Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete

Rákospalotán tartottuk meg negyedik Szakmai Fórumunkat

“Sok civilszervezet képviselője és munkatársa volt jelen ez alkalommal, ami nagy újdonság volt számunkra és külön örültünk neki. Ez számomra azt mutatja, hogy a XV. kerületben igazán aktív civil élet folyik, a fenntartók pedig a szolgáltatások üzemeltetésében is kiveszik a részüket. Megjelentek  a helyi fogyatékossággal élők napközbeni ellátásával  és fejlesztésével foglalkozó civilszervezetek munkatársai, sőt még egy, a sérült emberek lovasterápiájával foglalkozó civilszervezet is részt vett a fórumon. Ezen felül az egészségügy területén dolgozó, főként képzésekkel foglalkozó civilszervezet munkatársai, valamint a XV. kerület főorvos asszonya is tiszteletét tette körünkben. A programon végig jelen volt és nagyon aktívan érdeklődött Németh Angéla alpolgármesterasszony, továbbá a kerület civil referense is”

– mondta nagy örömmel Fodor Ágnes elnök asszony első ízben bemutatta a VGYKE tevékenységét és a pályázatot. Kiemelte a projekt célját, amely elsősorban a gördülékeny információáramlás közvetítése és a korai fejlesztés kerületi helyzetének feltérképezése. A látássérült gyermekek környezetében dolgozók rendelkeznek ugyan információkkal, de ezek az esetek többségében sem a szülőkhöz, sem pedig a látássérült gyermekekkel foglalkozó szakemberekhez nem jutnak el. Eme fórumok során próbálunk megoldást találni és kideríteni: mit tehetünk annak érdekében, hogy előrelépés történjen ezügyben.

A mai napon Dr. Földiné Angyalossy Zsuzsanna, az Országos Látásvizsgáló Bizottság igazgatónője jött el eseményünkre előadást tartani, mely során bemutatta tevékenységüket, ami alapvetően a szakértői vizsgálatból és a korai fejlesztésből áll. Példákat hozott fel arra, hogy miként lehet felismerni, ha a gyermek látássérült, ő ugyanis nem veszi észre, hogy rosszul lát. Ezért kiemelten fontos, hogy a környezetében élők időben felismerjék az erre utaló jeleket, ami nem könnyű feladat. Olykor a szülő sem látja, hogy baj van, hiszen nincs összehasonlítási alapja ahhoz, hogy észlelje a szokásostól való eltérést.

Figyelmeztető jel például az, ha a gyengébb vizuális jeleket egyáltalán nem észleli a gyermek, vagy nem a látására támaszkodik egy olyan helyzetben, amikor az természetes lenne. A környezet átrendezése esetén például ütközik a tárgyakkal, ugyanis a megszokás alapján közlekedik.

Zsuzsanna azt is megosztotta, hogy bárki kérheti a gyermek vizsgálatát, aki a gyermekkel kapcsolatba kerül, de mindig szükséges a törvényes képviselő beleegyezése.

Az igazgatónő előadását követően megkezdődött az építő jellegű beszélgetés.

A látássérült gyermeket nevelő szülőkkel kapcsolatban arra a problémára jutottunk, hogy elsődlegesen az információk hiánya az a fal, amelyet nehéz áttörni. A szülő nincs felkészülve gyermeke látássérülésére, s amikor e ténnyel szembesül, nem tudja hová fordulhatna, mert nincs olyan információforrás, amit lexikonszerűen bármikor fel lehetne lapozni.

Nagyon sokat számítanak a sorstársi segítő hálózatok a szülőknek és a gyermekeknek egyaránt, de a nagy kérdés valójában az, hogy miként jutnak el idáig. A hálózatoknak nincsenek információk friss szülőkről, ahogyan az addig nem érintett szülők sem szereznek tudomást a hálózatokról, klubokról. Egyesületünk Közösség Lámpásai elmondták, hogy kiemelt feladatuk a látássérültek felkutatása, ezért ebben segíteni tudnak, sőt, működik a Mentorszülők Hálózat is, amelynek konkrét célja a látássérült(ként) gyermeket nevelő szülők megtalálása.

Helyi ellátórendszer kérdésében a lelkesedés ugyan megvan, mégis kevés a szakember, valamint arra sincs forrás, hogy számuk elérjen egy ideálishoz közeli létszámot. Elindultak a célzott továbbképzések a védőnőknél, pedagógusoknál és a családsegítőknél is, viszont nyilván idő, amíg ez jól érzékelhető változásokat hoz. Éppen ezért fontos, hogy a területen dolgozó szakemberek megismerjék egymást személyesen is. A létszámhiányos és túlterhelt helyi ellátórendszer jelenleg a maximumon működik.

Elérhető fejlesztések, mint témakör merült fel a beszélgetés alatt utolsóként, a résztvevők pedig arra jutottak, hogy a jogszabályok sajnos egyáltalán nem teszik lehetővé, hogy minden gyermek hiánytalanul átessen a szűrővizsgálatokon. Minden érintett szükségesnek érzi azt, hogy a gyermek már óvodás kora előtt részesüljön fejlesztésben, hiszen óriási hátrányt kell behoznia már az óvodában is, ha eleve lemaradással indul. A szűrésre nem kötelezhető senki; jelenleg a védőnő és az óvoda feladata a gyermek látássérülésének észlelése és az intézménybe való átirányítása. Kiderült továbbá az is, hogy 1 éves kor után a gyermeket egészen az óvodáig nem látja más a szülőn kívül, ami szintén az időben történő észlelést nehezíti, mely a korai fejlesztési lehetőség elvesztését jelenti.

A lehetséges megoldások kitalálása kötetlen beszélgetés keretében folytatódott, várjuk a következő alkalmat!

Neumann Károly

Ivanova Daniela