerette volna, megsimogathatta a jószágokat, akik nagyon barátságosak voltak. Út közben meglestük az elefántokat, köztük a legutóbb született kiselefántot, Arunt is.
Szép, tartalmas délutánt töltöttünk egymás és az állatok társaságában.
Jánosi Veronika, Kőváriné Orsolya
közösségi civilszervezők
Gyógyító bohócokkal találkozhattak az Erzsébetvárosi klub tagjai
Matics Ádám a VGYKE egyik masszőre, tagja a Vidám Segítők Alapítványnak, Orsi ötletére meghívtuk őket. A program elején bemutatkoztak és elmondták, hogy több, mint 20 éve művelik ezt a műfajt, amellyel kórházakban beteg gyermekeket szoktak vidámítani, gyógyítani. Ádám pedig 1 éve csatlakozott hozzájuk.
A műsorukban énekeltek, gitáron játszottak és minket is bevontak az éneklésbe és táncba. Nagyon vidám hangulatot teremtettek. Nagyon köszönjük Ádámnak és az Alapítványnak, hogy eljöttek és egy vidám klubnapot tölthettünk együtt.
A program egy pontján, Ádám pörgetett két buzogányt, különféle módon, majd a fején megtartotta úgy, hogy hajolgatott és mozgott vele a feje tetején. Labdával is végrehajtott gyakorlatokat.
A program része volt még egy vicces bohóctorna, amelybe bevonták a közönséget is.
Nagyon sokat nevettünk, mosollyal az arcunkon távoztunk, visszagondolva a programra most is elfog mindenkit a nevetés.
Jánosi Veronika, Kőváriné Orsi
közösségi civilszervezők
Süsü 40
A VII. kerületi lámpásokkal közösen ellátogattunk a Rádiótörténeti Múzeumba, ahol megtekintettük a „Süsü 40” kiállítást, a Rádiótörténeti Kiállítással együtt.
Személyes érintettségünk is volt, hiszen az egyik rákosmenti tagunk: Gyula bácsi készítette a bábokat. A gyűjtemény az MTI, a Magyar Rádió és Televízió Történeti Múzeum anyagából tevődött össze. Az 1. rész a rádiózás, a 2. a televízió történetével foglalkozott. Megnézhettünk régi detektoros rádiókat, TV-ket, megtapinthattunk egy régi Sokolt, és táskarádiót is.
Az interaktív részben kipróbálhattunk egy gongot, amelynek hangja a „Szabó család” kezdete előtt szólalt meg. Alkalmunk volt működtetni a „szélgépet”, megtapogathattuk Dévényi Tibi bácsi Három kívánság című műsorának legendás labdáját is.
Majd következett a legbarátságosabb sárkány: Süsü. A bábfilmet folyamatosan játszották, mialatt mi néhány jelmezt is felpróbálhattunk. Végül fotózkodhattunk a híres Egyfejűvel is. A programot vidám karaoke zárta. Reméljük, hogy Süsü még sokáig megőrzi népszerűségét, és a jövő nemzedék is ugyanúgy szereti majd, mint mi. A programon 22-en vettünk részt a két kerületből.
Jánosi Veronika, Kőváriné Orsi, Acsay Péter és Kray Zsuzsa
közösségi civilszervezők
Virtuális utazás Erzsébetvárosban
Klubunkat ezúttal családias légkörben tartottuk meg az új helyünkön, az Erő Művelődési Házban. A klubnapunk elején bemutatkozott új kolléganőnk, Kőváriné Orsi.
Ezután Orsi segítségével megkezdtük utazásunkat a kerületben. Jártunk többek között az Emke kávéházban, a Gozsdu udvarban, a New York palotában. Megtudhattuk többek között, hogy az Emke kávéházat Wasserman Jónás nyitotta meg, hogy Erzsébetvárost 1882 februárja óta hívjuk így. Képzeletbeli utazásunk végén vissza térvén az Erő Művelődési Házba és vázoltuk nyári és őszi programtervünket, amely tagjainknak tetszett, üdvözölték.
Ezután az érzékenyítésről is beszélgettünk, ugyanis tagjaink már régóta érdeklődtek arról, hogy mi is ez, hogyan működik, most megragadtuk az alkalmat, hogy elmondjuk hogyan is kell elképzelni egy szemléletformáló programot.
Hasznos, vidám tavaszi délutánt töltöttünk együtt.
Jánosi Veronika és Kőváriné Orsi
közösségi civilszervezők
Civil korzó Erzsébetvárosban
Az erzsébetvárosi Lámpás Klub is elment a Civil Korzó nevű rendezvényre a Madách térre.
Tanai Csaba és Bonca kutya, Samu Attila és Aisa, Kőváriné Orsi és Jánosi Veronika várta az Egyesületünk sátránál az érdeklődő embereket.
A hideg ellenére azért a kutyákat sokan megcsodálták, egy tag pedig megígérte, hogy csatlakozik a klubhoz, egy másik sorstársunk pedig két nap múlva belépett az Egyesületünkbe is. A legnagyobb érdeklődés a Braille-írás és a szimulációs szemüvegek iránt volt.
Jánosi Veronika
közösségi civilszervező
Klubnap a háztartási munkák bűvkörében
Márciusi klubnapunkat 14-én tartottuk meg az Erő Művelődési Házban, nagyon családias légkörben. A háztartási munkákról beszélgettünk.
Először minden jelenlévő elmondta mi a kedvenc háztartásbeli elfoglaltsága. Ahányan voltunk, annyiféle kedves tevékenységet hallottunk. Volt, aki a takarításra, más a mosogatásra, megint más a főzésre szavazott. Kiderült, hogy például főzésnél vak és aliglátóként inkább az illatokra, az étel állagára, valamint az időre helyeződik a hangsúly, gyengénlátóként azért még a látvány igenis nagyon fontos. Takarításnál a szisztematikusságon van a fő hangsúly.
Kellemes, hasznos délutánt töltöttünk együtt.
Jánosi Veronika
közösségi civilszervező
Operettgálán jártunk az MVGYOSZ centenáriumi éve alkalmából
Ellátogattunk a címben említett programra az erzsébetvárosi látássérült klub tagjaival. A program elején Nagy Sándor elnök beszédét hallgathattuk meg.
Ezután megkezdődött a program. Hallhattunk ismer és kevésbé ismert sanzonokat egyaránt.
Elsőként Oszvald Marika előadásában. Később az operaház két művésznőjét, valamint Kisnémedy Varga Pál látássérült énekest és több más kevésbé ismert előadót is hallhattunk a színpadon.
Jó hangulatú délutánt töltöttünk együtt, a program végeztével Kis Virág ékszerkészítő tapintható ékszereit, festett motívumait is megcsodálhattuk!
Köszönjük a szervezőknek!
Jánosi Veronika
közösségi civilszervező
Postamúzeumban jártunk
Régi tervünk volt eljutni a Postamúzeumba és szerencsénkre a hideg, havas idő, pont megfelelő alkalom volt egy beltéri kikapcsolódásra. A tárlatvezető nagy örömmel fogadott minket, mi pedig kíváncsian vártuk, hogy mivel fog minket meglepni.
Az első teremben elmondta, hogy a magyar nyelvű, magyar szimbólumokat használó Posta a kiegyezéssel jött létre. Az addig sárga és fekete színeket használó postai hivatalok elkezdték használni a nemzeti trikolór színeit. Ennek egyik jele a levélgyűjtő ládák piros, fehér és zöld színei, melyek a mai napig megmaradtak.
A második teremben a különleges postai eszközöket ismerhettük meg. Láthattunk nagyon összetett elven működő távírógépeket, a postások útvonalának az optimalizálására használt régi lépésszámlálót és az első légiposta működését is megismerhettük, melyhez repülő és ejtőernyős zsák is tartozott. Ugyanott láthattunk régi utcai telefonkészülékeket is, melyeken emlékeztették a készülékhasználót arra, hogy a telefonfülke előtt sorban állnak, ezért ne beszéljen sokat.
A harmadik teremben a postai szállítás eszközeit ismerhettük meg, melyek közül az egyik levélgyűjtő autót ki is próbálhattuk.
A negyedik terem a postai biztonságé volt. Páncélládákat ismerhettünk meg, valamint a magyar fejlesztésű amerikai lakatot is, melyet mindenki kipróbálhatott. Ugyanott láthattuk a titkos levelek pecsétjeit is és megtudtuk, hogy a Posta soha nem használt öt pecsétnél többet, vagyis a hétpecsétes titok nem postai fogalom.
Az ötödik teremben kipróbálhattuk a morze-távírót, a csőpostát és a telefonközpontok működését. Kapcsolhattunk hívásokat, le is hallgathattuk két beszélgető cseverészését, valamint megnézhettük a távírógép működését. Egy díszes vitrinben megismerhettük Ferenc József és IV. Károly személyes telefonkészülékeit is.
A hatodik teremben a rádiózás állt a központban, ahol egy filmvetítéssel segítettek minket a csepeli adótorony megismerésében, mely kora legmagasabb emberi építményeinek egyike volt. Nagyon sok érdekes dolgot megtudhattunk a toronyról és a tetején lévő villámhárítótól.
Az utolsó részen levélgyűjtő ládákat és speciális térképekben merülhettünk el. Láthattuk azt is, hogy a nagy történelmi változások idején is a Posta mindig megpróbált ugyanaz maradni a szimbólumaiban.
A program elején éreztük, hogy sok izgalom vár minket, de azt nem is gondoltuk, hogy ennyire interaktív és információkban gazdag élménysorozatban lesz részünk. A látogatás alatt meghívást kaptunk az októberi dísztávirat-kiállításra, ahol hasonlóan izgalmas látogatásra számítunk.
Jánosi Veronika és Tóth Andrea
közösségi civilszervezők
Harmadik Főzőcske
Ebben az évben is folytatódott a Főzőcske nevet viselő programsorozatunk. Most a Hermina úton találkoztunk és közkívánatra a főzési tapasztalatcsere egy nagyon egyszerű ételre, a tejbegrízre módosult.
Ahogy korábban is elmondtuk, a Főzőcske egy tapasztalatcsere, melyben az kap elsőbbséget, hogy az egyes folyamatokat milyen módon lehet megoldani látás nélkül vagy rossz látással. Praktikákat osztunk meg egymással és eszközöket mutatunk meg, melyekkel feladatokat oldunk meg.
A tejbegríz bár egyszerű étel, az elkészítésének számos olyan pontja van, melyből érdekes és nagyon eltérő módszereket tanulhattunk egymástól. Például azt, hogy miként ellenőrizzük a tej forrását vagy honnan tudjuk mennyi az elegendő dara?
Reméljük, hogy a soron következő Főzőcske is hasonló érdeklődés mellett fog lezajlani és ismét egy érdekes és izgalmas délutánt tölthetünk együtt!
Jánosi Veronika és Tóth Andrea
közösségi civilszervezők
Főzzünk együtt!
A közös főzőcske, amely már bevált két ízben is, megszervezésre kerül a harmadik alkalommal is.
A kép forrása: streetkitchen.hu
Egy klasszikust készítünk elsőnek: krumplis tésztát. Ha nem tudsz, vagy nem szeretsz főzni akkor se habozz, mert egymástól sok jó tippet tanulhatunk el ez idő alatt, vagy a jó hangulatért, amelyről közösen gondoskodunk gyere el! A hozzávalókat Andi fogja beszerezni, az árát pedig elosztjuk annyi felé, ahányan részt veszünk a programon.
A program helyszíne: 1146. Budapest, Hermina út 57.
Időpontja: 2018. január 26. péntek 14.00-17.00 óra között!
Jelentkezéseiteket 2018. január 24-én (szerda) 16.00 óráig várjuk elérhetőségeink valamelyikén! A jelentkezési határidő betartása nagyon fontos a bevásárlás miatt !
Telefonon: 0670/ 387-52-66
Emailben: lampas.bp13@gmail.com
Jánosi Veronika és Tóth Andrea
közösségi civilszervezők
Egy köszönetnyilvánító ebéd
Az erzsébetvárosi Lámpás Klub két évvel ezelőtt nyitotta meg a kapuit, de ezen idő alatt már hét közösségi civilszervező dolgozott a működtetésén. Minden frissen szerveződő közösségnél fontos az állandóság, így a Klub mindennapjaiban okozott valamennyi problémát ez a sok váltás. Amikor 2017-ben elkezdtük az évet, akkor erre való tekintettel is eldöntöttük, hogy biztosítjuk a szükséges stabilitást és az élménygazdag programokat.
Természetesen tudtuk azt is, hogy egy ilyen kicsi földrajzi területen belül nehéz egy közösséget felépíteni, mert nincs olyan sok ember, akikre rendszeres látogatóként lehet számítani. Ezért nagyon hálásak voltunk azoknak a munkatársainknak, akik az év során lelkesedésből és önzetlenül segítettek áthidalni ezeket a kezdeti nehézségeket. Valóban sokan voltak azok, akik eljöttek hozzánk kísérésben segíteni, beszélgetni és ezzel azt mutatták az erzsébetvárosi tagjaink felé, hogy egy befogadó, nyitott és vidám közösség várja őket.
Ez a megható és lelkes segítség nagyon sok jó eredményt hozott, többek között azt, hogy kialakulhatott egy törzstagság a kerületi látássérültek között, akik amikor csak lehetett, igyekeztek a lehető legtöbb programon megjelenni. Az, hogy élménygazdag programokat szervezhettünk, az helyi önkormányzat nagylelkűségének is köszönhető, mert anyagi támogatást biztosítottak hozzá, de nagy gondban lettünk volna, ha a kísérésben, beszélgetésekben és a hangulat megteremtésében nem siettek volna annyian a segítségünkre.
Ezért december 15-én ezt a segítséget háláltuk meg a nekünk segítőknek egy köszönetnyilvánító ebéddel. Az ebéden is megköszöntük az egész éves segítségüket és azt, hogy a hetedik kerületben is kialakulhatott egy szilárd klubtagság, így a kerületi látássérültek önszerveződése egy új szintre léphetett.
2018-ban is várunk minden kerületi látássérültet és családtagjaikat a programjainkon és előre ígérjük, hogy ugyanaz a befogadó, nyitott és vidám közösség várja majd őket, amelyik 2017-ben is szeretettel fogadta őket!
A program Erzsébetváros Önkormányzatának támogatásával valósult meg, melyet ezúton is köszönünk!
A képekért köszönetet mondunk Bernát Zsuzsannának!
Jánosi Veronika és Molnárné Tóth Andrea
közösségi civilszervezők
Házasságon innen, házasságon túl
A színdarab egy sikertörténete a Pesti Magyar Színháznak. Egy ideig kisebb nézőtér előtt játszották, de a nagy érdeklődés miatt átszervezték a darabot normál méretű nézőtérre és még így is teltházas előadásokat könyvelhetnek el.
Nagyon hamar felismertük, hogy miért szerethették meg a nézők ezt a művet. A tömörített párbeszédek a valódi élethelyzetekből lettek mintázva, csupa olyan gondolatot közvetítve, melyek az emberekben különböző okokból megfogalmazódnak. A színészek által használt játéktéren ezek a gondolatok kerültek egymással konfliktusba és nem mindig olyan szituációkban, ahogyan azt megszoktuk. Ezért a bemutatott, egyébként nem meglepő helyzetek ilyen módon válhattak érdekessé és izgalmassá.
A darab központi gondolata az, hogy aki benne van a házasságban az kifelé kacsingat, aki kívül van, az meg befelé vágyik. A cselekmények ilyen módon alakulnak, de nem is a cselekvések és a döntések a meghatározóak, hanem az elhangzó gondolatok és az azokra adott reakciók.
Miközben ezeket figyeltük, lassan eszméltünk rá, hogy a párbeszédek stílusa, az elhangzó gondolatok és a mögöttük álló szemlélet valójában a Budapesten élő embereket mutatják meg a nézőnek. Nézőként örömmel vetettük magunkat alá ennek az utaztatásnak, de tulajdonképpen csak a színdarab vége után jöttünk rá, hogy minek is voltunk a részesei.
Mindenesetre nagy örömmel ajánljuk másoknak is megtekintésre, mert nagyon érdekes és izgalmas előadáson lehettünk. A lehetőséget pedig szeretnénk megköszönni Erzsébetváros Önkormányzatának, mivel ők finanszírozták a Klub részére a programot.
Jánosi Veronika és Tóth Andrea
közösségi civilszervezők
